Magyar Nemzet, 1974. május (30. évfolyam, 100-125. szám)

1974-05-01 / 100. szám

Éljen a megbonthatatlan magyar-szovjet barátság! A Közel-Keleten felgyorsult a diplomáciai tevékenység A külpolitikai helyzet­ ­ A KÖZEL-KELETI DIPLOMÁCIA újabb élénkülésére -*­• számítanak a genfi Gromiko—Kissinger megbeszéléseket követően. Jóllehet a szovjet és az amerikai külügyminiszter a két hatalmat érintő számos kérdést vizsgált meg, tanácsko­zásaik előterében — a jelentések szerint — a közel-keleti kibontakozás lehetőségei álltak. Kairói politikai körökben — mint azt az MTI idézi — a két külügyminiszter találkozójáról kiadott közleménynek különö­sen azt a bejelentését emelik ki, amely szerint a Szovjetunió és az Egyesült Államok összehangolja lépéseit a békés ren­dezés érdekében és támogatja a genfi értekezlet felújítását. Kairóban elsősorban arra számítanak, hogy a genfi megbe­szélést követően a részleges jelentőségű katonai-technikai intézkedések szakaszát érdemi tárgyalások követik. Egyes megfigyelők azonban túlzottnak tartják azokat az egyiptomi kommentárokat, amelyek gyors eredményre számí­tanak. A realitásokból kiinduló elemzők éppen a Szíriai fron­ton megélénkült harcokra hivatkoznak, valamint arra az izraeli magatartásra, amely szerint Tel Aviv a megszállt területek teljes kiürítése nélkül próbálja megoldani a csapatszétválasz­tást. Az amerikai külügyminiszter egyébként kíséretével kétnapos algériai megbeszéléseit követően kedden Egyiptomba érkezett, s Szadat elnökkel ugyancsak a Golan-fennsíkon esedékes csa­patszétválasztás és a genfi békeértekezlet előkészítésének kér­dését vitatja meg. Ezen túlmenően teret szentelnek az egyip­tomi—amerikai együttműködés fejlesztésének, valamint Nixon elnök május végére tervezett közel-keleti útja előkészítésé­nek is.­­ A PORTUGÁLIAI KATONAI JUNTA rendelettel nem­­zeti ünneppé nyilvánította május elsejét. A lisszaboni eseményekkel foglalkozva a francia lapok a bejelentést úgy ítélik meg: ennek az ünnepnek megrendezése lesz az első próbaköve annak, hogy zavartalanul biztosíthatják-e Portugá­liában a demokratikus fejlődés útját. A Figaro vélekedését arra alapozza, hogy május elsejét esetleg szélsőséges irány­zatú csoportok megzavarhatják, s ezzel a néptömegeket szem­befordíthatják a katonákkal. A Pravda ezzel ellentétben az eddigi eseményekből olyan következtetést von le, hogy Portu­gáliában a megkezdődött pozitív folyamat jelentősége túl­terjed az ország határain. Mint a lap írja, a katonai vezetők megkezdték annak a programnak végrehajtását, amely egye­bek között előirányozza az alapvető polgári jogok helyreállí­tását, a pártok szabad működését, a politikai foglyok szaba­don bocsátását és a gyarmati területek politikai problémáinak megoldását. Az új katonai kormányzás célkitűzésének próbája viszont az lesz, hogy mikor fejezi be a háborút az afrikai terü­leteken és mikor biztosítja a függetlenséget — az ENSZ hatá­rozata értelmében — gyarmatainak. A katonai junta egyébként kedden bejelentette, hogy rövid időn belül kinevezi az új polgári kormányt, a gyarmati terü­letek jövőjéről pedig majd a nép dönt. A baloldali és a cent­rum jellegű pártokból alakult polgári demokratikus mozgalom képviselői