Magyar Nemzet, 1971. november (27. évfolyam, 258-282. szám)

1971-11-21 / 275. szám

It Egy kísérleti iskola Bulgáriában Hajót kapott a technikum Egy év egy iskola életében sem nagy idő, ezalatt alig le­het értékelni egy kísérlet ered­ményét, vagy talán fölépíteni néhány tantermet, műhelyt. Úgy látszik azonban, hogy a burgaszi tengeri és óceánhalá­szati technikumban máskép­pen mérik az időt. Egy eszten­deje jártam ott utoljára, ripor­tot írtam az iskoláról. Azóta a vártnál is több esemény tör­tént Encso Marinov igazgató, aki hivatására nézve a halak tu­dományával foglalkozó szak­ember, és nyolc éve vezeti ezt az — egész Bulgáriában egye­dülálló — technikumot, így fe­lel a változásról érdeklődő kér­désre: — A nyáron határozat szü­letett arról, hogy az itt tanuló diák­ok idejét katonai szolgá­latnak tekintik. Ha elvégezték a technikum négy esztendejét ezzel katonaidejüket is kitöltik, és mehetnek nyomban a ten­gerre, hajózni. Navigálni tanulni kell Ez az iskola arra képesíti vég­zett diákjait, hogy halászhajón szolgáljanak kapitányként, il­letve hajógépészek, hajózási és kikötői technikusok legyenek. Ezt a sok ismeretet nem lehet csupán a tantermekben, kabi­netekben elsajátítani, bár ta­valy beszámoltam róla, hogy ezekben a gazdagon fölszerelt kabinetekben mindaz a gép, fölszerelés megtalálható, amire egy hajón csak szükség lehet. Hajózni is kell azonban ahhoz, hogy valaki később ura lehes­sen az óceánnak. Eddig különféle idegen hajó­kon végezték kötelező gyakor­latukat a fiúk. Most azonban — és talán a legnagyobb vál­tozás a bolgár tengerpart kü­lönleges technikumában — 700 tonnás hűtőtranszport-hajót kaptak. A sajátjuk lett, örök­re. — Néhány hónappal ezelőtt kaptuk meg a hajót — mondja Marinov —, és a nyáron már dolgoztak rajta a diákok. Szí­riában, Libanonban, Törökor­szágban járt az egyik csoport, a másik a Fekete-tenger men­tén szovjet kikötőket keresett föl. Most éppen Bejrútban van a hajónk. Húsz napig tart általában egy gyakorlat, és ezalatt nem­csak gyakorlati-fizikai mun­kát végeznek, hanem tanulnak is. Nem történelmet, irodalmat persze — ezt a tantermekben tanítják —, hanem például na­vigációs elméletet. A gyakor­latot vezető szakembereken, tengerészeken kívül ezért uta­zik a hajóval néhány tanár is. Nem öncélú játék, nem lu­xusutazás ez, hanem anyagi hasznot hajtó, komoly foglal­kozás. Árut visznek a távol­ba, és árut hoznak haza is. Az első három hónapban nem ke­vesebb, mint húszezer dollár értéket termelt ez az iskolai vállalkozás. A pénz nagy része természe­tesen az államé, de az iskola is szépen részesül belőle. A fiúk­éldául külföldön fél dollár, ináraik másfél dollár napidí­­jt kapnak, azonkívül persze, hogy a szállásuk, étkezésük biztosítva van a hajón. Igazgató a tengeren Alighanem ez a burgaszi ichnikum nemcsak a legér­­tekesebb, de az egyik legtehe­tősebb iskola is az országban. Van a hajónak kapitánya is, az iskola eddigi tanára, Szto­­jan Sztojcsev. Az első bolgár óceánhajón, a Phoenixen is ő volt a kapitány, és bejárta már a világnak szinte valamennyi tengerét. — Vele akár a világ végére is elmennék — mutat egy ama­tőr fényképet a hajóról és zö­mök, katonás tartású kapitá­nyáról az igazgató. — Utazott is már vele? — Természetesen, egész nya­ramat a hajón töltöttem. Én vezettem a csoportokat. — És a család? — Ők a tenger partjára mentek nyaralni, én a tenger­re. Ennyi a különbség. Igaz, szeretem is a tengert, de illen­dő is, hogy az igazgató, ami­kor csak teheti, együtt legyen a diákjaival. Van egy jelsza­vunk: erős emberekre