Magyar Nemzet, 1974. január (30. évfolyam, 1-25. szám)
1974-01-03 / 1. szám
si Magyar Nemzet m. A HAZAFIAS NÉPFRONT LAPJA _____ • 1111—‘J | m mm ■ mi mi mii i min isssai i m iüri ••Ünnepek után A legutóbbi tíz nap alatt sajátos naptári tünemény részesei voltunk. Felborult a napok hagyományos sorrendje, öt munkaszüneti nap és két szombattá kinevezett vasárnap között pergett el az a néhány munkanap, amelyet teljes értékű hétköznapként tarthatunk számon. Az év vége egyúttal kiadós hétvégét is hozott. Az első családias és bensőséges ünneptömb és a kötelezően zajos, jókedvű óévbúcsúztató és újévköszöntő ünnephalmazat között az embernek alig maradt ideje tenni valamit. Alighanem erre az időre esett a legtöbb csúsztatás, a maradék szabadságok érvényesítése, a hivatalok létszámának átmeneti sorvadása. Kemény fába vágta a fejszéjét, aki ezekben a napokban el akart intézni valamit, mert öt illetékes közül legalább három elérhetetlennek bizonyult, a legtöbb telefonhívásra néma csönd volt a válasz, vagy a titkárnők rutinos csilingelése, miszerint a keresett csak újév után lesz a helyén található. Természetes egyúttal, hogy a lazításnak eme dekádja alatt is milliók és milliók teljesítették munkafeladataikat, közöttük nem kis számban olyanok, akik az év legnehezebb időszakát tudták le ezekkel a napokkal, így: a kereskedelem, a vendéglátóipar, a közlekedés és a szolgáltatóipar dolgozói. Mindenütt voltak ügyeletesek, akik a legzajosabb szilveszteri rumli kellős közepén is józan fővel álltak szolgálati helyükön és gondoskodtak arról, hogy lakásunkban égjen a villany, melegítsenek a fűtőtestek, pontosan induljanak és érkezzenek a vonatok, autóbuszok. Valamikor hagyománynak számított a sajtóban megénekelni azokat, akik olyankor is dolgoznak, amikor mindenki más ünnepel. Jóízű népi mondás, hogy a „leghosszabb kolbásznak is van vége”, a pirosbetűs ünnepek se tartanak örökké, alkalmasint tehát arról is érdemes néhány szót ejteni, hogy a naptárról letépett ünnepnapok után hogyan is lesz tovább? A tennivalók nem tűntek el az idő ködében, a szilveszter tarka szerpentinszalagjai nem takarták el a feladatokat, s bár az év végén napvilágot látott politikai és gazdasági számvetések — így az országgyűlés költségvetési vitája közvetlenül a karácsonyi ünnepek előtt — biztató és megnyugtató képet rajzoltak a népgazdaság helyzetéről, nem szabad belefeledkezni az ünneplés nyúlós hangulatába. Nyers Rezső újév előtti tv-nyilatkozatában ezt mondotta: „Az, hogy az ország helyzete jó, nem jelenti azt, hogy mindennel elégedettek lehetünk.” Az új év első hétköznapjai aláhúzzák ezt a megállapítást. Elégedettek lehetünk az eddig elért eredményekkel, de semmiképpen sem tűrhetjük, hogy ez az elégedettség holmi önelégültségbe csapjon át. Úgy is meg lehet ezt fogalmazni, hogy az eredmények köteleznek, a sikerekből le kell csapolni azt a hajtóerőt, amely újabb és újabb sikerekre, sikeres eredményekre ösztönöz. De még ez is túlontúl egyszerűnek hat. Sikert sikerre halmozni — olyan képlet, amely a valóságban nincs, legfeljebb a képzelet világában. Mi azonban a realitás talaján állunk, a valóságot valljuk üdvözítő igének. Megtanultuk már, hogy a látszat nem egyéb ravasz csapdánál, amelybe már csak az együgyű lelkek sétálnak be, de hát a látszatok csillogtatásával már csak elvétve kísérleteznek olyan kisebb hatáskörű emberek, akik még abban az illúzióban élnek, hogy a közvéleményt át lehet ejteni. A tárgyilagos megállapítások nem rejtik véka alá azt az igazságot, hogy akad itt még tennivaló bőven. Itt vannak az el- és áthúzódó nagy beruházások, amelyek megvalósításának minden késedelmes napja milliókba kerül, s ezeknek a millióknak jobb helye is lenne — másutt. Az év utolsó napjaiban — mintegy sommázva az év eredményeit és tapasztalatait — több tárca gazdája lépett a nyilvánosság elé, nagyon egyszerűen és világosan megfogalmazott mondatokkal tájékoztatva az ország közvéleményét