Magyar Nemzet, 1973. március (29. évfolyam, 50-76. szám)
1973-03-28 / 73. szám
Szerda, 1973. március 26. Teendőink a környezetvédelemért Az országgyűlés utóbbi ülésszakán Fock Jenő miniszterelnök kiemelten foglalkozott környezetvédelmi gondjainkkal. Elismeréssel szólt a Hazafias Népfront által elindított társadalmi kezdeményezésről, amely nagyon eredményesen segíti a kormány munkáját, s bejelentette, hogy a környezetvédelem egyes kérdéseiről szóló, hosszabb távú komplex programot az érdekelt minisztériumok, országos hatáskörű szervek ez év decemberében a kormány elé terjesztik. A készülő kerettörvény kétségkívül nagy léptekkel fogja előbbre vinni a hazai környezetvédelem ügyét, hatásosabbá teszi a védekezést, a megelőzést, és megszigorítja a szankciókat. Természeti környezetünk védelmét célzó jogszabályoknak ugyanis jelenleg sem vagyunk híjával, de a következetes és határozott érvényt szerzéssel bajok van-, nak. A különböző területekre vonatkozó rendelkezések öszszehangolása is hiányzik, s nincsenek pontosan és szakszerűen megfogalmazva a különböző tárcák és intézmények konkrét ellenőrzési és védekezési feladatai. Legjobb a helyzet vizeink ellenőrzését illetően. Az ország 262 pontján vesznek időszakonkint mintákat, s a különböző figyelőszolgálatok elejét tudják venni a nagyobb károsodásoknak. A vízszenynyezőkre kivetett bírság öszszege is kezd olyan mértékűvé válni, ami már ösztönző lehet nagy hatékonyságú tisztító berendezések létesítésére. Az országos vízminőségvédelmi laboratórium ellenőrző hálózatának, a területi vízminőségi felügyeleteknek és a megyei vízvédelmi bizottságoknak a munkája — az érvényesíthető szankciók keményebb hatósági alkalmazásával egyidejűleg — alkalmas arra, hogy természetes vizeink elszennyeződési folyamatát legalábbis mérsékelje. A légszennyfaustáig már kedvezőtlenebb a helyzet. A fővárosból kitelepítésre kötelezett üzemek egy része makacsul nem hajtja végre a rája vonatkozó kormányrendeletet: igen lassan halad a korszerű fűtési rendszerek bevezetésének a munkája is, ezért nem fogy — sőt egyre gyakrabban okoz korábban nálunk ismeretlen, ártalmas szogot — a főváros fölött füstölgő kéményerdő. Nem bírságolják keményen és rendszeresen azokat a gépkocsivezetőket, akik a rosszul beállított porlasztók révén mérgező füstfelhőkkel árasztják el az utcákat, márpedig ezek a szénmonoxid- és ólomtartalmú kipufogó gázok a kémények koksz- és kőszénfüstjénél sokkal ártalmasabbak az egészségre. Hogy a levegőszennyezés veszélyét mennyire nem értékeljük a maga komor valóságában, arra példa a Balatoni Vízvédelmi Bizottság legutóbbi ülésének az az állásfoglalása, hogy nem kezdeményezi a motorcsónakok kitiltását a Balatonról, mert „olajszennyezésük nem jelent számottevő veszélyt a tó élővilágára”. Köztudomású, hogy a motorcsónakok legfőbb egészségügyi kártevése a levegőszennyezés és a zajártalomokozás. Az elmúlt nyáron a balatoni parti vizeken már olyan mérvű volt a motorcsónak-forgalom, hogy egyes strandok közönsége időnként valósággal fuldokolt a mérgező kipufogó gázoktól. És a közhiedelemmel ellentétben nemcsak a kék színű füstöt árasztó kétütemű motorok szenynyezik a levegőt, de a szabad szemmel nem látható, színtelen gázokat kibocsátó négyütemű benzinmotorok is. A motorcsónakok — különösen a kétüteműek — fülsértő pufogásai, ropogásai, dörrenései a nagy víztükör fölött különösen messze terjednek és sokszoros erővel hatnak az idegrendszerre, az üdülők tízezreinek nyugalmát, pihenését nagy mértékben zavarják. A Balatoni Vízvédelmi Bizottság állásfoglalásának indoklásából kiderül, hogy vizsgálatuk a motorcsónakok levegőszennyező íratására és zajártalmára nem terjedt ki, de akkor egy ilyen egyoldalú — csupán a