Magyar Nemzet, 1974. július (30. évfolyam, 152-177. szám)

1974-07-02 / 152. szám

­ Magyar Nemzet és­­P­­­­ ’ A HAZAFIAS NÉPFRONT LAPJA . A Magyar—mongol barátság Korunkat az országok kö­zötti kapcsolatok gyors üte­mű fejlődése jellemzi, a szo­cialista közösségen belül ugyanúgy, mint a tőkés or­szágok viszonylatában. A kettő természetesen nem azonos, de lényegében vala­mennyi nép alapvető érde­két szolgálja, hiszen a cél a nem­zetközi enyhülés előse­gítése. Ebben meghatározó szerepet tölt be a Szovjet­unió és a többi szocialista ország összehangolt, követ­kezetes békepolitikája, a bé­kés egymás mellett élés el­vének térhódítása, amely ama felismerésen alapul, hogy a kölcsönös előnyök alapján rendezze az emberi­ség közös dolgait, és ami a legf­ontosabb: kiküszöbölje a háború veszélyét. A Szov­jetunió Kommunista Párt­jának LXIV. kongresszusa dolgozta ki és fogadta el ezt a békeprogramot, megvaló­­sulásának szinte hetenként, sőt naponta tanúi lehetünk. A szoialista országok egy­ségének erősítése nélkülöz­hetetlen feltétele e béke­­program sikerének. Ennek értelmében tett látogatást hazánkba — a Magyar Szo­cialista Munkáspárt Közpon­ti Bizotságának, a Magyar Népköztrsaság Elnöki Ta­­nácsána és Minisztertaná­csának meghívására — jú­nius 25-29. között Jumzsa­­gim­ Ceenbal vezetésével a mongol párt- és kormány­­küldöttig. A két baráti szo­cialista­rszágot földrajzilag több ezr kilométer választ­ja el­gymástól. Problé­máink régis közösek és né­zeteink teljesen azonosak kapcsolatunk fejlesztését te­kintve uyanúgy, mint az ál­talános nemzetközi helyzet megítélében. Ezt nyoma­tékosan hangsúlyozta a lá­­togatása és a tárgyalások­ról kiadtt közlemény, de hivatkoznunk olyan objek­tív okokra is, amelyek ezt a nézetadosságot külön in­­dokolják és megerősítik. Minde­kelőtt, mind a két ország a socialista társadal­mi rende formálja, s szilárd tagja a lcialista közösség­nek. Ez ar a távolság elle­nére is ezekötő kapocs vol­na, noha mai műszaki kor­ban ez földrajzi tényező egyre kább elmosódik, mind ívesebb távolsági akadályban a gazdasági, kulturált és természetesen politikai gyüttműködésnek. (Csak ez példa: Budapest­ről hamabb megérkezünk Moszkva repülőgépen, mint perul vonaton Sze­gedre va, Debrecenbe.) Földrallag mégis lénye­ges a készszág fekvése. A Mongol Népköztársaság a Szovjetul és a Kínai Nép­­köztárság között terül el (területe­­bb mint tizenöt­szöröse tzánkénak), Ma­­gyarorszá pedig a határ­­mezsgyér van, a tőkés or­szágok ingában. Ezzel azt akarjuk ondani, hogy a béke és biztonság szem­­pontjábó Mongóliának ép­pen úgy nem közömbös, hogy mi trténik Ázsiában, miként­agyarország is el­­sődlegese érdekelt az euró­pai eseménk alakulásában. Tömören Mongóliának ép­pen úgy­­érdeke az ázsiai kollektív biztonsági rend­szer megteremtése, mint ne­künk az európai országok békéjének és biztonságának tartós megvalósítása. A ket­tő összefügg, az események hatnak egymásra, ma már sehol sem élhetnek a népek biztonságban, ha a világ va­lamelyik táján problémák jelentkeznek. És mindezeken túl különösen fontos az, amit Kádár János, az MSZMP Központi Bizottságának első titkára mondott a Magyar Optikai Művekben tartott barátsági nagygyűlésen: „Növeli erőnket, erősíti barátságunkat és együttmű­ködésünket, hogy mindket­tőnket mély, internaciona­lista kapcsolatok fűznek a világ első győzelmes szocia­lista forradalmának szülöt­téhez, a nagy