Magyar Nemzet, 1974. január (30. évfolyam, 1-25. szám)

1974-01-03 / 1. szám

si Magyar Nemzet m. A HAZAFIAS NÉPFRONT LAPJA _____ • 1111—‘J | m mm ■ mi mi mii i min isssai i m iüri ••Ünnepek után A legutóbbi tíz nap alatt sajátos naptári tünemény ré­szesei voltunk. Felborult a napok hagyományos sor­rendje, öt munkaszüneti nap és két szombattá kinevezett vasárnap között pergett el az a néhány munkanap, amelyet teljes értékű hét­köznapként tarthatunk szá­mon. Az év vége egyúttal kiadós hétvégét is hozott. Az első családias és bensőséges ünneptömb és a kötelezően zajos, jókedvű óévbúcsúzta­tó és újévköszöntő ünnep­halmazat között az ember­nek alig maradt ideje tenni valamit. Alighanem erre az időre esett a legtöbb csúsz­tatás, a maradék szabadsá­gok érvényesítése, a hivata­lok létszámának átmeneti sorvadása. Kemény fába vágta a fejszéjét, aki ezek­ben a napokban el akart in­tézni valamit, mert öt illeté­kes közül legalább három elérhetetlennek bizonyult, a legtöbb telefonhívásra né­ma csönd volt a válasz, vagy a titkárnők rutinos csilinge­lése, miszerint a keresett csak újév után lesz a helyén található. Természetes egy­úttal, hogy a lazításnak eme dekádja alatt is milliók és milliók teljesítették munka­feladataikat, közöttük nem kis számban olyanok, akik az év legnehezebb idősza­kát tudták le ezekkel a na­pokkal, így: a kereskedelem, a vendéglátóipar, a közleke­dés és a szolgáltatóipar dol­gozói. Mindenütt voltak ügyeletesek, akik a legzajo­sabb szilveszteri rumli kel­lős közepén is józan fővel álltak szolgálati helyükön és gondoskodtak arról, hogy la­kásunkban égjen a villany, melegítsenek a fűtőtestek, pontosan induljanak és ér­kezzenek a vonatok, autóbu­szok. Valamikor hagyomány­nak számított a sajtóban megénekelni azokat, akik olyankor is dolgoznak, ami­kor mindenki más ünnepel. Jóízű népi mondás, hogy a „leghosszabb kolbásznak is van vége”, a pirosbetűs ün­nepek se tartanak örökké, alkalmasint tehát arról is érdemes néhány szót ejteni, hogy a naptárról letépett ünnepnapok után hogyan is lesz tovább? A tennivalók nem tűntek el az idő ködé­ben, a szilveszter tarka szer­pentinszalagjai nem takar­ták el a feladatokat, s bár az év végén napvilágot látott politikai és gazdasági szám­vetések — így az országgyű­lés költségvetési vitája köz­vetlenül a karácsonyi ünne­pek előtt — biztató és meg­nyugtató képet rajzoltak a népgazdaság helyzetéről, nem szabad belefeledkezni az ünneplés nyúlós hangulatá­ba. Nyers Rezső újév előtti tv-nyilatkozatában ezt mon­dotta: „Az, hogy az ország helyzete jó, nem jelenti azt, hogy mindennel elégedettek lehetünk.” Az új év első hétköznapjai aláhúzzák ezt a megállapí­tást. Elégedettek lehetünk az eddig elért eredményekkel, de semmiképpen sem tűr­hetjük, hogy ez az elégedett­ség holmi önelégültségbe csapjon át. Úgy is meg lehet ezt fogalmazni, hogy az eredmények köteleznek, a si­kerekből le kell csapolni azt a hajtóerőt, amely újabb és újabb sikerekre, sikeres eredményekre ösztönöz. De még ez is túlontúl egyszerű­nek hat. Sikert sikerre hal­mozni — olyan képlet, amely a valóságban nincs, legfel­jebb a képzelet világában. Mi azonban a realitás tala­ján állunk, a valóságot vall­juk üdvözítő