Magyar Nemzet, 1974. november (30. évfolyam, 256-280. szám)
1974-11-01 / 256. szám
Ára: 80 fillérMagyar Nemzet A HAZAFIAS NÉPFRONT LAPJA Péntek 1974. november XXX. évfolyam 256. szám Négy év tükre Ha Shakespeare közgazdász lett volna, akkor a hamleti monológ ismert kérdését, a „lenni vagy nem lenni”-t kiegészítette volna a következővel: Igen, igen, ha már vagyunk, akkor hogyan is élünk? Ez itt a kérdés! Persze, a dán királyfinak minden bizonnyal nem voltak megélhetési problémái, mégsem volt boldog. Ebből már le is vonhatjuk azt a következtetésünket: a boldogság, megelégedettség nem a minél magasabb életszínvonal következménye. Egy azonban bizonyos, ha életszínvonalunk nem emelkedik rendszeresen, akkor nem lehetünk elégedettek. A hogyan élünk megválaszolása az első pillanatra igen egyszerűnek tűnik. Ebben a témában mindenki otthon érzi magát, mindenki érdekelt és mindenki szakértő. A közgazdászok és a statisztikusok azonban — talán azért, mert nem saját, hanem mások életszínvonalának megítéléséről van szó — elfogulatlanabbul vitatkoznak azon, hogyan, mivel mérjék az életszínvonal alakulását. Már az a tény is bonyolítja az ügyet, hogy az életszínvonalat önmagában nem tudjuk mérni, hanem csak összetevőit. Az ezekből összeállított kép tükrözheti hűen életünk alakulását, eredményeinket, gondjainkat. Az életszínvonal összetevőinek tekinthetők mindazon tényezők, amelyek az emberek anyagi, szellemi, egészségügyi, kulturális szükségleteinek kielégítésében közvetlen szerepet játszanak. Életszínvonalunk változását elsősorban jövedelmünkön és fogyasztásunkon keresztül ítéljük meg. Nemrég jelent meg a Központi Statisztikai Hivatalnak egy kiadványa, amely a számok tükrében vizsgálta életkörülményeink alakulását. Az elmúlt évben a lakosság egy személyre jutó jövedelme átlagosan 25 250 forint volt. Ez az összeg — 1973-as vásárlóerőn számítva — 1965- höz képest 50 százalékos növekedést jelent. A jövedelmek emelkedése összegében is túlszárnyalta az 1950— 1965 közötti fejlődést. A reáljövedelem évi növekedési üteme meggyorsult és 1973-ban elérte az 5 százalékot. Az idén is ennyi várható. Az 1973—1974-ben végrehajtott széles körű bérintézkedések egyben a párt és a kormány rétegpolitikai céljait is szolgálják. Emelték a pedagógusok, orvosegészségügyiek, vasutasok, az államigazgatásban, a helyi közlekedésben dolgozók fizetését. A legjelentősebb bérintézkedés a múlt év március elsején lépett életbe, amikor az állami iparban és az állami kivitelező építőiparban dolgozó munkások és közvetlen termelésirányítók részesültek központi béremelésben. A pénzjövedelmek emelkedése mellett azonban nőttek a társadalmi juttatásokra fordított összegek is. A természetbeni juttatásokat hajlamosak vagyunk természetesnek venni és nem értékeljük annyira, mint például a fizetésemelést. Szocialista államunk részéről valóban természetes, hogy egyre többet költ orvosi ellátásra, iskolára, kollégiumra,bölcsődére, óvodára, üzemi étkezésre, a tömegközlekedés fejlesztésére. Hogy ez a szociálpolitika mit jelent, csak akkor tudnánk meg igazából, ha mindenért a teljes árat kellene megfizetnünk. Fogyasztásunkat vizsgálva megállapíthatjuk, hogy egyre többet költenek a családok tartós javakra. Abszurdnak tűnik, de érthető, hogy az elmúlt három évben a legdrágább tartós fogyasztási cikk, a személygépkocsi volt a legkelendőbb. 