Magyar Nemzet, 1974. november (30. évfolyam, 256-280. szám)

1974-11-01 / 256. szám

Ára: 80 fillérMagyar Nemzet A HAZAFIAS NÉPFRONT LAPJA Péntek 1974. november­­ XXX. évfolyam 256. szám Négy év tükre Ha Shakespeare közgaz­dász lett volna, akkor a hamleti monológ ismert kér­dését, a „lenni vagy nem lenni”-t kiegészítette volna a következővel: Igen, igen, ha már vagyunk, akkor ho­gyan is élünk? Ez itt a kér­dés! Persze, a dán királyfi­nak minden bizonnyal nem voltak megélhetési problé­mái, mégsem volt boldog. Ebből már le is vonhatjuk azt a következtetésünket: a boldogság, megelégedettség nem a minél magasabb élet­­színvonal következménye. Egy azonban bizonyos, ha életszínvonalunk nem emel­kedik rendszeresen, akkor nem lehetünk elégedettek.­­ A hogyan élünk megvála­szolása az első pillanatra igen egyszerűnek tűnik. Eb­ben a témában mindenki otthon érzi magát, mindenki érdekelt és mindenki szak­értő. A közgazdászok és a statisztikusok azonban — talán azért, mert nem saját, hanem mások életszínvona­lának megítéléséről van szó — elfogulatlanabbul vitat­koznak azon, hogyan, mivel mérjék az életszínvonal ala­kulását. Már az a tény is bonyolítja az ügyet, hogy az életszínvonalat önmagában nem tudjuk mérni, hanem csak összetevőit. Az ezekből összeállított kép tükrözheti hűen életünk alakulását, eredményeinket, gondjain­kat. Az életszínvonal össze­tevőinek tekinthetők mind­azon tényezők, amelyek az emberek anyagi, szellemi, egészségügyi, kulturális szükségleteinek kielégítésé­ben közvetlen szerepet ját­szanak. Életszínvonalunk változá­sát elsősorban jövedelmün­kön és fogyasztásunkon ke­­resztül ítéljük meg. Nemrég jelent meg a Központi Sta­tisztikai Hivatalnak egy ki­adványa, amely a számok tükrében vizsgálta életkö­rülményeink alakulását. Az elmúlt évben a lakosság egy személyre jutó jövedelme átlagosan 25 250 forint volt. Ez az összeg — 1973-as vá­sárlóerőn számítva — 1965- höz képest 50 százalékos nö­vekedést jelent. A jövedel­mek emelkedése összegében is túlszárnyalta az 1950— 1965 közötti fejlődést. A reáljövedelem évi növeke­dési üteme meggyorsult és 1973-ban elérte az 5 száza­lékot. Az idén is ennyi vár­ható. Az 1973—1974-ben végrehajtott széles körű bér­­intézkedések egyben a párt és a kormány rétegpolitikai céljait is szolgálják. Emel­ték a pedagógusok, orvos­egészségügyiek, vasutasok, az államigazgatásban, a helyi közlekedésben dolgozók fi­zetését. A legjelentősebb bérintézkedés a múlt év március elsején lépett élet­be, amikor az állami iparban és az állami kivitelező építő­iparban dolgozó munkások és közvetlen termelésirányí­tók részesültek központi bér­emelésben. A pénz­jövedelmek emel­kedése mellett azonban nőt­tek a társadalmi juttatásokra fordított összegek is. A ter­mészetbeni­ juttatásokat haj­lamosak vagyunk természe­tesnek venni és nem érté­­keljük annyira, mint például a fizetésemelést. Szocialista államunk részéről valóban természetes, hogy egyre töb­bet költ orvosi ellátásra, is­kolára, kollégiumra,­­bölcső­dére, óvodára, üzemi étke­zésre, a tömegközlekedés fej­lesztésére. Hogy ez a szo­ciálpolitika mit jelent, csak akkor tudnánk meg igazá­ból, ha mindenért a teljes árat kellene megfizetnünk. Fogyasztásunkat vizsgálva megállapíthatjuk, hogy egy­re többet költenek a csalá­dok tartós javakra. Abszurd­nak tűnik, de érthető, hogy az elmúlt három évben a legdrágább tartós fogyasz­tási cikk, a személygépkocsi volt a legkelendőbb. 