Magyar Nemzet, 1971. március (27. évfolyam, 51-76. szám)

1971-03-07 / 56. szám

14 Csokonai és a nemzeti könyvtár Széchényi Ferenc halálának 150. évfordulója alkalmából többen megemlékezt­ek nagy művéről, a nemzeti könyvtár­ról Elmondják a könyvtár fel­állítás és adományozás esz­méjének születését, körül­ményeit, indítékait, a megvaló­sítás munkáját. (Többek közt Puruczki Béla a január 12-i számban.) Az irodalom- és a könyvtár­történet szakemberei előtt ma már minden apró vonás, moz­zanat tisztázott, feldolgozták az írásos vonatkozásokat, s a magyar kultú­rtörténetben méltó helyet biztosítottak a nagy adományozó és mecénás emlékének, életművének. A Magyar Országos Levél­tárban őrzött, a ko­r tudósaival és litterátoraival váltott leve­lek megmutatják Széchényi sokszínű, a magyar művelődés egészére, felemelésére irányu­ló érdeklődését, és tevékeny segítségét Batsányi, Verseghy, Csoko­nai, Révay, Kazinczy, Vályi, Tessedik, Rajnis levelei mu­tatják, hogy rangos litteráto­­rok fordultak Széchényi Fe­renchez. A könyvtár nemzeti haszná­latra adományozása felpezs­dítette a magyar művelődés munkásait, Csokonait is, ahol könnyen lángoló természet volt de minden értelmével a magyar nyelv, irodalom és művelődés előrehaladásán, munkálkodott. Csokonai 1802. szeptember 24-én Széchényi Ferencnek írt levelét áthatja a nagyszerű adományozás feletti öröm — ugyanakkor a maga szüksége is indítéka a megírásának. 1802. június 11-én a debre­ceni tűzvész megemésztette Csokonai házát, nem beszélve a város nagy részéről és a Collégiumról. A csapás lever­te, feje felett nem volt födél, fölépítéséhez pedig gyenge egészsége és szűkös anyagi ereje miatt nemigen volt re­ménye. Poétái munkái elé is akadá­lyok gördültek, leégett pro­fesszor Sinai bibliotékája, amelyben gazdag históriai anyagra lelt Csokonai, aki egy „epicum poémát” szándékozott írni Árpádról, a honfoglalás­ról, a magyarság eredetéről Széchényi Ferencnek írt — 10 oldalas — levelében előadja terveit problémáit A tűzvész után úgy látja, hogy hivatalt kell vállalnia a megélhetés kényszere miatt s poétai tervekről egyelőre le kell mondani. Széchényihez fordul — aki eddig is figye­lemmel kísérte munkáit azok kiadását anyagilag támogatta —, hogy hivatalért folyamod­jon a biblotékában. Mint mondja, úgy véli, hogy egy poétának ennél alkalmasabb hivatal nem­ adathatok, ahol együtt találhatja mindazt a forrásmunkát amelyre szük­sége van, s ahol feltehetően ideje is marad a költői tervek megvalósítására. Szerény, csak ,,cancellista”-ságot kíván, lak­hatást és lehetőséget a mun­kára. Felajánlja, hogy a nem­zeti poézisról ingyen lecké­ket ad az egyetemi ifjúságnak. A levél hangján, tartalmán ér­ződik a nagy kívánás: meg­csillogtatja olvasottságát euró­pai szintű műveltségét, feltárja költői terveit, elmondja anya­gi nyomorát. A könyvek nagy szerelmese bizonyára paradicsomban érez­te volna magát a könyvtár­ban. Ma már pontosan nem tisz­tázható, hogy Széchényi Fe­renc miért zárkózott el a ne­héz sorsú poéta ajánlata elől. Udvarias hangú, megindokolt de elutasító választ ad Cso­konainak. A kérés megtaga­dásának indoka az, hogy a bibliotékában levő helyek gyermekei nevelőinek vannak fenntartva. Nem bizonyos azonban, hogy ez egyetlen