Magyar Nemzet, 1972. június (28. évfolyam, 127-152. szám)
1972-06-08 / 133. szám
Csütörtök, 1992. június 8. így építkezés története A barkácsolás kora ÉSZREVÉTLENÜL kezdődött és majdnem átmenet nélkül köszöntött be építkezésünkön az a korszak, amelyet magamban a barkácsolás korának neveztem el. Az olvasó minden bizonnyal emlékezik azokra az időszakokra, amelyeket a hirtelen nekilendülés és megtorpanás szabálytalan ütemű váltakozása jellemzett. Volt idő, amikor hetekig síri csend honolt az építkezésen s ez a csend olyan mély és természetes volt, hogy a hontalanná vált s a közeli kertekbe száműzött feketerigók kíváncsisággal röpködtek a nyers falak között, mintha felcsillant volna bennük a Viszszatérés reménysége. Rigóink ugyanis a dombvidék szapora beépülésétől kezdve holmi alkalmazkodási tanfolyamot végeztek s olyannyira emberközelbe szelídültek, hogy környékünk legismertebb rigópárja, Samu úr és neje az egyik földszinti lakás ajtajának szemöldökfáján alapítottak családi otthont, miután meghitt körtefájuk kipusztult s most, karnyújtásnál nem magasabb fészkükben vígan nevelik az első költés fiókáit. Ez a sorozat azonban nem a madarak, hanem az emberek fészekrakásának történetét dolgozza fel, így a párhuzam kedvéért is fel kell eleveníteni a lendület korszakait, amikor nyüzsgött a munkaerő az építkezésen, reggeltől estig meglepetésszerű haladás szemtanúja lehettem s titokban szurkoltam az építtetőknek, vajha minél hamarabb sort keríthetnék a záróriport megfogalmazására. Sajnos, ezek a hirtelen fellángolások sohasem tartottak hosszabb ideig, az építőmunkások serény hada elvonult más munkahelyre, a terepet átvette az éjjeliőr, aki a vörös téglafalak között falusias nyugalommal pergette napjait. Említettem már, hogy az elmúlt enyhe télen mennyi alkalom lett volna jelentős haladást elérni, a szép és enyhe téli napokban azonban korántsem következett be olyan fejlődés, amit várni lehetett volna. Időről időre munkások bukkantak fel az épületek belső térségein s hírek érkeztek arról, hogy elkészült a vízvezeték. A villanyfény megjelenésének furcsa körülményeiről is beszámoltam e hasábokon s ezek a munkálatok vezettek át bennünket abba a korszakba, amelyben most élünk s egyre fokozódó érdeklődéssel várjuk, mikor költözhetnek be új szomszédaink a három házba. A BARKÁCSOLÁS napjainkban egyre szélesebb körben terjedő foglalatosság, egyre több ember foglalkozik effajta munkálkodással, hétvégi házikót épít, kifesti a lakását, autót javít, s megunva a hasztalan várakozást, maga bőrözi újra a csepegő vízcsapot. A félreértések elkerülése érdekében sietek leszögezni, hogy nem a leendő lakók barkácsoló tevékenységéről van szó elsősorban, mert hiszen a házak még nincsenek olyan állapotban, hogy el lehetne kezdeni az apró sajátkezűig végzett javítgatásokat, addig is, amíg az építővállalat teljesíti ez irányú kötelezettségét. Én a házak végleges befejezésének munkálatait bátorkodom a barkácsolás fogalma alá sűríteni anélkül, hogy ezzel bántani akarnám azt a féltucat embert, aki jelenleg a házakon dolgozik, mert igazságszerető ember vagyok, senkitől se merném megkövetelni, hogy több munkát végezzen el, mint amennyire a körülmények lehetőséget nyújtanak. Mióta legutóbb írtam az építkezésről, a rongyos fóliák, amelyekkel télre elzárták az ablakokat és erkélyeket, végleg eltűntek, a legtöbbet