Magyar Nemzet, 1971. március (27. évfolyam, 51-76. szám)
1971-03-17 / 64. szám
Szeret. Mit.osehbfi. — Jfe WNei BZM — Fiatalok a műszaki haladásért Az igyekvők megtalálják az izgalmas feladatokat A tanácskozás szakmai jellegű volt. A Fiatalok a műszaki haladásért címmel rendezett kétnapos konferencia záróakkordja. Amikor leültünk a hallgatóság közé, mégis biztosak voltunk abban, hogy itt is jórészt azt halljuk, amit a fiatalok hasonló más tanácskozásain már megfigyelhettünk. Bármi legyen is a téma, végül is azt kezdik majd sorolni: nem kapnak elég feladatot, alacsony a fizetésük, az idősebbek féltékenyek rájuk, elzárják előlük az érvényesülés útjait. Az Egyesült Gyógyszer- és Tápszergyár műszaki fiataljainak ezen a megbeszélésén azonban anyagi jellegű kérdéseket a felszólalások során senki nem érintett. Annál inkább lehetett érezni a fiatalok szavaiban, állásfoglalásain a szakmaszeretetet, a hivatásérzetet. Többségében vegyészmérnökök, vegyésztechnikusok, gépészmérnökök ültek az asztalok körül A gyógyszerkutatás, a gyógyszergyártás fejlesztési feladatai olyan jellegűek, hogy feltételezik e munkák művelőinél a szenvedélyességet, a megszállottságot. A fiatal gyógyszerkutatók többsége a jelek szerint már beoltódott ezzel a nemes tulajdonsággal. A többi területen dolgozók sem várják azt, hogy kézen fogva vezessék őket. Tisztában vannak azzal, hogy az elismerésért meg kell küzdeni és igen gyakran maguknak kell megkeresni azokat a feladatokat, amelyekkel bizonyíthatnak. Tudományos szívmalon Mi táplálja ebben a gyárban ezt a jó légkört, ezt az öntevékenységet? Erre igyekeztünk feleletet kapni a felszólalásokból és a később kialakult baráti kötetlen eszmecsere során. A tanácskozáson Vereckei István vezérigazgató is részt vett és ez szintén jelez valamit. A gyár első embere nem tekinti elfecsérelt időnek, amit a fiatalok körében tölt. Többek között ezeket mondotta: — A konferencián néhány előadást meghallgattam, a többi tanulmányt pedig átnéztem. Ezek a pályamunkák lényegében azoknak a problémáknak a megoldását célozták, amelyek ma elsősorban foglalkoztatják a gyár vezetését. Néhány munka szerintem eléri a tudományos színvonalat. Ma már többéves tapasztalatok támasztják alá azt, hogy a KISZ által patronált és ösztönzött kiváló ifjú mérnök, a kiváló ifjú technikus, és a kiváló ifjú laboráns mozgalom a gyárvezetés első számú segítője lehet a legnehezebb műszaki, fejlesztési, termelési feladatok megoldásában. A benyújtott pályamunkákat bíráló bizottság értékelte és a díjazottak 100—200 forintos fizetésemelést kaptak. Kertész László a műszerautomatikai részleg vezetője például második helyezést ért el dolgozatával. A vállalatnál alkalmazott elektromos fűtési készülékek hőmérséklet szabályozására dolgozott ki olyan megoldást, hogy a korábbi 40—50 fokos hőmérsékleti ingadozás helyett, plusz-mínusz ötfokos ingadozással lehet tartani az előírt hőmérsékletet. Hevér András a kazánvíz előkészítését, lágyítását oldotta meg automatizálással, munkájával a harmadik díjat érdemelte ki, ami 100 forintos fizetésemeléssel járt. Huszonhét éves, de már ő is vezető beosztásban van, a kalorikus üzem műszerrészlegének a vezetője. ■— Amikor négy esztendővel ezelőtt idekerültem, én is 1450 forinttal indultam — mondja. — Most 2850 forintot