viszont sajtóértekezleten jelezték, nem értenek egyet Spinola tábornokkal a gyarmatok kérdésében. E téren a leg­fontosabb teendőket a mozgalom három pontban határozta meg: véget kell vetni a háborúnak, tárgyalásokat kell kezdeni a felszabadító erőkkel és önrendelkezési jogot kell adni az afrikai népeknek. években bebörtönözte a kom­munista politikust, akinek 1961-ben sikerült megszöknie börtönéből és emigrálnia. A DPA értsülése szerint dr. Al­varo Cunhal kedden repülőgé­pen megérkezett Lisszabonba. A katonai junta folytatta a fasiszta rezsim tisztségviselői­nek eltávolítását. Leváltották Portugál-Guinea főkormány­zóját és funkcióit átmeneti­leg egy katonai triumvirá­tusra bízták. Egyben feloszlat­ták a helyi nemzetgyűlést, be­tiltották a pártokat és a tün­tetéseket. Az egyetemi rendszer meg­reformálásának első lépéseként elmozdították az egyetemek rektorait és helyettes rektorait. Francois da Costa Gomes tá­bornokot, a junta tagját ismét kinevezték a portugál fegyve­res erők vezérkari főnökévé, arra a posztra, amelytől Caeta­­no fosztotta meg alig hat hete. A Nemzet Megmentésének Tanácsa (a katonai junta) a legrövidebb időn belül kine­vezi az új polgári kormányt, a gyarmati területek jövőjéről pedig az egész nép fog dönte­ni — mondotta kedden Joao Mariz Fernandes őrnagy, a junta újonnan kinevezett szó­vivője, első sajtóértekezletén. Bejelentette, hogy Antonio de Spinola tábornok, a junta fe­je, rövidesen, talán még ezen a héten, maga is sajtóértekez­letet tart. A szóvivő közölte, hogy Spi­nola tábornok folytatja ta­nácskozásait a politikai veze­tőkkel, összehasonlítja prog­ramjaikat, de még nem dön­tött arról, hogy kiből állítsa össze az ideiglenes kormányt. A szakszervezetek vezetői kedden délután találkoztak a tábornokkal. A Reuter jelenti: Nyilatko­zatokat adott ki Angola két függetlenségi mozgalma. Az Angolai Népi Felszabadítási Mozgalom (MPLA) felhívásá­ban május elsejét a portugál gyarmatosítás elleni harc nap­jává nyilvánította. Az Angolai Nemzeti Felsza­badítási Front (FNLA) nyilat­kozatában kijelenti, hogy az önrendelkezési jog kivívásáig folytatja a harcot. Az FNLA meglepőnek nevezi Spinola tá­bornoknak azt az állítását, hogy a portugál uralom alatt álló területek népe még nem érett arra, hogy megválassza jövőjének útját. Guinea-Bissau és a Zöldfoki­­szigetek Afrikai Függetlenségi Pártja felszólította az új por­tugál katonai juntát, hogy ha­ladéktalanul ismerje el a füg­getlen Bissau-Guineát. A füg­getlenségi mozgalom közlemé­nyében ugyanakkor rámuta­tott, hogy a lisszaboni hatalom­­átvétel óta fokozódtak a portu­gál légitámadások a felszaba­dított területek ellen, és hogy főleg polgári célpontokat: fal­vakat, iskolákat, kórházakat és üzleteket bombáztak. Ebből a tényből a hazafiak csak azt a következtetést vonhatják le, hogy Portugáliát még mindig olyan emberek vezetik, akik bűnös célokat követnek Bissau- Guinea népe ellen. Az AP szerint a perui kor­mány bejelentette, hogy hiva­talos értesítést kapott Lissza­bonból a kormányváltozásról, s ennek megfelelően elismeri a kormányzó katonai juntéz­­mény igazságérzetére” bízta ügyének, Watergate-szer­epé­nek megítélését. Evégett en­ged az elnöki beszélgetések