Magyar Nemzet, 1973. január (29. évfolyam, 1-25. szám)

1973-01-30 / 24. szám

4 Kedd, in 7 3. január 3*. Zsebrádiószinház Megalakult a Rádiószinház kamaraszínháza, állandó fóru­mot kínálva a rádió dramatur­giájának kezdeményezésére ná­lunk is meghonosítandó 15—20 perces kishangjáték-formának. Meggyőződésem, hogy a kezde­mény egészséges erjedést idéz elő a hangjáték műfajában. A túlírt, bőbeszédű darabok szá­ma csökkenni fog. Azokra a szerzőkre, akik csak így tud­nak írni, természetesen ez sem hat majd. De a rádió „nagy­színházának” íratlan konven­ciója, valamiféle tisztes idő­tartam ki nem mondott igé­nye gyakran hígít tömör alap­anyagú darabokat is terjengős­sé. (Kínálkozó párhuzam szín­házi életünkből: mivel az egy- felvonásos drámának nincs ott­hona, a színházakban állan­dóan és szükségszerűen felbuk­kannak az egész estére felduz­zasztott egyfelvonásosok.) Most. hogy a Zsebrádiószín­ház megalakult, lehetőség nyílt arra, hogy egy rövid hangjáté­kot rövid hangjátéknak írjon meg bármely idő- és forma- érzékkel megáldott szerző. Sőt, a dramaturgia ügyeskedésének köszönhető (kishang játék-pá­lyázat, kamaraszínház-alapí­tás, vonzó és ihlető provoká­ciók), hogy ezentúl rövid hangjátékot írni nem csupán lehetőség, hanem elegáns dolog is: új színház, új forma, a friss vállalkozásra vetülő ref­lektorfény előnyei nem marad- natnak hatás nélkül. Ez a Zsebrádiósziriház mu­tatta be a mindig kísérletező kedvű Kopányi György Profán trió című groteszkjét Már en­nél a bemutatónál érzékelhető az új kezdemény haszna: ez a darab hosszabb terjedelemben el sem képzelhető. Csak így és csak itt jöhetett létre. Alap­helyzete tulajdonképpen baná­lis. Egy ember belső monológ­ja, miközben azt a nőt temetik, akit szeretett. Az emberi gyengeség belső színjátéka, ahogy a gyász perceit mindig megszakítják kicsinyes és pro­fán gondolatok, még nem len­ne több jellemkritikai közhely­nél. De Kopányi egyfelől ép­pen az életnek ezeket a köz­helyes alapszituációit célozza meg, másfelől egy hatásos és jó formai ötlettel három kü­lönböző karakterű Én-re bont­ja szereplőjét. Az egymással vitatkozó hármas Én megkom- ponálása kitűnő. Leleplező és mulatságos. A meghökkentő ötlet néhány pillanat múltán tökéletesen beilleszkedik él­ményvilágunkba : mipdenki szokott így vitatkozni önmagá­val. A szöveg Mensáros László alakításában kezd élni igazán. A külvilágnak szánt tisztes férfiarc. az élveteg szoknyahős, ,és a testi bajaival eltelt nyafo­gó puhány rétegeit háromféle hangon és három jellemrajz­ban nagy mesterségbeli tudás­sal montírozza egymásra. Az önmagával zsörtölődő ember komédiáját ilyen mulatságosan igazul eljátszani: komoly szí­nészi teljesítmény. A lehetősé­get erre az írón kívül a rende­ző Bozó László teremtette meg, az előadás világosan szituált és körvonalazott, bűvészkedés nélküli felépítésével Beszélgetés egy Kurtág- zongoradarabról „Nem szabad belenyugod­nunk abba, hogy miközben gyönyörködünk a klasszikusok remekműveiben, éppen a klasszikusok ürügyén lemon­dunk napjaink fejlődő, válto­zó zeneművészetének megis­meréséről” — írja a Rádióúj­ságban Lázár Eszter, a szer­kesztő, e műsorhoz fűzött me­ditációjában. Nagyon pontos ez a helyzetrajz, s habár a rádió sokat tett és tesz annak érde­kében, hogy ez a közönségstá­tus ne maradjon változatlan — az erőteljesebb offenzíva nem ártana. A század és nap­jaink zenéjének propagálá­sáért a rádió a legtöbbet a ze­nei műsorok darabválasztásá- val tette eddig — s ez a leg­fontosabb a jövőben is. Ami ennél nem több ugyan, de fon­tos kiegészítés, azt nevezem offenzívának — habar a szó nem éppen szerencsés, hiszen ennek a zenei „bekerítésnek” semmi esetre sem szabad aa resszívnek lennie, még akkor sem, ha konzervatív megszo­kás nem ritkán annak mutat­kozik az elutasításban. Miről lenne szó tehát a rádió gazdag darabkinálatán kívül? Magyar Nemzet Olyan műsorok szaporításáról, melyek közelebb vezetik a hallgatót az új és szokatlan ze­nei nyelvek megértéséhez. Volt ilyen műsor, sorozatban is. De a vasárnap este elhangzott öt- venperces műsor — Beszélge­tés Kurtág György Nyolc zon­goradarab-járói — új, azt hi­szem, minden eddiginél jobb és érdekesebb formában köze­lit a célhoz. Egyfelől a konk­rét elemzés eszközeit alkalmaz­za, ami mégiscsak az egyetlen komoly dolog; de mivel ez egyhangú és túl szakmai len­ne, az elemzést dialógussá bon­totta a szerkesztő és a műsor­vezető Földes Imre: öt zongo­raművész és öt rádióhallgató harcol a műért és a mű ellen, ki-ki érvei és vonzalmai sze­rint. A száraz elemzésből így nagyszerű műsor lett, a darab körül a szeretet és az ellenke­zés indulataiból kialakult egy természetes életatmoszféra. Az öt pianista — Antal István, Ábrahám Mariann, Fellegi Ádám, Kocsis Zoltán és Kör­mendi Klára — okosan és szenvedélyesen érvelt, magya­rázott és végső érvként zon­gorázott. Nemcsak szép est volt, hanem izgalmas is. Ezt a találékonyan meglelt formát továbbra is ápolni kellene. Természetesen ügyelve arra, hogy még véletlenül sem a mo­dem blöff nyelvjárásait propa­gálják, hanem mindig olyan meggyőző és katartikusan le­tisztult — ahogy az egyik zon­gorista mondta: gyönyörű — zene belső világába vezessék a hallgatót, mint Kurtág Nyolc, zongoradarab- ja. Görgey Gábor Bálint György-emlékműsor az Irodalmi Színpadon „Nem hiszem, hogy komoly dolgokat kézrátevéssel vagy kézfelemeléssel lehet gyógyí­tani. Az olvasás híve vagyok és nem a ráolvasásé. Irtózom a varázsszavaktól!” így fog­lalta össze ars poeticáját vagy inkább ars publicisticáját Bá­lint György, a magyar újság­írás klasszikusa 1934-ben. Egyszerű, világos szövegeiben cáfolhatatlanná és áttetszővé vált a világválságból háború­ba menekülő Európa csődje, a kábító mítoszok embertelen­sége, gyilkos tartalmatlansá- ga. Bálint György harminc éve halott. Ha élne. hatvan­hét éves lenne csak. Háromrészes műsorral em­lékezik meg az Irodalmi Szín­pad Bálint Györgyről. A mű­sor szerkesztője, Ascher Gab­riella, azokat az írásokat vá­lasztotta ki, amelyek nem kö­tődnek közvetlenül valami­lyen konkrét eseményhez. Ál­talános érvényű önvallomások alkotják a műsor nagyobbik felét, első és harmadik ré­szét. A középsőt Az állatok dicséreté bői válogatta a szer­kesztő. Baráti Dezső, a műsor házigazdája nem terheli a né­zőt irodalomtörténeti adalé­kokkal, bevezetőjében csak a kor, a környezet és az élet­rajz legfontosabb mozzanatai­ról tájékoztat. (Távollétében Bánffy György olvasta fel be­vezetőjét az első és a máso­dik részhez.) Feltétlenül szük­séges ez azért is, hogy a fia­talabb néző is megértse, miért kellett állattörténetekben ki­NAPLÓ L Január 30 