Szovjetunió­hoz.” Országaink kapcsolataiban fontos állomás volt az 1965- ben aláírt barátsági és együttműködési szerződés. Ettől kezdve a Magyar és a Mongol Népköztársaság kap­csolatai sikeresen fejlődtek az élet minden területén. Növekedett az árucsere-for­galom, megállapodások jöt­tek létre a gazdasági és mű­szaki-tudományos kooperá­ció terén, s eredményesen működik az időközben ala­kult kormányközi bizottság is. Nem véletlen, hogy a ba­rátsági nagygyűlésre éppen a MOM-ban került sor, amely közvetlen kapcsolat­ban áll — egyéb magyar vál­lalatok között — Mongóliá­val. Mindezzel összefüggés­ben Jumzsagim­ Cedenbal beszédében és a kiadott köz­leményben egyaránt kifeje­zésre jutott, hogy a mongol párt- és kormányküldöttség milyen nagyra értékeli azt az internacionalista segítsé­get és támogatást, amelyet hazánk nyújt a Mongol Nép­­köztársaságnak a szocializ­mus anyagi-műszaki alapjai­nak fejlesztésében, a népgaz­dasági szakemberek felké­szítésében. Mongólia ötven évvel ez­előtt az ázsiai földrész egyik legelmaradottabb országa volt, ma már azonban fejlő­dő szocialista állam, amit el­sősorban új társadalmi rend­jének, szorgos népe munká­jának és a szocialista közös­ség együttműködésének kö­szönhet — hangsúlyozta Ce­denbal a barátsági nagygyű­lésen. Ezáltal kifejezte azt, hogy a mongol nép fejlődé­se, életkörülményeinek ja­vulása, szellemi értékeinek gyarapodása a szocialista társadalmi rend előnyeit, életképességét bizonyítja. Végső soron e társadalmi rend megvalósítására való törekvés és a béke ügyének szolgálata kapcsolja össze országainkat a földrajzi tá­volság ellenére, s ez fejező­dött ki a párt- és állam­közi tárgyalásokon, amely­nek végső kimenetelét Ká­dár János így összegezte: „A Magyar Szocialista Munkáspárt és a Mongol Népi Forradalmi Párt, a Ma­gyar Népköztársaság és a Mongol Népköztársaság több évtizedes kapcsolatait min­dig a nézetek azonossága és a szilárd barátság jelle­mezte.” V­­ Munkatársaink telefon jelentése : A hétfői napot Minszkben töltötte az amerikai elnök Moszkva, július 1. A szovjet fővárosban gyakor­­latiag egynapos szünet után, kedden folytatódnak a csúcs­tárgyalások Leonyid Brezsnyev és Richard Nixon között A két vezető a hét végén, szombaton és vasárnap összesen több mint tizenkét órát töltött együtt hol hivatalos, hol kö­tetlen megbeszélés keretében. A csúcstalálkozó eddigi legin­tenzívebb szakaszában a nuk­leáris leszerelés különféle vo­natkozásit tekintették át Kitűnő hangulat Hétfőn az amerikai elnök Minszket, Belorusszia főváro­sát kereste fel, míg az SZKP főtitkára a Krím félszigetről Moszkvába tért vissza. A leg­utóbbi 24 óra bizonnyal mind­két vezetőnek nyújtott módot arra, hogy újból átgondolja és saját körében megbeszélje a tanácskozások állását. A tár­gyalási szünet azonban nem­csak ezért nem volt teljes: hétfőn ugyanis Leonyid Brezs­­nyevel együtt érkezett visz­­sza Moszkvába Gromiko és Kissinger is. A két külügymi­niszter között a nap folyamán hivatalos megbeszélésekre ke­rült sor. Hatalmas érdeklődés övezte az SZKP főtitkára és az ame­rikai elnök másfél napos oreandai tartózkodását Külön­­repülőgépek szállították az új­ságírókat, a fotóriportereket és a televíziós stábokat a Krím félszigeti Jaltába. A felfokozott várakozás annak volt tulajdo­nítható, hogy a két vezető a tárgyalás legfontosabb és egy­ben legérzékenyebb témakörét, a hadászati rakétarendszerek (SALT) további