vízminőségre vonatkozó s az emberi egészséget közvetlenül érintő ártalmakat figyelmen kívül hagyó — vizsgálat alapján miként lehet ítéletet mondani és döntést javasolni? A Duna-kanyar Intéző Bizottság műszaki és közlekedési albizottsága ugyanabban az időben már komplexen — és elsősorban emberközpontúan — vizsgálta e rendkívül kártékony vízi járművek kérdését, s arra a megállapításra jutott, hogy „mérlegelni kell az üdülést erősen zavaró motorcsónak-forgalomnak a Duna-kanyar leglátogatottabb szakaszáról való kitiltását vagy korlátozását”. A Velencei-tavi Intéző Bizottság már évekkel ezelőtt hasonló határozatot hozott és hajtott is végre közmegelégedésre. Külön örülni kell annak, hogy a tájbizottságok egyoldalú idegenforgalmi szemlélete kezd környezetvédelmivé is szélesülni. Ez szükségszerű fejlődés, hiszen csak a természeti környezet épségének, tisztaságának védelme árán tudják megőrizni a jövőnek tájaink vonzó képét és üdülőértékét. A dolgozó ember pihenését szolgáló területekről könyörtelenül el kell távolítani ,.minden levegőszennyező és zajforrást, különben közjóléti célokra használhatatlanokká válnak. súlyt a Minisztertanács elnöke arra a megállapítására, hogy a természeti környezet védelmét célzó jogszabályoknak következetesen érvényt kell szerezni. A népfront környezetvédelmi munkájának egyik fő feladata éppen az kell legyen, hogy biztosítsaa társadalom aktív közreműködését az álla-A zajártalom kllelmünk egyébként se valami nagyon hatásos, e vonatkozásban különösképpen erélytelenek vagyunk. A hangos üzemekben nem követelik meg a zajelnyelő berendezések alkalmazását, s a csendrendeletet bárki büntetlenül veheti semmibe. A fővárosban egyre gyakrabban használják indokolatlanul — vagyis nem életveszély elhárítása céljából — a kürtjeleket az amúgy is hangos motoros járművek, olyan esetekben is — szinte már általános gyakorlatként —, amikor csak sürgetni siettetni akarják az előttük haladó gépkocsikat. Megjelentek a több szólamú kürtök is, amelyekkel puszta szórakozásból eljátszadoznak a tilalomra fittyet hányok. Következmények nélkül tehetik, hiszen sem a fekete füstcsíkot húzó teherautók, sem a pokoli zajt verő motorkerékpárok, sem az előttük szabályosan s az előírt sebességgel haladókat agreszszív kürtöléssel noszogatók nem kapnak még csak figyelmeztetést sem. A vasútról kitiltották a táskarádiókat, de közben megje,lentek a villamosokon, autóbuszokon, s az ellenőrök rá se hederítenek a zajtkeltőkre! Holott, ha ugyanúgy bírságolnák őket, mint a jegy nélkül utazókat, rend lenne a tömegközlekedési eszközökön. A szórakozóhelyeken egészségkárosító hangerővel szól a gépzene, s még az üdülőterületeken sem sikerült — hosszú évek óta folyó harcok árán sem — elérni, hogy az elektromos erősítők használatát az emberi fül számára elviselhető mértékig korlátozzák. A Balaton üdülőértékéből rendkívül sokat elvesz ez a dobhártyahasonató gépzene, amelynek használatától egyetlen adriai fürdőhelyen sem kellett szenvednünk mi rendelkezések betartására és ellenőrzésére. A népfront környezetvédelmi programja ezért tartja fontosnak, hogy a népfrontbizottságok a tanácsokkal együttesen lépjenek fel a környezetet leginkább szennyező üzemekkel és intézményekkel szemben, és a rendelkezések betartásának ellenőrzésére szervezzenek társadalmi őrségeket, és építsék ki azok kapcsolatát a felügyeletet ellátó igazgatási szervekkel. A Somogyban kezdeményezett és rendkívül hasznos műemléki figyelőszolgálat mintájára a népfront testületeiben hozzanak létre környezetvédelmi figyelőszolgálatot, s ahol szükséges, a társadalmi munkások kezdeményezzék a törvény szigorát érvényesítő hatósági intézkedések megtételét. Ide kapcsolható egyik mérnök olvasónk