Magyar Nemzet, 1973. augusztus (29. évfolyam, 178-203. szám)

1973-08-01 / 178. szám

••Ügyintézés és közérzet Az ügyeit intéző állampol­gár gyakran találkozik a ta­nácsok szakigazgatási szer­veivel. A statisztika szerint hazánkban évente több mint 10 millió hivatalos ügy, mintegy 30 millió ügyirat és másfél millió hatósági dön­tés születik. Egy ügy elinté­zéséhez tehát gyakran több akta is szükséges. A számok az ügyintézési folyamat mennyiségi és for­mai oldalát tükrözik, viszont az állampolgárt ez érdekli legkevésbé. Mint ügyfél el­sősorban azt figyeli, hogy ügyét lassan vagy gyorsan, egyszerűen vagy bonyolul­tan, hozzáértéssel vagy felü­letesen, érdeklődéssel vagy ridegen, kedvezően vagy kedvezőtlenül intézik-e. Ezek a hatások az állam­polgár közéleti magatartását is befolyásolják. A szocia­lista demokrácia lényegéhez tartozik tehát, hogy az ügy­intézés hatékonyságát az ál­lampolgárok közvetlen gya­korlati tapasztalataival is szembesítsük. Valójában arról van szó, hogy folyamatosan vizsgál­juk: a sok millió aktában milyen tényleges állampol­gári szükségletek jelentkez­nek, illetve egyáltalán mi in­dokolja ezt a hatalmas ügy­­iratforgalmat? A „nyomok” az ötvenes évekhez vezetnek, amikor is az államigazgatás, de külö­nösen a gazdaságirányítás a döntési hatáskörök túlzott központosításával rendkívül tagolt államigazgatási szer­vezetet hozott létre azzal, hogy az adminisztratív esz­közök túlzott kiterjesztésé­vel valósuljanak meg a tár­sadalom előtt álló feladatok. Az élet, a gyakorlat azon­ban felülbírálta és elvetette e módszerek „mindenhatósá­gát”, hiszen 1957-től folya­matosan, az új gazdaságirá­nyítási rendszer bevezetését követően pedig még határo­zottabban szűkítettük az ál­lamigazgatás beavatkozását. Növeltük viszont a hatósági döntések súlyát, és a nép­­képviseleti testületek társa­dalmi ellenőrzését. Az államigazgatás demok­ratikus vonásait erősíti az MSZMP Központi Bizottsá­ga 1972. novemberi határo­zata nyomán megjelent mi­nisztertanácsi határozat is, amely elrendeli, hogy „ügy­­menetvizsgálatokat kell vég­rehajtani mindazon hatósági ügycsoportokban, ahol tö­megesen merülnek fel az ál­lampolgárok ügyei, s ki kell iktatni azokat az ügyintézé­si mozzanatokat, amelyek az állampolgárok felesleges idézgetéséhez, s az ügyek be­fejezésének indokolatlan el­húzódásához vezetnek”. A kormányhatározat szel­lemében a Minisztertanács Tanácsi Hivatala megbízásá­ból a Tanácsakadémia Ta­nácsigazgatási Szervezési In­tézet négy városban, egy fő­városi kerületben és hat köz­ségben ügymenetvizsgálato­kat végzett. Ennek során ki­választották azokat az ügy­fajtákat (kisajátítási, építke­zési és felújítási, adó, járlat­­kezelés stb.), amelyek az ál­lampolgárok tömegeit érin­tik. Feltérképezték, hogy a döntést megelőzően az ál­lampolgár ügye milyen uta­kat járt be, hol akadt meg, s milyen „kerülőkre” kény­szerült. Ez fontos vizsgálati szempont, mert kimondva vagy kimondatlanul van egy olyan vélemény, mely sze­rint a bürokrácia elburján­zásának, az aktatologató ügy­intézésnek kedvez a hivata­los állásfoglalások hiánya. Mindaddig, míg egy adott ügyben késik a hivatalos ál­lásfoglalás, az ügyintézők el­zárkóznak a döntés elől. Az igazsághoz viszont hoz­zátartozik, hogy a decentra­lizáció nyomán tisztázódtak és folyamatosan kialakulnak a döntési szintek. A sok el­járási szabály ennek ellené­re ma is zavarja az ügyinté­zőket. Az állampolgárt pe­dig az keseríti, hogy az ügy­intézők sokszor mereven és egyoldalúan csak a szakmai eljárási szabályokra figyel­nek, s mellőzik azokat az el­járási garanciákat, amelyek az állampolgárok érdekeit szolgálják. Szembetűnő, hogy az egyes szakigazgatási szer­vek nagy késéssel küldik meg egymásnak a hivatalo­san kért okmányokat és iga­zolásokat. ..