Magyar Nemzet, 1973. szeptember (29. évfolyam, 204-229. szám)

1973-09-14 / 215. szám

Péntek, 1973. szeptember 14. Magyar Nemzet. ,A hobbymból élek­ 4 mezőgazdaság hírverője Az eddigi legnagyobb mé­retű szakosított nemzetközi mezőgazdasági és élelmiszer­­ipari gépkiállítás — így lehet tömören jellemezni a BNV végleges helyén jelenleg meg­tekinthető AGROMASEXPO— 73-at. A látványos bemutatón 32 ezer négyzetméteren sora­koztatják fel azokat a gépeket és technikai berendezéseket, amelyek az egyre korszerűsö­dő mezőgazdaság, a mind job­ban ipari jelleget öltő mező­­gazdasági termelés fellendíté­sét szolgálják. Az 1200 gép, berendezés és műszer 168 kiál­lító vállalat termékeinek színe­­java. A legnevesebb hazai élelmiszeripari és mezőgazda­­sági berendezéseket gyártó vállalatok mellett elhozták a szakosított kiállításra és vásár­ra termékeiket a legrangosabb külföldi cégek is, így lett az AGROMASEXPO—73 tizen­nyolc ország seregszemléje. Elterjeszteni az újat A vásárt megelőző hírverő rendezvényeken ismertük meg dr. Körösvölgyi Lászlót, a HUNGEXPO mezőgazdasági és élelmiszeripari kiállítási igaz­gatóságának harmincöt éves vezetőjét, az AGROMASEXPO —73 igazgatóját. — A Debreceni Agrártudo­mányi Egyetemen szereztem kitűnő diplomát, első munka­helyem a hajdúböszörményi Dózsa Termelőszövetkezet volt. Itt töltöttem gyakornoki évei­met — kezdte egy változatos életút első lépéseinek bemuta­tását Körösvölgyi László. — Innen a megyei tanácsra ke­rültem, majd a Debreceni Agrártudományi Egyetemen kaptam tanársegédi állást. A legszélesebb közvéle­ménnyel megismertetni a me­zőgazdaságot, elterjeszteni a legújabb és legjobb módszere­ket, minél több hívet szerezni a kor követelményeinek meg­felelő termesztési eljárások­nak. Ez az elv vezette, amikor egyetemi oktatóként egy ideig vállalta a nyíregyházi rádió mezőgazdasági rovatának ve­zetését. Az újabb feladatok azonban rövid idő múlva in­nen is elszólították. A Ba­romfiipari Országos Vállalat­hoz került, majd a HUNNIA­­HIBRID igazgatójává nevez­ték ki.­­ Ez volt a termelőszövet­kezetek első, egész országot átfogó közös vállalkozása. A vállalkozás közvetítési feladat­tal indult, később hatalmas tenyésztő telepeket hoztunk létre. Rövidesen a második legnagyobb húshibrid tenyész­tő és forgalmazó vállalkozássá nőtt a HUNNIAHIBRID. Mit csinál egy kiállításrendező Egészen új módszereket kel­lett alkalmazni. A szövetkeze­tekben hadilábon álltak a rek­lámmal, ekkor érték el az első jelentős sikert. Legjobban bi­zonyítja ezt a forgalom érté­kének lendületes emelkedése: az 1968. évi 600 ezer forintról ez év április 1-ig 50 millióra nőtt. A változás olyan nagy, hogy a dátumra célozva meg is kérdeztem: így van ez? — A sokat mondó számok tények. Ekkor azonban elbú­csúztam a HUNNI­AHIBRID- től is, a HUNGEXPO mező­­gazdasági és élelmiszeripari kiállítás vezetőjének hívtak meg. Az új feladatkör nagyon vonzó volt. Tulajdonképpen az előző munkahelyemen is ha­sonló munkát végeztem, csak kicsiben. Szerencsés ember va­gyok, a hobbymból élek. Az élelmiszer-gazdaság és a fa­ipar megismertetése — ha­zánkban és külföldön — na­gyon vonzó, érdekes munka, és ez szenvedélyem. Annak idején a baromfite­nyésztésre specializálta magát, Gödöllőn szerzett szakmérnöki oklevelet. 