Magyar Nemzet, 1973. január (29. évfolyam, 1-25. szám)
1973-01-03 / 1. szám
59003 ” - A HAZAFIAS NÉPFRONT LAPJA • A közérdek szolgálatával Losonci Pál újévi köszöntője Szép hagyomány, hogy az év első napja a jó kívánságoké. Engedjék meg, hogy én is csatlakozzam milliók jó szokásához, és ezúton kívánjak eredményekben gazdag,boldog új esztendőt minden hazánkfiának. Az év első napja a számvetésé is. A mögöttünk hagyott esztendőre a jól végzett munka érzésével tekinthetünk vissza. Jó feltételeket teremtettünk ahhoz, hogy bizakodással nézhessünk az új év elé. Hazánkban a szocializmus építése újabb, jelentős lépésekkel jutott előbbre. Nagy eredmények születtek a társadalmi élet minden területén. Belpolitikai életünk eleven lüktetésének, minden eredményünknek legfőbb forrása a munkásosztály, a dolgozó parasztság és a társadalom minden rétegének helytállása. Ez kézzelfogható gazdasági eredményekben is kifejeződik. Népgazdaságunk teljesítette az ötéves terv időarányos részét. A gazdasági helyzet alakulását számos kedvező változás kíséri. Gazdasági eredményeink biztosítják az életszínvonal rendszeres emelkedését, a kereseti és lakásviszonyok javulását, a fogyasztás állandó növelését, az egészségügyi, szociális és kulturális ellátás emelkedését. Pártunk Központi Bizottságának novemberi ülésén megvontuk a X. kongresszus óta eltelt időszakban folytatott tevékenységünk mérlegét. Bátran állíthatjuk, hogy „a X. kongresszus bel- és külpolitikai irányvonala, gazdaságpolitikai, szociálpolitikai és művelődéspolitikai határozatai helyesnek bizonyultak, kiállották a gyakorlat próbáját”. Eredményeinket értékeli a magyar dolgozó nép és elismerik határainkon túl is. Bár lehetőségeinkhez, de még inkább kívánságainkhoz képest nem lehetünk teljesen elégedettek. A gyorsabb gazdasági fejlődés, a magasabb életszínvonal igénye tekintetében egyetértés van az ország vezetése és hazánk minden állampolgára között. Ennek megvalósítása mindnyájunktól fegyelmezettebb, még szorgalmasabb munkát követel. 1972 — minden bizonnyal — úgy kerül be a történelembe, mint olyan esztendő, amelyben jelentősen előbbre jutottunk a két világrendszer kapcsolatainak rendezésében, a nemzetközi helyzet normalizálásában. A mögöttünk hagyott év a haladás, a szocializmus erői határozott előnyomulásának esztendeje. Olyan év volt, amely visszatükrözte a szocialista közösség, és mindenekelőtt a Szovjetunió erőfeszítéseit, hogy a gyakorlatban megvalósuljon a békés egymás mellett élés elve. Különösen Európában alakul mind kedvezőbben a légkör. A nemzetközi helyzet kedvező jelenségeire árnyékot vet néhány feszültséggóc. Köztük is elsősorban Vietnamra gondolok. Alig két hónapja, hogy a világ bizakodással és reménységgel tekintett a vietnami háború békés rendezésének kilátása elé. Az Amerikai Egyesül Államok azonban a békés megegyezés helyett fokozta a terrorbombázásokat, a hős vietnami nép elleni bűncselekményeket. De a Vietnam elpusztítására és térdre kényszerítésére irányuló kétségbeesett erőlködése most sem hozta meg számára azt, amit remélt tőle, amit eddig sem sikerült elérnie. Az Egyesült Államok nagyhatalmi tekintélyét egyedül az mentheti meg, ha mielőbb befejezi esztelen háborúját Vietnamban. Hazánk, a Magyar Népköztársaság cselekvően veszi ki részét a szocialista közösség külpolitikai, nemzetközi tevékenységéből, a békéért folytatott harcából. Lehetőségeinkhez mérten a jövőben is mindent megteszünk a szocializmus erőinek további tömörítése érdekében. Továbbra is a Varsói Szerződés és a KGST célkitűzéseinek, közös programjának együttes megvalósításán munkálkodunk. Az új esztendőben tovább mélyítjük barátságunkat, együttműködésünket és megbonthatatlan szövetségünket a Szovjetunióval. A közös céloknak és a közös útnak hű kifejezője volt a Brezsnyev elvtárs vezette szovjet párt- és kormányküldöttség egy hónappal ezelőtti magyarországi hivatalos, baráti látogatása. A magyar nép őszinte baráti érzéseivel vettünk