Magyar Nemzet, 1973. március (29. évfolyam, 50-76. szám)
1973-03-16 / 63. szám
4 FOLYÓIRATSZEMLE 1848 öröksége Petőfi költészetének felismerése és megismertetése szervesen kapcsolódott a magyar szabadságharc — és egyáltalán, az Európa tavasza — iránti érdeklődéshez. Erre utal Péter Mihály is, aki Petőfi oroszul című, a Nagyvilág márciusi számában megjelent tanulmányában. Többek között azt mondja el, hogy „a múlt század derekán, Petőfi első lelkes fordítói között ott találjuk Mihajlovot, a bátor forradalmár-demokratát, Csernisevszkij barátját, aki Petőfi mellett Heinét és Bérangert is fordította, s akinek saját forradalmi versei nagy hatással voltak a hatvanas évek radikális orosz ifjúságára”. Csernisevszkij és köre különben egyik fontos feladatának tekintette, hogy — a megfelelő tanulságokat levonva — kamatoztassa hazájában 1848 örökségét. Elmondható tehát, hogy amikor — alig néhány évvel a szovjethatalom megszilárdulása után — napvilágot látott az első, orosz nyelvű Petőfiválogatás, ebben ott lüktetett Csernisevszkij és Mihajlov harca is. (Annál is inkább, mert „a versek fordítója és a bevezető tanulmány szerzője, a Szovjetunió első földművelésügyi népbiztosa, a kiváló irodalmár és kritikus, Lunacsarszkij” volt, akinek különösen nagy érdemei voltak abban, hogy a XIX. század nagy orosz forradalmi demokratái elevenen éltek a kulturális életben, a közvéleményben.) A haladó hagyományok e lépcsőfokai jelentették az előzményeket ahhoz, hogy 1971- ben, a Világirodalom könyvtára sorozat századik köteteként megjelenjen Petőfi válogatott verseinek és elbeszélő költeményeinek legújabb, orosz kiadása. Hiszen „tekintsünk csak végig az orosz költészeten, Ragyiscsev és a dekabristák emelkedett, forradalmi pátoszán, Puskin sokhangú költészetének harmonikus természetességén, Lermentov démoni nyugtalanságán, Nyekraszov mélyen átélt népszeretetén —s arra a meggyőződésre jutunk, hogy az orosz költői nyelv gazdag palettáján megvannak azok a színek, amelyek segítségével az avatott kéz meg tudja festeni Petőfi portréját. Persze, nem Petőfi stílusának valamilyen mechanikuskikeverésére’ gondolunk, hanem az átültetés nyelvi lehetőségeire.” Péter Mihály szerint van a Petőfi-verseknek egy kiváltképp „petőfis” típusa, amelyben „a művészi tömörítés kivételesen magas fokon jelenik meg a költő egyénisége”. Azokra a versekre gondol, „amelyeknek már felépítésében is kifejezésre jut Petőfi nyugtalanul lobogó természete, érzelmeinek és hangulatainak széles hullámzása, képzeletének gyúlékonysága és magával sodró ereje. E sorba tartozik például a Levél Arany Jánoshoz című költemény, amely közeláll a próféta-forradalmár indulatú orosz versekhez.” A nagyszerű halál a címe Száraz György műhelytanulmányának, amelyet a szegedi Tiszatái új száma közöl. Az aradi tizenhármak sokszor emlegetett — de teljes összefüggésrendjében valójában még fel nem tárt — problematikájával viaskodik itt a szerző. A műhelytanulmány felveti, hogy „hivatásos katona mind a tizenhárom, valamennyien a császár kabátját cserélték fel a honvédtiszti atillára. De még ez az egység — az osztrák hadseregből hozott Offiziergeist — is sokféleséget takar. Damjanich harsány baltakedélyessége mögött ott a határőrvidéki katonacsaládok szüntelen harcokban fogant