bizalmasságának eleddig félt­ve őrzött elvéből, most már ezt az elvet csakis ily módon lehet újból megerősíteni — fejtegette Nixon, elismerve, hogy a jegyzőkönyvek tartal­ma felettébb kínos helyzetbe hozta őt, viszont­­ felmenti a vádak alól. Az elnök kemény szavakkal illette a hónapok óta folyó, személyével kapcsolatos vádaskodást, s előre jelezte, hogy „politikai és sajtóbeli el­lenfelei” ki fogják használni mind e jegyzőkönyvek kínos hatású kiszólásait, a nem pub­likálásra szánt magánbeszél­getések részleteit, mind pedig azokat az ellentmondásokat, amelyeket e hangszalagok a dolog érdemi részét illetően is jócskán tartalmaznak. Ám a kialakult belpolitikai helyzet­ben immár Nixon szerint is el­kerülhetetlenné vált ez a fel­tárás. (Miért nem előbb? — mondta az elnöki beszéd után jóformán minden nyilatkozó, kommentátor.) A másolatok egybevetése A jegyzőkönyvekben csak nemzetbiztonsági vagy kifeje­zetten személyes okokból van­nak „lyukak”, de az elnök fel­ajánlotta a jogi bizottság rang­idős demokrata és republiká­nus tagjainak az írott máso­latok egybevetését az eredeti hangszalagokkal. Viszont a Fe­hér Ház birtokában maradó szalagok technikai ellenőrzésé­re így nem kerülhet sor, hol­ott beszédében Nixon is utalt az általa „rejtélyesnek” neve­zett 18 és fél perces törlésre, s ez a kérdés — az első vissz­hangból ítélve — foglalkoztat­ja a jogi bizottság tagjait. (Az elnök szerint a mostani vas­kos anyag „tükrében” eloszlik majd az ominózus törléssel kapcsolatos gyanú is.) Nixon ugyan elismerte, hogy ily mó­don továbbra is maga hatá­rozza meg, „mi tartozik a tárgyhoz” a Watergate-ügy­­ben, holott e megítélési jogából nem akar engedni a jogi bi­zottság, ám az elnök szerint most már mindenki „teljes ké­pet” kaphat az ügyről, s ami a fő: a benne játszott elnöki szerepről. A beszéd alatt a té­vékamerák többször is végig­pásztázták a Nixon mögött szépen oszlopokba rakott jegy­zőkönyvdossziékat, amelyeket az elnök minden amerikainak tanulmányozásra ajánlott, s ha — amint várható — a túlnyo­mó többség mégiscsak a sajtó elemzéseire támaszkodik majd, Nixon eleve ellenfelei akciójá­nak minősített minden sajtó­akadékoskodást. Az pedig a publikálás pillanatában rög­vest kezdetét veszi, hiszen ma­ga Nixon is jelezte a kritikus beszélgetések többféleképpen való értelmezhetőségét. S már a beszéd befejezésekor kezde­tét vette a jogi bizottság dön­tésére váró vita: vajon az idé­zésnek meg nem felelő elnöki válasz elfogadható kompro­misszumnak tekinthető-e, vagy sem? Nixon a jelek szerint megosztotta a bizottságot, s alighanem ez is egyik célja volt. Támadás Dean ellen Az elnök — talán a Mitchel­­lék felmentő ítéletétől is fel­buzdulva — kifejezetten a vád koronatanújára, Deanre össz­pontosított, amikor újabb, még részletesebb — és a korábbiak­nak ismét ellentmondó — vál­tozatban elvenítette fel a leg­­kritikusabbnak tartott tavaly március 21 -i beszélgetést Dean­­nel és Heldemannal. Mostani fejtegetésében Nixon elismer­te, hogy megfontolta a Wa­­tergate-betörő Hunt-nak adan­dó „hallgatási pénz” ötletét, de csakis meg nem határozott, szi­gorúan titkos nemzetbiztonsági érdekeket féltve Hunt fecsegé­sétől. S a beszélgetés során, Deant