Magyar Nemzet, 1974. február (30. évfolyam, 26-49. szám)

1974-02-01 / 26. szám

Péntek, 1974. február 1.. A brüsszeli program HUSZONEGY nyugat-euró­pai kommunista párt vezetői tanácskoztak a hét végén a belga fővárosban, hogy érté­keljék az új jelenségeket és közös álláspontot alakítsanak ki. Újszerű jelensége ez a mun­kásmozgalomnak, noha voltak előzményei. Karlovy Varyban 1967 áprilisában az európai földrész pártjai adtak találko­zót, akkor körülhatárolt céllal, előmozdítani a biztonsági fo­lyamatot. Megint más jellegű volt az 1969-es nagy moszkvai világértekezlet, amely záróok­mányában kimondta a körzeti jellegű eszmecserék különös fontosságát. Ennek keretébe illeszkedett a mostani brüsszeli vita, közvetlenül a két legna­gyobb nyugat-európai párt ve­zetőjének, Georges Marchais­­nak és Enrico Berlinguernek a kezdeményezésére. Az indítéka Brüsszelnek a tőkésvilág új helyzete, az energiaválság fejleményei és társadalmi következményei. A stratégiát kellett összehangol­ni, nem a taktikát. Általánosan elfogadták, hogy a nyugati vi­lágban az osztályharc heve­sebb, a nagytőke a krízis kö­vetkezményeit, elhárításának terheit a dolgozó osztályokra akarja áthárítani. Tovább bo­nyolítja a helyzetet, hogy a tő­kés gazdaság irányítása a ve­zető ágazatokban a nemzetközi szupermonopóliumok kezében van, a támadást a munkás­­osztály ellen ezek a mammut trösztök irányítják, amelyek ráadásul zömükben amerikai érdekeltségűek. A nyugat-euró­pai kommunista pártok felada­ta tehát rendkívül összetett; az Egyesült Államok monopó­liumai ellen úgy küzdeni, hogy az országaikban hatalmon lé­vő kormányok néha maguk is Amerika-ellenesek, de az álla­mok gazdasága a tengerentúl függvénye. A közös stratégia e bonyo­lultságok ellenére is szükség­szerű,­ a célt Brüsszelben ma­radéktalanul elérték. A meg­fogalmazott okmányok egység­ben mozgósítanak, a nemzet­közi monopóliumokkal szem­ben az internacionalizmus ma­gasabb szintjéről indul küzde­lembe a nyugat-európai mun­kásosztály. Valamivel külön­bözik ettől a taktika, hiszen rengeteg szempontot kell figye­lembe venni. Az általános tör­vényszerűségek ellenére is más és más egy-egy tőkésország helyzete, osztályviszonyaik el­térőek. ELLENTMONDÁSNAK te­kinthető például, hogy noha a nyugat-európai tőkésrendszert a Közös Piac integrációja jel­lemzi, de ebben az államok kisebbsége tömörül. Mindössze kilenc. De még azok az orszá­gok is, amelyeknek kormányai kívülállnak, a gazdasági füg­gőségek láncolata miatt aláve­tettek — kisebb-nagyobb mér­tékben — a Közös Piac moz­gástörvényeinek. A belső osz­tályharc szempontjából azon­ban mégsem mindegy, hogy tagállamról vagy kívülmaradt­­ról van-e szó. A Közös Piacon belül megint eltérőek a viszonyok. Az ala­pító országokban olyan mér­tékben alkalmazkodtak gazda­ságilag és politikailag az integ­rált szervezethez, hogy reali­tásként kell elismerni ezt a kötöttséget, belülről keresni a változtatás módjait. Így jutott arra a következtetésre a fran­cia és az olasz párt, hogy kép­viselőit elküldi az Európa-par­­lamentbe, ott külön kommu­nista csoportot alkot, és azért küzd: az összefonódott mono­poltőke ellenében demokrati­zálják a Közös Piac