kapok. Nálunk, ha valaki igyekszik, hamar észreveszik. Nagyobb felelősség, nagyobb megbecsülés Pataki Sándor fiatal vegyészmérnök, aki szintén második helyezést ért el, a jövedelmekkel kapcsolatban megjegyzi: ebben az ütemben sem volt mindig így. A fiatal műszakiaknak az első két év még ma is elég nehéz. Agyógyszeriparban a munkakört és az elvárható eredményt ugyanis gyakran elég nehéz körülhatárolni, csak az a műszaki tud produkálni, aki szüntelen képezi magát, aki nem elégszik meg a közepes teljesítménnyel, akit belső indítékok hajtanak előre. Két-három év óta tapasztalható nálunk,számottevő változás a szakemberek, a műszakiak megbecsülésében. Erre példának a saját fizetésemet is felhozhatom: a most kapott 150 forintos emeléssel együtt 3250 a havi jövedelmem. Ez lényegében már kiemelt mérnöki fizetés. A nagyobb anyagi megbecsüléssel párhuzamosan természetesen növekszik a műszakiak felelőssége is, egyre nagyobb követelményeket támasztanak velük szemben. Ezt jelzi: csökkenő létszámmal kell megoldani a korábbiaknál nagyobb feladatokat. Amíg néhány esztendővel ezelőtt a gyártásfejlesztés a műszakiak, a vegyészek számára lényegében csak anyagmegtakarítást jelentett, most viszont mindig össze kell kapcsolni munkaerőmegtakarítással, termelékenységnöveléssel is — mondja Pataki Sándor. A munkaerőhiány és a műszaki színvonal emelkedése miatt a mozgalom keretén belül a gyárban nagy súlyt helyeznek arra is, hogy megvalósuljon a szakmunkásfiatalok szervezett képzése, igény érlelődjön bennük a jó minőségű munkára. Dr. Fahn Péterné KISZ-titkár elmondotta: a fiatal mérnökök munkájának az értékelésénél az is egy szempont volt, hogy vezetett-e tanfolyamot a gyógszerészeti szakmunkások, a laboránsok számára. Ezeken az éves tanfolyamokon több tucat fiatal vett részt, akiknek vizsgamunkákat is kellett készíteniük. Azok, akik elérték a megjelölt szintet, órabéremelést kaptak. Bevonni a közgazdászokat is Ezen a tanácskozáson sok szó esett arról is, hogyan tovább. Szabó Csaba kalorikus mérnök vetette fel: egyes témák megoldására helyesebb lenne a különböző szakmérnökökből és technikusokból álló csoportokat, együtteseket szervezni. Bizonyos esetekben még a gyárkapun is ki lehetne lépni, közösen oldani meg egyes feladatot a Chinoin és a Kőbányai Gyógyszerárugyár fiataljaival. Scheuling Imre műszaki főosztályvezető kifogásolta, hogy az üzemgazdászokat, a közgazdászokat kihagyták a kiváló címért folyó mozgalomból. Pedig a műszaki centrikusság már rég nem jellemző a vállalatra, mivel egyre több múlik a közgazdasági elemző munkán, a gazdaságossági számításokon. Két „öreg” KISZ-es, Balogh Gyula és Vedres András kutatóvegyészek az ilyen pályázatok és konferenciák hasznosságát dicsérték. Lehetőséget adnak a fiataloknak arra, hogy a napi — néha egyhangú tennivalók mellett — megtalálják az izgalmas feladatokat, amelyekben kiélhetik ambícióikat. — A pályaművek ismertetése és a felettük nyitott vita a gyáron belül közvéleményt teremt és az eszmecserék segítenek megszüntetni a belső „üzemi vakságot”. Amit például az egyik üzemrészben dolgozó műszakiak megoldhatatlannak tartanak, azt a másik részlegben dolgozó mérnökök egy jó ötlettel megoldhatják. A konferencia során a fiataloknak módjukban állt diagnózist készíteni arról, hol, mi fáj a