Magyar Nemzet, 1973. szeptember (29. évfolyam, 204-229. szám)
1973-09-14 / 215. szám
Péntek, 1973. szeptember 14. Magyar Nemzet. ,A hobbymból élek 4 mezőgazdaság hírverője Az eddigi legnagyobb méretű szakosított nemzetközi mezőgazdasági és élelmiszeripari gépkiállítás — így lehet tömören jellemezni a BNV végleges helyén jelenleg megtekinthető AGROMASEXPO— 73-at. A látványos bemutatón 32 ezer négyzetméteren sorakoztatják fel azokat a gépeket és technikai berendezéseket, amelyek az egyre korszerűsödő mezőgazdaság, a mind jobban ipari jelleget öltő mezőgazdasági termelés fellendítését szolgálják. Az 1200 gép, berendezés és műszer 168 kiállító vállalat termékeinek színejava. A legnevesebb hazai élelmiszeripari és mezőgazdasági berendezéseket gyártó vállalatok mellett elhozták a szakosított kiállításra és vásárra termékeiket a legrangosabb külföldi cégek is, így lett az AGROMASEXPO—73 tizennyolc ország seregszemléje. Elterjeszteni az újat A vásárt megelőző hírverő rendezvényeken ismertük meg dr. Körösvölgyi Lászlót, a HUNGEXPO mezőgazdasági és élelmiszeripari kiállítási igazgatóságának harmincöt éves vezetőjét, az AGROMASEXPO —73 igazgatóját. — A Debreceni Agrártudományi Egyetemen szereztem kitűnő diplomát, első munkahelyem a hajdúböszörményi Dózsa Termelőszövetkezet volt. Itt töltöttem gyakornoki éveimet — kezdte egy változatos életút első lépéseinek bemutatását Körösvölgyi László. — Innen a megyei tanácsra kerültem, majd a Debreceni Agrártudományi Egyetemen kaptam tanársegédi állást. A legszélesebb közvéleménnyel megismertetni a mezőgazdaságot, elterjeszteni a legújabb és legjobb módszereket, minél több hívet szerezni a kor követelményeinek megfelelő termesztési eljárásoknak. Ez az elv vezette, amikor egyetemi oktatóként egy ideig vállalta a nyíregyházi rádió mezőgazdasági rovatának vezetését. Az újabb feladatok azonban rövid idő múlva innen is elszólították. A Baromfiipari Országos Vállalathoz került, majd a HUNNIAHIBRID igazgatójává nevezték ki. Ez volt a termelőszövetkezetek első, egész országot átfogó közös vállalkozása. A vállalkozás közvetítési feladattal indult, később hatalmas tenyésztő telepeket hoztunk létre. Rövidesen a második legnagyobb húshibrid tenyésztő és forgalmazó vállalkozássá nőtt a HUNNIAHIBRID. Mit csinál egy kiállításrendező Egészen új módszereket kellett alkalmazni. A szövetkezetekben hadilábon álltak a reklámmal, ekkor érték el az első jelentős sikert. Legjobban bizonyítja ezt a forgalom értékének lendületes emelkedése: az 1968. évi 600 ezer forintról ez év április 1-ig 50 millióra nőtt. A változás olyan nagy, hogy a dátumra célozva meg is kérdeztem: így van ez? — A sokat mondó számok tények. Ekkor azonban elbúcsúztam a HUNNIAHIBRID- től is, a HUNGEXPO mezőgazdasági és élelmiszeripari kiállítás vezetőjének hívtak meg. Az új feladatkör nagyon vonzó volt. Tulajdonképpen az előző munkahelyemen is hasonló munkát végeztem, csak kicsiben. Szerencsés ember vagyok, a hobbymból élek. Az élelmiszer-gazdaság és a faipar megismertetése — hazánkban és külföldön — nagyon vonzó, érdekes munka, és ez szenvedélyem. Annak idején a baromfitenyésztésre specializálta magát, Gödöllőn szerzett szakmérnöki oklevelet. 