Magyar Nemzet, 1972. december (28. évfolyam, 283-307. szám)
1972-12-03 / 285. szám
▼ december 1. Maaar Nemzet Emlékek a szocialista bank hőskorából Beszélgetés Sulyok Bélával A demokratizmus iskolája Jegyzetek a diákparlamentről Derűs, színes, elbeszélőt hallgatok. Küzdelmekkel és megpróbáltatásokkal, győzelmekkel és illúziókkal teli esztendőkről mesél. Sulyok Béla nyugalmazott pénzügyminiszter-helyettes . — aki néhány évig a Magyar Nemzeti Bank vezetője is volt — a bank államosítására emlékezik, azokra a tettekre és történelmi tényekre, amelyek ezt a nagy jelentőségű lépést előkészítették, azokra, akik a bankreformot végrehajtották. Az idő megszépíti a múltat és az életútnak egy bizonyos szakaszáról már inkább hajlamos az ember csak a kellemes dolgokra emlékezni, arra, amit élete értelmének tartott, feledve üldöztetést, mellőzést és azokat a „csatározásokat”, amelyek lassan, de biztosan őrlik az idegeket, az egészséget. A hitet, a meggyőződést azonban a legerősebbeknél soha nem tudják kikezdeni. Az altiszt beiktatása A csatározások egyik jellemző epizódja. — Még az államosítás előtt a kereskedelmi bank vezérigazgatójának neveztek ki. Előtte az OTI-ban dolgoztam gazdasági vezetőként. A bankban elterjedt, elterjesztették rólam, hogy addig csak altisztként dolgoztam. Az új hivatalom elfoglalásakor az ügyvezető bankigazgató üdvözlő beszédet mondott, teletűzdelte minden mondatát annyi idegen szóval, nehéz közgazdasági kifejezéssel, amennyivel csak tudta, hogy éreztesse, hova is kerültem. Melléfogott szegény, mert régi erősségem volt több idegen nyelv tudása: jól beszéltem angolul, franciául, németül, sőt a latinban is járatos voltam. Amikor válaszoltam az üdvözlő beszédre, volt némi elképedés. Ilyen légkörben kezdtem ott a munkát — mondja Sulyok Béla mosolyogva. Abban az időben valóban nem volt ritka, hogy altisztek, lakatosok, kőművesek kerültek az igazgatói, főosztályvezetői székekbe. Akkor a pártnak viszonlag még kevés olyan tagja volt, aki már a felszabadulás előtt is intellektuális munkakörben dolgozott és a demokratikus rendszerben alkalmas volt műszaki, közgazdasági vagy pénzügyi vonatkozásban felelősségteljes, irányítói munkára. Még kevesebb volt az olyan „káder”, akiben volt erő és bátorság, hogy részt vegyen teljesen új, szocialista jellegű szervezetek létrehozásában, működési elveinek lefektetésében. Sulyok Béla közéjük tartozott. Banktisztviselő volt már a két világháború között is, de a párthoz már 1929-ben megtalálta az utat. Ha nem kérdezném életének erről a szakaszáról, csak végigböngészném könyvtárának azokat a polcait, amelyek régi közgazdasági, pénzügyi munkákat, folyóiratokat őriznek, akkor is felvázolható lenne életpályája ezekben az esztendőkben. Kapcsolata volt Varga Jenővel, aki akkor Berlinben dolgozott, közgazdasági elemzéseket, tájékoztató anyagokat küldött a számára. Társszerzője volt egy könyvsorozatnak, amely a magyar agrárválsággal foglalkozott. A közgazdász, a pénzügyi szakember szerény büüzkesége cseng ki hangjából, amikor a Varga által szerkesztett berlini Inprekorr-nak 1928-ban elküldött egyik tanulmányáról szól. — A pénzkölcsöndíjakat elemeztem ebben a munkámban és a várható közeli válság lehetőségét pendítettem meg benne. Ez akkor még merész következtetés volt. Az 1929-es esztendő aztán engem igazolt. Az indulás napjai közvetlen a felszabadulás után volt egy kis kitérő. A könyvkiadás megszervezésébe kapcsolták be. A főváros ostroma még folyt, de ők már Szegeden könyveket nyomtak.. Budapesten később az OTI vezérigazgató-helyettese. Napirendre került a hároméves terv indítása, amelynek előkészítésébe, kidolgozásába őt is bevonták. A pártvezetés köszönő levelét, amely munkáját elismeri, ma is őrzi. A bankok állami ellenőrzése, illetve államosítása akkor már küszöbön