Magyar Nemzet, 1972. június (28. évfolyam, 127-152. szám)
1972-06-01 / 127. szám
4 A HÉT FILMJEI Lövés a lángokból Megható, lírai szovjet film a Lövés a lángokból. Főszereplői gyerekek, akik részt vettek a fasiszták elleni harcban. Egy ukrajnai kisváros komszomolistái katonavonatokat robbantanak, röpcédulát ragasztanak, állandó nyugtalanságot támasztanak a megszálló németek között. Sokáig nem is tudnak tenni ellenük semmit, mert mindenkire inkább gyanakszanak, mint az orvos lányára, a nemrég még iskoláslány Nyinára, a szépen zongorázó Váljára és a többi gyerekre. Nyinát hamarosan nagy megtiszteltetés éri: munkájára felfigyelt a párt, fiatal kora ellenére őt bízzák meg a helybeli pártsejt vezetésével. Ettől kezdve a gyerekek kapcsolatot tartanak a partizánokkal, akcióik sikeresebbekké, hatékonyabbakká válnak. Sokat segít munkájukban Nyina apja is. A németek azonban tudomást szereznek a kis csoportról és üldözőbe veszik. Rájuk gyújtják a házat, hogy menekülés közben elfogják őket, Nyina és az orvos azonban nem adja meg magát, addig tüzelnek a németekre, míg rájuk ég a ház. A történet hitelét dokumentumok támasztják alá. A néző nem kételkedhet Nyina alakjának valódiságában, Nyina Szoszina valóban élt, halála után tüntették ki a Szovjetunió Hőse címmel. A rendezés, A. Ivacsko és V. Kondratov munkája, elsősorban Nyina alakjára koncentrál. Zavadszkaja megindítóan bájos és határozott nőalakot formál, Dimitrijev orvosalakítása rokonszenves. (k. zs.) Halott szemek tanúvallomása A krimiben a néző többnyire előbb értesül a bűncselekmény következményeiről, mint előzményeiről. A feszültséget éppen az előzmények felderítése szolgáltatja. Ebben a csehszlovák filmben, amelyet Zdenek Vesely és Jan Brabenec A bearanyozott rács című regénye nyomán Óta Fuka készített, fordított a helyzet. A történet arról szól, hogyan válik valaki gyilkossá. A film csaknem teljes egészében a közelgő bűncselekmény motivációja, így azután a tett maga már nem lep meg, sőt feszültséget sem kelt. Az pedig, hogy a tettes megbűnhődik majd, noha a nyomozást majdnem „megússza”, ugyancsak természetes. A krimikben az igazságot mindig érvényesítik. Enélkül becsületes krimiszerző hozzá sem fog a munkához. Horacek professzor már a film legelején unja öregedő feleségét, viszont hálával tartozik neki anyagi jólétéért, tekintélyes pozíciójáért. Az asszony nagybátyja nyugalmazott de int ektív, nem szíveli az ellenszenves professzort. Olyannyira utálja, hogy a nyugdíjazás következtében megnövekedett szabad idejét a professzor megfigyelésére használja fel. S nem hiába. Némi baráti rendőri segítséggel kideríti ugyanis, hogy a férjnek szeretője van, s ezt, figyelmesen, közli is a megcsalt asszonnyal. Horacekné lelkét természetesen feldúlja az információ. A házaspár életében sűrűsödnek a kellemetlen jelenetek. Egy gázolás alkalmával a sértett asszony kompromittáló bizonyítékot készít férje ellen. A házaspár kapcsolata egyre romlik. A néző pedig már csak a döntő pillanatot várja, amelynek eljövetele felől nem lehet kétsége. S mivel a végkifejlet csaknem másfél órán keresztül várat magára, de senkit nem tesz különösebben kíváncsivá, a Halott szemek tanúvallomása meglehetősen unalmas filmmé kerekedik, noha jól rendezett, jól játszott, megoldásában színvonalas munka v.a. Attalai Gábor textilmunkái a Kulturális Kapcsolatok kiállítótermében Textilművészetünk néhány esztendeje tapasztalható, s immár kiállítások sorozatával illusztrálható megújulása két forrásból táplálkozik. Az első — és talán a régebbi — a festők „belépése” a tervezők, a textillel foglalkozók közé. A másik, s nem kevésbé jelentős: azoknak az újításoknak, kísérleteknek a sorozata, amelyek az új anyagok, s az általuk adott lehetőségek kitapasztalásával igyekeztek bővíteni a falikárpitok alkalmazási körét, illetve a textilművészet