1968-ban doktorált, summa cum laude. Most rend­kívül szerteágazó, összetett munkát végez, mégis a ba­romfitenyésztés nőtt legjobban szívéhez. — Ezt az ágazatot hihetet­lenül szeretem. Ipari keretek között dolgoztunk, ez a terület adta az iparszerű mezőgazda­sági termelés iskolapéldáját, modellként szolgált más ter­melési rendszerek bevezetésé­hez. A beszélgetésre „szabadna­pon” került sor. A vásár elő­készítése sok-sok éjszakába és nappalba került, a szabadnap­ból mégsem lett semmi, öt­­percenként nyitották rá az aj­tót, szünet nélkül csöngött a telefon. Az egyik beszélgetést ellestük, s ez talán érzékelteti azt is, mi mindennel kell fog­lalkoznia egy vásárigazgató­nak. Moszkvában ugyanezekben a napokban várja a látogató­kat a heszdrevmas—73 elne­vezésű kiállítás, amelyen a HUNGEXPO az erdészet és fa­ipar gépeit mutatja be. Az ot­tani magyar kiállításrendezők hívták telefonon a „főnököt”. Kiderült: külföldről útban ha­zafelé Keserű Jánosné könnyű­ipari miniszter megtekinti a kiállítást. A rendezőknek egy ilyen látogatás is ezernyi teen­dőt ad. Megszervezni a fogad­tatást, gondoskodni tudósítók révén a kiállítás és különösen a magyar nap visszhangjáról — nem utolsó feladat. Huszonkilenc éves volt, ami­kor Varsóban így mutatták be: Magyarország legfiatalabb igazgatója. — Ezt már régen nem lehet elmondani, és ennek csak örül­ni tudok. Jó néhányan lepipál­tak, s ez azt jelenti, hogy na­gyobb a fiatalok iránt a biza­lom, bátrabban állítják őket felelős, nagy hozzáértést kí­vánó posztokra. Jó dolog ez. A fiatal igazgató munkatár­sait dicsérte, majd elmondta: — Van egy régi elméletem: az eredmény legtöbbször kol­lektív munka eredménye. A munkatársakat jól kell meg­válogatni és sokat kell rájuk bízni. Nálam a módszereket illetően szabad kezet kapnak, így válnak alkotó emberekké, rtem marad el a sikerélmény sem. Kollektív munka nélkül a kiállítás- és vásárszakmában nem is lehet eredményt elérni. A különböző bemutatók most is szinte egymást érték: Ham­burgban, Prágában, Moszkvá­ban, Budapesten. Ha azt mondjuk, hogy rohanás a kiál­lításrendező élete, még fino­man fogalmaztunk. — Nagyon nagy sikere volt Prágában a magyar élelmiszer­­ipari kiállításnak, öt napot töl­töttem ott. Az öt nap alatt húsz percre mehettem ki a be­mutatóról a városba, fiam szü­letésnapjára ajándékot venni. Harmincnyolc aranyérem . Mit tehet egy, a termelés helyétől távolabb álló szakem­ber a mezőgazdaságért? — Sokat, nagyon sokat. A nemzeti jövedelemnek körül­belül harminc százaléka a me­zőgazdaságból származik. Ha hozzájárulunk ahhoz, hogy itt­hon és a külföldön is elfoglal­ja a rangjának megfelelő he­lyet, már nem dolgoztunk hiába. Nem dolgoznak hiába. A ta­vaszi újvidéki kiállítás után Essenben szerepeltek, a leg­nagyobb sikert azonban két­ségtelenül Hamburgban érték el. A harmincnyolc aranyérem és több diploma — úgy vélem — a HUNGEXPO munkáját is dicséri. Ez minden bizonnyal a magyar mezőgazdaság meg­becsülésének a jele, s az elis­merés kivívásában nem cse­kély szerepük van azoknak, akik mezőgazdaságunk és élel­miszer-gazdaságunk kiváló termékeit megismertetik távo­li országok vásárlóival. Mi kell ehhez a munkához? Ahogy Körösvölgyi László mondta: a szaktudás és a szor­galom nem elég. Kell még va­lami többlet: szív és lélek. A hallatlanul nagy idegmunkába csak így nem fásul bele, így válik az széppé. Az igazgató portréjának megrajzolását a mostani kiál­lítás méreteinek ismertetésé­vel kezdtük, legyen ismét szó az AGROMASEXPO-ról. Je­lenlegi munkájáról. Mi a kiál­lítás jelentősége? — Működés közben tekint­hetik meg az érdeklődők az élelmiszer-gazdaságban alkal­mazható legmodernebb gépe­ket és berendezéseket. A nagy­arányú bemutatónak jelentős a tudatformáló szerepe is. Az állandóan csökkenő munka­erő, a mezőgazdaságot sújtó elöregedés nyilvánvalóvá tet­te, hogy a termelés továbbfej­lesztésének egyetlen járható útja van, s ez a gépesítés. A mostani szakosított