Magyar Nemzet, 1973. január (29. évfolyam, 1-25. szám)

1973-01-03 / 1. szám

59003­­ ” - A HAZAFIAS NÉPFRONT LAPJA • A közérdek szolgálatával Losonc­i Pál újévi köszöntője Szép hagyomány, hogy az év első napja a jó kívánsá­goké. Engedjék meg, hogy én is csatlakozzam milliók jó szokásához, és ezúton kí­vánjak eredményekben gaz­dag,­­boldog új esztendőt minden hazánkfiának. Az év első napja a szám­vetésé is. A mögöttünk ha­gyott esztendőre a jól vég­zett munka érzésével tekint­hetünk vissza. Jó feltétele­ket teremtettünk ahhoz, hogy bizakodással nézhes­sünk az új év elé. Hazánkban a szocializmus építése újabb, jelentős lé­pésekkel jutott előbbre. Nagy eredmények születtek a társadalmi élet minden területén. Belpolitikai éle­tünk eleven lüktetésének, minden eredményünknek legfőbb forrása a munkás­­osztály, a dolgozó paraszt­ság és a társadalom minden rétegének helytállása. Ez kézzelfogható gazdasági eredményekben is kifejező­dik. Népgazdaságunk teljesí­tette az ötéves terv időará­nyos részét. A gazdasági helyzet alakulását számos kedvező változás kíséri. Gaz­dasági eredményeink bizto­sítják az életszínvonal rend­szeres emelkedését, a kere­seti és lakásviszonyok javu­lását, a fogyasztás állandó növelését, az egészségügyi, szociális és kulturális ellátás emelkedését. Pártunk Központi Bizott­ságának novemberi ülésén megvontuk a X. kongresszus óta eltelt időszakban folyta­­­­tott tevékenységünk mérle­gét. Bátran állíthatjuk, hogy „a X. kongresszus bel- és külpolitikai irányvonala, gazdaságpolitikai, szociálpo­litikai és művelődéspolitikai határozatai helyesnek bizo­nyultak, kiállották a gya­korlat próbáját”. Eredményeinket értékeli a magyar dolgozó nép és elis­merik határainkon túl is. Bár lehetőségeinkhez,­ de még inkább kívánságainkhoz képest nem lehetünk telje­sen elégedettek. A gyorsabb gazdasági fejlődés, a­ maga­sabb életszínvonal igénye tekintetében egyetértés van az ország vezetése és ha­zánk minden állampolgára között. Ennek megvalósítása mindnyájunktól fegyelme­zettebb, még szorgalmasabb munkát követel. 1972 — minden bizonnyal — úgy kerül be a történe­lembe, mint olyan esztendő, amelyben jelentősen előbbre jutottunk a két világrend­­szer kapcsolatainak rende­zésében, a nemzetközi hely­zet normalizálásában. A mö­göttünk hagyott év a hala­dás, a szocializmus erői ha­tározott előnyomulásának esztendeje. Olyan év volt, amely visszatükrözte a szo­cialista közösség, és minde­nekelőtt a Szovjetunió erő­feszítéseit, hogy a gyakor­latban megvalósuljon a bé­kés egymás mellett élés el­ve. Különösen Európában alakul mind kedvezőbben a légkör. A nemzetközi helyzet ked­vező jelenségeire árnyékot vet néhány feszültséggóc. Köztük is elsősorban Viet­namra gondolok. Alig két hónapja, hogy a világ biza­kodással és reménységgel tekintett a vietnami háború békés rendezésének kilátása elé. Az Amerikai Egyesül Államok azonban a békés megegyezés helyett fokozta a terrorbombázásokat, a hős vietnami nép elleni bűncse­lekményeket. De a Vietnam elpusztítására és térdre kényszerítésére irányuló kétségbeesett erőlködése most sem hozta meg számá­ra azt, amit remélt tőle, amit eddig sem sikerült el­érnie. Az Egyesült Államok nagyhatalmi tekintélyét egyedül