1973- ban csaknem kétszer annyi autót — 67 300 darabot — vásárolt a lakosság, mint 1970-ben. Tovább javul az otthonok gépesítettsége is. Míg 1970-ben 100 háztar­tásra 55 mosógép, 53 televí­zió és 32 hűtőszekrény, ad­dig 1973-ban már 65 mosó­gép, ugyanennyi televízió és 53 frizsider jutott. Jelentősen meggyorsult a lakásépítés üteme is. Tavaly a tervezettnél több, 85 ezer lakás épült fel. Javult a la­kások felszereltsége. A múlt évben felépített lakásoknak csak 8,3 százaléka volt egy­szobás, 30,6 százaléka pedig három- vagy annál több szo­bás. Kellőképpen számszerűsít­hetők az egészségügyi, szo­ciális és kulturális ellátás fejlesztésének eredményei is. Az óvodák befogadóké­pessége az elmúlt három év­ben 46 ezerrel bővült. Ez már most meghaladja a ne­gyedik ötéves terv előirány­zatát. Mindezek ellenére csak az óvodáskorúak két­harmadának elhelyezésére volt lehetőség. Szembeszökő a fejlődés az oktatás terü­letén. Ma már az általános iskolát végzettek 90 száza­léka középfokon tovább ta­nul. A főiskolai és egyetemi hallgatók száma 1960-hoz képest megduplázódott. A felsőoktatási intézményekbe felvett hallgatók 55 száza­léka fizikai dolgozók gyere­ke. Akadnak gondok is, pél­dául az egészségügy terüle­tén, elmaradás tapasztalható a fekvőbeteg-ellátásban. Az ötéves terv első három évé­ben mindössze 2200-zal lett több kórházi ágy. Ugyan­ekkor emelkedett a tízezer lakosra jutó orvosok száma. Életszínvonal-politikánk ki­emelkedő eredménye, hogy növekvő jövedelmeinkért kevesebb ideig dolgozunk. 1968 óta 2,3 millió munka­­vállalónak, a teljes munka­időben foglalkoztatottak 61 százalékának csökkentették munkaidejét heti 44 órára. A csökkentett munkaidőt az idén kiterjesztették a keres­kedelemre, a postára és a szolgáltató szervezetekben dolgozókra is. 1977-ig még egyéb foglalkozási ágakban is bevezetik a 44 órás rend­szert. Az életszínvonal összete­vőit vizsgálva, megállapít­hatjuk, hogy életkörülmé­nyeink az MSZMP X. kong­resszusa határozatának meg­felelően alakultak. A hatá­rozatban olvasható: a ter­melés emelésével összhang­ban növelni kell a nép jólé­tét, gazdagítani életét, biz­tosítani műveltségének gya­rapítását. Ha visszatekin­tünk az 1970. november óta eltelt időre és a realitások talaján maradva, vizsgál­juk az életszínvonal-politika eredményeit, elmondhatjuk: ezen az úton haladtunk. Egerszegi Csaba Közös közlemény Losonczi Pál lengyelországi látogatásáról A külpolitikai helyzet • A SZOVJET—NYUGATNÉMET CSÚCSTALÁLKOZÓN !­ • több megállapodás született a két különböző társadalmi rendszerben élő ország vezetői között. Ezek közül a leglénye­gesebb az az egyezmény, amelyet a két állam vezetői a gazda­sági együttműködés továbbfejlesztéséről kötöttek. Lényegében a Szovjetunió és az NSZK 1970. augusztus 12-én kötött meg­állapodása továbbfejlesztéséről ván szó, gazdasági, ipari és mű­szaki területen. Az okmány tizenkét cikkelyt foglal magába. A leglényegesebb pontok közé tartozik például, hogy a két fél minden erőfeszítést megtesz az együttműködés elmélyítésére az energia kitermelésében azzal a céllal, hogy elősegítse jöven­dő szükségleteik teljesebb kielégítését. A két állam képviselői évente legalább egyszer felváltva találkoznak Moszkvában és Bonnban, hogy ellenőrizzék a most megkötött megállapodás és a január 17-én létrejött kölcsönös gazdasági, ipari és műszaki együttműködés teljesítésének menetét. Az 1971. szeptember 3-i négyoldalú megállapodásnak megfelelően a mostani megálla­podás a megszabott előírások szerint Nyugat-Berlinre is kiter­jed. A Szovjetunió és az NSZK vezetői között létrejött meg­állapodás egyébként az aláírás napján érvénybe lépett.