Magyar Nemzet, 1973. január (29. évfolyam, 1-25. szám)
1973-01-30 / 24. szám
4 A RÁDIÓ MELLETT Zsebrádiószínház Megalakult a Rádiószínház kamaraszínháza, állandó fórumot kínálva a rádió dramaturgiájának kezdeményezésére nálunk is meghonosítandó 15—20 perces kishangjáték-formának. Meggyőződésem, hogy a kezdemény egészséges erjedést idéz elő a hangjáték műfajában. A túlírt, bőbeszédű darabok száma csökkenni fog. Azokra a szerzőkre, akik csak így tudnak írni, természetesen ez sem hat majd. De a rádió „nagyszínházának” íratlan konvenciója, valamiféle tisztes időtartam ki nem mondott igénye gyakran hígít tömör alapanyagú darabokat is terjengőssé. (Kínálkozó párhuzam színházi életünkből: mivel az egyfelvonásos drámának nincs otthona, a színházakban állandóan és szükségszerűen felbukkannak az egész estére felduzzasztott egyfelvonásosok.) Most, hogy a Zsebrádiószínház megalakult, lehetőség nyílt arra, hogy egy rövid hangjátékot rövid hangjátéknak írjon meg bármely idő- és formaérzékkel megáldott szerző. Sőt, a dramaturgia ügyeskedésének köszönhető (kishangjáték-pályázat, kamaraszínház-alapítás, vonzó és ihlető provokációk), hogy ezentúl rövid hangjátékot írni nem csupán lehetőség, hanem elegáns dolog is: új színház, új forma, a friss vállalkozásra vetülő reflektorfény előnyei nem maradhatnak hatás nélkül. Ez a Zsebrádiószíknház mutatta be a mindig kísérletező kedvű Kopányi György Profán trió című groteszkjét Már ennél a bemutatónál érzékelhető az új kezdemény haszna: ez a darab hosszabb terjedelemben el sem képzelhető. Csak így és csak itt jöhetett létre. Alaphelyzete tulajdonképpen banális. Egy ember belső monológja, miközben azt a nőt temetik, akit szeretett. Az emberi gyengeség belső színjátéka, ahogy a gyász perceit mindig megszakítják kicsinyes és profán gondolatok, még nem lenne több jellemkritikai közhelynél. De Kopányi egyfelől éppen az életnek ezeket a közhelyes alapszituációit célozza meg, másfelől egy hatásos és jó formai ötlettel három különböző karakterű Én-re bontja szereplőjét. Az egymással vitatkozó hármas Én megkomponálása kitűnő. Leleplező és mulatságos. A meghökkentő ötlet néhány pillanat múltán tökéletesen beilleszkedik élményvilágunkba : mindenki szokott így vitatkozni önmagával. A szöveg Mensáros László alakításában kezd élni igazán. A külvilágnak szánt tisztes férfiarc, az élveteg szoknyahős, ,és a testi bajaival eltelt nyafogó puhány rétegeit háromféle hangon és három jellemrajzban nagy mesterségbeli tudással montírozza egymásra. Az önmagával zsörtölődő ember komédiáját ilyen mulatságosan igazul eljátszani: komoly színészi teljesítmény. A lehetőséget erre az írón kívül a rendező Bozó László teremtette meg, az előadás világosan szituált és körvonalazott, bűvészkedés nélküli felépítésével Beszélgetés egy Kurtágzongoradarabról „Nem szabad belenyugodnunk abba, hogy miközben gyönyörködünk a klasszikusok remekműveiben, éppen a klasszikusok ürügyén lemondunk napjaink fejlődő, változó zeneművészetének megismeréséről” — írja a Rádióújságban Lázár Eszter, a szerkesztő, e műsorhoz fűzött meditációjában. Nagyon pontos ez a helyzetrajz, s habár a rádió sokat tett és tesz annak érdekében, hogy ez a közönségstátus ne maradjon változatlan , az erőteljesebb offenzíva nem ártana. A század és napjaink zenéjének propagálásáért a rádió a legtöbbet a zenei műsorok darabválasztásával tette eddig — s ez a legfontosabb a jövőben is. Ami ennél nem több ugyan, de fontos kiegészítés, azt nevezem offenzívának — habár a szó nem éppen szerencsés, hiszen ennek a zenei „bekerítésnek” semmi esetre sem szabad agresszívnek lennie, még akkor sem, ha konzervatív megszokás nem ritkán annak mutatkozik az elutasításban. Miről lenne szó tehát a rádió gazdag darabkínálatán kívül? Olyan műsorok szaporításáról, melyek közelebb vezetik a hallgatót az új és szokatlan zenei nyelvek megértéséhez. Volt