Magyar Nemzet, 1973. május (29. évfolyam, 101-125. szám)
1973-05-03 / 101. szám
y •" Magyar Nemzet " A HAZAFIAS NÉPFRONT LAPJA • · r W • •• rr • Gyárak jövője Ezeken a hasábokon soha nem állítottuk, hogy a népgazdaság széles területén minden úgy halad, mint a karikacsapás. Bőven szóltunk a gondokról, zökkenőkről, a felelőtlenségről és a megoldásra váró teendőkről. Mindezeket a realitások talaján maradva, objektív szemüvegen át vizsgáltuk és vázoltuk a kivezető utakat, megoldásokat. Vannak még jócskán, akik elszakadva a valóságtól, nem ismerve a nagy és a kis összefüggéseket , sötét szemüvegen át nézik az országot, lebecsülik eredményeinket. Csak a hibákat, az elmaradásokat, a mulasztásokat emlegetik, a különböző intézmények helytelen intézkedéseit, elhamarkodott határozatait. Kétségtelen, ilyesmik is bőven előfordulnak, boszszantják az embert, de mégsem csak az utóbbiak a jellemzőek társadalmi életünkre. Nem lenne helyes, ha csupán ezeket látnánk a közéleti mérleg egyik serpenyőjében és nem vennénk észre, hogy a mérleg másik oldalán sokkal több eredmény sorakozik fel. Most jelent meg a Magyar Statisztikai Zsebkönyv legújabb kötete, amelyről elmondhatjuk ismét: rendkívül tanulságos olvasmány. A számok erejével bizonyítja fejlődésünket. Közvéleményünk előtt mind világosabbá válik, hogy a nemzetközi ranglétrán az összehasonlítás az eredményeket illetően a nemzeti jövedelem gyarapodásával mérhető leginkább. Ilyen tekintetben is jelentős a fejlődés. A zsebkönyv adatai szerint az előállított új értékek volumene — a munkások, technikusok, mérnökök, alkalmazottak, más dolgozó rétegek közös fáradozásával — tetemesen emelkedett. Három adatot említünk: 1960-ban 153,1 milliárd forint volt a nemzeti jövedelem, 1970-ben 259,3 milliárd, 1971-ben pedig már 276,7 milliárd forintot tett ki összehasonlító áron számítva. Szorgalom, becsületes munka, tehetség, kezdeményezés testesül meg ezekben az adatokban. Joggal lehetünk büszkék ezekre az eredményekre és az utóbbi két évben, a X. pártkongresszus óta elért sikereinkre. A Központi Bizottság novemberi tanácskozása, az áprilisi megbeszélése, közben az országgyűlés tavaszi háromnapos ülése is megállapította: gyarapszik az ország, minden megye, város, kerület, község. Jogos az örömünk és büszkeségünk, nincsen okunk szégyenkezésre. Van jócskán megoldásra váró feladat, rövid és hoszszabb távon gondunk. A Központi Bizottság novemberi határozatának megfelelően a Minisztertanács kijelölte azt az 50 döntő jelentőségű ipari vállalatot, trösztöt, amelyek tevékenységét különleges figyelemmel kísérik. A kormány kijelölte azt a hat ipari nagyvállalatot is, amelyeknél a termelési szerkezet megváltoztatásához külön központi segítséget nyújt. Az „ötvenek” és a „hatok” az ország iparában jelentős szerepet töltenek be. Az 50 gyár — 180 termelőegységgel — állítja elő egész ipari termelésünk 55 százalékát, az ipari export kétharmadát. Itt összpontosul az iparban foglalkoztatott munkaerő fele, itt valósulnak meg a központi fejlesztési programok, az állami nagy beruházások. , A hatok: a Magyar Hajó- és Darugyár, a Ganz-MÁVAG, a Csepel Autógyár, a Hajtómű- és Felvonógyár, a Vörös Csillag Traktorgyár, valamint a Beton- és Vasbetonipari Művek abbahagyja a gazdaságtalannak minősített termékek előállítását, helyettük új termékeket gyártanak nagy sorozatban, gazdaságosan. Nem könnyű és gyorsan megoldható feladat a változások végrehajtása. Fock Jenő, a Minisztertanács elnöke az országgyűlés tavaszi ülésszakán a kormány beszámolóját ismertetve is hangsúlyozta ezeket. „Ezeknél a vállalatoknál — mondotta a továbbiakban — az állóeszközök egy részének kicserélésétől, a munkaerők átképzésétől, átcsoportosításától kezdve, a termelési feltételek átalakításáig, új technológia bevezetéséig, új termékek újszerű termelési módszerekkel történő előállításáig, sok mindenre szükség van. Központi segítséget és helyi erőfeszítéseket egyaránt igénylő, fokozatosan megoldható feladatokról van szó.”’ A hat nagyvállalatnál következetesen és fokozatosan állnak át az új feladatokra és olyan termékeket gyártanak majd, amelyekre a népgazdaságnak a belső ellátás és export vonatkozásában egyaránt szüksége lesz és a gépek, berendezések, tartozékok műszaki haladást képviselnek, megütik azt a mértéket, amelyeket a gazdaságosság tekintetében előírnak. Van-e biztosíték arra, hogy az öt vasasvállalat és az egy építőanyag-ipari nagyvállalat a korántsem könnyű feladatát eredményesen oldja meg? — Van — állítjuk mi is az ismeretek birtokában. A Vas-, Fém- és Villamosenergiaipari Dolgozók Szakszervezete nemrég tartott jubileumi ülésén méltán hangzottak el elismerések a munkában, az eredmények gyarapításában, a szocializmus teljes felépítésén tevékenykedő vasasokról. Ugyanilyen sikerekért jeleskedtek a Beton- és Vasbetonipari Művek dolgozói a fővárosi és a vidéki üzemekben. Az építőipari műszaki haladás útján elsőnek kezdték meg hazánkban az előregyártott építőipari elemek készítését a lakótelepek és iparvállalatok számára. A régi termékek abbahagyása, a gyártmányszerkezet kicserélése, felfrissítése — a haladás, a népgazdaság érdekeinek megfelelően — bonyolult feladat. A munkás- és műszakikollektívák, gazdasági vezetők párbeszéde az átállásról, az útkeresésről megkezdődött és a közös összefogás eredményeként jó irányban bontakoznak ki az intézkedések is. A gyárak jövőjét — visszatérve a szemüvegtémára — objektíven, jó szemüvegen kell rá***, Vígastván Brezsnyev május elsejei beszéde után a szovjet békeprogram a világpolitika középpontjában A külpolitikai helyzet A SZOVJET BÉKEPOLITIKÁT kommentálták a hírügynökségek és a külföldi rádióadók Leonyid Brezsnyev május 1-i beszéde nyomán. Az AFP megállapította: az SZKP főtitkára leszögezte, hogy ez a békepolitika határozza meg a Szovjetunió kapcsolatainak fejlődését Franciaországgal, az NSZK-val és más európai államokkal. A hírügynökségek ugyancsak idézik Brezsnyevnek azt a mondatát: „Ezután is elő fogjuk mozdítani a szovjet—amerikai kapcsolatokat, a kölcsönös megbecsülés és előnyök alapján.” Az ünnep előestéjén egyébként Moszkvában közzétették az 1972-es Lenin-békedíjasok névsorát. A béke megőrzéséért és erősítéséért vívott küzdelemben szerzett kiemelkedő érdemeiért Leonyid Brezsnyev, Salvador Allende chilei elnök, Enrique Pastorino, a Szakszervezeti Világszövetség elnöke és James Aldridge író, angol közéleti személyiség kapta meg a nemzetközi Lenin-békedíjat. Mint a békedíj bizottság indokolásában hangsúlyozta, Brezsnyev nevével eltéphetetlenül összefügg az a kezdeményező és dinamikus külpolitikai program, amelyet a nemzetközi közvélemény méltán nevez a szovjet békeprogramnak. Brezsnyev és Nixon múlt évi moszkvai tárgyalásai után — amelyet az SZKP KB-nak közelmúltban megtartott plénuma úgy értékelt, mint fordulópontot a két ország kapcsolataiban , most fokozott érdeklődés előzi meg Kissinger nemzetbiztonsági főtanácsadó pénteken kezdődő, értesülések szerint négy-öt napos moszkvai látogatását. Amint a washingtoni Fehér Ház szóvivője közölte, Kissinger szovjet párt- és állami vezetőkkel találkozik majd, megbeszéléseket folytat a „kölcsönös érdeklődésre számot tartó kérdésekről, köztük Brezsnyev tervezett egyesült államokbeli látogatásának programjáról”. Az amerikai sajtóban egyelőre valamennyi más témát háttérbe szorít a Watergate-botrány. Pedig ezekben a napokban olyan nagy fontosságú esemény színhelye Washington, mint a Nixon—Brandt találkozó. Ugyanakkor Indokína problémaköre több szempontból ishétfőn befejeződtek a VDK—amerikai párizsi megbeszélések. Lon Nol rendszere kritikus helyzetben van) fokozott figyelmet érdemel. A VDK és az Egyesült Államok képviselői, akik egy héten belül három alkalommal tanácskoztak Párizsban, kedden jelentéstételre hazautaztak. Sullivan államtitkár a konzultáció mérlegét megvonva kijelentette, hogy „kormánya nem elégedett azzal, ahogyan a VDK a párizsi békemegállapodást végrehajtja”, majd fenyegetően hozzátette: Hanoinak választania kell a megállapodás tiszteletben tartása, vagy egy újabb katonai konfrontáció között. Nguyen Co Thach külügyminiszter-helyettes viszont leszögezte, hogy a VDK nem hajlandó a fenyegetések árnyékában tárgyalni, és „a légkör pillanatnyilag nem túlságosan kedvező” Kissinger és Le Duc Tho újabb találkozója szempontjából. Ez a mondat lényegében válasznak tekinthető a Fehér Ház múlt heti egyoldalú bejelentésére, amely szerint a két politikus megállapodott volna egy májusi párizsi találkozóban. Kissinger szerdán a sajtó képviselői előtt megismételte, hogy állítólag elvi megállapodás jött létre Hanoi és Washington között, ugyanakkor beismerte: a szóban forgó találkozó időpontját konkrétan nem rögzítették. Brandt nyugatnémet kancellár szerdán befejezte hivatalos tárgyalásait Nixon elnökkel. A Washington Postban Victor Zorza, a csúcstalálkozó főtémájaként a Kissinger által felvetett „új atlanti chartát” említi, s megállapítja: Washington gyakorlatilag ultimátumot intézett vonakodó nyugat-európai szövetségeseihez. Ami a Watergate-ügyet illeti, Nixon elnök elfogadta három vezető fehér házi munkatársának lemondását, sőt bejelentették, hogy Kleindienst igazságügyminiszter is felmentését kérte. Helyét egyelőre Richardson hadügyminiszter foglalja el. Ezt követően Nixon beszédet intézett az amerikai néphez, amelyet azonban — amint az MTI jelenti — még párthívei is erős kétkedéssel fogadtak. Az elnök ugyan elismerte a hivatalából következő „végső felelősséget” beosztottai cselekedeteiért, a magyarázgatást azonban mindenképpen megkésettnek és elégtelennek minősítik Washingtonban. Brunnrcy: Jelenítik eredmények a szocializmus pozícióinak erősítésében, a béke megszilárdításában Amint a TASZSZ jelentette, Leonyid Brezsnyev kedden a moszkvai Vörös téren, a Leninmauzóleum emelvényéről a május 1-i ünnepség alkalmából beszédet mondott. Kijelentette: „Mi, szovjet emberek, jogos büszkeséget érzünk, mert a munka felszabadulása nálunk kezdődött a Nagy Októberi Forradalom napjaiban, országunk már 55. éve szilárdan lobogtatja a világ összes népei tartós békéjének és barátságának zászlaját.” Beszédében leszögezte: „ Az SZKP XXIV. kongresszusa óta jelentős eredményeket értünk el, a szocializmus pozícióinak erősítésére és a béke megszilárdítására irányuló a pártunk által élvonalba helyezett feladatok megoldásában. A párt Központi Bizottságának plénuma a napokban összegezte e téren végzett munkánk eredményeit. A plénum részvevői mély megelégedéssel állapították meg, hogy messze előre haladtunk a XXIV. pártkongresszuson elfogadott békeprogram megvalósításának útjén. Véget ért a vietnami háború, amelynek befejezéséért a Szovjetunió állhatatosan és következetesen síkraszállt, Európában komoly pozitív változások történtek. „Sürgetjük Európa véres múltjának leküzdését, de nem azért, hogy elfelejtsük, hanem hogy soha Kádár János üdvözlő távirata Leonyid Brezsnyevhez Kádár János, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának első titkára az alábbi táviratot intézte L. I. Brezsnyevhez, a Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Bizottsága főtitkárához: Tisztelt Brezsnyev Elvtárs! A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága, a magyar kommunisták, egész dolgozó népünk és a magam nevében szívből köszöntöm önt Lenin-békedíjjal történt kitüntetése alkalmából. Pártunk, a magyar nép ismeri és nagyra becsüli az ön állhatatos tevékenységét, amelyet a Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Bizottsága élén a szocialista külpolitika lenini elvei alapján a szocializmus, a kommunizmus, az