Magyar Nemzet, 1973. június (29. évfolyam, 126-151. szám)

1973-06-29 / 150. szám

4 FOLYÓIRATSZEMLE A vicctől a paraboláig „Van olyan eset, amikor ugyanaz a vicc vagy anekdotaaz egyik társaságban és bizonyos feltételek közt, igen nagy nevetést vált ki, másik esetben azonban viszolygást” Többek között ezt állapítja meg Hermann István Humor a képernyőn című tanulmányában, amely a Rádió és Televízió Szemle új számában jelent meg. Alig van ugyanis olyan emberi és művészi megnyilvánulás, amelynél annyira figyelembe kell venni az úgynevezett ,,helyiérték”-et, mint éppen a humornál. Éppen ezért olyan közérdekű egy kicsit megvizsgálni: „mennyire speciális az a nyilvánosság és speciális az a közeg, amiben a televízió — és a televízióban megjelenő humor — mozog”. Arról van szó ugyanis, hogy a tévé nagy nyilvánossága („amelyhez fogható még a görög dráma idején sem létezett”), bizonyos értelemben ellentmondásban van a humor már jelzett, „nagyon is helyi értékekhez kötött” hatásával. Mindebből látszólag az a következtetés adódik, hogy „a televízió csupán a humor szélsőségeit bírja el”. Egyfelől Stan Pan-t és a bohóctréfát, „illetve a másik végletet, a tisztán intellektuális kamarahumort". Tény, hogy ,,a két szélsőség között valóban igen nehéz humoros hatásokat elérni”. A szerző erre — többek között — a Betörő az albérlőm című angol film példáját idézi. E film ugyanis „a moziban nagyon kellemes, humoros hatást keltett, a tévévetítésen azonban egyszerűen érthetetlenné vált a film angolos humora”. (A mozik közönsége ugyanis többé-kevésbé homogén, általában olyan emberek mennek be egy-egy filmhez, akik egy bizonyos filmtípusra kíváncsiak. A tévé viszont helyben van, itt egyfajta „nyilvánosságváltozás” következik be.) E nehézségre még sok példát lehet felhozni, a szerző azonban azt állítja, hogy a képernyőn közvetített humor perspektívája mégsem az említett két szélsőség választása. Inkább — ahogyan kifejezi magát — egy „kettős bázis”-ról van szó, amelynek egyik eleme a látvány-humor, a másik a gondolatiság. E két elemen belül aztán széles a választék, ám magának „a bázisnak meg kell lennie”. A képernyő nem viseli el az úgynevezett „humor-gépfegyverezés"-t, ugyanakkor a „szalonhumor”-t sem. Vannak ugyanis bizonyos finom csipkelődések, amelyek „egy adott közegben nagyon jól hatnak. Amint azonban megpróbáljuk e csipkelődéseket átvinni a képernyőre, csak az marad meg belőlük, hogy itt valami görcsös törekvés történt a humorra, de maga a produkció egyáltalán nem humoros, nem komikus, nem parodisztikus”. Hermann, több más mellett, „Vujicsics Tihamérnak Réz Adám műsorában nyújtott song-összeállítását” hozza fel erre példának. „Abszolút korrekt volt a zenei paródia, ugyanígy korrekt volt a parodisztikus szöveg is.*’ De ezen a korrektségen túlmenőért — állítja a szerző — a humor egyáltalán nem érvényesült. „Mindenki érezte: a paródia által célba vett jelenségek érdemesek a paródiára. Az is érezhető volt, hogy Vujkács Jánciságában bárhol óriási sikert aratott volna e paródiasorozattal. Csupán egy baj volt. A képernyőn ezeknek a paródiáknak nem volt közegük .. A „tévés-kőteg''-h'v- ugy.m- n hozzátartozik egy íratlan szabály: a közönségnek bölcs,bőnek kell lennie a szereplőnél, vagy legalábbis a vereplők nem lehetnek mindenttudói fölényben a közönséggel semben. „A humorista is a bölcs közönségre kell hogy építsen. Csak azt mondhatja ki, ami a közönségben gondolatilag már megfogalmazó(lett n/. 