Magyar Nemzet, 1972. május (28. évfolyam, 102-126. szám)

1972-05-23 / 119. szám

­ Maryv Nemzet • A HAZAFIAS NÉPFRONT LAPJA • Embertől emberig Tiszakécske neve nem sze­repel túl gyakran az orszá­gos lapok tudósításaiban. Most azonban egy olyan nagy országos megmozdulá­son, mint a Hazafias Nép­front V. kongresszusa, felfi­gyeltek a 13 ezer lakosú község nevére, akkor, ami­kor a város- és községpoliti­kai szekcióülésen példaként említették. És nem véletle­nül. A népfront város- és köz­ségpolitikai tevékenységéről szólva nemegyszer leírtuk, amit a munkabizottság a leg­főbb elvei között tart szá­mon : e tennivalók közép­pontjában a lakosság áll, szorgalmas, folyamatos alko­tótevékenységével, növekvő szükségleteivel, jogaival és kötelességeivel. A lakosság akkor szeretheti és csak ak­kor törődhet igazán a tele­­£Ű­ és fejlődésével, gondjai­val és eredményeivel egy­aránt, ha a tervekbe, elkép­zelésekbe még a döntések előtt bevonják és folyamato­san tájékoztatják a küszö­bön álló problémákról, fel­adatokról. Ez az, amit nyílt város- és községpolitikának nevezünk. Visszatérve Tiszakécskére, elmondhatjuk a hallottak alapján, hogy ott megköze­lítik ezt a fontos és orszá­gos méretekben is megvaló­sítandó célkitűzést. A veze­tők nyilvános fórumnapokat tartanak, amikor minden, a helységet érintő kérdésre választ adnak, gondosan fel­jegyzik a jelentkező igénye­ket, a kisebb-nagyobb ellent­mondásokat, hiszen azok ki­elégítése, illetve megszünte­tése csak így lehetséges még jókor, akkor, amikor nem szül még elégedetlenséget a lakosság körében. Tiszakécs­­kén évenként minden család kézhez kapja a tervekről és a végzett munkáról szóló tá­jékoztatót, de szót kapnak a füzetben a munkások, osz­­tagok, a lakosság minden ré­tege, legkülönbözőbb kor­osztályai is. Elmondják ben­ne észrevételeiket, meglátá­saikat, javaslataikat a jelen és a jövő egy-egy részleté­vel, elképzelésével kapcso­latban. Az emberek így va­lóban együtt élnek, „együtt lélegeznek” lakóhelyükkel, ragaszkodásuk megfogható, gyakorlati formát ölt, cselek­vésre ösztönzi őket. Jól ér­zik magukat községükben, vezetőik erőfeszítéseit, tet­teik eredőit, indokait, forrá­sait világosan látják, józa­nul, reálisan bírálhatják el azok helyességét, vagy eset­leges hibáit­­— még dönté­sek előtt. A későbbiekben pedig előmozdíthatják a hozzájárulásukkal született határozatok végrehajtását. Tiszakécske községpoliti­kája azt példázza, hogyan juthat el a „nagypolitika” embertől emberig, hogyan valósul meg egy községen belül. Felesleges talán mon­danunk, hogy egyetlen köz­ség sem elkülönült egység az országban: mindegyiknek a sorsa ezer szállal kötődik a kisvárosokon, városokon, nagyvárosokon keresztül a nagy egészhez és viszont. Nem lehet ma már semmit sem ettől az egésztől elsza­kítva szemlélni, és aki az önállóságot másképpen fog­ná fel és aszerint cseleked­nék, elkerülhetetlenül súlyos hibákat követne el. De ugyanígy jár az is, aki „kis pontnak”, elhanyagolható területnek tekinti az ország bármilyen kicsiny települé­sét, jelentéktelennek ítéli meg az egyetlen, akár haj­­szálerecske szerepét az or­szág hatalmas érrendszeré­ben, szervezetében. Termé­szetesen azt, hogy minden emberig eljussunk, azt jó­val könnyebb Tiszakécskén megvalósítani, mint például Budapesten. Ezért nem vé­letlen, hogy a nyílt várospo­litika igényét először a fő­városban, a kerületi nép­frontbizottságokban vetették