a szél hordta el, gazdagítva amúgy sem csekély szemétkészleteinket. A szabaddá vált ablakokon betekintést nyerhetünk a lakásokba, amelyekben lassan felszerelték az ajtó- és ablakkereteket, végrehajtották az első vakolást, ami arra enged következtetni, hogy valóban elhelyezték már a falakban a szükséges gáz- és vízcsöveket, valamint a süllyesztett villamos vezetékeket és telefonhuzalokat. Én őszintén remélem, hogy ez így van, s nem kell majd a végleges festés után vésni a falakat, amint azt annyi építkezésen tapasztaltuk. — Nemsokára parkettáznak — újságolta jövőbeli szomszédom, aki őszülő oroszlánsörényével s testalkatától szokatlan fürgeséggel időnként felbukkan leendő otthonában, hogy megbeszéléseket folytasson az építőmunkásokkal s a magával hozott magánkisiparossal. Ez utóbbira hárul majd a feladat, hogy oroszlánsörényű szomszédom lakásában minden elképzelhető helyen könyvespolcokat építsen a falba, mivel a lakótárs terjedelmes könyvtárral rendelkezik. Hogy a kisméretű szobákban, a szükséges bútorzat elhelyezése után mennyi hely marad leendő szomszédom szellemi kincstárának elhelyezésére, nem tudom, de máris nagyra becsülöm derűlátását. TÉRJÜNK AZONBAN viszsza a barkácsoláshoz, amely hiába is tagadnánk, lassan, de megfontoltan előbbre viszi az építkezést. Nem tudok osztozni jövőbeli szomszédom izgatott örömében, amely szerint a közeli napokban a parkettázás veszi kezdetét s több okból nem osztozhatom. Elsősorban nem látni a terepen egy darabka parkettanyagot sem, bár az is lehet, hogy a fűrészélű garázshelyiségben tárolják a szükséges anyagot. A parketta lefektetésének azonban előzményei vannak. Le kell betonozni a födémet, a hidegpadlós helyiségeket burkolni kell megfelelő anyaggal, a melegpadlós helyiségekben a kellőképpen kiszikkadt betont salakkal kell borítani, erre jön a vakpadló, majd a parketta. A legközelebb fekvő, 10-es számú házban most ez a munka folyik s ezt voltam bátor barkácsolásnak nevezni. Az utcai fronton az immár egy éve ott bókoló daru mellett elhelyeztek egy betonkeverő dobot, szakítva a készbeton helyszínre szállításának módszerével. Lehet, hogy ebben a szakaszban ez a gazdaságosabb, a jelenlevő néhány munkás talán nem is tudna megbirkózni az egy tételben szállított néhány köbméter nyers betonnal a kényes keverék károsodásának veszélye nélkül, mindegy, most a helyszínen keverik a betont és bedolgozzák. Azon a napon, amikor egy teherautó rakomány cement érkezett papírzsákokban, őszintén aggódtunk mindnyájan, a környéken élő szurkolók, nehogy eső jöjjön s kárt tegyen a nehezen hozzáférhető cementben. Dél felé azonban jött az eső, de csak egy jóindulatú suhintásra telt az erejéből, a zsákok nem áztak át s a népszerű színművész rozsszőke felesége, aki az építkezés leglelkesebb megfigyelői közé tartozik, diadalmasan újságolta a Közértben, hogy szomszédaink a jelek szerint jó viszonyban vannak az időjárás-felelőssel, megkímélte őket a zivatar. ALKALMAM NYÍLOTT tehát megfigyelni a munkát. A dobnál két erőteljes testalkatú fiatalember foglalt helyet s ehhez a munkához kell is a testi erő, mert a félmázsás cementzsákokat megemelni, tartalmukat a dobba zúdítani, majd utána lapátolni a nedves dunai kavicsot — amitől a fölösleges szóbeszéd már régen elorozta a sóder megnevezést —, nem könnyű munka. Amikor a megfelelő keverék a dobban volt, bekapcsolták