Magyar Nemzet, 1973. szeptember (29. évfolyam, 204-229. szám)

1973-09-21 / 221. szám

2 szóval, tettel, munkával, s ha kellett, fegyverrel is.­­ Kimozdult a holtpontról és komolyan előrehaladt az európai béke, biztonság, a gaz­dasági, tudományos, művelő­dési, kulturális együttműködés ügye. Aláírták a Szovjetunió és a Német Szövetségi Köz­társaság, Lengyelország és a Német Szövetségi Köztársaság közötti szerződéseket. Elismer­ték az önálló, szuverén Német Demokratikus Köztársaság ál­lami létét. A négy nagyhata­lom megállapodott Nyugat- Berlin kérdésében. Ezzel el­hárultak a legfőbb akadályok az európai biztonsággal és együttműködéssel foglalkozó tanácskozások elől. Bár a visz­­szahúzó erők még hátráltatják a a Csehszlovák Szocialista Köz­társasággal való végleges meg­egyezést, Európa biztonságáért a harc eredményesen folyik to­vább, a Német Demokratikus Köztársaság nemzetközi pozí­ciója jelentősen megerősödött, bekövetkezett világméretű el­ismerése. A két német álla­mot felvették az Egyesült Nemzetek Szervezetébe. Üdvö­zöljük a Német Demokratikus Köztársaságot, amely több mint két évtizedes kemény harccal kivívta, hogy elfoglalja méltó helyét a világszervezet­ben. — A békés egymás mellett élés politikája korunk egyik fő jellegzetességévé kezd vál­ni. A békés egymás mellett élés normái, amelyekre a nem­zetközi kapcsolatoknak épül­niük kell, csak akkor érvé­nyesülhetnek, ha mindkét ol­dalon tiszteletben tartják azo­kat. Az imperialista országok­ban még mindig jelentékeny erővel és befolyással rendel­keznek azok a burzsoá körök, elsősorban a hadiipar képvise­lői, a nagy monopóliumok ve­zetői, akik hevesen ellenzik a nemzetközi helyzet enyhülé­sét, s továbbra is a feszültség kiélezésére törekszenek. A szo­cialista országok a békés egy­más mellett élést összeegyez­tethetetlennek tartják az im­perialista agressziókkal, a bel­­ügyekbe való beavatkozással, a fellazítás diverziós politiká­jával, az ellenforradalom ex­portjával. Éppen ezért állha­tatosan harcolnak ellenük. Mi­­ elveinknél fogva — a két társadalmi rendszer országai között, az egymás belügyeibe való beavatkozás nélkül, a kölcsönös előnyök alapján, az élet legkülönbözőbb területein szélesíteni akarjuk az együtt­működést. Ez a mi progra­munk a Szolidaritás Chilével — A békés egymás mellett élésért állhatatosan küzdve azt sem titkoltuk, s ma még erő­teljesebben hangsúlyozzuk, hogy az ideológiában nincs és nem is lehet békés egymás mellett élés. Az ideológiai harc, a vita és a párbeszéd azonban soha nem lehet a fegyveres konfrontáció előké­szítésének fedőszerve, sem pe­dig az ellenforradalmi fasisz­ta erők ötödik hadoszlopa. Eszméket nem fegyverrel, ha­nem csak az igazság erejével lehet terjeszteni és győzelemre vinni. Az imperializmus vé­delmezői az eszmék és infor­mációk szabad áramlásáról beszélnek. De a vitát csak ad­dig vállalják, amíg le nem lep­­leződik igazi arculatuk. A szép jelszavak mögött azonnal je­lentkezik az ideológiai diver­­zió, az uszító propaganda. Ve­reségérzetükben pedig az ideo­lógiai fegyvereket azonnal valóságos, csőre töltött fegy­verekkel cserélik fel, felrúg­ják a demokráciát. A törvé­nyességet, mint ahogy ezt teg­napelőtt Indonéziában, tegnap Görögországban tették, ma pe­dig Chilében teszik. A nem­zetközi monopóliumok által támogatott chilei reakció sem merte vállalni az osztályküz­delmet, a törvényesség keretei között, hanem mindent félre­dobva, a fegyverek erejét ve­tette be — az ő szavaikat