van szükség, akik nem félnek sem­mitől, és ismerik jól a tengert. Az iskola jelszava az enyém is. Egyébként is, felelős vagyok mindenért: igazgató, kapitány, parancsnok, kereskedő vagyok egy személyben. A diákok egy részét, a má­sodéves hajó­technikusokat az iskolaépület melletti uszodában találjuk, nem a vízben, csak az üres medence közepén és partjain. Az ország egyik leg­nagyobb uszodája lesz, ha tel­jesen elkészül. Most még befe­jezésre vár, és a fiúk surrogó kefékkel tisztítják az uszoda épületét, a környékét, vendé­get várnak mára, egy kubai minisztert Másutt játék, sport az úszás, itt­ kötelező gyakorlat, munka, az uszoda pedig műhely. Vég­tére is úszni tudás nélkül az óceánt sem lehet átszelni.­­ Ez az egyetlen technikum ellátja-e elegendő gépésszel Bulgária tengeri hajóit? — Minden bizonnyal ellátja — feleli Marinov a tágas ud­varon, miközben diákjai fekete munkaruháját mustrálgatja, igazítja —, hiszen most már nyolcszázan járnak hozzánk. Épül számukra az étterem mel­lett egy nyolcemeletes interná­­tus: 600 személyes lesz. Ter­vek szerint 1972 végén kell el­készülnie. — Ez a technikum és ez a romantikus pálya bizonyára vonzza a bolgár fiatalokat. Sok-e a jelentkező? — Természetesen szinte min­den burgaszi gyerek ide szeret­ne járni. Általában öt-hatszor annyian jelentkeznek, mint amennyi hely van, így leg­alább válogathatunk: évről év­re egyre értékesebb, egyre te­hetségesebb fiatalokat veszünk fel, és ezek közül nagyon ke­vesen maradnak ki az iskolá­ból, leginkább csak betegség miatt. Mert, ha ritkán is, de előfordul, hogy csak itt derül ki: nem bírja a szervezet a megpróbáltatásokat. Mert igaz, hogy ezen a pályán sok a ro­mantika, de még több a nehéz, megerőltető munka. A tengeren nincs telefon — Ha ilyen sokan akarnak bejutni ebbe az iskolába, ak­kor valószínűleg az igazgatót is gyakran ostromolják kérés­sel ... — Mit gondol, miért utazom el nyáron a tengerre? A víz­ben nincs telefon, nincs kérés és protekció. Igaz, hogy ami­kor visszaérkezem, a hajóállo­máson már vár néhány re­ménykedő szülő... Az igazgató közben a fiúk munkáját figyeli, hogy minden készen van-e már a kubai ven­dég fogadására. — Azt hiszem, az lesz a lá­togatás célja, hogy ide jön ta­nulni néhány kubai diák. Van már kapcsolatunk a Szovjet­unióval, az NDK-val, Lengyel­­országgal, más országokkal is, ott vannak a zászlóik az igaz­gatói irodámban. őszintén örülnék, ha a magyar zászló is köztük lehetne, ha magyar diá­kok is tanulnának nálunk. Azt mondja Marinov igaz­gató: két, legföljebb három év múlva mindaz fölépül itt, amit elterveztek. Hatalmas park, zöld gyep lesz a környéken, és az új internátusban akad majd hely az olyan bátor, erős ma­gyar fiatalok számára is, akik hajótechnikusok szeretnének lenni. Gábor István Magyar Nemzet A közéleti költészet ünnepe Győrött Biennále Radnóti emlékére Nemcsak a magyar költészet sajátossága, hanem általában a kis népek irodalmáé, hogy nagyobb társadalmi szerepet vállalnak, mint a szerencsé­sebb történelmű országok mű­vészei. A magyar nyelv érett formáját éppúgy költők alakí­tották ki, mint ahogy a ma­gyar nemzeti tudatot, a haza­­fiság fogalmát is költők tették elevenné, ők tudatosították nemzedékek hosszú során. Radnóti Miklós neve össze­forrt ezzel a hagyománnyal, mert — Juhász Ferenc szép szavait idézve — „nagy tuda­tosító! Sorsával tudatosító. Akaratával tudatosító. Válla­lásával tudatosító. Énekével tudatosító. Sorsa­ útjával tuda­tosító. Ez a költő, aki maga is a legtitokzatosabb és legrej­telmesebb metamorfózison ment