1968-ban doktorált, summa cum laude. Most rendkívül szerteágazó, összetett munkát végez, mégis a baromfitenyésztés nőtt legjobban szívéhez. — Ezt az ágazatot hihetetlenül szeretem. Ipari keretek között dolgoztunk, ez a terület adta az iparszerű mezőgazdasági termelés iskolapéldáját, modellként szolgált más termelési rendszerek bevezetéséhez. A beszélgetésre „szabadnapon” került sor. A vásár előkészítése sok-sok éjszakába és nappalba került, a szabadnapból mégsem lett semmi, ötpercenként nyitották rá az ajtót, szünet nélkül csöngött a telefon. Az egyik beszélgetést ellestük, s ez talán érzékelteti azt is, mi mindennel kell foglalkoznia egy vásárigazgatónak. Moszkvában ugyanezekben a napokban várja a látogatókat a heszdrevmas—73 elnevezésű kiállítás, amelyen a HUNGEXPO az erdészet és faipar gépeit mutatja be. Az ottani magyar kiállításrendezők hívták telefonon a „főnököt”. Kiderült: külföldről útban hazafelé Keserű Jánosné könnyűipari miniszter megtekinti a kiállítást. A rendezőknek egy ilyen látogatás is ezernyi teendőt ad. Megszervezni a fogadtatást, gondoskodni tudósítók révén a kiállítás és különösen a magyar nap visszhangjáról — nem utolsó feladat. Huszonkilenc éves volt, amikor Varsóban így mutatták be: Magyarország legfiatalabb igazgatója. — Ezt már régen nem lehet elmondani, és ennek csak örülni tudok. Jó néhányan lepipáltak, s ez azt jelenti, hogy nagyobb a fiatalok iránt a bizalom, bátrabban állítják őket felelős, nagy hozzáértést kívánó posztokra. Jó dolog ez. A fiatal igazgató munkatársait dicsérte, majd elmondta: — Van egy régi elméletem: az eredmény legtöbbször kollektív munka eredménye. A munkatársakat jól kell megválogatni és sokat kell rájuk bízni. Nálam a módszereket illetően szabad kezet kapnak, így válnak alkotó emberekké, rtem marad el a sikerélmény sem. Kollektív munka nélkül a kiállítás- és vásárszakmában nem is lehet eredményt elérni. A különböző bemutatók most is szinte egymást érték: Hamburgban, Prágában, Moszkvában, Budapesten. Ha azt mondjuk, hogy rohanás a kiállításrendező élete, még finoman fogalmaztunk. — Nagyon nagy sikere volt Prágában a magyar élelmiszeripari kiállításnak, öt napot töltöttem ott. Az öt nap alatt húsz percre mehettem ki a bemutatóról a városba, fiam születésnapjára ajándékot venni. Harmincnyolc aranyérem . Mit tehet egy, a termelés helyétől távolabb álló szakember a mezőgazdaságért? — Sokat, nagyon sokat. A nemzeti jövedelemnek körülbelül harminc százaléka a mezőgazdaságból származik. Ha hozzájárulunk ahhoz, hogy itthon és a külföldön is elfoglalja a rangjának megfelelő helyet, már nem dolgoztunk hiába. Nem dolgoznak hiába. A tavaszi újvidéki kiállítás után Essenben szerepeltek, a legnagyobb sikert azonban kétségtelenül Hamburgban érték el. A harmincnyolc aranyérem és több diploma — úgy vélem — a HUNGEXPO munkáját is dicséri. Ez minden bizonnyal a magyar mezőgazdaság megbecsülésének a jele, s az elismerés kivívásában nem csekély szerepük van azoknak, akik mezőgazdaságunk és élelmiszer-gazdaságunk kiváló termékeit megismertetik távoli országok vásárlóival. Mi kell ehhez a munkához? Ahogy Körösvölgyi László mondta: a szaktudás és a szorgalom nem elég. Kell még valami többlet: szív és lélek. A hallatlanul nagy idegmunkába csak így nem fásul bele, így válik az széppé. Az igazgató portréjának megrajzolását a mostani kiállítás méreteinek ismertetésével kezdtük, legyen ismét szó az AGROMASEXPO-ról. Jelenlegi munkájáról. Mi a kiállítás jelentősége? — Működés közben tekinthetik meg az érdeklődők az élelmiszer-gazdaságban alkalmazható legmodernebb gépeket és berendezéseket. A nagyarányú bemutatónak jelentős a tudatformáló szerepe is. Az állandóan csökkenő munkaerő, a mezőgazdaságot sújtó elöregedés nyilvánvalóvá tette, hogy a termelés továbbfejlesztésének egyetlen járható útja van, s ez a gépesítés. A mostani szakosított