ilyen műsor, sorozatban is. De a vasárnap este elhangzott ötvenperces műsor — Beszélgetés Kurtág György Nyolc zongoradarabjáról — új, azt hiszem, minden eddiginél jobb és érdekesebb formában közelít a célhoz. Egyfelől a konkrét elemzés eszközeit alkalmazza, ami mégiscsak az egyetlen komoly dolog, de mivel ez egyhangú és túl szakmai lenne, az elemzést dialógussá bontotta a szerkesztő és a műsorvezető Földes Imre: öt zongoraművész és öt rádióhallgató harcol a műért és a mű ellen, ki-ki érvei és vonzalmai szerint. A száraz elemzésből így nagyszerű műsor lett, a darab körül a szeretet és az ellenkezés indulataiból kialakult egy természetes életatmoszféra. Az öt pianista — Antal István, Ábrahám Mariann, Fellegi Ádám, Kocsis Zoltán és Körmendi Klára — okosan és szenvedélyesen érvelt, magyarázott és végső érvként zongorázott. Nemcsak szép est volt, hanem izgalmas is. Ezt a találékonyan meglelt formát továbbra is ápolni kellene. Természetesen ügyelve arra, hogy még véletlenül sem a modern blöff nyelvjárásait propagálják, hanem mindig olyan meggyőző és katartikusan letisztult — ahogy az egyik zongorista mondta: gyönyörű a zene belső világába vezessék a hallgatót, mint Kurtág Nyolc, zongoradarabja: Görgey Gábor Magyar Nemzet Bálint György-emlékműsor az Irodalmi Színpadon „Nem hiszem, hogy komoly dolgokat kézrátevéssel vagy kézfelemeléssel lehet gyógyítani. Az olvasás híve vagyok és nem a ráolvasásé. Irtózom a varázsszavaktól!” így foglalta össze ars poeticáját vagy inkább ars publicisticáját Bálint György, a magyar újságírás klasszikusa 1934-ben. Egyszerű, világos szövegeiben cáfolhatatlanná és áttetszővé vált a világválságból háborúba menekülő Európa csődje, a kábító mítoszok embertelensége, gyilkos tartalmatlansága. Bálint György harminc éve halott. Ha élne, hatvanhét éves lenne csak. Háromrészes műsorral emlékezik meg az Irodalmi Színpad Bálint Györgyről. A műsor szerkesztője, Ascher Gabriella, azokat az írásokat választotta ki, amelyek nem kötődnek közvetlenül valamilyen konkrét eseményhez. Általános érvényű önvallomások alkotják a műsor nagyobbik felét, első és harmadik részét. A középsőt Az állatok dicséretéből válogatta a szerkesztő. Baráti Dezső, a műsor házigazdája nem terheli a nézőt irodalomtörténeti adalékokkal, bevezetőjében csak a kor, a környezet és az életrajz legfontosabb mozzanatairól tájékoztat. (Távollétében Bánffy György olvasta fel bevezetőjét az első és a második részhez.) Feltétlenül szükséges ez azért is, hogy a fiatalabb néző is megértse, miért kellett állattörténetekben kifejeznie Bálint Györgynek irtózását a tömeggyilkolástól, a szolgalelkűségtől, a gyáva szadizmustól, amely mindig a gyengébbeken, a védteleneken próbálja ki erejét. „Közép-európai közíró vagyok, 1937-ben, tehát a légynek sem tudok ártani vagy használni. Gyakran sétálok magánosan a körutakon, kissé görnyedten, hátra tett kézzel, lassan, majdnem ünnepélyesen. Ilyenkor úgy érzem magam, mintha nyugdíjban volnék — a közvélemény nyugalmazott lelkiismerete” — ezzel az önironikus vallomással kezdődik a műsor. Az újságíró valóban nem sok eredménnyel harcolhatott a tőkéshatalmak világpolitikája ellen. Bálint György látta, tudta ezt, de mégsem nyugdíjazta magát, erről tanúskodik a műsor is. A közvélemény lelkiismerete maradt a harc reménytelenségének tudatában, így öniróniája is az uralkodó politikai rendszernek szólt, amelynek nem volt szüksége közvéleményre, lelkiismeretre. Ugyanezt a témát variálja A tintahal című írása is. „Tintahalat ettünk a tenger partján” — emlékezik ártatlanul. A tintahal húsa fehér, azért hívják tintahalnak, mert tintával védekezik. „Tintával védekezik és mégis megettük. Ennyit ér a tinta védelme?” — kérdezi álnaiv csodálkozással. De az írás nemcsak az írástudóik védtelenségéről szól. Bálint György sosem elégszik meg a tagadással, állítani is tud. A tintahalnak