Magyar Nemzet, 1973. október (29. évfolyam, 230-255. szám)

1973-10-02 / 230. szám

■ Magyar Nemzet 1® A HAZAFIAS NÉPFRONT LAPJA • Védekezés vagy megelőzés ? Ha ezt a szót olvassuk vagy halljuk, baleset —*­szin­te gombnyomásra pattan elő tudatunkból a forgalommal kapcsolatos, de már megle­hetősen elkopott jelmondat: baleset ellen védekezz! E bonyolult és nagy horderejű kérdéssel kapcsolatban a közvélemény még ma is arra hajlik, hogy a balesetek el­len elég védekezni. Ez a passzív felfogás azonban napjainkban már korántsem helytálló. A mindennapi élet annyi balesetveszéllyel jár együtt, hogy ha pusztán a védekezésre szorítkoznánk, a balesetek még több áldoza­tot követelnének, még na­gyobb rendet vágnának a társadalomban, mint így, amikor már jogosan beszél­hetünk az aktív védekezés­ről, vagyis a megelőzésről. A közvélemény alig szer­zett tudomást arról, hogy a közelmúltban a miskolci Ne­hézipari Műszaki Egyetemen lezajlott a felsőoktatási in­tézmények hatodik országos munkavédelmi ankétja, amelynek keretében sor ke­rült az említett intézmények ötödik munkavédelmi pályá­zatának elbírálására is. Ér­demes az esemény súlyát és jelentőségét méltatandó né­hány mondatot idézni dr. Polinszky Károly művelő­désügyi miniszterhelyettes megnyitó beszédéből. „Korunk egyik jellemző fő vonása — mondotta a mi­niszterhelyettes — a tudo­mányos-technikai forrada­lom kibontakozása. Az egyre gyarapodó emberi tudás máris olyan eszközök birto­kában van, amelyekkel a munka termelékenysége so­ha nem látott, nem remélt szintre emelhető s ez kellő anyagi alapot ad a társada­lom jólétének további foko­zására. E lehetőség valóra váltásának azonban több út­­ja-módja lehetséges, s ezek nem közömbösek az ember számára. A tudományos­technikai forradalom kibon­takozása során, éppen ebben a szakaszban, amelyben mi tartunk, fontos, hogy hang­súlyozottan szem előtt tart­suk a munkát végző s maj­dan ennek gyümölcsét élve­ző embert, gondoskodjunk kényelméről, egészségéről, életének védelméről üze­men belül éppúgy, mint üze­men kívül.” Már az idézetből is kitű­nik, hogy a miskolci tanács­kozást úgy kell értelmezni, mint az állami oktatásról szóló párthatározat megva­lósításának egyik fontos ága­zatát, s még inkább megerő­södik ez a véleményünk, ha fellapozzuk a miskolci egye­temen elhangzott előadások anyagát, a díjazott pálya­munkák igen sokrétű és ma­gas színvonalú megállapítá­sait. Felsőoktatási intézmé­nyekről lévén szó, az sem kétséges, hogy a tanácsko­zás gócpontját a munkavé­­­­delem feladatainak felső­szintű oktatása alkotta. Fia­tal oktatási ág ez nálunk, amelynek célja a munkavé­delmi szakemberek tömeges kiképzése. A Szakszerveze­tek Országos Tanácsa által létrehozott felsőszintű okta­tás után elsőnek a Gödöllői Agrártudományi Egyetemen kezdődött el munkavédelmi szakmérnökök­­és techniku­sok képzése, az egyetemen eddig hatvankilenc hallgató kapott munkavédelmi szak­mérnöki diplomát, százötven a tanulmányait jelenleg foly­tató hallgatók száma. Ez a kis gárda azonban csak az élelmiszer- és fagazdaság szakemberei közül kerül ki, a többi iparágban ezután kezdődik meg a felsőszintű képzés. Minden bizonnyal lendületet ad a kérdés meg­oldásának az is, hogy a Ma­gyar Tudományos Akadémia műszaki osztálya felkarolta a munkavédelmi szakember­­képzést s olyan állandó al­bizottság