az mentheti meg, ha mielőbb befejezi esztelen háborúját Vietnamban. Hazánk, a Magyar Nép­­köztársaság cselekvően ve­szi ki részét a szocialista kö­zösség külpolitikai, nemzet­közi tevékenységéből, a bé­kéért folytatott harcából. Lehetőségeinkhez mérten a jövőben is mindent meg­teszünk a szocializmus erői­nek további tömörítése ér­dekében. Továbbra is a Var­sói Szerződés és a KGST célkitűzéseinek, közös prog­ramjának együttes megvaló­sításán munkálkodunk. Az új esztendőben tovább mélyítjük barátságunkat, együttműködésünket és meg­bonthatatlan szövetségünket a Szovjetunióval. A közös céloknak és a kö­zös útnak hű kifejezője volt a Brezsnyev elvtárs vezette szovjet párt- és kormány­­küldöttség egy hónappal ez­előtti magyarországi hivata­los, baráti látogatása. A ma­gyar nép őszinte baráti ér­zéseivel vettünk részt a kommunizmust építő, sok­­nemzetiségű szovjet állam megalakulásának ötvenedik évfordulóján rendezett nagyszabású moszkvai ün­nepségen, és népünk tiszte­lete, megbecsülése jutott ki­fejezésre a hazánkban tar­tott jubileumi ünnepsége­ken is. Az 1973-as év kilátásai biztatók, de találkozhatunk gondokkal, és a fejlődés út­jában álló problémákkal is. Minden feltétel adva van azonban ahhoz, hogy valóra váltsuk terveinket, amelyek a gazdasági építőmunka teendőit, az életszínvonal emelését, a szociális kér­dések előbbrevitelének fel­adatait szabják meg. Pár­tunk bevált politikai irány­vonala töretlen. A nép po­litikai öntudata, érettsége, munkában és helytállásban megnyilvánuló cselekvése a legfőbb záloga célkitűzé­seink beteljesülésének. Számítunk nagyszerű mun­kásosztályunk politikai, tör­ténelmi felelősségére, elhi­vatottságára és munkaszere­tetére. Számítunk szövetkezeti parasztságunk helytállására, szorgalmára. Számítunk értelmiségünk tehetségére, a kor színvona­lát képviselő alkotókészsé­gére. A közérdek szolgálatával munkálkodjunk szocialista hazánk építésén, minden becsületes dolgozó ember boldogulásán, 1973-ban is. Szakértői tárgyalások Párizsban Előkészítik Le Dac Tho és Klissinger jövő heti találkozóját A külpolitikai helyzet SZAKÉRTŐI SZINTEN folytatták kedden Párizs egyik elő­városában a vietnami-amerikai bizalmas megbeszéléseket. A két fél képviselői legutóbb december 23-án találkoztak, amikor is a­ vietnami szakértők, tiltakozásul a VDK ellen fel­újított bombatámadások miatt, kivonultak az ülésteremből, s a tárgyalásokat megszakították. Hírügynökségi jelentések sze­rint a mostani megbeszélések hivatottak előkészíteni Le Duc Tho és Kissinger január­ 8-án esedékes találkozóját. A Le Monde a bizalmas tárgyalások újrakezdését azzal magyarázza, hogy az alig kéthetes terrorbombázások súlyos veszteségeket jelentettek az Egyesült Államoknak; csaknem száz pilóta tűnt el, s a Pentagon adatai szerint az anyagi veszteségek megha­ladják a 150 millió dollárt. Ugyanakkor Washington az eddigi­nél is súlyosabb tekintélyveszteséget szenvedett a világközvé­lemény szemében. Ennek ellensúlyozására a Fehér Ház a bom­bázások felfüggesztése után azt sugalmazza, hogy Nixon nem a hazai és a nemzetközi közvélemény nyomásának engedett, hanem „biztosítékokat” kapott arra, hogy „a másik fél most már kész komoly tárgyalásokra”. Az MTI washingtoni