igének. Megta­nultuk már, hogy a látszat nem egyéb ravasz csapdánál, amelybe már csak az egy­ügyű lelkek sétálnak be, de hát a látszatok csillogtatásá­val már csak elvétve kísér­leteznek olyan kisebb hatás­körű emberek, akik még ab­ban az illúzióban élnek, hogy a közvéleményt át lehet ej­teni. A tárgyilagos megállapítá­sok nem rejtik véka alá azt az igazságot, hogy akad itt még tennivaló bőven. Itt vannak az el- és áthúzódó nagy beruházások, amelyek megvalósításának minden késedelmes napja milliókba kerül, s ezeknek a milliók­nak jobb helye is lenne — másutt. Az év utolsó napjai­ban — mintegy sommázva az év eredményeit és tapasz­talatait — több tárca gazdá­ja lépett a nyilvánosság elé, nagyon egyszerűen és vilá­gosan megfogalmazott mon­datokkal tájékoztatva az or­szág közvéleményét arról, hogy mi újság a tárca terü­letén. Volt ezekben a meg­­nyilatkozásokban sok pozití­vum. Gazdasági életünknek úgyszólván minden terüle­tén jó a prognózis, ami je­lentős hányadban annak kö­szönhető, hogy megnöveke­dett a munka termelékeny­sége. Az állam évről évre nagyobb összegeket fordít a technikai korszerűsítésre, a gazdasági élet számos terü­letén sikerült teljesen föl­számolni az örökölt elmara­dottságot s elérni a nemzet­közi , sőt a világszínvona­lat. Ez azonban semmiféle anyagi ráfordítás árán sem jöhetett volna létre, ha a dolgozó emberek nem értik meg a feladatokat és nem igyekeznek végrehajtani azo­kat. A korszerű mun­kaszervezéssel párhuzamo­san mindinkább kialakul az a szocialista emberre jellem­ző szemlélet, amely a munka hatásfokának éltető talaja. Ünnepek után vagyunk, felocsúdva a sok napos lazí­tásból s máris nyakig az új év tennivalóiban. Ez az év határozza meg, mennyire si­kerül véghezvinni a jelen ötéves terv célkitűzéseit, s előkészíteni a következőt, amelyben még markánsab­ban rajzolódnak ki a szocia­lista országok jövőjének kör­vonalai. Sok ünnep vár még ránk és sok újrakezdés az ünnepek után, de csak raj­tunk múlik, milyen közér­zettel térünk vissza a mun­kához. Az ünnepi közérzet, a felajzott hangulat csak akkor igazi, ha mögötte van a jól végzett munka kielé­gülése és­­ fordítva. Kemé­nyen nekigyürkőzve kell el­kezdenünk az évet, hogy a naptárból kiolvasható, kö­vetkező ünnepeink is a jó közérzet jegyében köszörűse­nek be. Baróti Géza Vezető államférfiak újévi nyilatkozatai A fő feladat az enyhülési folyamat to­vábbfej­lesztése A külpolitikai helyzet AZ ÚJÉVI MEGNYILATKOZÁSOK sorából kiemelkedik Leonyid Brezsnyevnek a moszkvai rádióban és televízióban sugárzott üdvözlete. Az SZKP főtitkára az elmúlt esztendő külpolitikai eseményeit áttekintve kierztelte, hogy 1973-at nem csekély sikerek fémjelzik, amelyeket az SZKP, a Szovjetunió a szocialista országokkal együtt ért el a béke megszilárdítá­sáért, az SZKP XXIV. kongresszusán elfogadott békei­perom megvalósításáért. A visszatekintés után Brezsnyev kifejtette: „Az eddigiekhez hasonlóan törekedni fogunk a nemzetközi enyhülés folyamatának továbbfejlesztésére, tényleges anyagi tartalommal való megtöltésére.” A TASZSZ összefoglaló jelentésében ismerteti a szocialista országok vezetőinek újévi nyilatkozatait. Edward főterek és Todor Zsivkov, a LEMP, illetve a BKP