demokratizmusa, Leiningen hangsúlyos szerénysége mögött a kereszteslovag-ősök feudális gőgje, Kiss Ernő finnyás előkelősége mögött az örmény hadiszállító nagyapa árnyéka ...” A tizenhármak talán „csak abban egységesek, hogy — az egy Nagy Sándor kivételével — valamennyien ellenezték a függetlenségi nyilatkozatot, s magukat végig az alkotmányért folyó harc, és nem a forradalom katonáinak tekintették.” A differenciáltabb ábrázolás — ami, Száraz György szerint, nem gyengítette volna, hanem éppenhogy szuggesztívebbé tehette volna a tizenhármak ügyét — nem azért maradt el, mert végül is Damjanich, Leiningen, Kiss Ernő és a többiek mártírhalált haltak. Inkább azért, mert a fő kérdés sokáig a „Kossuth—Görgeyper” volt, pontosabban: vajon áruló volt-e Görgey Artúr. És „ők, az aradi áldozatok, ők is csak alárendelt szerepet kapnak ebben a memoárháborúban: posztumusz tanúi vádnak és védelemnek, kiszolgáltatva a túlélők önkényének. Haláluk is argumentummá válik a tusakodók kezében, nem Bécs és a kiegyezők, de egymás ellen.” A „Kossuth—Görgey-per” még mindig nem ért véget. „Nem véletlen — hangsúlyozza a tanulmány szerzője —, hogy mind Illyés Gyula, mind Németh László, amikor megragadni kívánta 1848—49 lényegét, a Kossuth—Görgey ellentéthez nyúlt. És az sem véletlen, hogy mindketten a drámai műfajt választották: ez a téma nehezen közelíthető meg az irodalom más égtájai felől.” Az utolsó szót azonban ők sem mondták ki. Ez a történelmi összeütközés — és mindaz az elmét, szívet tisztító katarzis, amit kínál — további ütköztetéseket igényel. Hogyan élt 1848 drámai emléke — nem sokkal a bukás után — egy magyar falu közegében? Ezzel foglalkozik Rákóczi István, a Szombathelyen megjelenő Életünk új számában. A bukás után a Veszprém megyei Szentgál községbe, a megyefőnökség utasítására, „egy század katonaságot vezényelnek, katonai executio céljából”. Ugyanakkor „Kolozsváry segédbíró és Csirke Károly besorozási polgári bíró is utasítást kap, menjen Szentgálra.Vizsgálják meg a helyzetet, az elöljárók kötelességmulasztását. Különösen azt állapítsák meg: igaz-e, hogy a bíró fia is a be nem álltak közül való.” Mint azt nemrégiben előkerült okmányok bizonyítják, Gombás Mihály, az addigi bíró valóban bújtatta mostohafiát, és ebben — mint ahogy a többi, az osztrák katonáskodás elől az erdőben, lápon menedéket kereső védelmében is — az egész elöljáróság segítette Gombást. Új elöljárókat neveztek ki, de — mint az hamar kiderült — az új emberek „sem álltak szilárdan az elnyomó hatalom mellett.” Ezért „a szentgáli ügyvezetőket többször figyelmeztetikkötelességeik teljesítésére, például a 2911. számú ügyiratban is.” A tanulmányban szó esik arról is, hogy Csizmadia Ferenc — jelenleg a Veszprém városijárási Földhivatal elnökhelyettese — „az 1950-es évek elején átépítette apósa régi házát a szentgáli Fő utcában. Bontás közben egy kis, nemzeti színű zászló került elő. Ennek történetét akkor úgy mondta el neki apósa, hogy az egy Tóth nevű emberé volt, aki az 1848—49-es szabadságharc után, Gombáspusztánál lesből lelőtt egy császári tábornokot. Hogy tette miatt a községnek ne legyen baja, öngyilkos lett. Legenda? Népköltés?” A — különben igen hiányos — községi és megyei iratokban nincs közvetlen utalás erre az eseményre. Mindenesetre 1851- ben két Tóth nevű ember halt meg a községben: az egyik szélütésben, a másik — az iratok szerint — „elszáradás”ban. „És még egy dolog. 