Magyar Nemzet, 1973. május (29. évfolyam, 101-125. szám)
1973-05-03 / 101. szám
z nereiből az amerikai „védelmi hozzájárulásért” cserében. Jól tájékozott nyugatnémet források szerint Kissinger közelmúltban egy „új atlanti charta” kidolgozásáról előterjesztett elgondolását Nixon és Brandt csupán általánosságban érintette, miután világossá vált, hogy a bonni kancellár ,,hűvös tartózkodással” fogadta az amerikai kezdeményezést. A kedd esti banketten Brandt pohárköszöntőjében nyomatékosan rámutatott, hogy a közös piaci országok „egyenlő partneri viszonyt” akarnak az Egyesült Államokkal „Ma már jogosan beszélhetünk Európa személyiségéről abban az értelemben, ahogyan de Gaulle tábornok beszélt a nemzetek személyiségéről” — mondotta Brandt. Washingtoni tudósítónk telexjelentése Újabb lemondások és leleplezések a Watergate-ügyben NIxon beszéde Washington, május 2. Hétfőn bekövetkezett az elkerülhetetlen a Watergateválságban. Benyújtotta lemondását Nixon elnök két legfőbb belpolitikai munkatársa, Haldeman és Ehrlichman. Ugyancsak lemondott — az ügyben érintetlen, de a korábbi vizsgálat csődjéért pozíciójában felelős — Kleindienst igazságügyminiszter, s Nixon felszólította a lemondásra jogi tanácsadóját, a botrányban szintén főszereplő Deant. Az igazságügyi tárcát a Pentagonban még meg sem melegedett Richardson hadügyminiszter kapta. Haldeman és Ehrlichman lemondó levelében ártatlanságát hangoztatta, csupán a kialakult, napi harsogó újságcímekben tükröződő helyzet tarthatatlanságát hozta fel indokul. Kleindienst arra hivatkozott, hogy nem állhat a vizsgáló hatóságok élén, mert a megvádoltak barátai. Még hétfőn este Nixon elnök rádió- és tévébeszédet mondott. Elsősorban azt hangoztatta, hogy neki személy szerint semmi tudomása nem volt a Watergate-betörésről, majd az eltussolási manőverekről. Hivatkozott tavalyi külpolitikai lekötöttségére, s arra, hogy közismerten tudatosan felülemelkedett a kampányon, vagyis a napi ügyekkel beosztottai törődtek. Az elnök szigorú vizsgálatot ígért, s kizárta bármiféle „szerecsenmosdatás” lehetőségét. Nixon szerint a botrány szein az amerikai politika csődjét bizonyítja, éppen ellenkezőleg: a makacs vizsgálóbíró, az állhatatos sajtó segítette nyilvánosságra az igazságot. A Fehér Házban hónapon át (és valójában az egész Nixon-korszakban) ócsárolt sajtó dicséretét az elnök még azzal is megtoldotta, hogy beszéde után váratlanul betoppant a sajtóterembe, s az ott tartózkodó néhány tudósítónak voltaképpen megköszönte a bírálatokat. Másnap Ziegler sajtótitkár nyilvánosan kért bocsánatot a Washington Posttől. Nixon beszédét meglehetősen vegyes fogadtatásban részesítették az amerikai politikai körök. Részben kevesellték a tényfeltárást (az elnök csak ismert dolgokról szólt, holott a sajtó új szenzációi arra vallanak: még sok fordulat lesz a Watergate-ügyben). Hibáztatják Nixont a késlekedésért, s főleg azt tartották szerencsétlennek a kommentátorok, hogy az elnök még mindig a kormánykörökön belül akarja tartani a vizsgálat irányítását. A bizarr fordulatokban bővelkedő botránynak a kormányzattól függetlenített kivizsgálását követelik immár a kongresszusban, s méghozzá republikánus szenátorok a hangadók. Nixon meggyengült belpolitikai helyzetét látva máris kibontakozott az utódlási versengés az 1976-os elnökválasztásokra figyelmezve. Ennek az utódlási terepcsinálásnak két főszereplője Agnew alelnök, akinek nagy dilemmája az elnök iránti kötelező hűség és az elhatárolódás két lován lovagolni, s Connally ex-pénzügyminiszter, aki