Magyar Nemzet, 1974. június (30. évfolyam, 126-151. szám)
1974-06-01 / 126. szám
4 Így ítél BUDAPEST HANGVERSENYTERMEIBEN ROHMANN IMRE ÉS SCHIFF ANDRÁS négykezes zongoraestje újabb bizonysága volt annak a sajátságos jelenségnek, hogy a négykezes zongorajáték kilépett a házimuzsikálás meghitt, ám korlátozott kereteiből és a pódium nagy nyilvánossága előtt követeli létjogosultságát. Arra, hogy önálló műfaj szintjére emelkedik, nemigen számíthat a négykezes, már csak azért sem, mivel az ilyen apparátusra írott eredeti kompozíciók száma a zongora irodalmához képest elenyészően csekély és valahogyan a zeneszerzők életművének is perifériáján helyezkedik el. Mint kuriózum, a kamaramuzsikálás egyik válfaja, mégis kivívhat magának helyet a zongoraesték sorában, különösen akkor, ha olyan kiváló művészek számára nyújt szereplési lehtőséget, mint Rohmann Imre és Schiff András. Mindketten igen fiatalok, zongoraművészetünk Benjáminjai, de nevük máris előnyösen ismert és képességeik nagy reményekre jogosítanak. Az ő számukra egyenesen ajánlatos diszciplína a négykezes játék, mivel éppúgy fegyelemre szoktat és lélekjelenlétre edz, mint a kamarazenélés általában. (Jól emlékszem arra, amikor Weiner Leó egyik kamarazene-órán váratlan ötlet sugallatára a zongorához parancsolt egy fiatal, de máris nagy hírnek örvendő zongoraművész-fenomént és egy Haydn-szimfónia négykezes zongoraátiratát játszotta el vele; a csodagyermek keserves perceket élt át a lapról olvasás és az improvizált együttes játék gondjai közepette, miközben szigorú partnere kíméletlen kritikával illette.") A Rohmann—Schiff együttes, bár természetesen felkészülten, sőt, nagyon jól felkészülten lépett pódiumra és nem átiratot, hanem a legnagyobb mesterek eredeti remekműveit játszotta, mégis elsősorban spontán zeneiségének magától értetődő tisztaságával és komolyságával tett mély hatást.. Ők úgy játszanak együtt Mozartot — töléletes összehangoltságban —, ahogyan külön-külön játszandák, úgy élik át Schubertét, mint legszemélyesebb mondanivalójuk tolmácsát. Virtuóz és értelmes, költői és színes volt játékuk, méltán aratott ráadást követelő, zajos sikert. MARGITTAY SÁNDOR univerzális zeneisége a régi kántorokéra emlékeztet; működési területeinek se szeri, se száma. Mint orgonista nagy becsvággyal és filológiai elmélyültséggel kutatja és ápolja hangszere irodalmát és e minőségében természetesen minden oratórium-előadásnak is nélkülözhetetlen megalapozója; de biztos támaszt jelent kontinuószólama a cembaló mellett is; korrepetálja a kórust, betanítja az énekeseket; mint karmester megbízható ízléssel és szolid technikával irányítja a zenekart és különösen megnyugtató a szólista számára, ha versenyműben ő dirigálja a kíséretet, mert akkor bizonyos lehet benne, hogy pontos és stílusos zenekari keret emeli produkciójának értékét. Vasárnap az Állami Hangversenyzenekar élén két kiváló fiatal szólistát segített hozzá a hibátlan produkcióhoz Margittay körültekintő vezetése: Rásonyi Leilát, aki Prokofjev Első hegedűversenyét adta elő és az NDK jeles zongoraművészét, Peter Hőseit, aki Rachmaninov c-moll zongoraversenyét játszotta. Rásonyi Leila komoly értéke előadóművészetünknek. Hegedülése imponálóan biztos, tónusa erőteljes és fényes, ritmikája pontos, formálása érett elgondolásra vall. Törékeny alkatát meghazudtoló energia és drámai erő lakozik benne. S mind e vonások mellett még jelentős többlet: egyénisége. Minden okunk megvan rá, hogy a jövőben ettől az egyéniségtől lényeges művészi mondanivalót várjunk. A német zongoraművész is hibátlanul illeszkedett abba a világba, amely ma már visszahozhatatlanul letűnt: a Rachmaninov-koncert pazarul csillogó, érzelmes világába, amelynek középpontja maga a zongoravirtuóz volt. Talán nem ment könnyen ez az anakronisztikus beilleszkedés, olykor úgy éreztük, Rösel egyénisége darabosabb és egyszerűbb a rafinált pátosznál. De becsületére legyen mondva, hogy illúziót keltően oldotta meg feladatát és pianisztikus készsége is kielégített. DURKÓ ZSOLT Kamarazene című új művét a Rádiózenekar mutatta be hétfőn Lehel György vezényletével. A Washingtoni Kongresszusi Könyvtár megrendülésére készült kompozíció kis létszámú vonósegyüttes és két zongora szólamaira íródott, e szólamokat a zeneszerző hangsúlyozottan áttört szerkesztéssel, kamarazenei hangzással szólaltatja meg egyetlen nagyszabású tétel keretében. Örömmel üdvözöltük Durkónak a dallamosság — nála mindig meglevő — igényét, amely ezúttal nyilvánvalóan alkotói munkája középpontjába került. A Kamarazene első hallásra azt a hatást tette, mintha szerzője — aki különféle bonyolult áttételekkel próbálta eddig megteremteni a maga számára azt a fiktív művészi hagyományt, amelyhez kapcsolódhat —, valóban rátalált volna az útra, amely nemcsak a maga számára jelez kiegyensúlyozott alkotást, hanem a hallgatót is meggyőzi e leszűrt, harmonikus mondanivalóval. A zongoraszólamokat Tusa Erzsébet és Lantos István játszotta, virtuózan, de sohasem hivalkodóan, értőn illeszkedve a kamarazenei együttesbe. A nagy sikerű bemutató után Beethoven Eroicóját hallottuk gondosan kidolgozott, érett kompozíciójú, mind részleteiben, mind egészét ,n nagyon szép előadásban. Stílusosan vezette be Durkó Kamarazenéjét a hangverseny elején felhangzó Vivaldi kettősverseny (a-moll), amelynek hegedűszólóit Hidi Péter és Andrássy Pál adta elő azzal a nyilvánvaló szándékkal, hogy ne mutatós bravúrral emelkedjék ki az együttesből, hanem abba harmonikusan illeszkedjék. OBERFRANK GÉZA csütörtöki hangversenyén ismét tapsolhattunk egy új magyar kompozíciónak, bár ez az elmúlt években már elhangzott: Balassa Sándor Cantata „Y” című művét a Magyar Állami Hangversenyzenekar kiváló előadása vitte újabb sikerre. A különös cím az ipszilon grafikus képére utal, amelyben kitárt karok vágyakozó-ujjongó mozdulategyenlegét véli felismerni a zeneszerző. Balassa Sándor nem titkolja, hogy e mű megírásánál a szép zene ideálja vezette. Az érzelmekben és szenvedélyekben gazdag kompozíció adekvát tolmácsa volt Szőkefalvy-Nagy Katalin, akinek muzikalitása éppúgy illett a zene mondanivalójához, mint pasztellszínek árnyalataiban gazdag, ám kissé tartózkodó lírájú hangja. A gazdag műsoron ezenkívül felhangzott még Mendelssohn Hebridék-nyitánya, Hindemith Mathis, a festő című szimfóniája és Liszt A-dúr zongoraversenye. Zempléni Kornél zongoraszólama nem a szalonok körülrajongott, könnyűkezű virtuózát mintázta meg, hanem a vívódó, kései Lisztművek alkotójának stílusát reprezentálta, sok szép, költői mozzanat élményével ajándékozva meg hallgatóit. Banda Ede gordonkaszólójáért is érdemes minél gyakrabban műsorra tűzni ezt a darabot! Hindemith szimfóniája Oberfrank Gézában értő és lelkes közvetítőre talált. Hogy milyen jó előadás volt ez, annak legmeggyőzőbb tanúja a darab időtartamának szubjektív értékelése lehetett: még sohasem éreztük ilyen rövidnek ezt a művet! Pándi Marianne SZÍNHÁZAK mai műsora Erkel Színház: Az álarcosbál (Béki. szünet, Zártkörű en. 7) — Nemzeti Színház: A revizor (7) — Katona József Színház: Hongkongi paróka (7) — Madách Színház: Hosszú week-end (II. béri.) (7) — Vígszínház: Az értelem álmai (P. béri. 5.) (7) — Pesti Színház: Vérrokonok (7). — Thália Színház: Karagöz (7) — József Attila Színház: Táncoló kísértetek (M. béri. 6.) (7) — Fővárosi Operettszínház: Cirkuszhercegnő (du. fél 3); Rongybaba (F. béri. 4.) (7) — Vidám Színpad: Mesebeszéd (fél 3) — Egyetemi Színpad: Macska játék(8) — Fővárosi Nagycirkusz: Nemzetközi Cirkusz Fesztivál (du. fél 4 és fél 8) — Budapesti Gyermekszínház: Három szegény szabólegény (du. 3) — Huszonötödik Színház: A búsképű lovag (fél 8) — Állami Bábszínház: Piroska és a három kismalac (du. fél 5). i Magyar Nemzet Húsz éve halt meg Martin Andersen Nexő Húsz éve, 1954. június elsején, Drezdában, ahol életének utolsó éveit töltötte, meghalt Martin Andersen Nexő regényíró és békeharcos, a Dán Kommunista Párt egyik alapítója. Nyolcvanöt éves volt. Hajdú Henrik, Andersen Nexő barátja és műveinek magyar tolnácsolója mesélte, hogy az 1928. évi Ibsen-ünnepségek alkalmával nagy fogadás volt a királyi palotában. Együtt indult el Andersen Nexével a szállóból a fogadásra. A palota kapujában a dán író váratlanul elbúcsúzott a barátjától. „Hogyan?”, kérdezte Hajdú meglepetten. „Hát nem tart velünk?” „Nem szeretek olyan helyen látogatást tenni”, felelte Nexő, „ahol nem adják vissza a vizitet”. Martin Andersen Nexő Koppenhága szegénynegyedében, Christianshavnban, „az éhség városában” született. Kisgyerek korában szüleivel Bomnholm szigetére költözött. Kőfaragó apja azonban itt sem tudta eltartani családját és ivásba fojtotta gondjait. Felesége emiatt elvált és takarítással meg házalással igyekezett tizenegy gyermekéről gondoskodni. Így Martinnak is korán kellett kenyérkereset után nézni. Még gyermek, amikor elszegődik libapásztornak, majd tehenészetben szolgál. Mikor konfirmációra megy, a tiszteletes hiába teszi fel a szokásos kérdéseket. Végül kifakad a pap: „Hát te semmit sem tudsz, fiú?” „Dehogynem”, feleli Andersen Nexe, „mozgatni tudom a füleimet”. „Kitől tanultad ezt”, kérdezi meglepetten a tiszteletes. „A tehenektől, uram” vágja ki Martin a többiek nagy derültségére. Irodalmi pályáját versekkel kezdte. Ezekben megénekli a Bornholm sziget tájait. Cipész korában jelennek meg első novellái. Koppenhágába visszatérésére után ezt a mesterséget tanulta ki. Végül sikerül beiratkoznia a népfőiskolára és tanító lesz. Első kötete 1898-ban jelent meg. Elbeszéléseiben a külvárosi proletárok nehéz sorsát és nyomorát rajzolta megkapó színekkel. A következő évben adták ki Az élet árán című első regényét amelyben realista színekkel ábrázolta az akkori kapitalista világ arculatát. Georg Brandes, a neves dán kritikus komoly méltatást írt a könyvről és a dán irodalom új, nagy ígéretének nevezte Martin Andersen Nexet. Népszerűségét és nemzetközi hírnevét a Hódító Pelle című regényével alapozta meg. Ez a könyv a századforduló Dániájának mindennapi életéről szól. Másik nagy műve a Szürke fény. Hősnője Ditte, a kiszolgáltatott, kihasznált proletárnő, aki mégis hisz az életben és mindenkit megajándékoz lelkének gazdag kincseivel. A Hódító Pelle folytatásának, A vörös Mortennek az első világháború korszaka, a IT. Internacionálé alkudozó vezetőinek árulása a tárgya. A történelmi tényekből kiindulva méltatja a Nagy Októberi Szocialista Forradalom jelentőségét, és elviszi hősét meg az olvasókat a Szovjetunióba, a szocialista valóságba. Martin Andersen Nexe Strindberg, Gorkij és Jack London módjára alkotott. Saját életének élményeit vetette papírra a realista írásművészet eszközeivel, tele a névtelenek iránti részvéttel és szeretettel. A szó igazi értelmében vett humanista. A kultúrának szerinte az a lényege, hogy az ember önös érdekét háttérbe szorítva másokért küzdjön és dolgozzék. Írásai alapján „skandináv Gorkij”-nak nevezték Andersen Nexet. Ez a hasonlat igen találó, mert a dán író maga is többször utalt ara, milyen hatással volt rá az orosz realizmusnak ez a kiváló képviselője, akihez különben évtizedes barátság fűzte. Martin Andersen Nexe, mint a Béke-világtanács tagja, ismert alakja volt a nemzetközi kongresszusoknak. Mindenütt megjelent, ahol jóakarat emberek a megértés szellemében munkálkodtak a népek békésebb holnapján, boldogabb, szebb életéért. Boldog Balázs Könyvárus a vásárcsarnokban Piaci nyüzsgés. Jól meggusztálja, megtapogatja az ember, mire adja rá a pénzt. Nehogy aztán otthon derüljön ki, csírázik a krumpli, ütődött az alma, fáj a karalábé, záp a tojás. Emitt túl drága, amott gyanúsan olcsó. Sodródik a háziasszony a standok között. Körbesétál és zöldséggé, sonkává, gombává lényegül át egy százas. A szatyor elnehezül, tartalma hazakívánkozik a kamrába, a lábasba. A vásárcsarnok kijáratánál mégiscsak meg kell torpanni egy pillanatra. Könyvek kelletik magukat, teljes címlappal virítanak a kedves vevőre, nem csupán az élükkel. A degeszre tömött szatyor átvándorol a bal kézbe, a másik kéz lapozgat. Meg-megemel könyveket a háziasszony, megfordítja, az árát nézi. Először a legfrissebb szakácskönyv akad a keze ügyébe, amely egy sorban van a kertészkedés, barkácsolás, kézimunka és egyéb hobby kiadványokkal. Tekintete rárebben a krimikre, onnan tovább: néhány vaskos kislexikon, mai magyar írók, klasszikusok. Térdmagasságban, ládákra és bőröndökre kiteregetve a gyereknek való képeskönyvek, mesekönyvek, kötelező olvasmányok, történelmi és földrajzi atlaszok. „Néha vásárolok” — Könyvesboltba szokott-e bemenni? — kérdezem a háziasszonyt. Felnéz. — Miért kérdi? Rövid magyarázkodás következik. Hogy az ilyesfajta „könyvkimérések”, amelyek másféle kereskedelemhez is kapcsolódnak, a könyvet beiktatják a hétköznapok áramkörébe ... — Van benne valami — bólint rá. — Minek is mennék be a könyvesboltba, ha nem akarok venni semmit. Kellemetlen érzés üres kézzel kijönni. Itt meg-megállok, nézelődök, aztán tovább megyek. Néha vásárolok is. A fiatalember (az eladó felé biccent), egyáltalán nem erőszakoskodik, legfeljebb tanácsot ad. — A könyv magáért beszél — mondja a szerény elárusító, Halek László —, itt olyan nincs, hogy „tessék kérni”. Csak ha sokáig tanácstalanul álldogál itt valaki, akikor kérdezem meg, mi érdekli elsősorban. Általában szemre tudom, kinek mi Való. Vannak törzsvendégeim is. Velük elbeszélgetek, mindig eggyel „emelem a mércét”, egyre tartalmasabb könyveket ajánlok nekik. „Figyelem! Tisztelt előfizetőim! A világirodalom remekei 17. kötete: Énekek éneke (a világ legszebb szerelmes versei).” Kopott csempére ragasztott csomagolópapíron ákombákom felirat. — gyakran nem tudom azonnal teljesíteni a kérést. Mutatja az „Igényfüzetet”. — Ebbe mindent gondosan feljegyzek. A legtöbben csak kérdeznek valamit, rohannak tovább, a nevüket sem mondják — de én az ő kérésüket is szorgosan feljegyzem és beszerzem a művet. Egyszer egy fiatal anya megkért, hogy szerezzek óriásokról szóló könyvet, mert a gyerekének mindig óriásokról kell mesélnie. Törtem a fejem, kérdezősködtem — végre rájöttem, hogy Hárs László 10 X.IO meséje közül az első tíz ebbe a „kategóriába” tartozik. Ezt is kipipálhattam az igényfüzetben. Húszharminc bolttal tartok baráti kapcsolatot. Virág és zöldség között — Ezen a „szent helyen” röpül az idő. Mindig izgalmas az emberek és a könyvek találkozása. Ki hogyan nyúl hozzá, hogyan barátkozik a könyvvel, mikor érlelődik meg a barátság annyira, hogy már nem is akarja nálam hagyni. Három éve árusítjuk itt a könyveket a huzatban, mi már többé-kevésbé megedződtünk. Kértünk bódét, állítólag nemsokára megkapjuk. Megnézi a raktáramat? Ezalatt a felesége tartja a frontot. A háziasszony — aki nem jár könyvesboltba —már őneki fizeti ki a kézimunkakönyvet. Mi pedig alászállunk a csarnok alatti labirintusba. Légypiszkos villanykörték szórják sárga fényüket a széles folyosóra. Kétoldalt üres ketrecek sorakoznak. A virágárus raktárával szemben, a zöldséges raktára mellett az egyik ketrecben könyv. Kísérőm kinyitja a lakatot, félrehúzza a rácsot. — Nem tesz jót nekik ez a nedves levegő — mondja aggódó hangon —, de azért mégis csak kell ez a kis helyiség. Tartok itt saját könyveket is, régiségeket, ritkaságokat. A hobbym is a könyvekkel függ össze; jókora minikönyv-gyűjteményem van. Eladtam értük a régi Skodámat is, amelyikkel vidékre jártam. A másik szenvedélyem a természetjárás. Gyalog. — Kereskedőnek vagy népművelőnek érzi magát inkább? — vetem közbe. Mosolyog. — Népművelőnek? Én? A nyolcosztályos végzettségemmel? Bogárdi Iván Hol kell kezdeni — Velem született a kereskedőszellem — mondja a halkszavú Halek. — Sok mindennel próbálkoztam már. A szakmám asztalos, ezeket az állványokat is én eszkábáltam össze. Voltam gépkocsivezető, árusítottam zöldséget. Nem elégített ki. A könyveket szeretem, talán éppen azért, mert sokgyermekes családban nőttem fel, nálunk otthon ritka vendég volt a könyv. Aztán olvastam egy apróhirdetést: kocsival rendelkező könyvügynököt keresett a Szövetkezeti Könyvterjesztő Vállalat. Ez nekem való munkának ígérkezett. Jártam a vidéket, bezörgettem a házakba. Főleg az új házakba. Mert megfigyeltem, hogy miközben a külsőség ragyogó, az irodalom és a világ iránti érdeklődés gyakran marad gyatra. Modern, kényelmes otthon — és benne öt könyv, vagy annyi sem. Mindig ezekbe az új házakba kellene elmenni. Mintha csak ezek a szavak idézték volna meg a jelenetet: ■fagylaltozó, sokszoknyás aszszony vezeti kézen fogva a gyerekét. A kislány fülében aranykarikák. A képeskönyvek felé rángatná az anyját. — A porontyoknál kell elkezdeni ... Azért is raktam olyan alacsonyra a gyermekkönyveket. Meglátják és követelik. Legfölül pedig a legigényesebb olvasóknak való tudományos munkák sorakoznak. Igyekszem, hogy nagy legyen a választék, és áttekinthető. Negyvenhétezer forintos a készletem, de — természetesen .Szombat, 1974. június . Szegedi nyár 1974 A szegedi ünnepi heteken másfél évtized alatt 200 előadást 1,2 millió néző tekintett meg. Egy-egy nyáron csaknem félmillió vendég érkezik Szegedre, 15—20 százalékuk külföldi. A hazai látogatók egytizede budapesti, a szabadtéri játékokra valamennyi megyéből szerveznek csoportos utazásokat — mondta pénteken tartott tájékoztatóján Papp Gyula, Szeged tanácselnök-helyettese, a fesztivál intéző bizottságának elnöke. A hagyományoknak megfelelően a nyitó előadás ez idén magyar dráma lesz, Vörösmarty Czillei és a Hunyadiak című történelmi drámája. Marton Endre Kossuth-díjas, kiváló művész elmondotta a pénteki tájékoztatón, hogy a szegedi előadásban messzemenően figyelembe veszik a helyi lehetőségeket, a drámában „szerepet” kap a fogadalmi templom is. A János vitézt az idei játékokon ötödik alkalommal, négy előadásban mutatják be, Horváth Zoltán rendezésében. Az ünnepi hetek egyik legemlékezetesebb előadása az 1965-ös év Turandot-ja volt. Ez idén külföldi vendégénekesek