1851- ben a Helytartótanács leiratot intézett a megyékhez. Ebben utasítják őket, hogy próbálják megkeresni Waldstein grófot, aki februárban szabadságát tölteni Magyarországra jött, és azóta nyoma veszett. Veszprém megye 1851. május 14-én jelentette, hogy a megyében nem találják.” (Az egyik Tóth — Tóth Sándor 50 éves gazdálkodó — 1851. április 6-án halt meg Szentgálon.) A császári tábornok megölése legenda is lehet, bár a Rákóczi által most felfedezett Waldstein-eltűnés erősen hitelesíteni látszik a „népköltést”-t. Az azonban már írásban rögzített tény, hogy egy 1851. május 26-i (nem lehetetlen, hogy éppen Waldsteint kereső) pandúrjárás elszámolásának hátlapján egy Petőfivers olvasható, amit — nyilvánvalóan emlékezetből, mert hibásan — egy korabeli szentgáli tisztségviselő írt oda. A Fel a’ Zászlóval magasra kezdetű, akkor még kötetben nem olvasható Petőfi-vers, ami a szabadságharc alatt született, „íme, egy adat a költő hatásáról. Halála után két évvel ebben a bakonyi faluban így emlékeznek egy csupán újságban megjelent versére. Nevét, versét alkalmasnak találják arra, hogy vele politikai állásfoglalásukat kifejezzék." Rákóczi kutatása szerint egy bizonyos Gál Imre írhatta oda a szégyent és elnyomást dokumentáló irat hátlapjára a Petőfi-verset. Ez azonban nem egészen biztos, sőt nem is a legfontosabb. A lényeg az, hogy Petőfi harcos emlékét igazából Szentgál egész népe őrizte. Antal Gábor Tehergépkocsi-üzemeltetők, figyelem! RÖVID HATÁRIDŐRE VÁLLALJUK KÜLÖNFÉLE GYÁRTMÁNYÚ DIESEL ÉS BENZIN ÜZEMŰ TEHERGÉPKOCSI-MOTOROK IFA—W— 50 ROBUR ZIL GAZ stb. GÉPMUNKÁINAK ELVÉGZÉSÉT HENGERFÚRÁST DUGATTYÚZÁST FŐTENGELY KÖSZÖRÜLÉST FORGÁCSOLÁSI MUNKAVÉGZÉST ALKATRÉSZGYÁRTÁST KÜLÖNFÉLE GYÁRTMÁNYÚ KISFŐDARABOK ÉS ALKATRÉSZEK FELÚJÍTÁSÁT CSAPÁGYAZÁST SIB. TOVÁBBRA IS VÁLLALJUK: 1 CSEPEL—IKARUS GÉPJÁRMŰMOTOROK ERŐGÉPEKBEN, TRAKTOROKBAN (— DUTRA —) ÜZEMELŐ CSEPEL GYÁRTMÁNYÚ 2—4—6 HENGERES MOTOROK ELŐSZERELT ÉS KOMPLETT HENGERFEJEK CSEREFELÚJÍTÁSAT ÉHLJAFIT TEHERAUTÓJAVÍTO VÁLLALAT 2. sz üzemegysége Bp. XIII., Véső utca 9. Telefon: 204—494 Magyar Nemzet Szóljatok szép szavak a Petőfi Sándorról A szellem napvilágánál A nemrég várossá cseperedett Kiskőrös főterén a körben guggoló kis házak karéjában néhány modern épület büszkélkedik. Köztük is a legtekintélyesebb a művelődési központ, amely faburkolatú, amfiteátrumszerűen kiképzett színháztermével, tágas, nagy üvegablakos előterével, modern színpadával és öltözőivel méltán egyik büszkesége a magasabb rangra emelkedett helységnek. A Kiskőrösre érkező figyelmét először mégis a betonpalota mellett szerénykedő egykori zsellérház ragadja meg: itt született Petőfi Sándor. És miként az egész városra, múltjára, jelenére ezekből az ablakokból sugárzik csillagfény, úgy ezen a március 14-én, a 125 év előtti forradalom előestéjén is ennek a hajléknak a szülöttére emlékezve gyülekezett a közönség a színházteremben, hogy az egész ország színe, a rádió mikrofonjainak és a televízió kameráinak jelenlétében ünnepeljen. Tízezer fiatal Ám ennek az ünnepnek a jelentőségét mégsem elsősorban a megjelentek, a rádióhallgatók és televíziónézők százezrei