Magyar Nemzet, 1973. szeptember (29. évfolyam, 204-229. szám)

1973-09-26 / 225. szám

4 A Ilire le Vízió műsoráról imiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiimiiiiiiiiiiimiiiiiiiiiiiiiiHiiiiiiitiiiiiimiiiiiiiiuiiiiiiiuiiiimD Qtszemközt Ideális partnernek bizonyult a beszélgetésben és a vallomástételben egyaránt az ötszemközt legutóbbi vendége, Somogyi József szobrászművész. S éppen azért, mert úgy beszélgetett — nemcsak Vitray Tamással — mindenkivel, hogy póz nélkül, valóban beszélgetve, meghitt együttlétben tett vallomást eggyéforrott két hivatásáról: a művészetről és a tanításról. Nem társalkodott, nem csevegett. Nem akarta se szebbnek, se jobbnak mutatni emberi, s művészi arcát, mint amilyen többnek, emelkedettebbnek feltüntetni, a művész vagy a művészeket nevelő tanár munkáját, hivatásat a valóságosnál. Igaz, csekélyebbnek sem, mert az őszinteségnek az is lényeges követelménye, hogy ne kicsinyítse a dolgok jelentőségét, hanem meghagyja őket olyannak és akkorának, amilyenek természetük szerint. Hogy ne abszolutizálja például a szép szóval Mesternek mondott nevelő növendékeire tett hatását, hanem bátran kijelentse, hogy egyetlen igazi hivatása van: a segítés. S hogy ne diadalmas igazolásként lobogtassa meg a modellről készült egykorú fényképet a szobrászi hűségről folytatott — egyébként is lezárt — vitában, hanem általa is a sokkal fontosabbhoz, a művészi munka lényegének megértéséhez segítse az ötszemközt folyó beszélgetés tanúit. Egy bizonyos: a műsor mércéje magasra emelkedett evvel a beszélgetéssel. Ezentúl — még többet várunk tőle. .. A vihar A vihar — hattyúdal, a pályáját önként bevégző Shakespeare búcsúja a színháztól. A vita csak azért parázslik legalább két évszázada, hogy vajon mi a jelentése a búcsúzó Prospero—Shakespeare rezignáltságának? A XIX. század romantikus értelmezése szerint ez a „regényes színmű” menekülés a valóságból a mesék, az álmok szigetére. Századunk másként értelmezi a kiábrándult Shakespeare utolsó művét. Nem a menekülés vágya vihette a kis szigetre a szerzőt, ahol a mese klasszikus összefonottsággal játszódik, hanem hogy életszemléletének teljes és tömör képét adhassa. Illúziótlan bölcsességének tükörképe Prospero világa; az emberi társadalom felett mondott nem éppen vigasztaló ítélet. „Nem számítva a Hamletet, nincs Shakespeare-nek még egy remekműve, mely ily brutálisan mutatná be az emberi szellem nagysága és a történelem kegyetlensége közt feszülő ellentétet” — írja Jan Kott, heves lengyel tudós. Az esztelen és kíméletlen harc a hatalomért, az emberi hitványság különféle változatai vonultak fel a Basil Coleman rendezte tévéfilmben is. Az uralkodási vágy torzítja az arcvonásokat, a nápolyi király öccsét éppúgy, mint inasáét és a vad Calibanét. Mindenütt a hatalom megtartásának erőszaktörvénye uralkodik, még Prospero és a kedves légi szellem, Ariél jól hangsúlyozott dialógusában is. És bár Prospero varázstudománya jóvoltából elcsitulnak az egymásnak feszülő ellentétek, a szép jövőben, a „boldog új világban” egyedül csak Miranda, Prospero lánya hisz. De ő egy lakatlan szigeten nevelkedett és nem ismeri az embereket! Naiv reményének cáfolataként még egyszer, utoljára végigpásztázza a kamera a testvérgyilkos, cselszövő hitvány társaság körét — a nézőben netán kibomló hamis illúziók ellenszeréül. Az eszköztelenség fegyverzetében kiváló színészi alakításokkal (Michael Redgrave, Keith