vállalatnak, mi akadályozza a jobb eredmények, a nagyobb nyereség elérését — mondta a két műszaki. A kiváló cím elnyeréséért ezúttal ötször annyi műszaki fiatal indult, mint néhány évvel ezelőtt. Eredményességét jelzi, hogy a fiatalok által kidolgozott néhány újszerű megoldást a gyár szabadalmaztatni kívánja. A többi használható anyag sem kerülmajd a fiókokba. Egyrészt azért, mivel a gyár vezetőgárdája sem olyan, hogy ne kapna két kézzel azon, ami önköltséget, munkaerőt takarít meg, ami pénzt hoz. Másrészt pedig azért, mivel a konferencia és a viták révén a kidolgozott jó megoldásokról nemcsak egykét ember tud már — a szerző és a bizottsági tagok —, nemcsak az ő ügyük, hogy legyen is belőlük valami. A gyár fiatal műszaki gárdája, a gyári közvélemény egyengeti ezután az ötletek az újítások, a kezdeményezések útját a megvalósulásig. Keserű Ernő Baróti—Ruffy—Kristóf: Ce/l ufoldsok , fekete Hódli bún Istenek harca — Haj — sóhajtott Galamb, amint kipillantott a Malibu ablakán. — Amott egy várrombús düledéke. — Újonnan épített téesz magtár — mondta szelíden K. — Csak a tél egy kicsit megviselte. Galamb fájdalommal tekintett ifjú pályatársára. — Várrom az — szólt csendesen —, patinás idők emléke. Mikoron virult benne az élet, a hírlapírók még lovon száguldoztak. — Az — mondta eltévedve Apó. — De az ifjú Tinódi Lantos Sebestyén már akkoriban sokat faggatott engem arról, hogy s mint volt a régebbi időkben. — Hogy s mint volt? — kérdezte K. — Boszorkányok is voltak valamikor — dünnyögte Apó. — Tündérek, ördögök, istenek. Mondta is nekem a pogány Vata, mielőtt négyfelé vágták volna, hogy meglátom, az új modern idők szürkék és unalmasak lesznek majd. Vazul is mondta. — És te mit feleltél? — Mit felelhettem volna egy bukott embernek, akit elhagytak az istenei? Vazul különben is süket volt, ha jól emlékszem. Ólmot öntöttek a fülébe. — Hát — szólalt meg K. — Jin nem tudok sokat a múltbéli világról. De nem lehetett kellemetlen dolog, amikor az istenek beleavatkoztak a földi viszálykodásba. Könnyebben hadakozik az ember néhány istenséggel a háta mögött, úgy ahogy Achilles Trójánál. — Ne ábrándozz — mondta Apó. — Most mi Cs. Róbert szerencsétlen vállalati utókalkulátor panaszos ügyében járunk. Az a babák* összeakasztotta a bajszát a főnökével. — Nem tette jól — mondta K. — A nagykutyáknak általában erősebb a bajszuk. — Ki tudja? — dünnyögött Apó. — Az ügy nagy bort vert föl. A mai döntőbizottsági ülésen, ahová mi is hivatalosak vagyunk, kemény harc várható. — Helyes — bólintott K. —, addig én horgászom, habár csukára tilalom van és nincs éppen meleg. Deaz ilyen Cs. Róbertek miatt nem mondok le a dalaimról. — Velünk jössz! — dörrent szigorúan Apó basszbaritonja. — Ott leszel az értekezleten. Szükség van az eszedre. rt* Az más —, szelídült meg K. — Miért nem ezzel kezdted? Amikor G. város főutcájára értek, egy fekete macska futott át előttük, Csupaszőr eltakarta szemét és sivalkodni kezdett, hogy ő egy lépést sem megy tovább. — Csak nem vagy babonás? — kérdezte K. — Materialista vagyok — mondta méltósággal Csupaszőr. — De rühellem a fekete macskákat. Az ilyesmi szerencsétlenséget jelent. — Viszont ott jön három kéményseprő — mondta Apó. — Ők ellensúlyozzák a macskát. Könyves Kálmán egy nyilatkozatában amúgy is azt mondta nekem valamikor, hogy boszorkányok pedig nincsenek. Ne reszkess, Csupaszőr! — Istenkém — szepegett Csupaszőr —, olyan csúnyánnézett rám az a cica. — Istenkék sincsenek — dörmögte Apó. — Ne fohászkodj Macskabajusz simán fékezett a főtéren a G.