Magyar Nemzet, 1974. július (30. évfolyam, 152-177. szám)
1974-07-02 / 152. szám
Kedd, 1971. július 2., Virágzó faceboók A PAPÍRÁRADAT megint elöntötte a pekingi utcákat. A nyolc esztendeje először föltűnt nagybetűs faliújságok, a faceboók ismét polemizálnak, vádolnak és védekeznek. Az első június 13-án jelent meg pontosan a pekingi „forradalmi bizottság” székházával szemközt. És mint eső után a gombák, az elsőt követően fölbukkant a második, a harmadik, és így tovább. Külsőre a kínai főváros az 1966-os, 1967-es lázas korszak képét mutatja. A felületes összehasonlító ebből könnyen vonja le azt a következtetést, hogy megint megkezdődött a „kulturális forradalom” új szakasza. Az önmagukat Kínaszakértőknek hívők már sokszor beharangozták ezt a „második revolúciót”. Most már óvatosabbak a könnyen ragasztható címkékkel. Valami van Kínában, az kétségtelen. Nemcsak a faceboók jelzik, a nyugtalanító hírek is. Az egyik legutóbbi faliújság véres incidenseket tudatott Kuanghszi tartományból. Állítólag túlbuzgók tehergépkocsikat rekviráltak, propaganda menetben végighaladtak helységeken, és összecsaptak ellenfeleikkel. A pekingi hirdetmény kétszáz halottról tudott, családokat tizedeltek meg, és különösen kiemelték egy hetvenegy esztendős öregasszony esetét, akit lemészároltak. A Le Monde pekingi tudósítója a kínai főváros mugati megfigyelőire hivatkozva az áldozatok nagy számát zúzásnak tartja, de nem kételkedik a véres incidensek tervében. Miért ez az újabb hullám? Az első taiebaó néhány tényből enged bizonyos következtetésekre, noha az ítéletekkel óvatosan kell bánni. Lu Venzsi munka, a pekingi „forradalmi bizotság” tagja hattagú „proletár közösség” élén azt kifogásolja hogy az esztendők múlásával Pekingben elsikkasztották a „forradalmat”. A fővárosi vzérkar visszacsempészte a brokráciát és a korrupciót, leírtek a „helyes politikai vonlról”. Elnyomták a „vörös gárdistákat”, ismét kiszorította a munkásokat a vezetésből a vezérkar huszonnégy minis részvevője közül csak egy mradt, a többit viszszaküldték az üzemekbe dolgozni. A taoista elvekkel ellentétben tisztogatás helyett kontraszeleció érvényesült, most tehá igazán válogatni kell, hiszen az oda nem való elemeket. RÁKON RÁZOTT ERRE az újabb faluság, Xue Bao-rennek, egy másik, magát „munkáskollektának” nevező csoport hangzójának aláírásával. Ők már aírták, hogy Peking vezetői elanyagolják munkájukat. Kletkezésképpen szigorúan látogatni kell, teljes ülésre öszehívni az 1970 óta feledésbe merített pekingi „forradali bizottságot”, és az ülésen felességre vonni az illetékeseit. Fölrója azt is ez a csoport,hogy a városi vezetőség a kigasztott bíráló faliújságokattépette, a rendőrök inzultáltal ütötték a faceboókat olvastat. A bírálatok inkább a mikamódszereket teszik szóvá és kevésbé a politikát. Ekt arra következtetnek, hogy a Teht, Peking vezetőjét kürtösebb veszély nem fenyegeti, megfelelő őszinte és mélységes önbírálat után a helyén aradhat társaival együtt. A korrektek megmentéséről van szó. A történk mégis alighanem fontosabb, és kiterjedtebbek egy pekin közjátéknál. Újból özönlenek fővárosba a