tudósí­tója szerint azonban amerikai megfigyelők is kétkedéssel fo­gadják azt a magyarázatot, miszerint „a bombázások hatékony­ságának” tudható be a tárgyalások felújítása. Egyértelműbb az az utalás: Nixonnak a tárgyalások folytatására szüksége volt, hogy a háborúellenes hangulatot lehűtse, legalábbis ezt kívánja január 20-i ünnepélyes újrabeiktatása. Az újabb tárgyalások feltételeit egyértelműen fogalmazta meg a VDK közleménye, amelyet a demokratikus Vietnam Párizsban tárgyaló küldöttsége a VAhl hírügynökség közvetí­tésével ismertetett hétfőn Eszerint Hanoi kijelentette, csak akkor lehet szó újabb tárgyalásokról, ha Washington vissza­állítja az 1972. december 18-a előtti helyzetet, s csupán azt kö­vetően, hogy az Egyesült Államok közölte, december 29-ével beszünteti a 20. szélességi körtől északra fekvő területek bom­bázását, volt hajlandó hozzájárulni Le Duc Tho és Kissinger, illetve a két fél szakértőinek újabb találkozójához. A közle­mény a továbbiakban hangsúlyozza, „a VDK mindig is korrekt magatartást tanúsított és jóindulatot mutatott. A vietnami há­ború befejezéséről és a béke helyreállításáról szóló megállapo­dást csak abban az esetben lehet hamarosan aláírni, ha az Egyesült Államok is hasonló magatartást követ.” Több politikai személyiség megkönnyebbüléssel nyilatkozott az amerikai bombázások korlátozásáról és a tárgyalások újra­­felvételéről. Jörgensen dán miniszterelnök rendkívüli minisz­tertanácson terjesztett elő javaslatot a VDK-nak nyújtandó dán segélyről, a norvég kormány „igen bátorítónak” minősítette az indokínai konfliktus kedvező fejleményeit, a japán kormány szóvivője pedig azt a reményét fejezte ki, hogy a mostani tár­gyalások az utolsó, a rendezést megelőző fordulót jelentik. Párizsban a VPJ moszkvai jelentéséhez hasonlóan közvetetten cáfolták a hírügynökségeknek azt a találgatását, miszerint a szovjet kormány működött volna közre a vietnami és az ame­rikai fél újabb kapcsolatfelvételében. Maurice Schumann fran­cia külügyminiszter keddi nyilatkozatában egyértelműen meg­erősítette, hogy Franciaországnak jelentős szerepe volt a VDK elleni bombatámadások korlátozásának és az észak-vietnami— amerikai tárgyalások felújításának elérésében. Mint megfogal­mazta: „Franciaország nem kizárólagos szerepet játszott, de közreműködése lényegesnek minősíthető.” Ugyancsak kedden vált ismeretessé, hogy a szakértői szintű vietnami—amerikai bizalmas megbeszélések újabb fordulóját megelőzően, Pompi­­dou és Nixon között levélváltás történt a vietnami kérdésről. A közvetítés tényét vállalta újévi beszédében VI. Pál nápa is. Megerősítette, hogy a Vatikán diplomáciai lépéseket tett Hanoi és Washington tárgyalási készségének ösztönzésére. Ma folytatódnak a vietnami—amerikai megbeszélések Párizsból jelenti a DPA: Párizs elővárosában kedden folytatódtak a VDK és az Egyesült Államok december 23-án félbeszakadt tárgyalásai — egyelőre szakértői szinten. A demokratikus Vietnam kül­döttségét Nguyen­ Ca Thach külügyminiszter-helyettes, az amerikai delegációt William Sulli­van államtitkár vezette. Choisy-Le-Roi-ban négy óra hosszat tartott a VDK és az Egyesült Államok szakértőinek idei első tárgyalása. William Sullivan az ülés után