Magyar Nemzet, 1974. április (30. évfolyam, 77-99. szám)

1974-04-27 / 97. szám

Árat 80 fillérMagyar Nemzet Szombat 1974. április 27 XXX. árfolyam 97. szám A HAZAFIAS NÉPFRONT LAPJA____________________________ _ Szeretettel köszöntjük Magyarországon Tito elnököt Dobrodosl u Madjarsku, predsednice Tito Gyümölcsöző barátság Ma érkezik hazánkba Joszip Broz Tito, a Jugoszláv Kommunisták Szövetsége és a Jugoszláv Szocialista Szövetségi Köztársaság elnöke. A jugoszláv államfő és felesége, Jovanka Broz, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága és a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa meghívására látogat országunkba. Ez a formai meghatározás önmagában jelzi, hogy a magyar és jugoszláv vezetők között a munkajelleges megbeszéléseken elsődlegesen a párt- és állami kapcsolatok fejlesztéséről, valamint az időszerű nemzetközi kérdések megvitatásáról lesz szó. Magyarország és Jugoszlávia kapcsolatait immár hoszszú évek óta a jószomszédság, a barátság és az együttműködés egyre intenzívebb fejlődése jellemzi az élet minden területén. E jószomszédi viszonyt Pója Frigyes külügyminiszter éppen a napokban tömören így fogalmazta meg az országgyűlés ülésén: „Kapcsolataink a Jugoszláv Szocialista Szövetségi Köztársasággal töretlenül fejlődnek. Ennek új impulzust adott Kádár János és Joszip Broz Tito elvtárs múlt évi találkozója. Nagy várakozással tekintünk Tito elvtársnak a közeli napokban esedékes magyarországi látogatása elé. Bizonyosak vagyunk abban, hogy a két szomszédos szocialista ország együttműködése az élet minden területén még sokrétűbb, még gyümölcsözőbb lesz.” Ezek a parlamentben elhangzott szavak ugyancsak azt tanúsítják, hogy a jugoszláv államfő és felesége szívesen látott vendég országunkban. Már csak azért is, mert a szocializmust építő országaink között a leglényegesebb alap ama reális reménység, hogy mind haladóbb irányban megváltozzék a világ arculata és gyakorlattá váljék a népek békés egymás mellett élése. E cél elérése érdekében Magyarország és Jugoszlávia egyaránt fontos szerepet tölt be. Fővárosunkban hangzott el a Varsói Szerződés tagállamainak felhívása az európai biztonság és együttműködés megteremtésére. Jugoszlávia pedig egyik kezdeményezője volt Indiával az el nem kötelezett országok szoros együttműködésének, amely a nemzetközi politikai élet jelentős tényezőjévé vált. Több mint hetven ország tartozik e szervezetileg ugyan laza, de politikai súlyát tekintve fontos szövetségbe, s állásfoglalásuk éppen olyan nagy jelentőségű az Egyesült Nemzetek Szervezetének közgyűlésén, mint a világ egyes válságos térségei problémáinak megítélésében. Miként a tavalyi algíri csúcstalálkozó is tanúsította, a szocialista Jugoszlávia antiimperialista politikájával és távlati koncepciójával irányadó szerepet tölt be az el nem kötelezett, fejlődő országok közösségében. Tito elnök és a jugoszláv kormány politikájának is érdeme, hogy ezek az államok, amelyek az elmúlt negyed század alatt szabadultak fel a gyarmati sorból és nyerték el függetlenségüket, többségükben a béke és a haladás mellett szállnak síkra. Ami országaink közvetlen kapcsolatait illeti, a hivatalos adatok is igazolják, hogy dinamikusan fejlődik az együttműködés. Gazdasági téren például számos területen a tervezett szintet is túlhaladja a kereskedelmi és árucsere-forgalom. 