eszköztárát, formáinak új tartalmi kifejezésbeli tartományok meghódítására serkentő világát. A két esztendeje megrendezett I. szombathelyi textilbiennálé, valamint közvetlen elődei, az 1968-as és az 1969- es textilfalikép bemutatók már világosan körvonalazták ezt a két, eszközeiben különböző, ám céljában — a textilművészet újjáalakításában, hatókörének szélesítésében — konzekvensen egymást támogató utat. Folytatásuk, az azóta rendezett egyéni tárlatok sorozata pedig világosan elárulta, hogy a bennük megmutatott törekvések következetesen érvényesülnek a textiltervezés mindkét ágának fejlődésében. Lieber Éva munkáinak sorozata, valamint Attalai Gábor filmkompozícióinak most megnyílt tárlata arról győzhet meg, hogy ez a folyamat nem csupán töretlen, de mindkét ágán felfelé ível. Nem kétséges ugyanis, hogy Attalai Gábor egységes képet mutató kiállításának következetes lépései nagymértékben a felhasznált anyag, a filc funkcióinak és lehetőségeinek megértéséből és teljes kihasználásából adódnak. Abból, hogy Attalai fölismerte: még egyszerűbben kell dolgoznia, mint két-három esztendeje, kísérleteinek kezdetén, még jobban át kell engednie magát az anyagnak, még teljesebben meg kell érteni törvényeit. A szombathelyi textilbiennálén bemutatott — s most is kiállított — laza esésű, vörös filcből kivágott és összevarrt munkája ugyanis azt tanúsítja, hogy Attalai kísérleteinek kezdetén még nem bízott eléggé anyagának természetében, s úgy vélte, bonyolult szabással és félig-meddig mesterséges feszültséget teremtő összevarrással kell segítenie a ritmus kialakulását. Ez az erőfeszítés fölösleges volt. Legalábbis erről tanúskodnak azóta keletkezett, s e korai elődjük mellett felsorakoztatott újabb filcer. Bennük már nincs egyéb, mint néhány, az anyag felületét megbontó, biztos vonalú, egyenes hasítás. A többi „a gravitáció dolga” — a nagyméretű filclapok ugyanis, természetesen, változatos formákat képezve hajolnak-fordulnak ki saját súlyuknál fogva a síkból, izgalmas plaszticitást, változatos térbeli elhelyezkedést biztosítva minden részletüknek, valamennyi — a vágásokkal felszabadított — pontjuknak. A véletlen terme tehát Attalai „szerzőtársa” ezekben a filckompozíciókban? Erről nyilvánvalóan nincs szó, hisz az anyag bevágásai tőle erednek, s nyilvánvalóan úgy ejtette őket, hogy tudta, mi lesz az eredménye mozdulatának. S persze, hogy nem bízza a véletlenre a felfüggesztett mű esését sem: úgy rendezi el őket tartórúdjaikon, hogy az anyag pontosan elképzelései szerint vessen hurkot, s forduljon ki, vagy be, önsúlyától lehúzva. Az anyaggal folytatott manipuláció másik lehetőségét a változatos formákban összevarrt, felhajtogatott, összecsavart, majd felfüggesztett, illetve posztamensre állított filccsíkok mutatják. Csoportjuk elsősorban ritmus adta feszültségeivel hat, illetve az összecsavart filcek eltérő színeinek formai-árnyalati „összeütközéseivel”. Körük azonban, akárcsak a bevágásokkal alakított lapoké, természetesen nem meríti ki az alakítás minden variációját. Utat, egy-egy lehetőséget mutat csupán, mintegy kezdeteként a filckárpitokkal folytatott, s bizonnyal még hosszú ideig folyó kísérletsorak. h. gy. -----------Magyar Nemzet------------------------------- Petőfi francia népszerűsítője „Évek óta csaknem kirekesztőleges olvasmányom, reggeli és esteli imádságom, mindennapi kenyerem, a francia forradalmak története” — ezt Petőfi Sándor írta, s ugyanő franciaságáért és forradalmiságáért többre becsülte Béranger-t, mint az irodalomtörténészek. Az 1789-es forradalom radikális, jakobinus republikanizmusáért lelkesedett, 1848-ban Lajos Fülöp király elűzetését üdvözölte. A franciák legpuritánabb forradalmiságát vallotta magáénak, tehát nem véletlen, hogy Petőfi leglelkesebb francia népszerűsítője, az 1789-es zászló mocsoktalanságának egyik