megalakítását ha­tározta el, amely az Akadé­mia munkatervébe illeszti a munkavédelmet. A miskolci tanácskozás és a pályázat eredménye egy­értelmű választ adott arra a kérdésre, amelyet cikkünk címébe foglaltunk, a védeke­zés helyébe a megelőzést ik­tatva. Feltűnő — és egyben örvendetes — volt, hogy a korábbi hasonló pályázatok­kal szemben ez idén jóval több egyetemi tanár, docens és akadémiai tudományos fokozattal rendelkező pályá­zó nyújtotta be dolgozatát, ami egyúttal azt is jelenti, hogy jelentős mértékben emelkedett a tanulmányok tudományos színvonala. Hosszú lenne felsorolni — nem is célunk — a díjazott pályamunkákat, mert egy effajta „bontásban” aligha érvényesülne a végső cél, a munkavédelmi feladatok meghonosodása a felsőokta­tási intézmények tanulmá­nyi tervében. Figyelemre méltó, hogy a legtöbb pálya­munka egyöntetűen megál­lapítja: elavult a munkavé­delem olyan oktatása, amely az egyes szaktárgyakba épül be, s nincs önálló tema­tikája. Ebből a megállapítás­ból szűrődött le az a széles körű kívánalom, hogy az or­szág műszaki egyetemein lé­tesítsenek önálló mun­­avé­­delmi tanszékeket, amelyek „a munkavédelem ma már általánosítható — önálló tu­dománnyá váló — ismeret­­rendszerét dialektikus egy­ségben oktathatnák az ipar és a tudomány leendő vezető emberei számára”. Az igény félreérthetetlen, a tanácskozás és a pályázat erőteljes körvonalakkal ha­tározta meg a tennivalókat. Az ipar, a mezőgazdaság és a közlekedés egyaránt szá­mot tart olyan egyetemi végzettségű szakemberekre, akik tisztában vannak a he­lyi ártalmak forrásával, a megszüntetés módozataival, de tudományos alapossággal képesek a helyi adottságok­nak megfelelően foglalkozni a munkabiztonság lélektaná­val. Elvont témának tűnik az ember és a környezet kap­csolata a közlekedésben, hol­ott az egyik tanulmány le­szögezi, hogy egy bizonyos kutatási szakban a közleke­dési baleset bekövetkezését kimutathatóan olyan objek­tív tényezők is elősegítették, amelyek a balesetet jogilag okozó személyen kívül áll­tak. Ez a megállapítás szám­szerűen az­­esetek 88 száza­lékára vonatkozott. És ez csak egy balesetforrás ké­nyes kérdésére világított rá. Baróti Géza Az olasz elnök Párizsban Nyugat-európai egyeztető tárgyalások a Washingtonhoz fűződő viszonyról A külpolitikai helyzet A MAGAS SZINTŰ TALÁLKOZÓK jellemzik a hét elején a nemzetközi életet. Alekszej Koszigin, befejezve látogatását, hazautazott Jugoszláviából, ahol Bijedics kormányfő meghívá­sára tartózkodott és találkozott Tito elnökkel is. A jugoszláv lapok egyaránt úgy fogalmaznak, hogy a nemzetközi együtt­működés kiszélesítésében Jugoszlávia különös jelentőséget tulajdonít a Szovjetunióval fenntartott kapcsolatoknak és a szovjet miniszterelnök látogatását úgy tekintik, mint új mérföldkövet a szovjet—jugoszláv kapcsolatokban. Gazdasági kérdések állnak Leone olasz köztársasági elnök hétfőn kezdődött párizsi tanácskozásainak homlokterében csakúgy, mint Tanaka japán kormányfő londoni megbeszélései­nek. Leone látogatása előtt a francia sajtó általánosan azt emelte ki, hogy Párizsban fontosnak tartanák, ha Olaszország megszüntetné a líra különálló lebegtetését, csatlakozna a közös piaci valuták frontjához, s ezzel lehetővé tenné a gazdasági és pénzügyi unió mielőbbi megvalósítását. Az általános politikai helyzet áttekintésekor