fel. Ezeket az erőfeszítéseket szorgalmazza és figyelmeztet az érdekükben még kihasz­nálatlanul maradt lehetősé­gekre a Hazafias Népfront állásfoglalásának éppen a város- és községpolitikáról szóló része. Többek között ezeket mondja: „Olyan mun­katerület ez, ahol — a szo­cialista demokrácia adta le­hetőségekkel élve — a leg­kézenfekvőbben bontakozik ki az együttlakó, együttélő munkások, parasztok, értel­miségiek, kisiparosok, kiske­reskedők gondolkodó, cse­lekvő egysége.” Nem ok nél­kül idézzük ezt a mondatot. A szekcióülésen elhang­zott — de hallottuk eleget az elmúlt négy évben lefolyt más megbeszéléseken is —, hogy az üzemek vezetőit, dolgozóit nem tájékoztatják kellően városuk fejlesztési terveiről. Pedig mindenki lakik valahol és életkörül­ményeihez, életszínvonalá­hoz elszak­í­t­hatatlan­ul hoz­zátartoznak lakóhelyének vi­szonyai, az a fejlődési sza­kasz, amelyben az illető te­rület éppen alacsonyabb, vagy magasabb fokot ér el. Megköveteli az üzemi és téeszkollektívák bevonását a helyi politikába, a terüle­tet érintő tervekbe az orszá­gos településpolitikai kon­cepciók koordinálása, azon­kívül magának a helységnek a­ mindennapi élete, fejlesz­tése is. Csakis így tudnak segíteni a munkahelyek az olyan fontos és jelenleg egyik legidőszerűbb problé­mánk megoldásában, mint az óvoda-, bölcsődekérdés, vagy más olyan társadalmi munkában is, amelyben a mérnökök és tervezők vagy más szakemberek, valamint a brigádok, kétkezi munká­sok áldozatkész segítsége a népfront és a tanács város­politikai munkájának jelen­tős, még nem mindenütt fel­tárt és igénybe vett tarta­léka. A helyi önállóság növeke­dése nemcsak előnyökkel, hanem az eddiginél jóval nagyobb felelősséggel is jár. A tanácsoknak és a nép­frontmozgalomnak egyaránt fontos, hogy együttműködé­sük a város- és községpoliti­kában minél sokrétűbbé és érdemibbé váljék. Túl kell mutatniuk a feladatok nem eléggé megalapozott, sokszor az általános „politikai diva­tokhoz” igazodó, a helyi kí­vánalmakhoz nem alkal­mazkodó megfogalmazásán és megvalósításán. A tervek végrehajtásának különböző állomásait kísérje végig a terület és az ország minden rendű és rangú polgárának cselekvő közreműködése, jussanak el a tervek és dön­tések „oda és vissza”, em­bertől emberig. Komor Vilma Ma kezdődnek a szovjet—amerikai tárgyalások Podgornij és Nixon pohgárköszöntője A külpolitikai helyzet A SZOVJET—AMERIKAI CSÚCSTALÁLKOZÓ a nemzet­közi politikai élet fő témája ezen a héten; az egész világsajtó vezető helyen foglalkozik Nixon látogatásával és szinte vala­mennyi újság kiemeli, hogy az Egyesült Államok történetében először tesz az elnök hivatalos látogatást Moszkvában. Richard Nixon hétfő délután érkezett nyolcnapos hivatalos látogatásra a szovjet fővárosba, hogy az 1971. október 12-én Moszkvában és Washingtonban egyidejűleg­ közzétett meg­egyezésnek megfelelően a Szovjetunió vezetőivel folytatandó tárgyalásain áttekintse „az összes alapvető kérdéseket, abból a célból kiindulva, hogy tovább javítsák a kétoldalú kapcsola­tokat országaik között és megszilárdítsák az általános béke kilátásait”. A Pravda hétfői száma első oldalon közölte az Egyesült Ál­lamok elnökének fényképét és rövid, tárgyszerű életrajzát. A moszkvai rádió fő hírösszefoglalóját azonban nem Nixon érkezésének bejelentésével kezdte, hanem az SZKP Központi Bizottságának plénuma által hozott külpolitikai határozat nem­zetközi