védelmezője lett. Charles-Louis Chassin, aki eredményes népszerűsítő volt a maga idejében, jóllehet nevét ma már feledés borítja. A maga idejében többször feltűnt hazájának nyilvánossága előtt, Magyarországon meg jóval később is — csak éppen másnak ismerték ott, meg itt. Nálunk csak magyar kapcsolatait emelték ki. Ezek a kapcsolatok valóban jelentősek voltak Chassin életében, de elválaszthatatlanok forradalmiságától: ebből eredtek. S a harmincas években, amikor magyar kutatók figyelme behatóan irányult reá (két egyetemi kötet is, egy szegedi meg egy debreceni foglalkozott az életművével), kapcsolatainak, magyarbarát írásainak felidézésével láthatóan a francia közvéleményben próbáltak rokonszenvet ébreszteni Magyarország iránt, ámde, a hivatalos magyar irányzatnak megfelelve, Chassin forradalmiságán igyekeztek átsiklani. Pedig enélkül magyar kapcsolatai nem is érthetőek, és e kapcsolatok adták meg logikáját további életútjának is, amely a Párizsi Kommünhöz vezetett. Monográfia Hunyadi Jánosról Charles-Louis Chassin történetíró volt. Volteriánus apa és bigott anya fiaként, az előbbinek eszméivel telítve, tizenhét éves korában szülővárosából, Nantes-ból Párizsba indult tanulni. „1848. szeptemberében érkeztem a fővárosba, a falak még őrizték a júniusi golyózápor nyomát, ez olyan hatással volt rám, amit sohasem fogok elfelejteni” — írja önéletrajzi elbeszélésében. Belső fejlődésének következő szakasza, Jules Michelet óráit hallgatja, a nagy történészt, aki a nemzeti történelemnek és a népi forradalomnak nemcsak enciklopédikus krónikása, hanem költői ihletésű hirdetője is volt, órái valóságos forradalmi gyűlésekké váltak. Amikor a bonapartista államhatalom betiltotta Michelet előadásait, akkor lépett Chassin először a nyilvánosság elé. Tiltakozó beadványt intézett a parlamenthez a tanszabadság megsértése miatt, majd éles polémiát folytatott a kormánysajtóval, még kétheti fogságot is el kellett szenvednie: az állam biztonsága elleni összeesküvéssel vádolták. Jóllehet szabadulása után több lap szinte versengve közölte írásait, lassan-lassan az immár császári kormány nyomása kerekedik felül, és Charles- Louis Chassin neve eltűnik a sajtóból. Könyv írásába fog és egyre keményebb forradalmi meggyőződésének megfelelő témát választ. Hunyadi Jánosról ír monográfiát, először a Revue de Paris című folyóiratba, majd könyvalakban is kiadatja. Petőfi-életrajz fordításokkal Mi vezette a magyar témához? Az 1848—1849 után Párizsba emigrált magyarok közül többekkel megismerkedett beszélgetésük, s az az általános nimbusz, mely a magyar forradalmat övezte, azt a meggyőződést keltette Chassinben, hogy magyarnak és forradalmárnak lenni ugyanaz. (Tudjuk, Petőfi ugyanígy vélekedett a franciákról.) S minthogy a hivatalos források révén az osztrák tájékoztatás, a magyar forradalom becsmérlése jutott el a közvéleményhez, Chassin, a forradalmak lelkes híve elhatározta, hogy az igazság feltárásával megtisztítja a magyar 1848— 1849 emlékét a reászórt rágalmaktól. Távoli múlt témájával kezdte, majd ezt kiegészítette a magyarok szelleméről és hivatásáról írt tanulmányával, így jelent meg 1855-ben Hunyadiról szóló könyve. Majd, további történeti munkáinak sorában 1860-ban az a kötete, amely ezt a címet viselte: Petőfi Sándor, a magyar forradalom költője. Korrajz, életrajz és fordításgyűjtemény egyben. Nem az első francia nyelvű bemutatása volt Petőfinek: 1851-től kezdve tanulmányok foglalkoztak vele, fordították is verseit, de önálló francia kötetet csak Chassin szentelt neki, s ez nemcsak terjedelménél fogva (360 oldal), hanem gazdag környezetrajzával, színes tartalmával és főként egységes gondolatvilágával is, jelentőségben az összes többit meghaladta. Aki ennyi munkát és lelkesedést szentel egy költőnek, annak nemcsak addigi útját határozza ez meg, hanem további