intézmé­nyeit, védjék a munkásérde­keket. Nyilvánvaló, hogy szük­ségszerűen nem azonos ezzel Nagy-Britannia pártjának tak­­tikája, nem csupán a szám­szerű különbségek miatt. Ang­liában a szakszervezeti moz­galommal szoros kapcsolato­kat tartó Munkáspártban (rá­adásul kormányképes párt) számottevő az a tábor, amely még ma is a Közös Piac-tag­ság ellenfele, így ezt a vona­lat támogatni választások ide­jén kifizetődő lehet a kemény osztályelnyomó torypolitika el­lenében. Végül ugyancsak más jelle­gű politikai harcok állnak a fasiszta vagy félfasiszta álla­mokban működő kommunista pártok előtt Spanyolországban, Portugáliában és Görögország­ban. E küzdelem módját már önmagában az is meghatároz­za, hogy a munkásosztály párt­jait ott hivatalosan nem enge­dik tevékenykedni, az illegali­táshoz kénytelenek alkalmaz­kodni. STRATÉGIAILAG azonban ez a taktikai sokféleség nem tekinthető befolyásoló ténye­zőnek. A közös osztályellenség törvényként alakítja ki az együttes stratégiát. Ez pedig az immár sok évtizedes tapasztalat nyomán csakis az egységpoliti­ka lehet, a szövetségesek kere­sése a hatalmi elnyomó appa­rátussal szemben. E szövetsé­gesek elsősorban a szocialisták lehetnek, noha a különbség­­tevés itt is lényeges. Nem mindegy, hogy olyan szocia­lista pártról van-e szó, amely maga is ellenzékben, ha refor­mista módon is, de a tőkés­hatalommal szemben követelé­seket állít programjának kö­zéppontjába, vagy kormányon maga hajtja végre a kizsák­mányoló politikát. A többi le­hetséges szövetséges megvá­lasztása sem mellékes. Az FKP például hiába keresné a kereszténydemokratákat, ha azok ma Franciaországban je­lentéktelen erőt képviselnek, és számbeli gyöngeségük mel­lett ráadásul a konzervatív hatalom tartalékai. Olaszor­szágban ellenben a keresztény­­demokrata balszárnú kormány­beli partnere is lehet a kom­munista pártnak. Az egység jelenleg a legha­tékonyabban az áttételeken, mindenekelőtt a szakszerveze­teken keresztül juthat érvény­re. A nemzetközi szakszerve­­zetti mozgalom kis lépéssel előbb is tart. A néhány hete Genfben tartott európai érte­kezlet — amelyen a szocialista országok küldöttségei is részt vettek, és amelyen a magyar mozgalmat Gáspár Sándor képviselte —, megteremtette az egység első feltételeit. Lehető­vé vált a szervezeti közeledés a kommunista mozgalomhoz közelebb álló Szakszervezeti Világszövetség és a tőkésvilág más irányzatú mozgalmai kö­zött. A kezdeményezés erre Várnából indult ki, és nemzeti síkon is előmozdította a köze­ledést például az olasz moz­galomban, ahol a CGIL part­nerével túl van az első lépé­seken. Franciaországban a kommunisták és a szocialisták közös baloldali kormányprog­ramja ugyancsak kedvezne en­nek, ha még nem lenne mindig elég élő a reformisták „politi­kamentes” hitvallása. A NYUGATI KOMMUNIS­TA MOZGALOM belső céljai­nál lényegesen messzebbre lut.