bejelen­tette, hogy a két fél szakértői ma ismét találkoznak. Az újabb ülés helyét és pontos idejét nem közölte. Köves Tibor, az MTI wa­shingtoni tudósítója jelenti: Nixon elnök kedden tanácsko­zássorozatot kezdett Kissin­­gerrel, a kaliforniai üdülésé­ről visszatért nemzetbiztonsági­ főtanácsadójával a január 8-án folytatódó párizsi tárgya­lások előkészítésére. Nixon el­nök újév napján érkezett visz­­sza az amerikai fővárosba flo­ridai üdülőjében, illetve Camp David-i vidéki rezidenciáján töltött karácsonyi­­ „munka­­vakációjáról”, amelynek során személyesen irányította a viet­nami háború történetének leg­kegyetlenebb terrorbombázó­hadjáratát a VDK sűrűn lakott központjai ellen. Az újjáválasztott amerikai törvényhozás, a 93. kongresz­­szus ma ül össze, s így október óta most először lesz alkalma számon kérni: mi történt az elnökválasztások előtt , ,kéz­nyú­jtásnyira” ígért vietnami békével, miért folyamodott az elnök ismét bombákhoz és mit ért el az alig felmérhető em­beri, anyagi, erkölcsi és poli­tikai-diplomáciai vesztesége­ket okozó terrorbombázással? Ezekre a kérdésekre szere­ tett volna kedden magyaráza­tot kapni a szenátus külügyi bizottsága, a Fehér Ház azo­n­­ban a végrehajtói hatalom „kiváltságára” hivatkozva nem engedte meg Kissinger megje­lenését a külügyi bizottság előtt. Rogers külügyminiszter pedig a párizsi tárgyalások „küszöbönálló felújítására” hi­vatkozva utasította vissza a bizottság meghívását. •Az általános bizalmatlansá­got, amely még a republikánus kormánykörökben is kifejezés­re jut, rendkívülien elmélyí­tette az elnök példátlan titko­lózása. Nixon­ október 5-én tar­totta utolsó sajtóértekezletét és utoljára az elnökválasztások előestéjén, november 6-án állt az amerikai nép elé, amikor a vietnami békerendezés kilá­tásairól szólva kijelentette: ,,Ma este teljes meggyőződés­sel mondhatom önöknek, hogy hamarosan véget vetünk en­nek a hosszú és nehéz, háború­nak.” Mértékadó források szerint még a kormány magas rangú tagjainak többségét sem avat­ták be a terrorbombázás fel­újításával, majd felfüggeszté­sével kapcsolatos elnöki dön­tésekbe. A teljes hírzárlattal és az elnöki hatalomnak a külvi­lágtól való légmentes elszigete­lésével a Fehér Ház tudatosan arra törekszik, hogy minimá­lisra korlátozza a terror­bom­bázás emberi és politikai kö­vetkezményeinek hazai nyil­vánosságát, s így maximális cselekvési szabadságot bizto­sítson az amerikai katonai ha­talom „diplomáciai­’ igénybe­vételére. Az amerikai légierő ismét bombázta Dél-Vietnami területét Az amerikaiak saigoni pa­rancsnoksága bejelentette, hogy az újévi szünet után a légierő gépei kedden folytat­ták a demokratikus Vietnam bombázását a 20. szélességi körtől délre. Kedden reggel az amerikai légierő folytatta Dél-Vietnam különböző térségeinek bombá­zását, miután hivatalosan meg nem erősítve ugyan, de egy­behangzó hírek szerint újév­kor huszonnégy órás bombázá­si szünetet tartottak. A bom­bázás leállítása csak a két vietnami országrészre terjedt ki, a másik két indokínai or­szágra, Laoszra és Kambod­zsára ezalatt is hullottak az amerikai bombák. Helyi idő szerint hétfőn al­konyatkor lejárt a dél-vietna­mi hazafiak és a saigoni rend­szer csapatai által hirdetett