Magyar Nemzet, 1972. március (28. évfolyam, 51-77. szám)

1972-03-12 / 61. szám

14 Magra-Nemzet J&tzJUjW SieisziaáKry / A Petőfi-évford­ulóra készülve Petőfi Sándor születésének közelgő 150. évfordulója meg­mozgatta a magyar kultúra műhelyeit és hatványozottan fordította a társadalom fi­gyelmét a költőre, a forradal­márra, a kora előtt járó láng­elmére. Talán nem túlzás, ha azt mondjuk, hogy a magyar iro­dalomnak nincs még egy olyan alakja, akinek élete, cseleke­detei minden apró mozzana­tát olyan kíváncsian és kitar­tóan kutatta volna az utó­kor, mint éppen Petőfiét. De ez érthető is. Nagy idők­nek nem csak nagy tanúja, hanem előkészítője, szellemi fegyverzeteinek kovácsa, az események részese, vezére és életét áldozó mártírja volt. Az ő vonásait kutatva, nem­csak a kivételes tehetségű köl­tő arcképét igyekszünk meg­alkotni, hanem művelődési és politikai-történeti múltunk, haladó hagyományaink gaz­dagításán is munkálkodunk. Ez a törekvésünk nemcsak múltismeretünk fehér foltjai­nak eltüntetését szolgálja, de szolgálja a ma jobb megér­tését is, azáltal, hogy a haladó erők küzdelmének folyamatos­ságát igyekszik ábrázolni. Országos méretű az a szer­vezőmunka, ami a méltó meg­ünneplés előkészítéseként megindult a Petőfi Emlékbi­zottság megalakulásával. Az Országos Levéltár is ki­kérte részét a feladatokból, hogy sajátos eszközeivel hoz­zájáruljon az évforduló tar­talmas, nemcsak emlékező, de mindannyiunkat gazdagító megünnepléséhez. Az őrizeté­ben levő történelmi anyagban feltárta a Petőfitől származó, ▼agy reá vonatkozó iratokat. A közel 120, rövid tartalmi kivonattal, a lelőhely megje­lölésével ellátott lista idő­rendben adja a költő pályá­jának azokat az állomásait, amelyeket a fent maradt ira­tok regisztrálnak. Ez az időrend 53 évet fog át — 1846-tól 1899-ig — s így az adatok az élő Petőfi és a halhatatlan költő életéről, munkájáról, politikai tevé­kenységéről szám­olnak be, egyben, megrajzolva azt a tár­sadalmi hátteret, amelyben a költő dolgozott. A Pesti-, az Ellenzéki-, majd Radikális-kör pénztár­­naplóiban, ülés jegyzőköny­veiben mindenütt megtaláljuk Petőfi nevét. A Népelem című lapban a költő cikkét olvas­hatjuk, amelyben az Egyenlő­­ségi Társulat nevében, fegy­verre szólít Jelachich ellen. Kevesen tudják, hogy Petőfi indítványozta, hogy a Hat­vani utcát Szabadsajtó utcá­nak, az egyetem előtti teret Március 15. térnek, a Város­ház teret pedig Szabadság térnek nevezzék el. És a magánlevelek, bennük a márciusi események fogad­tatásának minden árnyalata. Kovács Lajos így ír Széché­nyinek: „E forradalom legna­­gyobbszerű jelleme... Vas­­váry ... másik Petőfi.” Ugyan­akkor Kapczy Tamás arról ír, hogy Petőfi, és Irinyi „megtámadta” a Landerer­­nyomdát és „erőszakkal” nyomtatta ki a Tizenkét Pon­tot. Báró Kemény Dénes úgy látja, hogy két hatalom van, a kinevezett­ miniszterek és a diaeta, „a másik Pesten a köz­­bátorsági bizottmány, mely­nek ... befolyásosabb tagjai Petőfi, Irinyi stb...”. A bosszúért lihegő császári önkény „pártütőnek” nevezi Petőfi Sándort és javait lefog­lalja. A záralávételkor készült leltárból értesülhetünk arról, hogy a költő könyvtára mi­lyen könyveket, kottákat, ké­p­eket foglalt magába. A köz­vélemény előtt nem ismert, de a leltár egyértelműen bizo­nyítja, hogy Petőfi nagy ér­deklődést tanúsított a zene iránt, s mintegy 200 dara­bos, különböző szerzők mű­veit tartalmazó kottagyűjte­ménye volt. Ugyancsak a lel­tár tanúsága szerint szerette a képeket, elsősorban a met­szeteket. 32 különböző képet sorol fel a záralávételt végző. A könyvtár hű képét adja Petőfi érdeklődésének, a könyvek elárulják, hogy gaz­dájuk kitől tanult, ki lehetett hatással reá. Mindezek az adatok nem is­meretlenek az irodalomtörté­nészek előtt, munkáikban hi­vatkoznak rájuk, felhasznál­ják, mint ahogyan a történet­írók is. Az Országos Levéltárban el­készült lajstrom jelentősége tehát nem az, hogy új, eddig ismeretlen adatokról ad szá­mot, ami lényegesen kiegé­szítené, vagy módosítaná Pe­tőfiről való eddigi képünket, sokkal inkább az, hogy a nagy anyagban szétszórtan jelent­kező adatokat, most egybefog­va, a történések sorrendjében adja. Más levéltárak is hasonló feltáró és lajstromozó mun­kát végeznek saját anyaguk­ban. Felettes szervünk, a Levél­tári Igazgatóság ezeket a­l is­Megmarad a dömösi megál­lóhely, olvastuk örömmel a Magyar Nemzetben (1972. ja­nuár 23.). A szükségesnek tar­tott műszaki munkák után, az 1973. évi új menetrend életbe lépésétől kezdődően ismét megállnak itt a vonatok. Igaz, hogy csak korlátozottan, a munkába járók részére reggel és este egy-egy, szombat—va­sárnaponként pedig a turisták­nak megfelelő időben egy-két vonat Reméljük, hogy ez ele­gendő lesz. Bár van olyan vé­lemény, hogy a dolgozók nem egyidőben indulnak munkahe­lyeikre és nem is egyidőben érkeznek onnan. De túlmenően az elsőrendű gyakorlati szempontokon, egyéb érvek is örvendetessé teszik a dömösi állomás fenn­tartását. Például az is, hogy Dömös gazdag történelmi múltú tele­pülés, melynek felkeresését a vasútállomás megszüntetése megnehezítené. Árpád-kori történelmünknek egyik neve­zetes helye. 1107-ben alapított prépostságának feltárásával folyamatosan foglalkozik a Magyar Tudományos Akadé­mia Régészeti Intézete. Orszá­gos események színhelye volt egykor. És ki tudja, mit rejte­get még a Dobogókő alatti völ­gyekkel, szakadékokkal szab­dalt erdőség, és benne az Ár­pádvár, a Rámhegy még fel­táratlan vidéke. A centenáriumához közeledő hazai turistamozgalom törté­netének is nevezetes helye Dö­mös, és a dömösi átkelés vas­útállomás. Innen indultak 1888 őszén ama nevezetes út­jukra turistamúltunk nagyjai, amelynek eredménye az első maradandó fővárosi turista­egyesület megalakítása volt. Nagy dolog volt ez abban az időben, amikor az ország nagy kiterjedésű magashegységek­kel is rendelkezett s csak a magashegymászást tekintették turistaságnak. A turistaegye­sület székhelye is fent volt, a Tátra tövében. „Szeptember 22-én, délután 2 órakor dr. Téry Ödön és dr. Barlagi Ala­dár társaságában vasúton Dö­­mösre mentünk — írja napló­jában dr. Thirring Gusztáv — és átkelve csónakon a túlsó fákat egyesíti és így egy idő­rendi regeszta áll elő, amely, ha teljes nem is lesz — min­dig kerülhet elő új adat — mégis, átfogóbb képet ad a Petőfivel kapcsolatos levéltári dokumentumainkról, mint amilyen eddig volt De ezen túlmenően elkép­zelhető, hogy irodalom­törté­nészeink a lista birtokában olyan felismerésekhez jutnak, amelyekhez eddig éppen en­nek hiányában nem juthattak. Mindenképpen nyereségnek tekinthetjük a lista elkészül­tét, amely nemcsak Petőfi éle­tének dokumentumait sora­koztatja fel, de az a fáradt­ságos munka, amellyel elké­szítése járt, bizonyítja a le­véltárosok tiszteletét és szere­tetét a költő iránt, aki szüle­tésének 150. évfordulóján is a zseni örökifjúságában áll előttünk. Centgraf Károly portra, Dömös falut tekintet­tük meg.” A több nap­os túra útvonala az akkor még szinte teljesen ismeretlen Dobogókő­re s onnan Pilisszentkeresztre vezetett. Az itteni Klastrom­­kertben, a sok százados romok romantikus környezetében ta­lálkoztak a helyi vezetőkkel. A táj szépségétől elbűvölve, itt határozták el közösen, hogy a Pilis és a Budai-hegység szép vidékét be kell kapcsolni a tu­ristaforgalomba, és megfele­lően feltárva, turistaberende­zésekkel ellátva, a fővárosi kö­zönség kirándulóterületévé kell fejleszteni. Az elhatározást tett követte: még ugyanazon év de­cemberében meg is alakult a Magyarországi Kárpát Egye­sület budapesti osztálya, a ké­sőbbi Magyar Turista Egyesü­let; a január 5-én tartott első választmányi ülésen p­edig egy turistafolyóirat kiadását is el­határozták és február közepén már meg is jelent a Turisták Lapja első száma. Innen, a dömösi vasútállo­másb­ól indult az első főváros környéki turistaház felavatá­sára 1898. június 5-én a nagy számú ünneplő közönség. Eötvös Loránddal, világhírű tudósunkkal, a turistaegyesület központi elnökével az élén, akiről nem mindenki tudja, hogy kiváló magashegymászó is volt. „Még néhány percz — írja az egyesület lelkes, fiatal titkára — és a vonat sistereg­ve állott meg a dömösi hajtás­ban. — Ebben a pillanatban eldördültek a dömösi parton elhelyezett mozsarak, melyre tompján, mintegy visszhang­ként feleltek a dobogókői "•üte­gek*'.” A kis faház, amit akkor felavattak, ma is ott áll a Do­bogókőn, és állni fog továbbra is, mert sporttörténeti jellegé­nél fogva, a turistatársadalom kérésére, védetté nyilvánította az Országos Műemléki Fel­ügyelőség. Tervezik múzeum­má való átállítását. A faházat követte 1906-ban a nagyobb befogadóképességű kőépület. És egyre növekszik a Dobogókő látogatottsága Szinte turista zarándokhellyé vált. A dömösi átkelés nem csupán vasútállomás. Turistatörténe­tünknek is egyik jelentős állo­mása. .. Pápa Miklós dr. Dömös a turistamozgalomban biztosítási és önsegélyző csoport MINDEN A tükör Meglátni, megszeretni és megvenni egy pillanat műve volt. Képzeljenek el egy borotválkozótükröt, melynek szélessége tizenöt, magassága húsz centiméter, kerete, egy­ben borítása hófehér. Haszná­lati értékével régi tükröm nem is vetekedhetett. Ez az új még egy méter távolságból sem torzít. A tükrözött kép színe árnyalatnyi pontosság­gal megegyezik a valódival. S az ára is mindössze 16,30 fo­rint, most is ott díszeleg a há­tán. Hát kell ennél jobb, szebb tükör borotválkozás céljaira? Még újítás is található rajta. Meglepő, hogy pihent elmék mire rá nem jönnek. A tükör felakasztására és — ha úgy szükséges — megtámasztására az eddigi drótkeret helyett műanyagot alkalmaztak. Nagy­szerű gondolat. Fémmegtaka­rítás, bonyolult hajlítgatási műveletek helyett alighanem egyszerű préselés. Mindez ke­vesebb idő, anyag, munkaerő, pénz, csökkenő önköltség. Hogy a műanyag keret min­den külső hatás nélkül egy hét alatt kapta magát és eltörött? Semmi az egész. Igaz ugyan, hogy ezután sem felfüggeszte­ni, sem megtámasztani nem tudom, ezért aztán borotvál­kozásra is alkalmatlan, de szí­vesen elküldeném a kitaláló­jának. Nézegesse magát benne, íme, ilyen egy ötletes, ügyes, leleményes feltaláló. s. l. A világhírű párizsi Dior­­divatház három munkatársa nemrégiben Pesten járt. Nem ismeretlenek nekünk, mert a Budapesti Nemzetközi Vásáron minden évben részt vesznek. Most egy sereg képpel, rajzzal és sok mondanivalóval érkez­tek. Elmondották, hogy Párizsi divattudósítás Pesten, a Dior-ház tervezője, az idei tavaszra és nyárra jól hordható, fiatalos modelleket tervezett. Kedvelt