in­­doka, volt az elzárkózásnak. Az okok közt szerepelhetett Csokonai tekintélyt nem min­dig tisztelő temperamentuma, a debreceni Collégiummal va­ló vitái, peréi, Festetics György vele szembeni, tanítói minőségben való, elégedetlen­sége. Mindezek közre játsz­hattak az elutasításban, de ezek csak feltevések. Tény csak a Sopronból november 10-én írt levél. Jóindulatát, érdeklődését, sőt anyagi segítségét ezután sem vonja meg Csokonaitól, és „könyvtárháza” katalógusát megküldi neki, Csokonai tudomásul veszi a szép terv élestét. 1803. január 19-én írt levelében írja Szé­chényinek, hogy a katalógust megkapta, elolvasta és örömé­re szolgált. Egyben elmondja, hogy miket hiányol. Például: Apáczai Csere János Encyclo­­paediáját, a debreceniek által kiadott görög és deák klasz­­sákusokat, amelyeken Ma­ A Magyar Nemzet február 18-i számában az Endre Béla festőművész kiállításáról írot­takat néhány adattal szeret­ném kiegészíteni. Endre Bélát már­ kortársai igen jó művésznek tartották. „Kiváló magyar ízlésű ember volt, akinek sokkal tartozik még a világ, elismeréssel és dicsőséggel” — mondotta róla Rudnay Gyula. Hasonló szel­lemben emlékezett rá Kiss Lajos, aki szerint „mindnyá­jan tőle tanultunk, ő volt a kovász”. „Ha Vásárhelyre mentem — vallotta Medgyessy Ferenc —, főképp ő volt az, aki oda von­­zott.” A vásárhelyi művészek íróbarátja, Móricz Zsigmond így méltatta: „Sosem láttam a magyar pusztának egy ilyen álomszerű, különös, egyéni színskálájú megrögzítését... Egy új világot kaptam, egy teremtő léleknek lehelletfinom és mégis magyar sárba ragadt különös világát” És így lehet­ne folytatni a sort Tornyai János, Lyka Károly, Nagy Zol­tán, Pogány G. Gábor elismerő méltatásain keresztül, egészen a Magyar Nemzet elmélyült szép és igaz kritikájáig Ez utóbbi teljes joggal nehez­ményezi, hogy Endre Béla mű­vészetét halála után csend vet­te körül, azonban az igazság az, hogy ez a csend nem negyvenhárom, hanem hu­szonkét esztendeig tartott, al­földi festészetünkn­ek a felsza­badulás után megindult reha­bilitálásáig. Ekkor — 1950-ben — a Múzeumok és Mű­emlékeik Országos Központja rendezte meg Hódmezővásár­helyen az Endre Béla élet­művét bemutató kiállítást, amelynek anyagát a budapes­ti közönség is megismerhette 1951-ben, a Fényes Adolf te­remben. Ezen a tárlaton fest­ményei mellett kerámiái, né­pi motívumokat gyűjtő rajzai, saját, az író-, költő- és festő­­kartársaknak művészetéről szóló írásai, és egyéb doku­mentumok is szerepeltek. E kiállításon már azok a világviszonylatban korszerű didaktikus rendezési módsze­rek érvényesültek, amelyek akkoriban az egyik legjelentő­sebb angol szakfolyóirat, „The Museums Journal” kritikusát — Ortutay Gyulával, a mú­zeumi központ akkori elnö­k­ével készített interjú kap­csán. — a magyar múzeumok és kiállítások nemzetközi Je­rób­i György, Szilágyi Sámuel, Sinai Miklós, Budai Kasai­ás professzorok munkálkodtak. Ajánlja a „Museumnak” D. Földi Jánosnak „Linné sisté­­mája” szerint irt állattanát, s felhívja a figyelmet Földi összegyűjtött anyagára, ame­lyet már nem tudott feldol­gozni. A szép álom, a kedvező hi­vatal tehát elesett, de Csoko­nai érdeklődése, lelkesedése a nemzeti könyvtár iránt — két évvel később bekövetkezett haláláig —­nem