vagy tán milliói jelentették, hanem az, hogy a műsor nemcsak Petőfi műveinek és életútjának jegyében született, de egyszersmind a leghívebben fejezte ki költői hitvallását, szellemiségét. Egy több mint tízezer fiatalt, kétszáz amatőr csoportot megmozgató nemes vetélkedő, a Szóljatok szép szavak — Petőfi Sándorról, a Művelődésügyi Minisztérium, a Magyar Rádió és a Népművelési Intézet kezdeményezése érkezett el ezen a márciusi estén döntőjéhez. És a verseny végső szakaszában szerepelt együttesek híven tanúsították, hogy a nagy költő forradalmi szellemétől áthatott mai fiatalok, diákok, egyetemi hallgatók, katonák, munkások méltó örökösei azoknak az eszméknek, amelyekért a márciusi ifjak költő vezérükkel az élükön lelkesedtek, küzdöttek, s ha kellett az életüket áldozták. A műsor , hogy ez nem puszta szó, azt már az elsőként fellépő Zalaegerszegi Reflex Színpad együttesének (rendező: Mérő Béla) műsora is példázta: egy múltszázadi Petőfi-szobor avatáson elhangzott kortesbeszéd dramatizálásával figyelmeztet,tek arra, hogy a költő mai emlékműve olyan lesz, amilyennek mi formáljuk magunkban. Ezután a Kiskőrösi Periszkóp együttes katonái bordalokból és múltszázadi nótákból, Petőfi zsánerképeiből összeállított füzérben elevenítették fel a költő életét és korát (rendező: Kerényi Gábor). Petőfi és Juhász Ferenc költeményeiből szerkesztettek hatásos montázst a Tatabányai Bányász Színpad fiataljai, hogy a nagy életmű legfontosabb tanítására vonják a figyelmet, csak a megalkuvás nélküli küzdelem vezethet a cél eléréséhez (rendező: Éless Béla). A felszabadult, diákcsínyes vidámság hangulatát hozták el az ünnepélyes estére a Budapesti Pince Színház fiataljai, akik Keleti István ötletes és igen stílusos rendezésében pompás játékossággal és tehetséggel adták elő A helység kalapácsát, méltán arattak nagy, vastapsos sikert. A Szentesi Horváth Mihály Gimnázium diákszínpadának fiataljai a közönség szavazatával jutottak a döntőbe és a költő halálára, közvetlen utókorára emlékező magvas összeállításukkal bizonyították, hogy méltán (rendező: Bácskai Mihály). Ószabó István írta és rendezte a Balmazújvárosi Irodalmi Színpad két tagjának Sirató kardom gyásza vagy című, expresszionista jellegű, érzelemgazdag, hatásos mementóját. Utána a Szegedi Egyetemi Színpad tagjainak (rendező: Paál István) modern hangvételű Petőfi-rockját láthattuk A beatzenére énekelt Petőfiversek, a ritmikus mozgás, zenekísérettel előadott, a 125 évvel ezelőtti március idusát felelevenítő prózai szövegek a mai fiatalok ítéléséhez közelítő megelevenítése mindennél ékesebben igazolta, hogy a nagy költő hagyatéka ki tud emelkedni a klasszikus merevségből és továbbra is eleven része marad nemcsak irodalmunknak, költészetünknek, hanem közéletünknek, mindennapjainknak is. A zsűri döntése Erre utalt Darvas József, a Magyar Írók Szövetségének elnöke, a vetélkedő fővédnöke, a zsűri elnöke is, amikor rövid értékelésében, amikor Petőfit hegycsúcshoz hasonlította, amelyről más-más képet kapunk, ha más-más oldalról éri a fény. Ugyanígy — mondotta — a szabadságharc költőjének alkotó művészete is más-más korban újabb és újabb arcát mutatja felénk. A vetélkedő ebben a végső szakaszában már inkább a műkedvelő mozgalom színvonalas reprezentálása volt, nem pedig