Magyar Nemzet, 1974. szeptember (30. évfolyam, 204-228. szám)

1974-09-01 / 204. szám

Ára: 1,20 lórinsMagyar Nemzet A HAZAFIAS NÉPFRONT LAPJA Vasárn­a­p 1974. szeptember­i XXX. év­fol­y­a­m­ 204. szánt Felelős szerep Amikor a második világ­háborúban győztes hatalmak létrehozták az Egyesült Nem­zetek Szervezetét, abban a szilárd meggyőződésben cse­lekedtek, hogy intézménye­sen biztosítsák és szavatolják az egyetemes béke fenntar­tását, a válságok politikai eszközökkel történő rendezé­sének lehetőségét, hatéko­nyan megakadályozzák a fegyveres összetűzések ki­robbanását és a viszályok elharapózását. Érdemes újó­lag emlékeztetni az alapítók­nak arra az alapvető rendel­kezésére, amellyel eleve ki­emelt szerepet szántak a világszervezet életében és működésében a Biztonsági Tanácsnak, s e ..politikai csúcstestületen” belül is az öt állandó tagnak, a világ­békéért elsősorban felelős­séget vállaló és hordozó nagyhatalmak képviselőinek Három évtized távlatából visszatekintve is bölcs és he­lyes elgondolásnak bizonyult az „öt nagy” egyhangú sza­vazásával kapcsolatos erede­ti elhatározás, hiszen ko­runkban nincs és nem is le­het egyetlen olyan probléma sem, amely valamilyen for­mában — egészen közvetle­nül vagy közvetettebben — ne foglalná magában a többi államnál megkülön­­böztetettebb beleszólási jog­gal felruházott hatalmak egyetértésének fontosságát. Ha az alapokmány meg­fogalmazóinak nemes elkép­zelései — a közeli és távo­labbi múlt tapasztalatai sze­rint — a gyakorlatban még­sem érvényesültek megfele­lően, s a Biztonsági Tanács, éppen a különböző vitákban felmerült eltérő nézetek és törekvések miatt, döntő pil­lanatokban nem tudott ha­tározatokat hozni, ezért sem­miképpen sem szabad az ala­pítók jószándékait kétségbe­vonni, hanem minden alka­lommal szemügyre kell ven­ni: kiknek és miért állott érdekükben a cselekvőké­pesség átmeneti megbénítá­sa? Napjaink drámai fejle­ményekben gazdag nemzet­közi eseménysorozatából már hosszú hetek óta kiemelke­dik a ciprusi tragédia, amelynek vizsgálatakor meg­­cáfolhatatlanul kiderül, mi­lyen homlokegyenest ellen­kezően értékelik és értelme­zik az „atlanti partnerek”, s a szocialista közösség tag­jai egy kis szigetország füg­getlenségét, szuverenitását, állami létét, s mindezzel ösz­­szefüggésben a világszerve­zet teendőit, feladatkörét. A NATO vezető hatalmai — amelyek közül nem egy­nek a lelkén szárad a mai katasztrofális helyzet előidé­zése: a lerombolt falvak, égő városok, összedőlt kórházak siralmas látványa, az ártat­lanul megölt polgári lakosok, a súlyos sebesültek, a mene­külni kényszerült tíz- és tíz­ezrek megrendítő sorsa — most éppen ezek a körök hullatnak krokodilkönnye­ket, s igyekeznek szemforga­tó, képmutató nyilatkoza­tokkal elterelni magukról a világközvélemény figyelmét. Manővereik azonban már csak azért sem járhatnak sikerrel, mert a földkerek­ségen minden tájékozódni kívánó ember pontosan tud­ja a ciprusi válság hátterét, a véres konfliktus eredőit, s ismeri az egész kálváriáért, pusztulásért felelősöket. A békeszerető népek előtt csak még inkább lelepleződ­nek — a pillanatnyilag szo­katlanul póruljárt, s idege­sen kapkodó — „atlanti stra­tégák” azzal a magatartá­sukkal, amellyel eléggé el nem ítélhető módon szembe­szegülnek az egyedül célra­vezető kibontakozással, s to­vábbra is megkísérlik „belső ügyként” kezelni