csökkent. Centgraf Károly Országos Levéltár lentőségét lelkesen méltató cikk írására indították. Az újszerű rendezés, a mú­zeumi, kiállítási anyag raktár­­szerű felsorakoztatásán túl, a közönség tanítására, gyönyör­ködtetésére törekedett, de so­hasem mechanikusan ismételt módszerrel, hanem mindenkor a kiállítandó anyag sajátos természetének megfelelően. Ez történt Endre Béla em­lített vásárhelyi kiállításán, is és így ismertté vált, hogy ő festészeti célkitűzésein túlme­nően arra is törekedett, hogy megmentse a jövőnek a ma­gyar népművészet formakin­csét. A mesterségeket a szép­nek, a művészetnek a szolgá­latába akarta állítani és harc­ba hívta az ipari dolgozókat is. ,,Valamikor — mondotta Endre Béla — a művész, a mester és az iparos indulása közt nem is volt különbség. Sok világhírű művész, mint iparos kezdte a mesterségét és ebben növekedett, finomo­dott,­­ művésszé. Művészeink­nek össze kell­ olvadniuk ipa­rosainkkal, új testi, szellemi, új erkölcsi rendezésekkel fog­ni munkához, hogy új, nemes ipart, iparművészetet teremt­sünk.” 1911-ben, a vásárhelyi cse­repesipar feltámasztása céljá­ból megalapította — Ru­dnay Gyulával, Pásztor Jánossal és Kallós Edével — a Művészek Majolika Telepét Fáradhatat­lanul gyűjtötte az Alföld ősi motívumkincsét, tanulmányoz­ta a népi díszítőművészet szí­neit és formáit szemmel tar­totta a népi cserepesek mun­káját. E tanulmányait hasz­nosította a majolikatelep szá­mára készített tervrajzaiban. Vállalkozásának nagy hírű utóda a mai — nemzetközi tekintélynek örvendő — Hód­mezővásárhelyi Majolikagyár. Cikkeiben, előadásaiban fá­radhatatlanul agitált a nép kulturális felemelkedése érde­kében, de éppen úgy az ut­cák, terek, kertek­ rendezé­séért és az ízléses, egészséges munkáslakások építéséért is. Endre Béla művészete, mű­­vésze­tszervező munkássága, embersége elválaszthatatlanul eggyé forr össze, ami sokszo­rosan igazolja a Magyar Nem­zet cikkének azon megállapí­tását, hogy „piktúrájának kul­csát ebben a teljes emberi életre figyelő magatartásban lelhetjük meg". Bényi László Egy régi festő korszerű magatartása Káros szemlélet az utakról A Magyar Nemzet Tisztelt Szerkesztőség rovatában ez­zel a címmel megjelent olva­sólevélre a Közlekedés- és Postaügyi Minisztérium a kö­vetkező választ adta: Kormányhatározat alapján a III. ötéves terv kezdetétől fog­va folyik az egész ország te­rületén a bekötőút-építési program megvalósítása. Ennek keretében a IV. ötéves terv­időszak végéig, 1975-ig be­kötő úttal kell ellátni a 200- nál több lakosú és 40-nél több lakóházból álló községet. A bekötőút-építéseknél nem a gazdasági hatékonyság, ha­nem a lakosság kommunális szükségleteinek kielégítése az elsődleges szempont A közút­tal bekötendő települések nagyságának alsó határát még­is meg kellett szabni a fent említett értékekben, mivel az ennél kisebb települések meg­tartása és kommunális létesít­ményekkel való ellátása (be­kötőút, iskola, villanyáram, orvosi rendelő, üzlethálózat stb.) a népgazdaság erőforr­­rásait meghaladó és az eléren­dő céllal arányban nem álló anyagi megterhelést jelentene. A bekötőút-építés és az egyéb kommunális létesítmények költsége ugyanis nagyságrend­ben sokszorosa az ilyen kis településeken meglevő — többnyire már egyébként