arról, hogy mi újság a tárca területén. Volt ezekben a megnyilatkozásokban sok pozitívum. Gazdasági életünknek úgyszólván minden területén jó a prognózis, ami jelentős hányadban annak köszönhető, hogy megnövekedett a munka termelékenysége. Az állam évről évre nagyobb összegeket fordít a technikai korszerűsítésre, a gazdasági élet számos területén sikerült teljesen fölszámolni az örökölt elmaradottságot s elérni a nemzetközi , sőt a világszínvonalat. Ez azonban semmiféle anyagi ráfordítás árán sem jöhetett volna létre, ha a dolgozó emberek nem értik meg a feladatokat és nem igyekeznek végrehajtani azokat. A korszerű munkaszervezéssel párhuzamosan mindinkább kialakul az a szocialista emberre jellemző szemlélet, amely a munka hatásfokának éltető talaja. Ünnepek után vagyunk, felocsúdva a sok napos lazításból s máris nyakig az új év tennivalóiban. Ez az év határozza meg, mennyire sikerül véghezvinni a jelen ötéves terv célkitűzéseit, s előkészíteni a következőt, amelyben még markánsabban rajzolódnak ki a szocialista országok jövőjének körvonalai. Sok ünnep vár még ránk és sok újrakezdés az ünnepek után, de csak rajtunk múlik, milyen közérzettel térünk vissza a munkához. Az ünnepi közérzet, a felajzott hangulat csak akkor igazi, ha mögötte van a jól végzett munka kielégülése és fordítva. Keményen nekigyürkőzve kell elkezdenünk az évet, hogy a naptárból kiolvasható, következő ünnepeink is a jó közérzet jegyében köszörűsenek be. Baróti Géza Vezető államférfiak újévi nyilatkozatai A fő feladat az enyhülési folyamat továbbfejlesztése A külpolitikai helyzet AZ ÚJÉVI MEGNYILATKOZÁSOK sorából kiemelkedik Leonyid Brezsnyevnek a moszkvai rádióban és televízióban sugárzott üdvözlete. Az SZKP főtitkára az elmúlt esztendő külpolitikai eseményeit áttekintve kierztelte, hogy 1973-at nem csekély sikerek fémjelzik, amelyeket az SZKP, a Szovjetunió a szocialista országokkal együtt ért el a béke megszilárdításáért, az SZKP XXIV. kongresszusán elfogadott békeiperom megvalósításáért. A visszatekintés után Brezsnyev kifejtette: „Az eddigiekhez hasonlóan törekedni fogunk a nemzetközi enyhülés folyamatának továbbfejlesztésére, tényleges anyagi tartalommal való megtöltésére.” A TASZSZ összefoglaló jelentésében ismerteti a szocialista országok vezetőinek újévi nyilatkozatait. Edward főterek és Todor Zsivkov, a LEMP, illetve a BKP első titkára. Willi Stoph, az NDK Államtanácsának elnöke egyaránt íven nagyra értékelte a szocialista országok összehangolt külpolitikai tevékenységét, békére és enyhülésre törekvését. Nicolae Ceausescu az RKP főtitkára hangsúlyozta, az elmúlt esztendőben számos lépés történt a nemzetközi enyhülés, az együttműködés és a népek közötti kölcsönös megértés útján. Joszip Broz Tito, a JKSZ elnöke a nemzetközi fejleményekről szólva kijelentette- 1973-ban jelentős előrehaladás volt megfigyelhető — különösen Európában — a feszültség enyhülésének irányában. Willy Brandt nyugatnémet kormányfő tévébeszédében hangoztatta, hogy megjavult az NSZK viszonya a szocialista országokkal, de — mondta — a két német állam viszonyában akad még javítanivaló. A kancellár kifejezte hajlandóságát ezek rendezésére. Brandt kifejtette: véleménye szerint meg kellene újítani azt a nagy lendületet, amellyel négy esztendeig a szövetségi kormány megkezdte a megbékélés politikájét Kelet-Európa népeivel és államaival. A kormányfő ugyanakkor hitet tett a nyugati szövetségi politika folytatása mellett is, belpolitikai szempontból pedig rámutatott: bár a kormánynak mind a dollárválság, mind az olajválság idején kemény és népszerűtlen intézkedéseket kellett hoznia, mégis sikerült a bajokkal megbirkóznia és — más országokhoz képest — a jólétet is biztosítania. Az új esztendő alkalmából Fedon Cizikisz tábornok, a görög katonai junta vezetője is üzenettel fordult az ország lakosságához, s azt ígérte, hogy az államcsínnyel hatalomra került katonai kormányzat célja „a valódi demokrácia