idé­zem: „a marxista eszme ki­irtására”! A haladás és a de­mokrácia veszélybe került, a hazafiak százai és ezrei életü­ket vesztették. — De bárhogy alakuljon is a helyzet, az elmúlt három esztendő kitörölhetetlen nyo­mot hagyott Chile történelmé­ben. Saját tapasztalataink alapján tudjuk, hogy egy nép, még levert forradalma esetén sem felejti el, mit jelent a szabadság, s ezt az élményt sem puccsal, sem katonai lá­zadással, sem terrorral a né­pek emlékezetéből kitörölni többé nem lehet. De nem le­het a haladó világ emlékeze­téből sem! Szerte a világon máris magasra csapott a fel­háborodás lángja. A népek ke­gyelettel hajtják meg a nem­zetközi szolidaritás zászlaját Salvador Allende és a többi chilei mártír hősi emléke előtt. A VIII. magyar békekongresz­­szus szívből csatlakozik a Magyar Szocialista Munkás­párt Központi Bizottságának és a Hazafias Népfront Orszá­gos Tanácsának tiltakozásához a gyilkos terror ellen, s teljes szolidaritásáról biztosítja a chilei népet. Meg vagyunk győződve, hogy igaz ügyük nem vész el, a chilei nép győz­ni fog! — A nemzetközi politika po­zitív változásai örömmel és bizakodással töltik el a világ népeit — folytatta. — A Szov­jetunió, a szocialista országok most arra törekszenek, hogy az elért sikereket megszilár­dítsák. Ebben ugyancsak nagy szerepük van a tömegeknek. Mindezeknek az erőknek az összefogását, egységük erősí­tését szolgálja az október vé­gén a szovjet fővárosban ta­nácskozó békeszerető erők moszkvai világkongresszusa, amely nemcsak összegezi a nemzetközi békemozgalom ed­digi eredményeit, hanem a kö­zös feladatok meghatározásá­ban is történelmi jelentőségű esemény lesz. Olyan fórum, amely még jobban egyesíti majd a háborúellenes erőket és mozgósítja őket, az embe­riség legnemesebb célja­­ a béke megőrzésére. A magyar békemozgalom to­vábbi feladatairól szólva han­goztatta: a magyar békemoz­galom kezdettől fogva arra törekedett, hogy minél na­gyobb tömegeket állítson cél­jai szolgálatába.­­ Azok a százezrek és mil­liók, akik megkülönböztetett figyelemmel kísérik a magyar békemozgalom e nagy jelentő­ségű eseményét, bizalommal és várakozással tekintenek a most megválasztásra kerülő Országos Béketanács munkája elé. Bíznak abban, hogy a VIII. magyar békekongresszus ajánlásai és a békeszerető erők moszkvai világkongresz­­szusának állásfoglalásai alap­ján olyan hazai programot dolgoz ki, amely figyelembe veszi a magyar békemozgalom hagyományait, a nemzetközi helyzetből adódó új lehetősé­geket és erre építi jövőbeni tevékenységét.­­ A Magyar Szocialista Munkáspárt X. kongresszusa olyan célokat tűzött a magyar nép elé, amelyen szívesen munkálkodik minden ember, hiszen szebb, kulturáltabb jö­­vőjén dolgozik. Kérjük a ma­gyar békeharcosoktól, minde­nekelőtt azoktól, akiket most a mozgalom vezető testületébe megválasztanak, hogy tovább­ra is minden erejükkel és te­hetségükkel segítsék valóra váltani a szocialista építés programját, pártunk békesze­rető politikáját. Erősítsék dol­gozó népünkben a szocialista építés sikerei felett érzett jo­gos nemzeti büszkeség érzését. Ápolják és erősítsék a népek közötti barátság eszméit. Sok­oldalúan ismertessék a világ népei előtt a magyar dolgo­zóknak a gazdaság, a tudo­mány, a kultúra építésében, a népjólét emelésében, a szo­cialista Magyarország felvirá­goztatásában elért sikereit. — Kérjük a békeszerető erők moszkvai kongresszusán részt vevő magyar küldöttség tagjaitól, hogy tolmácsolják népünk őszinte