át, metamorfózisra kény­szerítette létünket, az utána­­jövőkét.” Ezért határozta el a nemrég megalakult Radnóti­­emlékbizottság, hogy a közéle­ti költészet ünnepét Radnótira emlékezve rendezze meg, és Radnóti-emlékéremmel jutal­mazza azokat a költőket, elő­adóművészeket, akik az ő út­ját követik. Győri iskolák diákjai és ta­nárai vesznek részt azokon az évente megrendezett békeme­neteken, amelyek Radnóti ha­lálának színhelyét fölkeresik, s ott róják le kegyeletüket a mártírhalált halt költő emléke előtt. Győrben negyedszázados hagyomány immár a Radnóti­­kultusz. Most, amikor Győr városi létének hétszázéves ju­bileumát ünnepli, aligha talál­hattak volna méltóbb alkal­mat a város és megye vezetői, intézményei az ünneplésre, mint az első költői biennálét, Radnóti emlékezetére. Két na­pon át verseket hallgattak és verseket mondtak a költészet szerelmesei, Radnótira emlé­kezve léptek pódiumra az or­szág legi­őbb amatőr versmon­dói, költők találkoztak olva­sóikkal iskolákban és klubok­ban. Régi és új­ hagyomány és új kezdeményezés tette jelentőssé az amatőr versmondók szépen kidolgozott szavalatait, nemes vetélkedését. Két verset kellett elmondaniuk. Radnóti valame­lyik költeményét és egy mai magyar költő versét. Válasz­tásuk azt bizonyította, hogy nemcsak a versmondáshoz ér­tenek, hanem a versolvasáshoz is. Az ismert Radnóti-versek mel­lett előkerültek töredékek, ke­vésbé ismert fiatalkori versek is, a mai magyar költők közül pedig a legkülönbözőbb irány­zatok képviselői szerepeltek a versmondók műsorán. Egy fodrásznő — elvált asszony, két gyermeke van — Pilinsz­­ky János Apokrif című versét mondta el. Sokan válogattak Illyés Gyula gondolati versei­ből, de Rónay György és Szécsi Margit, Vas István és Ladányi Mihály. Nagy László és Kálnoky László éppúgy sze­repelt a versmondók műsorán, mint a legfiatalabbak: Dobai Péter és Veress Miklós. A győri Tanítóképző Inté­zet, két gimnázium és a Rad­nóti Klub látta vendégül a vá­rosba látogató költőket. Ágh Istvánt, Buda Ferencet, Bella Istvánt, Csorba Győzőt, Fodor Andrást, Kiss Benedeket, Kor­mos Istvánt, Somlyó Györgyöt, Takáts Gyulát és Takács Im­rét. Takáts Gyula még szemé­lyes barátjának mondhatta Radnóti Miklóst. Csorba Győ­ző viszont Takáts Gyulát tisz­teli tanárjaként és mestere­ként. A tanítóképző intézet hallgatói felfigyeltek, erre a folyamatosságra, Radnóti em­beri alakjára is kíváncsiak voltak, de a mai irodalmi élet­re is. Az író-olvasó találkozók sűrű légkörében sok szó esett arról a költői és emberi fele­lősségvállalásról, amely nem­csak Radnóti Miklóst jellemez­te, hanem minden kor minden valódi költőjét, Radnóti Miklóst ünnepelte az úttörők sorfala a költő szobránál, rá emlékeztek a ke­­gyeletes beszédek. De a Kisfa­ludy Színházban rendezett díj­kiosztó ünnepségen már a mai magyar költészeté volt a főszerep. Simó Jenő művelődésügyi miniszterhe­­yettes adta át a biennálé köl­tői díjait; a nagydíjat Juhász Ferencnek, a másik két költői díjat Buda Ferencnek és Kiss Benedeknek. Az előadóművé­szi díj Avar Istvánnak jutott, politikai, társadalmi mondani­valóid és hazafias versek tol­mácsolásáért. Az amatőr művészeti moz­galomhoz kezdettől fogva hoz­zátartoznak a versenyek, de Győrben került sor eg "sz­ór ar­ra, hogy irodalomtanárok, amatőr irodalmi színpadok ve­zetői között is díjat osszanak ki. Pintér Tibor veszprémi és Z. Szabó László győri iroda­lomtanárt Radnóti-emlékérem­mel és díjjal jutalmazták az amatőr művészeti mozgalom­ban elért eredményeikért. A díszünnepségen adták át a dí­jat és a Radnóti-emlékérmet