életszakaszát is döntően befolyásolja e munkájának élménye. Chassin, aki forradalmárként jutott el Petőfihez, a magyar költő eszméivel és példájával megtermékenyülve folytatta forradalmár útját. A világszabadság harcosa Ugyanabban az évben, amikor Petőfiről szóló könyve megjelent, 1860-ban, a császári kormány egyik miniszterének, Pessigny hercegnek egy nyilatkozatára, a szólásszabadság hangoztatására hivatkozva, lapengedélyt követelt, majd miután választ nem kapott, éles sajtóvitát kezdeményezett, de ismét elnémították a napisajtóban, mire ismét könyvben írta meg gondolatait. A forradalom szelleme címmel hazája 1789-es forradalmára tekintve folytatja azt, amit az 1848—1849-es magyar forradalommal kapcsolatosan kezdett emlékét, történetét megtisztítani a reakció rágalmaitól. De nemcsak újabb témájához merített saját magyar példájából, hanem magatartásában is követte hősét: Petőfit. Abban, hogy eszméiért tetteivel is helyt álljon, és hogy vezércsillaga a világszabadság legyen, ötvenezer francia aláírását gyűjti, az 1865-ben meggyilkolt amerikai elnök, Lincoln emlékének, a szabadság bajnokának megörökítésére. Két évre rá részt vesz azon a genfi kongresszuson, amely Garibaldinak kezdeményezésére ült össze, hogy hadat üzenjen a pápai államnak, beválasztják a kongresszus vezetőségébe. A francia császárság ellen folytat kérlelhetetlen sajtóharcot 1868-ban. Az elsők közt van 1870-ben, akik részt vesznek a köztársaság kikiáltásában, majd — a fegyverrel harcba induló Petőfi példájára, nem vezérként, hanem a harcolók sorában — a Párizsi Kommün védői közt küzd egy zászlóalj élén és mint kerületi biztos. Fennmaradt az a mondása, amelyet a megadást mérlegelő Trochu tábornoknak kiáltott oda: „Azt mondja ön, hogy értelmetlenül áldozzuk fel magunkat? Vigyázzon, nehogy ön legyen kénytelen bennünket megölni. Jobb egy porosz golyótól meghalni, mint egy francia golyótól.” A kommün bukása után börtönbe vetik, majd szabadulása után az orosz forradalmi demokratákkal kerül kapcsolatba és Nyekraszov lapjának lesz párizsi levelezője. Könyveiben megalkuvás nélkül folytatja régi harcát, a forradalmak emlékét megtisztítani a rágalmaktól. 1901-ben bekövetkezett halála előtti utolsó években még megírja az 1789-es forradalom dokumentumait feltáró újabb terjedelmes könyvsorozatát, és megéri még magyar barátainak háláját is. Tudományos Akadémiánkkal megvétetik Chassin és az egykori párizsi magyar emigráció levelezését (benne Kossuth, Klapka, Szemere Bertalan és mások leveleit), ami anyagi gondjaitól mentesíti Charles- Louis Chassint. Charles-Louis Chassin nem tudott magyarul. Első információit a magyar forradalom költőjéről mesterétől, Michelet-től kapta, aki állítólag maga is készült Petőfiről írni. A magyar emigránsok is lelkesen ellátták anyaggal. Történelmünkből a legtöbb adatot Irányi Dánieltől kapta, Petőfiről pedig Teleki Sándornak, a költő „vad gróf”-jának angol születésű felesége tájékoztatta. Levelezésükben még egy név bukkan fel: Jámbor Pál neve. Ma már őróla iskevesen tudtak, pedig akkoriban Hiador néven népszerű költő volt. S verseinél is többet adott irodalmunknak- Chassinnek segített Petőfit népszerűsíteni, majd hazatérvén, ő volt az, aki barátjának, Madách Imrének drámakéziratát átadta Arany Jánosnak, s ezzel lehetővé tette Az ember tragédiájának a megjelenését. Radó György Tanácskozás Budapest közművelődéséről Szerdán a Fővárosi Művelődési Házban a budapesti művelődési otthonok vezetői megvitatták az időszerű népművelési feladatokat. Drucker Tibor, a Fővárosi Művelődési Ház igazgatója vitaindító előadásában elmondotta, hogy tavaly több mint nyolcmillióan keresték fel a budapesti művelődési házakat, ötmillióval többen, mint 1963-ban. Hangsúlyozták: a művelődési otthonoknak továbbra is fő céljuk a munkások fokozottabb bevonása a kulturális életbe, és