békevágyát, tenniakarását és harckészségét. Képviseljék a Vil­. magyar békekongresszuson kialakított programot — mondotta befe­jezésül Kállai Gyula. büszkék lehetünk arra az eredményre, amelyet az utób­bi években elértünk — a nem­zetközi politikában kialakult új légkörre. — Huszonöt év telt el azóta, amióta a nemzetközi békemoz­galom zászlót bontott — mond­ta a BVT főtitkára —, s e ne­gyedszázad alatt nagy változá­sok történtek a világban. Az eltelt időszakban jelentős győ­zelmeket értünk el, s a közvé­lemény szerepe ebben nagyobb volt mint valaha. Ezen a ta­nácskozáson is szó volt a viet­nami fegyverszüneti megálla­podásról, az európai viszonyok rendezésére irányuló törekvé­sekről, a nemzetek közötti új kapcsolatokról. Mindezekben a Szovjetuniónak és a többi szo­cialista országnak kiemelkedő szerepe volt, mint ahogy a vi­lág közvéleménye, a nemzetkö­zi békemozgalom is hozzájá­rult ezekhez a győzelmekhez.­­ Az új légkör azonban még nem zárja ki az ellenkező irányú erők megnyilvánulását, mint legutóbb Chilében. Egy évvel ezelőtt Santiagóban tar­tott ülést a BVT. Amikor a Joliot-Curie-díjat átadtuk Sal­vador Allende elnöknek, azt mondtuk: Chile nincs egyedül. Ma ugyanazt mondjuk: az egész világ vele van, s eljön az idő, amikor Chile haladó erői kivívják a győzelmet. Romesh Chandra közeljövő­ben Moszkvában megrende­zendő béke-világtalálkozóról megállapította: a világban ki­alakult új politikai légkörnek megfelelően ez a kongresszus sok tekintetben különbözik majd az eddigi hasonló nem­zetközi találkozóktól. A kong­resszus fontosságát jelzi, hogy több mint nyolcvan nemzeti bizottság készíti elő a napi­rendjét és ennél is nagyobb azoknak a szervezeteknek a száma, amelyek szintén részt vállalnak ebben a munkában. — A moszkvai találkozó nemcsak a béke védelmezői­nek, hanem a nyugodt, boldog élet építőinek is kongresszusa­­ lesz — hangsúlyozta. — Cé­ ’­lünk az, hogy olyan világot építsünk fel, amelyben az em­berek nyugodtan élhetnek. A békemozgalom ehhez azzal sze­retne hozzájárulni, hogy a jö­vőben ne csak arról beszél­jünk, miként akadályozhatjuk meg a háborút, háríthatjuk el a nukleáris veszedelmet, ha­nem megjelöljük az építés módját is. A békeharc prog­ramjába így kerülnek az olyan új fogalmak, mint a haladás, függetlenség, környezetvéde­­lemre, összefoglalva: a béke­mozgalomnak a továbbiakban is sok a tennivalója a világ minden táján. Ahhoz, hogy az emberiség békéjét szolgáló ter­veket valóra válthassuk, egy új, erős Béke-világtanácsra van szükségünk, ezért jövőre a békemozgalom negyedszáza­dos tevékenységére is emlékez­ve, a BVT új tanácsot választ, új felépítést hoz létre. Az el­vek, amelyre a Béke-világta­nács felépült, helyesek voltak, feladatainak megvalósításából a magyar békemozgalom is ki­vette a részét. S amikor meg­köszönöm az eddig nyújtott tá­mogatást, hozzáfűzhetem: a jö­vőben is mindenkor számítunk a magyar békemozgalom sok tízezer aktivistájának segítő­készségére. Romesh Chandra felszólalá­sát követően Halász Judit Já­­szai-díjas színművésznő Rad­nóti Miklós „Himnusz a béké­ről” című versével tett hitet a művészek világszerte meg­nyilvánuló cselekvő békevá­gyáról. Majd dr. Erdey-Grúz Tibor, a Magyar Tudományos Akadémia elnöke a tudomány és a bék­e összefüggéseit ele­mezte. Kifejtette: a háborús pusztítások kiküszöbölése ha­talmas lépéssel vinné előbbre az emberiség haladását. Olyan lehetőségeket nyitna meg a tudomány és a technika szá­mára, amelyeknek kiaknázása révén