ellentétek bukkanhatnak föl, mivel nem teljesen azonos a két fél álláspontja az európai biztonsági érte­kezlet és a kölcsönös haderőcsökkentési tárgyalások kérdésé­ben. Róma „atlantibb” álláspontot foglal el, mint Párizs. A transzatlanti kapcsolatok jövőbeni politikai és gazdasági irányelveit is érintette egyebekben Willy Brandt, aki a terve­zettnél egy nappal hamarább visszaérkezett Bonn­ba New Yorkból, ahol felszólalt az ENSZ-közgyűlés ülésszakán, talál­kozott, Nixon elnökkel és Kissinger külügyminiszterrel. Mel­lesleg, a nyugatnémet kancellár határozottan cáfolta azokat a híreket, amelyek tudni vélték, hogy megrövidített utazása összefügg azzal a viharral, amelyet Herbert Wehner támasztott. A Szociáldemokrata Párt parlamenti csoportjának elnöke Moszkvából hazatérve bírálta azt az álláspontot, amelybe a kormány belemanőverezte magát Nyugat-Berlin képvisele­tének kérdésében és ezzel meggátolta a megállapodást Cseh­szlovákiával. Brandt kijelentette: kívánatosnak tartaná, ha mi­előbb sor kerülne az amerikai elnök nyugat-európai látogatá­sára, ugyanakkor utalt arra, bár a Közös Piacnak az a straté­giája, hogy egyöntetű álláspont alapján tárgyaljon Nixonnal, jelenleg sincs, egyetértés abban, ki legyen a közös képviselő. A közös vonásokat kiemelve a kancellár megállapította, továbbra is egyetértés van a nyugat-európai szövetségesek és Washington között abban, hogy „a Nyugat-Európában állomá­sozó amerikai haderő az Egyesült Államok védelmét szolgálja és csak a kölcsönös csapatcsökkentésre vonatkozó egyezmény értelmében kell azt mérsékelni”. Brandt megemlítette azt a ha­ladást, amely a kilencek és Washington tárgyalásain tapasztal­ható, de óvatosan fogalmazott arról az amerikai javaslatról, amely a „háromszögletű kalap” létrehozásával az Egyesült Államok, Kanada és a nyugat-európai országok „biztonsági” kap­csolatainak megerősítésébe bevonná Japánt is. E kijelentésnek azért tulajdonítanak különös jelentőséget, mert néhány nap múlva Bonnba várják Tanaka miniszterelnököt. Brüsszeli vélemények szerint viszont az optimista nyilatko­zatoknak ellentmond, hogy amerikai részről elégedetlenek a ki­lencek javaslataival, a Közös Piac tagországai pedig továbbra is úgy vélik: Washington „csomagtervet” akar rájuk erősza­kolni, pontosabban, a gazdasági, a pénzügyi és a katonai kér­déseket egyszerre próbálja megoldani. A brüsszeli Le Soir sze­rint Nyugat-Európában érdeklődéssel tekintenek Kissingernek két hét múlva esedékes londoni tárgyalásai elé, miután a meg­beszélések tisztázhatják az amerikai álláspontot. Alekszej Koszigin hazaérkezett Jugoszláviából Moszkvából jelenti a TASZSZ.­ Alekszej Koszigin, az SZKP Politikai Bizottságának tagja, a Szovjetunió Minisztertaná­csának elnöke, aki Dzsemal Bijedicsnek, a Jugoszláv Szö­vetségi Végrehajtó Tanács (a kormány) elnökének meghívá­sára hivatalos baráti látoga­tást tett Jugoszláviában, hét­főn kíséretével együtt hazaér­kezett Moszkvába. Az MTI jelentése szerint ju­goszláviai látogatásáról haza­térőben Koszigin hazánk fe­lett átrepülve táviratban fe­jezte ki jókívánságait Kádár Jánosnak, az MSZMP KB első titkárának, Losoncsi Pálnak, az Elnöki Tanács elnökének és Fock Jenőnek, a Miniszter­­tanács elnökének. Alekszej Koszigin vasárnap — mielőtt Dubrovnikba érke­zett — Mosztarba látogatott el. Bijedics jugoszláv kor­mányfő