1973- ban csaknem kétszer annyi autót — 67 300 darabot — vásárolt a lakosság, mint 1970-ben. Tovább javul az otthonok gépesítettsége is. Míg 1970-ben 100 háztartásra 55 mosógép, 53 televízió és 32 hűtőszekrény, addig 1973-ban már 65 mosógép, ugyanennyi televízió és 53 frizsider jutott. Jelentősen meggyorsult a lakásépítés üteme is. Tavaly a tervezettnél több, 85 ezer lakás épült fel. Javult a lakások felszereltsége. A múlt évben felépített lakásoknak csak 8,3 százaléka volt egyszobás, 30,6 százaléka pedig három- vagy annál több szobás. Kellőképpen számszerűsíthetők az egészségügyi, szociális és kulturális ellátás fejlesztésének eredményei is. Az óvodák befogadóképessége az elmúlt három évben 46 ezerrel bővült. Ez már most meghaladja a negyedik ötéves terv előirányzatát. Mindezek ellenére csak az óvodáskorúak kétharmadának elhelyezésére volt lehetőség. Szembeszökő a fejlődés az oktatás területén. Ma már az általános iskolát végzettek 90 százaléka középfokon tovább tanul. A főiskolai és egyetemi hallgatók száma 1960-hoz képest megduplázódott. A felsőoktatási intézményekbe felvett hallgatók 55 százaléka fizikai dolgozók gyereke. Akadnak gondok is, például az egészségügy területén, elmaradás tapasztalható a fekvőbeteg-ellátásban. Az ötéves terv első három évében mindössze 2200-zal lett több kórházi ágy. Ugyanekkor emelkedett a tízezer lakosra jutó orvosok száma. Életszínvonal-politikánk kiemelkedő eredménye, hogy növekvő jövedelmeinkért kevesebb ideig dolgozunk. 1968 óta 2,3 millió munkavállalónak, a teljes munkaidőben foglalkoztatottak 61 százalékának csökkentették munkaidejét heti 44 órára. A csökkentett munkaidőt az idén kiterjesztették a kereskedelemre, a postára és a szolgáltató szervezetekben dolgozókra is. 1977-ig még egyéb foglalkozási ágakban is bevezetik a 44 órás rendszert. Az életszínvonal összetevőit vizsgálva, megállapíthatjuk, hogy életkörülményeink az MSZMP X. kongresszusa határozatának megfelelően alakultak. A határozatban olvasható: a termelés emelésével összhangban növelni kell a nép jólétét, gazdagítani életét, biztosítani műveltségének gyarapítását. Ha visszatekintünk az 1970. november óta eltelt időre és a realitások talaján maradva, vizsgáljuk az életszínvonal-politika eredményeit, elmondhatjuk: ezen az úton haladtunk. Egerszegi Csaba Közös közlemény Losonczi Pál lengyelországi látogatásáról A külpolitikai helyzet • A SZOVJET—NYUGATNÉMET CSÚCSTALÁLKOZÓN ! • több megállapodás született a két különböző társadalmi rendszerben élő ország vezetői között. Ezek közül a leglényegesebb az az egyezmény, amelyet a két állam vezetői a gazdasági együttműködés továbbfejlesztéséről kötöttek. Lényegében a Szovjetunió és az NSZK 1970. augusztus 12-én kötött megállapodása továbbfejlesztéséről ván szó, gazdasági, ipari és műszaki területen. Az okmány tizenkét cikkelyt foglal magába. A leglényegesebb pontok közé tartozik például, hogy a két fél minden erőfeszítést megtesz az együttműködés elmélyítésére az energia kitermelésében azzal a céllal, hogy elősegítse jövendő szükségleteik teljesebb kielégítését. A két állam képviselői évente legalább egyszer felváltva találkoznak Moszkvában és Bonnban, hogy ellenőrizzék a most megkötött megállapodás és a január 17-én létrejött kölcsönös gazdasági, ipari és műszaki együttműködés