elűzhetőek lennének azok a gondok­, és elhárítha­­tóak lehetnének azok a veszé­lyek, amelyek egyébként bé­kés viszonyok között is a tár­sadalom és az életforma gyors fejlődésének akadályozói. A cél érdekében tudományos és tudatos beavatkozás szükséges, ezért az emberiségnek min­dent meg kell tennie a tartós béke érdekében és minden al­kotóerőt a haladás szolgálatá­ba kell állítani, hiszen csak a béke teheti lehetővé, hogy a tudomány egyedül az emberi jólétet szolgálja. ROMESH CHANDRA a nemzetközi élet új légköréről A Béke-világtanács és több mint száz ország nemzeti béke­bizottságának üdvözletét tol­mácsolva Romesh Chandra el­ismeréssel szólt arról a sokrétű munkáról, amelyet a magyar tékemozgalom az elmúlt négy évben végzett. A BVT főtitká­ra hangsúlyozta: „Mi a Béke­világtanácsban nagyon büsz­kék vagyunk arra, hogy önök, magyar békeharcosok, a mi ol­dalunkon állnak, a mi tábo­runkat erősítik. És együttesen Magyar Nemzet ­ MIHAIL KOTOV a moszkvai béke-világtalálkozó előkészítéséről Mihail Kotov felszólalása-­­­dán elismerőleg emlékezett­­ meg a magyar békemozgalom, történelmi hagyományairól. Felidézte, Magyarország volt a színhelye számos nemzetkö­zi békemozgalmi rendezvény­nek; itt ülésezett több fontos nemzetközi szimpozion és sze­minárium, és 1971-ben Buda­pesten tartott közgyűlést a Béke-világtanács. Olyan or­szágban rendezték meg ezeket a tanácskozásokat — mondta —, amelyek népe és kormá­nya sokat tett és tesz az euró­pai biztonság megszilárdítá­sáért, a világbéke megerősíté­séért. Kotov utalt arra, hogy a magyar béketanács és a szov­jet békebizottság, a két ország társadalmi és tömegszervezetei között kölcsönös és teljes a megértés, akcióegység áll fenn, amely a jövőben is erősödik. A szocialista országokban működő kommunista ets mun­káspártok vezetőinek ez év júliusi Krím félszigeti találko­zójáról szólva hangsúlyozta, e tanácskozás kifejezésre juttat­ta a szocialista államok akció­egységének és szolidaritásának erősödését. Ez jelentős ténye­zője azoknak a céloknak, ame­lyeket az SZKP XXIV. kong­resszusán elfogadott békeprog­­ramban, a szocialista országok testvérpártjainak és a Varsói Szerződés politikai tanácskozó testületének­ határozataiban, valamint a kommunista- és munkáspártok képviselői 1969. évi nemzetközi tanácskozásá­nak dokumentumaiban fogal­maztak meg. Hangsúlyozottan beszélt arról, hogy a Szovjet­unió és a többi szocialista or­szág következetesen és szilár­dan lép fel a tartós európai biztonsági és együttműködési rendszer megteremtéséért, amely biztosíthatja a kontinens békéjét, és a békés egymás mellett élés konkrét, vonzó példájává válhat. Jelentős lé­pés ezen az úton az európai biztonsági és együttműködési értekezlet, amelynek első sza­kasza eredményesen zárult Helsinkiben. A közelgő moszkvai béke­­világtalálkozó előkészületeiről Mihaii Kotov elmondta, hogy a témabizottságok hónapok óta végzik múmiájukat, s el­ismerően szólt arról a segít­ségről, amellyel a magyar elő­készítő bizottság és Magyar­­ország valamennyi társadalmi szervezete hozzájárul a béke­­erők világkongresszusának a megrendezéséhez. Kifejtette, a szovjet békeharcosok büszkék arra, hogy a világkongresszus színhelye Moszkva lesz, s a békeharcosok, a Szovjetunió egész közvéleményével együtt mindent megtesznek a világ­találkozó sikeres előkészítése és lebonyolítása érdekében. Az elnöklő Boldizsár Iván a délelőtti hozzászólások után tolmácsolta dr. Sík Endre, az OBT elnöke üdvözletét, és