1971-ben 122 millió, 1972-ben 126 millió, tavaly pedig már 156 millió dollár forgalmat bonyolított le a két ország, s az idei forgalom valószínűleg eléri a 170 millió dollárt. Mindkét ország fontos érdeke, hogy kihasználva a földrajzi közelséget, egyre több területen építse ki és erősítse az együttműködést, és stabil piacot teremtsen egymás termékei számára. A földrajzi közelséget nemcsak a közös határ, valamint a folyók, a Duna és a Tisza határozzák meg, amelyek persze elősegítik az áruszállítást, s szinte elkerülhetetlenné teszik az együttműködést, hanem elsődlegesen az a tény, hogy mind a két ország a szocializmust építi, tehát új társadalmat formál, s az alapvető kérdéseket tekintve mind a két párt és állam vezetői egyetértenek a nemzetközi feladatok megítélésében. Más pozíciókból ugyan, de nem vitás, hogy a Magyar Népköztársaság és a Jugoszláv Szocialista Szövetségi Köztársaság vezetői egyaránt és együtt küzdenek az európai béke és biztonság szerződésben lefektetett megvalósításáért, amit a Varsói Szerződés Politikai Tanácskozó Testülete az elmúlt napokban foglalt határozatba . Magyarország és Jugoszlávia álláspontja azonos a Vietnamról szóló párizsi szerződések betartását illetően éppen úgy, mint a közel-keleti válság végleges politikai rendezésében, a Biztonsági Tanács határozata alapján. Ez a kérdés egyébként még közelebb hozhatja országainkat, hiszen az Adria-kőolajvezeték megépítése — Jugoszlávia, Magyarország és Csehszlovákia közreműködésével — újabb barátsági kapcsolatot jelent, legalább olyan fontosat, mint a Duna, amely jelképesen is összekötője a medencéjében élő államok lakosságának. Egy szocialista, szomszédos baráti ország párt- és államfőjét üdvözölhetjük tehát ma országunkban, Tito elnököt, feleségét és a kíséretükhöz tartozó politikai személyiségeket, és ez a látogatás nem csupán országaink sokrétű kapcsolatainak gyümölcsöző fejlesztését, de az egyetemes béke ügyét is elősegíti. A baloldali pártok nagygyűlése Párizsban Megszilárdult az új katonai vezetés Portugáliában A külpolitikai helyzet A KATONAI HATALOMÁTVÉTEL után nyugalom ural-*-•kodik Portugáliában. Megadta magát a megbuktatott Caetano-rezsim titkosrendőrségének utolsó erődítménye is. Spinola tábornok, a héttagú junta elnöke egy nappal az államcsíny után bejelentette, hogy haladéktalanul szabadon bocsátják a politikai foglyokat, kivéve azokat, akiknek tevékenysége korábban „bűncselekményekre vezetett”. A tábornok közölte, hogy eltörlik a sajtócenzúrát, a „tengerentúli tartományok” sorsáról azonban ködös megfogalmazásban nyilatkozott. „E tartományok jövője olyan lesz, amilyennek a nemzet konszenzusa meghatározza” — mondta. A TASZSZ szemleírója „reményre jogosítónak” nevezi a portugáliai fordulatot, s kiemeli annak jelentőségét, hogy az új kormányzat közölte, intézkedéseket tesz a „tengerentúli területek” problémájának politikai rendezésére. A hivatalos Washington egyelőre tartózkodik az állásfoglalástól. A New York Times rámutat, hogy már a márciusi, elvetélt felkelés is jelezte, milyen mély benyomást tettek a hadseregre Spinola figyelmeztetései az afrikai területek, önkormányzatának szükségességéről. A francia lapok feltűnően gyorsnak nevezik a fél évszázados diktatúra összeomlását, s többnyire nem mulasztják el, hogy utaljanak arra: a katonai puccs Portugáliában ellenkező előjellel ment végbe, mint Chilében. Az Aurore azt az összefüggést hangsúlyozza, hogy Spinolát a vezető portugál ipari körök is támogatják, azt remélve, a rendszer „liberalizálása” megnyitja a Közös Piac kapuit. A londoni Guardian szerint a brit Munkáspárt balszárnya nyomást gyakorol majd Wilsonra, az új portugál junta elismerésének elhalasztása érdekében. Azok a képviselők — írja a lap —, akik Spinolát nemrég Guinea és Mozambik „mészárosának” nevezték, képtelenek lesznek őt mint felszabadítót üdvözölni most, aki visszavezeti Portugáliát a demokráciához és a szabad választásokhoz. A szomszédos Spanyolországban a UPI szerint ismét felvetődött a kérdés: vajon a spanyol fegyveres erők milyen álláspontra helyezkednek, ha a 81 éves Francisco Franca halála után zavargások támadnának. Két NYUGAT-EURÓPAI ORSZÁGBAN választanak elnököt májusban. A Franz Jónás elhunytával megüresedett osztrák szövetségi elnöki tisztségre hivatalosan csak