Magyar Nemzet, 1974. február (30. évfolyam, 26-49. szám)
1974-02-01 / 26. szám
Péntek, 1974. február 1.. A brüsszeli program HUSZONEGY nyugat-európai kommunista párt vezetői tanácskoztak a hét végén a belga fővárosban, hogy értékeljék az új jelenségeket és közös álláspontot alakítsanak ki. Újszerű jelensége ez a munkásmozgalomnak, noha voltak előzményei. Karlovy Varyban 1967 áprilisában az európai földrész pártjai adtak találkozót, akkor körülhatárolt céllal, előmozdítani a biztonsági folyamatot. Megint más jellegű volt az 1969-es nagy moszkvai világértekezlet, amely záróokmányában kimondta a körzeti jellegű eszmecserék különös fontosságát. Ennek keretébe illeszkedett a mostani brüsszeli vita, közvetlenül a két legnagyobb nyugat-európai párt vezetőjének, Georges Marchaisnak és Enrico Berlinguernek a kezdeményezésére. Az indítéka Brüsszelnek a tőkésvilág új helyzete, az energiaválság fejleményei és társadalmi következményei. A stratégiát kellett összehangolni, nem a taktikát. Általánosan elfogadták, hogy a nyugati világban az osztályharc hevesebb, a nagytőke a krízis következményeit, elhárításának terheit a dolgozó osztályokra akarja áthárítani. Tovább bonyolítja a helyzetet, hogy a tőkés gazdaság irányítása a vezető ágazatokban a nemzetközi szupermonopóliumok kezében van, a támadást a munkásosztály ellen ezek a mammut trösztök irányítják, amelyek ráadásul zömükben amerikai érdekeltségűek. A nyugat-európai kommunista pártok feladata tehát rendkívül összetett; az Egyesült Államok monopóliumai ellen úgy küzdeni, hogy az országaikban hatalmon lévő kormányok néha maguk is Amerika-ellenesek, de az államok gazdasága a tengerentúl függvénye. A közös stratégia e bonyolultságok ellenére is szükségszerű, a célt Brüsszelben maradéktalanul elérték. A megfogalmazott okmányok egységben mozgósítanak, a nemzetközi monopóliumokkal szemben az internacionalizmus magasabb szintjéről indul küzdelembe a nyugat-európai munkásosztály. Valamivel különbözik ettől a taktika, hiszen rengeteg szempontot kell figyelembe venni. Az általános törvényszerűségek ellenére is más és más egy-egy tőkésország helyzete, osztályviszonyaik eltérőek. ELLENTMONDÁSNAK tekinthető például, hogy noha a nyugat-európai tőkésrendszert a Közös Piac integrációja jellemzi, de ebben az államok kisebbsége tömörül. Mindössze kilenc. De még azok az országok is, amelyeknek kormányai kívülállnak, a gazdasági függőségek láncolata miatt alávetettek — kisebb-nagyobb mértékben — a Közös Piac mozgástörvényeinek. A belső osztályharc szempontjából azonban mégsem mindegy, hogy tagállamról vagy kívülmaradtról van-e szó. A Közös Piacon belül megint eltérőek a viszonyok. Az alapító országokban olyan mértékben alkalmazkodtak gazdaságilag és politikailag az integrált szervezethez, hogy realitásként kell elismerni ezt a kötöttséget, belülről keresni a változtatás módjait. Így jutott arra a következtetésre a francia és az olasz párt, hogy képviselőit elküldi az Európa-parlamentbe, ott külön kommunista csoportot alkot, és azért küzd: az összefonódott monopoltőke ellenében demokratizálják a Közös Piac intézményeit, védjék a munkásérdekeket. Nyilvánvaló, hogy szükségszerűen nem azonos ezzel Nagy-Britannia pártjának taktikája, nem csupán a számszerű különbségek miatt. Angliában a szakszervezeti mozgalommal szoros kapcsolatokat tartó Munkáspártban (ráadásul kormányképes párt) számottevő az a tábor, amely még ma is a Közös Piac-tagság ellenfele, így ezt a vonalat támogatni választások idején kifizetődő lehet a kemény osztályelnyomó torypolitika ellenében. Végül ugyancsak más jellegű politikai harcok állnak a fasiszta vagy félfasiszta államokban működő kommunista pártok előtt Spanyolországban, Portugáliában és Görögországban. E