Magyar Nemzet, 1973. szeptember (29. évfolyam, 204-229. szám)
1973-09-21 / 221. szám
Péntek, 1973. szeptember 21.. Ép: M Árusítással egybekötött jf PÜÍPÍlslm falvédők, 14 mm népművészeti kézimunkák ■ I BBJjm 'JESSB csodálatos darabjaival Pilprff ll*Pj újjávarázsolhatja otthonát BUDAPEST VII., RÁKÓCZI ÚT 74—76. Magyar Nemzet SZEMÉLYGÉPKOCSIK AUTÓSZERVIZE: — speciális kis- és nagyjavítás, — vizsgára előkészítés, — alsó, felső mosás, zsírzás — elektromos berendezések vizsgálata, javítása, — karosszéria munkák garanciával SZENTENDREI VÁROSGAZDÁLKODÁSI VÁLLALAT Szabadkai utca. 7 Egymillió dolláros megtakarítás NÖVÉNYVÉDŐ SZEREK Európától Új-Zélandig „Olitzer-beruházásnak” nevezik röviden a Budapesti Vegyiművek új büszkeségét, a 40 millió forintos költséggel megépített üzemet és teljesen automatizált berendezését, amely decemberben kezdi meg próbaüzemét. Négy év munkájával sikerült megteremteni az anyagi feltételeit ennek az új létesítménynek, amely bőven behozza az árát: évente több mint egymillió dollár valutamegtakarítást jelent az országnak. Egy új gyomirtó szer hatóanyagának, a Trifluralinnak és az ebből készített Olitrefnek a hazai előállítását szolgálja az új üzem. A program megvalósítása nemcsak a gyár számára jelent hasznot; a KGST illetékes munkabizottságában már tárgyalások folynak az új készítmény gyártásának szakosodására, s kilátásba került tőkés export lehetősége is. A furcsa nevű Trifluralin paprikákat, paradicsomokat s más hasonló zöldségkultúrákat óv a kártevő gyomoktól, nagy szerep hárul rá a zöldségprogram végrehajtásának sikerében. De készül már a dohány- és a napraforgó-kultúrák gyomirtó szere, a Benfluralin nevű hatóanyag is a Budapesti Vegyiművek laboratóriumaiban. Ennek gyártására szintén a 40 millióért épült új üzem lesz hivatott. Véget ért az „illatvita” Három év múlva lesz egy évszázada annak, hogy a Kén utca és az Illatos út környékén füstölögni kezdtek a vegyi gyár kéményei, s nem éppen kellemes „illattal” árasztották el a környéket. Az évforduló jelentős eseménye a magyar vegyiparnak: a műtrágyaipar, a szerves és szervetlen vegyipar megteremtése tartozik e száz év fizikai és szellemi alkotásai közé. A Budapesti Vegyiművek dolgozói — nyugdíjasok és fiatalok, régiek és újak — kutatják a gyárra vonatkozó dokumentumokat, felújítják, szépítik az elaggott, de még használható épületeket, s új szociális létesítményekkel gazdagítják a vállalatot az elkövetkező 3 évben. Mindenekelőtt azonban annak a felhívásnak igyekeznek eleget tenni, amelyet Poros Tamás igazgató így jelölt meg: „Gyorsítsuk a vállalatfejlesztést, bővítsük növényvédőszertermék-skálánkat, valósítsuk meg kutatómunkánk kísérleteit.” A gyáriak reménysége méltán lehet a növényvédő szerek gyarapítása. 1968 és 1971 között összesen 560 millió forint értékű új készítmény gyártását kezdték meg. A vállalat termelési értéke 1968-ban 1,2 milliárd forint volt, idei tervük már 1,8 milliárd, s ennek az összegnek háromnegyed részét a mezőgazdasági kemikáliák, a növényvédő szerek jelentik. A Magyarországon előállított növényvédő szereknek csaknem fele, 46 százaléka itt készül, s a Budapesti Vegyiművek gyártja a hazai szuperfoszfátgyártmányok negyedrészét." Az egyszázados évforduló köszöntéséhez tartozik az az esemény is, hogy végre megnyugtatóan rendeződött a gyár és a fővárosi lakosság „illatvitája”. Az újpesti bőrenyvüzemet és az Illatos úti csontenyvüzemet Hidasra, egy Pécs környéki községbe telepítették. Ebben a hónapban itt kezdte meg háborítatlanul