6 — io„ tel jobb nem olyan fraimlasan. Ezért helytelen itt a s/.llemeskedés, és azért van igazi szepe a szellemességnek.” A komikumnak azonban nemcsak a tévében lehet meg a maga sajátos — Hermann fejtegetését kiegészítő elemzésekkel megközelíthető — közzege, hanem a szépprózán belül is. Például az úgynevezett „pikareszk” — kora újkori csavargó — regények egyik legjellemzőbb vonása a nyers humor, a hős groteszk helyzetének kialakítása. Ha azonban ezt az örökséget egy, korunkat az igazi irodalom eszközeivel kifejezni óhajtó regény műfajába kívánja valaki átmenteni, akkor — mint arra Pók Lajos mutat rá Günter Grass Bádogdob című művét elemző írásában, amelyet a Világosság júniusi száma közöl — akkor a humor szükségszerűen át kell hogy alakuljon. „A morbid szélsőségekig feszített, groteszk ábrázolás” Grass művében azzal a képpel indul, hogy 1924-ben a regény hőse és narrátora — „az elmegyógyintézet fehér vaságyán heverő és emlékein töprengő” Oskar Matzerath — egy sárga falú, magas, zsúfolt hálószobában megszületik. — Azok közé az éles felfogású csecsemők közé tartozom, akiknek szellemi fejlődése születésükkel már befejeződött. Ez a mondat már intonálja az elkövetkezendőket. Mikor az anyja megtudja, hogy fiút szült, váratlan ötlettel, rögtön kijelenti: — Ha a kis Oskar hároméves lesz, kap majd egy bádogdobot. Oskar harmadik születésnapján valóban megkapja a dobot, „és amint azt előre elhatározta, megmarad hároméves, kilencven centiméteres fizikai valójában, a töprengés adta infantilizmus előnyeiben és fantasztikumában, a fizikai és átvitt értelmű alulnézetből, groteszk játékként megélt világ tanújának. Míg a lakásban a születésnapi ivászat és kártyázás folyik, a kis Oskar lebotorkál a pincébe, a pincelépcsőről lezuhan, ilyen módon valószínűsíti, miért akad meg fejlődése ezen a napon.” Ez a vicc”, megteremti azt a szituációt, ahol a fasizmus társadalomlélektani közege (a szellemi infantilizmus, a felelőtlenség, a szolidaritás elvetése stb.) igen jól megragadható. A harmincéves Oskar „a hűségnek és következetességnek egyetlen gesztusá”-ról sem tud beszámolni, önelvű léte hűvösen gonosz, egyedül csak a bádogdobhoz ragaszkodik. „A bárdogdobok, természetesen, gyakran cserélődnek. Oskar ragaszkodása a doboláshoz azonban változatlan. Dobol, dobol, naponta több órán át, olykor pokollá téve környezete életét. Hároméves korától a bádogdob lesz számára az önkifejezés, a közlés eszköze.” Pók Lajos felveti, hogy vajon ez a groteszk — morbid — ábrázolási rendszer nem fordul-e időnként, bumerángként, az írós legjobb szándékai ellen? „Swift és Voltaire hasonló groteszk szatíráit a felvilágosító szenvedély segítette át a dezillúzió és a nihil kátyúin, szakadékain.” A Bádogdobban — és Grass több más művében is — a tragikus humor néha öncélúan undorító elemekkel keveredik. Vitathatatlan azonban, hogy Grass „elemi erővel gyűlöli a fasizmust, a kispolgári lét minden hazugságát”. Ha az olvasó „igyekszik átvilágítani a mű egyes rétegeit”, éreznie kell „a veszendő emberséget féltő, nyugtalan írói lelkiismeret izzását is". A parabola ma különféle funkcióikban él a viccel, a humorral, a paradoxonnal. Kulcsár Szabó Ernő utal rá A modern parabola lehetőségei című tanulmányában, amely a debreceni kezhetetlen kinyilatkoztatására. Utoljára — legalábbis így látja a szerző — Brecht optimista példázatai bíztak a hagyományos parabelisztikus egyértelműség meggyőző erejében. Ezt az