Magyar Nemzet, 1971. május (27. évfolyam, 102-126. szám)
1971-05-01 / 102. szám
Ára: 1,20 forintMagyar Nemzet .. . év A HAZAFIAS NÉPFRONT LAPJA Szombat V. 1971. máj. XXVII. évfolyamp, 102. szám Éljen május 1, a munkásosztály nemzetközi seregszemléje! Egységben Május elsején, a világ dolgozóinak, a nemzetközi munkásmozgalomnak nagy ünnepén gondolatban megállunk néhány pillanatra: viszszatekintünk a megtett útra, felmérjük az előttünk levő feladatokat. Az ünnepi felvonulást követő órák csendjében értékeljük eredményeinket, felsorakoztatjukteendőinket és fontosságuknak megfelelően kijelöljük az elkövetkező szorgos hétköznapokban ránk váró munka döntő állomásait. Büszkén emlékezünk új országot építő, alkotó tevékenységünk kimagasló eredményeire és a sikerek fényében sem feledkezünk meg a még megoldandó kérdésekről, a gyors ütemű előrehaladásunkat helyenként még gátló jelenségek mielőbbi megszüntetéséről. Biztos és szilárd alapokat teremtettünk a szocialista Magyarország továbbfejlesztéséhez, egész munkánk magasabb szintre emeléséhez, reális terveink valóraváltásához. Nemes eszméink gyakorlati végrehajtásának, népünk általános életszínvonala emelésének, békénk megőrzésének legfőbb záloga az egységben rejlik. Egység a hazában, a szocialista közösségben, a nemzetközi munkásmozgalomban, a célok elfogadásában, a törekvések meghatározásában, az előrevivő lépések megtételében Éppen az ünnep ad alkalmat arra, hogy elvégezzük a konkrét programok megvalósításához nélkülözhetetlen értékelést, elemezzük mind belső helyzetünket, mind a világban kibontakozott erőviszonyokat, felmérjük lehetőségeinket és szembenézzünk a bizonyos területeken napjainkban jelentkező, fékező hatású nehézségekkel. Vizsgálódásunk középpontjában az egység szerepel és jogos — de sohasem öntett és önelégült — menyugvással jelenthetjük ki éppen a Hazafias Népfront jelöltjeinek választási győzelme után, hogy hazánkban sikerült megteremteni a legszélesebb alapokon létrejött népi-nemzeti egységet. A tízmilliós magyarság összefogása a Hazafias Népfront programjának támoga-, tására történelemformáló erőt jelent és azzal az őszinte hittel, szilárd meggyőződéssel, mélységes bizakodással tölt el bennünket, hogy a siker reményében nézhetünk a jövőbe. Duna-völgyi kis országunk lakóinak példamutató egyetértése, közös elgondolása újabb küzdelemre vértez fel mindannyiunkat. A lehetőségek józan számbavétele, erőforrásaink tárgyilagos értékelése nyomán ismét arra az alapvető következtetésre jutunk: csak barátainkkal, testvéreinkkel és szövetségeseinkkel együtt valósíthatjuk meg békeszerető népünk szocializmust építő terveit. Létérdekünk tehát a szocialista közösség egységének szolgálata, a nemzetközi munkásmozgalomban napjainkban fellelhető véleményeltérések kiküszöbölése. Az SZKP közelmúltban befejeződött XXTBL tea©gresszusának beszámolóit, felszólalásait, határozatait különös figyelemmel fogadtuk és széles körben analizáltuk abból a szempontból is, miként segítették elő az árnyalatnyi, vagy gyökereiben mélyebbre ható elvi és gyakorlati felfogásokban mutatkozó eltérések felszámolását. Hasonlóképpen élénk érdeklődéssel kísértük bolgár barátaink nagy fontosságú tanácskozását, pártkongreszszusát is. Amikor az egyetemes világképet szemléljük, a különböző kontinenseken mindenütt azt látjuk, hogy gyarapodnak, izmosodnak, bátran harcolnak és becsülettel helytállnak a haladás, a béke, a demokrácia és a szocializmus erői, önmagunkról méltán elmondhatjuk — anélkül, hogy a dicsekvés és hivalkodás veszélyét felidéznénk —, hogy legjobb tudásunkhoz mérten, derekasan kivesszük részünket minden olyan megmozdulásból, akcióból, amely hivatott előmozdítani az egység maradéktalan kialakítását. Nem rajtunk, nem a Szovjetunión és többi szövetségesén múlik, ha megismételt kezdeményezéseink elől egyesek még mindig elzárkóznak. A moszkvai hatalmas seregszemlén a világ élő lelkiismeretét jelentő pártok és szervezetek képviselői — népeik, országaik, a mögöttük felsorakozók megbízásából — újólag kinyújtották kezüket, valósággal ,,békejobbot” adtak azok felé, akiknek egységbontó magatartása kétségtelenül súlyos károkat okozott a nemzetközi munkásmozgalomnak, a szabadságukért, függetlenségükért küzdő millióknak, a haladás és szocializmus ügyének. Tették ezt a nemes gesztust abban a tudatban, hogy meg kell találni az összefogáshoz vezető — néhol bizony keskeny — ösvényt, hogy azután együttesen léphessünk rá a népek javát szolgáló széles útra. Átmeneti megtorpanások, esetleges helyi kudarcok nem tántoríthatnak el bennünket. A lényeg: a szocialista világrendszer léte, meghatározó szerepe és tevékenysége az egész földkerekség jelenének és holnapjának formálásában, az erőviszonyok eltolódása az élet minden területén azok javára, akik a múlt terhes örökségét felszámolva következetesen, odaadóan, áldozatosan és türelmesen küzdenek az emberiség felemelkedéséért, a világ megszabadításáért a háborúk fenyegető rémétől. Az ünnepi „önvizsgálatkor”, a világról alkotott elképzeléseink és benyomásaink összegezésekor talán túlzottan bizakodók és derűlátók vagyunk? Aligha. A kétségbevonhatatlan tények, a valóságban elért eredmények, a létező problémák gondos egybevetéséből szűrtük le azt a végső következtetést, hogy minden lehetőségünk megvan barátaink társaságában az egységtörekvések még fokozottabb támogatásával eszméink győzelemre vitelére. Ma Moni Károly Az Elnöki Tanács összehívta az új országgyűlést május 12-re A Népköztársaság Elnöki Tanácsa pénteken ülést tartott, amelyen a választások utáni feladatokkal és egyéb időszerű kérdésekkel foglalkozott. Az Elnöki Tanács az alkotmány 18. paragrafusa (5) bekezdése alapján az országgyűlés ki alakuló ülését 1971. május 12-én (szerdán) délelőtt 11 órára összehívta. Az alkotmányos államrendünk gyakorlatának megfelelően Fock Jenő, a kormány elnöke — mivel a kormány megbízatását a korábbi országgyűléstől kapta — kérte az Elnöki Tanácstól a kormány felmentését. Az Elnöki Tanács a kérést elfogadta, a felmentést megadta és egyben megbízta a kormányt, hogy az újjáválasztásáig — a jelenlegi összetételben — intézze a kormányzati ügyeket. Az Elnöki Tanács módosította a népi ellenőrzésről szóló, 1968. évi V. törvényt, valamint a bíróságok népi ülnökeinek választásáról szóló, 1960. évi 6. számú törvényerejű rendeletet. Az Elnöki Tanács megtárgyalta és jóváhagyólag tudomásul vette a művelődésügyi miniszternek a kitüntetéses doktorrá avatások tapasztalatairól szóló tájékoztató jelentését, valamint határozatot hozott az 1971. évi kitüntetéses doktorrá avatáshoz való hozzájárulásról. E szerint kitüntetéses doktorrá avatásra kerül sor az Eötvös Loránd Tudományegyetem, a József Attila Tudományegyetem, a Kossuth Lajos Tudományegyetem, a Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetem, a Budapesti Műszaki Egyetem, a Semmelweis Orvostudományi Egyetem, valamint a Szegedi és a Debreceni Orvostudományi Egyetem egyes jeles eredménnyel végzett hallgatóinál.* A népi ellenőrzésről szóló törvény és végrehajtási rendelete módosítását, valamint a bírósági népi ülnökök választásáról szóló törvényerejű rendelet megalkotását az tette szükségessé, hogy az új tanácstörvény szerint a járási tanácsok megszűntek, a megyei jogú városok pedig — megváltozott jogállással — megyei városokká alakultak. Ezért a népi ellenőrzési törvényt módosító törvényerejű rendelet a járási és az összevont járási-városi népi ellenőrzési bizottságok választását a megszűnő járási tanácsok helyett a megyei tanácsokra bízza. Ezek a bizottságok ugyanis a helyi tanácsok végrehajtó bizottságait is ellenőrzik. A megválasztandó személyekre továbbra is a Központi Népi Ellenőrzési Bizottság tesz javaslatot. A bírósági népi ülnökök választásáról szóló törvényerejű rendelet a járásbíróságok (városi, kerületi bíróságok) népi ülnökeinek választását a járási tanácsok helyett a helyi (községi, városi, kerületi) tanácsok