sajtóvisszhangjával. Ezen a plénumon, amelynek hatá­rozatát lapunk híranyagában ismertetjük, a Szovjetunió veze­tői ismételten leszögezték a XXIV. pártkongresszuson elfoga­dott szovjet békeprogram kettős stratégiai alapelvét, amelynek az a lényege, hogy a Szovjetunió a szocialista országokkal karöltve, kész a békés együttélés politikájának aktív tovább­vitelére minden olyan esetben, amikor ez a politika nem sérti szövetségeseinek, vagy akár harmadik országoknak az érdekeit, hanem a nemzetközi feszültség enyhítését eredményezi. Éppen így hozzátartozik azonban a Szovjetunió külpolitikai célkitűzé­séhez az a tétel, amely szerint a Szovjetunió kivétel nélkül minden esetben kérlelhetetlenül szembeszáll az imperialista agresziós kísérletekkel. Már Nixon elnök érkezése előtt hangsúlyozták szovjet sajtó­­körökben — miként az MTI tudósítói jelentik —, hogy a talál­kozásnak elsősorban e két ország kapcsolatai szempontjából van jelentősége. Ez természetesen nem jelenti azt, hogy a nem­zetközi kérdések nem, szerepelnek majd a kedd délelőtt kez­dődő tárgyalások napirendjén, s nem kerül sor olyan kétoldalú megállapodásokra, amelyeknek nemzetközi kihatásuk is van. Valószínűnek tartják például, hogy a látogatás idején aláírják a stratégiai fegyverrendszerek korlátozásáról szóló első meg­állapodást. Egy ilyen egyezmény már önmagában elősegítené más nemzetközi megállapodások létrejöttét. Akadnak azonban olyan kérdések, ahol szovjet részről jó előre az amerikai tár­gyalófél tudomására hozták, hogy a problémák megvitatása ugyan lehetséges, de a döntés nem. Ide sorolják mindenekelőtt a vietnami kérdést, amelyben a Szovjetunió álláspontja szerint csak és kizárólag a közvetlenül érintett felek megállapodása lehetséges. Nixon moszkvai látogatását nagy figyelemmel kíséri az egész nemzetközi sajtó, de itt most csupán a másik érdekelt fél, az amerikai újságok kommentárjainak ismertetésére szorítkozha­tunk. A New York Times hétfőn megállapítja, hogy „a világ üdvözli a feszültség bármiféle enyhülését” az Egyesült Álla­mok és a Szovjetunió viszonyában. A lap szerint is előmozdít­hatják a moszkvai tárgyalások a megállapodást a hadászati fegyverek korlátozása ügyében, és a jelek szerint kedvező fel­tételek jöttek létre a szovjet—amerikai kereskedelem fejlődé­séhez. Az üzleti körök orgánumai, a Business Week és Journal of Commerce kiemelik, hogy a csúcstalálkozó megállapodást hozhat a két ország kereskedelmének fejlesztéséről és a gazda­sági kapcsolatok egyéb vonatkozásaiban is. Nyilatkozatában az amerikai üzleti élet számos képviselője osztozik abban, hogy kedvező lehetőségek vannak, a szovjet—amerikai kereskedelem fejlesztésére, és javasolják: az Egyesült Államok fokozza a be­hozatalt a Szovjetunióból. A szovjet—amerikai hivatalos megbeszélések egyébként ked­den kezdődnek. Hétfőn az amerikai elnök és kísérete érkezése után a Kreml-palotában kijelölt szálláshelyére hajtatott, majd a kora est­i órákban — a protokoll szerint — a szovjet kormány és a Legfelső Tanács vacsorát adott az államfő vendég és kísé­rete tiszteletére, amelyen pohárkö­szöntők hangzottak el. Az Egyesült Államok elnöke Moszkvában Moszkvából jelenti az MTI. Richard Nixon, az Amerikai Egyesült Államok elnöke hét­fő délután nyolcnapos hivata­los látogatásra a Szovjetunió fővárosába érkezett. Az Air Force One, az amerikai elnök Boeing T 707-es különrepülőgé­­pe magyar idő szerint