vidéki küldetések. A tartományok indízottai tanulmányozzák módszereket, tehát nemcsak vanghszi véres eseményei annak az országos jellegre, esti órákban, munka után ilyongó árnyak jelennek , a pekingi utcákon, zseblámp halovány fényében álvják a faliújságok vádjait, rátetézett „bűnlajstromait” ,a válaszokat. Mindenképpe újítás, hogy a külföldieket, „hosszú orrú” fehérbőrűét nem kergetik el a tacebai elől, kínai tolmácsaik letilthatják nekik a szövegek így a nyugati újságok és iigynökségek részletesen beanolhatnak. Újdons azonban van egyéb is. A képtelenül országossá terebélydő mozgalom (még nem egészen az), más módszerekkel lendül neki, mint a korábbiak. A lényeges különbség abban van, hogy az 1966-os szakaszban szétverték a pártszervezeteket is, kizárólagos hatalmi szerveknek a „forradalmi bizottságok” számítottak. Ilyesmi most nem történik, sőt a mozgalmat a véres leszámolások után helyreállított pártszervezetek a háttérből irányítják. Hivatkoznak a tavaly sebtében és titokban összehívott X. kongresszus beszámolóira, és az ott elfogadott szervezeti szabályzatra, különösképpen a KKP új „erős emberére”, a Sanghajból fölemelkedett Vang Hung-venre. Ebből lehet sejteni, hogy a kínai belpolitikának Mao Cetung és Csou En-laj mellett változatlanul ő az edik legbefolyásosabb irányítója. Sőt, ebben az új kampányban Mao után a legtöbbet talán őrea hivatkoznak. „ÚJ SZAKASZRÓL” talán teljesen mégsem lehet beszélni, inkább a „pi Lin, pi Kong" (bíráld Lin Piaót és bíráld Kong Fu-cet) kiterjesztéséről van szó. Ez a kampány köztudottan immár hónapok óta tart. Különös módon párosítják az eltűnt alvezért a két és fél évezrede élt filozófussal, abban a szellemben, hogy mindketten a hierarchiát igyekeztek helyreállítani, az uralkodás és az alávetettség viszonyát, és vele szemben a mozgalom egyetlen pillanatra sem lankadhat. Eddig inkább az „elvek csatáját” erőltették, az ideológiai kampányt, most úgy látszik, hierarchikusan leszállnak az alsóbb posztokra. Megvizsgálják, hogy ki miként viselkedett azokban az években, amikor Lin Piao még hatalmának teljében volt, vakon engedelmeskedett-e az utasításoknak, vagy a kétkedés és bírálat halvány jelei tapasztalhatók voltak-e magatartásában. A felelősségre vonás mindig találhat sötét pontokat. Most ennek engednek teret. Befelé fordul belpolitikájába Kína, úgy tetszhet ez a külső jelekből. Holott ez megint megtévesztő lenne. Miközben a pekingi faceboók másodvirágzásnak indultak, a kínai diplomáciai gépezet látszatra változatlan erővel dolgozik. Csou En-laj (talán egészségi indiszpozíció miatt?) átmenetileg kevesebbet mutatkozott a nyilvánosság előtt, de fogadta sorozatban a külföldi vendégeket. Kétirányú volt ez a buzgalom. Fenntartani és erősíteni a kapcsolatokat a harmadik világgal, kiszélesíteni a befolyást Ázsiában, Afrikában és a korábbiakhoz képest kevesebb igyekezettel Latin-Amerikában. Mintha Afrika kapná a nagyobb hangsúlyt. Mao Cetung legutóbb Léopold Sédar Senghort, Szenegál elnökét és a negroid költészet nagy alakját kápráztatta el, filozófiailag akarván terjeszteni a „kínai modellt”. A másik irányú igyekezet változatlanul Nyugat- Európát keresi, kitárt kapukkal fogadva a konzervatív irányzatok vezetőit. A kínai diplomácia úgy látszik, még nem mérte föl teljes jelentőségében, hogy Nyugat-Európában katonailag és gazdaságilag megint megerősödött az Egyesült Államok befolyása — vagy ha fölmérte, kifejezetten erre játszik. AZ IDŐZÍTÉS minden bizonnyal az immár harmadik szovjet—amerikai csúcstalálkozónak szól. A nemzetközi hatalmi egyensúlyban Pekingnek inkább hangja van, ereje miatt szerepe nem nagyobb Nyugat-Európáénál, játéklehetősége, hogy az egyik harmadik. Ebből fakad, hogy feszültségszító lépéseit szokásszerűen mindig az újabb enyhülési szakasz idejére tartogatja. Ezt példázza a helikopterincidens, a katonai manőverek megújítása. Iljicsov szovjet külügyminiszter-helyettes, a határtárgyalások szovjet delegációjának vezetője azért tért viszsza ezekben a napokban a kínai fővárosba, hogy kormányának békés szándékait dokumentálja. Még akkor is, ha pekingi részről nem sokat remélhet. Maóék tehát belpolitikai kampányaikat egyeztetik világpolitikai törekvéseikkel. Várkonyi Tibor Magyar Nemzet Kádár János levélben üdvözölte az 50 éves Aziz Mohammedet Kádár János, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának első titkára levélben üdvözölte Aziz Mohammedet, az Iraki Kommunista Párt Központi Bizottságának első titkárát 50. születésnapja alkalmából. Losonczi Pál megkezdte szabadságát Losonczi Pál, a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsának elnöke megkezdte évi rendes szabadságát. Fock Jenő részvéttávirata A június 28-án Czechowice Dziedzicében (katowicei vajdaság) a Silesia szénbányában történt, tragikus következményekkel járó bányalégrobbanással kapcsolatban Fock Jenő, a Minisztertanács elnöke részvéttáviratot küldött Piotr Jaroszewicznek, a Lengyel Népköztársaság Minisztertanácsa elnökének. Az Állami Ifjúsági Bizottság alakuló ülése Hétfő délelőtt a Parlamentben megtartotta alakuló ülését az Állami Ifjúsági Bizottság. Az ülés napirendjén szerepelt a fiatalok családi életre nevelésével kapcsolatos feladatok megtárgyalása az oktatási és az egészségügyi miniszter előterjesztésében. Már a következő tanévben 60 általános iskola felső tagozatán és 30 középiskolában — kísérleti tanterv alapján — az osztályfőnöki órák keretében megkezdődik a családi élettel kapcsolatos ismeretanyag oktatása. A családi nevelés emellett helyet kap a dolgozó fiatalok számára szervezett ismeretterjesztő formák keretében is. A bizottság a továbbiakban elfogadta ügyrendjét és az 1974 második félévi munkatervét. A munkatervben — egyebek között — szerepel az ifjúsági parlamentek tapasztalatainak öszszegezése, az ifjúsági létesítményhálózat fejlesztésével és az ifjúság közhasznú társadalmi munkájával kapcsolatos további tervek megtárgyalása. Kitüntetések A Népköztársaság Elnöki Tanácsa dr. Gunda Bélának, a Kossuth Lajos Tudományegyetem tanszékvezető egyetemi tanárának, a néprajzi tanszék megalakulása 25. évfordulója alkalmából; dr. Kislégi Nagy Dénesnek, a Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetem pécsi kihelyezett nappali tagozata nyugalmazott