­­ Brüsszelben ezért volt másik fontos kérdés a nemzetközi politika összefüggéseinek vizs­gálata. Európában a biztonsági rendszer kialakítása a legköz­vetlenebb feladat, és ebben a nyugati pártok nem csupán szövetségesei, hanem előretolt állásban küzdő harcostársai a szocialista országok pártjainak. Az állásfoglalás ezt egyértel­műen fejezte ki, noha a hely­zetből fakadó különbségeknek itt is nagy szerepük van. Az európai cél a status quo rög­zítése államközi politikai szin­ten; a határok érinthetetlensé­­ge, az erőszak kiiktatása. Ezt a diplomáciai status quót azon­ban semmiképpen sem lehet összekeverni a tőkésvilág bel­ső társadalmi mozdulatlansá­gával, ahol ellenkezőleg a he­vesebb osztályharc a törvény. A nyugati kommunista moz­galom az országok belső tár­sadalmában az alternatívát nyújtja, ahogyan azt Georges Marchais legutóbbi könyvében „A demokratikus kihívásban" világosan összefoglalta. A brüsszeli programba is beke­rült, hogy „ma a cél a demok­rácia kifejlesztése, a társada­lom átalakítása, holnap a szo­cializmus építése”. Az eltérő történelmi és fejlődési viszo­nyok miatt ez nem lesz min­denben azonos a mai szocia­lista országok gyakorlatával — Marchais is ezt fejti ki —, de stratégiailag ez is mindenkép­pen ugyanaz: a munkásosztály hatalma a dolgozó osztályok élén. Vietnam, Chile, a Közel-Ke­let ugyancsak szerepelt a brüsszeli dokumentumokban. Magától értetődő ez, hiszen a nyugat-európai mozgalom ré­sze az átfogó nemzetközi kom­munista mozgalomnak. Ebben az értelemben ez a tanácsko­zás úgy is tekinthető, mint a már ismét hovatovább esedé­kes világértekezlet előkészíté­se, ami azonban mág sok mun­kát és egyeztetést igényel. Várkonyi Tibor Magyar Nemzet Németh Károly Bács-Kiskun megyében Németh Károly, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a budapesti pártbizottság első titkára kétnapos látogatást tett Bács-Kiskun megyében. Szerdán délután Kecskeméten a megye vezetői fogadták, majd a megyei pártbizottsá­gon dr. Horváth István, a pártbizottság első titkára tá­jékoztatta a megye helyzeté­ről. Ezután Németh Károly — dr. Horváth Istvánnak és dr. Gajdócsi Istvánnak, a megyei tanács elnökének társaságá­ban — felkereste a kecskemé­ti Zöldségtermesztési Kutató Intézetet. Csütörtökön az Izsáki Állami Gazdaságba látogatott Németh Károly, s megtekintette az or­szágos hírű homoki kertésze­ti nagyüzem létesítményeit, majd találkozott Izsák nagy­község, a gazdaság és a helyi szocialista brigádok vezetői­vel. Csepeli munkásőrök ünnepi egységgyűlése A Csepel Vas- és Fémmű­vek munkásőr-kollektívája csü­törtökön tartotta egységgyűlé­sét a Csepeli Sportcsarnokban. Az ünnepi eseményen megje­lent Gáspár Sándor, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a SZOT főtitkára, ott volt Papp Árpád vezérőrnagy, a Központi Bizottság tagja, a munkásőrség országos pa­rancsnoka és Somogyi Sándor, a budapesti pártbizottság tit­kára is. Minisztertanács természettu­­ományi kutatások, városok címere és zászlója, rektori megbízás A Kormány Tájékoztatási Hivatala közli: a Miniszterta­nács csütörtökön ülést tartott. A kormány megtárgyalta a Magyar Tudományos Akadé­mia főtitkárának a természet­tudományi kutatások helyzeté­ről szóló jelentését. Hazánk­ban ma már 20 kutatóintézet, 197 egyetemi tanszék és 2 to­vábbi kutatóhely foglalkozik természettudományi kutatá­sokkal. A kutatók mindinkább részt vállalnak a gyakorlati kérdések megoldásában, amit többek között az is mutat, hogy az utóbbi években megnöve­kedett