Magyar Nemzet, 1972. május (28. évfolyam, 102-126. szám)
1972-05-23 / 119. szám
Maryv Nemzet • A HAZAFIAS NÉPFRONT LAPJA • Embertől emberig Tiszakécske neve nem szerepel túl gyakran az országos lapok tudósításaiban. Most azonban egy olyan nagy országos megmozduláson, mint a Hazafias Népfront V. kongresszusa, felfigyeltek a 13 ezer lakosú község nevére, akkor, amikor a város- és községpolitikai szekcióülésen példaként említették. És nem véletlenül. A népfront város- és községpolitikai tevékenységéről szólva nemegyszer leírtuk, amit a munkabizottság a legfőbb elvei között tart számon : e tennivalók középpontjában a lakosság áll, szorgalmas, folyamatos alkotótevékenységével, növekvő szükségleteivel, jogaival és kötelességeivel. A lakosság akkor szeretheti és csak akkor törődhet igazán a tele£Ű és fejlődésével, gondjaival és eredményeivel egyaránt, ha a tervekbe, elképzelésekbe még a döntések előtt bevonják és folyamatosan tájékoztatják a küszöbön álló problémákról, feladatokról. Ez az, amit nyílt város- és községpolitikának nevezünk. Visszatérve Tiszakécskére, elmondhatjuk a hallottak alapján, hogy ott megközelítik ezt a fontos és országos méretekben is megvalósítandó célkitűzést. A vezetők nyilvános fórumnapokat tartanak, amikor minden, a helységet érintő kérdésre választ adnak, gondosan feljegyzik a jelentkező igényeket, a kisebb-nagyobb ellentmondásokat, hiszen azok kielégítése, illetve megszüntetése csak így lehetséges még jókor, akkor, amikor nem szül még elégedetlenséget a lakosság körében. Tiszakécskén évenként minden család kézhez kapja a tervekről és a végzett munkáról szóló tájékoztatót, de szót kapnak a füzetben a munkások, osztagok, a lakosság minden rétege, legkülönbözőbb korosztályai is. Elmondják benne észrevételeiket, meglátásaikat, javaslataikat a jelen és a jövő egy-egy részletével, elképzelésével kapcsolatban. Az emberek így valóban együtt élnek, „együtt lélegeznek” lakóhelyükkel, ragaszkodásuk megfogható, gyakorlati formát ölt, cselekvésre ösztönzi őket. Jól érzik magukat községükben, vezetőik erőfeszítéseit, tetteik eredőit, indokait, forrásait világosan látják, józanul, reálisan bírálhatják el azok helyességét, vagy esetleges hibáit— még döntések előtt. A későbbiekben pedig előmozdíthatják a hozzájárulásukkal született határozatok végrehajtását. Tiszakécske községpolitikája azt példázza, hogyan juthat el a „nagypolitika” embertől emberig, hogyan valósul meg egy községen belül. Felesleges talán mondanunk, hogy egyetlen község sem elkülönült egység az országban: mindegyiknek a sorsa ezer szállal kötődik a kisvárosokon, városokon, nagyvárosokon keresztül a nagy egészhez és viszont. Nem lehet ma már semmit sem ettől az egésztől elszakítva szemlélni, és aki az önállóságot másképpen fogná fel és aszerint cselekednék, elkerülhetetlenül súlyos hibákat követne el. De ugyanígy jár az is, aki „kis pontnak”, elhanyagolható területnek tekinti az ország bármilyen kicsiny települését, jelentéktelennek ítéli meg az egyetlen, akár hajszálerecske szerepét az ország hatalmas érrendszerében, szervezetében. Természetesen azt, hogy minden emberig eljussunk, azt jóval könnyebb Tiszakécskén megvalósítani, mint például Budapesten. Ezért nem véletlen, hogy a nyílt várospolitika igényét először a fővárosban, a kerületi népfrontbizottságokban vetették fel. Ezeket az