első titkára. Willi Stoph, az NDK Államtanácsának elnöke egyaránt íven nagyra értékelte a szocialista országok összehangolt külpolitikai tevé­kenységét, békére és enyhülésre törekvését. Nicolae Ceau­sescu az RKP főtitkára hangsúlyozta, az elmúlt esztendőben számos lépés történt a nemzetközi enyhülés, az együttműködés és a népek közötti kölcsönös megértés útján. Joszip Broz Tito, a JKSZ elnöke a nemzetközi fejleményekről szólva kijelentette- 1973-ban jelentős előrehaladás volt megfigyelhető — különö­sen Európában — a feszültség enyhülésének irányában. Willy Brandt nyugatnémet kormányfő tévébeszédében han­goztatta, hogy megjavult az NSZK viszonya a szocialista or­szágokkal, de — mondta — a két német állam viszonyában akad még javítanivaló. A kancellár kifejezte hajlandóságát ezek rendezésére. Brandt kifejtette: véleménye szerint meg kellene újítani azt a nagy lendületet, amellyel négy esztendeig a szövetségi kormány megkezdte a megbékélés politikájét Kelet-Európa népeivel és államaival. A kormányfő ugyan­akkor hitet tett a nyugati szövetségi politika folytatása mel­lett is, belpolitikai szempontból pedig rámutatott: bár a kor­mánynak mind a dollárválság, mind az olajválság idején ke­mény és népszerűtlen intézkedéseket kellett hoznia, mégis sikerült a bajokkal megbirkóznia és — más országokhoz ké­pest — a jólétet is biztosítania. Az új esztendő alkalmából Fedon Cizikisz tábornok, a görög katonai junta vezetője is üzenettel fordult az ország lakossá­gához, s azt ígérte, hogy az államcsínnyel hatalomra került katonai kormányzat célja „a valódi demokrácia megvalósítása Görögországban”. Ennél a távoli és nem is túl meggyőzően hangzó ígéretnél konkrétabb Andrucopulosz miniszterelnök kijelentése, mely szerint az ország „történelmének nehéz sza­kaszába lépett”. A Közel-Keletről Genfben folytatott megbeszélések idei első ülése előtt kairói politikai körökben úgy vélekednek, hogy a világszervezet égisze alatt rendezett katonai tárgyalások kri­tikus szakaszba jutottak. Izraelnek a december 31-én lezajlott választások után egyértelműen állást kell foglalnia a csapat­szétválasztás elveiről és megvalósításáról. Egyiptomban úgy látják, hogy — mindent összevetve —­ a választási eredmé­nyek viszonylag kedvezőek Golda Meir pártjának. Az Al Ah­­ram ugyanakkor rámutat, hogy a knesszetválasztások egyet­len fontos kérdést sem oldottak meg. Kairói lapértesülések szerint egyébként Egyiptom diplomá­ciai megbeszéléseket kezdeményez Moszkvában, Washington­ban és az arab fővárosokban a közel-keleti helyzetről, első­sorban a szuezi front helyzetéről. Megfigyelők ebben annak jelét látják, hogy Kairó gyors döntésre törekszik Genfben a csapatok szétválasztását illetően azért, hogy mielőbb meg­nyíljék az út a nemzetközi konferencia második szakasza előtt. A diplomaták a szovjet és az amerikai fővárosban min­den jel szerint a két nagyhatalom közbenjárását kérik a tár­gyalások ütemének meggyorsítására. Nyugati hírügynökségek egyébként azt is tudni vélik, hogy január közepén a Szovjet­unióba utazik Fahmi egyiptomi külügyminiszter, aki szerdán e látogatás előkészületeiről tanácskozott a Szovjetunió kairói ügyvivőjével. Tel A­viv ugyancsak szükségesnek