Petőfi-emlékestet rendeztek hétfőn a debreceni Csokonai Színliázban. Dr. Barta János akadémikus mondott ünnepi beszédet, majd bemutatták Juhász Géza Szeptember vé­gén című versdrámáját. A Hasek halálának ötvenedik évfordulója alkalmából irodal­mi estet rendez a Csehszlovák Kultúra ma este hét órakor. Ugyanekkor nyílik meg Josef Lada illusztrációinak kiállítá­sa is. ao Bemutatták Huszarik Zol­tán Szind'bád című filmjét és Tisztelet az öregasszonyoknak című kisfilmjét a római Ma­gyar Akadémián. A bemutató­ra Huszárik Zoltán és Krúdy Zsuzsa Rómába utazott, és a bemutató után beszélgetést folytatott a szakmai közön­séggel a filmekről. Georgi Dimitrov nevet vet­te fel nemrég a várpalotai népfrontbizottság kezdemé­nyezésére az inotai November 7-e Hőerőmű egyik szocialista brigádja. Most a budapesti bolgár kulturális központ ba­ráti találkozóra hívta meg a brigádot. Bemutatták a ven­dégeknek a Dimitrov életéről szóló filmet és Dimko Sztan- csev helyettes igazgató a Dimitrov hangját megörökítő hanglemezzel ajándékozta meg a Georgi Dimitrov szocialista brigádot. 0 Megállapodás jött létre a Tömörkény István Gimnázium és Művészeti Szakközépiskola és a Pannónia Filmstúdió kö­zött. A megállapodás alapján az idei tanévben megkezdő­dött a rajzfilmek készítésében közreműködő animátorok kép­zése. A fiatalok négy év alatt tanulnak szakmát, érettségi után pedig a Pannónia Film­stúdió kecskeméti rajz- és animációs műtermében helyez­kedhetnek eL A Verdi operájának, a Simoné Boccanegrának az előadásával nyitják meg július közepén a veronai arénában az 51. nyári fesztivált. A továbl i műsoron Ponchielli La Gioconda című operája. Verdi R equiemje, Puccini Bohémélet című ope­rája és Prokofjev Hamupipőke című balettja szerepel oo Ifjúsági nevelési napokat rendeznek márciusban Zala­egerszegen. határozta el a vá­ros tanácsa. Keretében min­denekelőtt az ifjúsági törvény érvényesülését vitatiák meg. A tervezett kulturális rendez­vények közül a nemzetközi pantomim fesztivál, s a du­nántúli színházak máiusban rendezendő találkozója emel­kedik ki. Jósé Marti kubai forradal­már költő születésének 120. évfordulója megünneplésére emlékbizottság alakult. Elnöke Bárányt Gábor, tagja Benyhe János, Fodor András. Juhász Ferenc, Juhász Róbert, dr. Kulin Katalin, Ódor László, Simor András és Somlyó György. Az évforduló alkal­mából Jósé Martira emlékez­tek hétfőn az Eötvös Loránd Tudományegyetemen. Salva­dor Bueno kubai vendégpro­fesszor méltatta Marti művé­szetét. A spanyol szakos hall­gatók Marti műveiből olvas­tak fel részleteket. Jelen volt Floreal Chomon Mediavilla kubai nagykövet. <§> A román és a magyar író- szövetség közötti együttműkö­dési egyezmény megtárgyalá­sára és aláírására hétfőn ha­zánkba érkezett Ion Hobana, a Román írószövetség külügyi titkára és Martin Aurél iro­dalomtörténész. A Petőfi- és a Madách-év- forduló alkalmából a salgótar­jáni művelődési központban hétfőn megrendezték a vers­es prózamondó verseny megyei döntőjét. A tizenhat versmon­dó diák legjobbjait megjutal­mazták. # A világ vándorai címmel ja­nuár 31-én este 6 órakor vi­lágirodalmi est lesz a Liszt Ferenc téri könyvklubban. A műsort az Európa Kiadó újabb könyveiből összeállította és ve­zeti Lator László, közreműkö­dik Bertcze Ilona, Béres Ilona, Lukács Sándor, Mensáros