a villamos áramot s a dob forogni kezdett, ezalatt a két kézimunkás kifújhatta magát, s munkához készülődött a vizsgázott darukezelő, aki a berakás művelete alatt nyugodalmasan várakozott. Előkészítette a drótkötelet a vashoroggal, amely majd a magasba emeli a nyers betonnal telt ládát. Van ugyan az építkezésen egy nagy kerekű vastalicska is, amelyet korábban hasonló célra használtak, most azonban mellőzték s csakhamar kitudódott, hogy miért? Azért választották ezt a szaporában megoldást, mert a ház úgynevezett nyílászáró szerkezeteinek kereteit — vajon ki találta ki ezt a szörnyű szakkifejezést? — jóval korábban beépítették, minthogy az anyagigényes belső munkákat befejezték volna, így a vastalicska egyszerűen nem fért be az ajtófélfák között. Nem mondom, a terjedelmes láda sem fért be valami könnyen, mert hiszen légi úton érkezett a daru jóvoltából, amely a megfelelő magasságra felemelte, majd a nyíláshoz közelebb lódította, hogy az ott várakozó két segédmunkás behúzhassa a szobába s megragadva a láda füleit, a munkálat színhelyére szállítsa. NÉHÁNY NAPIG ilyen módszerrel érkezett a betonos láda, minden alkalommal nekicsapódva az ajtókeretnek, miáltal a keret faanyaga halk pusztulásnak indult, míg fölfedezték a rongálódást és részegettek egy meszes deszkadarabot. Később majd ki kell cserélni a sérült ajtófélfát, ez azonban egy ekkora építkezésen igazán jelentéktelen dolog. A barkácsolás fogalmához tartoznak bizonyos szerelőmunkák, amelyeket egy, a legjobb esetben két szakember végez egy félig kész erkélyen felállított menetvágó padon. Minden jel arra mutat, hogy az építővállalatnak nincs elég szakembere, még szép, hogy legalább ennyit foglalkoztat a munkahelyen. A szerelő szakembernek ugyanis módfelett sok sétálni valója akad, mert maga kénytelen minden darab csőért elzarándokolni a raktárba. Még szerencse, hogy nincs külön raktáros, mert akkor az anyagkiadással járó írásbeli huzavona még több időt vonna el a munkától, dehát ne legyünk türelmetlenek, a munka halad, az építtetők erősen bizakodnak, hogy szeptember végén, október derekán beköltözhetnek. A kora tavasszal ugyanilyen erősen bizakodtak abban, hogy legkésőbb augusztus végén beköltözhetnek s aggályaimat rosszalló fejcsóválással vették tudomásul, dehát semmi baj, egy-két hónap nem a világ ... Értesülésem szerint voltak az elmúlt időszakban megbeszélések és természetesen nézeteltérések, mert hiszen türelmetlenebb építtetők is vannak, mint az oroszlánsörényű szomszéd, aki már a könyvespolcok helyét tervezteti, a megbízott kisiparos talán már gyalulja műhelyében a jó szagú fenyőfa deszkákat, amelyekből majd a könyvállványokat összeállítja. Az építtetők tehát bíznak és reménykednek, hogy még ebben az évben rózsadombi lakosok lesznek, amit szívből kívánok. Bizalmukat és reménységüket mindenesetre táplálja az a megegyezés, amelynek a hírét most vettem. Nevezetesen arról van szó, hogy az épületek burkolásának kérdésében elég sok huzavona után megszületett a megállapodás. A szövetkezet leköszönt erről a részletmunkáról s azt majd egy magánvállalkozó iparos végzi el. A hírt felajzott érdeklődéssel fogadtam, mert azzal kecsegtet, hogy páholyból szemlélhetem majd a szövetkezet és a magánvállalkozó minden bizonnyal izgalmas versenyfutását az idő s a minőség terén, amiről annyi nehezen ellenőrizhető hír