általános emberi haladás s a népek közötti béke és barátság érdekében végez. Az ön munkássága kiemelkedő hozzájárulást jelent az SZKP XXIV. kongresszusán elfogadott békeprogram megvalósításához, amelynek eredményeként tartós enyhülési folyamat bontakozott ki a nemzetközi életben, s mind erőteljesebben érvényesül a különböző társadalmi rendszerű államok közötti békés egymás mellett élés politikája. Mindez méltán váltja ki a szocializmus, a kommunizmus, a haladás és a béke híveinek teljes elismerését. A béke megőrzéséért és erősítéséért vívott küzdelemben szerződ kiemelkedő érdemeiért történt kitüntetése alkalmából kívánunk önnek jó egészséget, alkotó erőt és további sikereket a kommunizmus és a béke javára. " többé ne ismétlődjék meg. Napjainkban, amikor a szocializmus Európa életének hatalmas, legyőzhetetlen erejévé vált, ez teljesen reális feladat” — mondotta Brezsnyev. „A SzovjetunióEurópában ugyanúgy, mint a világ más részeiben követett politikája mindenekelőtt békepolitika. Ez határozza meg kapcsolataink fejlődését Franciaországgal, a Német Szövetségi Köztársasággal és más európai államokkal egyaránt. Ez hatja át az európai biztonsági értekezlet előkészítésére irányuló aktív tevékenységünket is. Ugyanebből az álláspontból kiindulva kezeljük kapcsolatainkat egy olyan országgal is, mint az Egyesült Államok. Ezután is elő fogjuk mozdítani a szovjet—amerikai kapcsolatok kedvező fejlődését a kölcsönös megbecsülés és a kölcsönös előnyök alapján. Ugyanez országunk felfogása a Japánnal való kapcsolatokról is” — jelentette ki Brezsnyev. Hangsúlyozta, hogy „a tartós békéért harcolva nem feledkezünk meg arról, hogy a békével szemben ellenséges erők nem tették le a fegyvert, nem feledkezünk meg az agresszív körök fondorlatairól, megőrizzük magas fokú éberségünket”. Kissinger holnap Moszkvába érkezik Mint a szovjet külügyminisztériumhoz közelálló körökből ismeretessé vált, Henry Kissingert, Nixon amerikai elnök nemzetbiztonsági főtanácsadóját május 4-re Moszkvába várják. Az MTI washingtoni híre szerint a Fehér Ház is bejelentette, hogy Kissinger előzetes megállapodás értelmében május 4-én Moszkvába érkezik a Szovjetunió és az Egyesült Államok közötti közös érdekű kérdések megvitatására. Kérdésekre válaszolva Warren helyettes szóvivő közölte, hogy Kissinger várakozás szerint 4-5 napig marad a szovjet fővárosban a kétoldalú kapcsolatok és a közös érdekű nemzetközi problémák átfogó megvitatására és előreláthatólag érinteni fogják Leonyid Brezsnyev, az SZKP főtitkára tervezett amerikai viszontlátogatásának kérdését is. Warren közölte azt is, hogy Nixon elnök nemzetbiztonsági főtanácsadója Moszkvából egyenesen visszatér Washingtonba és nem áll meg útközben Párizsban. Európa „egyenlő partnerségét” hangsúlyozta Brandt Washingtonban Befejeződött a kétnapos csúcstalálkozó Washingtonból jelenti az MTI. Nixon elnök és Brandt, nyugatnémet kancellár szerdai találkozójukon befejezték kétnapos megbeszéléseiket, amelyek során áttekintették kétoldalú kapcsolataikat, illetve az Egyesült Államok és a Közös Piac közötti problémákat, különös tekintettel a folyamatban levő és soron következő kelet-nyugati tárgyalásokra. A megbeszélések után a washingtoni sajtóklubban adott ebéden Brandt hangsúlyozta: Nixon elnökkel,„teljes egyetértettek abban, hogy szoros együttműködésre van szükségaz Egyesült Államok és európai szövetségesei között a messzemenő változások korszakában. Szükségünk van egymásra — mondotta a kancellár — biztonsági okokból és kereskedelmi-gazdasági partnerekként is. Nem szabad megengedni, hogy az egyik területen mutatkozó nehézségek szükségtelenül kihassanak a másik területre”. Brandt ily módon félreérthetetlenül elutasította a Nixon-kormány „láncolási” koncepcióját, amelynek értelmében Washington gazdasági-kereskedelmi engedményeket próbál kiszorítani NATO-party