Magyar Nemzet, 1972. december (28. évfolyam, 283-307. szám)

1972-12-01 / 283. szám

lU Magyar Nevizat­es Kádár János és Leonyid Brezsnyev beszéde Csepelen a barátsági nagygyűlésen Leonyid Brezsnyevnek, az SZKP Központi Bizottsága fő­titkárának vezetésével a ha­zánkban tartózkodó szovjet párt- és kormányküldöttség csütörtökön délelőtt a Csepel Vas- és Fémművekbe látoga­tott. A delegációt a gyárlátoga­tásra elkísérte Kádár János, az MSZMP Központi Bizottságá­nak első titkára, Németh Ká­roly, az MSZMP Politikai Bi­zottságának tagja, a budapesti pártbizottság első titkára, va­lamint a párt- és állami éle­tünk más vezető személyisé­gei. Az érkező vendégeket a gyáróriás feldíszített bejáratá­nál dr. Horgos Gyula kohó- és gépipari miniszter. Borbély Sándor, a Vasmű pártbizottsá­gának első titkára. Csató László, a Vasmű vezérigazga­tója. Ribánszki Róbert, a XXI .kerületi pártbizottság első tit­kára és Kardos Vilmos, a XXI. kerületi tanács elnöke fogadta. A látogatók első útja a párt­munkás-könyvtárba vezetett, ahol Borbély Sándor beszélt az üzem munkájáról, egyik legje­lentősebb ipari centrumunk életéről. Tolmácsolta a Csepel Vas- és Fémművek kommu­nistáinak, szervezett munká­sainak­­és minden csepeli dol­gozónak őszinte, szívből jövő, forró üdvözletét. Részletesen szólt a Vasmű szovjet kapcso­latairól, elmondotta, hogy ezek a kontaktusok tovább fejlőd­tek, szilárdultak a Szovjetunió vaskohászati minisztériumá­val, a dnyepropetrovszki és a taganrogi csőgyárral, a lenin­­grá­di fémkohászati vállalattal és a minszki gépgyárral. Borbély Sándor, tájékoztató­ja végén, a Csepel Vas- és Fémművek pártbizottsága ne­vében ajándékokat nyújtott át Leonyid Brezsnyevnek, köztük egy albumot, amely Csepelnek a Szovjetunióhoz fűződő kap­csolatait mutatja be. A párttit­­kárnak azonban még egy meg­bízatása volt: tolmácsolta a gyáróriás sok-sok munkásának javaslatát, hogy Leonyid Brezsnyevet és Kádár Jánost fogadják a Csepel Vas- és Fémművek törzsgárda tagjai­­nak sorába. A tiszteletbeli törzsgárda tagjainak sorába. A tiszteletbeli törzsgárdatagságot szimbolizáló jelvényt, gyűrűt és oklevelet Csató László, a Csepel Vas- és Fémművek ve­zérigazgatója nyújtotta át. Az SZKP főtitkára mosolyogva jegyezte meg, hogy bár másod­állást nem vállalhat, de a törzsgárdatagságot elfogadja s a szovjet és a magyar nép ba­rátságáért most már ebben a minőségében is tevékenykedni fog. A házigazdák invitálására n­emlátogatásra induló szov­­j­et vendégeket és a társasá­gukban levő magyar személyi­­s­égeket nagy tapssal, éljenzés­sel, a magyar—szovjet barát­ság éltetésével köszöntötték a gyár dolgozói, a különböző csarnokok munkáskollok­­vái. Amerre elhaladtak, ma­­gyar és szovjet zászlócskák emelkedtek a magasba, tapsra verődtek a tengerek. „A szovjet küldöttség mély­séges örömmel fogadta a Cse­pel Művek munkásaival való találkozást. Kívánunk kedves barátainknak jó egészséget, boldogságot, nagy munkasike­reket!” — jegyezte be búcsú­zóul Leonyid Brezsnnyev a Vas­mű emlékkönyvébe. A gyárlátogatást követően a szovjet párt- és kormánykül­döttség barátsági nagygyűlésen találkozott a fővárosi dolgozók képviselőivel. Budapest mun­káskollektíváinak küldötteivel a csepeli sportcsarnokban. A termet zsúfolásig megtöltötték­­. XXI kerületi vállalatok, üzemek és intézmények dolgo­zói, a budapesti gyárak szo­cialista brigádjainak, kiváló dolgozó munkásainak képvise­lői. A falakat magyar, szovjet és vörös zászlók díszítették, a teremben magyar és orosz nyelvű feliratok hirdették: „Éljen az 50 éves fennállását ünneplő Szovjetunió!”, „Éljen a magyar és a szovjet nép megbonthatatlan testvéri ba­rátsága!”, „Éljen a Szovjetunió Kommunista Pártja!”