két óra előtt néhány perccel érkezett a vnukovói repülőtér körzetébe A­ repülőtéren államfőnek ki­járó külsőségek között fogad­ták Nixont. A kormány váró­csarnokra kitűzték az állami lobogókat, s a repülőtér beton­ján a szovjet fegyveres erők három hadseregnemét repre­zentáló díszszázad sorakozott fel, a­ i aberikai elnököt hu­szonegy ágyú díszsortüze fo­gadta. A repülőgépből elsőként kilépő Nixont és feleségét Nyi­kolaj Podgornij, a Szovjetunió Legfelső Tanácsa Elnökségé­nek elnöke, majd Alekszej Ko­szigin miniszterelnök üdvözöte. A két ország himnuszának el­hangzása után Nixon ellépett a díszszázad előtt. Szovjetunióbeli látogatására Nixon elnököt feleségén kívül elkísérte még: W­illiam Rogers külügyminiszter, Henry Kissin­­ger nemzetbiztonsági főtanács­adó, Gerard Smith, a fegyver­zetellenőrzési és leszerelési hi­vatal igazgatója, Peter Flani­­gan, elnöki tanácsadó és Mar­tin Hillenbrand külügyi állam­titkár. A vnukovói repülőtéren Ni­xon elnök és kísérete fogadá­sára szovjet részről az állam­elnökön és a miniszterelnökön kívül megjelent . K. T. Mazurot és D. Sz. Poljanszkij első mi­niszterelnök-helyettesek, M. Sz. Szolomencev, az oroszországi föderáció miniszterelnöke, M. A. Jasznov és A. T. Vagyev, a Legfelső Tanács Elnökségének elnökhelyettesei, V. A. Kirillin miniszterelnök-helyettes, M. P. Georgadze, a Legfelső Tanács Elnökségének titkára, B. P. Bu­­gajev, A. A. Grecsko, A. A. Gromiko, V. V. Mackevics, M. Sz. Patolicsev, B. V. Petrovszkij és J. A. Furceva miniszterek, A. F. Dobrinyin, a Szovjetunió washingtoni nagykövete, V. F. Promiszlov, a moszkvai városi tanács végrehajtó bizottságá­nak elnöke, M. V. Keldis, a Szovjet Tudományos Akadémia elnöke, V. V. Kuznyecov és V. Sz. Szemjonov külügymi­niszter-helyettesek, valamint más hivatalos személyek. Az érkezők fogadására meg­jelentek Jacob Beam, az Egye­sült Államok moszkvai nagy­követe, az amerikai nagykövet­ség diplomáciai munkatársai, szovjet és külföldi újságírók. Óvatos várakozás Üdvözlőbeszédek a repülő­téri fogadtatás alkalmával nem hangzottak el. A repülőtéri fo­gadtatáson a hivatalos szemé­lyiségeken kívül több száz szovjet és külföldi újságíró volt jelen. A néhány perces cere­móniáról a moszkvai televízió helyszíni közvetítést adott, amelyet az intervíziós televí­ziós állomások, valamint az „Orbita” távközlési műhold­­rendszer segítségével a Szov­jetunió távol-keleti tévéköz­pontjai is átvettek. A három legnagyobb amerikai tévétár­saság ugyancsak egyenes adás­ban közvetítette az érkezést. A vnukovói kormányrepülő­­térről az elnök és felesége a szovjet vezetők kíséretében a Kremlben kijelölt lakosztá­lyukba hajtattak. Nixon és a kíséretében levő személyiségek zárt gépkocsikon, a szokás sze­rint motoros rendőrök díszkí­séretében tették meg az utat. Az út városi szakaszán, a Le­nin sugárúton a moszkvai já­rókelők kíváncsi, de teljesen elfogulatlan tekintete kísérte a gépkocsikaravánt. B­iz­sn­yev fogadta Jlixont Hétfőn délután a Kremlben találkozott Leonyid Brezs­­nyev, az SZKP KB főtitkára és Richard Nixon, az Egyesült Államok elnöke. A találkozón olyan kérdése­ket vitattak meg, amelyeknek elvi jelentőségük van a Szov­jetunió és az Egyesült Álla­mok kapcsolatainak további fejlesztése szempontjából. Egy­ben kezdetét jelentette a nem­zetközi kérdésekről folytatott megbeszéléseknek is. A tárgyszerű és őszinte lég­körben tartott megbeszélés megmutatta, hogy