a kongresszus elhatározta: táv­iratban üdvözli az OBT elnö­két, alá betegsége miatt sze­mélyesen nem tudott megje­lenni a tanácskozáson. Délután a kongresszus hat szekcióban folytatta munkáját. A békés egymás mellett élés időszerű politikai, gazdasági és ideológiai kérdéseiről Boldi­zsár Iván; a válsággócok meg­szüntetéséért folyó küzdelem­ben a békemozgalmak felada­tairól Harmati Sándor; a biz­tonsági és leszerelés kérdései­ről Pethő Tibor; a nemzeti függetlenség és békemozgalom témájáról dr. Bognár József; az ifjúság békére, hazafiságra és internacionalizmusra való nevelésének időszerű kérdései­ről dr. Makoldi Mihályné; a nemzetközi és a magyar béke­mozgalom 25 évéről, a hazai békemozgalmunk jelenlegi fej­lődési szakaszában adódó fel­adatokról Darvasi István el­nökletével tartottak vélemény­­cserét a munkabizottságokban. A szekciókban lezajlott viták­ról, a kialakított állásfoglalá­sokról a szekcióvezetők a kongresszus plénumán számol­nak majd be. A VIII. magyar békekong­resszus ma reggel plenáris üléssel folytatja munkáját a Parlamentben. Péntek, 1973. szeptember 21. Kállai Gyula fogadta Romesh Chandrát Romesh Chandra, a Béke­világtanács főtitkára, a béke­­erők világkongresszusa nem­zetközi előkészítő bizottságá­nak elnöke, aki részt vett és felszólalt a VIII. magyar bé­kekongresszus tanácskozásán, csütörtök délután elutazott Ma­gyarországról. Budapesti tar­tózkodása során fogadta Kállai Gyula, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Haza­fias Népfront Országos Taná­csának elnöke. Japán miniszterek érkeznek Magyarországra Dr. Biró József nyilatkozata tokiói tárgyalásairól A japán fővárosban befeje­ződött az a tárgyalássorozat, amelyet a Gatt miniszteri értekezletét követően dr. Biró József, külkereskedelmi mi­niszterünk folytatott vezető ja­pán politikusokkal, gazdasági és társadalmi személyiségek­kel. A két ország kapcsolatai­nak sokoldalú fejlődését szol­gáló tárgyalásokról a külkeres­kedelmi miniszter a követke­zőket mondotta: — A japán kormány tagjai­val és a gazdasági vezetőkkel folytatott tárgyalásokat a köz­vetlen és szívélyes légkör jelle­mezte. A tárgyalópartnerek ál­tal felvetett kérdések azt bizo­nyították, hogy Japán a gazda­sági kapcsolatok fejlesztésére törekszik Magyarországgal és a többi szocialista országgal. Ez annál is inkább örvendetes, mert egybevág a magyar el­képzelésekkel és érdekekkel.­­ Jövőre Magyarország egyebek közt részt vesz az oszakai nemzetközi vásáron, magyar gazdasági napokat ren­dezünk Tokióban és Oszaká­ban, illetve magyar áruházi hetet a japán fővárosban. Partnereink kifejezték nagyfo­kú érdeklődésüket a műszaki kapcsolatok fejlesztése és li­­cencek cseréje iránt. Pozitívan reagáltunk arra a japán felve­tésre, hogy a kereskedelmi és a műszaki kapcsolatok fejlesz­tése érdekében hozzunk létre közös vállalkozásokat és köny­­nyítsük meg a japán kereske­delmi és műszaki megbízottak huzamosabb időtartamú ma­gyarországi tartózkodását. Megállapodás született, hogy mielőbb meg kell kötni a két ország kereskedelmi és hajózá­si egyezményét és — ha ehhez Magyarországon biztosítottak a feltételek — sor kerülhet az állategészségügyi egyezmény megkötésére is. — Japán részről hangsúlyoz­ták egymás kölcsönös és jobb megismerésének fontosságát és ennek érdekében a kormány­szintű látogatások, valamint a vállalati, a műszaki és a tudo­mányos vezetők kölcsönös lá­togatásának szaporítását. Eb­ben a szellemben hívtam meg a kormány nevében magyaror­szági látogatásra Nakaszone külkereskedelmi és iparügyi minisztert, valamint Szakurau­­csi földművelés- és erdőgazda­ságügyi minisztert, illetve a Magyar Kereskedelmi Kamara elnökének nevében Uemura Kogorot, a japán gazdasági szervezetek szövetségének el­nökét és Nagano Sigeot, a ja­pán kereskedelmi és iparka­mara elnökét. IV. kongresszusára készül a Magyarországi Románok Demokratikus Szövetsége IV. kongresszusára készül a Magyarországi Románok De­mokratikus Szövetsége. A két kongresszus közötti időszak­­ban elért eredményekről és a további tervekről adott tájé­koztatást Szilágyi Péter, a szövetség főtitkára. — A III. kongresszust 1969- b­en az MSZMP Politikai Bi­zottsága nemzetiségi kérdések­ről hozott határozatának szel­lemében tartottuk — mondot­ta a főtitkár. — A szövetségi munkában fő törekvésünk, hogy tovább szélesítsük a de­mokratizmust, s a nemzetiségi lakosságot a politikai, társa­dalmi és gazdasági életben nagyobb aktivitásra ösztönöz­zük. A kongresszuson az or­szágos választmányon kívül oktatási-kulturális és szerkesz­tő bizottságot alakítottunk. El­mondhatjuk, hogy az elmúlt időszakban igen jó eredmé­nyeket értünk el. A két kong­resszus között két tanácsvá­lasztás lebonyolítását segítet­tük. A Hazafias Népfronttal egyetértésben minden terüle­ten arányos képviseletet ka­pott a választott szervekben a nemzetiségi lakosság. Nagy örömünkre szolgál, hogy leg­utóbb román nemzetiségű or­szággyűlési képviselőt is­­vá­lasztottunk, aki a Parlam­ent­­ben képviseli a hazai román­ság érdekeit.­­ Erre az időre esik a Mű­velődésügyi Minisztérium nemzetiségi tanácsadó bizott­ságának létrehozása, amely se­gített abban, hogy társadalmi rangot kapjon hazánkban a nemzetiségi kérdés. Gyulán jól felszerelt székházat kapott a szövetség. Azért Gyulán, mert a hazai románság főként Bé­kés, Csongrád és Hajdú-Bihar megyében él. Lapunk, a Foaia Noastra, a szövetség munkáját segíti és a nemzetiségi lakos­ság nyelvművelését szolgálja. Gyarapodott a román nyelven tanulók száma az óvodától a középiskoláig. — Nagy gonddal készülünk a IV. kongresszusra, amelyet október 26—27-én tartunk Gyulán. A küldöttválasztó gyűlések igen népesek. Ősz­­szesen 95 küldöttet választunk, de meghívottként ott lesznek a párt, a tanácsi és társadalmi szervek képviselői is. Velük együtt szeretnénk meghatá­rozni a következő évekre a szövetség munkaprogramját. NÉPSZERŰ KLUBOK Ezermester Lányok—asszonyok Kertbarátok MŰVÉSZETI KÖRÖK Festő Fotó Kerámia Ötvös Szobrász TANFOLYAMOK Műszaki Nyelvtanfolyamok Balett, akrobatika A JÓZSEF ATTILA MŰVELŐDÉSI KÖZPONTBAN Budapest XIII., József Attila tér 4. Telefon: 208—279, 206—477. JELENTKEZÉS DÉLUTÁN 2­8-IG Lengyel tengerészeti kitüntetés magyar szakembereknek A magyar—lengyel hajózási és áruforgalmi együttműködés érdekében kifejtett tevékeny­ség elismerésül a lengyel ten­gerészeti minisztérium 25 ma­gyar szakembert tüntetett ki. A tenger érdemes dolgozója kitüntetést a közlekedés és a külkereskedelem — a minisz­térium, a MAHART, a Hunga­­rocamion, külkereskedelmi vállalatok — vezetői és szak­emberei, közöttük dr. Csanádi György közlekedés- és posta­ügyi miniszter, Földvári Lász­ló miniszterhelyettes, Udvardi Sándor külkereskedelmi mi­niszterhelyettes kapta meg.­ A kitüntetéseket szerdán a len­gyel nagykövetségen ünnepé­lyesen adta át Edwin Wis­­niewski lengyel tengerhajózási miniszterhelyettes. Ott volt az ünnepségen Tadeusz Hanuszek, Lengyelország budapesti nagy­követe.

Next