önbiztosítási” törekvé­sekkel is találkozhatunk, amikor az ügyintéző min­dent papíron és írásban do­kumentál, hogy a döntést ki­védje a ..támadástól”. Az „önbiztosítás” okát termé­szetesen az apparátus műkö­dési mechanizmusában, a formális vonások túltengé­­sében, de a döntési joggal felruházott apparátusi dol­gozók személyiségében is ke­reshetjük. Az építési , enge­délyezési eljárás során pél­dául a szakigazgatási szerv, de a szakvállalatok is gyak­ran „igénybe veszik” az ál­lampolgárt. Ez viszont, mivel jelentős munkakieséssel jár, már a munkahely vezetőit is zavarja. Biztató, hogy a miniszter­­tanácsi határozat nyomán máris több hatékony intéz­kedés történt. Sor került az államigazgatásban elavult nyomtatványok számának csökkentésére. Egységes a vélemény, hogy az állampol­gárok már az ügyintézés el­ső fázisában alapos tájékoz­tatást kapjanak a tanácsok­tól. Beváltak és népszerűek az információs irodák. Csök­kent a hatósági bizonyítvá­nyok száma. A tanácsok ál­tal nagy körültekintéssel el­készített és felterjesztett háromezer egyszerűsítési ja­vaslat egyharmada már megvalósult. A szakszerű államigazga­tási munka, a bürokratikus jelenségek elleni kitartó küzdelem, az államigazgatá­si ügyintézés korszerűsítése és gépesítése azonban hosz­­szabb távú komplex feladat, amelynek fontos mérföldkö­ve az ügymenetvizsgálat. Perlai­­Rezső Kádár János és Leonyid Brezsnyev találkozója Szimferopolból jelenti a TASZSZ: Leonyid Brezsnyev, a Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Bizottságának főtitkára kedden a Krímben találkozott Kádár Jánossal, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának első titkárával. A találkozón a szovjet párt- és kormányküldöttségnek 1972. őszén Magyarországon tett lá­togatása során elért megálla­podások szellemében megvi­tatták az SZKP és az MSZMP közötti testvéri kapcsolatok el­mélyítésének és a sokoldalú szovjet—magyar együttműkö­dés további fejlesztésének kér­déseit. A szívélyes, baráti légkörű találkozót a megvitatott kér­désekben való teljes nézetazo­nosság jellemezte. Leonyid Brezsnyev kedden a Krímben találkozott Erich Ho­­neckerrel, a Német Szocialista Egységpárt Központi Bizottsá­gának első titkárával. A beszélgetés során megvi­tatták az SZKSP és az NSZEP közötti testvéri kapcsolatok el­mélyítésének, valamint a Szov­jetunió és az NDK sokoldalú f ( I . Magyar Nemzet )■ A HAZAFIAS NÉPFRONT LAPJA • Befejeződött a Krím félszigeti tanácskozás A békepolitika eredményeit és lehetőségeit mérték fel a szocialista országok pártvezetői A külpolitikai helyzet KÖZÖS KÖZLEMÉNYT ADTAK KI a szocialista országok pártvezetőinek Krím félszigeti tanácskozásáról. A találkozó részvevői tájékoztatták egymást pártjuk életéről, s felmérték az egy évvel ezelőtti eszmecsere óta eltelt időszak eredmé­nyeit. Leonyid Brezsnyev ismertette a nemzetközi életben végbement változásokat, s elismeréssel nyugtázta a szocialista országok békekezdeményezésének felmérhető sikerét, majd rámutattak azokra a feladatokra, amelyeket a szocialista kö­zösségnek összehangolt politikával kell megoldania. Waldheim ENSZ-főtitkár budapesti látogatását befejezve kedden Prágába utazott. Magyarországi látogatásáról és általánosabb kitekintéssel az Egyesült Nemzetek Szervezeté­nek nemzetközi szerepéről adott nyilatkozatában hangsúlyozta, hogy beható eszmecserét folytatott Losonczi Pállal, Fock Jenő­vel és Péter Jánossal, s kedvező benyomást szerzett hazánk­ban. A nemzetközi enyhülés folyamatáról megállapította: a nagyhatalmak jó együttműködését kiegészíti és alátámasztja a kis és közepes államok részvétele a közeledést szolgáló poli­tikában. Az ENSZ főtitkára pozitívan ítélte meg az európai biztonság ügyének fejlődését csakúgy, mint a két német állam ENSZ-tagfelvételét; ez — mint mondotta — a világszervezet egyetemes jellegét erősíti. Kurt Waldheim nagyra értékelte a magyar ENSZ-delegáció munkáját, amely törekvéseiben igyekszik ,.a válságos helyzetekben is a különbségeket