erőfeszítéseket szorgalmazza és figyelmeztet az érdekükben még kihasználatlanul maradt lehetőségekre a Hazafias Népfront állásfoglalásának éppen a város- és községpolitikáról szóló része. Többek között ezeket mondja: „Olyan munkaterület ez, ahol — a szocialista demokrácia adta lehetőségekkel élve — a legkézenfekvőbben bontakozik ki az együttlakó, együttélő munkások, parasztok, értelmiségiek, kisiparosok, kiskereskedők gondolkodó, cselekvő egysége.” Nem ok nélkül idézzük ezt a mondatot. A szekcióülésen elhangzott — de hallottuk eleget az elmúlt négy évben lefolyt más megbeszéléseken is —, hogy az üzemek vezetőit, dolgozóit nem tájékoztatják kellően városuk fejlesztési terveiről. Pedig mindenki lakik valahol és életkörülményeihez, életszínvonalához elszakíthatatlanul hozzátartoznak lakóhelyének viszonyai, az a fejlődési szakasz, amelyben az illető terület éppen alacsonyabb, vagy magasabb fokot ér el. Megköveteli az üzemi és téeszkollektívák bevonását a helyi politikába, a területet érintő tervekbe az országos településpolitikai koncepciók koordinálása, azonkívül magának a helységnek a mindennapi élete, fejlesztése is. Csakis így tudnak segíteni a munkahelyek az olyan fontos és jelenleg egyik legidőszerűbb problémánk megoldásában, mint az óvoda-, bölcsődekérdés, vagy más olyan társadalmi munkában is, amelyben a mérnökök és tervezők vagy más szakemberek, valamint a brigádok, kétkezi munkások áldozatkész segítsége a népfront és a tanács várospolitikai munkájának jelentős, még nem mindenütt feltárt és igénybe vett tartaléka. A helyi önállóság növekedése nemcsak előnyökkel, hanem az eddiginél jóval nagyobb felelősséggel is jár. A tanácsoknak és a népfrontmozgalomnak egyaránt fontos, hogy együttműködésük a város- és községpolitikában minél sokrétűbbé és érdemibbé váljék. Túl kell mutatniuk a feladatok nem eléggé megalapozott, sokszor az általános „politikai divatokhoz” igazodó, a helyi kívánalmakhoz nem alkalmazkodó megfogalmazásán és megvalósításán. A tervek végrehajtásának különböző állomásait kísérje végig a terület és az ország minden rendű és rangú polgárának cselekvő közreműködése, jussanak el a tervek és döntések „oda és vissza”, embertől emberig. Komor Vilma Ma kezdődnek a szovjet—amerikai tárgyalások Podgornij és Nixon pohgárköszöntője A külpolitikai helyzet A SZOVJET—AMERIKAI CSÚCSTALÁLKOZÓ a nemzetközi politikai élet fő témája ezen a héten; az egész világsajtó vezető helyen foglalkozik Nixon látogatásával és szinte valamennyi újság kiemeli, hogy az Egyesült Államok történetében először tesz az elnök hivatalos látogatást Moszkvában. Richard Nixon hétfő délután érkezett nyolcnapos hivatalos látogatásra a szovjet fővárosba, hogy az 1971. október 12-én Moszkvában és Washingtonban egyidejűleg közzétett megegyezésnek megfelelően a Szovjetunió vezetőivel folytatandó tárgyalásain áttekintse „az összes alapvető kérdéseket, abból a célból kiindulva, hogy tovább javítsák a kétoldalú kapcsolatokat országaik között és megszilárdítsák az általános béke kilátásait”. A Pravda hétfői száma első oldalon közölte az Egyesült Államok elnökének fényképét és rövid, tárgyszerű életrajzát. A moszkvai rádió fő hírösszefoglalóját azonban nem Nixon érkezésének bejelentésével kezdte, hanem az SZKP Központi Bizottságának plénuma által hozott külpolitikai határozat nemzetközi