küzdelem módját már önmagában az is meghatározza, hogy a munkásosztály pártjait ott hivatalosan nem engedik tevékenykedni, az illegalitáshoz kénytelenek alkalmazkodni. STRATÉGIAILAG azonban ez a taktikai sokféleség nem tekinthető befolyásoló tényezőnek. A közös osztályellenség törvényként alakítja ki az együttes stratégiát. Ez pedig az immár sok évtizedes tapasztalat nyomán csakis az egységpolitika lehet, a szövetségesek keresése a hatalmi elnyomó apparátussal szemben. E szövetségesek elsősorban a szocialisták lehetnek, noha a különbségtevés itt is lényeges. Nem mindegy, hogy olyan szocialista pártról van-e szó, amely maga is ellenzékben, ha reformista módon is, de a tőkéshatalommal szemben követeléseket állít programjának középpontjába, vagy kormányon maga hajtja végre a kizsákmányoló politikát. A többi lehetséges szövetséges megválasztása sem mellékes. Az FKP például hiába keresné a kereszténydemokratákat, ha azok ma Franciaországban jelentéktelen erőt képviselnek, és számbeli gyöngeségük mellett ráadásul a konzervatív hatalom tartalékai. Olaszországban ellenben a kereszténydemokrata balszárnú kormánybeli partnere is lehet a kommunista pártnak. Az egység jelenleg a leghatékonyabban az áttételeken, mindenekelőtt a szakszervezeteken keresztül juthat érvényre. A nemzetközi szakszervezetti mozgalom kis lépéssel előbb is tart. A néhány hete Genfben tartott európai értekezlet — amelyen a szocialista országok küldöttségei is részt vettek, és amelyen a magyar mozgalmat Gáspár Sándor képviselte —, megteremtette az egység első feltételeit. Lehetővé vált a szervezeti közeledés a kommunista mozgalomhoz közelebb álló Szakszervezeti Világszövetség és a tőkésvilág más irányzatú mozgalmai között. A kezdeményezés erre Várnából indult ki, és nemzeti síkon is előmozdította a közeledést például az olasz mozgalomban, ahol a CGIL partnerével túl van az első lépéseken. Franciaországban a kommunisták és a szocialisták közös baloldali kormányprogramja ugyancsak kedvezne ennek, ha még nem lenne mindig elég élő a reformisták „politikamentes” hitvallása. A NYUGATI KOMMUNISTA MOZGALOM belső céljainál lényegesen messzebbre lut. Brüsszelben ezért volt másik fontos kérdés a nemzetközi politika összefüggéseinek vizsgálata. Európában a biztonsági rendszer kialakítása a legközvetlenebb feladat, és ebben a nyugati pártok nem csupán szövetségesei, hanem előretolt állásban küzdő harcostársai a szocialista országok pártjainak. Az állásfoglalás ezt egyértelműen fejezte ki, noha a helyzetből fakadó különbségeknek itt is nagy szerepük van. Az európai cél a status quo rögzítése államközi politikai szinten; a határok érinthetetlensége, az erőszak kiiktatása. Ezt a diplomáciai status quót azonban semmiképpen sem lehet összekeverni a tőkésvilág belső társadalmi mozdulatlanságával, ahol ellenkezőleg a hevesebb osztályharc a törvény. A nyugati kommunista mozgalom az országok belső társadalmában az alternatívát nyújtja, ahogyan azt Georges Marchais legutóbbi könyvében „A demokratikus kihívásban" világosan összefoglalta. A brüsszeli programba is bekerült, hogy „ma a cél a demokrácia kifejlesztése, a társadalom átalakítása, holnap a szocializmus építése”. Az eltérő történelmi és fejlődési viszonyok miatt ez nem lesz mindenben azonos a mai szocialista országok gyakorlatával — Marchais is ezt fejti ki —, de stratégiailag ez is mindenképpen ugyanaz: a munkásosztály hatalma a dolgozó osztályok élén. Vietnam, Chile, a Közel-Kelet ugyancsak szerepelt a brüsszeli dokumentumokban. Magától értetődő ez, hiszen a nyugat-európai mozgalom része az átfogó nemzetközi kommunista mozgalomnak. Ebben az értelemben ez a tanácskozás úgy is tekinthető, mint a már ismét hovatovább esedékes világértekezlet