részt a kommunizmust építő, soknemzetiségű szovjet állam megalakulásának ötvenedik évfordulóján rendezett nagyszabású moszkvai ünnepségen, és népünk tisztelete, megbecsülése jutott kifejezésre a hazánkban tartott jubileumi ünnepségeken is. Az 1973-as év kilátásai biztatók, de találkozhatunk gondokkal, és a fejlődés útjában álló problémákkal is. Minden feltétel adva van azonban ahhoz, hogy valóra váltsuk terveinket, amelyek a gazdasági építőmunka teendőit, az életszínvonal emelését, a szociális kérdések előbbrevitelének feladatait szabják meg. Pártunk bevált politikai irányvonala töretlen. A nép politikai öntudata, érettsége, munkában és helytállásban megnyilvánuló cselekvése a legfőbb záloga célkitűzéseink beteljesülésének. Számítunk nagyszerű munkásosztályunk politikai, történelmi felelősségére, elhivatottságára és munkaszeretetére. Számítunk szövetkezeti parasztságunk helytállására, szorgalmára. Számítunk értelmiségünk tehetségére, a kor színvonalát képviselő alkotókészségére. A közérdek szolgálatával munkálkodjunk szocialista hazánk építésén, minden becsületes dolgozó ember boldogulásán, 1973-ban is. Szakértői tárgyalások Párizsban Előkészítik Le Dac Tho és Klissinger jövő heti találkozóját A külpolitikai helyzet SZAKÉRTŐI SZINTEN folytatták kedden Párizs egyik elővárosában a vietnami-amerikai bizalmas megbeszéléseket. A két fél képviselői legutóbb december 23-án találkoztak, amikor is a vietnami szakértők, tiltakozásul a VDK ellen felújított bombatámadások miatt, kivonultak az ülésteremből, s a tárgyalásokat megszakították. Hírügynökségi jelentések szerint a mostani megbeszélések hivatottak előkészíteni Le Duc Tho és Kissinger január 8-án esedékes találkozóját. A Le Monde a bizalmas tárgyalások újrakezdését azzal magyarázza, hogy az alig kéthetes terrorbombázások súlyos veszteségeket jelentettek az Egyesült Államoknak; csaknem száz pilóta tűnt el, s a Pentagon adatai szerint az anyagi veszteségek meghaladják a 150 millió dollárt. Ugyanakkor Washington az eddiginél is súlyosabb tekintélyveszteséget szenvedett a világközvélemény szemében. Ennek ellensúlyozására a Fehér Ház a bombázások felfüggesztése után azt sugalmazza, hogy Nixon nem a hazai és a nemzetközi közvélemény nyomásának engedett, hanem „biztosítékokat” kapott arra, hogy „a másik fél most már kész komoly tárgyalásokra”. Az MTI washingtoni tudósítója szerint azonban amerikai megfigyelők is kétkedéssel fogadják azt a magyarázatot, miszerint „a bombázások hatékonyságának” tudható be a tárgyalások felújítása. Egyértelműbb az az utalás: Nixonnak a tárgyalások folytatására szüksége volt, hogy a háborúellenes hangulatot lehűtse, legalábbis ezt kívánja január 20-i ünnepélyes újrabeiktatása. Az újabb tárgyalások feltételeit egyértelműen fogalmazta meg a VDK közleménye, amelyet a demokratikus Vietnam Párizsban tárgyaló küldöttsége a VAhl hírügynökség közvetítésével ismertetett hétfőn Eszerint Hanoi kijelentette, csak akkor lehet szó újabb tárgyalásokról, ha Washington visszaállítja az 1972. december 18-a előtti helyzetet, s csupán azt követően, hogy az Egyesült Államok közölte, december 29-ével beszünteti a 20. szélességi körtől északra fekvő területek bombázását, volt hajlandó hozzájárulni Le Duc Tho és Kissinger, illetve a két fél szakértőinek újabb találkozójához. A közlemény a továbbiakban hangsúlyozza, „a VDK mindig is korrekt magatartást tanúsított és jóindulatot mutatott. A vietnami háború befejezéséről és a béke helyreállításáról szóló megállapodást csak abban az esetben lehet hamarosan aláírni, ha az Egyesült Államok is hasonló magatartást követ.” Több politikai személyiség megkönnyebbüléssel nyilatkozott az amerikai bombázások korlátozásáról és a tárgyalások újrafelvételéről. Jörgensen dán miniszterelnök rendkívüli minisztertanácson terjesztett elő javaslatot a VDK-nak nyújtandó dán segélyről, a norvég kormány „igen bátorítónak” minősítette az indokínai konfliktus kedvező fejleményeit, a