kiállítás és vásár létjogosultságát legjobban az bizonyítja, hogy 150 ezer jegy kelt el elővételben. Ez azt jelenti, hogy a szakemberek érdeklődnek az új iránt, hatalmas fantáziát látnak a gépesítésben. Többet, jobban A siker mellett szól egy másik szám is. A kiállítást kibővítették, az AGROMASEXPO ’73-mal egyidőben öt napon át két állami gazdaságban, egy termelőszövetkezetben üzemi bemutatókat tartanak. A hazai és külföldi szakemberekkel így ismertetik meg az ajánlott zárt termelési rendszereket, az üzem- és munkaszervezés tapasztalatait, a termesztési technológiákat. Csak üdvözölni lehet a kiállítás rendezőségének azt a törekvését, hogy igyekeznek üzemi körülmények között is bemutatni a kőbányai vásárban kiállított gépeket. Egy siker mellett szóló számot ígértünk. A szakmai programra hatszáz érdeklődő jelentkezését várták és ezzel szemben hétezren jelentették be részvételi szándékukat. Eddig országos mezőgazdasági kiállítást és vásárt rendeztek hazánkban. Mi a megváltozott vásárprogram lényege? — Ezután csak a tervfordulókon rendezünk átfogó, komplex mezőgazdasági kiállításokat, a következőre 1975-ben kerül sor. A negyedik ötéves terv eredményei, s a következő tervidőszak célkitűzései szerepelnek ekkor majd a bemutatón. A közbeeső években szakkiállításokat tartunk, így került most sor az AGROMALEXPO—73-ra. Negyvennyolc szakpublikációja jelent meg a mai napig dr. Körösvölgyi Lászlónak, a mezőgazdaság átszervezésétől, a termelőszövetkezetek megalakulásától a szakmában él. A szó legszorosabb értelmében, így búcsúzik: — Szemem előtt változott a mezőgazdaság. Hihetetlenül átformálódott, jelentős üggyé vált. Ez az ügy pedig megérdemli, hogy még jobban, még többet tegyünk érte. Kelemen Gábor TEKINTSE MEG 31. MŰVÉSZETI KÉPAUKCIÓNKAT! Kiállítás: Szeptember 15-én (szombaton) 12—18 óráig, szeptember 16—23-ig, 10—18 óráig A MAGYAR OPTIKAI MŰVEK „SZAKASITS ÁRPÁD” MŰVELŐDÉSI HÁZ KUPOLATERMÉBEN (Budapest XII., Csörsz utca 18.) Árverés: Szeptember 25-én, 17 órától a MOM Művelődési Ház Színháztermében BELÉPÉS DÍJTALAN! BIZOMÁNYI ÁRUHÁZ VÁLLALAT Havanna, Moszkva, Budapest Fiatalok fővárosukért Egy héten át ismerkedtek Budapesttel a szocialista országok fővárosainak fiatal küldöttei. A politikai delegátusokon kívül több száz fiatal turistaként látogatott el hozzánk kilenc országból, hogy részt vegyen a gazdag eseménysorozaton, s köszöntse a 100 éves magyar fővárost. Mi sem természetesebb, mint az, hogy első konferenciájukon arról beszéltek, a különböző országokban a fiatalok hogyan vállalnak részt saját fővárosuk fejlesztésében, építésében, a kultúra és a környezet védelmében. Dr. Kőszegi Attila, a fővárosi tanács KISZ-bizottságának titkára érdekes tájékoztatást adott erről a témáról, a rendelkezésre álló legfrissebb adatok birtokában. Budapesten — amelynek lakossága már 1970-ben meghaladta a kétmilliót — él az ország lakosságának 20 százaléka, dolgozik a foglalkoztatottak több, mint egyharmada. Hazánk öszszes beruházásainak 10 százalékát a főváros fejlesztésére fordítjuk. Kommunális, szociális, egészségügyi és kulturális intézményekre, az igények kielégítésére 7 milliárd forint éves költségvetés áll a főváros rendelkezésére. A városfejlesztési célok megvalósítására sem a pénz, sem a legkörültekintőbb tervezés nem elég önmagában. A budapesti fiatalok, együttműködve a Szakszervezetek Budapesti Tanácsával és a Hazafias Népfront budapesti bizottságával, nyílt, demokratikus várospolitika kialakításán dolgoznak. Az ifjúság számára ez annyit jelent: igényeiket