tanszékvezető egyetemi tanárának 90. születésnapja alkalmából, Piry Józsefnek, a Budapesti Tanítóképző Intézet nyugalmazott tanárának 75. születésnapja alkalmából és dr. Zibolen Endrének, a Felsőoktatási Pedagógiai Kutató Központ igazgatójának 60. születésnapja alkalmából, eredményes munkájuk elismeréséül a Munka Érdemrend arany fokozata kitüntetést adományozta. A kitüntetést dr. Polinszky Károly oktatási miniszter hétfőn adta át Lázár Ferencet, az MSZMP Központi Bizottsága külügyi osztályának alosztályvezetőjét — több évtizedes, a munkásmozgalomban végzett eredményes tevékenysége elismeréseként — nyugalomba vonulása alkalmából a Népköztársaság Elnöki Tanácsa a Munka Érdemrend arany fokozatával tüntette ki. A kitüntetést dr. Berecz János, a KB osztályvezetője nyújtotta át. Az Elnöki Tanács György Istvánnak, a Vízügyi Tervező Vállalat igazgatójának nyugalomba vonulása alkalmával, eredményes munkásságának elismeréséül a Munka Érdemrend arany fokozata kitüntetést adományozta. A kitüntetést Dégen Imre államtitkár, az Országos Vízügyi Hivatal elnöke hétfőn adta át. Tudomány a betegágynál Túl a Hűvösvölgyön, a Szabadsághegy rejtettebb lankáján búvik meg az Országos Korányi TBC- és Pulmonológiai Intézet. A J-pavilon a kiváló orvos címmel kitüntetett dr. Sveiger Ottó szűkebb munkahelye. Varázshegy? — Ez már nem Varázshegy — tiltakozik az orvos. — Az izomicid alkalmazása óta néhány hónap után egészségesen távozhatnak a tuberkulózis miatt ápolt betegek. Ez megváltoztatta az egész szanatórium jellegét: betegeinknek csak negyven százaléka tébécés, egyébként pedig rendkívül sokoldalú a munkánk. A „varázshegyből” közkórház lett, a megnövekedett betegforgalomból is ez derül ki: tavaly hétezren távoztak gyógyultan. — Hogy hatott pályájára, saját életére a tüdőgyógyászat ISO fokos fordulata? — Szebb lett ez a hivatás és „izgalmasabb”. Akkor kezdtem a pályát, 1951-ben, amikor még a tébécével szemben az orvostudomány majdnem tehetetlen volt, amikor még népbetegség. Morbus Hungaricus volt a tüdő gümőkórja. Tulajdonképpen ezért is választottam ezt a szakmát. Megsajnáltam a leginkább kiszolgáltatottakat. És alighogy megkezdtem itt orvosi tevékenységemet, a szemem láttára következett be a fantasztikus változás. A fiatalabb orvosok számára ez már természetes, ők már nem is gondolnak arra, ami életem legnagyobb élményét jelentette. Ebben az intézetben kezdte el segédorvosként a pályát, most igazgatóhelyettes. Itt szerezte a kandidátusi fokozatot, majd 1971-ben az orvostudományok doktora címet. Címzetes docens. Kidolgozott a szarkodiózis vizsgálatára egy olyan laboratóriumi módszert, amely a betegre kevesebb megpróbáltatást ró, és a hagyományosnál egyszerűbb. Ezt egyelőre más intézetekben nem alkalmazzák, de néhány technikai nehézség leküzdése után talán világszerte elterjedt. — Van-e egy mondatban összefoglalható „ars medicinája", vezérlő elve? — Életem legfőbb szabálya: a beteget szolgálni. Ez így közhelynek hangzik, de ez teszi, hogy nem vagyok fásult rutinember. Minden páciensemmel odaadóan foglalkozom. És ez a szemlélet jellemző az egész osztályomra, az