­­ A26 ARAB ÁLLAMFŐK rabati csúcsértekezletével részle­­tesen foglalkozik a Pravda csütörtöki száma. Többek kö­zött megállapítja: a találkozó egyik eredménye, hogy áthidalták a Jordánia és a PFSZ között a közel-keleti rendezés ügyében fennálló nézetkülönbségeket. Nem váltak valóra ama borúlátó jóslatok — írja a lap —, amelyek szerint a palesztinai kérdés áthághatatlan akadály az arab egység megvalósítása felé vezető úton. A lap rabati tudósítója külön rámutat arra, hogy a ma­rokkói fővárosban világosan kijelentették: az arab államfők elutasítanak mindenfajta „részleges vagy elszigetelt” rendezési tervet. Követelik az izraeli csapatok teljes kivonását az 1967-ben megszállt arab területekről és Palesztina népe teljes jogainak helyreállítását. A rabati csúcstalálkozó egyébként megerősítette, hogy az érintett kormányok készek részt venni a Közel-Kelettel foglal­kozó genfi konferencián, mihelyt egybehangolták álláspontju­kat a Palesztinai Felszabadítási Szervezettel, valamint a két nagyhatalommal, a Szovjetunióval és az Egyesült Államokkal, mint a Biztonsági Tanács által hozott határozatok garantálóival. A csúcstalálkozó másik legfőbb eredménye lényegében az volt, hogy az arab vezetők kijelölték az Afrika-közi kapcsolatok to­vábbfejlesztésének konkrét intézkedéseit, a gazdasági segítség formáit olyan országok számára, amelyeknek számos nehézség­gel kell szembenézniük a kapitalista világban uralkodó valuta- és energiaválság miatt.­­ A KÖZÉP-EURÓPAI FEGYVERES ERŐK és fegyverzetek kölcsönös csökkentéséről tárgyaló delegációk csütörtökön újabb ülést tartottak Bécsben. A zárt ajtók mögötti megbeszé­lésről nem adtak ugyan ki hivatalos közleményt, de — az MTI jelentése szerint — kitudódott, hogy a Szovjetunió és a többi szocialista ország újabb kezdeményezésekkel igyekeznek köl­csönösen elfogadható megoldást találni a jelenleg vitatott kér­désekre. Munkatársunk varsói telefonjelentése : Befejeződött az Elnöki Tanács elnökének lengyelországi útja Varsó, október 31. Losonczi Pál, a Magyar Nép­­köztársaság Elnöki Tanácsának elnöke csütörtökön délelőtt — lengyelországi látogatásának negyedik napján — a Lengyel Egyesült Munkáspárt Központi Bizottságának székházában ta­lálkozott Henryk Jablonskival és Piotr Jaroszeviczcsel, a Mi­nisztertanács elnökével. A ba­ráti szívélyes légkörű megbe­szélésen részt vett Edward Babiuch, a Politikai Bizottság tagja, a KB titkára. Mieczys­­law Jagielski, a Politikai Bi­zottság tagja, miniszterelnök­helyettes, az Országos Tervbi­zottság elnöke, Stefan Olszows­­ki külügyminiszter, magyar részről pedig Roska István külügyminiszter-helyettes és Németi József, hazánk varsói nagykövete. Ezután a magyar küldöttség Varsó egyik legnagyobb üze­mébe, a hatezer dolgozót fog­lalkoztató Róza Luxemburg izzólámpagyárba látogatott el. A magyar vendégeket a gyár bejáratánál Witold Dryl, a LEMP varsói bizottságának titkára, Henryk Gawrowski ve­zérigazgató és Kristina Brons­­ka, a vállalati pártbizottság titkára fogadta. A gyár veze­tői elmondották, hogy üze­mükben a fényforrások gyár­tását