-i Ványnyadt Művek bejárata előtt. K. horgászigazolványa most is megtette a magáét, a portás vonakodás nélkül a tanácskozó terembe irányította őket. A szobában öt ember álldogált, feketekávét ittak és jólesően cseverésztek. Magabiztos viselkedésükből és tekintélyes külsejükből K. azonnal sejtette, hogy nem akármilyen férfiakkal lesz dolguk. Túl ezen ezek az emberek ismerik, sőt tegezik egymást, viszonyuk barátságos és elmélyült, mintha egyazon helyről származnának. — Az egyeztető bizottság? — kérdezte Apó, amikor beléptek. — Nem — szólalt meg mindannyiuk nevében egy kedélyes, gömbölyűségre hajló férfi. — Mi vendégek vagyunk, de érdekel bennünket az ügy. — Helyes — mondta Apó —, minket is érdekel. Az öt férfi a következő sorrendben mutatkozott be: G. Gábor a minisztériumtól, L. Lipót a tröszttől, Z. Zoltán a megyétől, B. Béla a járástól, R. Richárd a nőtanácstól. Rövid idővel később az egyeztető bizottság tagjai is megjelentek egy szemüveges öregemberrel az élen, továbbá egy maxiszoknyás leányzó, aki nem csupán a jegyzőkönyv vezetésére volt hivatott, hanem egyebekre is, ahogy ezt K. egy szempillantás alatt megállapította. Mindezek után görnyedten, derekát fájlalva belépett az ajtón Cs. Róbert, a szerencsétlen utókalkulátor, és „ellenfele”, a Nyamvadt Művek igazgatója. Bajszuk jelenleg nem volt összeakadva. Ezt szintén K. állapította meg Az egész társaság elhelyezkedett a tárgyalóasztal mellett: az asztalfőn a szemüveges döntnök ült, szemben vele az elhivatott leányzó. A véletlen úgy hozta, hogy K. a’ maxiszoknya mellé került, habár amióta Apó és Galamb segítségével az anyakönyvvezető elé vezették, felettébb óvakodott az ilyesmitől. — Kik® ezek? — súgta a leányzónak és az öt tekintélyes férfira pillantott. — Komolyan érdekli — súgta vissza a leányzó. — Vagy csak ismerkedni akar? — Isten őrizz! — legyintett K. — Én meg az ismerkedés?! ... — Az ülést megnyitom — mondta az elnök. — Tárgy: Cs. Róbert panasza. Mivel a panasz mindannyiunk előtt ismert, nem térek vissza rá. Most döntést kell hoznunk arról, hogy kinek van igaza. A panasz nem is lényeges. — Elnézést — emelkedett felültéből B. Béla a járástól. — Habár én kívülálló vagyok, engedjék meg, hogy néhány szóban elmondjam a véleményemet ... — Ki ez? — kérdezte K. a leányzótól. — B. elvtárs, a járástól. Egyébként Cs. Róbert utókalkulátor feleségének a nagybácsikája. — Egyszóval — emelte fel a hangját B. Béla —, ez az egész ügy tűrhetetlen. Egy szerencsétlen utókalkulátort nem bélyegezhetünk meg azért, mert szembekerült az igazgatójával. Én a járás részéről csak mélységes rosszallásomat tudom kifejezni. — B. elvtárs szavait meg kell fontolni — mondta az elnök. — Mert ugyebár a szocialista demokrácia... — A szocialista demokrácia nem itt kezdődik — pattant fel L. Lipót a tröszttől. — A mi megítélésünk szerint a vállalati érdek mindennél előbb— Ki ez? — kérdezte K. — L. elvtárs a tröszttől. Máskülönben az igazgató unokahúgának a vőlegénye. — Egyszóval — szárnyalt L. Lipót hangja —, a Vonnyadt Művek igazgatójának igenis joga