figyelembe veszik a városfejlesztésben, ugyanakkor azt várják tőlük, ők is tevékeny részt vállaljanak a közéletben, a város fejlesztéséért végzett hasznos munkával szerezzék meg a jogot a várospolitika alakításába való beleszólásra. „Hat órát Budapestért” Budapesten közismerten gond a lakáshiány, a fiatalok lakáshelyzetének javítására sok intézkedés született. Az elmúlt években a fővárosban a tanácsi elosztású lakások 33—34 százalékát fiatal házasok kapták. A KISZ lakásépítési akciók eredményeként 1972-ig 4421 ilyen lakásba költöztek be fiatal házasok. A vállalati szocialista brigádok, az üzemi kollektívák több, mint 500 ezer óra társadalmi munkával segítették a KISZ- lakótelepek felépítését. A fiatalok közéleti érdeklődésének növekedése megnyilvánult a legutóbbi tanácstagválasztások alkalmával. A 30 évnél fiatalabb fővárosi tanácstagok aránya 10,4-ről 15,9 százalékra emelkedett, a Hazafias Népfront testületeiben pedig megduplázódott, 7,6-ról 14,6 százalékra nőtt a fiatalok száma. A közéleti érdeklődés aktív tevékenységgel párosul, egyre több kiemelt, országos jelentőségű beruházás fölött vállalnak védnökséget a fiatalok, például a Metró, a Csepeli Kenyérgyár, az újpesti művelődési központ, az óhegyi park épül így. A centenárium évében széles körű mozgalommá fejlődött a „Hat órát Budapestért” akció: ez év közepéig a fővárosi fiatalok több, mint negyedének részvételével 600 ezer óra társadalmi munkával építették, szépítették a kerületeket. A védnökségi mozgalom ma már a nemzetközi együttműködést, a szocialista gazdasági integrációt is szolgálja. Jelentős munkát végeztek a budapesti fiatalok a Gagarin Hőerőmű és a Barátság II. kőolajvezeték építésénél, részt vesznek a közúti járműprogram végrehajtásában. Külföldön, a Német Demokratikus Köztársaságban 4500 budapesti fiatal dolgozik a nemzetközi munkaerő-kooperáció keretében, s részt kívánnak venni a nemzetközi építőtáborok munkájában, például a tusemicei hőerőmű építkezésében is. „Írni-olvasni tanítunk” Másfajta gondokról, fájó, szomorú emlékekről és nagynagy lelkesedésről beszélt Havanna küldötte, a 25 éves pszichológusnő, Gisela Herrera. Életében először járt Európában, Budapestet mégis ismerte már, Fidel Castro könyvéből, amelyet magyarországi látogatása után írt. — Boldogok lehettek, hogy ilyen szép a fővárosotok — mondta egyik személyes találkozásunk alkalmával. — Nekünk még sok idő kell, hogy Havanna nyomornegyedének fa- és papírházait lebontsuk, s emberi körülményeket teremtsünk mindenki számára. Vízvezeték-hálózatot kell építenünk, ami eddig csak a luxusvillanegyedben volt, a főváros környékét gyárakkal telepítjük be. Az építkezésekkel párhuzamosan fejlesztjük a mezőgazdaságot és tanítjuk írni-olvasni az embereket. Vasárnaponként minden fiatal, szinte a gyerekektől kezdve megy az ültetvényekre, vagy az építkezésekre dolgozni, én magam is kávét szedek. Új ipari létesítmények, iskolai központok kialakítása és az elektromos hálózat kibővítése a legfontosabb teendők most a kubai fővárosban. A fiatalok maguk építik fel az egyetemeket, ahol majd tanulni fognak — mondta el Gisela Herrera —, jövőre új művészeti főiskolát avatnak, s most kezdődik az oktatás az újonnan épült elektronikai főiskolán is. Ifjúsági brigádok építik a fővárosban az ország legnagyobb kórházát és egy tejfeldolgozó központot, sőt üdülőközpontot is létrehoznak a munkásgyerekek számára. — Nagyon sokat dolgozunk és tanulunk — mondta búcsúzóul Gisela —, de a mi gyerekeink, a következő generáció már élvezhetik munkánk gyümölcsét. A