működését az enyvüzem, amely annyi gondot okozott évtizedeken át a környezetvédelem érdekében fellépő fővárosi egészségügyi hatóságoknak. A szövetkezetek szívesen fogadják kutatásokra, új gyártmányok bevezetésére évente 20 millió forintot fordítanak. Mint Bendefy István gyártmányfejlesztési osztályvezetőtől megtudtuk: négy saját biológiai kutató, szervetlen kémiai, szerves kémiai, és úgynevezett formáló-kutató — laboratóriumban folytatják kísérleteiket, de együttműködnek több kutatóintézettel és mezőgazdasági termelőszövetkezettel, állami gazdasággal is. A szövetkezetek, gazdaságok szívesen fogadják a vegyiművek kísérletező szakembereit, mert szívesen alkalmazzák az újabb, jobb hatású szereket. Több mint nyolcvan mezőgazdasági üzemmel van jelenleg szerződése a gyárnak, ezeknek parcelláin már nagyüzemi technológiaként próbálják ki az új készítményeket, amelyek a laboratóriumi üvegházakban sikerrel vizsgáztak. — Magyarországon jelenleg 234 engedélyezett növényvédő szer van forgalomban, ebből negyvenet a Budapesti Vegyiművek készít — tájékoztatott Bendefy István. — Gyártmányfejlesztési tervünkben további körülbelül 30-féle termék előállítása, kutatása szerepel. Egyik leggyorsabban elkészített, nagy hatású termékünk a Hungarin S—500 elnevezésű gyomirtó szer, amely ma már közkedvelt a mezőgazdaságban. 1971 októberében kaptuk a megbízást az új technológia elkészítésére, az iparszerű kukoricatermesztő rendszerek számára. 1972 tavaszán már 200 tonnát állítottunk elő az új termékből, ez év végéig összesen 1500 tonnával szállítunk belőle a mezőgazdaságnak. A folyékony Hungarin nagy előnye, hogy kevés vízzel, egyenletesen, nagy felületeket lehet vele permetezni. Újabb, idei változata a Hungarin Rapid, amely csak egy esztendőn át hat, tehát a permetezést követő évben más növénykultúrát lehet telepíteni a kukorica helyébe. Minden újabb termék előállításánál döntő szempontként szerepel a gyártmányfejlesztésben, hogy az új szer alkalmazkodjék az új növényvédő technológiákhoz és növényvédő gépekhez. Külföldi kooperációk A gyártmányfejlesztés és a termékskála bővítése érdekében több nyugati céggel írtak alá kooperációs együttműködési megállapodást a Budapesti Vegyiművek vezetői. Egyik legfontosabb partnerünk az osztrák Chemie AG Linz. Kooperációnk lényege a termelésmegosztás. Mi állítunk elő egyfajta alapanyagot — a tetraklórbenzolt —, ezt szállítjuk Ausztriába. Onnan intermediereket, úgynevezett „közbeeső termékeket” kapunk vissza, amelyekből itthon háromféle növényvédő szert gyártunk. A kooperációt a közelmúltban tovább bővítettük — mondta el Petrásy Tibor anyag- és áruforgalmi főosztályvezető —, licencet és újabb hatóanyagot vásároltunk az osztrák cégtől. Saját anyagainkkal kiegészítve, gabonagyomirtó szereket készítünk ezekből. A másik nagy partner a nyugatnémet Phillips Duphar cég. 1969 óta érvényes szerződésük szerint a Wuxal nevű hatóanyagot vásárolja tőle a Vegyiművek, amelyből — Európában a legnagyobb mennyiségben — értékes lombpermettrágyát állítanak elő. A mezőgazdasági szakemberek, kutatók véleménye szerint ez a szer szinte „csodát” művel, a zöldségek, gyümölcsök terméshozamát csaknem duplájára növeli. Most ezt a kapcsolatot is tovább kívánják bővíteni, olyan növényi tápszer gyártásának kooperációjával, amely a tavaszi primőrök „kedvence” lehet. A Plantosan 40 D a talajnedvességben lassan oldódó, tartós tápanyagellátást biztosít, hatására a palánták a szokottnál legalább egy héttel korábban hoznak termést. A