teljesítésének menetét. Az 1971. szeptember 3-i négyoldalú megállapodásnak megfelelően a mostani megállapodás a megszabott előírások szerint Nyugat-Berlinre is kiterjed. A Szovjetunió és az NSZK vezetői között létrejött megállapodás egyébként az aláírás napján érvénybe lépett. A26 ARAB ÁLLAMFŐK rabati csúcsértekezletével részletesen foglalkozik a Pravda csütörtöki száma. Többek között megállapítja: a találkozó egyik eredménye, hogy áthidalták a Jordánia és a PFSZ között a közel-keleti rendezés ügyében fennálló nézetkülönbségeket. Nem váltak valóra ama borúlátó jóslatok — írja a lap —, amelyek szerint a palesztinai kérdés áthághatatlan akadály az arab egység megvalósítása felé vezető úton. A lap rabati tudósítója külön rámutat arra, hogy a marokkói fővárosban világosan kijelentették: az arab államfők elutasítanak mindenfajta „részleges vagy elszigetelt” rendezési tervet. Követelik az izraeli csapatok teljes kivonását az 1967-ben megszállt arab területekről és Palesztina népe teljes jogainak helyreállítását. A rabati csúcstalálkozó egyébként megerősítette, hogy az érintett kormányok készek részt venni a Közel-Kelettel foglalkozó genfi konferencián, mihelyt egybehangolták álláspontjukat a Palesztinai Felszabadítási Szervezettel, valamint a két nagyhatalommal, a Szovjetunióval és az Egyesült Államokkal, mint a Biztonsági Tanács által hozott határozatok garantálóival. A csúcstalálkozó másik legfőbb eredménye lényegében az volt, hogy az arab vezetők kijelölték az Afrika-közi kapcsolatok továbbfejlesztésének konkrét intézkedéseit, a gazdasági segítség formáit olyan országok számára, amelyeknek számos nehézséggel kell szembenézniük a kapitalista világban uralkodó valuta- és energiaválság miatt. A KÖZÉP-EURÓPAI FEGYVERES ERŐK és fegyverzetek kölcsönös csökkentéséről tárgyaló delegációk csütörtökön újabb ülést tartottak Bécsben. A zárt ajtók mögötti megbeszélésről nem adtak ugyan ki hivatalos közleményt, de — az MTI jelentése szerint — kitudódott, hogy a Szovjetunió és a többi szocialista ország újabb kezdeményezésekkel igyekeznek kölcsönösen elfogadható megoldást találni a jelenleg vitatott kérdésekre. Munkatársunk varsói telefonjelentése : Befejeződött az Elnöki Tanács elnökének lengyelországi útja Varsó, október 31. Losonczi Pál, a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsának elnöke csütörtökön délelőtt — lengyelországi látogatásának negyedik napján — a Lengyel Egyesült Munkáspárt Központi Bizottságának székházában találkozott Henryk Jablonskival és Piotr Jaroszeviczcsel, a Minisztertanács elnökével. A baráti szívélyes légkörű megbeszélésen részt vett Edward Babiuch, a Politikai Bizottság tagja, a KB titkára. Mieczyslaw Jagielski, a Politikai Bizottság tagja, miniszterelnökhelyettes, az Országos Tervbizottság elnöke, Stefan Olszowski külügyminiszter, magyar részről pedig Roska István külügyminiszter-helyettes és Németi József, hazánk varsói nagykövete. Ezután a magyar küldöttség Varsó egyik legnagyobb üzemébe, a hatezer dolgozót foglalkoztató Róza Luxemburg izzólámpagyárba látogatott el. A magyar vendégeket a gyár bejáratánál Witold Dryl, a LEMP varsói bizottságának titkára, Henryk Gawrowski vezérigazgató és Kristina Bronska, a vállalati pártbizottság titkára fogadta. A gyár vezetői elmondották, hogy üzemükben a fényforrások