sajtóvisszhangjával. Ezen a plénumon, amelynek határozatát lapunk híranyagában ismertetjük, a Szovjetunió vezetői ismételten leszögezték a XXIV. pártkongresszuson elfogadott szovjet békeprogram kettős stratégiai alapelvét, amelynek az a lényege, hogy a Szovjetunió a szocialista országokkal karöltve, kész a békés együttélés politikájának aktív továbbvitelére minden olyan esetben, amikor ez a politika nem sérti szövetségeseinek, vagy akár harmadik országoknak az érdekeit, hanem a nemzetközi feszültség enyhítését eredményezi. Éppen így hozzátartozik azonban a Szovjetunió külpolitikai célkitűzéséhez az a tétel, amely szerint a Szovjetunió kivétel nélkül minden esetben kérlelhetetlenül szembeszáll az imperialista agresziós kísérletekkel. Már Nixon elnök érkezése előtt hangsúlyozták szovjet sajtókörökben — miként az MTI tudósítói jelentik —, hogy a találkozásnak elsősorban e két ország kapcsolatai szempontjából van jelentősége. Ez természetesen nem jelenti azt, hogy a nemzetközi kérdések nem, szerepelnek majd a kedd délelőtt kezdődő tárgyalások napirendjén, s nem kerül sor olyan kétoldalú megállapodásokra, amelyeknek nemzetközi kihatásuk is van. Valószínűnek tartják például, hogy a látogatás idején aláírják a stratégiai fegyverrendszerek korlátozásáról szóló első megállapodást. Egy ilyen egyezmény már önmagában elősegítené más nemzetközi megállapodások létrejöttét. Akadnak azonban olyan kérdések, ahol szovjet részről jó előre az amerikai tárgyalófél tudomására hozták, hogy a problémák megvitatása ugyan lehetséges, de a döntés nem. Ide sorolják mindenekelőtt a vietnami kérdést, amelyben a Szovjetunió álláspontja szerint csak és kizárólag a közvetlenül érintett felek megállapodása lehetséges. Nixon moszkvai látogatását nagy figyelemmel kíséri az egész nemzetközi sajtó, de itt most csupán a másik érdekelt fél, az amerikai újságok kommentárjainak ismertetésére szorítkozhatunk. A New York Times hétfőn megállapítja, hogy „a világ üdvözli a feszültség bármiféle enyhülését” az Egyesült Államok és a Szovjetunió viszonyában. A lap szerint is előmozdíthatják a moszkvai tárgyalások a megállapodást a hadászati fegyverek korlátozása ügyében, és a jelek szerint kedvező feltételek jöttek létre a szovjet—amerikai kereskedelem fejlődéséhez. Az üzleti körök orgánumai, a Business Week és Journal of Commerce kiemelik, hogy a csúcstalálkozó megállapodást hozhat a két ország kereskedelmének fejlesztéséről és a gazdasági kapcsolatok egyéb vonatkozásaiban is. Nyilatkozatában az amerikai üzleti élet számos képviselője osztozik abban, hogy kedvező lehetőségek vannak, a szovjet—amerikai kereskedelem fejlesztésére, és javasolják: az Egyesült Államok fokozza a behozatalt a Szovjetunióból. A szovjet—amerikai hivatalos megbeszélések egyébként kedden kezdődnek. Hétfőn az amerikai elnök és kísérete érkezése után a Kreml-palotában kijelölt szálláshelyére hajtatott, majd a kora esti órákban — a protokoll szerint — a szovjet kormány és a Legfelső Tanács vacsorát adott az államfő vendég és kísérete tiszteletére, amelyen pohárköszöntők hangzottak el. Az Egyesült Államok elnöke Moszkvában Moszkvából jelenti az MTI. Richard Nixon, az Amerikai Egyesült Államok elnöke hétfő délután nyolcnapos hivatalos látogatásra a Szovjetunió fővárosába érkezett. Az Air Force One, az amerikai elnök Boeing T 707-es különrepülőgépe magyar idő szerint két óra előtt néhány perccel érkezett a vnukovói repülőtér körzetébe A repülőtéren államfőnek kijáró külsőségek között fogadták Nixont. A kormány várócsarnokra kitűzték az állami lobogókat, s a repülőtér betonján a szovjet fegyveres erők három hadseregnemét reprezentáló díszszázad sorakozott fel, a i aberikai elnököt huszonegy ágyú díszsortüze fogadta. A repülőgépből elsőként kilépő Nixont és feleségét Nyikolaj Podgornij, a Szovjetunió Legfelső Tanácsa Elnökségének elnöke, majd Alekszej Koszigin miniszterelnök üdvözöte. A két ország himnuszának elhangzása után Nixon ellépett a díszszázad előtt. Szovjetunióbeli látogatására Nixon elnököt feleségén kívül elkísérte még: William Rogers külügyminiszter, Henry Kissinger nemzetbiztonsági főtanácsadó, Gerard Smith, a fegyverzetellenőrzési és leszerelési hivatal igazgatója, Peter Flanigan, elnöki tanácsadó és Martin Hillenbrand külügyi államtitkár. A vnukovói repülőtéren Nixon elnök és kísérete fogadására szovjet részről az államelnökön és a miniszterelnökön kívül megjelent . K. T. Mazurot és D. Sz. Poljanszkij első miniszterelnök-helyettesek, M. Sz. Szolomencev, az oroszországi föderáció miniszterelnöke, M. A. Jasznov és A. T. Vagyev, a Legfelső Tanács Elnökségének elnökhelyettesei, V. A. Kirillin miniszterelnök-helyettes, M. P. Georgadze, a Legfelső Tanács Elnökségének titkára, B. P. Bugajev, A. A. Grecsko, A. A. Gromiko, V. V. Mackevics, M. Sz. Patolicsev, B. V. Petrovszkij és J. A. Furceva miniszterek, A. F. Dobrinyin, a Szovjetunió washingtoni nagykövete, V. F. Promiszlov, a moszkvai városi tanács végrehajtó bizottságának elnöke, M. V. Keldis, a Szovjet Tudományos Akadémia elnöke, V. V. Kuznyecov és V. Sz. Szemjonov külügyminiszter-helyettesek, valamint más hivatalos személyek. Az érkezők fogadására megjelentek Jacob Beam, az Egyesült Államok moszkvai nagykövete, az amerikai nagykövetség diplomáciai munkatársai, szovjet és külföldi újságírók. Óvatos várakozás Üdvözlőbeszédek a repülőtéri fogadtatás alkalmával nem hangzottak el. A repülőtéri fogadtatáson a hivatalos személyiségeken kívül több száz szovjet és külföldi újságíró volt jelen. A néhány perces ceremóniáról a moszkvai televízió helyszíni közvetítést adott, amelyet az intervíziós televíziós állomások, valamint az „Orbita” távközlési műholdrendszer segítségével a Szovjetunió távol-keleti tévéközpontjai is átvettek. A három legnagyobb amerikai tévétársaság ugyancsak egyenes adásban közvetítette az érkezést. A vnukovói kormányrepülőtérről az elnök és felesége a szovjet vezetők kíséretében a Kremlben kijelölt lakosztályukba hajtattak. Nixon és a kíséretében levő személyiségek zárt gépkocsikon, a szokás szerint motoros rendőrök díszkíséretében tették meg az utat. Az út városi szakaszán, a Lenin sugárúton a moszkvai járókelők kíváncsi, de teljesen elfogulatlan tekintete kísérte a gépkocsikaravánt. Bizsnyev fogadta Jlixont Hétfőn délután a Kremlben találkozott Leonyid Brezsnyev, az SZKP KB főtitkára és Richard Nixon, az Egyesült Államok elnöke. A találkozón olyan kérdéseket vitattak meg, amelyeknek elvi jelentőségük van a Szovjetunió és az Egyesült Államok kapcsolatainak további fejlesztése szempontjából. Egyben kezdetét jelentette a nemzetközi kérdésekről folytatott megbeszéléseknek is. A tárgyszerű és őszinte légkörben tartott megbeszélés