kiélezett verseny. Ezért helyes, hogy a zsűri mind a hét együttesnek odaítélte a versengés első díját, a 30 000 forint értékű utazást, amely lehetővé teszi, hogy valamenynyien részt vegyenek a Wroclawban rendezendő amatőr fesztiválon. Az erre jogosító okleveleket Garamvölgyi József, a művelődésügyi miniszter helyettese adta át. A fődíjon kívül valamennyi együttes még számos más társadalmi és művészeti intézmény által felajánlott anyagi elismerésben részesült. A díjkiosztás után Vitányi Iván, a Népművelési Intézet igazgatója bejelentette, hogy a Szóljatok szép szavak mozgalom új tematikával a közeljövőben folytatódik. Ebbe a munkába — az eddigiekhez hasonlóan — a Rádió ifjúsági osztálya is bekapcsolódik, melynek részéről Asperján György és Zala Zsuzsa szerkesztő. Déri Éva rendező ezúttal is igen elismerésre méltó munkát végzett. Dr. Kiss Kálmán, a Magyar Rádió és Televízió elnökhelyettese azzal a gondolattal zárta le a tartalmas, szép, a költő és a forradalom emlékéhez, eszméjéhez méltó estét, hogy ezzel az ezreket megmozgató nemes vetélkedéssel is közelebb kerültünk Petőfi Vágyálmához, ahhoz a korhoz, amikor „a szellem napvilága ragyog minden ház ablakán”. — a a — Adyval várta a holnapot Látogatáson György Ernőnél Nyolcvanöt éves kora ellenére friss, fiatalos, telve életerővel s főleg derűvel, vidámsággal dr. György Ernő professzor. Adyhoz és baráti köréhez tartozott, a „holnaposok” egyik létrehozója és tevékeny tagja. Maga is irodalmár volt, mielőtt ügyvéd lett, majd író, aki a szociológiát és társadalomtudományt művelte. Nemrég nyerte el a legmagasabb tudományos fokozatot, az állam- és jogtudományok doktora lett. Ma is rendszeresen dolgozik. — Egészségem titka? — mosolyog. — Egyszerű. Igyekszem nem beteg leírni. Minden reggel a Lukácsban úszom. Amit egyik barátom s fürdőtársam mondta: halmozok. Mert az úszás nemcsak szenvedély, hanem egészséges is. — Adyról és a „hónaposokról” nagyon sokat lehetne beszélni — tűnődik. — Köteteket lehetne megtölteni vele. Mint ahogy sokan meg is töltöttek. Én megpróbálok röviden szólni. A „Holnap” irodalmi társaságot 1908-ban alapítottuk Adyval és más irodalmi nagyságokkal. Ma is őrzöm az emlékét annak, hogy az alapító tagok között lehettem. Nagyváradon vetődött fel először a gondolat. Majd az ötletet sok megbeszélés, tanakodás követte. — Juhász Gyula, Dutka Ákos, Emőd Tamás. Antal Sándor újságíró, aki a Holnap első kötetének előszavát írta, majd a Tanácsköztársaság után Csehszlovákiában élt és még sokan álltunk ott a megszülető Holnap bölcsője mellett. Nem akarom most tucatjával felsorolni a neveket, csak egyet szeretnék említeni még: a könyvsorozat megindításához támogatást nyújtó nyomdász Sonnenfeld családot, ők vállalták az első kötet megjelentetését.• Az irodalmi társaságnak s a sorozatnak is „Holnap” lett a neve. A „Holnap”-ban benne volt és mindig benne van a várás, reménykedés, a jobb, a boldogabb jövő. Az a „holnap”, amit Adyékkal együtt vártunk és sóvárogtunk, most már itt van: ma lett, mága virradt. És sugallja mindenkinek a régi igazságot: csak az élhet igazán a mának, aki a holnapnak él. NAPLÓ Március 16 Petőfi-emlékestet rendezett Varsóban a lengyel Írószövetség. Dr. Andrzej Sieroszewski irodalomtörténész előadása után Magdaléna Zawadzka és