László. Petőfi-ünuepség Burgenlandban Petőfi születésének 150. év­fordulójáról megemlékeztek szombaton és vasárnap a bur­genlandi Oberwartban (Felső­őrön). A szombati emlékün­nepségen megjelent Kárpáti József, a Magyarok Világszö­vetségének főtitkára. A Petcfi- kiállítás megnyitóján dr. Ge- rard Mader. a burgenlandi tartományi kormány kulturá­lis referense méltatta Petőfi életútját, majd dr. Madl An­tal nagykövetségi tanácsos, a bécsi Collegium Kungaricum igazgatója tartott előadást. Vasárnap este irodalmi mű­sort rendeztek magvar művé­szek fölléptével. Ezután Ferdi- nand Hatwagner. Oberwart polgármestere vacsorái, adott a magyar művészek tisztele­tére. Az Ausztriában megrende­zett Petőfi-ünnepségeken részt vett kúlturális küldöttség dr. Simó Jenő művelődésügyi miniszterhelyettes vezetésével v isszautazott Budapestre. fejeznie Bálint Györgynek ir­tózását a tömeggyilkolástól, a szolgalelkűségtől, a gyáva sza- dizmustól, amely mindig a gyengébbeken, a védteleneken próbálja ki erejét. „Közép-európai közíró va­gyok, 1937-ben, tehát a légy­nek sem tudok ártani vagy használni. Gyakran sétálok magánosán a körutakon, kissé gömyedten, hátra tett kézzel, lassan, majdnem ünnepélye­sen. Ilyenkor úgy érzem ma­gam, mintha nyugdíjban vol­nék — a közvélemény nyugal­mazott lelkiismerete” — ez­zel az önironikus vallomás­sal kezdődik a műsor. Az új­ságíró valóban nem sok ered­ménnyel harcolhatott a tőkés­hatalmak világpolitikája el­len. Bálint György látta, tud­ta ezt, de mégsem nyugdíjaz­ta magát, erről tanúskodik a műsor is. A közvélemény lel­kiismerete maradt a harc re­ménytelenségének tudatában, így öniróniája is az uralkodó politikai rendszernek szólt, amelynek nem volt szüksége közvéleményre, lelkiismeret­re. Ugyanezt a témát variálja A tintahal című írása is. „Tin­tahalat ettünk a tenger part­ján” — emlékezik ártatlanul. A tintahal húsa fehér, azért hívják tintahalnak, mert tin­tával védekezik. „Tintával vé­dekezik és mégis megettük. Ennyit ér a tinta védelme?” — kérdezi álnaiv csodálkozás­sal. De az írás nemcsak az írástudóik védtelenségéről szól. Bálint György sosem elégszik meg a tagadással, ál­lítani is tud. A tintahalnak össze kell fogni az erősebb ha­lakkal, a közös ellenség, a ha­lászok ellen. Bálint György a harmincas években az anti­fasiszta népfrontpolitika mel­lett foglalt állást, mint a kommunisták legjobbjai. A finoman burkolt fogalmazás pedig, amely a cikket megje­lenéshez segítette, az írás színvonalát is megemelte. Mi­kes Lilla előadásában kissé színpadiasabb ugyan az ere­deti írásnál, de így is felmu­tatja Bálint György célratörő, félreérthetetlen gondolatisá­gát. A többi állattörténet inkább Bálint György általános hu­manizmusát fejezi ki. A sze­líd elefánttal kegyetlen tréfát űző artista, a galamblövészet úri látványossága, a függet­lenségét megőrző macska di­csérete hálásabb feladatot ad­nak a színésznek, mint a szépirodalomtól távolabb eső írások. A rendező Gáspár Já­nos ezt a részt tervezte meg a legtudatosabban. Az egy­mást követő írások hatása egymást erősíti, míg a Farkas­kutya című cikkben eléri a tetőpontot. A Farkaskutya (Gordon Zsuzsa kitűnő elő­adásában) a legjobb Bálint- íx’ások közül való, a Tintahal­hoz hasonló intenzitással és ötletességgel mutatja fel a fasizmus embertelenségét, A harmadik