szállong az építtetők között. Csak addig el ne múljon a nyár. Baróti Géza Június 18-án este 7 órakor a Zeneakadémia Nagytermében a „Spanyol költészet gyöngyszemeinek” világhírű előadója, PACO IBANEZNEK ÖNÁLLÓ ESTJE GITÁRKÍSÉRETTEL Közreműködik: , BÁNKY ZSUZSA érdemes művész. GORDON ZSUZSA Műsoron: GARCIA LORCA, GONGORA, CELAYA, GUILLEN, HERNANDEZ STB. MŰVEI Bevezetőt mond és a műsort ismerteti: RÁCZ GYÖRGY érdemes művész Jegyek válthatók az V., Vörösmarty tér 1. szám alatti jegyirodában, telefon: 389—124, az üzemi közönségszervezőknél és a helyszínen Magyar Nemzet Milyen lesz a centenáriumi Óbuda A Hazafias Népfront készülődése a három városrész nagy évfordulójára Újjáalakulása óta most tartotta első teljes ülését a Hazafias Népfront III. kerületi bizottsága. Ezen beszélték meg, hogyan készüljön fel Budapest centenáriumának ünnepségeire Óbuda lakossága. A terveket a népfront elnöksége a kerületi tanács vezetőségével közösen készítette el. Állandó kiállítások Kurilla József, a tanács elnökhelyettese, a népfront alelnöke részletes előterjesztést tett, s ezt bocsátották vitára. Tervezik, hogy Óbuda történetét állandó kiállításokon mutassák be a nagyközönségnek. Kiállítási székházzá válhat a barokk korban épült Zichykastély, amelynek elhanyagoltsága ugyan hosszú évek óta nemcsak a kerületi tanácsnak, hanem a fővárosi tanács illetékeseinek is komoly gondot okoz, mégis itt az ideje, hogy legalább az állagát óvják meg, mert itt rendezhetnék be akár a városrész ipartörténeti, akár kultúrtörténeti kiállítóhelyiségét. Szilágyi János, a Budapesti Történeti Múzeum tudományos munkatársa kifejtette, hogy a látványosságon túl, amit a Zichy-kastély jelent, valóban ez a legalkalmasabb hely. Óbuda régészeti anyaga, köztudomás szerint, hozzáférhető, hiszen az aquincumi múzeumot és a kerületben elszórtan létesített kisebb méretű, de jelentőségükben nagy kőemlékeket, múzeumokat látogathatja a közönség. Viszont nincs igazi otthona számos kiállítási anyagnak. Szóba került, hogy az egyházak gondosan őrzött történeti anyaga is közönség elé kerülhet, ha a Zichy-kastélyban kiállítják. Az óbudai rézművesek, a céhek anyaga egyaránt kiállításra vár. Értékes anyaga van a zsidó hitközségnek is, és ezt úgyszólván még senki s°m látta, csak a tanács művelődési osztálya tartja nyilván. Elzárva őrzik a mezőgazdasági rekvizitumokat, a szőlőművesek történeti anyagát, sőt mind több család jelentkezik értékes magángyűjteményével. A népfront munkatársai kutatják majd fel az ősi óbudai családok gondosan őrzött és kiállításra kívánkozó magángyűjteményeit. Ipartörténet A Harrer Pál utca végében álló és a műemléki szakemberek által már helyreállított híres Rondellát is barátságos környezetbe helyezik. Az ósdi házak szanálása e ház, a II. József korabeli első budapesti, pontosan budai selyemszövőgyár körül már befejeződött. A parkosítás van hátra. Kiállítják majd a ma dolgozó nagy óbudai gyárak, szövőipari szeszüzemek és mezőgazdasági gépgyártó vállalatok ipartörténeti anyagát is. Arborétumot is létesítenek. Egy-egy iskola tanári kara és növendékei patronálják majd az arborétumot, amelybe a hazánkban előforduló valamennyi fafajtát elültetik. Szakítanak tehát azzal a sablonos szokással, amely eddig divatozott, hogy egy-egy utcát egy fajta fával telepítettek be, s nem vizsgálták meg, hogy megfelel-e a táj