szerdán végre átlépett a Republikánus Pártba. Connally most már aligha lett volna képes kivárni a Watergate-ügy lezárását , ha még időben akart megérkezni új pártjába, így viszont azt akarja az újonnan jöttét gyanakvóan szemlélő republikánusoknak bebizonyítani, éppen a legválságosabb pillanatban csatlakozott, vezetői igénye tehát megalapozott. Avar János Saigon akadályozza a fogolycserét Pham Van Dong visszautasította az amerikai fenyegetőzést A nyugati hírügynökségek jelentése szerint a saigoni kormányzat szerdán ismét lemondta a már többször elhalasztott fogolycserét a két délvietnami fél között Saigoni részről hivatalosan a lépést azzal indokolták, hogy a Nemzetközi Ellenőrző és Felügyelő Bizottság jelenlegi indonéz elnöke, az előírtnál állítólag szélesebb légi folyosót követelt a foglyok átadásának színhelyére küldendő képviselői számára. A Reuter viszont NEIB- tisztekre hivatkozva azt közölte, hogy a saigoni kormányzat állítólag minden indok nélkül tájékoztatta a bizottságot: szerdán sem kerül sor a fogolyátadásra. A VNA hírügynökség hoszszabb jelentésben számol be arról, hogy április 28-án, vagy 29-én is, bár a DIFK megbízottai a kijelölt területre szállították az átadandó saigoni polgári foglyokat, a másik fél távol maradt. Ugyanakkor a megjelölt körzet felett felderítő repüléseket hajtott végre a saigoni légierő, sőt egy alkalommal tűz alá vette a színhelyet. A DIFK a Saigon által támasztott akadályok ellenére április 30-ig 385 polgári személyt adott át a saigoni félnek. Ezzel szemben a saigoni fél eddig csak 99 polgári személyt adott át a DIFK-nek az 1250 közül, akiknek átadására — az április 28-án pótlólag jelzett 500 személlyel együtt — a jelenlegi szakaszban kötelezte magát. A DIFK külügyminisztériuma szerdán nyilatkozatban tiltakozott az általa ellenőrzött felszabadított területei fölött végrehajtott amerikai felderítő repülések ellen. Május 2-én egy amerikaifelderítő repülőgép ezer méter magasságban szállt el Quana Tri tartományi székhelytől Gio Linh városa felé, az 1. számi országút fölött. Amikor a kémrepülőgép Ai Tu térsége fölött repült, a helyi népi fegyveres erők kellő időben tüzet nyitottak. A felderítő gép pontosan abban a légifolyosóban repült, amelyet a DIFK a NEFE gépei számára jelölt ki a térségben. Az MTI washingtoni jelentése szerint Nixon elnök megbeszélést folytatott szerdán Kissinger főtanácsadóval szokásos évi külpolitikai üzenetéről, amelyet ma este terjeszt a kongresszus elé. Kissinger a sajtó képviselőinek válaszolva utalt a vietnami tűzszüneti egyezményre. Leszögezte, hogy elvárja Hanoitól a reá háruló kötelezettségek betartását, ,, nyilvánvalóak azok az eszközök, amelyek rendelkezésre állnak, ha a másik fél nem tartja be a megállapodást”. Hanoiban a május 1-i díszszemle és felvonulás részvevői előtt Pham Van Dong miniszterelnök beszédet mondott. Emlékeztetett arra, hogy a párizsi megállapodás óta több mint 90 nap telt el, s ez alatt az Egyesült Államok és a saigoni kormányzat sorozatosan megszegte a béke helyreállításáról szóló megállapodás rendelkezéseit. A vietnami nép — mondotta a miniszterelnök — ismételten megerősíti, hogy erőszakkal, arcátlan fenyegetőzéssel nem lehet megfélemlíteni, letéríteni a harc útjáról, amely a győzelem útja is. (Aden, AFP) Huszonnégy magas rangú dél-jemeni diplomata, köztük Mohamed Szalem Aulaki külügyminiszter vesztette életét az Adentől 480 kilométerre történt repülőszerencsétlenség következtében. (Párizs, AFP) Európai körútját folytatva, Ohira japán külügyminiszter Belgrádból Párizsba érkezett. ___MiiowVpm/pt____ Két katona elrablása miatt Bejrútban heves összecsapás a hadsereg, és a palesztinok között Bejrútból jelenti az AFP és a Reuter. Heves összetűzések robbantak ki a libanoni, fegyveres erők és a palesztin gerillák között a Bejrút déli peremén levő Szabra és Chatila menekülttábor közelében, a repülőtérhez vezető úton. Szemtanúk közléséből kitűnt, hogy a hadsereg egységei géppuskatűzzel és automata fegyverekkel lőtték a palesztinok állásait, páncélautókat vonultattak fel a két tábor közelébe. Az összecsapásokra közvetlenül két libanoni katona elrablása adott okot. A palesztinok kedden hajnalban elhurcolták a hadsereg két katonáját, hogy így kényszerítsék a hatóságokat: bocsássák szabadon a múlt hét végén különböző merényletkísérletekért és robbanóanyag-rejtegetésért őrizetbe vett személyeket. A libanoni hadügyminisztérium délután közleményt adott ki, amely megállapítja, hogy a hadsereg két tagjának elrablása miatt a fegyveres erők szerdán délelőtt biztonsági intézkedéseket foganatosítottak, s miközben tárgyalások kezdődtek a hadsereg és a palesztinok képviselői között, a gerillák „fegyveres” támadást intéztek három kaszárnya ellen Bejrútban. A konfliktus kirobbanására vonatkozó Palesztinai magyarázat szerint a libanoni hadsereg szerdán a délelőtti órákban le akarta tartóztatni Abu Leilát, a front hivatalos szóvivőjét. Amikor ellenállásba ütköztek, tüzet nyitottak, amit a palesztinaiak viszonoztak. Röviddel a hadügyminisztériumi közlemény megjelenése után Jasszer Arafat, a palesztin felszabadítási szervezet elnöke telefonon kapcsolatba lépett Kamal Asszaddal, a libanoni képviselőház elnökével, s tudomására hozta, hogy a két elrabolt katona az ő lakásán tartózkodik. „A palesztinai ellenállási mozgalom hajlandó mindkettőjüket szabadon bocsátani, ha a harcok befejeződnek” — jelentette ki Arafat. A konfliktus közvetlen kiváltó oka elhárult, miután a gerillák szabadon engedték a libanoni hadsereg fogva tartott két, egyes jelentések szedni három, katonáját. Ennek renére még az esti órákban is szórványos lövöldözés hallatszott Bejrút peremén. Szadat elutasította a részleges rendezés tervét A harci felkészüléssel párhuzamosan Kairó folytatja diplomáciai erőfeszítéseit Kairóból jelenti az MTI. Anvar Szadat egyiptomi elnök május elsején beszédet mondott Mehalla Al-Kubrában, a Nílus-delta egyik legjelentősebb ipari központjában. Az egyiptomi politika fő célkitűzéseit három pontban foglalta össze: 1. a megszállt területek felszabadítása, 2. a társadalom újjáépítése, 3. az igazságos közel-keleti béke megteremtése. Hangsúlyozta, hogy az ország harci felkészítésével párhuzamosan folytatódnak a diplomáciai erőfeszítések is. Leszögezte, hogy országa nem mond le egyetlen talpalatnyi megszállt területről sem, s nem bocsátkozik alkuba a palesztinai nép jogairól. Újból megismétlem — mondotta —, hogy nem lehet szó részleges rendezésről, átmeneti megoldásról, elkülönített megoldásról és tárgyalásokról. Szadat a békés rendezéssel kapcsolatos amerikai—izraeli mesterkedéseket leleplezve rámutatott, hogy az úgynevezett Rogers-terv célja a tűzszünet életbeléptetése volt. Az Egyesült Államok és Izrael ragaszkodik a tűzszünet fenntartásához — folytatta —, mert az rövid és hosszú távon egyaránt az izraeli és az amerikai érdekeket szolgálja. Az államfő emlékeztetett arra, hogy Egyiptom felkérte a Biztonsági Tanácsot: vizsgálja meg a közel-keleti helyzetet a 242. számú határozat elfogadásától napjainkig. Az ENSZ-nek meg kell határoznia álláspontját Izraellel szemben, amely szembehelyezkedik az ENSZ és a Biztonsági Tanács határozataival. Szadat cáfolta, hogy Olaszország vagy más állam javaslatot tett volna Egyiptomnak egy új Szuezi-csatorna építésére. Kairó egyébként is elvet minden, a második Szuezi-csatorna építésére vonatkozó esetleges javaslatot, formáját és tartalmát tekintve egyaránt — mondotta. Új latin-amerikai szervezet létrehozását javasolta Castro Havannából jelenti a TASZSZ: Fidel Castro, a Kubai KP KB első titkára, a forradalmi kormány miniszterelnöke május 1-én ünnepi beszédet mondott Havannában. Castro behatóan foglalkozott az Egyesült Államok és a latin-amerikai országok viszonyával, majd leszögezte: Ma nemcsak Kuba száll szembe az amerikai imperialisták diktátumával, hanem más latinamerikai országok is. Ezek közé tartozik mindenekelőtt Chile, továbbá a perui, valamint a panamai nép. A latin-amerikai és a karib-tengeri országok érdekei megkövetelik az erők egyesítését és egy olyan regionális szervezet létrehozását, amely megfelelne népeik vágyának. Kuba kész belépni egy ilyen szervezetbe. Kuba ugyancsak kész párbeszédet folytatni az Egyesült Államokkal — hangsúlyozta Castro —, de csak akkor, ha az Egyesült Államok lemond Kubával szemben a blokádpolitikájáról és egész Latin-Amerikában folytatott hegemonista politikájáról. Az Egyesült Államokkal bármilyen párbeszéd csupán az egyenjogúság alapján lehetséges. A nyugati hírügynökségek úgy értékelték Castro beszédét, mint javaslatot egy latinamerikai — tehát az Egyesült Államok nélküli — regionális szervezet létrehozására. Rendkívüli állapot Argentína öt tartományában Kedden pontban éjfélkor lejárt az ultimátum, amelyet az argentin gerillákhoz intézett Sanchez de Bustamente tábornok, a rendkívüli állapot Buenos Aires-i körzetparancsnoka. A felszólítás értelmében a gerilláknak szabadon kellett volna bocsátaniuk a fogságukban levő két katonatisztet: Francisco Alemán ellentengernagyot és Jacobo Nasifot, a csendőrség parancsnokát, valamint két polgári személyt. A tábornok rádióbeszédben közölte, hogy a legnagyobb szigorral szereznek érvényt a szükségállapot rendelkezéseinek. Az AFP és az AP jelentése szerint Argentína öt legnagyobb tartományában, köztük Buenos Airesben a rendkívüli állapotot Hermes Quijada ellentengernagy hétfői meggyilkolása után vezette be a katonai junta. Katonák vették át az irányítást Cordoba, Santa Fe, Mendoza és Tucuman tartományban. A hétfői merényletért az „Augusztus 22-e” csoport — a „népi forradalmi hadsereg” nevű ultrabaloldali városi gerillaszervezet egyik frakciója vallatta a felelősséget. 10 (Moszkva, TASZSZ) Bohuslav Chnoupek csehszlovák külügyminiszter szerdán Moszkvába érkezett. O (Stockholm, Reuter) Olszowski lengyel külügyminiszter háromnapos látogatásra Stockholmba érkezett, Krister Wickman svéd kollégája meghívására. O (Moszkva, TASZSZ) Cservonyenkót, az SZKP KB tagját nevezték ki a Szovjetunió rendkívüli és meghatalmazott párizsi nagykövetévé. A diplomata 1965 és 1973 között a Szovjetunió prágai, azt megelőzően pedig pekingi nagykövete volt. Argentína A tevonisták és a hadsereg AZ ERŐSZAK Argentínában újabb szakaszába lépett. A hírügynökségek hétfőn jelentették, hogy Buenos Airesban a zsúfolt utcai forgalmat kihasználva két motorkerékpáros lelőtte Hermes Quijada ellentengernagyot, az argentin vezérkari főnökök egyesített bizottságának volt vezetőjét. Válaszként, a csaknem nyolc éve kormányzó katonai junta, Alejandro Lanusse elnökkel az élen, rögtönzött ülésen hozott határozatot arról, hogy az ország öt legnagyobb tartományában, természetesen Buenos Airesben is, rendkívüli állapotot léptetnek életbe. Ebben a dél-amerikai országban a fegyveres gerillacsoportok akciói nem jelentenek újdonságot. Mégis, március óta a hírmagyarázók értetlenül állnak a felújult terrorsorozattal szemben. A március 11-én tartott elnökválasztáson, amelyet gyakorlatilag első ízben tartottak reális körülmények között Perón elnök 1955-ös megdöntése óta, a peronista mozgalom aratott sikert. A márciusi forduló alkalmával a mozgalom elnökjelöltje, Héctor Cámpora, a szavazatoknak több mint 49 százalékát szerezte meg, majd április 15-én a még függő posztokért tartott második forduló alkalmával a peronisták döntő győzelmet arattak. Az ország huszonkét tartományából húsz kormányzói posztot, a 69 szenátusi helyből 43-at, a 243 képviselői mandátumból pedig 143-at a madridi száműzetésben élő exelnök hívei, illetve a velük választási szövetséget alkotó több kis csoport jelöltjei szerezték meg. Hivatalosan május 25-én iktatják be Camporát elnöknek, és ezzel a nerronista mozgalom a csaknem két évtizedes üldöztetés és hátrányos politikai megkülönböztetés után ismét hatalomra kerül. Ezzel elméletben indokolttá vált a különféle beállítottságú gerillacsoportok tevékenysége, hiszen akcióikat a „katonai elnyomás” és a külföldi monopóliumok uralma ellen hajtották végre. Mióta Lanusse elnök ígéretet tett az általános választások megtartására, nyilvánvaló, hogy az erőszak csak a feszültséget növelhette. S különösen most, a május 25-i időpont közelségéből lehet arra következtetni, hogy a merényletsorozat éppen a gerillák követte célok ellenkezőjét válthatja ki: az egyéni terror lehetőséget nyújt a fegyveres erők Perón-ellenes szárnyának az intézményes erőszak alkalmazására. Ez nem feltétlenül jelentheti Cámpora beiktatásának elhalasztását — bár elméletben ez sincs kizárva —, hanem a rend fenntartása címén a katonaság politikai irányító szerepének megőrzését. A GERILLASZERVEZETEK közül a magukat hivatalosan is peronistáknak valló csoportok, így például a „Montoneros” — amely a Perón elnök megdöntésében irányító szerepet játszó, s később az ország elnöki funkcióját is betöltő Aramburu meggyilkolásával vált ismertté — az utóbbi időben a mozgalom jól felfogott érdekét szem előtt tartva, háttérbe vonult. Annál többet lehet viszont hallani a trockista, ultrabalos beállítottságú „népi forradalmi hadseregről”. Időrendi sorrendben emlékeztetni lehet arra, hogy Perón tavaly őszi egyhónapos Buenos Aires-i tartózkodása idején viszonylagos nyugalom volt Argentínában. Ezt a csendet közvetlenül az újév előtt törte meg éppen a ,,néni forradalmi hadsereg” Emilio Berisso ellentengernagy meggyilkolásával. A gerillák akciójukat azzal indokolták, hogy Berisso mint a haditengerészeti főparancsnokság műveleti és tervezési részlegének parancsnoka, felelős volt a tavaly nyáron a trelew-i haditengerészeti támaszponton bekövetkezett tragikus eseményekért. (Augusztusban a gerillák egy csoportja látványos és sikeres szökést hajtott végre a rawsoni börtönből, majd Trelew repülőterén megkaparintottak egy gépet és azzal Chilébe távoztak. Mindazokat, akik az akcióban segédkeztek, tizenkilenc embert, átszállították a haditengerészet támaszpontjára, ahol aztán állítólagos szökés közben tizenhetet agyonlőttek. Mindenesetre 1973-ban a márciusi választások időpontjáig Argentínában tizenhárom emberrablás történt. A terrorakciók azóta sem szűntek meg. Április első hetében, tehát már a peronisták nyilvánvaló választási