állt. Akár csak a stabilizációnál, vagy a hároméves tervnél, a bankok birtokba vételénél sem számíthattak a kommunisták semmilyen társadalmi alakulat, szakmai szervezet segítségére. A maguk erejére voltak utalva. Ezért előbb a párt megalakította az előkészítő, majd állandó jelleggel az úgynevezett Bankszervező Bizottságot. Vezetőjéül Háy Lászlót nevezték ki, titkárának pedig Tímár Mátyást. Ebben a bizottságban tevékenykedtem én is, feladatom volt kidolgozni a bankok közti munkamegosztást, a hitelszervezet szocialista elvekre való átállítását és nem utolsósorban a Magyar Nemzeti Bank feladatkörének meghatározását, személyi állományának kialakítását — mondja Sulyok Béla. Egykori munkatársak, segítőtársak neveit sorolja, dicséri az életre hívott állami Bankiroda lelkes fiatal gárdáját — az iroda tagja volt például László Andor, Tallas György, Gordon László is — s belefeledkezve mesél az indulás, az útkeresés sok akadállyal teletűzdelt, de izgalmas és magával ragadó hónapjairól. — Ha néha visszagondolok, most látom, milyen nagy hibaszázalékkal dolgoztunk. Menynyi felesleges munkát végeztünk az új bank és hitelszervezet kialakításánál, hány embert magunkra haragítottunk okkal vagy ok nélkül, menynyivel egyszerűbben is célhoz érhettünk volna több területen. De végül is az eredmény a fontos: az üzemek és vállalatok rövidesen bekövetkező államosításakor az új bankszervezet már képes volt a ráháruló feladatokat ellátni, biztosítottuk az ipar pénzellátását, a bérfizetést, a termelő tevékenység nagyobb zökkenők nélkül folyt tovább. Élő könyv ismét neveket sorol, akik a siker kikovácsolásában élen jártak, közreműködtek. Ismerősek a nevek, többségük tulajdonosa ma is él, a párt és állami apparátusban, a bankszervezetben különböző posztokon dolgozik. Kétszer is elhangzik egy név: Fonyó Sári. Ki volt ez az asszony? Mi volt a szerepe ebben a nagy történelmi átalakulásban? — Fonyó Sári a nevezetes Visegrádi utcai kommunista pártalapítás egyik részvevője volt. Visszagondolva harcos életútjára, némi tartozásfélét érzek iránta, néha mocorog bennem a lelkiismeret: méltón ápoljuk-e emlékét... A 19-es kommün bukása után Fonyó Sári Márianosztrán töltötte büntetését, majd kikerült a Szovjetunióba. Ott tisztviselő lett, a GOSZ-banknál dolgozott. A magyar bankok államosítása után itthon tevékenyen segített az új bankszervezet létrehozásában, rendelkezésre bocsátva évtizedes tapasztalatait. — Számomra valósággal élő könyvül, útmutatóul szolgált tudásával, tapasztalatával. Szakirodalom ugyanis szocialista bankszervezet vonatkozásában nem állt rendelkezésünkre. Kidolgoztunk egy rendszert, amelyről sokáig azt hittük, hogy a szovjet pénzgazdálkodáshoz, bankrendszerhez hasonló. Később kiderült, hogy nagyon is sajátos magyar utat járunk. Az akkor kialakított rendszernek a váza lényegében még ma is megvan, csak időközben levetette sok merevségét és új, erős hajtásokat nevelt. Fonyó Sári a mű befejezését már nem érhette meg: a személyi kultusz áldozatai között tartjuk.aszeáru..! Ezt az időszakot Sulyok Béla sem úszta meg sebek nélkül. Legyint, elmúlt, ne beszéljünk róla. Inkább azzal folytatja, hogy 1959-ben már ismét a bankban dolgozik, annak az elnöke, majd két év múlva a pénzügyminiszter első helyettese. A reform és a pénz szerepe Fejtegetésbe kezd arról hogy a bank, a hitel hogyan tudná még jobban betölteni szerepét gazdaságunkban — miközben figyeli, követni tudjuk-e gondolatmenetét, nem lévén szakemberek. Azt hangsúlyozza, hogy a tervezés és a piac öszszehangolása igen bonyolult feladat, csak hosszú tapasztalat és organikus fejlődés hozhatja meg a szempontok és igények ezerféleségére tekintettel levő megoldást. Ezt a tényt a jelenlegi gazdasági irányítás felismerte, ezért biztató a fejlődése. Mivel hazánkban a központi