társaságában megte­kintette a város nevezetessé­geit, koszorút helyezett el a partizántemetőben és meg­nézte azt az emlékművet, ame­lyet 1965-ben emeltek a fasiz­mus ellen vívott harcban meg­halt mosztari lakosok emlé­kére. Szovjet—jugoszláv közös közlemény A jugoszláv fővárosban hét­főn közös közleményt adtak ki Alekszej Koszigin szovjet mi­niszterelnök szeptember 24. és október 1-e között Jugoszlá­viában tett hivatalos, baráti látogatásáról. A felek nagy figyelmet szen­teltek a két ország közötti gaz­dasági együttműködésre, és megelégedéssel állapították meg, hogy az folyamatosan és dinamikusan fejlődik. A közlemény szerint a Szov­jetunió és Jugoszlávia készsé­gét fejezte ki, hogy minden­képpen előmozdítja az európai biztonsági és együttműködési értekezlet sikerét, és síkraszáll amellett, hogy ezen az érte­kezleten olyan határozatok szü­lessenek, amelyek előmozdítják az enyhülést, a jószomszédi kapcsolatokat, és biztosítják az európai államok egyenrangú együttműködésének­­ tartós alapját. A Szovjetunió és Jugoszlávia sürgette a Chilében kirobbant terror haladéktalan beszünte­tését, és szolidaritásáról bizto­sította Chile népét A feleik hangoztatták, hogy minden nemzetközi problémát a különböző társadalmi rend­szerű államok békés együttélé­se alapján kell megoldani. A közel-keleti kérdéssel kap­csolatban kijelentették, hogy a térség tartós és igazságos bé­kéje megteremtésének alapve­tő feltétele az 1967-ben Izrael által megszállt arab területek felszabadítása, valamint az arab népek, beleértve Paleszti­na arab népét, törvényes jogai­nak és érdekeinek biztosítása. A Szovjetunió és Jugoszlávia kijelentette, hogy a jövőben is testvéri segítséget nyújt a Viet­nami Demokratikus Köztársa­ságnak az agresszió következ­ményei leküzdéséhez és a szo­cializmus építéséhez. A felek — hangzik a nyilatkozat — sokoldalú támogatást nyújta­nak a DIFK-nek. A Szovjetunió és Jugoszlávia elhatározta, hogy fejleszti a hosszú lejáratú együttműkö­dést. A két ország kormányá­nak vezetői kijelentették, hogy feltétlenül fejleszteni kell a kooperációt számos gazdasági területen. Az Izvesztyija hétfői számá­ban Koszigin kormányfő ju­goszláviai látogatásának ered­ményeit kommentálva rámutat, hogy a Szovjetunió és a szo­cialista Jugoszlávia egyaránt érdekelt a béke szilárdításá­ban, valamint abban, hogy po­zitív lépések történjenek a bo­nyolult nemzetközi kapcsola­tokban, és ezeket a lépéseket a szocialista országok következe­tes és összeegyeztetett politiká­ja révén visszavonhatatlanná tegyék. A lap megállapítja, hogy a Szovjetunió és Ju­goszlávia az időszerű nemzet­közi kérdésekben azonos­ságr, egymáshoz közelálló álláspont­ra helyezkedett. A Szovjetunió­ban — írja a lap — pozitívan értékelik azokat az erőfeszíté­seket, amelyeket Jugoszlávia tesz a békés együttélés elvei­nek megvalósítása érdekében. Az Izvesztyija megállapítja: Koszigin látogatása tovább tö­möríti a szocialista országokat, erősíti sokoldalú együttműkö­désüket, különösen gazdasági területen. Jugoszlávia aktívan részt vesz a KGST munkájá­ban, és egyre szélesebb terüle­ten kooperál a szocialista or­­szágokkal. Leone a francia fővárosban Párizsból jelenti az MTI. Leone olasz köztársasági elnök hétfőn kétnapos hivatalos lá­togatásra Párizsba érkezett. Az elnököt, akit útjára elkísért Aldo Moro külügyminiszter