megmutatta, hogy mindkét fél nagy jelentőséget tulajdonít a Szovjetunió és az Egyesült Államok vezetői találkozásának. A felek kölcsönösen kifejezésre juttatták, hogy konstruktív eredmények elérése a tárgyalások során megfelel mindkét ország népe érdekének éppúgy, mint a nemzetközi feszültség enyhülése és az általános biztonság érdekeinek. A két fél szóvivője később közölte az újságírókkal, hogy a találkozóra a Kremlben, Brezsnyev dolgozószobájában került sor. Mint Leonyid Zamjatyin szovjet szóvivő elmondta, a megbeszélés csaknem két óra hosszat, 18.30-tgl 20.15-ig tartott. Ezért a vacsora a Kremlben a tervezettnél később kezdődött. Zamjatyin rámutatott: mint a kiadott közlemény is hangoztatta, a most folyó tárgyalásoknak nemcsak a két fél kapcsolataira, hanem az egész nemzetközi helyzetre kihatásuk lehet, azok megfelelnek a népek érdekeinek. Vacsora a Kremlben A Szovjetunió Legfelső Tanácsának Elnöksége és a szovjet Minisztertanács hétfőn este a Kremlben vacsorát adott Richard Nixon amerikai elnök és felesége tiszteletére. A Granovitaja-palotában megrendezett vacsorán szovjet részről Leonyid Brezsnyev, az SZKP KB főtitkára, Nyikolaj Podgornij, a Legfelső Tanács Elnökségének elnöke, Alekszej Koszigin miniszterelnök, az SZKP elnökségének tagjai és póttagjai, a KB több titkára, a Minisztertanács elnökhelyettesei, valamint a kormány több tagja — köztük Gromiko, Grecsko, Furceva — és más személyiségek vettek részt. Amerikai részről jelen voltak az elnök kíséretének tagjai. Nixon elnök hétfőn este a Kremlben tiszteletére adott vacsorán a többek között a következőket mondta: — Szeretném kifejezni köszönetemet azért a vendégszeretetért, amelyben feleségemet, engem és csoportunk minden tagját részesítik most, amikor amerikai elnök először látogat el Moszkvába. — Az orosz nép bátorsága, amellyel nemzedékről nemzedékre hősiesen védelmezte ezt a várost a támadók ellen, nagyon is szemléletessé teszi ezt a nézőpontot: Moszkvába csak békés úton járva lehet jönni. — Ebben az ősi palotában valamennyien szinte kézzelfogható közelségben érezzük a történelmet. Oroszok és amerikaiak fegyvertársakként találkoztak itt, hogy kidolgozzák a második világháború néhány kulcsfontosságú döntését , s ezzel példát mutassanak az olyan háborús együttműködésre, amelyet túl sokáig nem követtünk a békeidőben. Ezen a héten e falak között azért találkozunk, hogy olyan elhatározásokra jussunk, amelyek segíthetik a világ békéjéhez vezető út kikövezését. Az Egyesült Államok és a Szovjetunió egyaránt nagyhatalom. Népeink nagy népek. Népeink hosszú története során sohasem harcoltunk egymás ellen háborúban. Jussunk most olyan döntésekre, amelyek biztosítják, hogy sose harcoljunk a jövőben. — Az amerikai nép békét akar. Tudom, hogy a szovjet népek is békét akarnak. He vágyam, hogy népeink képviselőiként együttműködhessünk annak biztosítására, hogy a világ minden népe élvezhesse a béke áldását. — A több mint kétéves gondos előkészület bebizonyította: komolyan készülünk erre, s lehetségessé tette, hogy úgy kezdjük meg találkozónkat, hogy konkrét megállapodásokra jussunk. — Mivel mindketten abból indulunk ki, hogy az egyenlőség és a kölcsönös megbecsülés alapján haladunk előre, olyan pillanatban találkozunk, amikor realitássá tehetjük a békés együttműködést. Abból a célból, hogy ezt az alkalmat a lehető legjobban