orvosoktól a takarítónőkig valamennyi munkatársamra és beosztottamra. Kétszázhúsz patika Az újpalotai lakótelep gyógyszertárát avatta fel szombaton. Az előző napot Egerben töltötte. Elfoglalt ember. Főgyógyszerész. Dr. Váradi József, a Fővárosi Tanács Gyógyszertári Központjában 1968 óta tölti be ezt a tisztséget. Budapest 220 patikája tartozik a „keze alá”. A szakmai irányítás mellett számos gazdasági, szervezési, jogi kérdésben kell döntenie. Döntéseinek súlya nem mérhető a precíz patikamérlegen — inkább jelzi eredményeit a kiváló gyógyszerész kitüntetés, amelyet hétfőn átvett az egészségügyi miniszter kezéből. — Kevesen tudják — mondja —, hogy a budapesti patikákban összesen 5,5 millió vényre készítenek gyógyszert. A gyógyszerészet szép hivatás, de fárasztó szellemileg és fizikailag egyaránt. Tizenöt év óta törekszünk arra, hogy ülőmunkahelyek létesítésével korszerű gyógyszertárakat hozzunk létre. A régi, patinás patikáktól merőben eltérnek az új gyógyszertárak. A belépő csak azt tapasztalja, hogy a „tárak” L- betű formán helyezkednek el. A pénztáros és a vényeket ellenőrző a rövidebb száron szolgálja ki a vevőt, a hoszszabb részen pedig zökkenőmentesen adják ki a gyógyszereket. Ennek az elrendezésnek a célja, hogy a pénztárgép zaja és az ellenőrzésnél adódó megbeszélések, esetleges viták minél távolabb legyenek attól a helyiségtől, ahol a gyógyszerek készülnek. Mert ez a munka feszült figyelmet kíván. — Eddigi legkeményebb és legérdekesebb feladatom volt az aszeptikus gyógyszerkészítés feltételeinek megteremtése. Ez nemcsak technikai, hanem szemléleti változást is követel. Budapest gyógyszertári hálózata világviszonylatban egyike a legjobbaknak. Ebben van érdeme dr. Váradi Józsefnek is. — Úgy érzem — mondja —, hogy ez a kitüntetés nem személyesen nekem szól, hanem a főváros valamennyi gyógyszerészének, minden kollégámnak. b. i. Hétfőn az Orvos-Egészségügyi Dolgozók Szakszervezetének Szentkirályi utcai Semmelweis-termében ünnepséget rendeztek a nagy magyar orvostudós, Semmelweis Ignác születésének évfordulója alkalmából. A több mint két évtizedes hagyománynak megfelelően ezen a rendezvényen adták át a kiváló orvos, érdemes orvos, illetve a kiváló gyógyszerész, érdemes gyógyszerész, valamint az egészségügy kiváló dolgozója kitüntetéseket. Az ünnepélyes esemény részvevőit — akik között ott volt dr. Medve László egészségügyi miniszterhelyettes, dr. Vidovszky Kálmán, az MSZMP Központi Bizottságának alosztályvezetője, dr. Darabos Pál, az Orvos-Egészségügyi Dolgozók Szakszervezetének főtitkára és dr. Gyüszy Miklós, a Magyar Vöröskereszt főtitkárhelyettese , dr. Aczél György egészségügyi miniszterhelyettes köszöntötte, majd dr. Zsögön Éva egészségügyi államtitkár mondott beszédet. Bevezetőben méltatta Semmelweis Ignácnak, a kiváló orvostudósnak és felfedezőnek, az anyák megmentőjének küzdelmes életútját és munkásságának jelentőségét. Hangsúlyozta, hogy minden, amiért Semmelweis az életét áldozta, kiteljesedik, hiszen napjainkban már megvannak az ehhez szükséges társadalmi feltételek. Időszerű nagy felfedezése eredményeiről megemlékezni azért is, mert a megelőzés gondolata szocialista egészségügyünk alapelveként egyértelműen meghatározza az egészségügyi dolgozók feladatait, s tanításai egyre inkább valóra válnak. A halálának 100. évfordulóján meghirdetett semmelweisi gondolat napjainkban is időszerű, változatlanul többet kell tennünk kórházaink, rendelőink zsúfoltságának csökkentéséért, a higiénés követelmények javításáért, különös figyelmet fordítva a szülészeti, a csecsemő- és gyermekosztályokra. A beszéd után nyújtotta át a kitüntetéseket. Kiváló orvosok Dr. Alföldy Jenő, a pécsi orvostudományi egyetem tanára, dr. Csőkör György, a Komárom megyei tanács egészségügyi osztályának vezetője, dr. Gráber Hedvig, a Péterfy Sándor utcai kórház osztályvezető főorvosa, dr. Hamza Mária, a Hatvan városi tanács egészségügyi osztályának vezetője, dr. Iványi Ede, a Központi Állami Kórház csoportvezető főorvosa, dr. Lencz László, a Pest megyei Tanács Semmelweis kórházának osztályvezető főorvosa, dr. Mohácsi László, a Szabolcs-Szatmár megyei kórház osztályvezető főorvosa, dr. Molnár László, a Vas megyei tanács egészségügyi osztályának vezetője, dr. Pió József, várpalotai körzeti orvos, dr. Pőstényi Katalin (dr. Szántó Zoltánná), a Fiatalkorúak Ideggondozó és Nevelési Tanácsadó Intézete (Székesfehérvár) vezető főorvosa, dr. Rostás Judit (dr. Vámos Lászlóné) orvos alezredes, dr. Sárady Kornél, a Borsod megyei vezető tüdőgyógyintézet (Miskolc) igazgató főorvosa, dr. Sveiger Ottó, az Országos Korányi Tbc és Pulmonológiai Intézet (Bp.) igazgatófőorvos-helyettese, dr. Szendrői László rendőrorvos- ezredes, dr. Tornai Alajos, a Hajdú-Bihar megyei egészségügyi gyermekotthon (Debrecen) igazgató főorvosa, dr. Tóth Károly, a Szegedi Orvostudományi Egyetem tanára, dr. Thurzó Rezső, a Fővárosi Tétényi úti Kórház főorvosa, dr. Varga Péter, az Országos Traumatológiai Intézet (Bp.) tudományos főmunkatársa. Érdemes orvosok Dr. Balás Gabriella (Sebestyén Jánosné), a deszki községi tanács körzeti orvosa, dr. Bálint Etelka (dr. Mátai Tiborné), a Zala megyei tanács 1. sz. kórház-rendelőintézetének (Zalaegerszeg) főorvosa, dr. Bencze Jolán (dr. Fészerfalvi Jánosné), a Debreceni Orvostudományi Egyetem adjunktusa, dr. Béleczki Lajos, a Csepel Vas- és fémművek üzemegészségügyi rendelőintézetének igazgató főorvosa, dr. Bouquet Dezső, az Országos Élelmezéstudományi Intézet osztályvezetője, dr. Csatári István, a Szakszervezetek Országos Tanácsa főorvosa, dr. Csáki László, a Somogy megyei tanács egészségügyi osztályának vezetője, dr. Dankó János baji körzeti orvos, dr. Grmele József jobbágyi körzeti orvos, dr. Katona Máriadr. Görgényi Frigyesnél, az Országos Feuma- és Fizikoterápiás Intézet főorvosa, dr. Kaufmann Janka, a Fővárosi István Kórház igazgatóhelyettese, dr. Kékes Ede, az Orvostovábbképző Intézet adjunktusa. dr. Kocsis Sándor, a Fővárosi Közegészségügyi Járványügyi Állomás osztályvezető-helyettese. dr. Merétei Klára (Jobbágy Kálmánné), az Országos Közegészségügyi Intézet tudományos főmunkatársa. dr. Mészáros Klára (Velkey Györgyné) Miskolc, körzeti gyermekorvos, dr. Miklósi Vilma Katalin (dr. Megyeri Istvánná) veszprémi