egynapos újévi tűzszünet Mint az ADN jelenti, újév napján a VDK néphadserege közzétette összesítő jelentését az elmúlt év honvédő harcá­nak eredményeiről. A jelentés szerint 732 amerikai kalózgé­pet lőtt le, köztük megsemmi­sítettek 54 B—52-es légierő­döt és 10 F—111-es változtatha­tó szárnyállású vadászbombá­zót. Megsemmisítették, vagy foglyul ejtették az amerikai repülőgépek több mint ezer pilótáját. A VDK fegyveres erői 117 ízben súlyosan meg­rongálták vagy felgyújtották a területi vizeikre betolakodó amerikai hadihajókat. A DNFF Felszabadulás hír­­ügynöksége is nyilvánosságra­ hozta összesítő jelentését a hazafiak 1972. évi dél-vietna­mi sikereiről. Eszerint az elmúlt év folya­mán a felszabadító harcosok a saigoni rezsim és az amerikai haderő 480 000 katonáját és tisztjét tették harcképtelenné. A hadműveletek során szét­­szórták vagy teljesen meg­semmisítették az ellenség 8 hadosztályát, 35 ezredét, dan­dárét és taktikai csoportját, 327 zászlóalját, valamint az úgynevezett „polgárvédelem” 2000 egységét. A népi felsza­badító erők megsemmisítettek, illetve zsákmányoltak 2850 páncélost és katonai járművet, valamint 1500 löveget. Lelőt­tek 2500 harci repülőgépet és elsüllyesztettek 400 hadihajók A DNFF 1972-ben akkora területet szabadított fel Dél-­­ Vietnamban, amelyen ötmillió lakos él. . Az AFP szerint a Pentagon szóvivője kedden első ízben ismerte el, hogy a VDK-t ért amerikai bombatámadások so­rán polgári célpontok — egy kórház és egy polgári forgal­mat lebonyolító repülőgép­­ károkat szenvedtek. Az ADN jelentése szerint a VDK-ban fogságba esett har­minc amerikai pilóta a wa­shingtoni kongresszushoz in­tézett nyilatkozatában ítélte el a demokratikus Vietnam elle­ni amerikai légi háború esz­kalációját és követelte a VDK-val való békemegállapo­­dás haladéktalan aláírását. A nyilatkozat aláírói között van húsz olyan pilóta is, aki­nek B-52-es óriásgépét de­cember 18-a és 27-e között lőtte le a VDK légvédelme. Telford Taylor, a nürnbergi per volt amerikai fővádlója,, a VDK-ban járt amerikai béke­harcos küldöttség vezetője New Yorkban tartott sajtó­­konferenciáján kijelentette: a Hanoi ellen elkövetett ameri­kai légitámadások a második világháborúban London ellen intézett német bombatámadá­soknál „sokkal súlyosabbak”. Megfogalmazása szerint a VDK fővárosának egyes kerü­letei — akárcsak a második világháború idején a varsói gettó — sivár pusztasággá vál­tak. A vietnami háború beszün­tetéséért küzdő neves­ ameri­kai közéleti személyiségek egy csoportja, köztük Ramsey Clark, volt igazságügy-minisz­ter és Arthur Miller dráma­író gyűjtést indított a legutób­bi terrorbombázások során Hanoiban lerombolt kórház újjáépítésére. Az amerikai bé­keharcosok hárommillió dol­lárt akarnak összegyűjteni a 950 ágyas kórház helyreállítá­sára. A Reuter jelentette: Nguyen Thi Binh asszony, a Dél-viet­nami Ideiglenes Forradalmi kormány külüg­yminisztere, a párizsi tárgyalásokon részt vevő CIFK-k­üldöttség veztő­­je, aki a Kínai Népköztársaság kormányának meghívására hivatalos baráti látogatáson tartózkodott Kínában, eluta­zott Pekingből. A magas rangú vendéget a a pekingi repülőtéren Csi Peng­je), a Kínai Népköztársaság külügyminisztere búcsúztatta.

Next