már a húszas években el­kezdték. A háborús rombolá­sok következtében azonban a felszabadulás után csaknem mindent elölről kellett kezde­ni. A gyár ma nagy szériák­ban állít elő fénycsöveket, higanygázlámpákat, elektron­csöveket és adócsöveket. Természetesen szóba került a magyar rokonüzem, az Egyesült Izzó neve is, annál is inkább, mivel több részlegben lehetett látni Újpesten készült gépeket. A gyár vezetői el­mondták: éppen az idén szüle­tett megállapodás a lengyel és a magyar üzem között — ame­lyek külföldön a Polam, illetve Tungsram márkanevet viselik —, hogy egyes kis sorozatban gyártott cikkekből és félkész termékekből kölcsönösen szál­lítanak egymásnak. Megálla­podás készül a két üzem kö­zött a különféle izzólámpákat előállító gépsorok kooperációs gyártására is. A magyar delegáció tagjai megfigyelhették: az üzemben igen nagy súlyt helyeznek a hatékonyság javítására. Az egyik üzemrészben a követke­zőt olvashattuk a falon: „A mi devizánk a takarékosság!” A munkások tudják, hogy igen értékes alapanyagokkal dol­goznak, és évi egyszázaléknyi anyagmegtakarítás egymillió­kétszázezer zlotyt jelent. Az üzem alkalmazottainak 70 százaléka nő, és a vendé­gek megfigyelhették, hogy ez az arány a vezető posztokon állók között is megvan. Hogy mennyire az élenjáró üzemek közé tartozik e gyár, arról a következő tények is vallanak: itt vezettek be első ízben egy új bérezési formát, itt tértek át elsők között a rövidített munkahétre és a törzsgárda­­tagok fokozottabb megbecsülé­­sére, amelynek lényege, hogy az üzemben eltöltött évekkel arányosan nő az alapfizetésük. Amikor Losonczi Pál megkö­szönte a szívélyes vendéglá­tást, a részletes és őszinte tá­jékoztatást, utalt arra, hogy a két és többoldalú együttmű­ködés haszna ebben az üzem­ben is megmutatkozik. Ahhoz azonban, hogy a gazdaságossá­got, a versenyképességet mind a lengyel, mind a magyar üze­mek fokozni tudják, még job­ban ki kell aknázni a szocia­lista integrációban rejlő lehe­tőségeket. Csütörtökön délben Losonczi Pál és felesége varsói nagy­­követségünk épületében dísz­ebédet adott Henryk Jablonski és felesége tiszteletére. Losonczi Pál, felesége és kí­sérete délután repülőgépen ha­zautazott Varsóból. Búcsúzta­tására a magyar és lengyel nemzeti zászlókkal díszített re­pülőtéren megjelent Jablonski, az államtanács elnöke, Gucwa, a Szejm elnöke, Olszowski kül­ügyminiszter és más személyi­ségek. Ott volt Németi József, hazánk lengyelországi nagykö­vete. Az ünnepélyes búcsúztatás­nál díszszázad sorakozott fel és a zenekar eljátszotta a két or­szág himnuszát. Keserű Ernő Fogadtatás a Ferihegyi repülőtéren Losonczi Pál, a Népköztár­saság Elnöki Tanácsának elnö­ke csütörtökön — feleségével és kíséretével együtt — haza­érkezett Budapestre. Kíséreté­ben volt dr. Polinszky Károly oktatási miniszter. Bodonyi Pálné, az Elnöki Tanács tagja, a Hazafias Népfront budapesti bizottságának titkára. Roska István külügyminiszter-helyet­tes, Tordai Jenő külkereske­delmi miniszterhelyettes és Nagy Lajos, a Külügyminisz­térium protokollosztályának vezetője. A fogadtatásra a Ferihegyi repülőtéren megjelent Kisházi Ödön, az Elnöki Tanács he­lyettes elnöke. Cseterki Lajos, az Elnöki Tanács titkára, dr. Dimény Imre mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszter, Keserű Jánosné könnyűipari miniszter és Pója Frigyes kül­ügyminiszter. Jelen volt Jerzi