keddtől állítanak jelölteket, de ismeretessé vált, hogy a szocialisták Kirchschläger külügyminiszter, a néppártiak Wilhalm volt alkancellár megválasztását szeretnék elérni. Megfigyelők rámutatnak, hogy a pártonkívüli, katolikus Kirchschläger jelölését többen ellenzik a Szocialista Párt berkeiben. Wilhalm helyzetét az nehezíti, hogy pártjában többen népszerűtlennek, így eleve esélytelennek tartják. A francia választási harc jelentős eseménye volt az a nagygyűlés, amelyet a baloldali pártok tartottak Párizsban. Mitterrand, a három párt együttes jelöltje hitet tett a korábban kidolgozott közös program mellett, míg Marchais, az FKP főtitkára a baloldal négy fő célját vázolta. Fabre, a baloldali radikálisok elnöke a sajátos franciaországi körülményeknek és szervezete politikai elképzeléseinek megfelelően nagy nyomatékkal fejtegette, hogy a közös program megígéri a kis- és középvállalatok védelmét a monopóliumok nyomasztó súlyával szemben. Párizsban feltűnést keltett az a határozottság, amelylyel Robert külügyminiszter nyilvánosan kiállt Chaban-Delmas támogatásáért , akinek pillanatnyilag Giscard d'Estaing-nél kevesebb esélyt adnak az első fordulóban. Az angol munkáspárti kabinetnek kellemetlen meglepetést okozott, hogy Peking mégsem Wilson kormányfőt hívta meg látogatásra, hanem fenntartotta Heath korábbi meghívásának érvényét. Az ezzel kapcsolatos konzervatív párti közleményből mégsem e tény, hanem az a megjegyzés érdemel figyelmet, miszerint a volt miniszterelnök akkor utazik májusban Pekingbe, ha ebben nem akadályozza az új választások esetleges júniusi kiírása. A jugoszláv lapok Magyarországról Belgrádból jelenti az MTI. A pénteki jugoszláv lapok nagy terjedelemben írnak Magyarországról, előzetes kommentárokban foglalkoznak Tito elnök magyarországi látogatásával. Valamennyi jugoszláv lap — a Tanjug budapesti jelentése alapján — beszámol a magyar országgyűlés most zárult ülésszakáról. Ismertetik Pója Frigyes külügyminiszter ott elhangzott beszédét, kiemelve abból a Jugoszláviára vonatkozó megállapításokat. A magyar külügyminiszter beszámolóját ismerteti jelentésében a Politika című belgrádi napilap Budapestre küldött különtudósítója is. A Borba pénteki számában Vlado Teszlics kommentárját közli „A még jobb kapcsolatokért” címmel. A cikkíró egyebek között hangsúlyozza: „Tito elnök a baráti, szocialista Magyarországra látogat. Ez a tény ismételten bizonyítja a két szomszédos ország nagyon jó kapcsolatait. A látogatás további ösztönzést jelent a termékeny együttműködés bővítésére és erősítésére. Magyarország és Jugoszlávia között nincsenek rendezetlen, vagy meg nem oldott kérdések, és ha akadna ilyen, bizo nyos, hogy azt a két fél még a kezdet kezdetén elhárítaná. Kapcsolatainkat a kölcsönös és magasfokú nagyrabecsülés, a pozitív megközelítés jellemzi, legyen szó belső témákról, vagy külpolitikai kérdésekről. Ez nem az érdekeken alapuló pragmatizmus, hanem a jószomszédi kapcsolatok értelmezésének egy magasabb foka. Ez a magyarázata annak, hogy kapcsolatainkban olyan kiemelkedő helyet foglal el a két fél önállóságának szigorú tiszteletben tartása, az egyik vagy másik ország sajátos helyzetének megbecsülése. Ez az alapja a hosszú távú sikeres gazdasági és ipari együttműködésnek, valamint annak, hogy mindig minden kérdésről lehet tárgyalni, beleértve azokat is, amelyekben nézetkülönbségek vannak. Az együttműködésben rendkívüli jelentősége van a két párt közötti magas szintű kapcsolatoknak és tapasztalatcseréknek”. * A horvátországi Kumrovec faluban, 1892. május 25-én született Joszip Broz Tito, a Jugoszláv Szocialista Szövetségi Köztársaság elnöke, a Jugoszláv Kommunisták Szövetségének elnöke. Jugoszlávia marsallja, a JSZSZK fegyveres erőinek főparancsnoka. Iskolái után, 1913—14-ben katonai szolgálatot teljesített. Háborúellenes propaganda tevékenységért letartóztatták, bebörtönözték. 