össze kell fogni az erősebb halakkal, a közös ellenség, a halászok ellen. Bálint György a harmincas években az antifasiszta népfrontpolitika mellett foglalt állást, mint a kommunisták legjobbjai. A finoman burkolt fogalmazás pedig, amely a cikket megjelenéshez segítette, az írás színvonalát is megemelte. Mikes Lilla előadásában kissé színpadiasabb ugyan az eredeti írásnál, de így is felmutatja Bálint György célratörő, félreérthetetlen gondolatiságát. A többi állattörténet inkább Bálint György általános humanizmusát fejezi ki. A szelíd elefánttal kegyetlen tréfát űző artista, a galamblövészet úri látványossága, a függetlenségét megőrző macska dicsérete hálásabb feladatot adnak a színésznek, mint a szépirodalomtól távolabb eső írások. A rendező Gáspár János ezt a részt tervezte meg a legtudatosabban. Az egymást követő írások hatása egymást erősíti, míg a Farkaskutya című cikkben eléri a tetőpontot. A Farkaskutya (Gordon Zsuzsa kitűnő előadásában) a legjobb Bálintir mások közül való, a Tintahalhoz hasonló intenzitással és ötletességgel mutatja fel a fasizmus embertelenségét. A harmadik rész már a háború alatt született írásokat tartalmazza. A címét Radnóti kötetétől kölcsönözte a műsorszerkesztő: Járkálj csak, halálraítélt. Bálint György kritikát írt Radnóti kötetéről, barátja is volt Radnótinak. Mégis vitatható, hogy a műsorban két Radnóti-ecloga is szerepel. Bálint György nem volt lírai alkat, intellektusa az önsajnálattól is megóvta. A toronyőr visszapillant című írással fejeződik be a műsor, a legutóbbi Bálint György-kötet címadó írásával. Messzeható, korunkban is érvényes példázat ez. Az író a toronyból szemléli a világ eseményeit, de nem azért, hogy eltávolodjon, hogy különálljon, mint az elefántcsonttorony hívei gondolták, hanem hogy messzebbre lásson, hangja messzebbre hasson, mint a többieké. (Kár, hogy a kötet épp az évfordulón nem kapható a könyvesboltokban.) (kartal) NAPLÓ L Január 30 Petőfi-emlékestet rendeztek hétfőn a debreceni Csokonai Színházban. Dr. Barta János akadémikus mondott ünnepi beszédet, majd bemutatták Juhász Géza Szeptember végén című versdrámáját. A Hasek halálának ötvenedik évfordulója alkalmából irodalmi estet rendez a Csehszlovák Kultúra ma este hét órakor. Ugyanekkor nyílik meg Josef Lada illusztrációinak kiállítása is. ao Bemutatták Huszárik Zoltán Szindbád című filmjét és Tisztelet az öregasszonyoknak című kisfilmjét a római Magyar Akadémián. A bemutatóra Huszárik Zoltán és Krúdy Zsuzsa Rómába utazott, és a bemutató után beszélgetést folytatott a szakmai közönséggel a filmekről. Georgi Dimitrov nevet vette fel nemrég a várpalotai népfrontbizottság kezdeményezésére az inotai November 7-e Hőerőmű egyik szocialista brigádja. Most a budapesti bolgár kulturális központ baráti találkozóra hívta meg a brigádot. Bemutatták a vendégeknek a Dimitrov életéről szóló filmet és Dimko Sztancsev helyettes igazgató a Dimitrov hangját megörökítő hanglemezzel ajándékozta meg a Georgi Dimitrov szocialista brigádot. Megállapodás jött létre a Tömörkény István Gimnázium és Művészeti Szakközépiskola és a Pannónia Filmstúdió között. A megállapodás alapján az idei tanévben megkezdődött a rajzfilmek készítésében közreműködő animátorok képzése. A fiatalok négy év alatt tanulnak szakmát, érettségi után pedig a Pannónia Filmstúdió kecskeméti rajz- és animációs műtermében helyezkedhetnek el. Verdi operájának, a Simone Boccanegrának az előadásával nyitják meg július közepén a veronai arénában az 51. nyári fesztivált. A további műsoron Ponchielli La Gioconda című operája, Verdi Requiemje, Puccini Bohémélet című operája és Prokofjev Hamupipőke című balettja szerepel és Ifjúsági nevelési napokat rendeznek márciusban Zalaegerszegen, határozta el a város tanácsa. Keretében mindenekelőtt az ifjúsági törvény érvényesülését vitatják meg. A tervezett kulturális rendezvények