faggatva, az elnök kü­lönböző, félre is érthető formá­ban tett fel kérdéseket, vitatott meg „változatokat”. Erre áll a korábbi kijelentése: „Én tu­dom, hogy mit mondtam, gon­doltam és akartam”. Vagyis, számolva félreértelmezéssel, a többek által kitűnő jogásztel­jesítményt nyújtó Nixon elnök úgy indította el­­ egyelőre meg nem ítélhető kimenetelű, sorsdöntő kampányát, hogy tudatosan a legkényesebb pon­tokon fejtette ki a maga válto­zatát, s persze a legnagyobb közönségnek. Avar János Losonczi Pál hazautazott Bécsből Losonczi Pál, az Elnöki Ta­nács elnöke, aki magyar dele­gáció élén részt vett Franz Jónás osztrák szövetségi elnök temetésén, kedd reggel Bécs­­ből visszarepült Budapestre. Az Elnöki Tanács elnökét és kíséretét a schwechati repülő­téren dr. Kurt Enderl, az oszt­rák külügyminisztérium proto­­kollosztályának vezetője és dr. Nagy Lajos, hazánk bécsi nagykövete búcsúztatta. Kissinger Algírból Egyiptomba érkezett Az AFP jelenti: Egyórás négyszemközti megbeszélésen fogadta Huari Bumedien algé­riai államfő hétfőn este Henry Kissinger amerikai külügymi­nisztert, aki röviddel előbb ér­kezett meg ötödik közel-kele­ti körútja első állomására. Ta­lálkozójukat munkavacsora követte, amelyen mindkét fél népes küldöttséggel képvisel­tette magát. Az algíri repülőtéren érke­zésekor adott nyilatkozatában Kissinger kijelentette, hogy jelenlegi közvetítő körútján is a legkomolyabb erőfeszítéseket kívánja megtenni annak érde­kében, hogy a Golan-fennsíkon egymással szemben álló felek mindegyikét kielégítő, igazsá­gos csapatszétválasztási meg­állapodás születhessék. Algé­riai látogatásáról szólva hang­súlyozta: igen fontosnak tekin­ti útjának első állomását, minthogy Algéria jelentős he­lyet foglal el a közel-keleti or­szágok között. Az amerikai külügyminiszter kíséretéhez tartozó személyek elmondották, hogy Algéria és az Egyesült Államok kapcso­latai az utóbbi időben javul­tak, de a diplomáciai viszony helyreállítására még mindig nem érett meg a helyzet. Az amerikai külügyminisztert elő­ször az elmúlt év decemberé­ben fogadták Algéria fővárosá­ban. Kissinger algériai látogatá­sának befejeztével kedd dél­után Egyiptomba utazott, hogy Anvar Szadat elnökkel tár­gyaljon. Kissinger algériai lá­togatása idején két ízben (hét­fő este és kedd délelőtt) talál­kozott Rumedien köztársasági elnökkel. Mint a MENA jelenti, Kai­róból elutazott a Ion Ioniata hadseregtábornok, nemzetvé­delmi miniszter vezette román katonai küldöttség. Szadat egyiptomi elnök hétfőn este fogadta Ionitát. A találkozón jelen volt Iszmail Ali egyipto­mi hadügyminiszter is. A portugál gyarmatok, nyilatkozatai Lisszabonban elmozdították az egyetemek rektorait A portugál katonai junta rendelettel nemzeti ünneppé nyilvánította május elsejét. Egyben felhívta a lakosságot, hogy rendbontás nélkül, fe­gyelmezetten vonuljon fel. Portugália katonai vezetői hétfőn hozzájárultak, hogy ha­zatérhessen száműzetéséből dr. Alvaro Cunhal, a Portugál Kommunista Párt főtitkára. A fasiszta rezsim még az ötvenes Chilében és U­ruguayban betiltották május elseje megünneplését A TASZSZ jelenti: Chilében és Uruguayban betiltották má­jus elseje országos megünnep­lését, Argentínában nagysza­bású