társaságában — Maria Angela Rosatti, Gaetano Bardini, Delfina Ambróziák — a főbb szerepeket Réti Csaba, Gregor József, Radnai György, Külkei László, Palcsó Sándor énekli. Az előadást Szinetár Miklós rendezi, Vaszy Viktor vezényli. A Minszki Atlanti Akadémiai Nagyszínház táncosai Csajkovszkij: A hattyúk tava című négyfelvonásos balettet mutatják be. Az együttes szólistáit már sok helyen ismerik, főleg Észak-Európában, a teljes együttesnek azonban a szegedi lesz az első külföldi szereplése. A Magyar Állami Népi Együttes minden alkalommal nagy sikert arat Szegeden, idén a Táncra, muzsikára című új műsorukkal mutatkoznak be. A kétrészes vendégjátékot Rábai Miklós Kossuth-díjas, érdemes művész és Létai Dezső tervezte. Az öt bemutatóból összesen tizenöt előadás lesz, július 20 és augusztus 20 között. Megnyílt a szentendrei Szabadtéri Ízen Május utolsó napján a szentendrei Szabadtéri Néprajzi Múzeum megnyitójára invitált az ízléses, szép meghívó. A Szabadság-forrás közelében levő tágas és modern irodaépület előcsarnokában Hoffmann Tamás, a Néprajzi Múzeum főigazgatója üdvözölte a megjelenteket és köszönetet mondott mindazoknak, akik lelkes, áldozatkész munkájukkal támogatták népi kultúránk és közművelődésünk e fontos létesítményének, a skanzennak létrejöttét. A szabadtéri múzeum első, a Szatmár vidéki népi építészetet bemutató együttesét dr. Ortutay Gyula akadémikus adta át a muzeológusoknak és a nagyközönségnek. Megnyitó beszédében hangoztatta: az idei esztendő jelentős éve a mind szebb és gazdagabb eredményeket felmutató magyar néprajztudománynak. Százévi hányattatás után végre méltó helyére kerül, a Nemzeti Galéria volt épületében a Néprajzi Múzeum, és száz esztendővel ezelőtti kezdemények után megkezdi működését az ország legnagyobb szabadtéri néprajzi múzeuma. — Türelmetlenek vagyunk — folytatta —, mert Pénelopé vászna se készült lassabban, mint ez a nagyon fontos kulturális létesítmény. Bár a késedelmet meg tudjuk magyarázni, azért sürgetőbb összefogásra lenne szükség, mert ha csak így haladunk, a teljes szabadtéri múzeum 15 év múlva lesz kész. Megengedhetetlenül hosszú idő, ezért lenne fontos, hogy a Hazafias Népfront honismereti bizottsága országosan megszervezze a tárgyvásárlást és az anyagiakat is jelentő társadalmi támogatást. A szentendrei Szabadtéri Néprajzi Múzeumban a tervezett tíz tájegységből elsőként a Felső-Tisza-vidék építészetét mutatják be. Az áttelepített vagy rekonstruált épületek az Erdőház XIII—XV. századi telepített falvait idézik. A falu központjában álló templomot és haranglábat körülölelő utcán sorakoznak a telkeken elrendezett, gyakran középkori típust mutató lakó- és gazdasági épületek. A „falu” házai az erdélyi építészettel tartanak rokonságot; tetőszerkezetük, ácstechnikájuk, belső díszítésük az erdélyi reneszánsz hatását tükrözik. Prágában június 12-én nyitják meg a XI. nemzetközi tévéfesztivált, amelyre eddig 32 ország 25 tévétársasága jelentette be részvételét. A Margitszigeti Szabadtéri Színpadon megkezdődtek a Hunyadi László próbái. Az előadást rendezi Szinberger Sándor, a Román Szocialista Köztársaság érdemes művésze, a kolozsvári Állami Magyar Operaház igazgató főrendezője. + Szitás Erzsébet festőművész kiállítása június 7-én, pénteken nyílik meg a Fényes Adolf-teremben. Az Állami Déryné Színházban június 4-én este 7 órakor Orosz István Motívumok címmel stúdióestet ad. + A Rátkay művészklubban csütörtök este baráti találkozót adott Turay Ida és Békeffy István. Az élménybeszámolón dr. Szamek Tamás köszöntötte a világhírű művészházaspárt. "