körültekintőbben kell foglalkozni az ifjúsággal. Simon László, a Szakszervezetek Budapesti Tanácsának osztályvezetője a művelődési otthonok és a szocialista bk gádok kapcsolatáról beszélt, és beszámolt arról, hogy a fővárosban jelenleg a körülbelül 20 ezer szocialista brigádnak több mint hetven százaléka rendszeresen részt vesz valamilyen oktatási formában. Koppenhágában, az Egészségügyi Világszervezet európai regionális irodájában a közeljövőben kerül sor Erdélyi Eta festőművész hat négyzetméteres gobelinjének átadására. A modern ornamentikával átszőtt, figurális falikárpit témája az egészséges ember; a lilás-vörös színhatású gobelin a magyar egészségügy ajándéka a WHO koppenhágai palotája számára. .Csütörtök, 1972. június 1. Dózsa-emlékkiállítás a Hadtörténeti Múzeumban Dózsa György születésének 500. évfordulója alkalmából szerda délután emlékkiállítás nyílt meg az Országos Hadtörténeti Múzeumban. Harsányi János alezredes, a múzeum parancsnoka köszöntötte a vendégeket, majd Halász Antal ezredes, a Magyar Néphadsereg agitációs és propaganda csoportfőnöke mondott megnyitót. A július végéig nyitva tartó kiállítás megtekinthető hétköznapokon — hétfő kivételével — reggel 9-től 17 óráig, vasár- és ünnepnapokon 10-től 13 óráig. NAPLÓ I,infM*1 Szerdán a Fészek Művészklubban dr. Simó Jenő művelődésügyi miniszterhelyettes az ünnepi könyvhét hagyományos eseményeként a könyvkiadók és könyvterjesztők 53 kiemelkedően jól dolgozó munkatársának átadta a „Szocialista kultúráért” kitüntetést. A „Kiváló dolgozó” jelvényt 26-an, a miniszteri dicséretet 38-an kapták meg. Az ünnepségen Ny. A. Sibik, az Ukrán Állami Sajtóbizottság elnökhelyettese az ukrán—magyar közös kiadásban elért eredmények elismeréseként oklevelet nyújtott át az Európa, a Kossuth, a Magvető és a Móra Könyvkiadó vezetőinek.S. Veres Péter irodalmi napokat rendeznek Balmazújvárosban június 4-én, és 5-én. Felavatják Veres Péter szobrát — Somogyi Árpád munkáját —, emléktáblát lepleznek le, valamint országos tanácskozáson vitatják meg a Hazafias Népfront kulturális terveit. •1. Garamvölgyi József művelődésügyi miniszterhelyettes szerdán Prágába utazott a budapesti Operaház díszelőadására. Szerda este , az Operaház társulata Bartók három színpadi művét mutatta be a Prágai tavaszon. Göran Gentele, a New York-i Metropolitan igazgatója bejelentette, hogy 1973 januárjában megnyitják a Lincoln Center területén a „Piccolo Met”-et. A kamaraoperában 299 nézőhely lesz, műsorán főképpen mai művek szerepelnek. Jászberényben szerdán ünnepi hangversennyel befejeződtek a Székely Mihály zenei napok. A zárókoncerten a debreceni MÁV szimfonikusok zenekara, és a debreceni Kodály-kórus Gulyás György vezényletével, az Operaház művészeinek közreműködésével Haydn Évszakok című oratóriumát adta elő. A berni Stadttheater szeptemberben — Svájcban először — bemutatja Mozart Lucio Silla című ifjúkori operáját. Ugyancsak Svájcban első ízben hangzik el Verdi Tiffelio című operája az őszi évadban. SZÍNHÁZAK MAI MŰSORA Állami Operaház: Nincs előadás. — Erkel Színház: A Richter-hangverseny elmarad! — Nemzeti Színház: Amphitryon. — Kényeskedők (7) — Katona József Színház: Ahogy szeretsz (7) — Madách Színház: Sosem lehet tudni (7) — Madách Kamara Színház: A mizantróp (7) — Vígszínház: Bella (V. bérl. 6.) (7) — Pesti Színház: Nagyvizit (IV. bérl. 4.) (7) — Thália Színház: Ramajana (7) — József Attila Színház: Figaro házassága (7) — Fővárosi Operettszínház: Sybil (7) — Vidám Színpad: A szülő is ember (fél 8) — Kamara Varieté: Humor-Express (du. 6 és fél 9) — Fővárosi Nagycirkusz: Ujjé a Ligetben! (fél 8) — Mikroszkóp Színpad: Aki néző akar lenni (fél 9) — Állami Bábszínház : Aladdin csodalámpája (du. 3) — Huszonötödik Színház: Szerelmem, Elektra (8) — Zeneakadémia: Intézeti hangv. Tóth Zoltán brácsaestje (Kisterem, fél 7).