mindkét fél nagy jelentőséget tulajdonít a Szovjetunió és az Egyesült Ál­lamok vezetői találkozásának. A felek kölcsönösen kifeje­zésre juttatták, hogy konstruk­tív eredmények elérése a tár­gyalások során megfelel mind­két ország népe érdekének éppúgy, mint a nemzetközi fe­szültség enyhülése és az álta­lános biztonság érdekeinek. A két fél szóvivője később közölte az újságírókkal, hogy a találkozóra a Kremlben, Brezsnyev dolgozószobájában került sor. Mint Leonyid Zam­­jatyin szovjet szóvivő elmond­ta, a megbeszélés csaknem két óra hosszat, 18.30-t­gl 20.15-ig tartott. Ezért a vacsora a Kremlben a tervezettnél ké­sőbb kezdődött. Z­amjatyin rá­mutatott: mint a kiadott köz­lemény is hangoztatta, a most folyó tárgyalásoknak nemcsak a két fél kapcsolataira, hanem az egész nemzetközi helyzetre kihatásuk lehet, azok megfe­lelnek a népek érdekeinek. Vacsora a Kremlben A Szovjetunió Legfelső Ta­nácsának Elnöksége és a szov­jet Minisztertanács hétfőn es­te a Kremlben vacsorát adott Richard Nixon amerikai elnök és felesége tiszteletére. A Gra­­novitaja-palotában megrende­zett vacsorán szovjet részről Leonyid Brezsnyev, az SZKP KB főtitkára, Nyikolaj Pod­gornij, a Legfelső Tanács El­nökségének elnöke, Alekszej Koszigin miniszterelnök, az SZKP elnökségének tagjai és póttagjai, a KB több titkára, a Minisztertanács elnökhelyette­sei, valamint a kormány több tagja — köztük Gromiko, Grecsko, Furceva — és más személyiségek vettek részt. Amerikai részről jelen voltak az elnök kíséretének tagjai. Nixon elnök hétfőn este a Kremlben tiszteletére adott vacsorán a többek között a kö­vetkezőket mondta:­­ — Szeretném kifejezni kö­­szönetemet azért a vendégsze­retetért, amelyben feleségemet, engem és csoportunk minden tagját részesítik most, amikor amerikai elnök először látogat el Moszkvába. — Az orosz nép bátorsága, amellyel nemzedékről nemze­dékre hősiesen védelmezte ezt a várost a támadók ellen, na­gyon is szemléletessé teszi ezt a nézőpontot: Moszkvába csak békés úton járva lehet jönni. — Ebben az ősi palotában valamennyien szinte kézzel­fogható közelségben érezzük a történelmet. Oroszok és ameri­­kaiak fegyvertársakként talál­koztak itt, hogy kidolgozzák a második világháború néhány kulcsfontosságú döntését , s ezzel példát mutassanak az olyan háborús együttműködés­re, amelyet túl sokáig nem kö­vettünk a békeidőben. Ezen a héten e falak között azért ta­lálkozunk, hogy olyan elhatá­rozásokra jussunk, amelyek se­gíthetik a világ békéjéhez ve­zető út kikövezését.­­ Az Egyesült Államok és a Szovjetunió egyaránt nagyha­talom. Népeink nagy népek. Népeink hosszú története so­rán sohasem harcoltunk egy­más ellen háborúban. Jussunk most olyan döntésekre, ame­lyek biztosítják, hogy sose har­coljunk a jövőben. — Az amerikai nép békét akar. Tudom, hogy a szovjet népek is békét akarnak. He vágyam, hogy népeink képvi­selőiként együttműködhessünk annak biztosítására, hogy a vi­lág minden népe élvezhesse a béke áldását. — A több mint kétéves gon­dos előkészület bebizonyítot­ta: komolyan készülünk erre, s lehetségessé tette, hogy úgy kezdjük meg találkozónkat, hogy konkrét megállapodások­ra jussunk. — Mivel mindketten abból indulunk ki, hogy az egyenlő­ség és a kölcsönös megbecsülés alapján haladunk előre, olyan pillanatban találkozunk, ami­kor realitássá tehetjük a békés együttműködést.­­ Abból a célból, hogy ezt az alkalmat a lehető legjobban

Next