jelentősebb külföldi kooperációk közé tartozik a svájci Ciba-Geigy és a nyugatnémet Hoechst- cégekkel való együttműködés. E két vállalattal közösen rovar- és gombaölő szereket gyártanak, s újabb gyomirtó szerek előállítását is tervezik. Húsz termék, harmincöt országba A Budapesti Vegyiművek eddigi eredményeit csaknem teljes egészében a termelékenység növekedésével érte el. A vállalat terjeszkedési lehetőségei korlátozottak, ezért középtávú, három évre szóló tervükben a munka- és üzemszervezésre, a gazdaságtalan termékek gyártásának visszaszorítására fordítanak nagy gondot. Programjukban szerepel az információs rendszer felülvizsgálata, a vállalat egész vezetési rendszerének fejlesztése és a számítástechnikai irányítás alkalmazásához a feltételek megteremtése. A BV márkajelzésű növényvédő szerek és kemikáliák — a CHEMOLIMPEX külkereskedelmi vállalat közvetítésével — harmincöt országba jutnak el, Európától kezdve Ausztráliáig és Új-Zélandig. Az idei tervben 300 millió forint értékű export szerepel. Húszfajta készítményt szállítanak 2,3 millió dollár értékben nyugatra, 4,6 millió rubel értékben pedig a szocialista országokba. Rácz Judit „A teabokor számos változatát leveleiért a kínaiak kezdték termeszteni. Hollandiaiak hozták Európába, már 1657-ben mint orvosszert javasolják. Hazánkban a húszas években (1820) kezdték szürcsölni. Fogyasztásakor általános jó közérzet és vidámság szállja meg az embert, a gondolkodó agy tevékenysége emelkedik, nő az egész testben a vérfeszülés, élénkül a szívműködés, a légzés és az izomzat munkaképessége gyarapodik.” (A Pallas Lexikon 15. kötetéből.)* Ha nem is éppen a régi Pallas Lexikon javallatára, de a saját jó tapasztalatunkra hallgatva — gyakran kívánjuk fogyasztani kedvelt üdítő italunkat, a teát. Szívesen iszszuk reggel, este, érezve üdítő, hűsítő vagy felmelegítő, s valóban gondolatébresztő hatását; isszuk munka előtt munka után — azaz imánk, ha legalább oly könnyen hozzájuthatnánk, mint teszem azt, a sörhöz, borhoz. Persze, ez így egy kissé kétes állításnak hangzik az előtt, akinek módjában van otthonában fogyasztani, akár naponta többször is egy-egy csésze teát. Fővárosunk vendéglátó iparának egységei, illetve azok vezetői azonban többségükben, nem túl szívesen, mondhatni immel-ámmal foglalkoznak e különösebben nem nagy hasznot jelentő ital előállításával és felszolgálásával. Egyes vezetők s felszolgálók valósággal annyira irtóznak tőle, mint ördög a tömjénfüsttől. Valóban így van ez? Jogos-e a teára szomjazók nanasza? Ezt kívántam eldönteni, amikor elindultam egy teaivó őrjáratra. Nincs rá igény? — Kérnék egy csésze teát... — mondom szerényen az asztalom előtt, várakozó pillantással megálló fiatal felszolgálónőnek, a Bajcsy-Zsilinszky úti „Virág” eszpresszóban. Fejét rázza: — Sajnos, azzal nem szolgálhatok. — Miért nem? — Nincs teánk. — Nem lehet kapni Pesten teafüvet? — Nekünk nincs. — Miért nem vesznek? Miért nem rendelnek? Miért nem?_ Hasztalan minden kérdés. A leány vállát vonja, elnézően mosolyog. S máris tovább siet, hogy széthordja a sörös palackokat, a feketét, a konyakot... A November 7. téren, a ..Kékes” étteremben a pincér kijelenti : — Teára, kérem, minekünk nincsen besorolásunk ... Nem nagyon értem — türelmesen magyarázza: — Nem a mi profilunk. Más szóval: nem vagyunk rá kijelölve ... Ennek ellenére az étterem vezetője, amikor hozzáfordulok teaügyben, lelkesen fogadkozik. — Meglesz, kérem. Ígérem, a teaszolgáltatást már a jövő héttől kezdve bevezetem. Alig egy