megvalósítása Görögországban”. Ennél a távoli és nem is túl meggyőzően hangzó ígéretnél konkrétabb Andrucopulosz miniszterelnök kijelentése, mely szerint az ország „történelmének nehéz szakaszába lépett”. A Közel-Keletről Genfben folytatott megbeszélések idei első ülése előtt kairói politikai körökben úgy vélekednek, hogy a világszervezet égisze alatt rendezett katonai tárgyalások kritikus szakaszba jutottak. Izraelnek a december 31-én lezajlott választások után egyértelműen állást kell foglalnia a csapatszétválasztás elveiről és megvalósításáról. Egyiptomban úgy látják, hogy — mindent összevetve — a választási eredmények viszonylag kedvezőek Golda Meir pártjának. Az Al Ahram ugyanakkor rámutat, hogy a knesszetválasztások egyetlen fontos kérdést sem oldottak meg. Kairói lapértesülések szerint egyébként Egyiptom diplomáciai megbeszéléseket kezdeményez Moszkvában, Washingtonban és az arab fővárosokban a közel-keleti helyzetről, elsősorban a szuezi front helyzetéről. Megfigyelők ebben annak jelét látják, hogy Kairó gyors döntésre törekszik Genfben a csapatok szétválasztását illetően azért, hogy mielőbb megnyíljék az út a nemzetközi konferencia második szakasza előtt. A diplomaták a szovjet és az amerikai fővárosban minden jel szerint a két nagyhatalom közbenjárását kérik a tárgyalások ütemének meggyorsítására. Nyugati hírügynökségek egyébként azt is tudni vélik, hogy január közepén a Szovjetunióba utazik Fahmi egyiptomi külügyminiszter, aki szerdán e látogatás előkészületeiről tanácskozott a Szovjetunió kairói ügyvivőjével. Tel Aviv ugyancsak szükségesnek látja, hogy a választások után közvetlenül tanácskozzék az észak-amerikai szövetségessel. Megbízhatónak tartott források szerint Dajan izraeli hadügyminiszter még ezen a héten Washingtonba utazik, hogy „döntő megbeszéléseket” folytasson a Szuezi-csatornánál lévő fegyveres erők szétválasztásáról Kissingerrel, az amerikai diplomácia vezetőjével és Schlesinger hadügyminiszterrel. Leonyid Breztinyev rádió- és tévébzs,éde Növekszik a béke híveinek befolyása Moszkvából jelenti a TASZSZ. „A kommunista eszméktől áthatva a jövőben is teljes meggyőződéssel korunk leglényegesebb és létfontosságú szükségszerűségeként védelmezzük a béke és a népek közötti barátság nemes ügyét” — mondotta Leonyid Brezsnyev, az SZKP KB főtitkára a moszkvai rádió és televízió adásában sugárzott újévi üdvözletében. Brezsnyev kiemelte, hogy az 1973. esztendőt nem csekély sikerek fémjelzik, amelyeket az SZKP, a szovjet állam a szocialista országokkal együtt ért el a béke megszilárdításáért, az SZKP XXIV. kongresszusán elfogadott békeprogram megvalósításáért vívott harcban. „Végre megszűnt a vietnami háború. Jó irányban változik az európai politikai légkör. Tovább szilárdultak azok a baráti szálak, amelyek öszszekötnek bennünket a testvéri szocialista országokkal és valamennyi békeszerető állammal. Hazánk aktívan hoz zájárul az izraeli agresszió által sújtott arab népek törvényes jogainak védelméhez, a közel-keleti kérdés tartós és igazságos béke megszilárdításának ügyéhez” — hangsúlyozta az SZKP főtitkára. Leonyid Brezsnyev kiemelte a Szovjetunió és az Egyesült Államok, valamint más államok között folytatott tárgyalások és megkötött egyezmények nagy jelentőségét a nemzetközi enyhülés szempontjából. ..Mély elégedettséggel mondhatjuk: a szovjet emberek ma a világ más népeihez hasonlóan, sokkal inkább, mint valaha, érzékelik a békés egymás mellett élés lenini politikájának igazi gyümölcseit.” Ezután egyebek között kifejtette: „Azt a feladatot tűztük magunk elé, hogy megszilárdítsuk és továbbfejleszszük mindazt a jót, ami sok állammal fenntartott kapcsolatainkban létrejött. Az eddigiekhez hasonlóan törekedni fogunk a nemzetközi enyhülés folyamatának továbbfejlesztésére, tényleges anyagi tartalommal való megtöltésére. Természetesen sok erőfeszítésre van még szükség, hogy tartósan biztosítani lehessen az államok széles