körzeti főorvos, dr. Nagy Margit besenyszögi körzeti orvos, dr. Nagy Sarolta, a pécsi rendelőintézet szakfőorvosa, dr. Natonek Katalin (dr. Lóránt Ivánná), az Országos Haematológiai és Vértranszfúziós Intézet adjunktusa, dr. Német János, a Semmelweis Orvostudományi Egyetem tanársegéde, dr. Pintér Bernadett, a Győr-Sopron megyei tanács győri kórházának alorvosa, dr. Rózsa Imre, az Semmelweis Orvostudományi Egyetem adjunktusa, dr. Salánki Imre gyulai körzeti főorvos, dr. Sághy Ilona, a Szabolcs-Szatmár megyei Elme- és Ideggyógyintézet (Nagykálló) főorvosa, dr. Somi-Kovács Tibor, a Szabadság-hegyi Állami Tüdőgyógyintézet (Budapest) osztályvezető főorvosa, dr. Schlosser István, az Országos Mentőszolgálat (Tatabánya) vezető főorvosa, dr. Szánd Mária (Raskovich Ferencné) tatabányai körzeti gyermekorvos, dr. Székely Edgár, a Szabadsághegyi Állami Gyermekszanatórium (Budapest) osztályvezető főorvosa, dr. Szikulai Lóránt, a Bács-Kiskun megyei tanács egészségügyi osztályának (Kecskemét) vezetője, dr. Szűcs Sándor, a Fővárosi János Kórház osztályvezető főorvosa. Kiváló gyógyszerészek Kósa László, az Egyesített Gyógyszervegyészeti Gyár (Budapest) osztályvezetője, dr. Küttel Dezsőné (dr. Issekutz Lívia), a Semmelweis Orvostudományi Egyetem docense, dr. Laszlovszky József, az Országos Gyógyszerészeti Intézet (Budapest) osztályvezetője, Tichy Béla, a Szegedi Gyógyszertári Központ gyógyszertárvezetője, dr. Stenszky Ernőné (dr. Domonkos Valéria), a Hajdú- Bihar megyei tanács kórházi főgyógyszerésze, dr. Váradi József, a Fővárosi Tanács Gyógyszertári Központjának főgyógyszerésze. Érdemes gyógyszerészek Dr. Böjti Béláné (Zogulla Chima), a siófoki 50. gyógyszertár gyógyszerésze, Vankó Jolán, a budapesti 1805. sz. gyógyszertár gyógyszertárvezetője, dr. Harangi Györgyné (Szathmári Adrienné), az érdi gyógyszertár vezető gyógyszerésze, dr. Kata Mihály, a Szegedi Orvostudományi Egyetem adjunktusa, Kersmajer Ibolya Éva, az orosházi 14/49. sz. gyógyszertár gyógyszertárvezetője, Kertész Miklósné (Németh Erzsébet), a balassagyarmati gyógyszertár helyettes vezetője. Móré Ferencné (Pénzes Éva), a nagyhalászi 17/44. sz. gyógyszertár gyógyszerésze, dr. Nádler Viktorné (Róna Zsuzsanna), a Borsod Megyei Tanács Gyógyszertári Központja (Miskolc) galenusi laboratóriumának vezetője. dr. Németh Gáborné (Szabó Teréz), a cecei 3/44. sz. gyógyszertár vezetője, Schutt János pécsi gyógyszertárvezető, Szigetvári Ferencné (Takácsi Nagy Mária), a Vas megyei Tanács Gyógyszertári Központjának (Szombathely) gyógyszerész-szakfelügyelője. Az egészségügy kiváló dolgozója kitüntetést 37-en kapták meg. Kiváló és érdemes orvosok, gyógyszerészek kitüntetése Diplomáciai kapcsolat a Magyar Népköztársaság és a Portugál Köztársaság között A Magyar Népköztársaság kormánya és a Portugál Köztársaság ideiglenes kormánya — attól az óhajtól vezérelve, hogy fejlesszék a két ország kapcsolatait és elősegítsék a nemzetközi együttműködés ügyét — elhatározták, hogy országaik között a mai nappal nagykövetségi szinten diplomáciai kapcsolatot létesítenek. A közeljövőben mindkét fél kinevezi nagykövetét.