. A nagygyűlés részvevői hosszan tartó, lelkes ünneplés­sel köszöntötték az elnökséget, amelynek tagjai között helyet foglalt Kádár János és Leonyid Brezsnyev. Az elnökség tagja volt Fock Jenő, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a kormány elnöke. Németh Károly, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a buda­pesti pártbizottság első titkára, Pullai Árpád, az MSZMP Köz­ponti bizottságának titkára, Péter János külügyminiszter, Puja Frigyes, a külügyminisz­ter első helyettese és Rapai Gyula, az MSZMP Központi Bizottságának tagja, hazánk moszkvai nagykövete. Ugyancsak az elnökségben foglaltak helyet a szovjet párt­os kormányküldöttség tagjai: Vlagyimir Scserbickij, az SZKP Politikai Bizottságának­­ tagja, az Ukrán Kommunista Párt Központi Bizottságának első titkára. Konsztantyin Katusev, a sz­ SZKP Központi Bizottságának titkára. Nyiko­­laj Tyihonov, az SZKP Köz­ponti Bizottságának tagja, a Szovjetunió Minisztertanácsá­nak elnökhelyettese. Andrej Gromiko, az SZKP Központi Bizottságának tagja, a Szovjet­unió külügyminisztere. Ivan Kebin, az SZKP Központi Bi­zottságának tagja, az Észt Kommunista Párt Központi Bizottságának első titkára, va­lamint Vlagyimir Pavlov, az SZKP Központi Bizottságának tagja, a Szovjetunió budapesti nagykövete. Tagja volt az el­nökségnek társadalmi, politi­kai, gazdasági életünk több is­mert személyisége, a termelő­­munkában élenjáró dolgozó. A szovjet és a magyar him­nusz hangjai után Németh Ká­roly nyitotta meg a nagygyű­lést. Az MSZMP Központi Bi­zottsága és a Magyar Nép­­köztársaság kormánya nevében meleg szavakkal köszöntötte a Szovjetunió párt- és kormány­­küldöttségét. Leonyid Brezs­nyevet, a küldöttség tagjait, minden szovjet vendéget. Üd­vözölte Kádár Jánost, Fock Jenőt, és a többi magyar ven­déget, majd hangsúlyozta: — A Szovjetunió párt- és kormányküldöttségének mos­tani magyarországi látogatása a hagyományos szovjet—ma­gyar barátság elmélyítésének újabb fontos állomása. Meg­győződésünk, hogy ez a látoga­tás tovább erősíti pártjaink, kormányaink, népeink barát­ságát, testvéri együttműködé­sét, internacionalista egységét.­­ Népünk több mint 25 éves tapasztalata igazolja, hogy a szovjet—magyar barátság ápo­lása, védelme, szüntelen erősí­tése egyet jelent népünk, szo­cialista hazánk felemelkedésé­vel, valamint a szocializmus, a haladás nemzetközi erőinek gyarapodásával. A nagygyűlés első felszólaló­ja, Demján László esztergályos, a csepeli munkások forró, szív­ből jövő üdvözletét tolmácsol­ta a vendégeknek. — Mi, csepeli munkások már a X. kongresszus idején vártuk Brezsnyev elvtársat. De ami késik, nem múlik, ez a látoga­tás nagy megtiszteltetés szá­munkra . Tudjuk, hogy most készülnek a Szovjetunió 50 éves fennállásának megünnep­lésére. Ez a mi ünnepünk is lesz, hiszen sem az ország, sem Csepel munkásai nem feledik soha, hogy mit köszönhetnek a Szovjetuniónak. A következő felszólaló Mis­kei Mihály kutatómérnök el­mondta: egyike annak a sok ezer értelmiséginek, aki a Szovjetunióban tanult, s azóta is gyakran találkozik szovjet tudósokkal, szakemberekkel. — Jóleső érzéssel mondhatom, hogy tanulmányaim idején és azt követően is, minden talál­kozáskor tapasztaltam a ma­gyar nép iránti tiszteletet, megbecsülést, s ahol szükség volt rá, az elvtársi segítség­­nyújtást. Meggyőződésem, hogy a magyar nép hasonló érzel­meket táplál és nagy tisztele­tet tanúsít a szovjet emberek iránt. — Textilgyári munkásnő va­gyok — kezdte hozzászólását Sípos Anna, a Goldberger­­gyárnak küldötte. — Munkám­ban naponta használok olyan nyersanyagokat, amelyek a Szovjetunióból érkeznek, na­ponta dolgozom olyan készter­mékekkel, amelyek szovjet megrendelésre készülnek, így a gyakorlatban is érzem, hogy mit is jelent hazánk és a Szov­jetunió kapcsolata. Ezután viharos taps közben Kádár János, a Magyar Szo­cialista Munkáspárt Központi Bizottságának első titkára emelkedett szólásra. KÁDÁR JÁNOS: Szovjet barátaink látogatása a testvéri együttműködés újabb, fontos állomása­ i Mindnyájan átérezzük az esemény különleges fontossá­gát, amikor most, itt Csepelen, a