Mohai Gábor debreceni, Koncz Károly budapesti és Nagy Gabi győri amatőr versmondó­nak. A nagydíjas Juhász Ferenc Radnótiról szóló prózai költe­ményét Nagy Attila mondotta el a Kisfaludy Színház színpa­dán. A legjobb versmondók műsora felidézte a kétnapos verseny legjobb teljesítmé­nyeit. Az első győri költészeti biennálé hagyományt teremtő, szép kezdeményezésnek bizo­nyult. ..A világ újraépül , bár tiltják énekem,­­ az új falak tövében felhangzik majd sza­vam” — írta Radnóti Miklós. A hétszáz éves Győr újra és újra épülő falai között hang­zott most fel Radnóti szava, és azoké, akik megértették sza­vát. Karta­ Zsuzsa jjj^^ »fémmunkés« VÁLLALAT /agyja? ANGYALFÖLDI GYÁRA­K&T BUDAPEST, XIII., ▼ FRANGEPÁN UTCA 7—11. 1971. ÉVI SZÁLLÍTÁSRA VÁLLAL ALUMÍNIUM ÉS ACÉLLEMEZEK SINUS ÉS TRAPÉZHULLÁMOSÍTÁSÁT KÜLÖNFÉLE BURKOLÓELEMEK (Lv = 0,8—1,5 mm) ÉS IDOMOK (Lv = 0,8—6 mm) SAJTOLÁSÁT Ezen munkákra 1972. évi megrendeléseket is elfogadunk ÜGYINTÉZŐ: VÉGH TIBOR kereskedelmi osztályvezető Telefon: 205—510, 205—931—935/155 melék. 366 festmény a decemberi aukción A napokban fejezték be az év utolsó művészeti aukciójá­ra felajánlott alkotások felvé­telét. A beérkezett és a zsű­rizés után árverezésre kerülő anyag szám szerint és érték­ben igen gazdag. A művészeti szakértők 366 képet válogat­tak ki és ezek több mint 3 millió forintra becsült kikiál­tási áron indulnak az aukción. Az értékes műalkotások kö­zött szerepel Lotz Károly 6, Mednyánszky László 17, Perl­mutter Izsák 7, Rudnay Gyu­la 10, Szőnyi István 10, Vasza­­ry János 11 kiváló festménye. Ezenkívül sok német és olasz mester műremekét bocsátják az aukcióra. Az anyagot de­cember 4-től 11-ig kiállítják a MOM Szakasits Árpád Műve­lődési Házának kupolatermé­ben. Ugyanott a színházte­remben tartják december 14-én és 15-én az árverezést A Rádióban először cím­mel új opera-sorozat kezdő­dik november 27-én. Négy­hetenként lemezről vagy kül­földi felvételen a magyar rá­dióban eddig elő nem adott műveket sugároznak. Elsőként Paisello XVIII. századi szerző Teodoro király Velencében című operáját adják. A ter­vezett sorozatban a többi kö­zött Donizetti, Adam, Rach­­maninov és Britten műveket adnak. .Vasárnap, 1971. november 21. NAPLÓT November 21 Varsóban a napokban kong­resszus kezdődik a szocia­lista országok operaházainak együttműködéséről. A tanács­kozáson részt vesz és elő­adást tart Mikó András, az Operaház főrendezője. Mikola Nándor és Veikko Takala festőművész kiállítása november 24-én délelőtt nyílik meg a debreceni Egyetem ga­lériájában. ov November 27-én Szegeden vendégszerepel a világhírű szovjet Pjatnyickij-együttes. A Munka Vörös Zászlórend­jével kitüntetett népi ének-, zene- és táncegyüttes a Hős szovjet városok sorozat kere­tében lép fel a Szegedi Nemzeti Színházban. Szentesen új művelődési központot építenek. Itt kap helyet a négyszáz személyes filmszínház, ahol 70 millimé­teres filmeket is vetíthetnek.­­ Eddig nyolcvanezer látoga­tója volt a Párizsi múzeumok remekművei című kiállításnak a Szépművészeti Múzeumban. A kiállítást december 5-ig tartják nyitva. A milánói Scala december 7-én kezdi meg új évadát. A Simone Boccanegrát Clau­­dio Abbado vezényli. A Scala új művészeti igazgatója Mas­­simo Bogianchini. A Bach kantátákat ad elő a Lutheránia énekkar ma este 6 órakor a Deák téri temp­lomban. Közreműködik Ber­­czelly István, Kovács Erzsé­bet, Marik Péter, Melis György, Peskó György és Tódy Éva. Vezényel Wek­ler Jenő.