rész már a há­ború alatt született írásokat tartalmazza. A címét Radnóti kötetétől kölcsönözte a mű­sorszerkesztő: Járkálj csak, halálraítélt. Bálint György kritikát írt Radnóti kötetéről, barátja is volt Radnótinak. Mégis vitatható, hogy a mű­sorban két Radnóti-ecloga is szerepel. Bálint György nem volt lírai alkat, intellektusa az önsajnálattól is megóvta. A toronyőr visszapillant című írással fejeződik be a műsor, a legutóbbi Bálint György-kötet címadó írásával. Messzeható, korunkban is érvényes példá­zat ez. Az író a toronyból szemléli a világ eseményeit, de nem azért, hogy eltávolod­jon, hogy különálljon, mint az elefántcsonttorony hívei gon­dolták, hanem hogy messzebb­re lásson, hangja messzebbre hasson, mint a többieké. (Kár, hogy a kötet épp az évfordu­lón nem kapható a könyves­boltokban.) (kartal) Frank Frigyes festőművész válogatott munkáinak bemuta­tója február 3-án. szombaton délben nyílik meg a Műcsar­nokban. 0 Dr. Szász János fotókiállítá­sa ma délután nyílik meg a Fészek Klub Székely lVIihály- tervnében. A kiállítást Bene- detti Tibor építőművész nyit­ja meg. Ellátatlan Iskolák Tanszerek terve A legérzékletesebb tanári magyarázat sem képes pótolni a taneszközöket. Élménysze- rűbb és maradandóbb az az is­meretanyag amit a bemuta­tott tárgyakon a diákok maguk fedezhetnek fel. A taneszközök nemcsak az ismereteket fej­lesztik, hanem a valóságfeltá­ró gondolkodást is. Az oktatáspolitikai határozat megállapítja: „Az iskolák szemléltető, kísérleti eszközök­kel való ellátottsága alacsony szintű és hiányos, tanszereUá- tásunk korszerűtlen.” A meg­állapítás az 1968. december 31-i állapotot tükröző felmérésen alapul. Eszerint az általános is­kolák alsó tagozatában a szük­séges taneszközök 73 százaléka, a felső tagozatban 66 százaléka hiányzik. Megdöbbentő adat: csaknem ötszáz iskolában nincs Magyarország-térkép. Azóta némiképp javult a helyzet, de lényeges változás csak a közel­jövőben fog bekövetkezni, ha az országgyűlés által megsza­vazott 125 millió forint hitel eljut a „címzettekhez” — a gyengén felszerelt általános is­kolákhoz. Minden második tanuló Hogyan, és milyen szempon­tok szerint használják fel a rendelkezésre álló összeget? Ezzel a kérdéssel fordultunk dr. Kálmán Györgyhöz, a Mű­velődésügyi Minisztérium álta­lános iskolai főosztályának ve­zetőjéhez. — A határozat arra is rádrá- nyítóttá a figyelmet, hogy na­gyok a színvonalbeli különbsé­gek. Ezek oka az egyenlőtlen ellátottság A megszavazott összeget két részre osztjuk. Hatvanmillió forintot haszná­lunk fel az általános iskolák felszereltségének javítására, a többit pedig a színvonalkü­lönbségek kiegyenlítésére, hét megye kapja meg. Azok a me­gyék, amelyekben az átlagos tanszerellátottság a leggyen­gébb: Bács-Kiskun, Borsod, Csongrád, Győr-Sopron, Haj- dú-Bihar, Somogy és Szabolcs- Szatmár. A minisztériumban összeállí­tottak egy alaplistát. Ezen a legsürgősebb, legnéLkülözhetet- lenebb cikkek szerepelnek. A tanulókísérleti eszközök főként a természettudományi tantár­gyak oktatásához szükségesek. Annyi kell ezekből minden is­kolába, hogy a legnépesebb osztályokban is egyidőben leg­alább minden második tanuló a kezébe vehessen egyet. Az alaplistán szerepelnek az in­formációhordozó audió-vizuá- lis eszközök: a rádió, a televí­zió, valamint a