Mitchel) megformált tévéfilm értékét, élvezhetőségét némileg csökkentette, hogy a magyar szöveg olykor érthetetlenül hangzott. Nem színészeink (Mádi Szabó Gábor, Sinkovits Imre) hibája ez, őket alaposan próbára tette Babits Mihály nehezen deklamálható versezete. Babits nem tekintette színrevihetőnek Shakespeare drámáit. Fordítását is olvasásra és népi előadásra szánta, mondatai az élő beszéd természetes formuláitól, hangsúlyaitól távol esnek. Nem történt volna kegyeletsértés, ha a több milliós nézőközönség számára bemutatott Shakespeare-mű érthetőbb, közvetlenebb, maibb fordításban hangzik el. Mert van ilyen is: Mészöly Dezső munkája. (lőcsei) Egyfelvonásosok Házaspár-vetélkedőt láthattunk a képernyőn Szakonyi Károly jóvoltából. Igaz, viszszájáról. A párok ezúttal nem abban versengtek, hogy ki tudja a másiknak elviselhetőbbé tenni a közös életet, hanem inkább abban, ki fortélyosabb házasfele bosszantásában. A nemes viaskodásban végül nagy fölénnyel győzött a második pár (Szemes Mari, Kállai Ferenc), nekik sikerült teljes tökélyre fejleszteniük egymás meg nem értését. Az első pár hölgy tagja (Ruttkai Éva) elkövette azt a hibát, hogy jóllehet halálosan unta nyűgös, akaratos és önző férjét (Latinovits Zoltán), mégis megpróbálta a nyilvánvalóan szimuláns férfi minden kívánságát kielégíteni. Csak egyre nem volt hajlandó: másnapra szabadságot kivenni. Legfeljebb harmadnapra. Ezzel ugyan erős rokonszenvet ébresztett a közönségzsűriben, de aki ébren végig bírta , mégis Szemes Marinak ítélte a pálmát, ő ugyanis akként válaszolt hitestársának, ahogy ilyenkor kell: ha egyszer bolond lukból bolond szél fúj, vissza is ugyanez jár. Komolyra fordítva a szót: vajon miért tévesztett javarészében hatást Szakonyi Károly két egyfelvonásosának (Ha itthon maradnál... — Benn a Szobában) előadása? Egyfelől ábrázolásmódjának naturalizmusa, „egy az egyben” stílusa miatt, másfelől azért, mert Dömölky János rendező, aki egy-egy képpel most is igazolta hangulatteremtő készségét a veszekedések ütközőpontjain külön aláhúzta a fényképszerű másolás effektusait. Úgy tett, mint aki egy-egy vázlat finom körvonalait megerősíti, és a maga ízlése szerint kifejti, hogy minél „élethűbb” képet nyerjen, így főként a második egyfelvonásos elvesztette könynyed etildjellegét, és bolondozásba hajló vaskos naturalizmussá vált. Mindennek tetejébe a színészek is rájátszottak szerepükre: csak Ruttkai Éva teremtett hiteles alakot a mártír, de egyszersmind mártírhajlamú asszonyból. Életünk az időben Ritkán szerepel szociológiai témájú adás a televízió műsorán. Ennek egyik oka valószínűleg az, hogy nálunk még nem alakult ki a dinamikusan fejlődő tudományág népszerű, de mégis tudományos bemutatásának technikája. Az Életünk az időben című, kétrészes adás szerkesztője, Csepeli György, és rendezője, Jeles András, jól gazdálkodott az idővel: úgy tudtak hasznos, és izgalmas, érdekes információkat közölni egy tizenkét országot átfogó szociológiai vizsgálatról, hogy a néző figyelme egy pillanatra sem lankadt el. A film két, félórás részletre tagolása nagyon nehéz, egy pillanatnyi figyelemkiesést sem engedő anyag megértését nagyon mekönnyítette — csupán a vékony vonalakkal megrajzolt, a televíziós kamerák számára „láthatatlan” grafikonok és táblázatok okoztak némi zavart. (v. p.) Magja: Nemzet NAPLÓ Szeptember 26 A Magyar Rádió és Televízió szimfonikus zenekara kedden Bécsbe utazott. Részt vesznek azokon az ünnepségeken, amelyekkel az osztrák rádiózás megkezdésének 50. évfordulóját köszöntik. Szerdán este lépnek először dobogóra. Az előadást Lehel György vezényli, a szólista Perényi Miklós gordonkaművész lesz. A . A kecskeméti Katona József Színház megállapodást kötött a bajai tanács vezetőivel, hogy előadásaikat bemutatják a déli nemzetiségi vidéken is. November 9-én nyílik meg az első magyar színigazgató, Kelemen László nevét viselő kamaraszínház is, amely Magyarországon elsőként mutatja be Jovan Hristic jugoszláv szerző, „Savonarola és barátai” című színművét. Román tudományos könyv és folyóirat kiállítás nyílt meg kedden a miskolci műszaki és idegen nyelvű könyvesboltban. Dr. Terplán Zénó, a Miskolci Nehézipari Műszaki Egyetem tanára mondott megnyitó beszédet. A bemutatott könyveket Alexandra Graur akadémikus, a Román Tudományos Akadémia kiadójának vezérigazgatója ismertette. •1* Pethő Valéria, Fábián Nóra és Gyenei Judit kiállítása október 1-én nyílik meg a Józsefvárosi Galériában. 6D A Déryné Színház szeptember 22-én mutatta be Kálmán Imre Montmartre-i ibolya című operettjét. Rendező: Petrik József. 4* Iparművészeti világkiállítást rendeznek a jövő nyáron Torontóban. Hazánkat 15 művész 11 alkotása képviseli a reprezentatív világtárlaton. A magyar műveket a kiállítás után bemutatja a New York-i Metropolitan múzeum is. 00 Népművészeti kiállítás nyílik meg szeptember 29-én a budapesti centenáriumi ünnepségek és a Szabolcs-Szatmár megyei „Nyírségi ősz” rendezvényei alkalmából a Váci utca 14. szám alatti bemutatóteremben." Nagy sikerrel szerepel Ausztriában az ott turnézó Musica Viva kamaraegyüttes. Kedden Traismauerben tartottak hangversenyt. Körútjuk következő állomása Bécs. A Budapesti Művészeti Hetek mai műsora Camerata Hun• ^aY Ogarica — öt évszázad magyar mű* énekes és hang- egérmszeres művei a ■"ORAQ Lőcsei, Vietorisz, Kájoni kéziratból, valamint külföldi gyűjtenményekből a Zeneakadémián. (fél 8). Művészeti vezető: Czidra László, közreműködik: Lugosi Melinda, Buday Lívia, Csapó Károly. Kossuth rádió: Vörösmarty Mihály: Csongor és Tünde című verses játékának első része, rendezte: Gál István. SZÍNHÁZAK MAI MŰSORA Állami Operaház: Szöktetés a szerájból (Tóth Aladár béri. 1.) (7) — Erkel Színház: Coppélia (2. béri. 1.) (7) — Nemzeti Színház: Színház a cethal hátán (7) — Katona József Színház: Odüsszeusz szerelmei (7) — Vígszínház: Keresztül-kasul (7) — Pesti Színház: A holtak hallgatása (7) — József Attila Színház: Liliomfi (2. béri. 1.) (7) — Fővárosi Operettszínház: A mosoly országa (7) — Vidám Színpad: Teknősbélka — Csirkefogó (fél 8) — Kamara Varieté: Hosszú forró ősz (du. 6 és fél 9) — Fővárosi Nagycirkusz: Afrikai ünnep (fél 8) — Mikroszkóp Színpad: Tiszta vizet a fejekbe (fél 9) — Állami Bábszínház: Gulliver az óriások földjén (de. 10); Óz, a nagy varázsló (du. 3) — Zeneakadémia: Gordonkaverseny — Döntő: (Bp. MÁV Szimfonikusok, vez.: Fejér György és Szalatsy István) (du. fél 4); Camerata Hungarica (közr.: Czidra László) (A magyar zene évszázadai) (fél 8); Vonósnégyesverseny — Középdöntő (Kisterem, du. fél 4 és fél 8). FELVÉTELRE keresünk — általános, szerkezeti és épületlakatosokat, — betanított lakatosokat, — hegesztőket, — szárnyfúrósokat, — gépmunkásokat (nyugdíjasokat is) fővárosi épületlakatosipari vállalat Budapest, IX., Kén utca 2. Telefon: 276—677. JELENTÉS A HEGEDŰVERSENYRŐL Első díj: Nilla Pierrou (Svédország) Második díj: Barta Mihály (Magyarország) MEGSZÜLETETT a régóta várt döntés. A további rangsor: Mihoko Takada (Japán) és Bálint Mária (Magyarország) — III. díj: Dimitar Dantschev (Bulgária) — IV. díj. A győztes svéd művésznő nagy felkészültségű, minden tekintetben kiválóan megalapozott hegedűs. Nagyszerű hangszere van, ami nem csekély előny egy versenyen. Az első fordulóbeli szereplése valóságos reveláció volt: hangja óriási és igen tiszta volt, muzsikája értelmes, karakteres, dinamikai skálája igen széles. Az a-moll Paganini-caprice minden variációjának hangulata és jelentése megnyilatkozott előadásában. Ugyanakkor megfigyelhető volt játékában egy bizonyos hajlam az erőszakosságra. Utóbbi kissé előnytelenül éreztette hatását a döntőben, ahol Bartók II. hegedűversenyét játszotta. Perfekciójához kétség nem fért, néhány helyen azonban — aligha található rá jobb kifejezés — nem volt elég szép: némileg megrángatta a mű ritmikus folyamatát. Barta Mihály muzsikusegyénisége még csak most van kifejlődőben. Mindössze tizenkilenc éves, a mezőny legfiatalabb tagja. De felkészültsége, alapossága, biztonsága és állóképessége fenntartás nélküli dicséretet érdemel. Minden ízében komoly és külsőségektől mentes művész, aki ezúttal — a versenyre való tekintettel — kissé óvatosan és „lebiztosítottan” játszott, de így is a legnagyobb reményekre jogosít. Takada az első fordulóban érdekes egyéniségével hívta fel figyelmünket: jelentős humorérzékkel adta elő Stravinsky „Duó Concertant”-ját. A középdöntőbeli szereplése meg sem közelítette ezt a színvonalat. Bach g-moll szólószonátája meglehetősen tisztátalanul hangzott, hegedűje kissé sápadtan szólt, sokan és joggal látták problematikusnak továbbjutását. Brahms hegedűversenyét a döntőben perfekt adta elő, anélkül azonban, hogy egyéniségére nézve bármit is megállapíthattunk volna. Bálint Mária kitűnő szereplése nem volt meglepetés azok számára, akik már régebben ismerték őt. Erőteljes egyéniség, akire figyelni kell. Azáltal lesz szuggesztív, hogy a kifejezés érdekében kockázatra is hajlamos. Néhány helyen — például Bach g-moll fúgájában és Beethoven hegedűversenyének utolsó tételében — néhány megoldása nem sikerült, ezért került a harmadik helyre. De magas zenei igényét mi sem jellemzi jobban, mint hogy az egész mezőnyben egyedül ő választotta Beethoven hallatlanul nehéz remekét. Dantscher kitűnően hegedül, biztos és támadhatatlan — viszont sajnos igen kevéssé érdekes, mivel nyugalmas biztonságából igen ritkán lendül ki. Néhány mozzapatt — mint Bartók hegedűversenyének indítása — reményt keltően hangzott. Szorosan vett zenei tehetség dolgában igen előkelő helyen áll Bokor Tamás, aki bekerült a döntőbe, de nem nyert helyezést. Az első fordulóban vitathatatlanul neki köszönhettük a leginkább élményszerű produkciókat, mindenekelőtt Ysaye hegedűszóló szonátájának két tételében. Sajnos technikai perfekció, idegrendszerbeli biztonság és zenei élményt ébresztő képesség nem mindig, sőt csak igen ritkán esik egybe, övéi voltak a nagy pillanatok, ahogy mondani szokták: a legszebb „szívhangok”, neki volt a legtermészetesebb ritmusa és talán az, aki a leginkább hangszerre született. Brahms hegedűversenyének indulása a verseny egyik legszebb mozzanata volt, de a rákövetkezőkben gyakran bizonytalankodott. Minden nemzeti elfogultság nélkül jelenthetjük ki: három honfitársunk kitűnően szerepelt. Pernye András A vér a világon mindenütt vörös Díjnyertes rövidfilm a Híradó moziban Napfényben fürdő tengerpart. Fehér, barna, sárga, aranyszínre és bronzvörösre sült színek fiatal testeken. Kezek, egymás felé nyúlnak. Képpé vált hasonlatok. Vércsöppek fehér havon és egy virág szirmain. Fekvő alak a havon, helikopter közeledik. Síbaleset ért valakit? A földgömböt délkörök vagy tengeráramlások helyett átfonó üvegvérerek remekül érzékeltetik a film mondanivalóját, ami csak ezután következik, szöveg nélkül, csak zenekísérettel. A élmény jólesen erőteljes és hatásos. Budapest és Toronto, Szófia és Tokió, Felsővolta és Lappföld tájai tűnnek a néző elé — gyorsan és váltakozva, szinte ellentétpárokra bontva, ahogy repülőgépről látni: játékszerűen kicsiben okkervörös és sárga sivatagokat és fehér-kék északi tájakat, gomba alakú kunyhókat és nyitott könyvre emlékeztető felhőkarcolókat. A tájak mindenütt színesek, a vizek mindenütt fényes kékek és zöldek, és a városok épületei mindenütt szép kockásak, messziről. De aztán néhol átlátszóvá válnak ezek a házak, melyekben valahol pirosan izzik a láz és a fájdalom. Fehér köpenyes orvosok sietnek a betegekhez; a dzsungel dobszava keveredik a szív hangjával és most gyermekarcokat látunk. Kis sovány, ijesztően csillogó szemű néger fiúcskát, babaszerűen édes borostyánszínű japán kislányt, szőke kisfiút, akik kapják — és felnőtteket, akik adják nekik a saját vérüket, ma már raktárra, bankba, többnyire személytelenül. De néhol találkoznak a véradók és a rászorulók akut veszélyek idején, az életért. A vér a világon mindenütt vörös című film Várnában nagydíjat kapott a Vöröskereszt fesztiválján és a legkülönfélébb kitüntetéseket. Kárpáti György rendező munkáját bizonyára megkönnyítette, hogy eredetileg orvos volt. — Amikor a Vöröskereszttől ezt a megbízatást kaptam — mondja —, nagyon nehéz feladatnak éreztem. Mert hiszen a feltételek között volt az érthetőség a legkülönfélébb műveltségű és a legkülönbözőbb nyelveket beszélő emberek számára. Ez a film természeténél fogva ugyanúgy szól a felsővoltai négerekhez, a lappföldi eszkimókhoz, mint a párizsi varrónőhöz, a bolgár vagy a magyar munkáshoz vagy tanárhoz. Meg kellett tehát találni, nemcsak a téma közös nevezőjét, hanem az előadásmódét is. Feledhetetlen élményt adott a gyors utazás Columbiától Kanadáig, Felsővoltától Japánig meg vissza. Afrikában plusz 30, Lappföldön mínusz 40 fokban dolgoztunk; 54 nap alatt 60 000 kilométert tettünk meg négy kontinensen. Állandó munkatársam volt a bolgár Stoján Enev, aki filmrendezői diplomáját Budapesten szerezte, kitűnően tud magyarul, és természetesen anyanyelvén is, így Bulgáriában is úgy dolgoztunk, akár idehaza. A várnai fesztiválon a zsűri választása 250 film közül esett rá. A nemzetközi DONOR szervezet lovagkeresztjét is megkapta a film, amely most a Híradó moziban látható. (fedor) Díszdoktorokat avattak az ELTE-n Az Eötvös Loránd Tudományegyetemen kedden délben szovjet tudósokat avattak tiszteletbeli doktorrá: A. N. Leontyev akadémikust,a Moszkvai Állami Lomonoszov Egyetem pszichológiai karának dékánját, valamint az egyetem két professzorát: A. N. Kolmogorov akadémikust és Ny. G. Potapovot, aki korábban az ELTE vendégtanára volt. Az ünnepi közgyűlésen dr. Ádám György, az egyetem rektora nyújtotta át a diplomákat. .Szerda, 1973. szeptember 26. Eltemették Nerudát Pablo Neruda házát — a szomszédok beszámolója szerint — néhány nappal ezelőtt az ellenforradalmár