és sajátos eszközökkel­­ „rendezni” a ciprusi válságot. Hiába bizo­nyosodott be, hogy a három legközvetlenebbül érintett fél közül kettő: a Ciprusi Köztársaság egyedüli törvé­nyes kormánya és a csúfosan megbukott görög junta he­lyét átvevő, igen bonyolult és nehéz körülmények között becsületesen kiutat kereső új athéni kabinet is elveti a megoldási módozatok, eddig kirívó kudarcot vallott, le­szűkített körben való kere­sését, a hivatalos atlanti té­nyezők továbbra is makacsul ragaszkodnak eredeti elkép­zelésükhöz. A Szovjetunió és a szocia­lista közösség többi állama diplomáciai erőfeszítéseit el­ső pillanattól fogva reális, a gyakorlatban megvalósítha­tó, a ciprusi törvényes kor­mány jogait biztosító, a szi­­­geten levő két népcsoport érdekeit a legmesszebbme­nőkig szavatoló, a békés együttélést lehetővé tevő, a tartós rendezést kizárólag megteremtő elgondolások ha­tározták meg. A szovjet ja­vaslat döntő pontja olyan nemzetközi értekezlet össze­hívásának indítványozása, amelynek részvevői között — a közvetlenül érintett há­rom fél, a Ciprusi Köztársa­ság, Görögország és Török­ország képviselői mellett — ott láthatnánk a Biztonsági Tanács valamennyi állandó és nem állandó tagját, vala­mint szükség szerint olyan további államok küldötteit, amelyek joggal tartanak spe­ciális helyzetüknél, adottsá­gaiknál fogva igényt a je­lenlétre. A szocialista béke­diplomácia tehát ezúttal is a lényeget ragadta meg: a világszervezet szerepét óhaj­totta hangsúlyozni, s tekin­télyét tovább növelni e súlyos nemzetközi konfliktus meg­oldásakor. Ésszerű feltétele­zés volt, hogy az ENSZ be­kapcsolása — éppen dr. Kurt Waldheim főtitkár jószolgá­lati körútjával párhuzamosan — egyöntetű támogatásra ta­lál. Sajnálatosképpen azon­ban változatlanul azt kell ta­pasztalnunk, hogy bizonyos NATO-körök nem tudnak, vagy nem akarnak átugrani saját árnyékukon, s további akadályokat gördítenének a nemzetközi értekezlet útjába. Természetesen aligha eny­hít állásfoglalásuk negatív voltán a Biztonsági Tanács­ban a menekültek megsegí­téséről hozott egyhangú ha­tározat, hiszen ez a drámá­nak csak egyik — ha embe­rileg mégoly figyelmet ér­demlő — részletkérdése, amelynek rendezése sem várható az általános kibon­takozás feltételeinek megte­remtése nélkül. A békeszere­tő erők méltán sürgetik és szorgalmazzák, hogy a világ­­szervezet felelőssége mielőbb érvényesülhessen az alapítók szellemében. Matolcsy Károly Hazánkba érkezett a kubai külügyminiszter A külpolitikai helyzet A MAGYAR KÜLÜGYMINISZTER meghívására szombaton hivatalos, baráti látogatásra hazánkba érkezett dr. Raul Roa Garcia, a Kubai Köztársaság külügyminisztere. A diplomáciai megbeszélések, illetve üzenetváltások kerültek előtérbe a hét végén Ciprus ügyének rendezésére. A Fehér Ház szóvivője bejelentette, hogy Karamanlisz görög miniszterelnök levelet intézett Ford amerikai elnökhöz, s abban a görög kor­mányfő hivatalosan tájékoztatta Washingtont Athénnak arról az elhatározásáról, hogy kilép a NATO katonai szervezetéből. Bár még nem született döntés arról, mi lesz a sorsuk a görög­­országi amerikai támaszpontoknak, megfigyelők szerint a kap­csolatok lazítása érzékenyen érinti az Egyesült Államokat, mert rést nyit az Észak-atlanti Szövetség délkeleti szárnyán. Athén jegyzékben tájékoztatta a NATO nyugat-európai tagállamait is arról, hogy átveszi az ellenőrzést az ország egész területe, fel­ségvizei és légtere felett. Mavrosz görög külügyminiszter egyébként még az ősszel több nyugat-európai fővárosban, Párizsban, Bonnban, Brüsszelben és Rómában fejti ki Görögországnak a ciprusi kérdéssel kap­csolatos álláspontját, egyben tárgyalásokat folytat majd a két­oldalú kapcsolatok megszilárdításáról. Egyidejűleg a török kormány is igazolni próbálja a ciprusi katonai beavatkozást. Bonnban Schmidt kancellárnak nyújtot­ták át Ecevit török miniszterelnök üzenetét, a Közel-Keleten pedig Korotürk török elnök személyes megbízottja folytatja tájékoztató körútját. Irak és Kuvait után szombaton Szíriába érkezett Bayülben török politikus. A francia televíziónak adott nyilatkozatában Mak­ariosz érsek a Lisszaridesz volt politikai tanácsadója ellen meghiúsult me­rényletről szólva azt hangoztatta: „Ciprust két szerencsétlenség sújtja, a törökök és az EOKA­B terrorszervezet.” A rendezés­ről megállapította: „Készek vagyunk a tárgyalások megkezdé­sére de a fegyveres fenyegetés árnyékában arról nem lehet szó. A török hadseregnek vissza kell vonulnia a genfi értekezleten kijelölt tűzszüneti vonalak mögé.” Többórás megbeszéléssel befejeződtek Rumor olasz minisz­terelnök és Schmidt nyugatnémet kancellár tárgyalásai. A ta­lálkozó eredménye, hogy a nyugatnémet szövetségi bank két­milliárd dollárnyi kölcsönt nyújt az olasz központi banknak. A nagy összegű hitel — amely a hasonló összegű amerikai köl­csönnel együtt jobbára helyrebillenti az olasz fizetési mérle­get — az olasz álláspont sikerét sejteti. Az MTI római jelen­tésében azonban kifejti: nem annyira Schmidt és az NSZK bizalma növekedett meg a találkozón az olasz kormány gazda­ságpolitikája iránt, hanem inkább az a felismerés érvényesült, hogy Olaszország esetleges gazdasági összeomlása az egész nyugat-európai közösséget érintené. A bonni kancellár nyíltan elismerte: az NSZK-nak ugyanúgy érdeke Róma gazdasági helyzetének megszilárdítása, mint az olasz kabinetnek. Olasz források szerint a két politikus megvitatta Görögországnak a NATO katonai szervezetéből történt kiválásával kapcsolatos politikai és stratégiai kérdéseket is. Nem hivatalos jelentések szerint az új helyzetet úgy értékelték, hogy a NATO földközi­tengeri katonai „térképe” átrendezésre szorul. Egyes források ugyanakkor azt sugallják: a bonni kormány fokozott gazdasági segítőkészségében kifejeződik az is, hogy megnövekedett Olasz­ország stratégiai fontossága az Atlanti Szövetség számára. Raúl Roa Budapesten Az MTI jelenti: Pója Fri­gyes külügyminiszter meghívá­sára szombaton hivatalos, ba­ráti látogatásra Magyaror­szágra érkezett dr. Raúl Roa, a Kubai Köztársaság külügy­minisztere. A kubai külügy­miniszterrel együtt Budapest­re érkezett felesége is. Fogadásukra a Ferihegyi re­pülőtéren megjelent Puja Fri­gyes és felesége, Rácz Pál kül­­ügyminiszter-helyettes, s a Külügyminisztérium több ve­zető munkatársa. Jelen volt a fogadtatásnál dr. Meruk Vil­mos, hazánk havannai nagy­követe és Fioreal Chomon Me­­diavilla, a Kubai Köztársaság budapesti nagykövete. Dr. Raúl Roa, a Kubai Köz­társaság külügyminisztere 1909. április 18-án született Havan­nában. Az ottani egyetemen közjogi és polgári jogi dokto­rátust szerzett. A havannai egyetem közjogi és társadalom­tudományi fakultásán történe­lemprofesszor. Az egyetemen társadalomtant és társadalom­filozófiát oktatott és a fakul­tás igazgatója volt. Diákéveitől kezdve tevéke­nyen részt vett a kubai nép­nek a nemzeti és társadalmi felszabadulásáért vívott forra­dalmi harcában. Machado és Batista diktatúrái alatt üldöz­ték, bebörtönözték, száműzték. A forradalmi kormánynak nagykövete volt az Amerikai Államok Szervezeténél. 