hónapja, hogy ide helyeztek, de egy-két újításomat a kedves vendégek máris élvezhetik ... A nagy Marx téri Önkiszolgáló étteremben telt ház fogad. Itt mindennel elláthatja magát a vendég. Ehet-ihat kedvére — éppen csak teához nem jut. — Nincs rá igény — mondja a vezető. — Nézze csak, milyen nagy nálunk a forgalom, s ezek közül, akik itt étkeznek, egynéhány vendég, ha kéri... (Persze, ha az étlapon vagy italárlapon szerepelne, igényelnék többen is.) Mint karavánúton a szomjazók, kutattam tovább, teaforrások után. Az igazság kedvéért el kell mondanom, hogy ha gyéren is, de találtam még efféle ivóhelyeket. Mint például a „Gong” eszpresszóban, az „Emké”-ben, a „Pálmá”ban, a Luxorban is kapható tea. Szemben a nagy teátrummal... A „Tükör” büfében — ha nem is éppen szemben a Vígszínházzal, de annak közelében, furcsa szokás dívik. — Kaphat éppen teát — mondják kedélyesen —, de váltson hozzá egy ötnegyvenes blokkot és akkor kimérik hozzá a rumot... — De hát én citrommal... Megvető, sőt gyanakvó pillantás hallgattat el. S amikor még megkérdezem, hogy miért nincs citrom — mert én csak azzal szeretem —, többen is felfigyelnek rám, vendégek, olyanok, akik nem is teát rummal, de inkább rumot teával szoktak itt fogyasztani, így hát jobbnak látom, minél előbb elhagyni a „Tükör” nem egészen fényes helyiségeit. Jártam még egy-két helyen — az Omnia kávészalonban, ahol azért nincs tea, mert „a forró víz nem jön ki a csapból”, a Margit híd eszpresszóban, ahol szintén meghibásodott a csap, de — ahogyan a kis kávéfőzőnő elszólta magát — különben sincs teájuk. És benyitottam a Pozsonyi úti „Szamovár” eszpresszóba, ahol szintén valami baj volt azzal a fránya csappal, ami a gépből a vizet kiereszti. — Miért nem csináltatják meg? — Nincs hozzá alkatrész, olasz gép ez — veti oda magyarázatképpen egy szőke hölgy. Ezúton hadd tegyek most egy javaslatot az eszpresszó felelős vezetőjének: szerezzenek be egy szamovárt! Egészen közel, a Szt. István körúti Bizományi Áruházban valószínűleg kaphatnak egyet, olyat, aminek garantáltan működik a csapja... A „Teavirág” presszóban Mivel mégis csak hiszek a jelképekben, kivillamosoztam Óbudára, ahol felkerestem a „Teavirág” eszpresszót, abban a reményben, hogy itt majd teljesítik a cégér hangtalan, de messze rikító ígéretét. Hiába, csalódás várt itt is. A felszolgálónő úgy fogadta szerény rendelésemet, mintha legalábbis kokaint vagy morfiumot kértem volna tőle. — Teát mi nem tartunk — mondta szinte rendreutasítóan. — Legalábbis három esztendeje, amióta én itt dolgozom, nem foglalkoztunk ilyesmivel ... Felhagytam a kutatással. Be kellett látnom, hogy vendéglátóipari egységeink — néhány helytől eltekintve — „nem foglalkoznak ilyesmivel”. Arra kellett gondolnom, hogy világjáró vándorlásaim során, Európától Afrikáig, Nyugaton és Keleten egyaránt sohasem jelentett problémát, sem városban, sem faluban teát inni.* Most még csak ennyit: amikor teaivó körutam tapasztalatairól beszámoltam a Belkereskedelmi Minisztériumban — Benics László főosztályvezető így válaszolt panaszomra, kétségeimre: — Rendkívül helytelen üzleti felfogás az, hogy nem szolgálnak fel teát. A szociális üzletpolitika megkívánja, hogy a közönség igényeit teljesítsük, bármilyen kis értékű fogyasztási cikkről van is szó. A vendéglátóipari egységek mindegyike rendelkezik olyan eszközökkel, hogy néhány csésze teát kívánságra elkészítsen. A teát, mint a gyomorműködést elősegítő s a kávé és szeszes italok szívre ártalmas hatása nélkül is élénkítő italt