gyártását már a húszas években elkezdték. A háborús rombolások következtében azonban a felszabadulás után csaknem mindent elölről kellett kezdeni. A gyár ma nagy szériákban állít elő fénycsöveket, higanygázlámpákat, elektroncsöveket és adócsöveket. Természetesen szóba került a magyar rokonüzem, az Egyesült Izzó neve is, annál is inkább, mivel több részlegben lehetett látni Újpesten készült gépeket. A gyár vezetői elmondták: éppen az idén született megállapodás a lengyel és a magyar üzem között — amelyek külföldön a Polam, illetve Tungsram márkanevet viselik —, hogy egyes kis sorozatban gyártott cikkekből és félkész termékekből kölcsönösen szállítanak egymásnak. Megállapodás készül a két üzem között a különféle izzólámpákat előállító gépsorok kooperációs gyártására is. A magyar delegáció tagjai megfigyelhették: az üzemben igen nagy súlyt helyeznek a hatékonyság javítására. Az egyik üzemrészben a következőt olvashattuk a falon: „A mi devizánk a takarékosság!” A munkások tudják, hogy igen értékes alapanyagokkal dolgoznak, és évi egyszázaléknyi anyagmegtakarítás egymilliókétszázezer zlotyt jelent. Az üzem alkalmazottainak 70 százaléka nő, és a vendégek megfigyelhették, hogy ez az arány a vezető posztokon állók között is megvan. Hogy mennyire az élenjáró üzemek közé tartozik e gyár, arról a következő tények is vallanak: itt vezettek be első ízben egy új bérezési formát, itt tértek át elsők között a rövidített munkahétre és a törzsgárdatagok fokozottabb megbecsülésére, amelynek lényege, hogy az üzemben eltöltött évekkel arányosan nő az alapfizetésük. Amikor Losonczi Pál megköszönte a szívélyes vendéglátást, a részletes és őszinte tájékoztatást, utalt arra, hogy a két és többoldalú együttműködés haszna ebben az üzemben is megmutatkozik. Ahhoz azonban, hogy a gazdaságosságot, a versenyképességet mind a lengyel, mind a magyar üzemek fokozni tudják, még jobban ki kell aknázni a szocialista integrációban rejlő lehetőségeket. Csütörtökön délben Losonczi Pál és felesége varsói nagykövetségünk épületében díszebédet adott Henryk Jablonski és felesége tiszteletére. Losonczi Pál, felesége és kísérete délután repülőgépen hazautazott Varsóból. Búcsúztatására a magyar és lengyel nemzeti zászlókkal díszített repülőtéren megjelent Jablonski, az államtanács elnöke, Gucwa, a Szejm elnöke, Olszowski külügyminiszter és más személyiségek. Ott volt Németi József, hazánk lengyelországi nagykövete. Az ünnepélyes búcsúztatásnál díszszázad sorakozott fel és a zenekar eljátszotta a két ország himnuszát. Keserű Ernő Fogadtatás a Ferihegyi repülőtéren Losonczi Pál, a Népköztársaság Elnöki Tanácsának elnöke csütörtökön — feleségével és kíséretével együtt — hazaérkezett Budapestre. Kíséretében volt dr. Polinszky Károly oktatási miniszter. Bodonyi Pálné, az Elnöki Tanács tagja, a Hazafias Népfront budapesti bizottságának titkára. Roska István külügyminiszter-helyettes, Tordai Jenő külkereskedelmi miniszterhelyettes és Nagy Lajos, a Külügyminisztérium protokollosztályának vezetője. A fogadtatásra a Ferihegyi repülőtéren megjelent Kisházi Ödön, az Elnöki Tanács helyettes elnöke. Cseterki Lajos, az Elnöki Tanács titkára, dr. Dimény Imre mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszter, Keserű Jánosné könnyűipari miniszter és Pója Frigyes külügyminiszter. Jelen volt Jerzi