junta katonái „házkutatás” címén feldúlták és vandál pusztítást végeztek a súlyos beteg forradalmár költő lakásában. A reakciós rezsim katonái négy nappal a hatalomátvétel után — fegyverrejtegetéssel vádolva Nerudát — betörtek Isla Negrán levő házába is. A chilei nép gyászolja Nerudát. A feldúlt santiagói lakásban álló ravatalához több száz ember zarándokolt el. Az üvegcserepekkel, elégetett könyvek pernyéjével, leszaggatott függönyökkel és a barátok, tisztelők pozdorjává tört ajándékainak maradványaival borított szobában a forradalmár felesége, Mathilde asszony vigyázta Neruda utolsó álmát. A hatóságok — a rendkívüli állapotra hivatkozva — nem engedélyezték a nyilvános temetési szertartást. Pablo Nerudát csupán családja jelenlétében kedden helyezték örök nyugalomra Santiago központi temetőjében.* Pablo Neruda elhunyta alkalmából az Országos Béketanács elnöksége kedden a Békevilágtanács Helsinkiben székelő titkárságához részvéttáviratot küldött. Kazimir Károly a Thália Színház igazgatója Kedden rendkívüli társulati ülésre hívták össze a Nagymező utcai Rátkai művészklubba a Thália Színház művészeit. Az ülésen részt vett Molnár Ferenc, az MSZMP Központi Bizottságának osztályvezetőhelyettese, dr. Malonyai Dezső, a Művelődésügyi Minisztérium színházi főosztályának vezetője. Mezei Gyula, a fővárosi tanács művelődésügyi főosztályának vezetője ismertette a fővárosi tanács végrehajtó bizottságának határozatát. Keres Emilt felmentették a Thália Színház igazgatói tisztéből és az Irodalmi Színpad igazgatásának teendőivel bízták meg, ugyanakkor Kazimir Károlyt, a Thália Színház művészeti vezetőjét kinevezték a társulat igazgatójává, a színház adminisztratív igazgatását pedig dr. Sivó Emilre bízták. Zenei könyvek a művészeti hetekre A Zeneműkiadó igazgatója, Sarlós László kedden ismertette a Budapesti Művészeti Heteken megjelenő kiadványokat. A sajtótájékoztatón részt vett Aaron Copland világhírű amerikai zeneszerző és karmester, akinek most jelent meg magyar nyelven Az új zene című könyve, amelyben 1900-tól 1960-ig híres elődeiről, kortársairól és az utána jövőkről ír, átfogó keresztmetszetet adva századunk európai, és amerikai zenéjéről. Pest, Buda és Óbuda egyesítésének századik évfordulójára a fővárosi tanács ünnepi zeneművek megírására hirdetett pályázatot, ezek közül megjelenik három mű: Dávid Gyula Ünnepi előjáték, Ránki György Ének a városról és Szöllősy András Musica per Orchestra, amelyet ma mutatnak be Bécsben. Kiadják Békefi Ernő rajkai tanító Liszt Ferenc származása és családja című munkáját, amelyen a nemrég elhunyt szerző 1936 óta dolgozott. A A mű egy bőrkötéses díszkiadású példányát ünnepélyesen átnyújtották a Liszt Ferenc Társaság főtitkárának. Megjelenik Frank Oszkár A funkciós zene harmónia- és formavilága című zenei alapkönyve, Jemnitz Sándor Válogatott zenekritikái. A Magyar Zenetörténeti Tanulmányok III. kötete Mosonyi Mihállyal és Bartók Bélával foglalkozik. A népszerű rádióadásokhoz kapcsolódik Czigány György szerkesztésében a Miért igen — miért nem? című kötet, amely a zenei közélettel kapcsolatos kérdéseket tárgyalja. Folytatják A hét zeneműve című sorozatot is. Albert E. Kahn Öröm és bánat címmel Pablo Casals emlékeit idézi fel képanyaggal illusztrálva. Wagner születésének 160., halálának 90. évfordulójára Blum Tamás fordításában A niebeling gyűrűje szövegkönyve bibliofil kiadásban lát napvilágot Kass János illusztrációival.