előkészítése, ami azonban mág sok munkát és egyeztetést igényel. Várkonyi Tibor Magyar Nemzet Németh Károly Bács-Kiskun megyében Németh Károly, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a budapesti pártbizottság első titkára kétnapos látogatást tett Bács-Kiskun megyében. Szerdán délután Kecskeméten a megye vezetői fogadták, majd a megyei pártbizottságon dr. Horváth István, a pártbizottság első titkára tájékoztatta a megye helyzetéről. Ezután Németh Károly — dr. Horváth Istvánnak és dr. Gajdócsi Istvánnak, a megyei tanács elnökének társaságában — felkereste a kecskeméti Zöldségtermesztési Kutató Intézetet. Csütörtökön az Izsáki Állami Gazdaságba látogatott Németh Károly, s megtekintette az országos hírű homoki kertészeti nagyüzem létesítményeit, majd találkozott Izsák nagyközség, a gazdaság és a helyi szocialista brigádok vezetőivel. Csepeli munkásőrök ünnepi egységgyűlése A Csepel Vas- és Fémművek munkásőr-kollektívája csütörtökön tartotta egységgyűlését a Csepeli Sportcsarnokban. Az ünnepi eseményen megjelent Gáspár Sándor, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a SZOT főtitkára, ott volt Papp Árpád vezérőrnagy, a Központi Bizottság tagja, a munkásőrség országos parancsnoka és Somogyi Sándor, a budapesti pártbizottság titkára is. Minisztertanács természettuományi kutatások, városok címere és zászlója, rektori megbízás A Kormány Tájékoztatási Hivatala közli: a Minisztertanács csütörtökön ülést tartott. A kormány megtárgyalta a Magyar Tudományos Akadémia főtitkárának a természettudományi kutatások helyzetéről szóló jelentését. Hazánkban ma már 20 kutatóintézet, 197 egyetemi tanszék és 2 további kutatóhely foglalkozik természettudományi kutatásokkal. A kutatók mindinkább részt vállalnak a gyakorlati kérdések megoldásában, amit többek között az is mutat, hogy az utóbbi években megnövekedett a hasznosítottszabadalmak, valamint a szerződéses munkák száma. A természettudományi kutatások további fejlődését nehezíti ma még a kutatási tematika szétaprózottsága, valamint az, hogy a kutatóintézetek munkája között nincs megfelelő összhang és együttműködés. A természettudományi kutatások eredményeit így elsősorban az egyes ágazatokon belül használják fel, s csak kisebb mértékben az orvos-, az agrár- és a műszaki tudományokban. A kormány a jelentést elfogadta és úgy döntött, hogy arról tájékoztatni kell az érdekelt kutatóintézetek dolgozóit, s a tanszékeken működő tudományos kutatókat. A Minisztertanács Tanácsi Hivatalának elnöke javaslatot tett a kormánynak a helyi címerek, zászlók alkotásának és használatának, valamint díszpolgári cím adományozásának szabályozására. A kormány a javaslatot elfogadta. A helyi kezdeményezések alapján kibontakozó gyakorlatot szabályozva a Minisztertanács úgy döntött, hogy a városok haladó hagyományai és mai arculatuk kifejezésére a jövőben jelképként címert alkothatnak és használhatnak, és azt zászlón is alkalmazhatják. Ez azonban nem érinti az ország címerének használatát, az állami eljárások során még azzal együtt sem használható. A kormány hozzájárult továbbá ahhoz, hogy a városi tanácsok a megörökítésre méltó tettekért és tevékenységért díszpolgári címet adományozhassanak. A kormány az egészségügyi miniszter előterjesztésére, miután az Elnöki Tanács az Orvostovábbképző Intézetet az elmúlt év végén egyetemi jellegű felsőoktatási intézménnyé nyilvánította, dr. Farádi Lászlót, az intézet főigazgatóját a rektori teendők ellátásával bízta meg. A kormány ezután egyéb ügyeket tárgyalt. Bővül a magyar—szovjet belkereskedelmi választékcsere A magyar—szovjet belkereskedelmi munkacsoport eredményes tárgyalásainak befejezéseként dr. Juhár Zoltán belkereskedelmi miniszterhelyettes és Sz. M. Szemicsev, a Szovjetunió össz-szövetségi belkereskedelmi miniszterhelyettese, csütörtökön ünnepélyesen aláírta az 1974. évi választékcsere és műszaki-tudományos együttműködési megállapodás jegyzőkönyvét. Az aláíráson jelent volt Szurdi István belkereskedelmi miniszter. A magyar—szovjet belkereskedelmi választékcsere nyolcéves múltra tekinthet vissza. A múlt évben már több mint 11 millió rubel értékű fogyasztási cikket cserélt a két állam kereskedelme. A tárgyalások eredményeként 1974-ben ez az összeg 16 millió rubelre emelkedik, tehát körülbelül 45 százalékkal lesz magasabb, mint tavaly. Iparszerű termelés félmillió hektáron Kétnapos országos tanácskozásra ültek össze csütörtökön a gödöllői Agrártudományi Egyetemen a magyar szakemberek, mintegy 1200 mezőgazdász és közgazdász. Dr. Tibold Vilmos rektorhelyettes megnyitója után dr. Kovács Imre MÉM-főosztályvezető ismertette a termelési rendszerek szervezését, eddigi tapasztalatait és a jövő feladatait. Ezek a rendszerek — mondotta — a mezőgazdasági ágazatok iparosodásának komplex szervezetei. A rendszerekben működő gazdaságok már elérik a 60—80 mázsás hektáronkénti kukoricatermést, sőt a legjobb üzemek a 100 mázsát is. A különböző rendszerekben az idén az ország termőterületének tíz százalékát, több mint félmillió hektárt művelnek. Különösen a kukorica- és a cukorrépa-termesztők vállalkozó kedve nagy. Az idén további növénykultúrákat vonnak be a művelésbe, egyebek között a búzát, a napraforgót, a szóját, a rizst, a burgonyát és a hagymát. Kitüntetés Az Elnöki Tanács Vargyas Lajosnak, a zenetudományok doktorának, az MTA zenetudományi intézete tudományos tanácsadójának 60. születésnapja alkalmából a Munka Érdemrend arany fokozata kitüntetést adományozta, a tudományos kutatásban, a tudományszervezésben és a tudomány népszerűsítésében kifejtett munkásságáért. A kitüntetést Köpeczi Béla, az Akadémia főtitkára csütörtökön adta át. VÁLLALATOK, SZÖVETKEZETEK, TSZ-EK! Rövid határidővel vállaljuk DIESEL-ADAGOSÓK, ONINDITO MOTOROK, DINAMÓK, VÁLTÓÁRAMÚ GENERÁTOROK, VÍZSZIVATTYÚK, KOMPRESSZOROK, GÉPKOCSIHOTOK, DIESEL- ÉS ELEKTROMOS VILLÁSEMELŐ TARGONCÁK teljes felújítását, javítását egységáron Egyes típusoknál azonnali cserét biztosítunk Kérésre saját gépkocsinkkal oda-vissza szállítást, vidékre vasúti feladást is vállalunk SZAKSZERŰ, PONTOS MUNKA, GARANCIÁVAL TESZÖV, 1363 Felsőpakony Telefon, Felsőpakony 3, vagy Budapest 453—288 ügyintézőnk: Csepela Árpád üzemvezető Dancsics József műhelyvezető Magyar-nyugatnémet gazdasági tárgyalások Willy Brandt fogadta dr. Biró Józsefet Az NSZK-ban hivatalos látogatáson tartózkodó dr. Bíró József külkereskedelmi miniszter Bonnban a két ország közötti mezőgazdasági és élelmiszeripari árucsere aktuális kérdéseiről megbeszélést folytatott Josef Ertl szövetségi élelmezés-, földművelés- és erdőgazdaságügyi miniszterrel. Dr. Biró Józsefet bonni tartózkodása során fogadta Willy Brandt szövetségi kancellár. A látogatásnál jelen volt dr. Hans Friedrichs szövetségi gazdasági miniszter, valamint Hamburger László, hazánk bonni nagykövete. Bonni hivatalos tárgyalásainak befejeztével dr. Biró József meglátogatta a Krupp A. G. bochumi gyáregységét, ahol találkozott a Krupp A. G. vezetőivel. Csütörtökön külkereskedelmi miniszterünk Hamburg város vezetőinek meghívására Hamburgba látogatott. Dr. Biró József nyilatkozatot adott az MTI bonni tudósítójának. Elmondotta, hogy elsősorban a kooperációs megállapodások bővítése szerepelt a megbeszélés napirendjén. Elhatároztuk — mondotta —, hogy még az idén előkészítünk és a lehetőség szerint alá is írunk egy tíz évre szóló kooperációs megállapodást a két ország között. A megbeszélésen mindkét fél nagy fontosságot tulajdonított a személyi kapcsolatok kibővítésének. Ennek jegyében — jelentette be a külkereskedelmi miniszter — Hans Friedrichs Budapestre látogat. 