közül a nemzetközi pantomim fesztivál, s a dunántúli színházak májusban rendezendő találkozója emelkedik ki. José Marti kubai forradalmár költő születésének 120. évfordulója megünneplésére emlékbizottság alakult. Elnöke Bárányi Gábor, tagja Benyhe János, Fodor András, Juhász Ferenc, Juhász Róbert, dr. Kulin Katalin, Ódor László, Simor András és Somlyó György. Az évforduló alkalmából José Martira emlékeztek hétfőn az Eötvös Loránd Tudományegyetemen. Salvador Bueno kubai vendégprofesszor méltatta Marti művészetét. A spanyol szakos hallgatók Marti műveiből olvastak fel részleteket. Jelen volt Floreal Chomon Mediavilla kubai nagykövet. <§] A román és a magyar írószövetség közötti együttműködési egyezmény megtárgyalására és aláírására hétfőn hazánkba érkezett Ion Hobana, a Román írószövetség külügyi titkára és Martin Aurél irodalomtörténész. A Petőfi- és a Madách-évforduló alkalmából a salgótarjáni művelődési központban hétfőn megrendezték a verses prózamondó verseny megyei döntőjét. A tizenhat versmondó diák legjobbjait megjutalmazták. A világ vándorai címmel január 31-én este 6 órakor világirodalmi est lesz a Liszt Ferenc téri könyvklubban. A műsort az Európa Kiadó újabb könyveiből összeállította és vezeti Lator László, közreműködik Bericze Ilona, Béres Ilona, Lukács Sándor, Mensáros László. Petőfi-ünnepség Burgenlandban Petőfi születésének 150. évfordulójáról megemlékeztek szombaton és vasárnap a burgenlandi Oberwartban (Felsőőrön). A szombati emlékünnepségen megjelent Kárpáti József, a Magyarok Világszövetségének főtitkára. A Petőfikiállítás megnyitóján dr. Gerard Mader, a burgenlandi tartományi kormány kulturális referense méltatta Petőfi életútját, majd dr. Mádl Antal nagykövetségi tanácsos, a bécsi Collegium Hungaricum igazgatója tartott előadást. Vasárnap este irodalmi műsort rendeztek magyar művészek fölléptével. Ezután Ferdinand Hatwagner, Oberwart polgármestere vacsorát adott a magyar művészek tiszteletére. Az Ausztriában megrendezett Petőfi-ünnepségeken részt vett kulturális küldöttség dr. Simó Jenő művelődésügyi miniszterhelyettes vezetésével visszautazott Budapestre. Frank Frigyes festőművész válogatott munkáinak bemutatója február 3-án, szombaton délben nyílik meg a Műcsarnokban. Dr. Szász János fotókiállítása ma délután nyílik meg a Fészek Klub SzékelyMihálytervében. A kiállítást Benedetti Tibor építőművész nyitja meg. Kedd, 1nz3. január 30. Ellátatlan Iskolák Tanszerek terve A legérzékletesebb tanári magyarázat sem képes pótolni a taneszközöket. Élményszerűbb és maradandóbb az az ismeretanyag amit a bemutatott tárgyakon a diákok maguk fedezhetnek fel. A taneszközök nemcsak az ismereteket fejlesztik, hanem a valóságfeltáró gondolkodást is. Az oktatáspolitikai határozat megállapítja: „Az iskolák szemléltető, kísérleti eszközökkel való ellátottsága alacsony szintű és hiányos, tanszerelátásunk korszerűtlen.” A megállapítás az 1968. december 31-i állapotot tükröző felmérésen alapul. Eszerint az általános iskolák alsó tagozatában a szükséges taneszközök 73 százaléka, a felső tagozatban 66 százaléka hiányzik. Megdöbbentő adat: csaknem ötszáz iskolában nincs Magyarország-térkép. Azóta némiképp javult a helyzet, de lényeges változás csak a közeljövőben fog bekövetkezni, ha az országgyűlés által megszavazott 125 millió forint hitel eljut a „címzettekhez” — a gyengén felszerelt általános iskolákhoz. Minden második tanuló Hogyan, és milyen szempontok szerint használják fel a rendelkezésre álló összeget? Ezzel a kérdéssel fordultunk dr. Kálmán Györgyhöz, a Művelődésügyi Minisztérium általános iskolai főosztályának vezetőjéhez. — A határozat arra is ráirányította a figyelmet, hogy nagyok a színvonalbeli különbségek. Ezek oka az egyenlőtlen ellátottság A megszavazott összeget két részre osztjuk. Hatvanmillió forintot használunk fel az általános iskolák felszereltségének