rendőri „biztosítással” rendeznek hivatalos ünnepsé­geket. Montevideóból, az uruguayi fővárosból érkező jelentések szerint a fegyveres erőknél rendkívüli biztonsági intézke­déseket foganatosítottak május elseje alkalmából, és a kato­nai kormány hivatalosan is be­tiltott minden gyűlést és felvo­nulást a munkásosztály nem­zetközi ünnepén. Az intézke­dés ürügyéül azt hozták fel, hogy „felforgató cselekmé­nyek terveire” bukkantak. A chilei katonai junta be­tiltott május elseje alkalmá­ból mindenfajta felvonulást, ugyanakkor a fővárosban szerdán a puccsisták által lét­rehozott „szakszervezetek” 200 képviselőjének részvételével gyűlést rendeznek, amelynek szónoka Pinochet tábornok, a junta vezére lesz. A fasiszta katonai vezető körök, attól tartva, hogy a dolgozók és a többi hazafias erő megmozdu­lásokat szerveznek május el­sején, április 30-ára és május elsejére két órával meghosz­­szabbították a kijárási tilal­mat. A chilei legfelsőbb bíróság megindította a kiadatási eljá­rást a svéd nagykövetségen tartózkodó Miriam Contreras Bell asszony, Salvador Allende magántitkára ellen. Contreras asszony szeptember 11-én me­nekült a svéd nagykövetségre. A puccsista hatóságok most „adócsalás” címén próbálják kezükbe kaparintani a meg­gyilkolt elnök titkárnőjét. Argentína fővárosában, Bue­nos Airesben, megpróbálják feléleszteni Perón első elnök­ségének hagyományait. 1946- tól 1955-ig május elseje volt az a nap, amelyen különféle országos ünnepségeket rendez­tek, és amelyen Perón elnök nyilvános beszédben összegez­te az előző év sikereit. Most Ricardo Otero munkaügyi mi­nisztert bízták meg a 19 évig szünetelt hagyomány felújítá­sával, ő szervezi meg a fővá­rosban azt a nagygyűlést, ame­lyen az agg tábornok szól majd híveihez. A szervezők félmillió ember részvételére számítanak, és már jó előre mozgósítottak 8000 rendőrt, „nehogy valaki megpróbálja az ünnepséget vérfürdővé változ­tatni”. Madridi jelentések szerint a spanyol rendőrség május 1-e küszöbén tömegesen foganato­sított letartóztatásokat és ház­kutatásokat. Három nap alatt 74 embert tartóztattak le, kö­zülük többek ellen az a vád, hogy a betiltott Spanyol Kom­munista Párthoz tartoznak. Washingtoni tudósítónk jeles jelentése .Vívón jegyzőkönyveket ad át a hangszalagokról Washington, április 30. — Nem akarom, hogy bárki azt higgye, az elnöknek rejte­­getnivalója van ebben az ügy­ben — utasította el a hónapok óta hangoztatott vádat Nixon elnök, s hétfő esti — a Water­­gate-ügy szempontjából eset­leg sorsdöntő­­ tévébeszédé­ben bejelentette: nem magu­kat a beidézett hangszalago­kat, hanem a róluk készült, szó szerinti jegyzőkönyveket nyújtja át a képviselőház jogi bizottságának. Ráadásul, a bi­zottság idézési határidejének kedd reggeli lejártával a Fe­hér Ház nyilvánosságra hozta a már korábban kiadott és most átnyújtott hangszalagok ezerkétszáz oldalnyi jegyző­könyvét. Így azok az elnöki beszélgetések is nagy hirtelen publikálásra kerültek, amelye­ket az utóbbi hetekben látvá­nyos titoktartással hallgattak meg a jogi bizottság vezetői. (Viszont kedd reggeli interjú­jában Birhardt elnöki jogta­nácsos közölte, hogy a most beidézett negyvenkét beszélge­tésből kilencnek nem is volt