tervezés és irányítás a jövőben is nagyobb területet kíván átfogni, ezért a pénz és a hitel szerepe ezután sem csökken, sőt fokozódhat. Olyan kérdésekről is beszél, amelyek a magyar bankszervezet jellegét, a hitelszervezet konstrukcióját érintik. Meggyőző érvekkel, példákkal támasztja például alá, hogy mennyire nem vezetne célhoz, ha az ágazati vagy önálló területi bankokra tördelnék szét a jelenlegi bankszervezetet. Akik ilyen igényt hangoztatnak, azok lényegében a központi tervezés, a pénz- és hitelellátás „béklyóitól” szeretnének megszabadulni, önkiszolgáló bolttá degradálni a pénzügyi és tervrendszert. Más kérdés, hogy a központi bankon belül indokolt és szükséges az ágazatokkal foglalkozó egységeket létrehozni, a szakmai hozzáértés nagyobb érvényre juttatása kedvéért is. Vannak természetesen még más viták, tisztázatlan kérdések is. Ezek azonban nem kisebbítik bankrendszerünk érdemét, a megtett negyedszázados út eredményeit. Bank- és hitelszervezetünk él, fejlődik, sikeresen birkózunk meg az új, növekvő feladatokkal. Én így látom . .. A nyugalmazott pénzügyminiszter a nyugalmat még csakúgy tudja elképzelni, hogy dolgozik is, éberen figyeli a bank- és hitelszervezet fejlődését, a tartalmi változásokat és gazdag tapasztalatának birtokában véleményt mond róluk, megoldásokat javasol. Tanácsadója a pénzügyminiszternek, a Kereskedelmi Kamara elnökének, tagja az MSZMP közgazdasági munkacsoportjának, címzetes egyetemi tanár a Közgazdaságtudományi Egyetemen. Amikor nála jártunk, éppen egy vezetőképző tanácskozásra hívták meg. — Szívesen megyek, ha hívnak. Az a munka ugyanis, amit az ember nagyon szeret, az nem fárasztja, inkább felüdíti. Keserű Ernő Nem a IV. Országos Diákparlamentet nevezem a demokratizmus iskolájának, hanem az ott megfogalmazott célkitűzések összességét: neveljen az iskola olyan embert, akinek szükséglete a demokratizmus. Aki elvárja és gyakorolja, a szocialista demokrácia szelleméhez alakítja önmagát és a környezetét. Nehéz pedagógiai lecke ez, hisz a tanár — akár a többi felnőtt állampolgár — szintén most tanulja. De az oktató- és nevelőmunka javításával összefüggésben minden tanórán gyakorolhatja, ha rávezeti a diákot egy-egy összefüggés felismerésére, ha önálló véleményalkotásra ösztön rá. Ha azon töri a fejét hogy milyen felelősségteljes megbízatást adjon egy-egy tanulónak, vagy tanulócsoportnak, számolva képességeivel, érettségével. S meghányja-veti, hogy melyik — az egész osztályt érintő döntés előkészítésébe vonja be a fiatalokat. Mert hiába rögzíti majd a korszerűsített rendtartás, hogy milyen kérdésekben van a KISZ-szervezeteknek döntési, egyetértési és véleményezési joga, ha a tantestület vagy a KISZ és a diákság csak formálisan fogja fel a jogok gyakorlását. Ma nem egy esetben a KISZ-szervezet előzőleg nem tudja, miről kéri a véleményét a tantestület, s ha az értekezletre becsöppen vagy rögtönöz, vagy bólogat. Ha viszont ismeri a témát, a tanulók töprenghetnek rajta, megvitathatják s érlelhetik álláspontjukat. Az ifjúság — akár a felnőttek — több tájékoztatást vár, hogy érdemlegesen dönthessen a munkáját, munkakörülményeit s szabad ideje tartalmas eldöntését érintő kérdésekben. S részt kér ügyei intézéséből. Néhány hiányzó szó A negyedik Országos Diákparlamentet jó módszerrel készítették elő. Téziseket, valódi vitaanyagot küldtek ki, amely nélkülözte a jogszabályokra jellemző aprólékosságot, a változtatástól elriasztó csiszoltságot. E vitaanyagból majd a parlamenten összegyűjtött egyetértések és ellenvélemények mérlegelése után lesz középiskolai rendtartás-tervezet. Tervezet, mert ha megfogalmazták, ismét vitára bocsátják. Egyetértek azzal, hogy jogok és kötelességek írásba foglaltassanak. Ám az állami oktatás helyzetéről és fejlesztéséről szóló központi bizottsági