japán kormány szóvivője pedig azt a reményét fejezte ki, hogy a mostani tárgyalások az utolsó, a rendezést megelőző fordulót jelentik. Párizsban a VPJ moszkvai jelentéséhez hasonlóan közvetetten cáfolták a hírügynökségeknek azt a találgatását, miszerint a szovjet kormány működött volna közre a vietnami és az amerikai fél újabb kapcsolatfelvételében. Maurice Schumann francia külügyminiszter keddi nyilatkozatában egyértelműen megerősítette, hogy Franciaországnak jelentős szerepe volt a VDK elleni bombatámadások korlátozásának és az észak-vietnami— amerikai tárgyalások felújításának elérésében. Mint megfogalmazta: „Franciaország nem kizárólagos szerepet játszott, de közreműködése lényegesnek minősíthető.” Ugyancsak kedden vált ismeretessé, hogy a szakértői szintű vietnami—amerikai bizalmas megbeszélések újabb fordulóját megelőzően, Pompidou és Nixon között levélváltás történt a vietnami kérdésről. A közvetítés tényét vállalta újévi beszédében VI. Pál nápa is. Megerősítette, hogy a Vatikán diplomáciai lépéseket tett Hanoi és Washington tárgyalási készségének ösztönzésére. Ma folytatódnak a vietnami—amerikai megbeszélések Párizsból jelenti a DPA: Párizs elővárosában kedden folytatódtak a VDK és az Egyesült Államok december 23-án félbeszakadt tárgyalásai — egyelőre szakértői szinten. A demokratikus Vietnam küldöttségét Nguyen Ca Thach külügyminiszter-helyettes, az amerikai delegációt William Sullivan államtitkár vezette. Choisy-Le-Roi-ban négy óra hosszat tartott a VDK és az Egyesült Államok szakértőinek idei első tárgyalása. William Sullivan az ülés után bejelentette, hogy a két fél szakértői ma ismét találkoznak. Az újabb ülés helyét és pontos idejét nem közölte. Köves Tibor, az MTI washingtoni tudósítója jelenti: Nixon elnök kedden tanácskozássorozatot kezdett Kissingerrel, a kaliforniai üdüléséről visszatért nemzetbiztonsági főtanácsadójával a január 8-án folytatódó párizsi tárgyalások előkészítésére. Nixon elnök újév napján érkezett viszsza az amerikai fővárosba floridai üdülőjében, illetve Camp David-i vidéki rezidenciáján töltött karácsonyi „munkavakációjáról”, amelynek során személyesen irányította a vietnami háború történetének legkegyetlenebb terrorbombázóhadjáratát a VDK sűrűn lakott központjai ellen. Az újjáválasztott amerikai törvényhozás, a 93. kongreszszus ma ül össze, s így október óta most először lesz alkalma számon kérni: mi történt az elnökválasztások előtt , ,kéznyújtásnyira” ígért vietnami békével, miért folyamodott az elnök ismét bombákhoz és mit ért el az alig felmérhető emberi, anyagi, erkölcsi és politikai-diplomáciai veszteségeket okozó terrorbombázással? Ezekre a kérdésekre szere tett volna kedden magyarázatot kapni a szenátus külügyi bizottsága, a Fehér Ház azonban a végrehajtói hatalom „kiváltságára” hivatkozva nem engedte meg Kissinger megjelenését a külügyi bizottság előtt. Rogers külügyminiszter pedig a párizsi tárgyalások „küszöbönálló felújítására” hivatkozva utasította vissza a bizottság meghívását. •Az általános bizalmatlanságot, amely még a republikánus kormánykörökben is kifejezésre jut, rendkívülien elmélyítette az elnök példátlan titkolózása. Nixon október 5-én tartotta utolsó sajtóértekezletét és utoljára az elnökválasztások előestéjén, november 6-án állt az amerikai nép elé, amikor a vietnami békerendezés kilátásairól szólva kijelentette: ,,Ma este teljes meggyőződéssel mondhatom önöknek, hogy hamarosan véget vetünk ennek a hosszú és nehéz, háborúnak.” Mértékadó források szerint még a kormány magas rangú tagjainak többségét sem avatták be a terrorbombázás felújításával, majd felfüggesztésével kapcsolatos elnöki döntésekbe. A teljes hírzárlattal és az elnöki hatalomnak a külvilágtól való légmentes elszigetelésével a Fehér Ház tudatosan arra törekszik, hogy minimálisra korlátozza a terrorbombázás emberi és politikai következményeinek hazai nyilvánosságát, s így maximális cselekvési szabadságot biztosítson