a hasznosított­­szabadal­mak, valamint a szerződéses munkák száma. A természet­­tudományi kutatások további fejlődését nehezíti ma még a kutatási tematika szétapró­zottsága, valamint az, hogy a kutatóintézetek munkája kö­zött nincs megfelelő összhang és együttműködés. A termé­szettudományi kutatások ered­ményeit így elsősorban az egyes ágazatokon belül hasz­nálják fel, s csak kisebb mér­tékben az orvos-, az agrár- és a műszaki tudományokban. A kormány a jelentést elfogadta és úgy döntött, hogy arról tá­jékoztatni kell az érdekelt ku­tatóintézetek dolgozóit, s a tanszékeken működő tudomá­nyos kutatókat. A Minisztertanács Tanácsi Hivatalának elnöke javaslatot tett a kormánynak a helyi cí­merek, zászlók alkotásának és használatának, valamint dísz­polgári cím adományozásának szabályozására. A kormány a javaslatot elfogadta. A helyi kezdeményezések alapján ki­bontakozó gyakorlatot szabá­lyozva a Minisztertanács úgy döntött, hogy a városok hala­dó hagyományai és mai arcu­latuk kifejezésére a jövőben jelképként címert alkothatnak és használhatnak, és azt zász­lón is alkalmazhatják. Ez azonban nem érinti az ország címerének használatát, az ál­lami eljárások során még az­zal együtt sem használható. A kormány hozzájárult továbbá ahhoz, hogy a városi tanácsok a megörökítésre méltó tette­kért és tevékenységért díszpol­gári címet adományozhassa­nak. A kormány az egészségügyi miniszter előterjesztésére, mi­után az Elnöki Tanács az Or­vostovábbképző Intézetet az elmúlt év végén egyetemi jel­legű felsőoktatási intézmén­­­­nyé nyilvánította, dr. Farádi Lászlót, az intézet főigazgató­ját a rektori teendők ellátásá­val bízta meg. A kormány ezután egyéb ügyeket tárgyalt. Bővül a magyar—szovjet belkereskedelmi választékcsere A magyar—szovjet belkeres­kedelmi munkacsoport ered­ményes tárgyalásainak befe­jezéseként dr. Juhár Zoltán belkereskedelmi miniszterhe­lyettes és Sz. M. Szemicsev, a Szovjetunió össz-szövetségi belkereskedelmi miniszterhe­lyettese, csütörtökön ünnepé­lyesen aláírta az 1974. évi vá­lasztékcsere és műszaki-tu­dományos együttműködési megállapodás jegyzőkönyvét. Az aláíráson jelent volt Szur­di István belkereskedelmi mi­niszter. A magyar—szovjet belkereskedelmi választékcse­re nyolcéves múltra tekinthet vissza. A múlt évben már több mint 11 millió rubel ér­tékű fogyasztási cikket cserélt a két állam kereskedelme. A tárgyalások eredményeként 1974-ben ez az összeg 16 mil­lió rubelre emelkedik, tehát körülbelül 45 százalékkal lesz magasabb, mint tavaly. Iparszerű termelés félmillió hektáron Kétnapos országos tanács­kozásra ültek össze csütörtö­kön a gödöllői Agrártudomá­nyi Egyetemen a magyar szak­emberek, mintegy 1200 mező­gazdász és közgazdász. Dr. Ti­­bold Vilmos rektorhelyettes megnyitója után dr. Kovács Imre MÉM-főosztályvezető is­mertette a termelési rendsze­rek szervezését, eddigi ta­pasztalatait és a jövő felada­tait. Ezek a rendszerek — mondotta — a mezőgazda­­sági ágazatok iparosodásának komplex szervezetei. A rend­szerekben működő gazdasá­gok már elérik a 60—80 má­zsás hektáronkénti kukorica­­termést, sőt a legjobb üzemek a 100 mázsát is. A különböző rendszerekben az idén az