határozat szól az iskolai élet túlszabályozottságáról, amely gátja a diákönkormányzat érvényesülésének. Vigyázat, az önkormányzat működését is lehet ..túlszabályozni”! És akkor nem lesz „nagyobb a gyakorlóterep”, mint ahol a diákparlament küldöttei óhajukat a pedagógusokhoz intézett levelükben megfogalmazták. E levélből, úgy érzem, néhány szó kimaradt. ..Szeretettel és hálával gondolunk Önökre” — írják a fiatalok. Talán úgy kellett volna fogalmazni: szeretettel, hálával és tisztelettel. Nem taktikai meggondolásból, hanem, mert az iskolai élet demokratizmusának feltétele a kölcsönös tisztelet. (Talán elkerülte a levélírók figyelmét, hogy Aczél György is a felszólalásában a szereteten alapuló tiszteletről beszélt.) A fiatalok azt kérik, hogy tévedni is lehessen, amikor önállóságukat gyakorolják. Hát persze, hogy lehet. Elvégre egy másodfokú egyenlet levezetése könnyebb feladat, jóval régebben gyakorolják, s ott is szoktak tévedni. S ugyebár, az se titok, hogy az idősebb felnőttek se csalhatatlanok. Inkább tévedjenek hát a tanulók, minthogy a tantestület készen nyújtsa a megoldást. Valahol, valamelyik mondatból azonban hiányzik, hogy „önként vállalt rend és fegyelem közepette” akarják demokratikus jogaikat érvényesíteni. E kikötés nem a pedagógusok megnyugtatására szolgál, hanem inkább annak érzékeltetésére, hogy megküzdenek önmagukkal is, szertelenségükkel és szilajságuikal, de nem az igazságot kereső és érvényesíteni akaró, valamint a szocializmus értékeit védelmező szenvedélyükkel. (Lehet, az üléseken annyit beszéltek a jogok és kötelességek egységéről, hogy mire a levélírásra sor került, már nem akartak ismételgetni.) Nem jótékonysági intézmény A múlt esztendőben a tantestület demokratizmusát vizsgálták. Fejlődése előfeltétele annak, hogy a tanulók önkormányozó képessége kibontakozhasson. Elképzelhetetlen, hogy egy diktatórikusan irányított tantestület képes legyen demokráciára nevelni. Elképzelhetetlen, hogy egy oktatási intézményen belül kétféle légkör és magatartás honosodjon meg A megyei s a fővárosi parlamenteken sok diák elmondta, hogy egy-egy iskolában a vezetők a mai rendtartást meghaladó jogokat adnak a tanuló közösségeknek. Erre csak egy demokratikus tantestület képes. A demokráciáról szólva Aczél György elmondotta, hogy az nem jótékonysági intézmény, nem azért kell fejleszteni, mert jó a tanulóknak vagy a pedagógusoknak, hanem mert ebben a történelmi korszakban a szocializmus építése már elképzelhetetlen nélküle. Az újért, az igazságért való harc ma is gyötrelmes és keserves. De érdemes vállalni. Tegyük hozzá, hogy aki már az iskolában, idejekorán megedződik, az nem válik csalódott, visszahúzódott emberré, amikor munkába áll és a kezdet kezdetén értetlenséggel találkozik. Nem tesz le jobbító szándékáról, kitart a szocializmus eszméi mellett. Iskolán belül és kívül Érdemes arról szólni, hogy milyen demokratikus indítékai voltak a tanácskozás időpontjának. A közoktatás továbbfejlesztéséről szóló párthatározat egységes értelmezésének követelménye a diákokra is vonatkozik. A határozat végrehajtására számos intézkedés, rendelkezés készül — egyebek között az új középiskolai rendtartás —, amelyről a diákság véleményét kérték. Az ifjúsági törvény is előírja, hogy a fiatalokra vonatkozó jogszabályokat, mielőtt a Minisztertanács elé terjesztik, előbb az érdekeltekkel kell megtárgyalni. Az ifjúság érdekében hozandó döntések sürgettek, így nem várhattak tavaszig, amikor a diákparlamenteket rendezni szokták. Néhány észrevétel a tanácskozásról: A küldöttek megértették, jól értelmezték a párthatározatot. Hozzászólásaik igen, felelősségteljesek, tartalmasak voltak, túlzásokat alig lehetett hajtani. Őszinték voltak és megfontoltak egyben. Óvakodtak attól, hogy panasznapot tartsanak, érdem szerint