feladatává teszi. A jelölést továbbra is a bíróság területén működő vállalatok, szövetkezetek és egyéb szervek végzik. A megyei bíróság ülnökeit kizárólag a megyei tanács, a legfelsőbb bíróság ülnökeit pedig az Elnöki Tanács választja. A kitüntetéses doktorrá avatás lehetőségét és feltételeit az Elnöki Tanács 1958- ban foglalta jogszabályba. A határozat érvénybe lépésétől 1970 végéig összesen 80 doktorjelöltet avattak (negyvenet Budapest közterületi díszeinek sorában új, monumentális képzőművészeti alkotást avattak pénteken: Marx és Engels közös emlékművét — a Jászai Mari téren. A nemzetközi munkásmozgalom két kimagasló alakjának szoborművét — Segesdi György szobrászművész és Schall József építőművész alkotását — a munkásosztály nemzetközi ünnepéhez, május elsejéhez kapcsolódó eseménysorozat keretében adták át a fővárosnak. Az avatóünnepségen megjelent Kádár János, az MSZMP Központi Bizottságának első titkára, Aczél György, Benke Valéria, Nemes Dezső, Németh Károly, a Politikai Bizottság tagjai, továbbá az MSZMP Központi Bizottsága és a kormány több tagja; részt vett a politikai, a társadalmi és a kulturális élet sok ismert személyisége. Az összegyűltek sok százas tömegében ott voltak a fővárosi gyárak, üzemek, hivatalok, intézmények küldöttei, a kerületeknek és Budapest lakosságának képviselői. Megjelent az eseményen a budapesti diplomáciai testület több vezetője és tagja is. Pontban 12 órakor kezdődött az avatóünnepség. Fegyveres díszőrség állt az emlékmű talapzatánál. Felcsendültek a Himnusz hangjai, majd elhangzott József Attila „Szocialisták” című verse, Keres Emil tolmácsolásában. Ezután Óvári Miklós, az MSZMP Központi Bizottságának titkára mondott ünnepi beszédet. — Három esztendeje az egész haladó emberiség megemlékezett Marx Károly születésének 150. évfordulójáról, s alig fél esztendeje annak, hogy Engels Frigyes születésének másfél évszázados jubileumát ünnepeltük — mondta. — E nevezetes évfordulók és szocialista közvéleményünk belülről fakadó, hosszabb ideje érlelődő igénye vetette fel a gondolatot, hogy a tudományos szocializmus e két megalkotójának, a nemzetközi munkásmozgalom kimagasló harcosainak emlékét hazánk fővárosának szívében egy monumentális köztéri szobor felállításával is megörökítsük, s ma itt áll a mű, hogy meszszehangzóan hirdesse: az élő marxizmus szelleme hatja át mindazt, amit elértünk, mindazt, amit tervezünk. Nem véletlen az sem, hogy Marx és Brigels közös szobrát állítjuk fel: ezzel nemcsak kettőjük sírig tartó barátságát fejezzük ki, hanem emléket állítunk annak az eszmei, harci szövetségnek is, amely lehetővé tette közös életművük, a marxizmus megszületését és gyors elterjedését. ( Marx és Engels az emberi szellem égboltjának legjőa budapesti, negyvenet a vidéki egyetemeken). Az avatottak közül 54 orvos, a többi mérnök, jogász, bölcsész, matematikus, vegyész, biológus, fizikus, közgazdász és állaternyesebb páros csillaga. Az emberiség történelme számtalan világmegváltó eszmét ismer. Voltak már Marx és Engels előtt is olyan törekvések, ideológiák, amelyek az emberiség sorsának jobbrafordulását tűzték ki célul. De Marx és Engels műve, amit Lenin folytatott tovább, a marxizmus— leninizmus, a történelem mindmáig legnagyobb hatású, legszélesebb kisugárzású ideológiája. Olyan eszme ez, amely egyetemes érvénnyel kínál megvalósítható, reális programot a jobbra törekvő egész emberiségnek. És éppen ezért ércnél és kőnél maradandóbb. Hatását és erejét nem csökkenti, hanem növeli a kérlelhetetlen idő, az egymásra halmozódó évtizedekkel egyre növekszik azoknak a százmillióknak a száma, akik diadalmas zászlaja alá állnak. Marx és Engels eszméjének történelmi igazságát bizonyítja, hogy századunkban a marxizmus élő eszméje a tömegekbe hatolva világot formáló és meghatározó anyagi erővé vált. A szocialista világrendszer léte, a nemzetközi munkásmozgalom ereje már önmagában is cáfolja azokat, akik a marxizmusról, mint a múlt