körű együttműködését, vissza tudjuk verni az agresszív erők kísérleteit, a nemzetközi enyhülés ellenségeinek cselszövéseit, amelyekkel a saját céljaikra próbálják kihasználni az itt-ott még meglevő konfliktushelyzeteket. Mi azonban derűlátóan tekintünk a jövőbe, hiszen évről évre szilárdul a szocializmus, növekszik a béke és a politikai realizmus híveinek befolyása, mivel a békepolitika megfelel a népek reményeinek és vágyainak. Magától értetődik — mondta ezután Leonyid Brezsnyev —, hogy a jövőben is gondoskodnunk kell hazánk védelmének erősítéséről, az egész szocialista közösség biztonságáról, együttműködve a testvérországokkal.” Szocialista országok vezetőinek újévi üdvözletei A TASZSZ jelenti: a testvéri szocialista országok vezetői az új év alkalmából üdvözlő üzenetekkel fordultak országuk népeihez. Az üzenetekben kiemelik a szocializmus erőinek a nemzetközi színtéren kivívott sikereit és a népgazdaság fejlesztésében elért eredményeit. Ludvik Svoboda hadseregtábornok, a Csehszlovák Szocialista Köztársaság elnöke rádió- és tévébeszédében megelégedéssel állapította meg, hogy az országnak a párt vezetésével viszonylag rövid idő alatt sikerült leküzdenie a társadalmi válság következményeit. Csehszlovákia ma konszolidált, virágzó szocialista állam, a szocialista közösség szilárd tagja. Külpolitikai kérdésekről szólva Svoboda elnök megállapította, hogy 1973-ban növekedett és tovább szilárdult Csehszlovákia nemzetközi tekintélye és helyzete. Csehszlovákia aktív békepolitikát folytat, és a többi szocialista országgal együtt a kölcsönösen előnyös nemzetközi együttműködés elmélyítésén fáradozik. Lubomir Strougal csehszlovák miniszterelnök a Rudé Právónak adott nyilatkozatában felvázolta kormányának az 1974. évre szóló legfontosabb gazdasági feladatait. A szocialista gazdasági integrációval foglalkozva rámutatott: Csehszlovákia 1974-ben igyekszik optimális mértékben bekapcsolni feldolgozóiparát a nemzetközi munkamegosztásba és arra törekszik, hogy biztosítsa magának a szükséges tüzelőanyagot, energiát, a nyersanyagokat és egyéb anyagokat. Megemlítette, hogy Csehszlovákia ebben az évben Magyarországgal és Jugoszláviával együtt megkezdi az Adria-olajvezeték építését. Edward Gierek, a Lengyel Egyesült Munkáspárt Központi Bizottságának első titkára újévi üdvözletében megállapítja: a nehézségek és az ellentmondások ellenére Európában és az egész világon elmélyült az enyhülési folyamat, haladás következett be a tartós béke és a biztonság szavatolásában. A szocialista közösség országainak politikája, mindenekelőtt pedig a Szovjetunió bátor, ésszerű és előrelátó politikája új, fontos eredményeket hozott a konfliktusok felszámolásában, a félelemtől és fenyegetésektől mentes világ megteremtésében. Lengyelország — mint Gierek hangsúlyozta : tevékenyen kiveszi részét e politika folytatásából. Todor Zsivkov, a Bolgár Kommunista Párt Központi Bizottságának első titkára, az államtanács elnöke kijelentette: az elmúlt év úgy kerül be a történelembe, mint a hidegháborúból a nemzetközi feszültség enyhítése felé történt fordulat esztendeje. Willi Stoph, a Német Demokratikus Köztársaság Államtanácsának elnöke újévi üdvözlő üzenetében megállapította, hogy az elmúlt évben még jobban megerősödött a szocialista német állam. Történelmi jelentőségűnek nevezte azt a tényt, hogy a szocialista német állam ma már a világ száz országával tart fenn diplomáciai kapcsolatokat, és a nemzetközi jog normáinak megfelelően, az ENSZ egyenjogú tagjaként elfoglalta méltó helyét az államok között. Genfben folytatódott az egyiptomi-izraeli katonai tanácskozás Genfből jelenti az AFP és a Reuter. Szerdán délután a genfi Nemzetek Palotájában ismét összeültek az egyiptomi és az izraeli katonai szakértők, hogy harmadízben tanácskozzanak fegyveres erőik szétválasztásáról. Az egyiptomi küldöttséget Taha El-Magdub dandártábornok, az izraelit Mordechai Gur vezérőrnagy vezeti. A tanács-