van tekintélyét védelmezni és a renitenskedőket megfékezni. — Teljesen egyetértek — mondta az elnök. — Az üzemi demokráciát nem szabad egyoldalúan értelmeznünk. Ilyen megvilágításban az ügy egészen másképp fest. Ki mondhatná ... — Igen, ki mondhatná... — emelkedett szólásra Z. Zoltán a megyétől. — Ki mondhatná, hogy holmi vállalati szempontok többet számítanak az embernél. — Ez ki? — bökte oldalba K. a leányzót. — Ne bizalmaskodjon. Ez egyébként Z. elvtárs, a megyétől. Együtt szokott horgászni Cs. Róberttel, a T.-i víztárolón. — Rendes ember — mondta K. — Az ember — nézett körül elégedetten Z. Zoltán — a legfontosabb. Ne vessünk követ egy egyszerű utókalkulátorra, mert védelmezi az igazát. — Erre mindenkinek joga van — bólogatott az elnök. — Nyilvánvaló, hogy minekünk is ebben a szellemben kell döntenünk. Z. elvtárs szavai csak megerősítettek bennünket törekvésünkben. Tehát.. — Tehát — mosolyogott el G. Gábor a minisztériumtól —, a legfontosabb a tervegyeztetés. Egy utókalkulátor miatt nem rúghatunk fel népgazdasági érdekeket. — Ez az ember — bökte oldalba most K.-t a leányzó — maga G. elvtárs a minisztériumtól. Együtt voltak szakmai továbbképzésen az igazgatónkkal, sakkpartijukat még mostanában is felújítják. — Nincs mese, Andersen meghalt — kedélyeskedett G. Gábor. — A minisztériumot nemst érinteni, kellemesen, ha egy kitűnően dolgozó vállalat remek igazgatóját munkájában ilyen semmiség zavarná. Utókalkulátor sok van, rátermett igazgató kevés. — Pontosan ezt akartam mondani — szólt ismét az elnök. — Akkor hát... — Én csak annyit fűznék hozzá mindehhez — szólalt rdeg R. Richárd a nőtanácstól —, hogy valamennyi előttem szóló elvtársnak igaza van. De gondoljuk meg: az igazgató elvtárs és az utókalkulátor elvtárs is férj. Nekem, mint a nőtanács képviselőjének, más kötelességem nem lehet, mint az asszonyok férjeinek az érdekét védeni, hiszen ily módon az asszonyokat védem. — Bocsánat — szólt közbe szerényen Cs. Róbert, a görnyedt utókalkulátor. — Mi az igazgató elvtárssal közben megállapodásra jutottunk. Legjobb lesz ejteni ezt az ügyet. Igaz, Pistukám? — Igaz — mondta az igazgató. — Nem akarunk a bolhából elefántot csinálni. — Micsoda? — zúdult fel az öt tekintélyes férfi. — Az igazság az semmit sem számít? Arcuk elkomorult. Előbbi kedélyes magatartásuk semmivé foszlott. Két pártra szakadva egymásra meredtek. — Menjünk — suttogta az igazgató Cs. Róbertnek. — Itt ránk már nincs semmi szükség. — Hogy-hogy? Ezek elmennek? — kérdezte K. Apótól. — Nyugodtan megtehetik — mondta a sokat látott agg. — Az istenek tovább csatáznak helyettük. Senki sem veszíthet, hiszen az istenek halhatatlanok. — És ki győz? — kérdezte K. — Hát hogy is mondjam — mondta a matuzsálem. — Végül is az dönti el majd a küzdelmet, hogy az istenek között is van bizonyos rangbéli különbség. (.Folytatást következek. 