korlátozásá­nak lehetőségét vitatta meg. A harmadik szovjet—amerikai csúcstalálkozón eddig már négy fontos egyezményt írtak alá, de a világhelyzet alakulá­sa szempontjából nagy jelen­tőségű esemény lenne az újabb nukleáris­ fegyverkorlátozási egyezmény. A vasárnapi megbeszélések kitűnő hangulatban kezdődtek. A Jalta központjából negyed­­órányi autóútra levő két oreandai vendégház — amint az amerikai újságírók egybe­hangzóan nevezték, a Brezs­nyev és a Nixon „dácsa” — bi­zonnyal bevonul a történelem­be. Oreanda hagyományosan a Moszkvában ma folytatódnak Brezsnyev és Nixon tárgyalásai A kül­politikai helyzet A KRÍM FÉLSZIGETI MEGBESZÉLÉSEKET követően Nixon elnök Belorusszia fővárosába, Minszkbe érkezett. Leo­­nyid Brezsnyev Andrej Gromiko, valamint Henry Kissinger társaságában visszatért Moszkvába, ahol ma folytatják a magas szintű szovjet—amerikai tanácskozást. A harmadik szovjet—amerikai csúcstalálkozó első felében jelentős haladást értek el a kelet—nyugati kapcsolatok javítá­sának és a kétoldalú kapcsolatok további elmélyítésének kér­déseiben. Hugh Scott, a Köztársasági Párt szenátusi csoportjá­nak vezetője a tárgyalásokról szólva kifejtette: a mostani talál­kozó nagy jelentőségű mindkét ország számára, s a szovjet— amerikai párbeszéd lehetővé teszi, hogy a legmagasabb szinten vitassanak meg olyan fontos kérdéseket, mint a fegyverkezés ellenőrzése, a kereskedelem, a tudományos és a kulturális csere fejlődése. A szenátor hangsúlyozta, az amerikai kongresszus fontos szerepet kíván játszani a kapcsolatok normalizálásában és hozzá akar járulni azoknak a döntéseknek megvalósításához, amelyek az SZKP KB főtitkára és az amerikai elnök tárgyalá­sain születnek. Sajtójelentések a vasárnapi Krím félszigeti tanácskozásokat egybehangzóan rendkívül intenzívnek minősítik és mint Zam­­jatyin szovjet szóvivő közölte, az eszmecserék fő témája a stra­tégiai fegyverek korlátozása volt. Ezen belül befejezték a stra­tégiai elhárító rakéták számának meghatározásával kapcsola­tos további elképzelések megvitatását. Ziegler, a Fehér Ház szóvivője kijelentette, részletes és intenzív tanácskozás folyt a több robbanófejes, úgynevezett MIRV-rakéták fejlesztésének korlátozásáról is. Brezsnyev vasárnap adott nyilatkozatában megerősítette, hogy a szovjet fél változatlanul eredményt remél a csúcstalál­kozótól. „A tárgyalások sikeresen folytatódnak — jelentette ki Brezsnyev. — Vannak reális eredmények, fontos megállapodá­sokat írtunk alá. A komoly kérdések megvitatása folytatódik, s ehhez az eszmecseréhez még elegendő idő áll rendelkezé­sünkre.” Az SZKP KB főtitkára hozzáfűzte: „A kérdések széles körét azonban még nem vitattuk meg. Eddig csak olyan prob­lémáknál időztünk, amelyekkel összefüggésben már haladást értünk el. Tárgyalásaink az elnök Minszkből való visszatérése után folytatódnak.” A szélsőjobboldali lapokat kivéve a nyugati sajtó általában jelentős eredményeket vár a mostani tanácskozásoktól. A l'Hu­­manité szerint a csúcstalálkozó második része „szenzációs ese­ménnyel”, vagy legalábbis meglepetéssel szolgálhat azoknak a nyugati hírmagyarázóknak, akik vészmadárként már hóna­pok óta a találkozó kudarcát jósolgatták. A Francia KP lapja emlékeztet arra, hogy a szovjet vezetők, híven a fokozatos elő­rehaladás módszeréhez, igyekeznek olyan egymást kiegészítő, részleges megállapodásokat kötni, amelyek erősíthetik a már létrejött egyezményeket. A lap nem tartja kizártnak, hogy a legkényesebb kérdésben is születhet ideiglenes megállapodás, amely anélkül, hogy „felölelné a két ország támadóhadászati erőfeszítéseinek egészét, egyaránt kiterjedne a kérdéskomp­lexum minőségi és mennyiségi vonatkozásaira.” A vezető moszkvai lapoknak is természetszerűen fő témája a szovjet—amerikai csúcstalálkozó. A Pravda a megbeszélések legfőbb értelmét abban látja, hogy a két fél bebizonyítja: töret­len szándéka tovább követni azt az irányvonalat, amelyet együttesen határoztak meg a korábban elfogadott dokumentu­mokban és igyekeznek továbblépni ennek az irányvonalnak a gyakorlati megvalósításában. Hiszen a szovjet—amerikai jó­viszony megteremtésének különös jelentősége van az egyete­mes béke szempontjából. Krím félszigeti találkozók, a szovjet vezetők és a külföldi államférfiak csúcsmegbeszélé­seinek színhelye. A közelben, néhány kilométer távolságban van a Livadia-palota is, ahol a második világháború vége­­felé Sztálin, Roosevelt és Churchill találkozója lezajlott. Leonyid Brezsnyev kereste fel a délelőtti órákban az amerikai elnököt, ekkor „dol­gozhattak” a riporterek. Az SZKP főtitkára rövid nyilat­kozatot adott a moszkvai rá­diónak és televíziónak, amely­ben hangoztatta, hogy normá­lis mederben haladnak a tár­gyalások. Utalt arra, hogy még számos fontos kérdés további megvitatást igényel, s erre lesz is még idő. A két vezető politikus ezt követően átsétált a másik vendégházba, ahol csaknem két és fél órás négy­­szemközti megbeszélést tartot­tak, majd csatlakozott hozzá­juk Gromiko és Kissinger kül­ügyminiszter, Dobrinyin wa­shingtoni nagykövet, Haig tá­bornok, elnöki tanácsadó, va­lamint a két küldöttség többi tagja is. Az így kibővült tár­gyalás ismét mintegy két óráig tartott. A megbeszélések után az SZKP főtitkára és az ameri­kai elnök, kíséreteikkel együtt kirándulást tettek a Fekete­­tengeren, a hajót a szovjet és az amerikai zászló díszítette. A hajókiránduláson az étke­zést beszélgetéssel kapcsolták össze és újságírók találóan ezért a „munkaebéd” analógiá­jára „munka-hajókirándulás­nak” nevezték el. A Jalta központi szállodájá­ban berendezett sajtóközpont­ban vasárnap este Zamjatyin és Ziegler szóvivők adtak tá­jékoztatót a megbeszélésekről. Mindketten tartották magukat ahhoz az elvhez — amit be is jelentettek —, hogy a csúcs­tárgyalások újabb eredményei­nek hivatalos közzététele előtt nem számolnak be érdemi részletekről. Ennek megfele­lően a nyilatkozatszerű beje­lentés csak azt tartalmazta, hogy a tárgyalásokon elsősor­ban a fegyverkorlátozás kér­déskörét vitatták meg. Mind a négyszemközti, mind a kibőví­tett megbeszélésen érintették a SALT ügyét és az általános leszerelés kérdését. A további témák között szerepelt a ke­let-nyugati kapcsolatok át­tekintése is. Az amerikai szó­vivő utalt Nixon elnök kije­lentésére, miszerint a SALT- ról „nagyon intenzív és széles körű” tárgyalás folyt, „kifej­tették és megvitatták a külön­féle álláspontokat, természete­sen részletekbe menően”. Előtérben a SALT Az újságírók kérdéseire adott válaszokból lényegében a következő kép állítható össze a nukleáris leszerelésről folyó megbeszélések helyzetéről: 1. Gromiko és Kissinger szombat délelőtti megbeszélé­sét követően közölték, hogy a föld alatti atomkísérletek kér­déskörét tekintették át, és bi­zonyos részletkérdéseket to­vábbi tisztázás végett szakér­tői csoport elé utaltak. Ez meg­erősíti annak valószínűségét, hogy a csúcstalálkozó eredmé­nyeként a nukleáris kísérletek korlátozásában, illetve betiltá­sában állapodnak meg valami­féle formában. 