magnószalagja, míg Nixon szó­val sem érintette a Jaworski Watergate-vádbiztos által csü­törtöki határidővel beidézett további hangszalagok ügyét.) Az elnök tehát a „közvéle­ Az ENSZ-közgyűlés elnapolta a határozattervezetek vitáját New Yorkból jelenti a Reu­ter. Az ENSZ-kögyű­lés rend­kívüli ülésszakának ad hoc bi­zottsága úgy döntött, hogy el­napolja az előtte fekvő hat ha­tározattervezet megvitatását, mivel továbbra sem sikerült megegyezésre jutni a közgyű­lés elé terjesztendő három fő dokumentum kérdésében. Az ipari országok továbbra sem hajlandók jelenlegi formájuk­ban elfogadni az új gazdasági rend kialakításáról szóló nyi­latkozattervezetet, a fejlődő országokkal kialakítandó igaz­ságosabb gazdasági kapcsola­tokról szóló akcióprogramot, valamint a legsúlyosabb gaz­dasági nehézségektől sújtott fejlődő országok megsegítésé­vel kapcsolatos rendkívüli in­tézkedések listáját. Az ad hoc bizottság Daho­­mey javaslatára határozta el, hogy mindaddig nem vitatja meg az előtte fekvő hat (fő­ként a kapitalista országok ál­tal beterjesztett) határozat­­tervezetet, amíg dűlőre nem jutnak a három fő dokumen­tum ügyében. A bizottság 56 szavazattal 13 ellenében dön­tött így, 38-an tartózkodtak a szavazástól Kirchschlager és Lagger az osztrák elnökjelölt Bécsből jelenti az MTI. „Po­litikai bomba” robbant kedden — egy nappal Franz Jónás szö­vetségi elnök temetése után — az osztrák fővárosban: az el­lenzéki Néppárt elnöksége a korábbi tervekkel ellentétben nem Wilhelm volt alkancellárt, hanem dr. Alois Lugger inns­brucki polgármestert jelöli a június 23-i elnökválasztásra. A váratlan fordulat mögött a nyugati tartományok szövet­kezése áll a bécsi vezetéssel szemben. A Néppárt ugyanis Tirolban, Vorarbergben és Salzburgban a legerősebb s a tiroliak ajánlása „utat tört” az elnökségben. A határozat még nem végleges, mert azt május 2-án a Kapfenbergben tartan­dó szövetségi pártgyűlésnek jóvá kell hagynia. A kormányon levő Szocia­lista Párt elnöksége ugyancsak ülést tartott kedden Bécsben. Ezen Kreisky kancellár előter­jesztésére dr. Rudolf Kirch­schlager jelenlegi külügymi­nisztert fogadták el a párt je­löltjeként és ezt az ajánlást az országos párttanácskozás is jó­váhagyta. A szocialisták dön­tése végleges és a párt törté­netében először pártonkívülit indítanak a legmagasabb álla­mi tisztség elnyerésére. Elmaradt a Gans-Nier találkozó Berlinből jelenti az ADN. Kurt Nier, az NDK külügy­miniszter-helyettese és Günter Gans, az NSZK kancellári hi­vatalának államtitkára keddre találkozót beszélt meg, hogy tisztázza a két állam állandó képviseletei vezetőinek akkre­ditálásával összefüggő utolsó részleteket. A nyugatnémet kormány azonban röviddel előbb lemondta a találkozót. Gaul azt közölte, hogy nem tudja betartani a határidőt. Az NDK külügyminisztériu­mának szóvivője ezzel kapcso­latban kijelentette: ismeretes, hogy az NDK mindent megtett azért, hogy az állandó képvi­seletek vezetői számára az akkreditálás a tervezett határ­időn belül — május 20. és 24. között — megtörténhessen. Ha az NSZK kormánya most az akkreditálások határidőit kér­désessé teszi, úgy a két állam kapcsolatai normalizálásának halogatásáért egyedül ő viseli a felelősséget.

Next