1959- től a forradalmi kormány kül­ügyminisztere. Tagja a Kubai Kommunista Párt Központi Bizottságának. Dr. Raúl Roa széles körű tu­dományos és irodalmi tevé­kenységet fejt ki. Irodalmi munkásságában elsősorban esszéíró, szinte valamennyi je­lentős kubai témáról írt iro­dalmi szinten. a Kármenétt a ciprusi fegyveres Karamanlisz görög minisz­terelnök biztosította Kleri­­deszt, Ciprus ügyvezető elnö­két, hogy Athén a ciprusi kérdés igazságos rendezésig politikai, erkölcsi és anyagi támogatásban részesíti kor­mányát. Hozzáfűzte, hogy Görögország Kleridesz kor­mányát a szigetország „egyet­len törvényes kormányaként” ismeri el. A görög állásfoglalást egy, tám­adó­ áldouilól Athénben nyilvánosságra ho­zott közlemény tartalmazza, amely beszámol Karamanlisz és Kleridesz telefonbeszélge­téséről. William R. Crawford, az Egyesült Államok új nácistai nagykövete szombaton át­nyújtotta megbízólevelét, Glaf­­kosz Kleridesznek. Mint ismeretes,, elődjét, Da­­vies nagykövetet az augusz­tus 19-i amerika-ellenes tán­ tetésen szélsőséges elemek agyonlőtték. Nagy részvét mellett elte­mették szombaton Nicosiában a pénteki politikai merénylet áldozatát, Doriosz Loizut, az EDEK Központi Bizottságá­nak tagját, a párt ifjúsági mozgalmának titkárát. A cip­rusi főváros központjában négy fegyveres, a támadást Vasszosz Lisszaridesz ciprusi görög politikus ellen kísérelte meg. Lisszaridesz, az EDEK elnöke, Makariosz érsek ta­nácsadója csak könnyebben sérült meg, de a volánnál ülő Doriosz Loizu életét vesztette. A temetésen mondott be­szédében Lisszaridesz ismét az EOKAB-t tette felelőssé a merénylőért és hangsúlyozta: ha a kormány nem tesz sür­gős lépéseket a CIA zsoldjá­­ban álló fasiszta gyilkosok megfékezésére, semmi sem állhat a nép haragjának útjá­ban. Karamanlisz bejelentette: Esetleg előbbre hozzák a görög választásokat Valószínűleg a vártnál rövi­­debb időn belül jelenti majd be a görög kormány az általá­nos választások időpontját — mondotta Konsztantin Kara­manlisz miniszterelnök a sza­­loniki nemzetközi vásár meg­nyitása alkalmából elhangzott beszédében. A görög kormány­fő azonban nem titkolta, hogy a választások időpontjának ki­tűzése a politikai erők maga­tartásától, és az ország politi­kai életét befolyásoló ténye­zőktől függ. Hangsúlyozta, hogy a ciprusi válság folytató­dása akadályozza az olyan „va­lóságos és haladó demokrácia” megteremtését, amelyben az összes görögök helyet kapnak. Karamanlisz elítélte mind­azokat, akik demagóg nyomást gyakorolnak a kormányra, és azt követelik, hogy egy hónap alatt számolja fel a hét év alatt történtek következményeit. „A diktatúra bonyolult gépezeté­nek felbomlása a leggyorsabb ütemben halad — mutatott rá. — A nép szabadságának biz­tosítéka, hogy a hadsereg ismét a maga dolgát végzi és a pol­gári hatalom ellenőrzése alatt áll.” A ciprusi kérdésről szólva a görög miniszterelnök elítélte Törökország magatartását és megerősítette, hogy Görögor­szág nem hajol meg a befeje­zett tények előtt. Arra figyel­meztette a törököket, hogy sa­ját maguk és a világbéke ve­szélyeztetése nélkül nem tart­hatják meg, amit erőszakkal szereztek meg. Görögország tisztában van a görög—török barátság hasznos voltával — folytatta Karamanlisz —, de azt kívánja, hogy Törökország pozitív lépésekkel teremtse meg a jószomszédi viszony helyreállításához szükséges fel­tételeket. A görög kormányfő végül fájdalmas csalódásnak minősít ] tette azt a tényt, hogy a NATO •s képtelennek bizonyult a tagel­­v­­ámái közötti konfliktus veszé­lyének elhárítására és Török­ország ciprusi hadműveletei­nek megakadályozására. De, mint mondotta, Görögország, noha kiválik a NATO katonai szervezetéből, Nyugat-Európá­­hoz fűződő politikai kapcsola­tait fenn akarja tartani. Végül kijelentette, hogy Görögország nem az amerikai népet hibáz­tatja, mert annak álláspontja egészen más, mint kormányá­nak politikája. i Az NSZK kétmilliárd dolláros kölcsönt nyújt Olaszországnak Befejeződtek Humor és Sch­midt megbeszélései Magyar Péter, az MTI római tudósítója jelenti: Szombaton több órás megbeszéléssel befe­jeződött az olasz—nyugatné­met kormányfői találkozó Humor miniszterelnök és Schmidt kancellár között a Comói-tó partján. Schmidt dél­ben elutazott Olaszországból. A kétnapos találkozón a felek gazdasági kérdéseket vitattak meg, különös tekintettel a sú­lyos olasz gazdasági helyzetre. Áttekintették a Közös Piac­­időszerű problémáit, az inflá­ciót és az egyéb tornyosuló ne­hézségeket, amelyek zavarokat okoznak a közös piaci gépezet működésében. Végül értékelték a külpolitikai helyzetet, az európai biztonsággal és a föld­közi-tengeri térséggel kapcso­latos kérdéseket. A kormányfői találkozó leg­kézzelfoghatóbb fejleménye: a nyugatnémet szövetségi bank valutatartalékai hó­ kétmilliárd dollár összegű kölcsönt, nyújt az olasz központi banknak, árvésy összeg fedezetéül az olasz bank aranytartalékainak eső részét helyezi letétbe. A kölcsön az első konkrét alkal­mazását jelenti annak az elvi megállapodásnak, amelyet a tizek kötöttek a közelmúltban a hollandiai Zeistben, s amely a szabad piaci árhoz közeli értékelés alapján lehetővé te­szi a központi bankok arany­­tartalékainak mozgósítását. A hatalmas összegű kölcsön (mintegy 1200 milliárd líra), a tavasszal bevett hasonló ösz­­szegű amerikai kölcsönnel együtt, jórészt fedezi Olaszor­szág fizetési mérlegének ez idei hiányát. Mindenképpen jelentős könnyebbséget jelent a súlyos valutáris nehézségek­kel küszködő olasz kormány­nak. További eredménye a Rumor-Schmidt találkozónak, hogy a nyugatnémet kancellár ígéretet tett, az NSZK támo­gatni fogja Olaszország kéré­sét egy közös piaci hosszú le­járatú valutakölcsön iránt. A két kormányfő nyilatko­zata közli, hogy szó esett a főbb nemzetközi kérdésekről is. Az európai biztonság, a Földközi-tenger térségének fej­leményei, és ezekkel kapcso­latban az atlanti szövetség helyzete állt itt előtérben. «Port­ugáliában feloldják a bérek befagy­asás­tosát Lisszabonból jelenti az AFP. A portugál minisztertanács pénteken késő éjszaka befeje­ződött ülésén úgy döntött, hogy feloldja a bérek május végén elrendelt befagyasztását. A ka­binet ugyanakkor intézkedése­ket hozott a béremelések inflá­ciós hatásának megakadályo­zására. Az új rendelkezés értelmé­ben a béremelés összegének fe­lét öt év múlva kamatozó ál­lamkötvényekben fizetik ki. Az

Next