is elöregedett — lakóházak érté­kének. A cikkben említett Gyűrűfű település 10 km-es bekötő útjának megépítése pél­dául mintegy 20 millió forint költséget jelentene, szemben a meglevő lakóházak mintegy 5 millió forintra becsülhető összes értékével, nem említve az egyéb kommunális létesít­mények költségét. Az egyéb társadalmi és közgazdasági szempontok mellett a fent em­lített körülmények alapján mind gazdasági, mind társa­dalmi szempontból az ilyen kis települések fokozatos áttelepí­tése jelenti a reális fejlődés irányát a bekötőút-építés meg­valósítása helyett Csermendy László főosztály­vezető-h Madar Nemzet Faházak a Balatonnál Lapjuk szívesen ad nyilvá­nosságot olyan leveleknek, amelyek egyéni problémán túl­mutató, nagyobb közösséget érintő ügyről szólnak. Ez alap­ján kérem önöket, foglalkozza­nak azzal a sok balatoni kis­­telek-tulajdonost sújtó rendel­kezéssel, amely nem engedé­lyezi faházak telepítését a Ba­laton körül számos helyen. Ez a rendelkezés abból az időből származik, amikor a faházakat szó szerint magán­erőből, családi vállalkozásként építették, egyéni „tervek és kivitelezés” formájában. Ezek között igen sok inkább csak sufninak volt nevezhető. Ma viszont, amikor az ÉRDÉRT is és más vállalatok is nagy számban és választékban for­galmaznak (s igen sokat ex­portra) tetszetős megjelenésű faházas­at, ez a rendelkezés már idejét múlta. Emiatt ma­radt beépítetlen igen sok kis telek, miközben nehézség nél­kül adnák építési engedélyt számos, a környezethez nem illő téglaépítményre. Véleményem szerint a Bala­toni Intéző Bizottságnak meg kellene változtatnia álláspont­ját, hogy az építést engedélye­ző hatóságnak (a tanácsok épí­tési osztályának) módja legyen a nem kifogásolható faházak, tehát az előre gyártottak fel­építését engedélyezni. Ezt a jelenlegi választék is indokol­ja, de még inkább időszerűtlen lesz a jelenlegi gyakorlat, ami­kor a megvalósulás előtt álló svéd—magyar kooperáció to­vább emeli mind a választé­kot, mind a minőségi színvo­nalat. Bürg Károly Budapest .Vasárnap, 19T2 váremus 7. Divatfőpróba Szeles, hideg időt, mínusz 2 ,mínusz 7 fokot jósolt a me­teorológia, március 4-én reg­gel, amikor az OKISZ Tervező Laboratóriuma a Hotel Duna- Intercontinentálban bemutatta tavaszi-nyári nagy kollekció­ját Az első modellek a fehér­kék kockás kiskosztüm, rakott midiszoknyával, derékig érő kabátkával (a rajzon látható), a piros kockás kabát és kosz­tüm bizony a tavaszt hívogat­ták. A MODELLEKET színcsoportokban mutat­ták be. Két-három manöken vonult fel egyszerre, sötétkék­ben, lilában, sárgában, fehér­ben, bordóban, zöldben, e di­vatszínek árnyalatai váltakoz­tak az új modelleken. Az OKISZ Labor tervező művé­szei azt mondják, hogy a mini, a midi s a maxi tovább csa­táznak egymással Ők a midi javára döntöttek, legalábbis ezt láttuk a sajtó főpróbán, ahol a nagy kollekció kiválogatott újdonságai szerepeltek. Elsősorban az anyagokról kell beszélnünk, a kockás, a csíkos, a tweed és a nyomott minták a legdivatosabbak, és mondjuk meg mindjárt, hogy nagyon szépek is. A kéziszövők anyagai éppen úgy teszettek, mint az angol jersey, a nyo­mott selyem jersey, vagy a ne­héz selyem. Kedvvel terveznek a színes, mintás, puha hazai műbőrből. A KISNADRÁG 