ország termőterüle­tének tíz százalékát, több mint félmillió hektárt művelnek. Különösen a kukorica- és a cu­korrépa-termesztők vállalkozó kedve nagy. Az idén további növénykultúrákat vonnak be a művelésbe, egyebek között a búzát, a napraforgót, a szóját, a rizst, a burgonyát és a hagy­mát. Kitüntetés Az Elnöki Tanács Vargyas Lajosnak, a zenetudományok doktorának, az MTA zenetu­dományi intézete tudományos tanácsadójának 60. születés­napja alkalmából a Munka Érdemrend arany fokozata ki­tüntetést adományozta, a tu­dományos kutatásban, a tudo­mányszervezésben és a tudo­mány népszerűsítésében ki­fejtett munkásságáért. A ki­tüntetést Köpeczi Béla, az Akadémia főtitkára csütörtö­kön adta át. VÁLLALATOK, SZÖVETKEZETEK, TSZ-EK! Rövid határidővel vállaljuk DIESEL-ADAGOSÓK, ONINDITO MOTOROK, DINAMÓK, VÁLTÓÁRAMÚ GENERÁTOROK, VÍZSZIVATTYÚK, KOMPRESSZOROK, GÉPKOCSIHOTOK, DIESEL- ÉS ELEKTROMOS VILLÁSEMELŐ TARGONCÁK teljes felújítását, javítását egységáron Egyes típusoknál azonnali cserét biztosítunk Kérésre saját gépkocsinkkal oda-vissza szállítást, vidékre vasúti feladást is vállalunk SZAKSZERŰ, PONTOS MUNKA, GARANCIÁVAL TESZÖV, 1363 Felsőpakony Telefon, Felsőpakony 3, vagy Budapest 453—288 ügyintézőnk: Csepela Árpád üzemvezető Dancsics József műhelyvezető Magyar-nyugatnémet gazdasági tárgyalások Willy Brandt fogadta dr. Biró Józsefet Az NSZK-ban hivatalos lá­togatáson tartózkodó dr. Bíró József külkereskedelmi mi­niszter Bonnban a két ország közötti mezőgazdasági és élel­miszeripari árucsere aktuális kérdéseiről megbeszélést foly­tatott Josef Ertl szövetségi élelmezés-, földművelés- és erdőgazdaságügyi miniszter­rel. Dr. Biró Józsefet bonni tar­tózkodása során fogadta Willy Brandt szövetségi kancellár. A látogatásnál jelen volt dr. Hans Friedrichs szövetségi gazdasági miniszter, valamint Hamburger László, hazánk bonni nagykövete. Bonni hivatalos tárgyalá­sainak befejeztével dr. Biró József meglátogatta a Krupp A. G. bochumi gyáregységét, ahol találkozott a Krupp A. G. vezetőivel. Csütörtökön külke­reskedelmi miniszterünk Ham­burg város vezetőinek meghí­vására Hamburgba látogatott. Dr. Biró József nyilatkoza­tot adott az MTI bonni tudó­sítójának. Elmondotta, hogy elsősorban a kooperációs meg­állapodások bővítése szerepelt a megbeszélés napirendjén. Elhatároztuk — mondotta —, hogy még az idén előkészítünk és a lehetőség szerint alá is írunk egy tíz évre szóló kooperációs megállapodást a két ország között. A megbe­szélésen mindkét fél nagy fontosságot tulajdonított a személyi kapcsolatok kibőví­tésének. Ennek jegyében — jelentette be a külkereskedel­mi miniszter — Hans Fried­richs Budapestre látogat. 3 Polinszky Károly miniszterhelyettes a felsőoktatás korszerűsítéséről A felsőoktatási intézmények vezetőinek országos tanácsko­zása csütörtökön folytatta munkáját. Az eszmecserén részt vett dr. Kornidesz Mi­hály, az MSZMP Központi Bi­zottságának osztályvezetője, dr. Polinszky Károly és dr. Simó Jenő művelődésügyi mi­niszterhelyettes, Váncsa Jenő mezőgazdasági és élelmezés­­ügyi miniszterhelyettes, dr. Zsögön Éva egészségügyi mi­niszterhelyettes, Szűcs István­né, a KISZ KB titkára, Vinsz­­lay Gyula, a SZOT