klímájának, sőt mikroklímájának. Szóba került, hogy a Budapesti Történeti Múzeum vezetői már többször is úgy nyilatkoztak: tekintélyes mennyiségű kiállítási anyagot azért nem mutathatnak be a nagyközönségnek, mert nincs alkalmas kiállítási helyiség, kénytelenek raktáron tartani eléggé kedvezőtlen körülmények között az értékes anyagot. Legutóbbi mini-képzőművészeti kiállítást rendeztek a Szöllő utca egyik lakótelepi házának hatalmas lépcsőházában. A helyiség alkalmasnak bizonyult, s a kiállítást ma is sokan látogatják. Parkosítás Több lakótelepi háznak van hasonló nagy kiterjedésű előcsarnoka, ezekben is rendezhetnének állandó kiállításokat. A raktáron levő szobrok elhelyezésére pedig alkalmasnak kínálkozik számos most épülő park, amely a sár- és lábasházak egy-egy köztere. A parkosítás ugyan lassan halad, a Főkert, mint főrendező, sajátságos módon több gépet tud felvonultatni a területrendezésre, mint amennyi kézierőt kap, a centenárium idejére azonban elkészülnek a parkok, ezeket is befásítják, játszótereket képeznek ki és pihenőparkrészeket alakítanak. Ekkorra Óbuda valamennyi utcája is megkaphatja részint új elnevezését, részint pedig a felkutatott régi utcaneveket újra táblákra festik. A Hazafias Népfrontra az utcanevek felkutatása terén is jelentős munka vár. Ezen a megbeszélésen meg is alakultak a különböző munkabizottságok, így a kerületben élő írók is bejelentették részvételi szándékukat: megírják a kerület egykor élt neves íróinak élettörténetét. Szabó József Mit hoz Medárd? Csütörtökön lesz Medárd napja, az ominózus nap időjárásunkban. A szerdai, majdnem 30 fokos melegben is sokan kérdezték meteorológusainkat: mit hoz Medárd? Változik-e a végre nyáriasra fordult időjárás és napról napra esik-e majd az eső, vagy reménykedhetünk a további szép nyárban? A Medárddal kapcsolatos időjárásról, mondotta a Meteorológiai Intézetben az ügyeletes meteorológus, sokszor elmondtuk már, hogy milyen meteorológiai tényezők okozhatják. A jó öreg kontinens ilyenkorra már annyira felmelegszik, hogy a leszálló száraz légáramlást gyakran megostromolja az Atlanti-óceán felől érkező páradús, nagy mennyiségű hűvös légtömeg. Kialakul a monszun időjárás, s ekkor többnyire 40 napon át szeszélyes eloszlásban esik az eső. Egyik évben meleg záporok hullanak, a másik évben lehűl a levegő is és hideg esők áztatják a mezőket. A gabonaérés idején ez bizony súlyos gond. A jelek szerint kontinensünket ez idén elkerüli a medárdos időjárás veszélye. Az előrejelzés ugyanis további száraz meleget ígér és bár a nyugateurópai jelentések szerint a Keleti- és az Északi-tenger vidékén hűvösre fordult az időjárás, de ott sem csapadékos, eső csak elvétve hullott. A rózsatermesztő lyoni püspök nevéhez kapcsolódó medárdos időjárás, éppen úgy, mint ahogy az idei tavaszon minden hagyományos terminus, a szokottnál korábban vált be, elmarad. Az MSZBT bemutatja Szibériát Tudósok, művészek, újságírók a szovjet Távol-Kelet életéről • A májusi Borsod megyei eseménysorozat után júniusban is folytatódnak az MSZBT Szibériát és a szovjet Távol-Kelet bemutató rendezvényei. Június 6-án Leninvárosban ünnepélyes keretek között megnyitották a „Szibéria és a szovjet Távol- Kelet” című nagy fotókiállítást, majd pedig irodalmi műsort rendeztek. Ugyancsak kiállítás nyílt Visontán a Gagarin Hőerőműben. Június 7-én a Székesfehérvári