magyar munkásmozgalom fellegvárában körünkben üd­vözölhetjük nagy szövetsége­sünk, a testvéri szovjet nép ki­váló képviselőit — kezdte be­szédét Kádár János. — Engedjék meg, hogy a magyar kommunisták, a szo­cialista társadalmat építő ma­gyar nép nevében, őszinte tisz­telettel és szeretettel én is kö­szöntsem Brezsnyev elvtársat, a nemzetközi kommunista mozgalom, a béke ügyének ki­emelkedő és fáradhatatlan har­cosát, a magyar nép igaz ba­rátját, valamint a szovjet kül­döttség minden egyes tagját. Szívből köszöntöm a magyar— szovjet barátságnak szentelt mai nagygyűlésünk minden részvevőjét, fővárosunk, Buda­pest és Csepel dolgozóinak képviselőit. — A megingathatatlan, szi­lárd elvi alapokon nyugvó, mély történelmi gyökerekkel bíró barátságunk és szövetsé­günk kiemelkedő eseménye­ként került sor a szovjet párt- és kormányküldöttség mostani látogatására hazánkban — folytatta. — Pártjaink, kormá­nyaink képviselőinek tárgyalá­sait az internacionalizmus, az őszinte barátság szelleme hat­ja át.­­ Megbeszéléseinken érin­tettük kétoldalú kapcsolataink, és közös nemzetközi harcunk összes lényeges kérdését. Mély megelégedéssel szólhatunk itt a nagygyűlés, az ország nyilvá­nossága előtt arról, hogy az összes megtárgyalt kérdésben, ezúttal is teljes nézetazonosság volt közöttünk, tárgyalásaink rendkívül hasznosak és ered­ményesek voltak. Túlzás nélkül mondhatom, hogy Brezsnyev elvtárs, szovjet barátaink mos­tani látogatása a magyar— szovjet barátság és testvéri együttműködés újabb, fontos állomása, őszinte köszönetet mondunk szovjet barátaink­nak, hogy nagy hazai munká­juk és a zajló nemzetközi élet számtalan elkötelezettsége kö­zepette is időt szakítottak és meghívásunkat elfogadva, el­jöttek hozzánk, jövedelme 4,2 százalékkal, az egy keresőre jutó reálbér 2,4 százalékkal emelkedik az idén. — Pártunk és kormányunk alapvető feladatnak tekinti — a végzett munka eredményei­vel összhangban és a szociális igazságosságnak megfelelően — a dolgozók életszínvonalá­nak rendszeres emelését, ami a szocializmus alapvető ismérve és követelménye. A lakosság életkörülményei általános gaz­dasági fejlődésünknek megfe­lelően javulnak. Most döntés született arra, hogy 1973-ban az állami ipar, és az állami ki­vitelező építőipar munkásainak keresete külön, egyszeri bér­emeléssel, a dolgozók általá­nos keresetnövekedésénél job­­ban emelkedjék. A X. pártkongresszus irányvonala kiállta az idő próbáját . A kialakult gyakorlatnak megfelelően, megbeszélésein­ken tájékoztattuk szovjet elv­­társainkat belső helyzetünkről, az eredményekről, a még meg­oldásra váró feladatokról is. Megkönnyítette számunkra ezt, hogy pártunk Központi Bizott­sága éppen két héttel ezelőtt értékelte a Magyar Szocialista Munkáspárt X. kongresszusa óta végzett munkát. A Köz­ponti Bizottság joggal állapí­totta meg, hogy a kongresszus irányvonala kiállta az idő és a gyakorlat próbáját, az elmúlt két év alatt nagy eredmények születtek a szocialista társada­lom építésének minden terüle­tén.­­ A döntő mindenekelőtt az, hogy párttagságunk, társadal­munk összes pozitív erői egy­hangúlag elfogadták, maguké­nak vallják és tettekkel támo­gatják a X. kongresszus irány­vonalát, a szocializmus építé­sének programját. Ez eredmé­nyeink legfőbb forrása. Mun­kásosztályunk példamutatással és áldozatvállalással naponta bizonyítja nagy társadalmi fe­lelősségérzetét a munka front­ján, a szocialista brigádmozga­lomban és a munkaversenyek eredményeivel. Dolgozó pa­rasztságunk odaadó szorgalmas munkával, leküzdve az időjá­rás okozta nehézségeket, bizto­sítja az ország kenyerét. Az ér­telmiség is méltóképpen vállal­ja a ráháruló részt a szocialista építőmunkából. — Az ország belpolitikai hely­zete rendezett, társadalmunk a kongresszus által megje­lölt irányba fejlődik. Belpoliti­kai törekvéseink középpontjá­ban annak a politikának a megvalósítása áll, amely a munkásosztály