titkára, Erdey-Grúz Tibor, az Akadé­mia elnöke és Köpeczi Béla, az Akadémia főtitkára. A ta­nácskozás résztvevői — ha­zánk ötvenöt felsőoktatási in­tézményének rektorai, főigaz­gatói, dékánjai és párttitkárai — a Váncsa Jenő mezőgazda­­sági és élelmezésügyi minisz­terhelyettes elnökletével meg­tartott plenáris ülésen meg­hallgatták dr. Polinszky Ká­roly művelődésügyi miniszter­­helyettes referátumát a felső­­oktatás időszerű oktatáspoliti­kai, tudománypolitikai és if­júságpolitikai feladatairól. Dr. Polinszky Károly emlé­keztette a tanácskozás részt­vevőit: a Központi Bizottság 1972-es oktatáspolitikai hatá­rozata a legfontosabb felada­tok közé sorolta a felsőoktatás tartalmának korszerűsítését, az ennek megfelelő struktúra­­változást, a főiskolai hálózat átszervezésének befejezését, a fizikai dolgozók gyermekeinek hathatósabb segítését, a társa­dalom igényeinek megfelelő és szükségleteihez igazodó új képzési formák, új szakok megszervezését a meglevő in­tézmények keretei között. Ez­után a felvételi vizsgák hely­zetét elemezte dr. Polinszky Károly, majd az esti és a le­velező tagozatok helyzetével foglalkozott. Referátumában szót ejtett Polinszky Károly a felsőoktatási intézmények tan­anyagának korszerűsítéséről, a felsőoktatási intézmények ok­tatóinak mobilitását szolgáló intézkedésekről, a nevelőmun­ka eredményeiről, fogyatékos­ságairól és a további felada­tokról. A referátum elhangzása után a tanácskozás részvevői szekciókban vitatták meg a különböző típusú felsőoktatási intézmények eredményeit és feladatait. Ma a pedagógus­­képzés és továbbképzés a meg­beszélések témája. Fogadás a szovjet nagykövetségen A. A. Zsuk ezredes, a Szov­jetunió budapesti nagykövet­ségének hazánkból rövidesen végleg távozó katonai és lég­ügyi attaséja csütörtökön este a nagykövetségen fogadást adott az újonnan érkezett at­tasé, D. I. Oszadcsij vezérőr­nagy bemutatása alkalmával. A fogadáson megjelent Bor­­bándi János, az MSZ­­P Köz­ponti Bizottságának osztályve­zetője, Csémi Károly altábor­nagy, honvédelmi minisztériu­mi államtitkár, Papp Árpád vezérőrnagy, a munkásőrség országos parancsnoka, továbbá a magyar néphadsereg tábor­noki és parancsnoki karának sok tagja, a társ fegyveres tes­tületek több magas rangú ve­zetője. Ugyancsak ott voltak a fo­gadáson a Budapesten akkre­ditált katonai és légügyi atta­sék, továbbá — B. P. Ivanov vezérezredessel az élen — az ideiglenesen Magyarországon állomásozó szovjet déli hadse­regcsoport parancsnokságának magas rangú képviselői. Négymilliárdos megtakarítás a vegyiparban A vegyiparban 1948-tól több mint négymilliárd forint értékű megtakarítást eredmé­nyezett az újítási mozgalom, de az iparág dolgozóinak véle­ménye szerint a lehetőségek még nagyobbak. E lehetőségek kihasználásáról, a mozgalom fejlesztéséről tárgyalt csütörtö­kön a Nehézipari Miniszté­riumban az iparág újítóinak és feltalálóinak csaknem 300 kül­dötte. Dajka Ferenc, a Vegy­ipari Dolgozók Szakszerveze­tének főtitkára nyitotta meg a tanácskozást, majd Gór Nagy Sándor nehézipari miniszter­­helyettes vont mérleget az újí­tási mozgalom negyedszázados eredményeiről és jelölte meg a legfontosabb feladatokat.

Next