Zielinski, a Lengyel Népköztársaság budapesti nagykövetségének ideiglenes ügyvivője. Losonczi Pál a megérkezéskor sajtónyilatkozatot adott, és egyebek között ezeket mondotta: — Sok kellemes élménnyel gazdagodva tértünk haza négynapos lengyelországi látogatásunkról. A lengyel vendéglátók által összeállított program jó lehetőséget biztosított arra, hogy ipari, mezőgazdasági és kulturális létesítmények megtekintése során találkozhattunk a lengyel társadalom különböző rétegeihez tartozó emberekkel, munkásokkal, parasztokkal, az értelmiség különböző képviselőivel. — Mély benyomást tett ránk az a fejlődés, amelyet a Lengyel Népköztársaságban tapasztaltunk. Őszinte elismerés illeti a lengyel népi hősi erőfeszítéseit, amelyekkel a hitleri fasizmus által lerombolt országot az elmúlt 30 év alatt gazdaságilag fejlett, virágzó szocialista országgá változtatta. Kétoldalú kapcsolataink áttekintése során azt tapasztaltuk, hogy a népeink közötti hagyományos barátság örvendetesen fejlődik és mindinkább szocialista tartalommal telítődik az élet minden területén. A magyar és a lengyel miniszterelnök legutóbbi találkozóján kialakult elhatározások — amelyek nagy jelentőségűek kapcsolataink fejlődése szempontjából —, rendben megvalósulnak. — A nemzetközi helyzet időszerű kérdéseit azonos módon ítéljük meg a lengyel elvtársakkal, és közös céljaink megvalósításáért együtt tevékenykedünk a nemzetközi élet különböző területein. Utunk során Lengyelország-szerte mindenütt meleg barátsággal fogadtak bennünket, ami meggyőzően kifejezte a lengyel népnek a magyar nép iránti szeretetét, megbecsülését. A látogatás, úgy gondolom, jó szolgálatot tett népeink hagyományos barátsága ügyének — fejezte be nyilatkozatát Losonczi Pál. Közös közlemény Teljes nézetazonosság Varsóból jelenti az MTI: Losonczi Pál négynapos lengyelországi látogatásáról következő szövegű közös közleményt adták ki: Losonczi Pál, a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsának elnöke Henryk Jablonski, a Lengyel Népköztársaság Államtanácsa elnökének meghívására október 28—31-e között hivatalos, baráti látogatást tett Lengyelországban. Losonczi Pál eszmecserét folytatott Henryk Jablonskival, a Lengyel Népköztársaság Államtanácsa elnökével. Megbeszélést folytatott a LEMP Központi Bizottságában is, amelyen részt vett Henryk Jablonski, Piotr Jaroszewicz, Edward Babiuch, Mieczyslaw Jagielski, Stefan Olszowski, a Politikai Bizottság tagjai. A Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa elnöke megismerkedett Varsó műemlékeivel, új létesítményeivel és ellátogatott a Róza Luxemburg Izzólámpagyárba. Vidéki útja során meglátogatta Olsztynt és ott találkozott a mezőgazdasági-műszaki akadémia tanáraival és diákjaival, ellátogatott a krlowói állami gazdaságba, továbbá megtekintette a grünwaldi csatamezőt. A Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsának elnökét mindenütt szívélyes barátsággal fogadták. Losonczi Pál és Henryk Jablonski a tárgyalások során tájékoztatta egymást országa belső helyzetéről, áttekintette a kétoldalú kapcsolatok fejlődését és véleményt cserélt a nemzetközi helyzet időszerű kérdéseiről. Elismeréssel értékelte a két testvérpárt kongresszusi határozatainak megvalósítását, a lengyel és magyar népnek a szocializmus építésében elért eredményeit. A két elnök megállapította: