Magyar Nemzet, 1973. május (29. évfolyam, 101-125. szám)

1973-05-03 / 101. szám

y­ •" Magyar Nemzet " A HAZAFIAS NÉPFRONT LAPJA • ·­­ r W • •• rr • Gyár­a­k jövője Ezeken a hasábokon soha nem állítottuk, hogy a nép­gazdaság széles területén minden úgy halad, mint a karikacsapás. Bőven szól­tunk a gondokról, zökke­nőkről, a felelőtlenségről és a megoldásra váró teendők­ről. Mindezeket a realitások talaján maradva, objektív szemüvegen át vizsgáltuk és vázoltuk a kivezető utakat, megoldásokat. Vannak még jócskán, akik elszakadva a valóságtól, nem ismerve a nagy és a kis összefüggése­ket , sötét szemüvegen át nézik az országot, lebecsü­lik eredményeinket. Csak a hibákat, az elmaradásokat, a mulasztásokat emlegetik, a különböző intézmények helytelen intézkedéseit, el­hamarkodott határozatait. Kétségtelen, ilyesmik is bőven előfordulnak, bosz­­szantják az embert, de még­sem csak az utóbbiak a jel­lemzőek társadalmi életünk­re. Nem lenne helyes, ha csupán ezeket látnánk a köz­életi mérleg egyik serpenyő­jében és nem vennénk ész­re, hogy a mérleg másik ol­dalán sokkal több eredmény sorakozik fel. Most jelent meg a Magyar Statisztikai Zsebkönyv legújabb kötete, amelyről elmondhatjuk is­mét: rendkívül tanulságos olvasmány. A számok erejé­vel bizonyítja fejlődésünket. Közvéleményünk előtt mind világosabbá válik, hogy a nemzetközi ranglét­rán az összehasonlítás az eredményeket illetően a nemzeti jövedelem gyarapo­dásával mérhető leginkább. Ilyen tekintetben is jelentős a fejlődés. A zsebkönyv ada­tai szerint az előállított új értékek volumene — a mun­kások, technikusok, mérnö­kök, alkalmazottak, más dolgozó rétegek közös fára­dozásával — tetemesen emelkedett. Három adatot említünk: 1960-ban 153,1 milliárd forint volt a nem­zeti jövedelem, 1970-ben 259,3 milliárd, 1971-ben pe­dig már 276,7 milliárd fo­rintot tett ki összehasonlító áron számítva. Szorgalom, becsületes mun­ka, tehetség, kezdeményezés testesül meg ezekben az ada­tokban. Joggal lehetünk büszkék ezekre az eredmé­nyekre és az utóbbi két év­ben, a X. pártkongresszus óta elért sikereinkre. A Központi Bizottság novem­beri tanácskozása, az áprili­si megbeszélése, közben az országgyűlés tavaszi három­napos ülése is megállapítot­ta: gyarapszik az ország, minden megye, város, kerü­let, község. Jogos az örö­münk és büszkeségünk, nincsen okunk szégyenke­zésre. Van jócskán megoldásra váró feladat, rövid és hosz­­szabb távon gondunk. A Központi Bizottság novem­beri határozatának megfe­lelően a Minisztertanács ki­jelölte azt az 50 döntő jelen­tőségű ipari vállalatot, trösz­töt, amelyek tevékenységét különleges figyelemmel kí­sérik. A kormány kijelölte azt a hat ipari nagyvállala­tot is, amelyeknél a terme­lési szerkezet megváltozta­tásához külön központi se­gítséget nyújt. Az „ötvenek” és a „hatok”­­ az ország iparában jelentős szerepet töltenek be. Az 50 gyár — 180 termelőegység­gel — állítja elő egész ipari termelésünk 55 százalékát, az ipari export kétharmadát. Itt összpontosul az iparban foglalkoztatott munkaerő fele, itt valósulnak meg a központi fejlesztési progra­mok, az állami nagy beru­házások. , A hatok: a Magyar Hajó- és Darugyár, a Ganz-MÁ­­VAG, a Csepel Autógyár, a Hajtómű- és Felvonógyár, a Vörös Csillag Traktorgyár, valamint a Beton- és Vas­betonipari Művek abba­hagyja a gazdaságtalannak minősített termékek előállí­tását, helyettük új terméke­ket gyártanak nagy sorozat­ban, gazdaságosan. Nem könnyű és gyorsan megold­ható feladat a változások végrehajtása. Fock Jenő, a Minisztertanács elnöke az országgyűlés tavaszi ülés­szakán a kormány beszámo­lóját ismertetve is hangsú­lyozta ezeket. „Ezeknél a vállalatoknál — mondotta a továbbiakban — az állóesz­közök egy részének kicseré­lésétől, a munkaerők átkép­zésétől, átcsoportosításától kezdve, a termelési feltéte­lek átalakításáig, új techno­lógia bevezetéséig, új termé­kek újszerű termelési mód­szerekkel történő előállítá­sáig, sok mindenre szükség van. Központi segítséget és helyi erőfeszítéseket egy­aránt igénylő, fokozatosan megoldható feladatokról van szó.”’ A hat nagyvállalatnál kö­vetkezetesen és fokozatosan állnak át az új feladatokra és olyan termékeket gyárta­nak majd, amelyekre a nép­gazdaságnak a belső ellátás és export vonatkozásában egyaránt szüksége lesz és a gépek, berendezések, tarto­zékok műszaki haladást képviselnek, megütik azt a mértéket, amelyeket a gaz­daságosság tekintetében elő­írnak. Van-e biztosíték arra, hogy az öt vasasvállalat és az egy építőanyag-ipari nagyvállalat a korántsem könnyű feladatát eredmé­nyesen oldja meg? — Van — állítjuk mi is az ismeretek birtokában. A Vas-, Fém- és Villamosener­giaipari Dolgozók Szakszer­vezete nemrég tartott jubi­leumi ülésén méltán hang­zottak el elismerések a mun­kában, az eredmények gya­rapításában, a szocializmus teljes felépítésén tevékeny­kedő vasasokról. Ugyanilyen sikerekért jeleskedtek a Be­ton- és Vasbetonipari Mű­vek dolgozói a fővárosi és a vidéki üzemekben. Az építő­ipari műszaki haladás útján elsőnek kezdték meg ha­zánkban az előregyártott építőipari elemek készítését a lakótelepek és iparválla­latok számára. A régi termékek abbaha­gyása, a gyártmányszerkezet kicserélése, felfrissítése — a haladás, a népgazdaság ér­dekeinek megfelelően — bo­nyolult feladat. A munkás- és műszaki­­kollektívák, gazdasági veze­tők párbeszéde az átállásról, az útkeresésről megkezdő­dött és a közös összefogás eredményeként jó irányban bontakoznak ki az intézke­dések is. A gyárak jövőjét — visszatérve a szemüveg­témára — objektíven, jó szemüvegen kell rá***, Víg­astván Brezsnyev május elsejei beszéde után a szovjet békeprogram a világpolitika középpontjában A külpolitikai helyzet A SZOVJET BÉKEPOLITIKÁT kommentálták a hírügynök­ségek és a külföldi rádióadók Leon­yid Brezsnyev május 1-i beszéde nyomán. Az AFP megállapította: az SZKP főtitkára leszögezte, hogy ez a békepolitika határozza meg a Szovjetunió kapcsolatainak fejlődését Franciaországgal, az NSZK-val és más európai államokkal. A hírügynökségek ugyancsak idézik Brezsnyevnek azt a mondatát: „Ezután is elő fogjuk mozdítani a szovjet—amerikai kapcsolatokat, a kölcsönös megbecsülés és előnyök alapján.” Az ünnep előestéjén egyébként Moszkvában közzétették az 1972-es Lenin-békedíjasok névsorát. A béke megőrzéséért és erősítéséért vívott küzdelemben szerzett kiemelkedő érdemeiért Leonyid Brezsnyev, Salvador Allende chilei elnök, Enrique Pastorino, a Szakszervezeti Világszövetség elnöke és James Aldridge író, angol közéleti személyiség kapta meg a nemzet­közi Lenin-békedíjat. Mint a békedíj bizottság indokolásában hangsúlyozta, Brezsnyev nevével eltéphetetlenül összefügg az a kezdeményező és dinamikus külpolitikai program, amelyet a nemzetközi közvélemény méltán nevez a szovjet békeprog­ramnak. Brezsnyev és Nixon múlt évi moszkvai tárgyalásai után — amelyet az SZKP KB-nak közelmúltban megtartott plénuma úgy értékelt, mint fordulópontot a két ország kapcsolataiban , most fokozott érdeklődés előzi meg Kissinger nemzetbiztonsági főtanácsadó pénteken kezdődő, értesülések szerint négy-öt napos moszkvai látogatását. Amint a washingtoni Fehér Ház szóvivője közölte, Kissinger szovjet párt- és állami vezetőkkel találkozik majd, megbeszéléseket folytat a „kölcsönös érdek­lődésre számot tartó kérdésekről, köztük Brezsnyev tervezett egyesült államokbeli látogatásának programjáról”. Az amerikai sajtóban egyelőre valamennyi más témát hát­térbe szorít a W­atergate-botrány. Pedig ezekben a napokban olyan nagy fontosságú esemény színhelye Washington, mint a Nixon—B­randt találkozó. Ugyanakkor Indokína probléma­köre több szempontból is­­hétfőn befejeződtek a VDK—ameri­kai párizsi megbeszélések. Lon Nol rendszere kritikus helyzet­ben van) fokozott figyelmet érdemel. A VDK és az Egyesült Államok képviselői, akik egy héten belül három alkalommal tanácskoztak Párizsban, kedden jelen­téstételre hazautaztak. Sullivan államtitkár a konzultáció mér­legét megvonva kijelentette, hogy „kormánya nem elégedett azzal, ahogyan a VDK a párizsi békemegállapodást végrehajt­ja”, majd fenyegetően hozzátette: Hanoinak választania kell a megállapodás tiszteletben tartása, vagy egy újabb katonai konfrontáció között. Nguyen Co Thach külügyminiszter-helyet­tes viszont leszögezte, hogy a VDK nem hajlandó a fenyegeté­sek árnyékában tárgyalni, és „a légkör pillanatnyilag nem túl­ságosan kedvező” Kissinger és Le Duc Tho újabb találkozója szempontjából. Ez a mondat lényegében válasznak tekinthető a Fehér Ház múlt heti egyoldalú bejelentésére, amely szerint a két politikus megállapodott volna egy májusi párizsi talál­kozóban. Kissinger szerdán a sajtó képviselői előtt megismételte, hogy állítólag elvi megállapodás jött létre Hanoi és Washington között, ugyanakkor beismerte: a szóban forgó találkozó idő­pontját konkrétan nem rögzítették. Brandt nyugatnémet kancellár szerdán befejezte hivatalos tárgyalásait Nixon elnökkel. A Washington Postban Victor Zorza, a csúcstalálkozó főtémájaként a Kissinger által felvetett „új atlanti chartát” említi, s megállapítja: Washington gyakor­latilag ultimátumot intézett vonakodó nyugat-európai szövet­ségeseihez. Ami a Watergate-ügyet illeti, Nixon elnök elfogadta három vezető fehér házi munkatársának lemondását, sőt bejelentették, hogy Kleindienst igazságügyminiszter is felmentését kérte. Helyét egyelőre Richardson hadügyminiszter foglalja el. Ezt követően Nixon beszédet intézett az amerikai néphez, amelyet azonban — amint az MTI jelenti — még párthívei is erős két­kedéssel fogadtak. Az elnök ugyan elismerte a hivatalából következő „végső felelősséget” beosztottai cselekedeteiért, a magyarázgatást azonban mindenképpen megkésettnek és elégtelennek minősítik Washingtonban. Brunnrcy: Jelenítik eredmények a szocializmus pozícióinak erősítésében, a béke megszilárdításában Amint a TASZSZ jelentette, Leonyid Brezsnyev kedden a moszkvai Vörös téren, a Lenin­­mauzóleum emelvényéről a május 1-i ünnepség alkalmá­ból beszédet mondott. Kijelen­tette: „Mi, szovjet emberek, jogos büszkeséget érzünk, mert a munka felszabadulása ná­lunk kezdődött a Nagy Októ­beri Forradalom napjaiban, országunk már 55. éve szilár­dan lobogtatja a világ összes népei tartós békéjének és ba­rátságának zászlaját.” Beszédében leszögezte: „ Az SZKP XXIV. kongresszusa óta jelentős eredményeket értünk el, a szocializmus pozícióinak erősítésére és a béke megszi­lárdítására irányuló a pártunk által élvonalba helyezett fel­adatok megoldásában. A párt Központi Bizottságának plénu­ma a napokban összegezte e téren végzett munkánk ered­ményeit. A pl­énum részvevői mély megelégedéssel állapítot­ták meg, hogy messze előre haladtunk a XXIV. párt­­kongresszuson elfogadott béke­­program megvalósításának út­jén.­­ Véget ért a vietnami há­ború, amelynek befejezéséért a Szovjetunió állhatatosan és következetesen síkraszállt, Európában komoly pozitív vál­tozások történtek. „Sürgetjük Európa véres múltjának le­küzdését, de nem azért, hogy elfelejtsük, hanem hogy soha Kádár János üdvözlő távirata Leonyid Brezsnyevhez Kádár János, a Magyar Szo­cialista Munkáspárt Központi Bizottságának első titkára az alábbi táviratot intézte L. I. Brezsnyevhez, a Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Bizottsága főtitkárához: Tisztelt Brezsnyev Elvtárs! A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága, a magyar kommunisták, egész dolgozó népünk és a magam nevében szívből köszöntöm önt Lenin-békedíjjal történt kitün­tetése alkalmából. Pártunk, a magyar nép ismeri és nagyra becsüli az ön állha­tatos tevékenységét, amelyet a Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Bizottsága élén a szocialista külpolitika lenini elvei alapján a szocializmus, a kommunizmus, az általános emberi haladás s a népek közötti béke és barátság érdekében végez. Az ön munkássága kiemelkedő hozzájárulást jelent az SZKP XXIV. kongresszusán elfogadott békeprogram megvalósításá­hoz, amelynek eredményeként tartós enyhülési folyamat bon­takozott ki a nemzetközi életben, s mind erőteljesebben érvé­nyesül a különböző társadalmi rendszerű államok közötti békés egymás mellett élés politikája. Mindez méltán váltja ki a szocializmus, a kommunizmus, a haladás és a béke híveinek teljes elismerését. A béke megőrzéséért és erősítéséért vívott küzdelemben szer­ződ kiemelkedő érdemeiért történt kitüntetése alkalmából kívánunk önnek jó­ egészséget, alkotó erőt és további sikereket a kommunizmus és a béke javára. " többé ne ismétlődjék meg. Napjainkban, amikor a szo­­cializm­us Európa életének ha­talmas, legyőzhetetlen erejévé vált, ez teljesen reális feladat” — mondotta Brezsnyev. „A Szovjetunió­­Európában ugyanúgy, mint a világ más részeiben követett politikája mindenekelőtt békepolitika. Ez határozza meg kapcsolataink fejlődését Franciaországgal, a Német Szövetségi Köztársa­sággal és más európai álla­mokkal egyaránt. Ez hatja át az európai biztonsági értekez­let előkészítésére irányuló ak­tív tevékenységünket is. Ugyanebből az álláspontból kiindulva kezeljük kapcsola­tainkat egy olyan országgal is, mint az Egyesült Államok. Ez­után is elő fogjuk mozdítani a szovjet—amerikai kapcsola­tok kedvező fejlődését a köl­csönös megbecsülés és a köl­csönös előnyök alapján. Ugyanez országunk felfogása a Japánnal való kapcsolatok­ról is” — jelentette ki Brezs­nyev. Hangsúlyozta, hogy „a tar­tós békéért harcolva nem fe­ledkezünk meg arról, hogy a békével szemben ellenséges erők nem tették le a fegyvert, nem feledkezünk meg az ag­resszív körök fondorlatairól, megőrizzük magas fokú éber­ségünket”. Kissinger holnap Moszkvába érkezik Mint a szovjet külügymi­nisztériumhoz közelálló körök­ből ismeretessé vált, Henry Kissingert, Nixon amerikai el­nök nemzetbiztonsági főta­nácsadóját május 4-re Moszk­vába várják. Az MTI washingtoni híre szerint a Fehér Ház is bejelen­tette, hogy Kissinger előzetes megállapodás értelmében má­jus 4-én Moszkvába érkezik a Szovjetunió és az Egyesült Államok közötti közös érdekű kérdések megvitatására. Kérdésekre válaszolva War­­ren helyettes szóvivő közölte, hogy Kissinger várakozás sze­rint 4-5 napig marad a szov­jet fővárosban a kétoldalú kapcsolatok és a közös érdekű nemzetközi problémák átfogó megvitatására és előrelátható­lag érinteni fogják Leonyid Brezsnyev, az SZKP főtitkára tervezett amerikai viszontláto­­gatásának kérdését is. Warren közölte azt is, hogy Nixon elnök nemzetbiztonsá­gi főtanácsadója Moszkvából egyenesen visszatér Washing­tonba és nem áll meg útköz­ben Párizsban. Európa „egyenlő partnerségét” hangsúlyozta Brandt Washingtonban Befejeződött a kétnapos csúcstalálkozó­­ Washingtonból jelenti az MTI. Nixon elnök és Brandt, nyugatnémet kancellár szerdai találkozójukon befejezték két­napos megbeszéléseiket, ame­lyek során áttekintették két­oldalú kapcsolataikat, illetve az Egyesült Államok és a Kö­zös Piac közötti problémákat, különös tekintettel a folyamat­ban levő és soron következő kelet-nyugati tárgyalásokra. A megbeszélések után a wa­shingtoni sajtóklubban adott ebéden Brandt hangsúlyozta: Nixon elnökkel,„teljes egyetér­tettek abban, hogy szoros együttműködésre van szükség­­az Egyesült Államok és euró­pai szövetségesei között a­ messzemenő változások korsza­kában. Szükségünk van egy­másra — mondotta a kancellár — biztonsági okokból és ke­reskedelmi-gazdasági partne­rekként is. Nem szabad meg­engedni, hogy az egyik terü­leten mutatkozó nehézségek szükségtelenül kihassanak a másik területre”. Brandt ily módon félreért­­hetetlenül elutasította a Ni­­xon-kormány „láncolási” kon­cepcióját, amelynek értelmé­ben Washington gazdasági-ke­reskedelmi­­ engedményeket próbál kiszorítani NATO-party

Next