intellektuálisagitatív formát — művészi színvonalon — ma már nem látjuk viszont a színpadon, még kevésbé a regényben. A kornak megfelelően, kérdezve, gondolkodtatva tanít a modern parabola: a rejtvényt többnyire az olvasónak, a nézőnek kell megoldania.” Ezek szerint ma már egy dráma vagy regény sem lehet „bölcsebb” az értő, érdeklődő nézőnél és olvasónál. Például ..Az áruló című regény ítélkezését úgy alakítja Sánta Ferenc, hogy a jelentés első szintjén magának az olvasónak kell döntenie. A befejezés azonban — implikáltan — mégis tartalmazza az egyértelmű írói véleményt”. A modern parabolának ..megvannak a lehetőségei, hogy az ábrázolt alapproblémákból szervesen továbbgyűrűző kérdések kibontása ne terhelje túl az általános példázat formáit”. Megmarad „a konstruált alaphelyzet, az író által előre megszerkesztett, redukált-stilizált műbeli világ. A példaként szereplő modell azonban mindinkább a közvetlen emberi valóságból sűrűsödik össze, egyre kevesebb a mesei elem ...” És — tegyük hozzá — mind nagyobb a szerepc itt a humor, a komikum egy sajátos változatának, az iróniának is. A. G. Alföld új számában jelent meg —. ho..v a/, abszurd drámák fekete humora megtagadja ugyan az eltorzult valóságot, mégsem ehet azonban ebben a közegben megoldani az egyéni társadalmi létezésnek több szerző által élesen felvetett kérdés Az is bizonyos azonban. . o .v a modern parabola „nem whet tanmese többé". Maga Dixtos mindent-tudással ma ma nem vállalkozik egy” író sem alapvető igazságok melleb- Beck Ö. Fülöp emlékkiállítása a Budapesti Történeti Múzeumban Száz éve született Beck Ö. Fülöp, az új magyar szobrászat jeles mestere, századunk plasztikájának klasszikus úttörője. Természetes hát, hogy — a halálának huszonötödik évfordulójára emlékeztető 1970-es tárlat után — most ismét vele,emlékével, munkásságának dokumentumaival találkozhatunk ezúttal a Budapesti Történeti Múzeum budavári palotájában, a Metszettár kiállítótermében. illetve — kamaratermében. S hogy miért nevezzük így ezt az igazán szép bemutatószobát, azt a várbeli múzeum egyik látogatójának sem kell magyarázni. Legföljebb azt — ez viszont nem akritikus dolga —, hogy miért rendezték meg most a művészettörténészek Beck Ö. Fülöp emlékkiállítását a számtalan lehetséges közül éppen ebben a szobrok megmutatására legkevésbé alkalmas teremben. Hiszen mindenki láthatja — beláthatja —, hogy a szobrokat egy kiállításon nem érheti kellemetlenebb látványbeli károsodás, mint — akárcsak most — a hátulról, illetőleg oldalról kapott fény, így csak a körvonaluk, illetve profiljuk „látható”. Nem pedig tömegük, formarendjük, a testük. Nem „tévedés” tehát, hanem a helyiség sajátosságainak „eredménye”, hogy mindössze hét szobor (a Menyecskefej, a Szittya lovas, az önarckép, az 1930-as, illetve az 1933-as Táncoló nő, valamint a Haladó és a Szent Ferenc) „fért be” Beck ö. Fülöp emlékkiállítására hosszú pályájának több száz — s bizony ezeknél, mi tagadás, sokkal jobb lehetőséget is tartogató — kompozíciója közül. S ezt a szűkkeblűséget az sem mentheti, hogy az említett és bemutatott hét munka valóban a legoptimálisabb összeállítást jelenti — hisz teljes ívet mutat — a szóbajöhetők közül jó volna most avval folytatni, hogy: sebaj, ezért a kényszerű megalkuvásért bőséggel kárpótolnak Beck ö. Fülöp érmei. Ez az öröm ugyanis ismét csak félig volna igaz, mert itt sorakozik ugyan négy tárlónyi érem, ez kétségtelen, s közöttük olyan remekművek