javaslata, hogy Budapest minden kerületében alakuljon meg a Hazafias Népfront környezetvédelmi munkaközösségének egyegy részlege: mérje fel a kerület környezeti veszélyforrásait, s állapítsa meg a velük kapcsolatos tennivalókat. A társadalom értéküzdése és közreműködési készsége környezetvédelmi vonatkozásban rendkívül élénk: az ebben rejlő erőt teljes egészében hasznosítanunk kell abból a célból, hogy a technikai fejlődés és az emberi környezet egyensúlya hazánkban ne bomoljék meg annyira, mint egyes nyugati országokban, ahol némely vonatkozásban már kezd szinte katasztrofálissá válni a helyzet. A Hazafias Népfront környezetvédelmi pogramja — széles társadalmi erők mozgósításával — hozzájárulhat a helyenként már nálunk is aggasztó formában jelentkező civilizációs ártalmak hatásos leküzdéséhez. Antalffy Gyula — hogy csak egy közeli ellenpéldát említsünk —, holott ott is van idegenforgalom és szórakoztatóipar. A lakóterületek kör nyezetvédelmének fokozott és kiemelt védelmét erőteljesen sürgeti az urbanizációs ártalmak fokozódása. A nagyvárosok körüli zöldövezetek értékét és vonzerejét nagymértékben csökkenti a mindegyre fokozódó beszennyezettség. Az — írásban — szigorú tilalmak ellenére is rendszeresen a településeket övező erdőkbe hordják ki az építési törmeléket, s csak a legritkább esetben járnak el a hatóságok az „effajta kártevők ellen — még erdészeti feljelentés esetében is. A Balaton mentén a háziszemét eltakarításának a megoldatlansága az egyik fő gond. Még ahol megszervezték is ezt a szolgáltatást, ott sem megnyugtató a hellyzet mindaddig, amíg az üdülőterületen valamennyi ingatlantulajdonost nem kötelezik igénybevételére. A bűzlő, rothadó háztartási hulladék jó része mi az utcákat, sétányokat, parkokat, üres telkeket rúzítja nem egy balatoni fürdőhelyen, csak azért, mert nem tudnak érvényt szerezni a hatályos köztisztasági és közegészségügyi rendelkezéseknek. A mezőgazdaság vegyi eredetű környezetszennyezését szintén csak a védekezési rendszabályok legszigorúbb betartatásával l°hut megelőzni a Balaton, vízgyűjtőterületén. Nem ok nélkül Maga,Nemzet Esztergom mllenniumi évében A műemlék- és múzeumváros Esztergom történelmi múltjában az az időszak volt a várost leginkább meghatározó jellegű, amikor Géza fejedelem és I. István király idején a magyar nép az új társadalmi rendre való áttéréssel felvette a kereszténységet. Ennek a változásnak Esztergom, az Árpád-kori királyi székváros volt az első, politikai és gazdasági szempontból is legerőteljesebb központja. A Várhegyen Géza fejedelem kezdte építtetni a kővárat és az első fejedelmi palotát. A Várhegy délnyugati pontján emelt királyi palota lakótornyának termeit és a várkápolnát tárta fel és állította helyre 1934—38-ban Gerevich Tibor, Lépesd Antal és Lux Kálmán irányításával, s számos kiváló hazai és külföldi szakember közreműködésével a Műemlékek Országos Bizottsága. A feltárási és helyreállítási munkálatokban többek között részt vett dr. Nagy Zoltán művészettörténész is, aki az 1960- as években a Balassa Bálint Múzeum és az Esztergomi Vármúzeum igazgatójaként működött a városban. A Várhegyen folytatott ásatások és helyreállítási munkálatok történetére, eredményeire és jelentőségére vonatkozóan dr. Nagy Zoltán nyugalmazott múzeumigazgató a következőket mondotta: Géza és István palotája . — István király kétségtelenül Esztergomban, mégpedig minden bizonnyal a Várhegyen született. Az 1960-as években végzett ásatásokban igen nagy kiterjedésben kerültek felszínre olyan alapfalak, szép falmaradványok és omlási rétegek, amelyek kétségtelenül a Géza által emelt palotaépületek maradványai. Ugyancsak jelentős és pompás maradványok tanúskodnak István király még nagyobb