diavetítő és a magnetofon. Ma már széles körben elterjedtek az úgyne­vezett applikációs (illeszthető) sorozatok. Egy mágneses táb­lán egymásba illeszthető, fém­ből készült alakzatok ezek, egyaránt beváltak a természet- tudományok és a nyelvek ok­tatásában. Külföldről is érdek­lődnek a magyar találmány iránt. Méretkülönbségek ellenére Az ország körülbelül 5300 ál­talános iskoláját öt fő kategó­riába sorolták be. Á legalacso­nyabb kategóriába, a kis lét­számú és részben osztott, csak alsótagozatos iskolák tartoz­tak. A legnagyobbak pedig a 21-nél több tanulócsoporttal működő iskolák. A tanyán, ahol mindössze két pedagógus­ból áll a „tanári kar”, és a fő­városi, hatemeletes, ötven tan­termes épületben ugyanazt a tananyagot kell megtanítani a gyerekeknek és ugyanazt a ta­nulási lehetőséget kell megte­remteni. Mindegyik általános iskola a jövő nemzedékének közvetíti a legalapvetőbb, leg­általánosabb ismereteket: a „méretkülönbség” nem jelent­het minőségi különbségei, is. A költségvetés azonban ter­mészetesen az iskola nagysá­gához igazodik. Ahol — és ez a tanyai általános iskolákra jel­lemző — mindössze háromszáz forint marad a fejlesztésre évenként, könnyen elképzelhe­tő, hogy még Magyarország- térképre sem telik, nemhogy az alaplistán felsorolt egyéb, nél­külözhetetlen essközökre. A hi­tel sem lesz elegendő ahhoz, hogy az összes hiányt pótolja — hozzávetőlegesen mintegy 300 millió forint értékben. A javulás nem egy csapásra kö­vetkezik be, feltehetően a kö­vetkező évben is lesz bőven tennivaló. A megyei tanácsok végrehajtó bizottságainak a dolga, hogy a rendes évi költ­ségvetésből is biztosítsanak pénzt erre az alapjegyzékre. Az alapjegyzéket elküldik minden iskolának. Az olyan, községekben, ahol a különböző szervekkel, vállalatokkal jó kapcsolatok alakultait ki, a he­lyi erőket is be tudják vonni a feladat megoldásába. A tanácselnököket fölkérték, hogy vizsgálják meg: megyé­jükben van-e olyan kátéesz, amelyet taneszközök gyártásá­val meg lehet bízni. Az áruellátás felelőssége el­sősorban a TANÉRT vállalat­ra hárul. Vetítő o tabló helyett Amint a főosztályvezető el­mondotta, a TANÉRT ebben az évben megadja, amit az okta­tásügy vár tőle. Száznál több vállalattal mű­ködik együtt és ebből adódóan már az előző tanévben kell összeállítania gyártási tervét. Másrészt viszont a megrendelő intézmények csak a tanév ele­jén tudják meg, hogy miből, mennyire van szükségük. A termelési terv csak a valame­lyes helyzetismeretre épülhet, ami önmagában nem volna baj, ha a vállalat nagy raktá­rai tarthatna. De a TANÉRT- re is érvényes, hogy a nagy készletekért eszközlekötési já­rulékot kell fizetni. Napirenden van a helyzet rendezése. Oktatáspolitikai ér­dek, hogy a TANÉRT ne vál­lalati szabályozók szerint mű­ködjék, hanem költségvetési szervként. Sok még a tennivaló. Van mit javítani a taneszköz-ellá­tásban. Már készül az „alap­lista 2” is, amelyen a többi kö­zött szerepel az írásvetítő be­rendezés. Ez az elmés szerke­zet — amint a televízió egyik pedagógiai műsorában láthat­tuk — az iskolai fekete táblát és krétát helyettesíti, a vízszin­tes lapra megszokott nagyság­ban írt szöveget vagy rajzot folyamatosan és nagyítva ve­títi az osztály elé, a vászonra. b. i. A RÁD JÓ MELLETT

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék