Magyar Nemzet, 1973. június (29. évfolyam, 126-151. szám)
1973-06-01 / 126. szám
-- Magyar Nemzet =· A HAZAFIAS NÉPFRONT LAPJA • Kevesen vannak Mármint a kisiparosok. Legalábbis az derül ki azokból a számokból, amelyeket a KIOSZ legutóbb tartott választmányi értekezletein ismertettek. Hosszú idő óta most először csökkent, ha nem is lényegesen, az országban dolgozó mesterek száma. Ami pedig a fővárost illeti, itt csaknem háromszázzal kevesebb a műhely, mint hat hónappal ezelőtt. Aligha valósítható tehát meg — hangoztatták a megbeszéléseken — a fővárosi tanácsnak az a célkitűzése, amely szerint a negyedik ötéves tervben a szocialista szektorok erőteljes fejlesztése mellett 14—15 százalékkal növelni kell a kisipari szolgáltatások összegét. Ez a probléma mindnyájunkat érdekel. Jól tudjuk például, hogy az életszínvonal emelkedéséhez nemcsak a több háztartási gép és televízió, autó üzembe helyezése tartozik, hanem az is, hogy gyorsan és megfelelően ki lehessen javítani, ha ezeken valamilyen hiba mutatkozik. Ugyanez vonatkozik ruhánkra, cipőnkre, a lakásunkban felszerelt vízcsapokra és konnektorokra is. A javítások és szolgáltatások több mint felét azonban még mindig a kisipari műhelyek végzik. Óhatatlan zavarok keletkezhetnek abból, ha az elvégzendő javítások, az igényelt szolgáltatások mennyiségének növekedésével a szükséges szakemberek száma nem tart lépést, inkább csökken. Vajon miért? Ezt a jelenséget sokféleképpen boncolgatják. Volt idő, amikor az aránytalanul megemelt adó miatt adták vissza sokan az iparigazolványt. Ma ez már mind ritkábban fordul elő. Az adó összege az érdekelt szakmáknak a javaslatai alapján alakul ki, és az esetleges tévedéseket a fellebbezés során helyesbítik. Munka is akad bőven, tehát a foglalkoztatás hiánya miatt szintén ritkán kerülhet sor egy-egy műhely bezárására. Az okok kutatása közben nem feledkezhetünk meg arról, hogy eltelt az a várakozási idő, amely szükséges a kis pari nyugdíjjogosultság eléréséhez. Ha ez a nyugdíj nem is nagy, sok esetben mégis megfelelő ahhoz, hogy a megöregedett mester ne érezze magát teljesen ráutalva a hozzátartozók kénye-kedvére, hiszen ő is hozzájárulhat a közös kiadások fedezéséhez, Így azután olyanok is abbahagyják az ipart, akik korábban, nyugdíjlehetőség híján mindaddig dolgoztak, amíg a szó szoros értelmében ki nem esett kezükből a szerszám. És hogy ez valóban így van, bizonyítják a rideg számok: a Budapesten visszaadott iparjogosítványoknak csaknem a fele olyanoké, akik ezzel egyidejűleg bejelentették igényüket a nyugdíj folyósítására. De vajon miből adódik az ezeken felüli csökkenés? Aligha tévedünk, ha az okok közül a legfontosabbnak a helyiségproblémát említjük. Napjainkban szinte lehetetlen műhelyhelyiséghez jutni és ahol mégis sikerül, ott az igénybevételhez szükséges jelentékeny összeg riasztja el a kezdő iparost. Munkája megkezdése előtt természetesen még nem tudhatja, beválnak-e számításai, tehát kétszer is meggondolja, amíg a szükséges és gyakran csak kölcsön formájában megszerezhető öszszeget a helyiségbe fekteti. Arról már nem is szólunk, hogy sok műhely felszerelése amúgy is jelentős anyagiakat igényel. Gondoljunk csak az autószerelőkre, a kelmefestőkre, vagy néhány más olyan szakmára, amely hasonlóan drága berendezéssel dolgozik. Azt sem hagyhatjuk figyelmen kívül, hogy a pénz nem hever a földön, senki sem számíthat arra, hogy műhelyének megnyitása után egyik napról a másikra tömegesen jelentkeznek majd a megrendelők. A kezdéshez tehát türelem kell a kitartás, így érthető, ha már megszűnt az az idő, amikor valósággal közelharcot vívtak egy-egy iparigazolvány megszerzéséért. Most inkább arra kellene törekedni, hogy megfelelő agitációval rávegyék az alkalmasnak látszó szakembereket műhelyük megnyitására, a lakossági igények kielégítésére. És szükséges volna az is, hogy az eddiginél nagyobb mértékben álljon a kezdő iparosok mellé érdekképviseletük, a KIOSZ. Az ott található régi kitűnő mesterek segítsék az újakat útmutatással, tapasztalataik és munkamódszereik átadásával, a beszerzési források megismertetésével, a rendelkezések szövevényeinek magyarázatával és egyéb nélkülözhetetlen tudnivalókkal. Mindez persze a kérdés megoldásának csupán az egyik oldala. A javítások és szolgáltatások zavartalan elvégzését nem várhatjuk egyedül és kizárólag a magánkisiparosságtól. Annák kevésbé, mert a technika fejlődése ezen a téren is megköveteli sok olyan kisgép vagy szerszám beszerzését, amire az egyes ember talán nem képes, de amit az anyagilag összehasonlíthatatlanul kedvezőbb helyzetben levő szövetkezetek vagy tanácsi vállalatok megengedhetnének maguknak. Érthető, ha ezek inkább a nagy munkák felé kacsingatnak, de előbb-utóbb mégis rá kell majd ébredniük arra, hogy nem ezért hívták őket létre. Az állampolgár szemszögéből nézve egészen mindegy, ki javítja meg a leszakadt redőnyt, ki mázolja ki a konyhát, ki ver új sarkot a lekopott régi helyére. A lényeg az, hogy mindez gyorsan és jól történjen meg. Éppen ezért tartottuk szükségesnek, hogy néhány, teljességre távolról sem törekvő, de nagyon is időszerű gondolatot felvessünk a kisiparosok számának — egyelőre még nem nagy arányú — csökkenése, de még inkább a szolgáltatásokról szóló legutóbbi minisztertanácsi határozat alkalmából. Kemény István Megegyezés Helsinkiben az államok kapcsolatainak tíz alapelvéről A külpolitikai helyzet HELSINKIBEN ÉS BÉCSBEN konstruktív légkörben folynak a tanácskozások az európai biztonsági és együttműködési értekezlet előkészítéséről, illetve a haderők és stratégiai fegyverek kölcsönös csökkentéséről. Különösen a finn fővárosból jelentenek pozitív előrehaladást a nemzetközi hírügynökségek, újabb megállapodás született a napirend kérdéséről. Az osztrák fővárosban két- és többoldalú megbeszéléseken tárgyalnak a részt vevő országok küldöttei, ugyancsak kedvező légkörben. A nyugati világban a legfontosabb esemény a Nixon—Pompidou találkozó Reykjavíkban, Izland fővárosában. A két államfő megbeszélése — Kissinger és Robert előkészítő értekezlete után — csütörtök délelőtt kezdődött meg. A nyugati sajtó természetesen vezető helyen foglalkozik a csúcstalálkozóval. A francia újságok kommentárjai, mintegy válaszként Kissinger nyilatkozatára, határozottan leszögezik, hogy Pompidou elnök a találkozón a pénzügyi és kereskedelmi kérdéskomplexumot akarja előtérbe állítani. Kissinger ugyanis nyilatkozatában azt jelezte, hogy Nixon elnök elsősorban az „új atlanti charta” tervének megvitatására készül és továbbra is ragaszkodik az őszi atlanti csúcstalálkozó gondolatához, amit Párizs határozottan ellenez. A Figaro cikkében azt hangoztatja, hogy Pompidou — bár hivatalosan nem léphet fel a Közös Piac képviseletében — gyakorlatilag mégis az Európai Gazdasági Közösség érdekeinek szószólója és „kényelmetlenebb” tárgyalópartner Nixon számára, mint a bonni, londoni, vagy római kormányfők. ".A gazdasági kérdésekben — a Figaro szerint — Pompidou elnök határozottan leszögezi a francia álláspontot. Figyelmeztetni kívánja Nixon elnököt arra, hogy a kereskedelmi problémák végleges megoldása előtt rendet kell teremteni pénzügyi téren, ennek pedig kulcsa a dollárprobléma. A lap arra utal, hogy francia vélemény szerint vissza kell állítani a dollár átválthatóságát. A Combot ugyancsak hangsúlyozza, hogy Pompidou elnök ragaszkodik a pénzügyi kérdések rendezésének prioritásához, majd azt írja: az Elysée-palotában nem számítanak arra, hogy a mostani csúcstalálkozón rendezhetik a nagy gazdasági problémákat, de remélik, hogy sikerül tisztázni az álláspontokat. A vezető amerikai lapok csaknem egybehangzóan arról írnak, hogy a csúcstalálkozó légköre ..hűvös’’ és Nixon konzultációsorozatában a francia—amerikai találkozó ..a legnehezebb és a legkeményebb dió”. A New York Times kiemeli, hogy a tanácskozás színhelyének megválasztása már önmagában jelzi Nixon elnök problémáját: míg a brit, az olasz és a nyugatnémet kormányfővel a Fehér Házban tárgyalt, addig a francia elnököt nem tudta rávenni arra, hogy Washingtonba látogasson. A Christian Science Monitor vezércikke is erről szól a következőképpen: „Nagyot változtak az idők azóta, hogy francia elnökök Washingtonba zarándokoltak amerikai segélyekért. De Gaulle elnöksége idején véget vetettek ennek a gyakorlatnak. Nixonnak már legutóbb is az Azori-szigetekre kellett utaznia, hogy Pompidou-val találkozzék.” Ami az amerikai—francia megbeszélések érdemi részét illeti, a Washington Post megfogalmazása szerint Nixon arról kívánja meggyőzni Pompidout, hogy „lelkesebb együttműködést kell tanúsítania a pénzügyi, kereskedelmi és katonai kérdésekben, főként pedig az új atlanti viszony nixoni koncepcióját illetően”. Külön érdekessége a találkozónak, hogy annak az országnak a fővárosában tanácskozik a két elnök, amely a NATO-hoz tartozik ugyan, de éles viszályba keveredett az ugyancsak NATO-tag Angliával a tőkehalháborúban. Az izlandiak állásfoglalást várnak az Egyesült Államoktól és Franciaországtól ebben a kínos kérdésben , a Fehér Ház szóvivője viszont eddig semleges álláspontra helyezkedett, míg Robert francia külügyminiszter megértéssel nyilatkozott ,a kis országok gazdasági érdekeivel” kapcsolatban, ami Londonban nyilván nem talál kedvező fogadtatásra. Helsinki: Meghatározó jelentőségű dokumentum Helsinkiből jelenti az MTI. Az európai biztonság és együttműködési értekezlet előkészítése jelentős állomásához érkezett: a 34 részt vevő ország képviselői elfogadták az államok közötti kapcsolatokat szabályozó tíz alapelv szövegét. Ezzel kidolgozták a konferencia meghatározó jelentőségű dokumentumát, amely természetesen még a kormányok jóváhagyására vár. A konzultáció munkabizottsága csütörtökön folytatta a 3. napirendi pont (kulturális együttműködés) több részterületének szerkesztését, de megbízható értesülések szerint lényeges előrehaladást nem ért el. Az ügyrendi munkacsoport a konferencia részvevőiről szóló egyeztetett munkaokmányt tárgyalta. Amerikai—francia csúcstalálkozó Reykjavíkban Nixon és Pompidou megbeszélései Reykjavíkból jelenti a UPI. Reykjavíkban a francia—amerikai csúcstalálkozó előjátékaként szerdán a késő esti órákban Henry Kissinger, Nixon elnök nemzetbiztonsági főtanácsadója felkereste szállásán Michel Jobert francia külügyminisztert, hogy közösen előkészítsék a Nixon—Pompidou megbeszélések napirendi keretét. * Szerdai megérkezése után mindkét államfő udvariassági látogatást tett Kristian Eldjarn izlandi köztársasági elnöknél, aki az alkalmat arra használta fel, hogy megvilágítsa kormá nyának álláspontját a brit— izlandi tengerjogi vitában. Nixon — miként Ronald Ziegler elnöki sajtótitkár később újságíróknak elmondotta — udvariasan kitért az állásfoglalás elől, hangsúlyozva, hogy az Egyesült Államoknak mindkét érintett ország NATO-szövetségese és barátja. Reményét fejezte ki, hogy a vitás kérdéseket sikerül békés úton rendezni. Pompidou francia államfő véleményét külügyminisztere, Michael Jobert ismertette, mondván, hogy Franciaország rokonszenvvel viseltetik egy olyan kis ország álláspontja iránt, amelynek gazdasági élete nagymértékben a halászattól függ. Nixon és az izlandi vezetők megbeszélésének másik kényes pontja a szigeten található amerikai támaszpont ügye volt. A bázis fenntartása a 210 ezres lakosság jelentős részének tiltakozását váltja ki. Az amerikai elnök azzal igyekezett e tiltakozást csillapítani, hogy méltatta Izland jelentős szerepét az atlanti szövetség „védelmi hálózatában”. Csütörtök délelőtt Reykjavíkban megkezdődött Richard Nixon amerikai elnök és Georges Pompidou francia államelnök első bizalmas megbeszélése, amelyet két hasonló találkozó követ. Ezt megelőzően Nixon elnök egyórás eszmecserét folytatott Henry Kissinger nemzetbiztonsági főtanácsadóval. Az izlandi fővárosban tartózkodik Giscard d'Estaing pénzügyminiszter is. Nixon elnök kíséretében gazdasági tanácsadója, Schultz pénzügyminiszter és Walker