1971 tavaszi-nyári divat­jának a sztárja. Az OKISZ mutatott kisnadrágot maxi szoknyával, kisnadrágot rövid­ke rakott szoknyával, kis nad­rágot hosszú mellénnyel. Új­donság a nadrág anyagából ké­szült magasszárú fűzős cipő. Aki még a nem unta el a téli csizmát, biztosan örülni fog neki. A KABÁTOK jól karcsúsított redin­­gort szabása továbbra is diva­tos. A kabát mindig hosszabb a szoknyánál, amint ezt raj­zunkon is látják. A modell ér­dekessége a szoknya alján és a kabát zsebein a hosszú roj­tozás. Nagyon tetszett egy trencskó vonalú kabát, alatta sötét és világosbarna színösz­­szeállítású kötött ruhával. S nagy tapsot kapott a barna ne­héz selyem alkalmi kosztüm, arany filterrel kivarrt széles övvel. Az ötletes kollekciót Barát Péter, Balassi Klára, Góth Ka­talin, Légrádi Netti, Rózsa Tünde, és a művészeti vezető, Várnai Zsóka tervezte, st­b.) 8CIRiSZTRiJT¥ÍNY LASSAN JÁRJ .. . A francia közlekedési szakem­berek a minap megállapították, hogy am­íg a múlt század végén a lovas bérkocsik Párizsban mint­egy kilenc kilométeres óránkénti átlagsebességgel közlekedtek, je­lenleg a központi városrészekben az autó átlagsebessége már alig éri el ezt a szintet. Az egyik ki­váncsi újságíró megkérdezte erre vonatkozóan az illetékes minisz­tert, aki így válaszolt: vízszintes 1. és függőleges 60. VÍZSZINTESEN (kétbetűsök: TO, IG, DE, DB). 18. Norvég fér­finév. 19. Apró, töltött csokoládé­szem. 20. Skót, 111. angol királyi család. 21. Következtében, általa. 22. Közép-olaszországi tó, amely­ből Caligula római császár két el­süllyedt diszhajóját emelték ki 1950—31. években. 34. Szakképzett iparos. 26. Kritérium. 28. Igaz. 29. A német irodalom és tudomány kiváló testvérpárja. Közös munká­juk eredménye az egyik, Európa­­szerte legnépszerűbb mesegyűjte­mény. 31. Angol város. VI. Hen­rik alapította kollégium (1440-ben) Anglia legelőkelőbb fiúnevelő in­tézete. 32. Termelőszövetkezet. SS. Esetleg. 34. Világifjúsági találko­zó. 36. Rendellenesen emelkedett hőmérséklet. 37. Napszak. 38. Pezsgőboráról híres olasz város. 39. A leégett étel jelzője. 40. Sú­lyok. 42. Hibát csinál. 43. Kúp ala­kú, fürtös, összetett virágzat. 44. Puccini: Bohémélet c. operájának női főszerepe. 46. Az érzékelt be­nyomásra való visszahatás. 48. Idegen férfinév. 50. Német költő (1772—1801), a romantika képvise­lője. 53. A kalciumkarbonát egyik ásványa. 54. Hegység a Dunántú­lon. 56. Önmagában folytatott be­széd. 58. Félrokon, névelővel. 60. Az áriához hasonló, de kisebb igé­nyű, ismétlés nélküli szólódal (olasz zenei műszó). SI. A peda­gógus tudománya. 63. Inás név. 65. Papírból készült és puskaporral töltött, sorozatosan robbanó tölté­nyek (a tűzijátékokhoz). 87. Ide­gen női név. 88. Vívótér. 89. Ke­­ny­érkészitő iparos. 71. Finom ser­­■tesíiús. 72 apó, Agathca Christie híres belga detektívje. 73. Termé­keny síkság Csehszlovákiában. 74. A régi versek gyakori rímszava. 75. Krémes étel. 77. Soha, néme­tül. 78. Ógörög törzs. 79. Kukucs­kál. 80. Téli utcai folyadék. 82. A nehézfémek kénsavjainak régies neve. 83. Keresztül. 85. Közlekedé­si eszköz, névelővel. 88. Spanyol­országi város. Építészeti neveze­tessége az Alhambra nevű mór királyi kastély. 91. Eger várának hős kapitánya (István). 