helyeseltek és bíráltak. Senki sem tolta személyes problémáit előtérbe, egy közösséget képviselt. Olykor mutáló hangon, a közoktatás, sőt, a közélet valóságos problémái szólaltak meg. Tantervek, tananyagok, tankönyvek mérettek meg és könnyűnek találtattak. A Borsod megyei ajánlásokban egy ellentmondást feszegettek: minekkülön magatartási és szorgalmi jegy, amikor a magatartásban a munkához, a tanuláshoz való viszony is benne foglaltatik. Interpelláltak az ügyben, hogy az érettségit az egyetemi felvételihez közelítsék. Néhány gazdaságpolitikai kérdés: ne emeljék a tanszerek, a sportszerek és a szemléltető eszközök árát. Az Expressz Ifjúsági és Diákutazási Iroda fékezze üzleti szellemét. A szakközépiskolások és szakmunkástanulók önképzéséhez szükséges szakkönyvet a diákok pénztárcájához mérten drágák. Javasolták: jelentessenek meg műszaki olcsó könyvtárat. Kiváló elgondolás. Kérték az étkezési normák felemelését is. . Segítséget várnáik a szabadidő tartalmas eltöltésében, úszásoktatást, több sport- és tornázási lehetőséget. Mint az újságok közölték, interpellációikona kedvező választ kaptak. Minden iskolatípus problémáját jól látták. A gimnáziumban szeretnék, ha valamilyen szakképzettséget is kapnának. A szakközépiskolások jobb tankönyveket kértek, és elegendő példányszámban. Sürgették: minél előbb valósuljon meg, hogy az érettségivel együtt szakmunkásbizonyítványt kapjanak. Sokalották egyes szakközépiskolák profilváltozását, jogos követelésük ezen iskolatípus nagyobb stabilitása volt. A szakmunkástanulók már új rendtartást kaptak és elégedettek vele. Ők a szakmunkásképzés feltételeinek a javítását tartják szükségesnek, az elméleti és gyakorlati képzés jobb összhangját. Csupán 50 százalékuknak jut tanműhely, a többiek az üzemben sajátítják el a gyakorlatot és a termelés nem igazodik a tanmenethez. Az iskolatelevíziónak ajánlják, hogy a szakmunkástanulók számára sugározzanak műsort. Ez is épkézláb javaslat. Interpellációikra, hogy a szakmunkáskollégiumok számát, befogadóképességét növeljék, biztató választ kaptak. Ők már a munkahelyi demokráciát is szóvá tették. Miért nem kapják meg azokat a jogokat a munkahelyen, amelyeket az iskolában élveznek? Egyebek között hívják meg őket a termelési értekezletekre. Nem helyeslik, hogy egy elsős már szakszervezeti tag legyen. A munkahelyi demokrácián kívül társadalompolitikai kérdés volt a kádermunka nyilvánosságának az igénye is. Mutassák meg a diákoknak a róluk készült jellemzést! A parlament a vitára bocsátott tézisek többségével egyetértett. Pontosan megfogalmazta, hogy a KISZ-szervezeteknek milyen esetekben legyen döntési, véleményezési, egyetértési joga. Vitatta azonban azt az elképzelést, hogy néhány helyen kísérletként a KISZ-vezetőséget egy KISZ- tanárelnök irányítsa. Úgy vélték, hogy az csökkentené a KISZ-titkár hatáskörét és felelősségét Az iskolán kívüli, közélettől is többet várnak a diákok Nem akarnak befelé fordulni tájékoztassák őket a nagypolitikáról is! A város- és községpolitikáról is többet akarnak tudni, és nem csupán társadalmi, hanem közéleti munkájukkal is részt, kérnek belőle. Jelenlegcsak ünnepekkor, egy-egy nagyobb akció esetében kérik a fiatalok közreműködését. Helyeselnék, ha társadalmi munkájukat a kollégiumok, oktatási, sport- és kulturális létesítmények építésekor vennék igénybe. Tudni szeretnék azt is, hogy munkájuk milgan mértékben csökkenti a költségeket. A diákparlamenti küldöttek tájékozottsága, értékelő, elemző képessége is megerősítette, hogy élni fognak tudni a jogaikkal az iskolában és azután is, mert a nagyobb kötelesség és felelősségvállalás is megfogalmazott igényük. Kovács Judit S SZAB ÜZLETEINKBEN£ III., Vörösvári út 29. f A, V., Fehérhajó utca 12—N JRjásiKS, VIII., József körút 68. Jr XI., Fehérvári út 86.} 7