­ A lengyel televízió meg­kezdte a színes adásokat, egyelőre minden csütörtökön közvetítenek négyórás műsort. A varsói üzletekben megjelen­tek a „Rubin—401—1” színes szovjet tévékészülékek, 26 ezer zlotys áron.* Kodály születésének 89. év­fordulója tiszteletére szülővá­rosa, Kecskemét ünnepsége­ket tervez. December 13-án emlékhangversenyt rendeznek a Katona József Színházban.­­ Anouilh A buborék című színművét Magyarországon először a kecskeméti Katona József Színház mutatja be. A premier november 26-án lesz.­ A Nemzeti Galéria közre­működésével Vadászat a kép­zőművészetben címmel kiállí­tás nyílt meg szombaton a bajai Türr István Múzeum­ban. A tárlaton negyven fest­mény és rajz szemlélteti a különböző korok vadászéletét. # Balassa Imre 85. születés­napján, november 28-án ze­nei estet rendez a Fészek Művészklub és a Magyar PEN Club elnöksége. Bevezetőt mond Kunszery Gyula. 4* A XIX. Országos Amatőr­film Fesztivált november 26 —28. között rendezik meg Szé­kesfehérvárott. A beküldött 97 film közül az előzsűri 49-et bocsát a versenyre. Liszt Ferenc Szekszárdi, a bástyatornyos Augusz-házban lakott itteni vendégeskedései és hangversenye idején. A városközpont átépítése során a klasszicista stílusú kastélyt tatarozzák és egyik homlok­zatát árkádosra képezik ki. Itt helyezik majd el a szek­szárdi Liszt Ferenc zeneisko­lát, a toronyszobában pedig emlékszobát rendeznek be Liszt-ereklyékkel.­­ Az OIRT műsorpolitikai és szervezeti bizottsága Drezdá­ban tartott ülésén elhatároz­ta, hogy a közeljövőben külön­leges figyelmet szentel azok­nak a rádió- és televízió­műsoroknak, amelyek a Szov­jetunió megalakulásának 50. évfordulójával, a KGST-or­­szágok integrációjának komp­lex programjával és az 1973-as Világifjúsági Találko­zóval kapcsolatosak. De Magyar Lajos szülőfalujá­ban, a Somogy megyei István­­diban emléktáblát helyeznek el a róla elnevezett könyvtár falán, november 25-én. A kiváló kommunista író és publicista ezen a napon vol­na 80 éves. Az Istvándi ter­melőszövetkezet az évfordu­lóra Magyar Lajos nevét ve­szi fel. Tanácskozás az iparművészet és a társadalom kapcsolatairól „Az iparművészet társadalmi küldetést vállal akkor, amikor a technika és tudomány ipari­lag realizált eredményeit a művészet szellemi tartalmával és eszközeivel magas szintű tárgyi egységgé formálja. A tervezőművész személye és munkája így lehet a szocialis­ta fejlődés folyamatában fon­tos láncszem, az elgépiesedés, az elembertelenedés veszélyei közt érzékeny jelfogóként köz­beiktatva. De ennél sokkal több is! Védelme lehet a civi­lizáció tárgyainak destrukció­ja ellen — a tárgyak kultúrá­jának.” Az idézet a Magyar Képző­művészek Szövetsége kiadvá­nyából való, amely abból az al­kalomból jelent meg, hogy iparművészeti tanácskozást rendez a szövetség november 25 és 26-án a Fészek Klubban. A kétnapos megbeszélésre meghívták a Művelődésügyi Minisztérium, az MSZMP Köz­ponti Bizottsága, az Iparművé­szeti Tanács, az Iparművészeti Múzeum vezető munkatársait, mindazoknak az intézmények­nek a képviselőit, amelyek kapcsolatban állnak az ipar­művészettel, vagy az iparmű­vész tevékenységgel, iparágak, kutató- és tudományos intéze­tek, a belkereskedelem és ki­adók illetékeseit. A tanácskozáson több témá­ról hangzik el előadás. Az iparművészet társadalmi, poli­tikai és kulturális szerepéről Koczogh Ákos esztéta, Az ipar­művészet jelenléte a mai tár­sadalomban címmel Búzás Ár­pád textiltervező, Az iparmű­vészet lehetőségeiről és jövőjé­ről pedig Fekete György belső­­építész tart előadást. Hozzászólásra kulturális éle­tünk számos vezetőjét felkér­ték. ARANY MOKKA S3/ KÜLÖNLEGES KÁVÉKEVERÉK

Next