látja, hogy a választások után közvetlenül tanácskozzék az észak-amerikai szövetséges­sel. Megbízhatónak tartott források szerint Dajan izraeli had­ügyminiszter még ezen a héten Washingtonba utazik, hogy „döntő megbeszéléseket” folytasson a Szuezi-csatornánál lévő fegyveres erők szétválasztásáról Kissingerrel, az amerikai dip­lomácia vezetőjével és Schlesinger hadügyminiszterrel. Leonyid Breztinyev rádió- és tévébzs­,éde Növekszik a béke híveinek befolyása Moszkvából jelenti a TASZSZ. „A kommunista esz­méktől áthatva a jövőben is teljes meggyőződéssel korunk leglényegesebb és létfontos­ságú szükségszerűségeként vé­delmezzük a béke és a népek közötti barátság nemes ügyét” — mondotta Leonyid Brezsnyev, az SZKP KB fő­titkára a moszkvai rádió és televízió adásában sugárzott újévi üdvözletében. Brezsnyev kiemelte, hogy az 1973. esztendőt nem cse­kély sikerek fémjelzik, ame­lyeket az SZKP, a szovjet ál­lam a szocialista országokkal együtt ért el a béke megszi­lárdításáért, az SZKP XXIV. kongresszusán elfogadott bé­keprogram megvalósításáért vívott harcban. „Végre megszűnt a­ vietna­mi háború. Jó irányban vál­tozik az európai politikai lég­kör. Tovább szilárdultak azok a baráti szálak, amelyek ösz­­szekötnek bennünket a test­véri szocialista országokkal és valamennyi békeszerető ál­lammal. Hazánk aktívan hoz­ zájárul az izraeli agresszió által sújtott arab népek tör­vényes jogainak védelméhez, a közel-keleti kérdés tartós és igazságos béke megszilárdí­tásának ügyéhez” — hangsú­lyozta az SZKP főtitkára. Leonyid Brezsnyev kiemel­te a Szovjetunió­ és az Egye­sült Államok, valamint más államok között folytatott tár­gyalások és megkötött egyez­mények nagy jelentőségét a nemzetközi enyhülés szem­pontjából. ..Mély elégedett­séggel mondhatjuk: a szovjet emberek ma a világ más né­peihez hasonlóan, sokkal in­kább, mint valaha, érzékelik a békés egymás mellett élés lenini politikájának igazi gyümölcseit.” Ezután egyebek között ki­­fejtette: „Azt a feladatot tűz­tük magunk elé, hogy meg­szilárdítsuk és továbbfejlesz­­szük mindazt a jót, ami sok állammal fenntartott kapcso­latainkban létrejött. Az eddi­giekhez hasonlóan törekedni fogunk a nemzetközi enyhü­lés folyamatának továbbfej­lesztésére, tényleges anyagi tartalommal való megtöltésé­re. Természetesen sok erőfe­szítésre van még szükség, hogy tartósan biztosítani le­hessen az államok széles kö­rű együttműködését, vissza tudjuk verni az agresszív erők kísérleteit, a nemzetközi enyhülés ellenségeinek csel­szövéseit, amelyekkel a saját céljaikra próbálják kihasznál­ni az itt-ott még meglevő konfliktushelyzeteket. Mi azonban derűlátóan tekin­tünk a jövőbe, hiszen évről évre szilárdul a szocializmus, növekszik a béke és a politi­kai realizmus híveinek befo­lyása, mivel a békepolitika megfelel a népek reményei­­nek és vágyainak. Magától értetődik — mondta ezután Leonyid Brezsnyev —, hogy a jövőben is gondoskodnunk kell hazánk védelmének erő­sítéséről, az egész szocialis­ta közösség biztonságáról, együttműködve a testvéror­szágokkal.” Szocialis­ta országok vezetőinek újévi üdvözletei A TASZSZ jelenti: a test­véri szocialista országok veze­tői az új év alkalmából üd­vözlő üzenetekkel