ki­egyenlíteni”. Kanada kedden az előrejelzett határidő lejártával véglege­sen beszüntette közreműködését a vietnami nemzetközi ellen­őrző és felügyelő bizottságban. A kanadai képviselet vezetője a bizottság hétfői ülésén jelent meg utoljára. A magyar és a lengyel küldöttségvezető ez alkalommal visszautasította a ka­nadai képviseletnek azt a néhány nappal ezelőtti nyilatkoza­tát, amely különféle vádakkal illette a DIFK-et. Esztergályos Ferenc nagykövet, a magyar küldöttség vezetője, az ellenőrző bizottság tevőleges munkájának szünetében is javasolta a három fél egymás közötti eszmecseréjét. A VDK és a DIFK külügyminisztériuma nyilatkozatban foglalta össze az 1973. június 13-án aláírt párizsi megállapo­dás óta eltelt időszak eseményeit, és a másfél hónapos negatív mérleg előidézőjeként a saigoni kormány halogató taktikáját és Washington kevésbé következetes politikáját jelölte meg. A nyilatkozat egyben követeli, hogy az Egyesült Államok kor­mánya egészében szüntesse be katonai elkötelezettségét Dél- Vietnamban, s mint a párizsi közös közlemény egyik aláírója, tegyen eleget vállalt kötelezettségének. Washingtonban érdeklődés kíséri a kedden kezdődött ame­rikai—japán magas szintű eszmecserét, bár az amerikai sajtó egészében borúlátóan ítéli meg Nixon és Tanaka megbeszé­léseinek kimenetelét. A U. S. News and World Report az ellen­téteket elemezve a találkozóról azt írja: nem várhatók vala­miféle fontos hivatalos megállapodások, s mint a Washington Post megjegyzi: ezért mindkét fél elég szemrehányást tehet egymásnak. Tokió szerint az Egyesült Államok folytatja diszkriminációs kereskedelempolitikáját, ezért Japán az ame­rikai gazdasági és politikai nyomás ellenében új utakat keres. Washington importkorlátozásokkal keresztezi a japán textil- és acélipar érdekeit. Mint megfigyelők utalnak arra: a két fejlett ipari állam tőkés ellentéteit csak fokozhatja a nyugati világot sújtó energetikai válság konkurrenciaharca. A közel-keleti térség feszültségével összefüggésben Szadat egyiptomi elnök kedden üzenetet intézett az arab államfők­höz, amelyben ismertette a Biztonsági Tanács legutóbbi szava­zásával kapcsolatos álláspontját. Az egyiptomi elnök az ameri­kai vétót mint nyílt kihívást értelmezte, és ismételten felszó­lított az erők egyesítésére. Az egyiptomi—líbiai egyesülési tervekről a Figarónak nyi­latkozott Heikal, az Al Ahram főszerkesztője, s kifejtette: a két ország a tervezett időpontban, szeptember elsején egyesül. Heikal szerint Egyiptom és Líbia ellentétét eltúlozták és Kadhafi hadik a megeevezésre együttműködése továbbfejlesz­tésének kérdéseit. A szívélyes baráti légkörű találkozót a megvitatott kér­désekben való teljes nézetazo­nosság jellemezte. Erich Honecker a nap folya­mán elutazott a Krímbő. Közlemény a Krím félszigeti találkozóról Moszkvából jelenti a TASZSZ: A Krím félszigeten­ július 30— 31-én megtartották a szocialista országok kommunista és mun­káspártjai vezetőinek találko­zóját, amelyen részt vett. To­dor Zsivkov, a Bolgár Kommu­nista Párt Központi Bizottsá­gának első titkára, a Bolgár Népköztársaság Államtanácsá­nak elnöke; Gustáv Husák, Csehszlovákia Kommunista Pártja Központi Bizottságának főtitkára; Edward Perek, a Lengyel Egyesült Munkáspárt Központi Bizottságának első titkára; Kádár János, a Ma­gyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának első titkára; Jumzsagim­ Cedenbal, a Mongol Népi Forradalmi Párt Központi Bizottságának első titkára, a Mongol Népköz­­társaság Minisztertanácsának elnöke; Erich Honecker, a Né­met Szocialista Egységpárt Központi Bizottságának első tit­kára; Nicolae Ceausescu, a Ro­mán Kommunista Párt főtitká­ra, a Román Szocialista Köz­társaság Államtanácsának el­nöke, Leonyid Brezsnyev, az SZKP Központi Bizottságának főtitkára, valamint Andrej Gromiko, az SZKP Politikai Bizottságának tagja, a Szovjet­unió