is, Pompidou köztársasági elnök fogadta. Mint az MTI római jelenté­se hangsúlyozza, a mostani francia—olasz államfői talál­kozóra a miniszterelnökök részvétele nélkül kerül sor és ez kissé protokollárissá teszi, mivel Leone nem rendelkezik ugyanolyan széles végrehajtó hatalmi jogkörrel, mint Pom­pidou (különösen a külpolitika terén), a jelenlegi európai helyzetben azonban mégis több szempontból jelentős a látoga­tás. Az Európai Gazdasági Kö­zösség jelenleg „önálló arcula­tát” (közös külpolitikáját) ke­resi az Egyesült Államokkal való viszonyát illetően. Ennek első kompromisszumos formá­ja a kilencek legutóbbi kop­penhágai külügyminiszteri ér­tekezletén kezdett kibontakoz­ni. Franciaország, amely ko­rábban egyértelműen elutasí­totta a Washingtonnal folyta­tandó globális tárgyalások el­vét a Kissinger javasolta „új atlanti alapokmányról”. Kop­penhágában közeledett az NSZK és a többiek vélemé­nyéhez, amely szerint „közös nyugat-európai álláspontot” kell szembeállítani az amerikai törekvésekkel. Ebben a komp­romisszumban az olasz diplo­mácia közvetítő szerepet ját­szott. Ám maga a közös nyu­gat-európai álláspont még tá­volról sem alakult ki. Ehhez jelenthetnek közeledést Pom­pidou és Leone megbeszélései. Az előző olasz kormány (Andreotti) feltétel nélkül el­fogadta a washingtoni javas­­latokat, hajlandó volt a közös piaci érdekeket alárendelni az Egyesült Államokhoz fűződő viszonynak. Az új, balközép kormány hangsúlyváltozást ígért ebben a tekintetben, a közös nyugat-európai érdekek fokozottabb figyelembevételét. Természetesen szerepel majd a megbeszélések napirendjén a földközi-tengeri és a közel­­keleti problémakör, valamint a Genfben folyó európai biz­tonsági és együttműködési ér­tekezlettel kapcsolatos kérdés­­csoport — bár ezekben a kér­désekben olasz részről inkább Moro külügyminiszter az ille­tékes. Nixon fogadta Ortolit Washingtonból jelenti a VPI­ Nixon elnök hétfőn a Fehér Házban fogadta Francois-Xa­­vier Ortolit, az Európai Közös­ségek Bizottságának elnökét, aki vasárnap érkezett kétna­pos hivatalos látogatásra Wa­shingtonba. A két politikus egy órát tanácskozott az Egye­sült­ Államok­ és a Közös Piac kiajátti kereskedelmi és gazda­sági problémákról. Az Európai Közösségek Bi­zottságának elnöke Washing­tonba érkeztekor úgy nyilat­kozott, hogy az „új atlanti charta” körül felmerült ameri­kai—nyugat-európai nézetelté­résekről, valamint a kongresz­­szus elé terjesztett új amerikai külkereskedelmi törvényjavas­latról kíván tárgyalni Nixon elnökkel, Kissinger külügymi­niszterrel és az amerikai kor­mány más tagjaival Ottó Winzer felszólalása KNSZ-köz»»»n­d'«» vitájában New Yorkból jelenti az ADN. Az ENSZ-közgyűlés 28. ülésszakának általános politi­kai vitájában hétfőn felszólalt Ottó Winzer, az NDK külügy­minisztere. Az NDK felvétele az ENSZ- be — mondotta bevezetőjében — azt bizonyítja, hogy Euró­pában lezárult a háború utáni időszak. A Német Demokratikus Köz­társaságot a nemzetközi eny­hülés időszakában — amelyhez az NDK is jelentősen hozzá­járult — vették fel az ENSZ- be. Európa népei és államai most azon frándoznak, hogy az enyhülés és a béke szige­tévé változtassák kontinensü­ket. Törvényes ENSZ-tagsága új lehetőséget tár fel az NDK előtt arra, hogy saját népe, a békés egymás mellett élés és a világbéke érdekében hatékos

Next