színei: a kék, a piros, a zöld változatai bő és kék bőröv díszíti. A hához piros sapkát és piros cipőt viselt a maileken. AZ INGRUHA egyébként is főszereplő­je a Dior-kollekciónak. Szok­nyája legtöbbször plisszírozott, a felső részt sálszerűen meg­kötött vagy masnis nyakkendő díszíti. Az ingruhákhoz hosszú blézert tervezett. Szép megol­dás a sötétkék-fehér csíkos, selyemjersey ingruha hosszú, kék blézerrel. Az ingruha mel­lett ismét feltűnik a princessz szabású ruha is. A ruhák hosz­­sza, mint mondották, „a leg­jobb”, a térdközépig ér. A PANTALLÓ szintén kedvelt témája Dioróknak. A rajzon egy érde­kes ötlet: fehér-kék emprimé mintás overall, fehér könnyű szövet kardigánvonalú kabát­tal. De mutattak zöld zsorzsett emprimépantallót is, azonos anyagból készült blúzzal, fe­hér blézerrel, meg fekete pan­tallót fehér alapon fekete pettyes sálas blúzzal, fehér flanellblézerrel. A blézeren kívül sok kiskabátot is mutat­tak, rövidet, éppen csak a de­rékig érőt, háromnegyedes hosszúságút övvel, no meg judókabátot nemcsak rövidet, hanem ruhahosszúságút is. DIOR-s a fehér. Az egyes színek kü­lönféle árnyalatait játékosan összekombinálja, s ugyanígy játszik a mintákkal is. Pél­dául, tessék megnézni a rajzon a „Miss Dior” elnevezésű mo­dellt: kék alapon, fehér pety­­tyes könnyű szövet ingruha. A felső része kisebb, plisszírozott szoknyarésze pedig nagyobb pettyes. Kedves és mutatós öt­let. A ruhát fehér pikegallér, nagy, sötétkék masninyakken­kozmetika, 1972: hal­vány, természetes színű alapo­zó. Romantikus kikészítés. A szempilla és a szemöldök ki­hangsúlyozott, a szájrúzs és a körömlakk azonos színű. Leg­divatosabb színek a ragyogó cseresznyepiros, a narancspi­ros, a borvörös s egy különle­ges bronzos árnyalat. A szájat cakkosra festik. Ez a roman­tikus i­ ff. b.) MARC BOHAN. .Vasárnap, 1972. mérete* *. DCE RE SZTRE­JTVÍ NY Rejtvényünk vízszintes 1. és az 55., valamint a függőleges 74. szá­mú soraiban Anatole France No­­bel-díjas francia író (1844—1924) mondását idézzük, az Epikuros kertje című könyvéből. VÍZSZINTESEN (kétbetűsök: MS, RS, NS, UZ). 17. Folyó Kína nyugati részén. Vize a Lop-nor ta­vat táplálja. 19. A szégyen, res­­telkedés váltja ki. 29. Ártatlan csókocska. 21. A hegy . . . (bor). 22. A vasúttal ellentétben, a köz­forgalom lebonyolítására való, közterületként használt terület­szakasz. 24. Ókori, iráni nyelvet beszélő népcsoport. 25. Rövid. 26. A hússal együtt fogyasztott, ki­egészítő étel. 28. A serdülő fiú hangja. 30. Szarvas. 31. Melyik irányba? 32. A görög mitológia alvilági istennője, az éjszakai szel­­lemfalkák terelője. 33. Széchenyi István. 35. Hosszúra nőtt. 37. Ide­gen elmélet. 38. Nálunk védett ma­­dámem. A legnagyobb rigó nagy­ságú, a legkisebb a verébnél is kisebb. 40. Női név. 42. Perdöntő személyek. 44. Ruharész. 46. Veszprém megyei község. 47. Vesz­­szőből font nagyobb kosár. 48. Bő­ven ömlő. 49. Ő sem érdemes, (kár róla beszélni). 51. Van esze. 53. Műveltető képző. 54. Egészsé­ges testmozgás. 59. Különféle szí­nekben csillogó féldrágakő. 60. Kártyafigura. 62. A népgazdaság egyik legfontosabb szektora. 64. Egymás után mond. 66. Kapkodva lélegzik. 67. Juhpapa. 68. Ember, főleg férfi (rendszerint lekicsiny­lő szóhasználatban). 70. Az első szólam. 72. Verssorok össz­ecsen­gé­­sei. 73. Recept. 75. Kupac. 76. Meg­ver, elpáhol valakit, népies kife­jezéssel. 79. Felszolgálja az ebé­det. 81. Ősi vezér. 82. Mesterkélt és túlzó társadalmi formák között, szinte émelyítően kedveskedik. 