szabású építkezéseiről is. Ismeretes, hogy az 1934—38-ban feltárt, s a legkorszerűbben helyreállított III. Béla korabeli palota és várkápolna építészeti, kőfaragási és festészeti szempontból is, s nemcsak hazai, de európai vonatkozásban is, egyik legjelentősebb középkori műemlékünk. Nemcsak a XII. század végén keletkezett építmények, kőfaragványok és freskók, hanem a későbbi alkotások maradványai, mint a Várkápolna Trecento freskói, s a Vitéz Stúdió (Vitéz János dolgozó szobája) falképmaradványai, az Erények allegóriái, a Zodiákus és a Bolygó-képek töredékei művelődés- és művészettörténeti szempontból is páratlan becsű emlékek. Az 1981-ben a Magyar Nemzeti Múzeum felügyelete alatt Méri István által megkezdett, majd Nagy Emese által folytatott és befejezett régészeti feltárások rendkívüli jelentőségűek. Ezek a feltárások a kelta és római kori maradványok mellett leginkább a XXI. Századi, tehát Géza fejedelem és István korabeli nagyszabású építkezésekre és rendszerére vonatkozóan hoztak felszínre megbízható s történelmi szempontból is döntő fontosságú eredményeket. A Nagy Emese vezetésével feltárt, e korszakból származó épületmaradványok, s közöttük is leginkább a körkápolna falai, államalapítás korabeli, építészetünknek jelenleg legszebb és leghitelesebb emlékei. Ezek a maradványok egyértelműen dokumentálják hogy Géza és István idejében az első és állandó fejedelmikirályi szálláshely az esztergomi palota volt. — Az 1934—38-ban, majd 1961— 69-ben feltárt és helyreállított épületek, s az azokban őrzött kőfaragványok, freskók és egyéb művek 1962 óta az Esztergomi Vármúzeum szerves részét alkotják. A Vármúzeum újjáépítése, mondhatni létrehozása, már az említett munkálatokkal, a palota és a várkápolna újabb műemléki helyreállításával, s korszerű, légkondicionáló és világítási berendezésével, a középkori és reneszánsz kori freskók újabb (1969—1970) restaurálásával megkezdődött. A munkálatok Horváth Béla igazgató szervezésével jelenleg is eredményesen folynak. A következő években a legnagyobb szabású magyar műemléki-múzeumi együttes alakul itt ki — fejezte be nyilatkozatát Nagy Zoltán. A Keresztény Múzeum felújítása A millenniumi ünnepségsorozat egyik jelentős művészeti eseménye lesz a három éve tartó felújítási és korszerűsítési munkák befejezése után az esztergomi Keresztény Múzeum felbecsülhetetlen értékű műkincseiből rendezett állandó jellegű kiállításának május 4-én történő megnyitása. A múlt század második felében Simor János érsek által életre hívott Keresztény Múzeum, amelynek különösen nagy az idegenforgalmi vonzóereje — évenként sok tízezer külföldi látogató is megtekinti —, rendkívül gazdag tárháza az olasz, németalföldi és osztrák középkori festményeknek és szobroknak. A régi közepes reneszánsz kori magyar táblafestészet legnagyobb, legsokrétűbb gyűjteményét ugyancsak a Keresztény,Múzeum őrzi. Elég csak Kolozsvári Tamás és M. S. mester alkotásaira utalni. Ennek a nagy értékű művészettörténeti anyagnak gondos megőrzése és megfelelő, korszerű muzeológiai bemutatása nagy gondot okoz a Keresztény Múzeum igazgatóságának. Így vetődött fel a gondolat, az 1960-as évek elején a múzeum helyiségeinek korszerűsítésére és bővítésére, majd 1970-ben megkezdhették a felújítási munkálatokat, amelyeknek során megoldották a kiállítási tér és a raktárak légkondicionálását is. A múzeumban természetesen jól felszerelt restaurálóműhelyt is rendeztek be. A felújítási költségekhez az állam tizenkétmillió ■forint támogatással járult hozzá, az egyházi hozzájárulás pedig hatmillió forint. Ipolyi Arnold emléke A magyar muzeológiai tudományok egyik múlt századbeli nagy egyénisége emlékének felidézésére is sor kerül a jubileumi évben. Az idén