sugárutak városa Olsánszkij Jevgenyijt, a moszkvai küldöttség tagját főként fővárosunk épületei, műemlékei és a modern szállodák érdekelték. Az egyhetes találkozó végén, hazafelé készülődőben így összegezte véleményét: az itt látottakat feltétlenül hasznosítom további munkámban. Mindebből nem nehéz következtetni: Olsánszkij Jevgenyij építészmérnök. A szovjet Tudományos Akadémia moszkvai tervezőintézetében dolgozik, a típustervező osztály vezetője. Tagja az építőművészek szövetségének is, ahol már várják magyarországi élménybeszámolóját. — Nem lesz nehéz dolgom — mondta el beszélgetésünkkor —, sok mindent följegyeztem. Különösen az ragadott meg, ahogyan az új épületeket „beillesztik” a régi, patinás környezetbe. A pesti emberek nagyon szerethetik a városukat, ezt éreztem abból a munkából, amellyel a műemlékeket védik. Moszkvát nem tudom összehasonlítani Budapesttel, sokkal több az új, amit építettünk, de nagyon vigyázunk mi is minden épületre, műemlékre, ami a múltból megmaradt. A környezetvédelem — mint mondotta — náluk is téma. Bár a levegő- és vízszennyezettség korántsem olyan mértékű, mint Budapesten — a motorizáció rohamos fejlődése már kezdi éreztetni hatását. Sőt, mint megjegyezte: a hatalmas sugárutak lassan náluk is kicsik lesznek, annak ellenére, hogy a tömegközlekedést a nagyszerűen kiépített metróhálózat bonyolítja le. Az építőművészek szövetségében külön szervezet foglalkozik a műemlék- és környezetvédelemmel, államunk sok pénzt és nagy gondot fordít a főváros megóvására, szépítésére. Egyébként tavaly, a szocialista országok fiataljainak második, szófiai találkozóján sok szó esett a városfejlesztésről, városvédelemről. Most ismét napirendre került a téma, s ahogyan a küldöttek beszámolójából hallottam, egy év alatt annyit fejlődnek a fővárosok, hogy jövőre Varsóban újra lesz miről beszélnünk. Rácz Judit Petőfi-versek nemzetiségeknek Petőfi tizenegy versét közli a Pest megyei Népművelési Tanácsadó századik kiadványa : a megyében élő német, szerb-horvát és szlovák nemzetiségek anyanyelvén, valamint eszperantóul szólaltatja meg az eredeti mellett Petőfi forradalmi és szerelmi költészetének néhány közismert darabját. Remélhetőleg a nemzetiségi települések iskoláiban, művelődési házaiban is örömmel fogadják, a füzetecskét, és hasznosítani tudják az utóbbi időben csökkenő számú nemzetiségi amatőr színjátszók is. A kiadvány csekély terjedelemben, kétezres példányszámban jelent meg, mégis üdvözlésre méltó kezdeményezés, amely a nemzetiségieknek az Olvasó népért mozgalomba való bekapcsolását célozza. Most, a nemzetiségi kongresszusokra való felkészülés idején amúgy is sok jelölőgyűlésen elhangzik a bírálat: kevés az olyan kiadvány, amely iskolázatlanabb rétegek számára is megközelíthető, irodalmi értékű olvasnivalót kínál a más anyanyelvűek számára. HOGY Értesítjük kedves vevőinket, (ff 1973. SZEPTEMBER 17-ÉN VILLEZT MEGNYITJUK aj ERŐSÁRAMÚ „FÉLVEZETŐK ÉS FÉLVEZETŐS BERENDEZÉSEKET” ^ Árusító üzletünket BUDAPEST VIL KÉR., MADÁCH IMRE U. 9. SZ. ALATT HAZAI ÉS KÜLFÖLDI — diódák, tirisztorok, szimisztorok, — hegesztőberendezések, — akkumulátortöltők, gombakkumulátorok, — akkumulátoros kézilámpa, — szellőzők, klímaberendezések NAGY VÁLASZTÉKBAN MŰSZAKI TANÁCSADÁS TELEFON: 226—871. Megközelíthető: 42-es, 47-es, 49-es, 52-es, 63-as villamossal, 6-os, 9-es, 74-es, 81-es autóbusszal. jf* JL^i * y\ fiumb oc4 5. c/. Ifi VZYZZ//zzaX wzz/zz. ff.* f*'*?** ■ * tzZZ&z A oN uzzzzyzy . 2 \ Y/f . “K ffa&oc6 t trf jf yzA kzzz/z/A y/zzzzz T e» n oc4 trf. 7