fordultak országuk népeihez. Az üzene­tekben kiemelik a szocializ­mus erőinek a nemzetközi színtéren kivívott sikereit és a népgazdaság fejlesztésében elért eredményeit. Ludvik Svoboda hadsereg­tábornok, a Csehszlovák Szo­cialista Köztársaság elnöke rádió- és tévébeszédében megelégedéssel állapította meg, hogy az országnak a párt vezetésével viszonylag rövid idő alatt sikerült leküz­­denie a társadalmi válság kö­vetkezményeit. Csehszlovákia ma konszolidált, virágzó szo­cialista állam, a szocialista közösség szilárd tagja. Kül­politikai kérdésekről szólva Svoboda elnök megállapítot­ta, hogy 1973-ban növekedett és tovább szilárdult Csehszlo­vákia nemzetközi tekintélye és helyzete. Csehszlovákia aktív békepolitikát folytat, és a többi szocialista országgal együtt a kölcsönösen előnyös nemzetközi együttműködés elmélyítésén fáradozik. Lubomir Strougal csehszlo­vák miniszterelnök a Rudé Právónak adott nyilatkozatá­ban felvázolta kormányának az 1974. évre szóló legfonto­sabb gazdasági feladatait. A szocialista gazdasági integrá­cióval foglalkozva rámuta­tott: Csehszlovákia 1974-ben igyekszik optimális mérték­ben bekapcsolni feldolgozó­­iparát a­ nemzetközi munka­­megosztásba és arra törek­szik, hogy biztosítsa magának a szükséges tüzelőanyagot, energiát, a nyersanyagokat és egyéb anyagokat. Megemlítet­te, hogy Csehszlovákia ebben az évben Magyarországgal és Jugoszláviával együtt meg­kezdi az Adria-olajvezeték építését. Edward Gierek, a Lengyel Egyesült Munkáspárt Köz­ponti Bizottságának első tit­kára újévi üdvözletében meg­állapítja: a nehézségek és az ellentmondások ellenére Európában és az egész vilá­gon elmélyült az enyhülési folyamat, haladás következett be a tartós béke és a bizton­ság szavatolásában. A szocialista közösség or­szágainak politikája, minde­nekelőtt pedig a Szovjetunió bátor, ésszerű és előrelátó po­litikája új, fontos eredménye­ket hozott a konfliktusok fel­számolásában, a félelemtől és fenyegetésektől mentes világ megteremtésében. Lengyelor­szág — mint Gierek hangsú­lyozta : tevékenyen kiveszi részét e politika folytatásából. Todor Zsivkov, a Bolgár Kommunista Párt Központi Bizottságának első titkára, az államtanács elnöke kijelen­tette: az elmúlt év úgy kerül be a történelembe, mint a hi­degháborúból a nemzetközi feszültség enyhítése felé tör­tént fordulat esztendeje. Willi Stoph, a Német De­mokratikus Köztársaság Ál­lamtanácsának elnöke újévi üdvözlő üzenetében megálla­pította, hogy az elmúlt évben még jobban megerősödött a szocialista német állam. Tör­ténelmi jelentőségűnek nevez­te azt a tényt, hogy a szocia­lista német állam ma már a világ száz országával tart fenn diplomáciai kapcsolato­kat, és a nemzetközi jog nor­máinak megfelelően, az ENSZ egyenjogú tagjaként el­foglalta méltó helyét az álla­mok között. Genfben folytatódott az egyiptomi-izraeli katonai tanácskozás Genfből jelenti az AFP és a Reuter. Szerdán délután a genfi Nemzetek Palotájában ismét összeültek az egyiptomi és az izraeli katonai szakér­tők, hogy harmadízben tanács­kozzanak fegyveres erőik szét­választásáról. Az egyiptomi küldöttséget Taha El-Magdub dandártábor­nok, az izraelit Mordechai Gur vezérőrnagy vezeti. A tanács-

Next