kiállítás és vásár létjogosultságát legjob­ban az bizonyítja, hogy 150 ezer jegy kelt el elővétel­ben. Ez azt jelenti, hogy a szakemberek érdeklődnek az új iránt, hatalmas fantáziát látnak a gépesítésben. Többet, jobban A siker mellett szól egy má­sik szám is. A kiállítást kibő­vítették, az AGROMASEXPO ’73-mal egyidőben öt napon át két állami gazdaságban, egy termelőszövetkezetben üzemi bemutatókat tartanak. A ha­zai és külföldi szakemberek­kel így ismertetik meg az ajánlott zárt termelési rend­szereket, az üzem- és munka­szervezés tapasztalatait, a ter­mesztési technológiákat. Csak üdvözölni lehet a kiállítás ren­dezőségének azt a törekvését, hogy igyekeznek üzemi körül­mények között is bemutatni a kőbányai vásárban kiállított gépeket. Egy siker mellett szóló számot ígértünk. A szak­mai programra hatszáz érdek­lődő jelentkezését várták és ezzel szemben hétezren jelen­tették be részvételi szándéku­kat. Eddig országos mezőgazda­­sági kiállítást és vásárt ren­deztek hazánkban. Mi a meg­változott vásárprogram lénye­ge? — Ezután csak a tervfor­dulókon rendezünk átfogó, komplex mezőgazdasági kiállí­tásokat, a következőre 1975-ben kerül sor. A negyedik ötéves terv eredményei, s a követke­ző tervidőszak célkitűzései szerepelnek ekkor majd a be­mutatón. A közbeeső években szakkiállításokat tartunk, így került most sor az AGRO­MALEXPO—73-ra. Negyvennyolc szakpubliká­ciója jelent meg a mai napig dr. Körösvölgyi Lászlónak, a mezőgazdaság átszervezésétől, a termelőszövetkezetek meg­alakulásától a szakmában él. A szó legszorosabb értelmé­ben, így búcsúzik: — Szemem előtt változott a mezőgazdaság. Hihetetlenül átformálódott, jelentős üggyé vált. Ez az ügy pedig megér­demli, hogy még jobban, még többet tegyünk érte. Kelemen Gábor TEKINTSE MEG 31. MŰVÉSZETI KÉPAUKCIÓNKAT! Kiállítás: Szeptember 15-én (szombaton) 12—18 óráig, szeptember 16—23-ig, 10—18 óráig A MAGYAR OPTIKAI MŰVEK „SZAKASITS ÁRPÁD” MŰVELŐDÉSI HÁZ KUPOLATERMÉBEN (Budapest XII., Csörsz utca 18.) Árverés: Szeptember 25-én, 17 órától a MOM Művelődési Ház Színháztermében BELÉPÉS DÍJTALAN! BIZOMÁNYI ÁRUHÁZ VÁLLALAT Havanna, Moszkva, Budapest Fiatalok fővárosukért Egy héten át ismerkedtek Budapesttel a szocialista or­szágok fővárosainak fiatal küldöttei. A politikai delegá­tusokon kívül több száz fiatal turistaként látogatott el hoz­zánk kilenc országból, hogy részt vegyen a gazdag ese­ménysorozaton, s köszöntse a 100 éves magyar fővárost. Mi sem természetesebb, mint az, hogy első konferenciájukon arról beszéltek, a különböző országokban a fiatalok hogyan vállalnak részt saját főváro­suk fejlesztésében, építésében, a kultúra és a környezet vé­delmében. Dr. Kőszegi Attila, a fővá­rosi tanács KISZ-bizottságá­­nak titkára érdekes tájékoz­tatást adott erről a témáról, a rendelkezésre álló legfris­sebb adatok birtokában. Buda­pesten — amelynek lakossága már 1970-ben meghaladta a kétmilliót — él az ország lakosságának 20 százaléka, dol­gozik a foglalkoztatottak több, mint egyharmada. Hazánk ösz­­szes beruházásainak 10 száza­lékát a főváros fejlesztésére fordítjuk. Kommunális, szo­ciális, egészségügyi és kulturá­lis intézményekre, az igények kielégítésére 7 milliárd forint éves költségvetés áll a főváros rendelkezésére. A városfejlesztési célok megvalósítására sem a pénz, sem a legkörültekintőbb terve­zés nem elég önmagában. A budapesti fiatalok, együttmű­ködve a Szakszervezetek Bu­dapesti Tanácsával és a Haza­fias Népfront budapesti bizott­ságával, nyílt, demokratikus várospolitika kialakításán dol­goznak. Az ifjúság számára ez annyit jelent: igényeiket