láthatók, mint a Vonósnégyes és olyan fontos dokumentatív értékű kompozíciók, mint a Tanácsköztársaság tízkoronásának terve, hogy csak kettőt említsünk a gazdag sorból. De egy ilyen, idegenforgalmi szempontból kiemelkedő fontosságú helyen, mint amilyen a Budapesti Történeti Múzeum, megengedhetetlen az olyan „családias”, majdhogynem műtörténeti képzettségre számító „jelzés”, hogy: „érmek” (x esztendőtől y-ig). Elvégre egy kiállítást mégiscsak a közönségnek rendez a múzeum, tehát kötelessége a pontos információ, a tárgyak hűséges jelölése! Kitűnő ellenben, s végre nemcsak emlékeztetett rá, de végig is kísért Beck ö. Fülöp életművén rajzainak, szoborterveinek, éremvázlatainak és tanulmányainak sorozata. Ez a negyven-egynéhány remekmű végre igazán méltó az alkalomhoz! Hiteles képet adott mindegyik, s nem csupán egy kitűnően rajzoló művészről árultak el mindent, hanem a szobrászról is, akit éppen java műveinek foghíjas, illetve pontatlanul dokumentált sorozata „kavart össze” a kevésbé tájékozott látogató előtt Ezeket a munkákat kell alaposan megnézegetni — a Női akttól s az Álló -férfiakitól a gyönyörű emberi alakok sorozatain, s a művázlatokon át a legkésőbbi munkákig, közöttük az önarcképig, s az iparművészeti, szobor-, illetve éremtervekig! Tökéletes szerkezetük, biztonságos térbeliségük, gyönyörű egységük és egyéniségük világosan érvel teremtőjük szobrász volta — teljes mesterségbeli tudása, művészi és emberi hitele mellett: nemcsak kárpótol mindazért, amit a szobrok és az éremsorozat gyengéin elveszítettünk, de meg is tetézi a lehetőségeket. Végül szóvá kell tenni egy — már nem a kiállítást illető — kifogást. Nemcsak félrevezető áltájékoztatás, de kifejezetten kínos hiba ugyanis a Budapesti Történeti Múzeum kapujának tájékoztatóján az angol és a francia nyelvű „beharangozó szöveg’,’ mind a kettő Beck Ö. Fülöp festőművész (?) emlékkiállítását hirdeti. Helyesbíteni kellene, de gyorsan, mielőtt híre szalad ennek a plakáton kihirdetett tévedésnek. 1. A budapesti I. István Gimnázium szimfonikus zenekara Záborszky József zeneigazgató vezetésével nemcsak értékes hazai sikerekre tekinthet vissza, hanem néhány külföldi szereplésével — Svájcban, Csehszlovákiában, a Német Demokratikus Köztársaságban — ugyancsak megbecsült nevet szerzett. A szimfonikus zenekar az Országos Filharmónia rendezésében évenként több hangversenyt ad a Zeneakadémia nagytermében, hazai és külföldi karnagyok vezényletével, köztük Ferencsik János főzeneigazgató is mindig szívesen vezényli a tehetséges ifjú muzsikusok zenekarát. A nyári hónapokban a városligeti Vajdahunyad várában és a Halászbástyán adnak szabadtéri hangversenyeket. A 900 éves Tokaj jubileumi rendezvényei során július 15-én, vasárnap ünnepi hangversenykivel vesznek részt. A kitűnő ifjúsági zenekar néhány szólis■ája nemrégiben a Német Szövetségi Köztársaságban, Frankfurtban adott hangversenyt. A Frankfurter Allgemeine Zeitung június 13-i Száva „Vendégek Budapestről'’ címmel hosszabb cikkben szá- 5 nőtt be a hangversenyről. " N A P LÓ I mhít" *‡ Körtvélyessy Magda különös — hol nyomasztó, hol boldog álmokat idéző —, merészen komponált festményei mintha kitágították volna a kis Csepel Galéria falait. Úgy tetszik, távoli, titokzatos utazásra Invitál a művész. Ismeretlen országok kusza erdői, torlódó hegyei, mesebeli városok bábeltornyai tárulnak elénk. Dermedt, halálos téli táj, lángoló nyári ég alatt izzó mező, buja virágcsokor, vörös, sárga, fekete