7 Meghalt Pánczél Lajos Súlyos gyász érte a magyar újságíró társadalmat: kedden 74 éves korában elhunyt Pánczél Lajos újságíró és író, a Magyar Távirati Iroda nyugalmazott főmunkatársa. Az elhunytat a Magyar Távirati Iroda és a Magyar Újságírók Országos Szövetsége saját halottjának tekinti. Temetéséről később intézkednek. * Mikor 40—11 fordulóján Erdélyből felhoztak az Újság szerkesztőségébe, hatalmas termetű, életvidám, örökké mozgékony ember fogadott. A mozgékonyság olyannyira életeleme volt, hogy a szerkesztőségi folyosókon képes volt kis labdarúgó-mérkőzéseket rögtönözni papírlabdával, szobája zöldernyős lámpája mellől folytonosan felugrott, kirohant a szerkesztőségbe, mindenkit ijesztgetett és ugratott. Szakadatlanul tréfákon törte a fejét, képes volt egy igen takarékos pályatársunk előtt elrejtőzni az utcán, hirdetőoszlopok mögül aprópénzt szórt ki melléje, hogy a takarékos megrémüljön, vajon melyik zsebe lyukas, honnan vesztegeti el féltve őrzött pengőcskéit? ‘ Pánczél Lajos, mert ő volt e hatalmas termetű, életvidám férfi, tréfásan, örök mozgékonyságban élt, a szerkesztőségért rajongott, budai kocsmákért, jó falatok ízéért, nagy ugratásokért, kedvelte a Peterli borát és óbudai kocsmák hűvös szegleteit, nagyon szerettei falta az életet és éppen az élet e rajongó szeretete tette az élet ellenségeinek ellenségévé. Egyet halálosan gyűlölt, a hitlerárt. Most, hogy elment, mint mér annyian abból a nemzedékből, amely a régi világból érkezett, de megértette az újat, a tréfás Pánczél Lajos, az aranykedvű Lala, egykori szerkesztőm és házassági tanúm jut az eszembe, a nagyszerű pályatárs és szerkesztő, barátunk és atyánk egy személyben. Újságíró volt, jelképesen szólva, szinte már csecsszopó korától fogva, az igazi újságírás láza, izgalma, az események gyors, azonnali rögzítésének és elbeszélésének szenvedélye élt benne. A temesvári tanítócsalád gyermeke még nincs 18 éves, mikor újságírónak szegődik el a polgári liberális Temesvári Hírlaphoz. A Tanácsköztársaság idején már a pesti Filmélet, később a Színház és Divat munkatársa, azután a Magyar Távirati Irodáé, végül ő is Párizsra vetve vigyázó szemét, a francia fővárosba költözik, onnan hívja meg a párizsi tudósítót az Az Újság, amelynek szerkesztőségéhez a lap megszüntetéséig hű marad. A lapot 1938 óta már mint szerkesztő jegyzi. Együtt „bukik" meg lapjával a német lerohanásnál és szerkesztőségét szétszórja a náci bevonulás nyomán támadt önkény. Pánczél Lajos, életében először, állástalan marad. Keményen tűri az állástalanságot, de büszkén. Nem ír újságot az élet ellenségeinek. Nem volt kommunista, de éppen azért, mert antifasiszta volt, megértette a kommunisták történelmi szerepét. Ez a megértés vezette az első budapesti demokratikus napilaphoz, az 1945-ben megindult Szabadsághoz, amelynek nyomdai szerkesztője lett, később pedig a Moziélet felelős szerkesztője. 1951-től nyugalombavonulásáig, 1968-ig a régi egykori munkahely, az MTI szerkesztőjeként és főmunkatársaként dolgozott. Páratlan memóriája volt. . Ha egy adatot nem tudtam, vagy ellenőriznem kellett, őt hívtam fel. Különösen akkor, ha Budapest történetéről, vagy a magyar filmről volt szó. A magyar film, de a nemzetközi filmélet valóságos enciklopédiája volt az agya. Számos magyar film forgatókönyvét Pánczél Lajos írta. De megírta a magyar film históriáját és a film világtörténetét is. A legutóbbi újságíró kongresszuson már sápadtan, soványan, betegen jelent meg az egykori vígkedélyű, bővérű, nagy evő, kocsmakedvelő ember. Mint olyan, akinek fizikuma már érzi a jelzést, az elmúlás kopogtatását. Most, 74 esztendős korában meghalt. A teljes életű emberek egyikét, a nagyszerű szerkesztők egyikét vesztettük el benne. Ruffy Péter