fi­gyelembe veszik a városfej­lesztésben, ugyanakkor azt várják tőlük, ők is tevékeny részt vállaljanak a közéletben, a város fejlesztéséért végzett hasznos munkával szerezzék meg a jogot a várospolitika alakításába való beleszólásra. „Hat órát Budapestért” Budapesten közismerten gond a lakáshiány, a fiatalok lakáshelyzetének javítására sok intézkedés született. Az elmúlt években a fővárosban a tanácsi elosztású lakások 33—34 százalékát fiatal háza­sok kapták. A KISZ lakásépí­tési akciók eredményeként 1972-ig 4421 ilyen lakásba köl­töztek be fiatal házasok. A vállalati szocialista brigádok, az üzemi kollektívák több, mint 500 ezer óra társadalmi munkával segítették a KISZ- lakótelepek felépítését. A fiatalok közéleti érdeklő­désének növekedése megnyil­vánult a legutóbbi tanácstag­választások alkalmával. A 30 évnél fiatalabb fővárosi ta­nácstagok aránya 10,4-ről 15,9 százalékra emelkedett, a Ha­zafias Népfront testületeiben pedig megduplázódott, 7,6-ról 14,6 százalékra nőtt a fiatalok száma. A közéleti érdeklődés aktív tevékenységgel párosul, egyre több kiemelt, országos jelentőségű beruházás fölött vállalnak védnökséget a fiata­lok, például a Metró, a Cse­peli Kenyérgyár, az újpesti művelődési központ, az óhegyi park épül így. A centenárium évében széles körű mozgalom­má fejlődött a „Hat órát Budapestért” akció: ez év kö­zepéig a fővárosi fiatalok több, mint negyedének részvételével 600 ezer óra társadalmi mun­kával építették, szépítették a kerületeket. A védnökségi mozgalom ma már a nemzetközi együttmű­ködést, a szocialista gazdasági integrációt is szolgálja. Jelen­tős munkát végeztek a buda­pesti fiatalok a Gagarin Hő­erőmű és a Barátság II. kő­­olajvezeték építésénél, részt vesznek a közúti járműprog­ram végrehajtásában. Külföl­dön, a Német Demokratikus Köztársaságban 4500 budapesti fiatal dolgozik a nemzetközi munkaerő-kooperáció kereté­ben, s részt kívánnak venni a nemzetközi építőtáborok mun­kájában, például a tusemicei hőerőmű építkezésében is. „Írni-olvasni tanítunk” Másfajta gondokról, fájó, szomorú emlékekről és nagy­­nagy lelkesedésről beszélt Havanna küldötte, a 25 éves pszichológusnő, Gisela Herre­­ra. Életében először járt Euró­pában, Budapestet mégis is­merte már, Fidel Castro köny­véből, amelyet magyarországi látogatása után írt. — Boldogok lehettek, hogy ilyen szép a fővárosotok — mondta egyik személyes talál­kozásunk alkalmával. — Ne­künk még sok idő kell, hogy Havanna nyomornegyedének fa- és papírházait lebontsuk, s emberi körülményeket te­remtsünk mindenki számára. Vízvezeték-hálózatot kell épí­tenünk, ami eddig csak a luxusvillanegyedben volt, a főváros környékét gyárakkal telepítjük be. Az építkezések­kel párhuzamosan fejlesztjük a mezőgazdaságot és tanítjuk írni-olvasni az embereket. Vasárnaponként minden fiatal, szinte a gyerekektől kezdve megy az ültetvényekre, vagy az építkezésekre dolgozni, én magam is kávét szedek. Új ipari létesítmények, isko­lai központok kialakítása és az elektromos hálózat kibővítése a legfontosabb teendők most a kubai fővárosban. A fiatalok maguk építik fel az egyeteme­ket, ahol majd tanulni fognak — mondta el Gisela Herrera —, jövőre új művészeti főisko­lát avatnak, s most kezdődik az oktatás az újonnan épült elektronikai főiskolán is. Ifjú­sági brigádok építik a főváros­ban az ország legnagyobb kór­házát és egy tejfeldolgozó köz­pontot,­­ sőt üdülőközpontot is létrehoznak a munkásgyere­kek számára. — Nagyon sokat dolgozunk és tanulunk — mondta búcsú­zóul Gisela —, de a mi gyere­keink, a következő generáció már élvezhetik munkánk gyü­mölcsét. A