van százötvenedik évfordulója Ipolyi Arnold születésének, aki mint nagyváradi püspök nagyhírű képgyűjteményét az esztergomi Keresztény Múzeumra hagyta, így Simor János érsekkel együtt tulajdonképpen ketten alapították a Keresztény Múzeumot. Ipolyi Arnold sokat foglalkozott népmesék, népszokások gyűjtésével — kéziratait a Néprajzi Múzeum őrzi —, továbbá honfoglaláskori régészeti kutatásokkal és hézagos történeti forrásokból igyekezett az ősmagyar vallást újrateremteni. Konstantinápolyban jó eredménnyel kutatott Mátyás király Corvinái után. Felvetődött az a terv, hogy ősszel a Magyar Tudományos Akadémia égisze alatt tudományos konferenciát rendeznek Ipolyi Arnold munkásságáról és ebből az alkalomból kiállítják a Keresztény Múzeumban az Ipolyi-hagyatékból ott őrzött népi hímzések rendkívül gazdag anyagát. A bazilika külső rekonstrukciója Harmadik éve tart az elmúlt világháborúban erősen megtépázott bazilika külső rekonstrukciója. A bazilika épületének felújítására több millió forintot bocsát az állam az Országos Műemléki Felügyelőség rendelkezésére. A kőanyagot Sírokról és Süttőről szállítják a felújítási munkát végző ÉVM Kőfaragó és Szakipari Vállalatnak. Jelenleg az északi oldalon dolgoznak. Még ez év végéig elkészül a kupola felújítása is. A bazilika teljes külső rekonstrukcióját előreláthatóan a jövő év tavaszáig fejezik be. Környei Elek Másfél milliárd totóra és lottóra Az elmúlt évben az ország lakossága másfél milliárd forintért vásárolt lottó- és totószelvényeket. Az eladott lottószelvények száma 378,5 millió, a totószelvényeké 97,5 millió darab volt. Már amúlt év minden tekintetben rekordnak számított a vállalat életében, de az idei első negyedévi forgalom még a tavalyi eredményeket is túlhaladja. Tavaly a lottóra 567 millió forint nyereményt fizettek ki, a nyertes totószelvényekre pedig 187 millió forintot. Tavaly került sor a lottó fennállása óta a legnagyobb összegű, 2 351 000 forintos nyeremény kifizetésére, míg a totónál 1 160 000 forint volt a telitalálatos szelvényre kifizetett legnagyobb nyereményösszeg. E játékok iránt egyre fokozódó érdeklődés rendkívül nagy feladatok elé állítja a szelvények feldolgozásával foglalkozó idős nyugdíjasokat. Hetenként hat-nyolc ezer főnyi személyzet végzi a beérkezett szelvénytömeg értékelését. Munkájukat lényegesen megkönnyítené, ha a fogadók nem az utolsó napon ontanák a szelvényeket, hanem a hét elején beküldenék már tippjeiket, így eloszlana egyenletesen a feldolgozás folyamata. Éppen az értékelést végző idős emberekre való tekintettel, akik rá vannak szorulva erre a rendszeresen visszatérő mellékkeresetre, a Lottó Igazgatóság egyelőre nem szándékozik az értékelési munkát gépesíteni, noha az meggyorsítaná az eredménymegállapítást. Az elmúlt évben a lottónál 14 625 tárgynyereményt sorsoltak ki, de ezek között egyre kevesebb az öröklakás. Tavaly mindössze 9 öröklakást nyertek a szerencsés fogadók. A lakások építési költsége ugyanis emelkedik és több öröklakás kisorsolása erősen megterhelné a nyereményalapot. G. J. A MUNKÁSOSZTÁLY A PARADICSOMBA MEGY Holnaptól a budapesti mozikban! VÖRÖS CSILLAG, ALKOTMÁNY, BARTÓK, MÁJUS L, PUSKIN délelőtt 7 Műszaki bemutatók Két műszaki bemutató zajlott le kedden. A svédországi BAHCO cég a Mecman Iroda október 6. utcai bemutatótermében kiállította legújabb, nálunk még nem alkalmazott préslégszerszámait, kompreszszorait, hidraulikus és kéziszerszámait. A Neumann János Számítástechnikai Társaság rendezésében a bécsi Haris KG különféle számítástechnikai segédeszközöket, címkenyomógépeket, tekercs címkéket és adathordozókat továbbfeldolgozó géprendszereket állított ki, amelyek március 31-ig tekinthetők meg a Hotel Duna Intercontinentalban.