2. A hadászati fegyverkor­látozási tárgyalások már az el­ső szovjet—amerikai csúcsta­lálkozón 1972 májusában egyezmény aláírásához vezet­tek, így állandó jellegű meg­* állapodást kötöttek a rakéta­elhárító rendszerekről (ABM). Amint Zamjatyin szovjet szó­vivő mondotta: „Várjuk meg a végleges kommünikét, amelyik mindezekkel a nukleáris ügyekkel foglalkozik majd, de annyit mondhatok, hogy ennek a kérdésnek (tehát az ABM- rendszernek) a megvitatása be­fejeződött.” 3. A tudósítók leginkább az úgynevezett SALT II., tehát a támadó jellegű hadászati raké­tarendszerek esetleges egyez­ménye iránt érdeklődtek. Er­ről két éve ideiglenes, öt évre szóló megállapodást kötött a Szovjetunió és az Egyesült Ál­lamok. Az egyezmény lehető­séget nyújtott bizonyos továb­bi technikai fejlesztésre. A va­sárnapi tárgyalások tengelyé­ben éppen a SALT és az úgy­nevezett MIRV (fürtösfejű ra­kéták) álltak a szóvivői köz­lés szerint. Ezúttal Ziegler ki­tért annak egyértelmű megvá­laszolása elől, hogy van-e ki­látás valamilyen egyezményre, s Zamjatyin is azt húzta alá, hogy az amerikai szóvivő sza­vait a tudósítók ne értsék úgy, mint az egyezmény létrejötté­nek vagy meghiúsulásának éreztetését. Az SZKP főtitká­ra kedden folytatja a tárgya­lásokat Nixonnal Moszkvában, illetve hétfőn Gromiko és Kis­singer külügyminiszter is meg­vitatja a témát, mondotta. Ér lendületet a biztonsági konferenciának Az oreandai találkozón a két vezető kitért az európai biz­tonság ügyére is. Amint Zam­jatyin szóvivő közölte: a kelet -nyugati kapcsolatokat szom­baton és vasárnap is az euró­pai biztonsági értekezlettel összefüggésben tekintették át. A szovjet és az amerikai né­zetek a biztonsági konferencia számos vonatkozását illetően igen közeliek. A szovjet szóvi­vő hozzátette: elhatároztuk, hogy új műszívet kísérlete­zünk ki , amelyről már meg­kötöttük az egyezményt. — Ehhez hasonlóan új impulzust akarunk adni a mostani genfi tárgyalások szívverésének. Az SZKP főtitkárának és az amerikai elnöknek a megbe­széléseit mindig is baráti at­moszféra jellemezte, s a mos­tani tanácskozás is tárgyszerű, hatékony légkörben folyt le — hangsúlyozták a szóvivők, majd Ziegler megismételte azt a két jelzőt, amelyet Nixon említett a vasárnapi tárgyalá­sokról: intenzív és kiterjedt. Sajtókörökben a hatékony ba­ráti légkör említésekor utaltak két korábbi eseményre is. A protokoll-előírásoktól eltérően Leonyid Brezsnyev jelen volt csütörtökön Nixon fogadásá­nál, s ezzel is aláhúzta a két ország vezetője közötti kap­csolatokat; az első napon mon­dott pohárköszöntőkben pedig külön is hangsúlyt kapott a személyes kontaktus szerepe a szovjet—amerikai kapcsola­tok javításában. A Pravda vasárnapi számá­ban a nemzetközi helyzetbe ágyazta bele a harmadik szov­jet—amerikai csúcstalálkozót. Amint az SZKP központi lap­ja megállapította, a Szovjet­unió abból indul ki, hogy a két ország súlya a nemzetközi arénában nem ad semmilyen különleges jogot számukra, de nagy felelősséget ró rájuk. A XXIV. kongresszus határoza­tainak szellemében az SZKP a nemzetközi kérdések megol­dásához lenini elvszerűséggel közelít. A párt mindent elkö­vet, hogy azok a kedvező vál­tozások, amelyek az utóbbi években végbementek a nem­

Next