sugárutak városa Olsánszkij Jevgenyijt, a moszkvai küldöttség tagját fő­ként fővárosunk épületei, mű­emlékei és a modern szállodák érdekelték. Az egyhetes talál­kozó végén, hazafelé készülő­dőben így összegezte vélemé­nyét: az itt látottakat feltétle­nül hasznosítom további mun­kámban. Mindebből nem nehéz kö­vetkeztetni: Olsánszkij Jevge­­nyij építészmérnök. A szovjet Tudományos Akadémia moszk­vai tervezőintézetében dolgo­zik, a típustervező osztály ve­zetője. Tagja az építőművé­szek szövetségének is, ahol már várják magyarországi él­ménybeszámolóját. — Nem lesz nehéz dolgom — mondta el beszélgetésünk­kor —, sok mindent följegyez­tem. Különösen az ragadott meg, ahogyan az új épületeket „beillesztik” a régi, patinás környezetbe. A pesti emberek nagyon szerethetik a városu­kat, ezt éreztem abból a mun­kából, amellyel a műemléke­ket védik. Moszkvát nem tu­dom összehasonlítani Buda­pesttel, sokkal több az új, amit építettünk, de nagyon vigyá­zunk mi is minden épületre, műemlékre, ami a múltból megmaradt. A környezetvédelem — mint mondotta — náluk is téma. Bár a levegő- és vízszennye­zettség korántsem olyan mér­tékű, mint Budapesten — a motorizáció rohamos fejlődése már kezdi éreztetni hatását. Sőt, mint megjegyezte: a ha­talmas sugárutak lassan náluk is kicsik lesznek, annak elle­nére, hogy a tömegközlekedést a nagyszerűen kiépített metró­­hálózat bonyolítja le.­­ Az építőművészek szö­vetségében külön szervezet foglalkozik a műemlék- és környezetvédelemmel, álla­munk sok pénzt és nagy gon­dot fordít a főváros megóvá­sára, szépítésére. Egyébként tavaly, a szocialista országok fiataljainak második, szófiai találkozóján sok szó esett a városfejlesztésről, városvéde­lemről. Most ismét napirendre került a téma, s ahogyan a küldöttek beszámolójából hal­lottam, egy év alatt annyit fejlődnek a fővárosok, hogy jövőre Varsóban újra lesz mi­ről beszélnünk. Rácz Judit Pető­fi-versek nemzetiségeknek Petőfi tizenegy versét közli a Pest megyei Népművelési Tanácsadó századik kiadvá­nya : a megyében élő német, szerb-horvát és szlovák nem­zetiségek anyanyelvén, vala­mint eszperantóul szólaltatja meg az eredeti mellett Petőfi forradalmi és szerelmi költé­szetének néhány közismert da­rabját. Remélhetőleg a nem­zetiségi települések iskoláiban, művelődési házaiban is öröm­mel fogadják, a füzetecskét, és­ hasznosítani tudják az utóbbi időben csökkenő számú nem­zetiségi amatőr színjátszók is. A kiadvány csekély terjede­lemben, kétezres példányszám­ban jelent meg, mégis üdvöz­lésre méltó kezdeményezés, amely a nemzetiségieknek az Olvasó népért mozgalomba va­ló bekapcsolását célozza. Most, a nemzetiségi kongresszusok­ra való felkészülés idején amúgy is sok jelölőgyűlésen elhangzik a bírálat: kevés az olyan kiadvány, amely isko­lázatlanabb rétegek számára is megközelíthető, irodalmi érté­kű olvasnivalót kínál a más anyanyelvűek számára. HOGY Értesítjük kedves vevőinket, (ff 1973. SZEPTEMBER 17-ÉN VILLE­ZT MEGNYITJUK aj ERŐSÁRAMÚ „FÉLVEZETŐK ÉS FÉLVEZETŐS BERENDEZÉSEKET” ^ Árusító üzletünket BUDAPEST VIL KÉR., MADÁCH IMRE U. 9. SZ. ALATT HAZAI ÉS KÜLFÖLDI — diódák, tirisztorok, szimisztorok, — hegesztőberendezések, — akkumulátortöltők, gombakkumulátorok, — akkumulátoros kézilámpa, — szellőzők, klímaberendezések NAGY VÁLASZTÉKBAN MŰSZAKI TANÁCSADÁS TELEFON: 226—871. Megközelíthető: 42-es, 47-es, 49-es, 52-es, 63-as villamossal, 6-os, 9-es, 74-es, 81-es autóbusszal. jf* JL^i * y\ fiumb oc4 5. c/. Ifi VZYZZ//zzaX wzz/zz. ff.* f*'*?** ■ * tzZZ&z A oN uzzzzyzy . 2 \ Y/f . “K ffa&oc6 t trf jf yzA kzzz/z/A y/zzzzz T e» n o­­c­4 trf. 7

Next