Könnyűfémműben fotókiállításon mutatták be a távoli vidékek életét, majd dr. Székely András ny. egyetemi tanár tartott előadást Szibéria gazdasági fejlődésének távlatairól. Ezt műsor követte, ma pedig dr. Székely András Szibéria fontosabb iparágairól beszél, különös tekintettel a helybelieket érintő alumíniumiparra. A kazincbarcikai Borsodi Vegyikombinátban június 12-én a budapesti Irodalmi Színpad kollektívája ad műsort Bencze Zsuzsa rendezésében. E hó 15-én kerül sor Csák Elemérnek, a Rádió szerkesztő-riporterének filmvetítéssel egybekötött színes élménybeszámolójára a Székesfehérvári Könnyűfémműben. Ugyanaznap a visontai Gagarin Hőerőműben „Szibéria szerepe a szovjet energetikában” címmel Garamvölgyi István, a Figyelő munkatársa tart előadást ugyancsak filmvetítés kíséretében. 20-án idelátogat az Irodalmi Színpad együttese is, hogy a rendezvénysorozatra készült összeállítását mutassa be a közönségnek. Június végén négytagú szovjet delegáció érkezik hazánkba, és ennek látogatásai, előadásai zárják az eseménysorozat első részét, amelynek keretében a hivatalos programban szereplőkön kívül más szakcsoportok is rendeznek könyvismertetőket, vetélkedőket, ismeretterjesztő előadásokat és színes műsorokat. Az akció rendezvényei őszszel folytatódnak Heves, Somogy, Szabolcs és Baranya megye székhelyein, városaiban, községeiben, téeszeiben és állami gazdaságaiban. Két megye — Nógrád és Pest — külön változatos műsortervet állított össze Szibéria és azon belül Kemerovo, illetve Omszk és az omszki terület életének bemutatására. Salgótarjánban barátsági gyűlés nyitja meg a Kemerovói heteket, majd Nagybátonyban rendeznek összejövetelt szovjet vendégek részvételével. A megyeszékhelyen a Szibériában és azon belül Kemerovóban járt megyei küldöttség útiélményeit kiállításon mutatják be. Megérkezik erre az alkalomra a kemerovói népi együttes is, amely 6—8 napos vendégszereplésre indul Nógrád megyébe. 1972 végére elkészül a nógrádi és kemerovói költők kétnyelvű antológiája és a Palócföld című folyóirat Kemerovóról szóló száma. 25—30 nógrádi szocialista brigád létesít közvetlen kapcsolatot kemerovói kommunista brigádokkal és az MSZBT megyei tagcsoportjai is baráti kapcsolatra lépnek az SZMBT kemerovói kollektíva tagjaival. Pest megyében is az őszi hónapokban nyitják meg a Szibériai heteket, irodalmi est, kiállítás és filmbemutató rendezésével. Ekkor érkezik meg a megyébe a négytagú SZMBT- delegáció. A filmszínházakban szibériai témájú játék-, dokumentum- és ismeretterjesztő filmeket vetítenek, a könyvtárak irodalmi összeállításokat, könyvkiállításokat, a megyei tanács és az MSZBT vándorfotókiállítást mutat be. Ekkor kerül sor az Omszkkal és omszki területtel való még szorosabb kapcsolat megteremtésére is. A két megyében előadások hangzanak el Szibéria természeti kincseiről, gazdasági fejlődésének távlatairól, a szovjet tudományos életben elfoglalt helyéről, rokonnépeink ottani életéről, a magyar internacionalisták ottani hadtörténeti szerepéről és a szibériai népművészeti értékekről. Az előadók sorában találjuk a már említetteken kívül dr. Antal Zoltán egyetemi docenst, dr. Erdélyi Zoltán egyetemi adjunktust, dr. Gulya Jánost, az MTA főmunkatársát, Széll Júliát, a Rádió szerkesztő-riporterét, és Vecsernyés Györgyöt, a Magyar Állami Földtani Intézet tudományos munkatársát is. k. v. 5