3 Polinszky Károly miniszterhelyettes a felsőoktatás korszerűsítéséről A felsőoktatási intézmények vezetőinek országos tanácskozása csütörtökön folytatta munkáját. Az eszmecserén részt vett dr. Kornidesz Mihály, az MSZMP Központi Bizottságának osztályvezetője, dr. Polinszky Károly és dr. Simó Jenő művelődésügyi miniszterhelyettes, Váncsa Jenő mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszterhelyettes, dr. Zsögön Éva egészségügyi miniszterhelyettes, Szűcs Istvánné, a KISZ KB titkára, Vinszlay Gyula, a SZOT titkára, Erdey-Grúz Tibor, az Akadémia elnöke és Köpeczi Béla, az Akadémia főtitkára. A tanácskozás résztvevői — hazánk ötvenöt felsőoktatási intézményének rektorai, főigazgatói, dékánjai és párttitkárai — a Váncsa Jenő mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszterhelyettes elnökletével megtartott plenáris ülésen meghallgatták dr. Polinszky Károly művelődésügyi miniszterhelyettes referátumát a felsőoktatás időszerű oktatáspolitikai, tudománypolitikai és ifjúságpolitikai feladatairól. Dr. Polinszky Károly emlékeztette a tanácskozás résztvevőit: a Központi Bizottság 1972-es oktatáspolitikai határozata a legfontosabb feladatok közé sorolta a felsőoktatás tartalmának korszerűsítését, az ennek megfelelő struktúraváltozást, a főiskolai hálózat átszervezésének befejezését, a fizikai dolgozók gyermekeinek hathatósabb segítését, a társadalom igényeinek megfelelő és szükségleteihez igazodó új képzési formák, új szakok megszervezését a meglevő intézmények keretei között. Ezután a felvételi vizsgák helyzetét elemezte dr. Polinszky Károly, majd az esti és a levelező tagozatok helyzetével foglalkozott. Referátumában szót ejtett Polinszky Károly a felsőoktatási intézmények tananyagának korszerűsítéséről, a felsőoktatási intézmények oktatóinak mobilitását szolgáló intézkedésekről, a nevelőmunka eredményeiről, fogyatékosságairól és a további feladatokról. A referátum elhangzása után a tanácskozás részvevői szekciókban vitatták meg a különböző típusú felsőoktatási intézmények eredményeit és feladatait. Ma a pedagógusképzés és továbbképzés a megbeszélések témája. Fogadás a szovjet nagykövetségen A. A. Zsuk ezredes, a Szovjetunió budapesti nagykövetségének hazánkból rövidesen végleg távozó katonai és légügyi attaséja csütörtökön este a nagykövetségen fogadást adott az újonnan érkezett attasé, D. I. Oszadcsij vezérőrnagy bemutatása alkalmával. A fogadáson megjelent Borbándi János, az MSZP Központi Bizottságának osztályvezetője, Csémi Károly altábornagy, honvédelmi minisztériumi államtitkár, Papp Árpád vezérőrnagy, a munkásőrség országos parancsnoka, továbbá a magyar néphadsereg tábornoki és parancsnoki karának sok tagja, a társ fegyveres testületek több magas rangú vezetője. Ugyancsak ott voltak a fogadáson a Budapesten akkreditált katonai és légügyi attasék, továbbá — B. P. Ivanov vezérezredessel az élen — az ideiglenesen Magyarországon állomásozó szovjet déli hadseregcsoport parancsnokságának magas rangú képviselői. Négymilliárdos megtakarítás a vegyiparban A vegyiparban 1948-tól több mint négymilliárd forint értékű megtakarítást eredményezett az újítási mozgalom, de az iparág dolgozóinak véleménye szerint a lehetőségek még nagyobbak. E lehetőségek kihasználásáról, a mozgalom fejlesztéséről tárgyalt csütörtökön a Nehézipari Minisztériumban az iparág újítóinak és feltalálóinak csaknem 300 küldötte. Dajka Ferenc, a Vegyipari Dolgozók Szakszervezetének főtitkára nyitotta meg a tanácskozást, majd Gór Nagy Sándor nehézipari miniszterhelyettes vont mérleget az újítási mozgalom negyedszázados eredményeiről és jelölte meg a legfontosabb feladatokat.