eszmeáramlatáról beszélnek. A marxizmus ma is a szocializmus útján járó népek vezérlő csillaga, minden elnyomott reménysége, olyan eszme, amely a gondolkodó embereket foglalkoztató kérdésekre a legjobb válaszokat adja. — Marx és Engels életműve az emberszeretet, az értelem és a valóság iránti tisztelet felemelő példája. Marxistának lenni ma is mindenekelőtt azt jelenti: szembenézni a tényekkel, gondolkodva élni. Életművük elvi következetességre, szilárdságra és a felismert igazságok szenvedélyes képviseletére int. Minden korszak marxistáit arra tanítja, hogy pártos szenvedéllyel képviseljék és váltsák valóra a szocializmus igazságait. Arról beszélt ezután a szónok, hogy Marx és Engels életműve a gyakorlat és az elmélet legmagasabbrendű egységét testesíti meg. Többszörösen kiállta a gyakorlat próbáját, mert összeforrt a munkásság ügyével. Marx és Engels felismerte, hogy a munkásosztályt nem olyan szenvedő osztályként kell nézni, amelyen kívülről kell segíteni, hanem a munkásosztályban a harcoló osztályt kell látni, amely képes megváltani önmagát és saját felszabadításával az egész emberiség felszabadulását hozza el. A munkásosztály szerepének a felismerése, az alkotó, termékeny, kapcsolat a korabeli proletariátus legöntudatosabb rétegeivel, a szocializmust utópiából tudománynyá tette, az álmok birodalmával. Az avatottak 30 százaléka nő. Az avatottak 70 százaléka felsőoktatási intézményben dolgozik, a többiek tudományos intézetben, főhatóságnál, vállalatnál, iskolában.ból a valóság szilárd talajára helyezte. Utalt Óvári Miklós Juhász Gyulának 1921-ben írt soraira, amelyek szerint: „Marx tanai a valóságon épülnek, és az igazságot szolgálják. Az utópiából ő alkotott tudományt, a lenge délibábból szilárd hidat, amely a munkásmilliókat a jövőbe vezeti át... a romantika óperenciájáról a realitás földjére viszi a szocializmust, olyan bázist ad az elméletnek és mozgalomnak egyaránt, amelyről büntetlenül nem lehet többé lesiklani — a történelem kérlelhetetlen logikája egyre Marxnak ad igazat, és a marxizmus... biztos győzelmének útját egyengeti.” — Az internacionalizmus, a világ forradalmi munkásmozgalmának összefogása, Marx és Engels művének legszentebb eszméje — hangsúlyozta. — A „Világ proletárjai, egyesüljetek!” jelszó a marxizmushoz való hűség, az internacionalizmus jelszava korunkban is. Arra tanítja a marxistákat, legyenek bármely nemzet fiai, hogy a nemzeti célokat is csak a nemzetközi haladás erőivel összefogva lehet elérni. Ezeket az igazságokat sugározzák tovább a marxizmus eszméi és ezeket az igazságokat vitték tovább a marxista eszmék továbbörökítői is. Mindenekelőtt ez jellemezte a XX. század legnagyobb marxistájának, Leninnek a művét. Nem formulák ismétlése, hanem a kor új, változott lényeinek gondos elemzése, és a munkásosztály, a szocializmus ügyének rendíthetetlen képviselete — ez jellemezte Lenin marxizmusát. Ezt tekintjük eszménynek mi, magyar kommunisták is, Marx és Engels Ügyének, szellemének magyar örökösei, akiket büszkeséggel tölt el, hogy Marx és Engels eszméi immár több mint száz esztendeje éltetik a magyar haladás ügyét, s a marxizmus igazságai több mint egy évszázada segítik a magyar nép küzdelmeit. — Marx és Engels nagy figyelmet szentelt az 1848—49-es magyar forradalomnak és szabadságharcnak, s az általuk adott értékelés mindmáig érvényes. A kialakuló magyar munkásmozgalomban mind nagyobb tért hódítottak a marxizmus eszméi, s ők maguk is személyes vagy levelező kapcsolatban álltak a magyar munkásmozgalom számos tagjával. Marx és Engels tanai termékeny falaira találtak hazánkban. Eszméik nagy hatással voltak népünk múltjára, meghatározzák jelenünket, formálják jövőnket. — Magyarországon ez az első köztéri emlékmű, amely Marxnak és Engelsnek közösen állít emléket. A művészi forma, amely alakjukat és eszméiket kifejezni hivatott — Az élő marxizmus itatja át mindazt, amit elértünk és tervezünk Felavatták a Marx—Engels emlékművet