1915-ben az orosz frontra vezényelték, ahol súlyosan megsebesült és fogságba esett. 1917-ben megszökött, és a Nagy Októberi Szocialista Forradalom napjaiban csatlakozott a Vörös Gárdához. 1920-ban tért vissza Jugoszláviába, s 1927-ig mint gépész és szerelőlakatos dolgozott. 1910-től a horvátországi és szlavóniai Szociáldemokrata Párt tagja volt. A Jugoszláv Kommunista Pártnak 1920-tól tagja. A fémmunkások szakszervezete zágrábi területi bizottságának titkáraként 1927- től tevékenykedett. Forradalmi nézetei, tevékenysége miatt többször elbocsátották. 1928- ban kommunista propaganda vádjával ötévi szigorított börtönbüntetést szabtak ki rá. Kiszabadulása után vette fel a Tito nevet és illegalitásba vonult. Részt vett a JKP Központi Bizottságának munkájában, 1934-ben a párt Politikai Bizottságának tagjává választották. A jugoszláv delegáció tagjaként 1935-ben részt vett a Komintern moszkvai kongreszszusán, tagja lett a Komintern balkáni titkárságának. 1936- ban megválasztották a JKP Központi Bizottságának szervező titkárává. 1937-től a JKP főtitkára lett. Vezetése alatt, 1941. július 4-én fogadták el azt a határozatot, amely a megszállók és a hazaárulók elleni fegyveres felkelés megkezdéséről szólt. A háború alatt a jugoszláv népfelszabadító hadsereg és a partizánalakulatok főparancsnoka volt. Partizánjai élén 1944-ben bevonult a felszabadított Belgrádba. A felszabadulás után Tito 1966-ig a JKP, majd a JKSZ Központi Bizottságának főtitkára, 1966-tól a párt Központi Bizottságának elnöke, az 1969. évi IX. kongresszus óta a JKSZ elnöke. A felszabadulástól 1953-ig a kormány (szövetségi végrehajtó tanács) elnöke, honvédelmi miniszter és a jugoszláv népfront elnöke volt. 1953-tól folyamatosan Jugoszlávia államelnöke (köztársasági elnök), ebbe a tisztségbe öt alkalommal — legutóbb 1971-ben — újraválasztották. Függetlenség és együttműködés A francia baloldali pártok nagygyűlése Dobsa János, az MTI párizsi tudósítója jelenti: Több mint százezren vettek részt csütörtökön este Párizsban a baloldali pártok közös nagygyűlésén, amely a baloldali egység nagyszabású megnyilvánulása volt a választási harcban. A rendkívül lelkes hangulatban lezajlott gyűlésen Francois Mitterrand kijelentette, hogy ha elnökké választják, a baloldal közös programja alapján kormányozza az országot s egy igazságosabb és testvéribb társadalom megteremtésére törekszik. A baloldal — mondta — nem a maga számára, hanem az egész francia nép számára akarja megszerezni a hatalmat, s nem akarja két táborra osztani az országot. Célja az egész francia nép tömörítése. Georges Marchais, az FKP főtitkára hangsúlyozta, hogy a baloldal négy fő célja: jobb életviszonyok teremtése a dolgozók számára; a gazdasági válság leküzdése érdekében a gazdaság döntő emeltyűinek a nemzet kezébe való vétele; a demokrácia és a szabadságjogok kiszélesítése; a nemzeti függetlenség és a nemzetközi együttműködés politikája, s Franciaországnak a béke megszervezésében való tevékeny részvétele. Robert Fabre, a baloldali radikálisok mozgalmának elnöke rámutatott arra, hogy a baloldal programja megteremti a gazdasági biztonságot, új lendületet ad majd az ipar fejlődésének, megvédi a kis- és középvállalatokat a monopóliumok nyomasztó túlsúlyával szemben. Pierre Mauroy, a Szocialista Párt titkára hangsúlyozta, hogy csak a baloldal győzelme biztosíthatja az igazi gazdasági stabilitást, a társadalmi igazságosságot és biztonságot. Robert külügyminiszter pénteken délelőtt sajtóértekezletet tartott és kijelentette: Chaban- Delmas elnökjelöltségét támogatja és azt óhajtja, hogy a franciák többsége Chaban- Delmasra adja szavazatát. A külügyminiszter hangsúlyozta, hogy a jelenlegi helyzetben határozott és egyenes vonalú politikára van szükség.