igenis, megkövetelheti bárhol is a vendég. Egyébként ez nem csupán magánvéleményem. Reggeli és uzsonnaitalok tartására — s ebbe a kategóriába a tea nagyon is beletartozik — miniszteri rendelet kötelezi az eszpresszókat, cukrászdákat, büféket... A főosztályvezető hivatalos és tömör nyilatkozatához nincs hozzátenni való. Legfeljebb annyi, hogy mindenféle rendeletnek az eddiginél szigorúbb, legalábbis erélyesebb rendszabályokkal kellene érvényt szerezni. Barát Endre Teázó portyán a fővárosban „SZAMOVÁR" tea nélkül... A vacsorádat add az ellenségednek Az ésszerű táplálkozás követelményei A reggelidet edd meg egyedül, az ebédedet felezd meg a barátoddal, a vacsorádat add az ellenségednek! A közmondás régen elkoptatott közhelynek számít, mégis érdemes lenne megszívlelni, különösen napjainkban, amikor is az ország lakosságának — orvosi statisztika szerint — több mint a 30 százaléka elhízott. — Túl sok a szénhidrát és kevés a zöldség, gyümölcs étrendünkben — számolt be nemrégiben a Csepel Művek Munkásotthonában, az Erzsébeti Közért Vállalat által szervezett előadássorozaton dr. Soós Aladár, az Élelmezés- és Táplálkozástudományi Intézet professzora, dr. Buga László orvos és Gépész Róbert, a Chinoin Gyár vegyészmérnöke. Míg 1938-ban az egy főre eső cukorfogyasztás 16 kiló volt, addig ma átlagban 35 kiló. A cukorfogyasztással arányban nőtt a vérkeringési zavarok, a szívbetegségek és nem kevésbé a cukorbajosok száma. Az elhízás veszélye ma már a gyerekeket is fenyegeti, ugyanis a szülők valósággal megtömik a gyerekeiket és általában nem vitaminnal, hanem kalóriadús ételekkel. Egy nagy darab zsíros kenyérrel jobban elvan a csemete, addig sem zavarja a felnőtteket, amíg megeszi, s nem gondolnak arra, hogy a fiatal szervezet ezt megsínyli, s veszít a betegségekkel szembeni ellenállóképességéből. — Sok kenyeret fogyasztunk. Ugyanakkor nálunk a korpás kenyeret nem kedvelik, pedig a vegyesen őrölt lisztnek nagyobb a vitamintartalma. A korszerű táplálkozás feltételei közé tartozik tehát a zsíros ételek mellőzése és a kevés kenyér és tésztaféleségek fogyasztása, s nagyon fontos az étkezési ritmus betartása. Reggel bőségesen fogyasszunk állati fehérjékben gazdag ételeket, tojást, húst, tejterméket. A reggelit jó egy pohár gyümölcslével vagy gyümölccsel kezdeni. Ebédre már csak egy-egy szendvicset vagy pohár tejet, joghurtot együnk és a vacsora, ami ne essék későbbre, mint hét óra, egészen könnyű — hideg vagy meleg — legyen. A fogyni akarók félreismerték az Amolett keksz fogyasztó hatását. Az Amolett is csak úgy hoz eredményt, ha a fogyni akaró nem eszik rá nehéz ételeket és nem alkoholos vagy édes szörppel, akár Colával vagy Jaffával öblíti azt le, hanem sima vagy szódavízzel, és esetleg kenyér helyett eszi a főzelék mellé. Sokan panaszkodnak az orvosnak, hogy már megettek tíz doboz kekszet és semmi látszatra. Természetesen nem is lehet, ha nem csökkenti az ételmennyiséget és kalóriadús menüt eszik továbbra is. Az Amolett keksz előnyeit pillanatnyilag nagyon kevés fogyni vágyó ismerheti meg, mivel állandó hiánycikk a kereskedelemben, és csupán az üzletről üzletre való járkálástól lehet lefogyni, de a többi jótanács viszont megszívlelendő. Bizonyos, hogy ezek a problémák sem a hallgatóságot kitevő csepeli munkásaszszonyok körében, sem másutt nem ismeretlenek, de az említett statisztikai adatok arra intenek, hogy előbb-utóbb el kell kezdeni az ésszerű táplálkozást — ami már nem csupán esztétikai követelmény — egészségünk érdekében. —értek