92. A Fo­­garasi-havasok legmagasabb csú­csa (2544 m). 93. Nyelvtani foga­lom (mint szófaj). 94. A részletes tervezést megelőzően készített program. 96. Pontfajta. FÜGGŐLEGESEN (kétbetűsök: YP, SS, EM, ZM, SG, EA, AA, AN, IL, JE, VE, VZ). 1. Kiváló francia fizikus (Paul), felfedezte az ult­rahangot, és azt a tengeralattjá­rók felkutatására alkalmazta. 2. Feszült figyelem, vigyázás. 3. Más helyen. 4. A mersz közepe. 5. Köt­szerül, használt nedvszívó, laza szövet. 6. Fiziológia. 7. Pereske­déssel kapcsolatos, gyakori jelző. 8. Az ismeretlen adakozó ionét, névbetűi. 9. Rag (-nál párja). 10. Becézett női név. 11. Virslitarto­zék. 12. Gyermekjelző. 13. Női név. 14. Út, idegen rövidítése. 15. Mű, a költők szép nyelvén. 16. Dél­afrikai folyó, az Oranje mellék­vize. 17. Valamely helyzetet, rej­tett összefüggést teljes egészében felfog. 23. Mutatószó. 25. Barack- és divatfajta. 27. A Tudományos Ismeretterjesztő Társulat havi fo­lyóirata. 30. Nyugat-afrikai köz­társaság. 32. Jászai-díjas, kitűnő színészünk.­­44. Befelejtő. 35. A bürokrata ténykedése az aktákkal kapcsolatban. 39. Kivesz. 40. Az a bizonyos csúnya Musztafa. 41. A dallamot több, egymás után indu­ló szólamban megszólaltató for­ma. 43. Közép-Európa legnagyobb tava. 44. Budapesti nagyvállalat névbetűi. 45. Dionysos köpcös, ke­délyes, pohos, öreg nevelője ott a régi írásmóddal). 47. Könnyeit hullatja. 48. Mesterember, kisipa­ros. 49. Baromfi. 51. Katonai rö­vidítés. 32. Rántás nélküli babfő­zelék. 54. Író (Károly), a modern magyar novella sajátos hangú, ki­váló művelője. 55. Növényi szár. 57. A függőleges ötös farunk, ki­ejtve. 59. Ínyenceknek való, ki­váló csemege. 62. Jugoszláv város, Dalmácia legnagyobb adriai kikö­tője (Split). 64. Megtévesztő, csa­lóka ábrándkép. 66. Erdélyi tár­sadalomtudományi és irodalmi fo­lyóirat. 67.­­szemcse: Tolna me­gyei község. 69. Díszes épület. 70. A malájok rágcsálással fogyasz­tott élvezeti és izgatószere. 72. Lengyel város, régebbi nevén. 73. Magas értékű ütőkártya. 74. Az ügyész képviseli. 76. Nemesi ap­ród, vagy egyenruhás inasfiú (francia szóval). 78. A Szovjet­unióhoz tartozó sziget a Balti­tengerben. 80. Alj, megállj, néme­tül. 81. Kedveskedő megszólítás. 84. Ugyanaz, mint az 51. számú sorunk. 86. Jókedvű. 87. Évszak 89. A rettegés kezdete. 90. Idegen művészet. Valló Emil Beküldendő a vízszintes 1. és a függőleges 60. számú sorok meg­fejtése. Határidő: március 17. A február a-i számunk kereszt­­rejtvényének megfejtése. Egy hónap múlva az ápoló tíz kilót hízott, a kis majom épp­olyan sovány maradt, mint koráb­ban volt. Tíz-tíz lottószelvényt nyertek. Budapestiek: Bernáth Judit, Cserti István, Gedeon Ibolya, Hut­­ter János, Kerekes Andorné, Ko­vács Ibolya, László Gyula, Lász­ló Magda, Németh István, Varga István. Vidékiek: Árkosi Gyula. Eszter­gom. Baranyi Ferenc, Kiskunfél­egyháza. Gazdag Mihályné, Kővá­­góőrs. Herendi Éva, Barcs. Jám­bor Miklós, Pannonhalma, Koráth Jenő, Győr, Kódor Rózsa. Mező­túr, Mózer Jenőné, Und, Tóth Sarolta, Siófok, Vigh Miksé Sán­dor, Sopron. A nyerteseknek a lottószelvé­nyeket postán küldjük el. Felhívjuk olvasóink figyelmét arra, hogy megfejtéseiket nyílt levelezőlapon küldjék be. A jö­vőben csak az ily módon bekül­dött megfed­ésseket áll módunkban elbírálni.

Next