győzelme után a „népi forradalmi hadsereg” vállalta magára Francisco Alemán ellentengernagy elrablását majd egy másik csoport meggyilkolta Héctor Alberto Iribarren ezredest és ugyancsak a gerillaszervezetek fogságába került négy külföldi cég, köztük a Cocacola és a Kodak igazgatója. E két vállalati vezetőt fél-, illetve egymillió dollár váltságdíj fejében később szabadon engedték. A most hétfői merényletért ismét a „népi forradalmi hadsereg” egyik frakciója, az „Augusztus 22” csoport vállalta a felelősséget; közleményük szerint a gyilkosság bosszú volt a trelewi vérengzésért. Az Áldozatok fegyvernembeli hovatartozását vizsgálva feltűnő, hogy azok elsősorban a haditengerészet vezérkarából kerültek ki. Első benyomásra valóban elfogadható az a magyarázat, hogy a különféle gerillacsoportok a múlt évi vérengzésért kívántak bosszút állni. Van azonban az ügynek politikai vonatkozása is, mégpedig az, hogy közismerten a haditengerészet a legerősebben Perón-ellenes beállítottságú a három fegyvernem közül. Az elmúlt hónapokban valahányszor találgatások terjedtek el arról, hogy a katonaság megakadályozni kívánná a peronista hatalomátvételt, a hírmagyarázók mindig ennek e fegyvernemnek a köreiben puhatolóztak. Sőt néhány hírügynökség tudósítója még azt a feltételezést is megkockáztatta, hogy a politikai merényletek mögött nem is a szélsőbaloldali vagy ■ anarchista szervezeteket kell keresni, hanem a hadseregen belül egymással vetélkedő erőket, így elsősorban a haditengerészetet, amely a mesterségesen szított zűrzavarral kívánná megtartani a hatalmat. A közelmúltban a Corriere della Sera Roberto Santucciónak, a „népi forradalmi hadsereg” vezetőjének nyilatkozatát közölte. A gerillaparancsnok egyebek között hangsúlyozta, hogy május 25-től kezdve „feltételes támogatást” nyújtanak Cámpora elnöknek, előmozdítják az általuk pozitívnak tartott intézkedések megvalósulását. Ugyanakkor ez nem jelenti azt, hogy akcióikat beszüntetnék, hanem „folytatjuk harcunkat a hadsereg és valamennyi elnyomó erő ellen, csakúgy, mint a nép ellenségei ellen”. A POLITIKAI REALITÁSOK teljes mellőzését tükrözi ez a nyilatkozat, hiszen az argentin hadsereg egyértelműen kifejezésre juttatta azt az eltökéltségét, hogy a választási eredményektől függetlenül a jövőben is beleszólni kíván az ország irányításába. Ilyen körülmények között egyszerűen kizárt Cámpora kormányának támogatásával egyidőben terrorakciókat indítani a hadsereg ellen. Héctor Cámpora még április elején felhívással fordult az ország lakosságához; a szélsőséges tevékenység azonnali megszüntetését kérte, mondván, hogy a szavazóurnák eredménye biztosítékot jelent a választók akaratának érvényesülésére. Kérése, amint a legutóbbi események mutatják, nem érte el a kívánt hatást. Az argentin fegyveres erők most hétfőn éppen az újabb gyilkosságra való hivatkozással jelentették be a rendkívüli állapotot, a korábban eltörölt halálbüntetés visszaállítását, a gyülekezési tilalmat, a rögtönbíráskodást. Héctor Cámpora pedig, aki ezekben a napokban ismét Madridban tartózkodott, hogy Perónnal véglegesen kidolgozza a május 25-én hivatalba lépő kormány listáját, nem tehetett mást, mint eleget tett Lanusse elnök felszólításának és azonnal hazatért Buenos Airesbe. A sietség érthető, hiszen a tárgyalás fő témája nem a gerillakérdés lesz, hanem a peronista hatalomátvétel és a hadsereg viszonya. Az ultimátumot a fegyveres erők nyújtják át, Camporának legfeljebb a feltételek enyhítéséről van módja alkudozni. Lovas Gyula Csütörtök, 1973. május 3.