Stanislaw Zaczyk színművész szavalta el Petőfi legszebb verseit. De Laurence Olivier bejelentette, hogy ez év novemberében megválik a londoni nemzeti színház művészeti igazgatójának tisztétől. Oliviert 1962-ben nevezték ki és megbízatása az új nemzeti színház megnyitásáig, 1974. januárjáig tartott volna. Április elsejétől Peter Hall, a Royal Shakespeare Company volt igazgatója, a már korábban kijelölt utód, Olivierral közösen igazgatja a társulatot novemberig. A színház irányításában a hatvanöt éves Olivier továbbra is részt vállal, s egy esztendei pihenés után, 1975-ben újra föllép majd.• Béla Riez, Monte-Carlóban élő, magyar származású festőművész munkáinak bemutatóját ma délután hatkor nyitja meg Boldizsár Iván a Ferencvárosi Pincetárlat bemutatótermében. Zara Doluhanova szovjet énekesnő vendégszerepelt csütörtökön a Szegedi Nemzeti Színházban. Az örmény vendégénekes nagy sikerrel adott elő Glinka-, Csajkovszkij- és Prokofjev-műveket. Koncertjén közreműködött Nina Szvetlanova zongoraművésznő. Dr. Germanus Gyula professzort a római olasz Accademia del Mediterraneo évforduló ünnepélye alkalmából tudományos munkásságának elismeréséül az Accademia érdemérmével tüntette ki. Király Sándor festőművész kiállítása tegnap este nyílt meg a Csók István Galériában. _____________ Szlovák György rajzainak lengyel visszhangja Szlovák György grafikusművésznek A lengyel költészet rajzokban címmel a varsói Magyar Kulturális Intézetben megnyílt kiállításáról meleg hangon ír a varsói sajtó. Az SM Sztandar Mlodych című lap a többi között így írt: „A diszkrét, tömör, s egyben sokat kifejező, és túlsúlyban meleg színekkel operáló művész a legkiválóbb lengyel költők alkotásai tartalmának sajátos jellegű kiegészítője.” A lap interjút is közöl a magyar művésszel. Ugyancsak interjút készített Szlovák Györggyel a Zycie Warszawy is. A lap méltatja az értékes kiállítást, és jelzi, hogy Szlovák György Kopernikusz-kompozíciót készített a budapesti Kopernikusz-kiállításra. .Péntek, 1973. március 11 SZÍNHÁZAK MAI MŰSORA Állami Operaház: Orfeusz (K. béri. I.) (7) — Erkel Színház: A cigánybáró (II. béri. VTII. sor. 3.) (fél 6) — Nemzeti Színház: Czillei és a Hunyadiak (7) — Katona József Színház: Mindent a kertbe! (7) — Madách Színház: A pillangók szabadok (M. béri.) (7) — Madách Kamara Színház: Candina (E I. béri.) (7) — Vígszínház: Képzelt riport egy, amerikai pop-fesztiválról (E. béri. 4.) (7) — Pesti Színház: Macskajátás (7) — Thá- tra Színház: Arisztokraták (7) — József Attila Színház: A kutya testamentuma (Vörös Okt. béri. 4.) (7) — Fővárosi Operettszínház: La Mancha lovagja (7) — Vidám Színpad: Teknősbéka, Csirkefogó (Bemutató: fél 8) — Irodalmi Színpad: Csokonai (Radnóti ifj. bér. 3.) (fél 7) — Fővárosi Nagycirkusz: Cirkusz Expressz (du. fél 4 és fél 8) — Kamara Varieté: Pest megér egy viccet (du. 6 és fél 9) — Bartók Színház: A perbe fogott diák (du. 3) — Mikroszkóp Színpad: Tiszta vizet a fejekbe (fél 9) — Huszonötödik Színház: Én használni, s nem ragyogni akarok (fél 6); A búsképű lovag (8) — Állami Bábszínház: A pagodák hercege (de. 10); Gidaház az erdőszélen (du. 3) — Zeneakadémia: Szvjatoszlav Richter zongorahangr. (du. fél 5). MÁV Szimfonikusok (vez.: Anton Nanut, közr.: Vartsányi László) (MÁV- bek, 12.) (8).