vezető szerepé­nek szilárd és fokozódó érvé­nyesülése mellett lehetővé te­szi, hogy a szocialista társada­lom teljes felépítése valóban az egész nép, az e célért tömö­rülő és összeforrott nemzet al­kotása legyen. Ennek szellemé­ben fejlesztjük tovább az ál­laméletet, a szocialista demok­ráciát, hogy a lehető legkedve­zőbb politikai feltételek és lég­kör megteremtésével gyorsít­suk szocialista építésünket. — Népgazdaságunk a negye­dik ötéves terv céljaival össz­hangban fejlődik. Az ipar brut­tó termelése 1972-ben több mint 6 százalékkal növekszik és a növekedés teljes egészében a termelékenység emelkedéséből származik. A mezőgazdaság termelése a kedvezőtlen időjá­rás ellenére mintegy 4 száza­lékkal meghaladja a múlt évit. A lakosság egy főre eső reál­ Tíz-húsz évre előre megalapozott a Szovjetunióval bonyolított áruforgalmunk . Népgazdaságunk stabili­tásának és fejlesztésének leg­fontosabb külső tényezője a szo­cialista országokkal, minde­nekelőtt a Szovjetunióval való szoros gazdasági együttműkö­dés. Jövendő gazdasági fejlő­désünk biztos alapja, hogy leg­nagyobb partnerünkkel, a Szovjetunióval bonyolított áru­forgalmunk jelentős része a különböző áruszállítási, koope­rációs és szakosítási megálla­podásokkal már ma 10—20 év­re előre megalapozott. Meggyő­ződésünk, hogy jó irányba ha­ladunk, általános szocialista céljainkat szolgáljuk azzal, hogy tovább erősítjük népgaz­daságaink kölcsönösen előnyös kapcsolatait. — A magyar—szovjet gaz­dasági együttműködésben fon­tos szerepet tölt be a Csepel Vas- és Fémművek. A gyár­óriás alapanyagainak döntő többségét, csaknem 83 százalé­kát a Szovjetuniótól kapja. Erőteljes műszaki kooperáció van kibontakozóban a csepeli gyár és számos szovjet üzem között. Csepeli munkások és mérnökök a közelmúltban pél­dául eredményesen működtek közre a Szovjetunió két­ nagy csőgyárának a rekonstruk­ciójában. Itt, Csepelen — épp­úgy, mint mindenütt az or­szágban — mérnök és munkás naponta tapasztalja, hogy a szovjet tudomány és technika hatalmas ösztönző és segítség számunkra, ugyanakkor kap­csolataink fejlesztésének kime­ríthetetlen forrása. Csepel dol­gozói munkájukkal jelentősen hozzájárulnak már ma is a magyar—szovjet barátság és együttműködés további erősí­téséhez és elmélyítéséhez. — A párt Központi Bizott­sága november 14—15-i ülésé­nek állásfoglalása az eredmé­nyek mellett feltárta a prob­lémákat is és határozatokat hozott azok megoldására. A határozat megfelelően foglal­kozik a pártmunka, a társa­dalom tevékenységének min­den fő kérdésével. Feladataink közismertek, még következete­sebben kell megvalósítanunk a X. kongresszus iránymutató határozatait, bel- és külpoliti­kai irányvonalunkat, gazda­ságpolitikánkat és ideológiai feladatainkat, nagyobb fokú ál­lami és állampolgári fegyelem megteremtésére van szükség, még nagyobb figyelmet kell fordítani a munkásosztály, a parasztság, az értelmiség, ál­talában a dolgozó nép helyze­tének alakulására, s a pártnak a tömegekre támaszkodva, azokkal még jobban összeforr­va kell harcolnia szocialista céljainkért.­­ Minden szükséges feltétel megvan ahhoz, hogy szocialista fejlődésünk vonala a jövőben is töretlenül felfelé ívelő le­gyen. Ezirányú munkánkban a kommunisták cselekvő közre­működésére, a vezetők foko­zottabb felelősségvállalására és a munkásosztály, az egész dol­gozó nép helytállására, a szo­cializmus iránti odaadására építünk.­­ Hazánkban mindenki bi­zonyos lehet abban, hogy kö­zös munkával, a X. kongresz­­szus határozatainak követke­zetesebb végrehajtásával nagy lépést teszünk előre a szocia­lista társadalom magasabb szintű építésének útján. Biz­tosíthatjuk szovjet barátain­kat, nemzetközi osztálytestvé­reinket, a Magyar Népköztár­saság minden barátját, hogy a magyar nép öntudatosan és eredményesen dolgozik, ren­dületlenül halad előre és megvalósítja célját, a szocia­lista társadalom teljes felépí­tését

Next