84. Becézett férfinév. 85. Az egyik né­met névelő. 87. Napszak (többes számban). 89. Líbiák. 90. Bolíviai város*, az ország tényleges fővá­rosa. 91. Jugoszláviai város a Ti­sza mellett, mai nevén. 93. Olasz férfinév. 95. Képzőművészeti alko­tás. 96. V­al Rasid. 97. Szokolay Sándor szerezte. 98. A közelmúlt­ban. FÜGGŐLEGESEN (kétbetűsök: SP, ES, ZI, SA, OK, HÉ, VE, ZB). 1. A kémiai elemeknek a perió­dusos rendszerben elfoglalt meg­határozott helyét jelöli. 2. MÁK. 3. ősszel virágzó dudva vagy fél­cserje. Egyébként Pest megyei község neve is. 4. Be- vagy át­­utazási engedély idegen állampol­gárok számára. 5. Zománcipari Művek. 6. Rézsútosan, átellenben. 7. Bőven ont. 8. Részekre bont, analizál. 9. Az állatvilág szabója. 10. Nyomozási kellék, szimat. 11. Lopakodva halad. 12. Napszak. 13. Mindkét nevelőnk. 14. Mozdulat­lan és néma szereplőkből művé­sziesen összeállított, rendszerint valamit jelképessen ábrázoló cso­port. 15. Lehelyez. 16. Mókus. 18. Csinos, szemnek tetsző. 23. Leve­gős, széles hely. 25. Kútfajta. 26. Olyan komplex vegyület, amely­ben egy fématomból kiinduló kö­tések fogják össze a vegyület töb­bi részét. 27. Édeskés, hízelgő be­széd jelzője. 29. Olasz származá­sú, amerikai tenorista (Mario). 31. Magyaróvárral egyesített egykori község. 32. Televízió- és rádió mű­­sorszám. 34. Az állatgondozás egyik feladata. 36. Finnország. 38. A mondabeli sóbálvány férje "volt. 39. Német liberális politikus (Wal­­ter), a híres rappalói egyezmény egyik szerzője, amiért — és a ver­­sailles-i békeszerződés előírásai­nak teljesítése miatt — nacionalis­ta terroristák meggyilkolták. 41. Ének, névelővel. 43. Recésen, hul­lámosam egyenetlen felületű, köny­­nyű szövet. 45. Cserje. 47. Tizen­négy nap. 50. Kutyával rókára, nyúlra vadászó személy. 52. Tö­ménnyé tesz. 54. Néha csak­ do­bogó kő. 56. Halkan beszél. 57. Kóbor. 58. A tolvaj szülőanyja. 60. Könnyen rászedhető ember. 61. Haranghang. 63. Becézett Richárd. 65. A régész talál­mánya. 68. Bo­rosüveg. 69. Kitartóan szid. 71 Korszerű. 75.­­hely, Somogy me­gyei község. 77. Bács-Kiskun me­gyei község. 78. Svéd természettu­dós (1797—1778), a természet leírá­sával és rendszerezésével szerzet hírnevet. 80. Marx és Engels mel­lett az emberiség legnagyobb szo­cialista gondolkodója. 83. -izmus két állam állandó jellegű kapcso­lata. 84. Párizsi pályaudvar. 86. A földgázban előforduló szénhidro­géngáz. 88. Kívül. 90. Régi súly­­mérték. 91. Patak a Bakonyban 92. Laska közepe. 94. ORE. Valló Ernő Beküldendő a vízszintes 1. és a­ 55., valamint a függőleges 74. szá­mú sorok megfejtése. Határidő március 22.* A február 27-i számban megje­lent keresztrejtvény megfejtése: öntvények között egy csengés — keresi önmagát — Bejárod érte a várost, azt a tegnapi éjszakát. Tíz-tíz lottószelvényt nyertek. Budapestiek: Dienes Lajos, dr. Gyenes Gáborné, Hollós Attila, Izsó Sándor, Krisztián Frigyesné, Kő­szegi Pálné, Máté János, Miskey Alajos, Sef­esik Gyuláné, Wiesel Katalin. Vidékiek: Draveczky Júlia, Ka­posvár: Gábor Józsefné, Mór: Har­sány­ Gyula, Vác; id. Hegedűs Ist­ván,­ Békéscsaba: Kocsár Imre, Csenger: dr. Kőhalmi Gézáné, Szombathely; Németh Erzsébet, Debrecen; Schrepler Sándor, Mis­kolc; Sipos Piroska, Csenger; Só­lyom Ferenc, Debrecen. A nyerteseknek a lottószelvénye­ket postán küldjük el. Felhívjuk rejtvény­fej­tőink figyel­mét arra, hogy megfejté­siket ki­­zárólag nyílt levelezőlapon küld­jék be, a jövőben csak ezeket a megfejtéseket áll módunkban elfo­gadni* A MŰVÉSZ HIVATÁS­A

Next