Zielinski, a Lengyel Népköztár­saság budapesti nagykövetsé­gének ideiglenes ügyvivője. Losonczi Pál a megérkezés­kor sajtónyilatkozatot adott, és egyebek között ezeket mondot­ta: — Sok kellemes élménnyel gazdagodva tértünk haza négy­napos lengyelországi látogatá­sunkról. A lengyel vendéglátók által összeállított program jó lehetőséget biztosított arra, hogy ipari, mezőgazdasági és kulturális létesítmények meg­tekintése során találkozhattunk a lengyel társadalom különbö­ző rétegeihez tartozó emberek­kel, munkásokkal, parasztok­kal, az értelmiség különböző képviselőivel. — Mély benyomást tett ránk az a fejlődés, amelyet a Len­gyel Népköztársaságban ta­pasztaltunk. Őszinte elismerés illeti a lengyel népi hősi erőfe­szítéseit, amelyekkel a hitleri fasizmus által lerombolt orszá­got az elmúlt 30 év alatt gaz­daságilag fejlett, virágzó szo­cialista országgá változtatta.­­ Kétoldalú kapcsolataink áttekintése során azt tapasztal­tuk, hogy a népeink közötti ha­gyományos barátság örvende­tesen fejlődik és mindinkább szocialista tartalommal telítő­dik az élet minden területén. A magyar és a lengyel miniszter­­elnök legutóbbi találkozóján kialakult elhatározások — amelyek nagy jelentőségűek kapcsolataink fejlődése szem­pontjából —, rendben megva­lósulnak. — A nemzetközi helyzet idő­szerű kérdéseit azonos módon ítéljük meg a lengyel elvtár­sakkal, és közös céljaink meg­valósításáért együtt tevékeny­kedünk a nemzetközi élet kü­lönböző területein.­­ Utunk során Lengyelor­­szág-szerte mindenütt meleg barátsággal fogadtak bennün­ket, ami meggyőzően kifejez­te a lengyel népnek a magyar nép iránti szeretetét, megbe­csülését. A látogatás, úgy gon­dolom, jó szolgálatot tett né­peink hagyományos barátsága ügyének — fejezte be nyilatko­zatát Losonczi Pál. Közös közlemény Teljes nézetazonosság Varsóból jelenti az MTI: Losonczi Pál négynapos len­gyelországi látogatásáról követ­kező szövegű közös közleményt adták ki: Losonczi Pál, a Magyar Nép­­köztársaság Elnöki Tanácsának elnöke Henryk Jablonski, a Lengyel Népköztársaság Ál­lamtanácsa elnökének meghí­vására október 28—31-e között hivatalos, baráti látogatást tett Lengyelországban. Losonczi Pál eszmecserét folytatott Henryk Jablonski­val, a Lengyel Népköztársaság Államtanácsa elnökével. Meg­beszélést folytatott a LEMP Központi Bizottságában is, amelyen részt vett Henryk Jablonski, Piotr Jaroszewicz, Edward Babiuch, Mieczyslaw Jagielski, Stefan Olszowski, a Politikai Bizottság tagjai. A Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa elnöke meg­ismerkedett Varsó műemlékei­vel, új létesítményeivel és el­látogatott a Róza Luxemburg Izzólámpagyárba. Vidéki útja során meglátogatta Olsztynt és ott találkozott a mezőgazdasá­gi-műszaki akadémia tanárai­val és diákjaival, ellátogatott a krlowói állami gazdaságba, továbbá megtekintette a grün­­waldi csatamezőt. A Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsának elnökét mindenütt szívélyes barátság­gal fogadták. Losonczi Pál és Henryk Jab­lonski a tárgyalások során tá­jékoztatta egymást országa belső helyzetéről, áttekintette a kétoldalú kapcsolatok fejlő­dését és véleményt cserélt a nemzetközi helyzet időszerű kérdéseiről. Elismeréssel értékelte a két testvérpárt kongresszusi hatá­rozatainak megvalósítását, a lengyel és magyar népnek a szocializmus építésében elért eredményeit. A két elnök megállapította:

Next