külügyminisztere, Borisz Ponomarjov, az SZKP Politi­kai Bizottságának póttagja, a Központi Bizottság titkára és Konsztantyin Katusev, az SZKP Központi Bizottságának titkára. A találkozó részvevői tájé­koztatták egymást pártjuk éle­téről és tevékenységéről, szo­cialista államuk fejlődéséről. Megvitatták a testvéri pártok és országok közötti politikai, gazdasági és ideológiai együtt­működés kérdéseit. Átfogó vé­leménycserét folytattak az idő­szerű nemzetközi problémák­ról is. A Bolgár Kommunista Párt, Csehszlovákia Kommunista Pártja, a Lengyel Egyesült Munkáspárt, a Magyar Szocia­lista Munkáspárt, a Mongol Népi Forradalmi Párt, a Né­met Szocialista Egységpárt, a Román Kommunista Párt és a Szovjetunió Kommunista Párt­jának vezetői megállapították, hogy az 1972 júliusában meg­tartott Krím félszigeti talál­kozó óta eltelt idő alatt jelen­tős sikereket értek el a Varsói Szerződés politikai tanácskozó testülete nyilatkozataiban fog­lalt külpolitikai célkitűzések, a testvérpártok kongresszusain elfogadott határozatok, az SZKP XXIV. kongresszusának békeprogramja megvalósításá­ban. Széles k­örű­ tájékoztatás A vietnami háború befejezé­se, a Német Demokratikus Köztársaság teljes nemzetközi jogi elismerése, Csehszlovákia és a Német Szövetségi Köztár­saság kapcsolatainak rendezé­se, Kuba nemzetközi pozíciói­nak megerősödése, az európai biztonsági és együttműködési értekezlet sikeres kezdete — mindez tükrözi a szocialista kö­zösséghez tartozó országok bé­keszerető politikája befolyásá­nak növekedését. E politika megvalósításában, az egész nemzetközi helyzet javításában nagy szerepet töl­töttek be a testvérpártok és a szocialista országok vezetőinek a kapitalista államok képvise­lőivel az utóbbi időben meg­rendezett találkozói és tárgya­lásai. Leonyid Brezsnyev tájékoz­tatást adott az SZKP Központi Bizottságának a XXIV. kong­resszuson elfogadott békeprog­ram megvalósítása érdekében kifejtett külpolitikai tevékeny­ségéről, az Amerikai Egyesült Államokban, a Német Szövet­ségi Köztársaságban és Fran­ciaországban nemrégiben tett látogatásokról, a lezajlott tár­gyalásokról és a megkötött megállapodásokról, egyebek között a nukleáris háború el­hárításáról szóló szovjet— amerikai egyezményről. A test­vérpártok vezetői nagyra érté­kelték az SZKP lenini külpo­litikáját, Leonyid Brezsnyev­­nek, az SZKP Központi Bizott­sága főtitkárának személyes hozzájárulását e fontos nem­zetközi jelentőségű politika megvalósításához. Pozitív változások Levonták az általános kö­vetkeztetést, hogy az egész nemzetközi helyzetben jelentős pozitív változások mentek vég­be: mind átfogóbb nemzetközi elismerésre találnak a külön­böző társadalmi rendszerű ál­lamok békés egymás mellett élésének elvei; kiszélesednek a kölcsönösen előnyös gazdasági kapcsolatok a szocialista és a kapitalista országok között; kedvezőbb távlatok tárulnak fel az olyan konstruktív lépé­sek számára, amelyek arra hi­vatottak, hogy elősegítsék a béke és a nemzetközi bizton­ság megszilárdulását. Hangsúlyozták, hogy fontos valamennyi érdekelt állam együttes erőfeszítéseivel meg­szilárdítani a nemzetközi szín­téren végbemenő pozitív vál­tozásokat, következetesen meg­valósítani a megkötött egyez­ményeket és szerződéseket, szüntelenül előre haladni a fő cél, az egyetemes béke biztosí­tása felé. Kifejezésre juttatták azt az egyöntetű eltökéltségüket, hogy ebben az irányban fejlesztik a szocialista országok aktív együttműködését, megerősítet­ték azt a készségüket, hogy elősegítik az európai biztonsá­gi és együttműködési értekez­let sikerét. Pozitívan értékelve a Helsinkiben megtartott elő­készítő konzultációk és az európai értekezlet első v­aka­­sza — a külügyminiszteri ta­lálkozó — alapvető eredmé­nyeit, a testvérpártok vezetői kifejezik azt a meggyőződésü­ket, hogy ennek az értekezlet­nek a munkája, amelyhez a népek a valóban tartós euró­

Next