javítására, a többit pedig a színvonalkülönbségek kiegyenlítésére, hét megye kapja meg. Azok a megyék, amelyekben az átlagos tanszerellátottság a leggyengébb: Bács-Kiskun, Borsod, Csongrád, Győr-Sopron, Hajdú-Bihar, Somogy és Szabolcs- Szatmár. A minisztériumban összeállítottak egy alaplistát. Ezen a legsürgősebb, legnélkülözhetetlenebb cikkek szerepelnek. A tanulókísérleti eszközök főként a természettudományi tantárgyak oktatásához szükségesek. Annyi kell ezekből minden iskolába, hogy a legnépesebb osztályokban is egyidőben legalább minden második tanuló a kezébe vehessen egyet. Az alaplistán szerepelnek az információhordozó audió-vizuális eszközök: a rádió, a televízió, valamint a diavetítő és a magnetofon. Ma már széles körben elterjedtek az úgynevezett applikációs (illeszthető) sorozatok. Egy mágneses táblán egymásba illeszthető, fémből készült alakzatok ezek, egyaránt beváltak a természettudományok és a nyelvek oktatásában. Külföldről is érdeklődnek a magyar találmány iránt. Méretkülönbségek ellenére Az ország körülbelül 5300 általános iskoláját öt fő kategóriába sorolták be. A legalacsonyabb kategóriába, a kis létszámú és részben osztott, csak alsótagozatos iskolák tartoztak. A legnagyobbak pedig a 21-nél több tanulócsoporttal működő iskolák. A tanyán, ahol mindössze két pedagógusból áll a „tanári kar”, és a fővárosi, hatemeletes, ötven tantermes épületben ugyanazt a tananyagot kell megtanítani a gyerekeknek és ugyanazt a tanulási lehetőséget kell megteremteni. Mindegyik általános iskola a jövő nemzedékének közvetíti a legalapvetőbb, legáltalánosabb ismereteket: a „méretkülönbség” nem jelenthet minőségi különbséget is. A költségvetés azonban természetesen az iskola nagyságához igazodik. Ahol — és ez a tanyai általános iskolákra jellemző — mindössze háromszáz forint marad a fejlesztésre évenként, könnyen elképzelhető, hogy még Magyarországtérképre sem telik, nemhogy az alaplistán felsorolt egyéb, nélkülözhetetlen eszközökre. A hitel sem lesz elegendő ahhoz, hogy az összes hiányt pótolja — hozzávetőlegesen mintegy 300 millió forint értékben. A javulás nem egy csapásra következik be, feltehetően a következő évben is lesz bőven tennivaló. A megyei tanácsok végrehajtó bizottságainak a dolga, hogy a rendes évi költségvetésből is biztosítsanak pénzt erre az alapjegyzékre. Az alapjegyzéket elküldik minden iskolának. Az olyan, községekben, ahol a különböző szervekkel, vállalatokkal jó kapcsolatok alakultak ki, a helyi erőket is be tudják vonni a feladat megoldásába. A tanácselnököket fölkérték, hogy vizsgálják meg: megyéjükben van-e olyan kátéesz, amelyet taneszközök gyártásával meg lehet bízni. Az áruellátás felelőssége elsősorban a TANÉRT vállalatra hárul. Vetítő a tabló helyett Amint a főosztályvezető elmondotta, a TANÉRT ebben az évben megadja, amit az oktatásügy vár tőle. Száznál több vállalattal működik együtt és ebből adódóan már az előző tanévben kell összeállítania gyártási tervét. Másrészt viszont a megrendelő intézmények csak a tanév elején tudják meg, hogy miből, mennyire van szükségük. A termelési terv csak a valamelyes helyzetismeretre épülhet, ami önmagában nem volna baj, ha a vállalat nagy raktárat tarthatna. De a TANÉRT- re is érvényes, hogy a nagy készletekért eszközlekötési járulékot kell fizetni. Napirenden van a helyzet rendezése. Oktatáspolitikai érdek, hogy a TANÉRT ne vállalati szabályozók szerint működjék, hanem költségvetési szervként. Sok még a tennivaló. Van mit javítani a taneszköz-ellátásban. Már készül az „alaplista 2” is, amelyen a többi között szerepel az írásvetítő berendezés. Ez az elmés szerkezet — amint a televízió egyik pedagógiai műsorában láthattuk — az iskolai fekete táblát és krétát helyettesíti, a vízszintes lapra megszokott nagyságban írt szöveget vagy rajzot folyamatosan és nagyítva vetíti az osztály elé, a vászonra. b. i.