az amerikai katonai hatalom „diplomáciai’ igénybevételére. Az amerikai légierő ismét bombázta Dél-Vietnami területét Az amerikaiak saigoni parancsnoksága bejelentette, hogy az újévi szünet után a légierő gépei kedden folytatták a demokratikus Vietnam bombázását a 20. szélességi körtől délre. Kedden reggel az amerikai légierő folytatta Dél-Vietnam különböző térségeinek bombázását, miután hivatalosan meg nem erősítve ugyan, de egybehangzó hírek szerint újévkor huszonnégy órás bombázási szünetet tartottak. A bombázás leállítása csak a két vietnami országrészre terjedt ki, a másik két indokínai országra, Laoszra és Kambodzsára ezalatt is hullottak az amerikai bombák. Helyi idő szerint hétfőn alkonyatkor lejárt a dél-vietnami hazafiak és a saigoni rendszer csapatai által hirdetett egynapos újévi tűzszünet Mint az ADN jelenti, újév napján a VDK néphadserege közzétette összesítő jelentését az elmúlt év honvédő harcának eredményeiről. A jelentés szerint 732 amerikai kalózgépet lőtt le, köztük megsemmisítettek 54 B—52-es légierődöt és 10 F—111-es változtatható szárnyállású vadászbombázót. Megsemmisítették, vagy foglyul ejtették az amerikai repülőgépek több mint ezer pilótáját. A VDK fegyveres erői 117 ízben súlyosan megrongálták vagy felgyújtották a területi vizeikre betolakodó amerikai hadihajókat. A DNFF Felszabadulás hírügynöksége is nyilvánosságra hozta összesítő jelentését a hazafiak 1972. évi dél-vietnami sikereiről. Eszerint az elmúlt év folyamán a felszabadító harcosok a saigoni rezsim és az amerikai haderő 480 000 katonáját és tisztjét tették harcképtelenné. A hadműveletek során szétszórták vagy teljesen megsemmisítették az ellenség 8 hadosztályát, 35 ezredét, dandárét és taktikai csoportját, 327 zászlóalját, valamint az úgynevezett „polgárvédelem” 2000 egységét. A népi felszabadító erők megsemmisítettek, illetve zsákmányoltak 2850 páncélost és katonai járművet, valamint 1500 löveget. Lelőttek 2500 harci repülőgépet és elsüllyesztettek 400 hadihajók A DNFF 1972-ben akkora területet szabadított fel Dél- Vietnamban, amelyen ötmillió lakos él. . Az AFP szerint a Pentagon szóvivője kedden első ízben ismerte el, hogy a VDK-t ért amerikai bombatámadások során polgári célpontok — egy kórház és egy polgári forgalmat lebonyolító repülőgép károkat szenvedtek. Az ADN jelentése szerint a VDK-ban fogságba esett harminc amerikai pilóta a washingtoni kongresszushoz intézett nyilatkozatában ítélte el a demokratikus Vietnam elleni amerikai légi háború eszkalációját és követelte a VDK-val való békemegállapodás haladéktalan aláírását. A nyilatkozat aláírói között van húsz olyan pilóta is, akinek B-52-es óriásgépét december 18-a és 27-e között lőtte le a VDK légvédelme. Telford Taylor, a nürnbergi per volt amerikai fővádlója,, a VDK-ban járt amerikai békeharcos küldöttség vezetője New Yorkban tartott sajtókonferenciáján kijelentette: a Hanoi ellen elkövetett amerikai légitámadások a második világháborúban London ellen intézett német bombatámadásoknál „sokkal súlyosabbak”. Megfogalmazása szerint a VDK fővárosának egyes kerületei — akárcsak a második világháború idején a varsói gettó — sivár pusztasággá váltak. A vietnami háború beszüntetéséért küzdő neves amerikai közéleti személyiségek egy csoportja, köztük Ramsey Clark, volt igazságügy-miniszter és Arthur Miller drámaíró gyűjtést indított a legutóbbi terrorbombázások során Hanoiban lerombolt kórház újjáépítésére. Az amerikai békeharcosok hárommillió dollárt akarnak összegyűjteni a 950 ágyas kórház helyreállítására. A Reuter jelentette: Nguyen Thi Binh asszony, a Dél-vietnami Ideiglenes Forradalmi kormány külügyminisztere, a párizsi tárgyalásokon részt vevő CIFK-küldöttség veztője, aki a Kínai Népköztársaság kormányának meghívására hivatalos baráti látogatáson tartózkodott Kínában, elutazott Pekingből. A magas rangú vendéget a a pekingi repülőtéren Csi Pengje), a Kínai Népköztársaság külügyminisztere búcsúztatta.