színek égő kavargásával — mindez hol életörömöt fejez ki, hol szinte a világkataklizma előérzetét kelti fel. „ .. .hangulatait meglepő színlátomásokban rögzíti” — mondotta róla megnyitó beszédében Vizy Ottó művészettörténész, a Műcsarnok művészeti osztályának vezetője — s a színek nála aképépítés eszközei.” Valóban, a formák egymásba olvadó színfoltok, nyugtalan ecsetvonások nyomán alakulnak ki képein. Ha mesterségbeli tudása itt-ott még kiegészítésre szorul is (ez inkább figurális képeire vonatkozik), piktúrájának eredetisége, egyéni íze, a tárgyiasságtól teljesen el nem szakadó, mégis a valóságot absztraháló művészete rendkívül figyelemre méltó, (bármit) . A brüsszeli Szent Katalintemplomban ismeretlen tettes felgyújtotta azt a szeplőtlen fogantatást ábrázoló festményt, amelyet a szakértők Piudensnek tulajdonítottak. A hatóságok elmebetegre gyanakszanak, mert az elmúlt napokban a belga főváros több templomában rongáltak meg kisebbnagyobb mértékben olyan festményeket, amelyek Máriát ábrázolják. Szekeres Györgynek, az Európa Könyvkiadó irodalmi vezetőjének temetése július 2-án, délelőtt 11 órakor lesz a Rákoskeresztúri temetőben. 00 Kazincbarcikán hangversennyel kezdődött meg a hagyományos Vasas dalosünnep. Az Egressy Béni művelődési központban a győri Magyar Vagon- és Gépgyár, valamint a drezdai VEB Elektromat vegyeskara adott koncertet. Ez idén a munkás daloskultúra borsodi ünnepe Pest-Buda centenáriumához, valamint a Vasas szakszervezetek szövetséggé alakulásának hetvenedik évfordulójához és az országos Vándor Sándor kórusfesztiválhoz is csatlakozik. Megemlékeznek a diósgyőri Vasas vegyeskar nyolcvanéves jubileumáról is. A miskolci ünnepségeken az ország minden részéből érkező tizennégy kóruson kívül három külföldi együttes , a finnországi Tampere munkás vegyeskara, a szovjetunióbeli Cseljabinszk-kórus és a megnyitó koncerten szereplő drezdai énekkar is fellép. John Cranko neves angol koreográfus, Amerikából hazatérőben, a repülőgépen, szívroham következtében meghalt. A negyvenhat esztendős Cranko 1961 óta a stuttgarti operaház balett-társulatának igazgatója volt. Geothe életéről forgat tévéfilmet Volker Schlöndorf német rendező, a többi között Weimarban. 1 Pipa Ildikó textilkiállítása a Műcsarnok Kamaratermében Tíz év munkáiból válogatott össze Pipa Ildikó egy kiállításra valót a Műcsarnok Kamaratermében s ebben a tízévnyi munkásságban nemcsak egyéni fejlődését kísérhetjük figyelemmel, hanem benne van a hazai textilművészet tízéves fejlődésének eredménye, hirtelen száraszok kenése is. Az utóbbi néhány évben textilművészetünk magára talált és a szőnyegbeszőtt képek, festményhatású selymek, nagyméretű kartonok grafikáját másoló kárpitok helyett — és mellett, hiszen a folyamat még tart — a kiállítótermekben végre igazi textilekkel is találkozhatunk Olyanokkal, amelyek nem titkolják, hogy alapanyaguk a fonál és szépségük anyagszerűségükből ered. Az anyagszerűséget hangsúlyozza Pipa Ildikó is: szőnyegei puha szálakból készülnek, csomózott technikával. A rövidre nyílt fonál színes sörénye egymásba olvadó foltokat alkot, s arra szolgál, hogy a kemény falat barátságos, meleg felületével kellemesebbé tegye. Textiljei nem lépnek ki a fal síkjából, még térelválasztója is inkább vastag szálból szőtt függönyre emlékeztet, síkban marad, nem fordul át, nem feszül neki a térnek. Nemcsak anyaga, a gyapjú, hanem a színei is puhák. Egymáshoz közelállótónusokból, kevéssé kontrasztos színekből szövi szőnyegeit. A szálak rojtosan egymásra borulnak, vagy lazán keverednek, feloldják a mértani formákat. A szőnyegek geometriai mintái olyanok, mint a szabályosan nyírt tű vagy a hiértani formába ültetett virág. Tiszteletre méltó hűséggel tíz éven át megmaradt a csomózott technikánál és viszonylag szűk határain belül igyekszik újabb és újabb hatásokat formai megoldásokat teremteni. Ilyen új hatást talált legutóbb a csomókihagyások technikájában. A sűrűn, kefeszerűen meredező szálak textúrája helyenként üresen megfeszül, húrokat alkot és ezek a lapos, szabályos szálak valósággal aláfestik, hangsúlyozzák a szőnyeg vastag és dús anyagát. Nagyobb méretű szőnyegeinek másik új vonása a rajzosabb, vonalasabb hatás és logy a geometriai formák helyett ornamentális lágyabb mintákat készít. Formái mindit finomabbak lettek a színek árnyaltabbak. Amit korábban stúdiumszerűen végigpróbált ebben a műfajban végül is az egyre biztosabb technikai tudás mellett később minden bizonnyal egy felszabadultabb és gazdagabb képzeletű formavilágban fog kiteljesedni. F. J. Két magyar film kapott díjat a várnai fesztiválon Várnában a nemzetközi vöröskeresztes és egészségügyi filmfesztivál egyik nagydíját A vér mindenütt vörös című, a Nemzetközi Vöröskereszt közreműködésével készült magyar—bolgár film nyerte el. Rendezője, dr. Kárpáti György, még a zsűri döntése előtt kitüntetést kapott aktív részvételéért az eddigi öt várnai fesztiválon. A film, operatőre a Budapesten végzett Sztojan Enev. Negyvennél több ország két- százötven filmjét vetítették a várnai fesztivál öt kategóriájában. A játékfilmek nagydíját a Keressétek az embert című szovjet film kapta. A legjobb forgatókönyv díját a játékfilmek kategóriájában Deny Tibornak ítélték, a Makk Károly Szerelem című filmjének alapjául szolgáló novelláiért. Négy film a veszprémi tévétalálkozó csütörtöki műsorán A veszprémi tévétalálkozó negyedik napi programjában, csütörtökön ifjabb négy film került a zsűri elé és ezzel a megnyitás óta tizenhat filmet mutattak be. Csütörtökön elsőként Ádám Ottó Az erősebb című színes tévéfilmjét vetítették, majd bemutatták a Fekete macska című filmet, Nemere László rendezésében. A A° Ád,ni úr című filmet Gaál Albert rendezésében és A diagnózis című filmet, amelyet esztergályos Károly rendezett. npinzilkázi régésztanácskozás résztvevői Baranyában A nemzetközi múzeumi szervezet, az ICOM régészeti és történeti múzeumok nemzetközi bizottsága hazánkban tartott ülése során csütörtökön aranya megyébe látogatott. Pecsett dr. Fülep Ferencnek, a Nemzeti Múzeum főigazgatójának, az ICOM magyar bizottsága elnökének kíséretében megtekintették a vendég Kek a Janus Pannonius Múzzeum régészeti kiállítását. A magyar és a kubai írószövetség együttműködése Csütörtökön a Magyar Írók Szövetségének székházában az írószövetség és a kubai író- ésművészszövetség együttműködési egyezményt kötött az 1973—74. évre. Az egyezményt magyar részről Darvas József Kossuth-díjas író, az írószövetség elnöke, a kubai író- és művészszövetség nevében Nicolas Guillén, a világhírű költő írta alá. Az egyezmény aláírását megelőző tanácskozáson Darvas József tájékoztatta kubai vendégünket a magyar irodalom helyzetéről. Garai Gábor főtitkárhelyettes — mint a José Marti emlékbizottság elnöke beszámolt a bizottság tevékenységéről, ugyanakkor Nicolas Guillén ismertette a kubai Petőfi Sándor emlékbizottság tevékenységét.