pénzügyminiszter-helyettes foglal helyet. A reykjavíki Klarval múzeumban megrendezett találkozón a megfigyelők szerint főképpen az Egyesült Államok és a Közös Piac országainak kölcsönös viszonyát vitatják meg, különös tekintettel a nyugati kereskedelmi és valutareform kérdéseiről rövidesen folytatandó tárgyalásokra. A két fél nézetei ezekben a kérdésekben jelentősen eltérnek egymástól. Napirendre kerülnek a két ország kölcsönös kapcsolatainak kérdései is. Külön foglalkoznak az új atlanti alapokmány kérdésével is, amelynek tervét Franciaország és a többi nyugat-európai országok hűvösen fogadták. Megfigyelők rámutatnak, hogy a találkozóra, amelyen az amerikai és a francia elnök a kelet-nyugati viszony kérdéseit, továbbá az európai biztonsági és együttműködési konferencia előkészületeit is megvitatják, rányomja bélyegét az Izland és Nagy-Britannia között kiéleződött halászati háború is. Az izlandi szakszervezetek csütörtökön délutánra tiltakozó tüntetést rendeztek Reykjavíkban egyrészt az amerikai és a NATO-alakulatok izlandi állomásoztatása ellen, másrészt a csendes-óceáni francia atomkísérletek ellen. Az amerikai—francia csúcstalálkozó első ülése a tervezett két óra helyett majdnem három órán át tartott. Napirendjén a NATO-n belüli kapcsolatok kérdése szerepelt. Richard Nixon amerikai elnök és Georges Pompidou francia köztársasági elnök négyszemközti eszmecseréjén egy ideig jelen volt Henry Kissinger, az amerikai elnök nemzetbiztonsági főtanácsadója. Pompidou mellett csupán tolmácsa, foglalt helyet. Többoldalú megbeszélések Bécsben Bécsből jelenti az MTI. A haderőcsökkentési konzultáció részvevői — informatív jellegű megbeszélések keretében — folytatják a napirend kidolgozását. A megbeszélések hasznosak, a légkör konstruktív, állapították meg csütörtökön a konferenciához közelálló körökben. A problémákat a részvevők körének meghatározása során jól bevált két- és többoldalú tanácskozásokon vitatják meg. Időközönként pedig a munkakoktélok szolgáltatnak alkalmat arra, hogy a delegációk kötetlen formában folytassák eszmecseréiket. Ezen a héten az angol küldöttség rendezett fogadást és azon mind a 19 delegáció megjelent. Erre a hétre újabb plenáris ülés megtartását is tervezték, mint az a múlt heti ülésről kiadott hivatalos közleményből is kiderült. A legfrissebb értesülések szerint azonban erre az ülésre nem kerül sor és a küldöttségek az elkövetkező napokban is két- és többoldalú eszmecserékkel folytatják a munkát. Erich Honecker fogadta Herbert Wehnert Berlinből jelenti az MTI: Erich Honecker, a Német Szocialista Egységpárt Központi Bizottságának első titkára csütörtökön beszélgetésen fogadta Herbert Wehnert, az SPD bundestagbeli frakciójának elnökét. Wehner a Ném Kamara Elnökségének és NSZEP-frakciójának meghívására látogatott el az NDK-ba. A beszélgetés során mindkét fél elégtétellel nyugtázta azt a haladást, amelyet az utóbbi időben az európai enyhülés és biztonság irányábansikerült elérni. Ezzel kapcsolatban méltatták az NSZK-nak a Szovjetunióval és Lettavélországgal megkötött szerződése továbbá az NDK és az NSZK kapcsolatai alapjairól szóló szerződés, valamint a négyoldalú megállapodás nagy jelentőségét. Erich Honecker hangsúlyozta azt a várakozását, hogy az alapszerződés a lehető leggyorsabban hatályba léphet. A szerződés pontos megtartása és teljes alkalmazása lehetségessé teszi, hogy kedvező feltételeket teremtsenek az NDK és az NSZK együttműködéséhez, ami mind a két német, államban az emberek javát szolgálja. A beszélgető partnerek egyetértettek abban, hogy az NDK-nak és az NSZK-nak az ENSZ-be történő felvétele nagy jelentőségű a békés nemzetközi együttműködés szempontjából. Az európai biztonság és együttműködési konferenciának a közeljövőben való megnyitása és sikeres lefolyása — hasonlóképpen egybehangzó nézet szerint — lényeges hozzájárulás lesz ahhoz, hogy szavatolják az európai békés fejlődést. A beszélgetés tárgyilagos és őszinte légkörben zajlott le.