Magyar Nemzet, 1974. november (30. évfolyam, 256-280. szám)

1974-11-13 / 265. szám

Szerda, 1974. november 13.. Ott, ahol az alma terem Az alma több egyszerű gyümölcsnél. A szabolcsi alma sokszorosan több annál. Íze, zamata, elállóképessége a gyümölcsök királynőjévé teszik. Emlékszem — egy bécsi kirakatban láttam jó néhány éve —: narancs „rabszolgákból” rakott piramis tetején ott trónolt a mi csodálatosan fénylő testű, tűzpiros színű starkingunk. Olyan büszke voltam rá, mintha a húgom vagy a menyasszonyom nyerte volna el a Miss Európa címet Az alma több mint egyszerű gyümölcs. Szimbólum is, sok ezer éve. Az ószövetségi Biblia szerint Éva szakította le először a tudás fájáról. Tehát az almának már korai eleink is csodás erőt tulajdonítottak. Pedig akkoriban még aligha kóstolhatták a nyírt, beregi kertek termését. Azon is el lehet gondolkodni, miért csupa női hasonlat gyűlik a tollam alá az almával kapcsolatban? Talán Éva anyánk miatt?... Ám akkor annak is érdemes volna utánajárni, hogy azok a nagyon régi emberek miért nem Ádámmal szakíttatták le az almát? Na, mindegy, mindez régen volt, de az alma problémája máig a miénk. Az idén különösen. A rendkívül rapszodikus időjárás alaposan próbára tette a Szabolcs-Szatmár megyei almatermelők dolgát. Igencsak viharvert kertek mellett visz el az utunk. Mintha az embert újra ki akarnák űzni a Paradicsomból. Minden tiszteld azoké... Nem véletlen, hogy a rádió október 28-án, Nyíregyházán tartott sajtókonferenciáján is az egy órának legalább egyharmadában az alma körül folyt a szó. Dr. Pénzes János, a megyei tanács elnöke a feltett kérdésre adott egyik válaszában külön hangsúlyozta, hogy a szabolcsi téeszek életébe sorsdöntő módon és erővel szól bele az almatermés menynyisége és minősége. Régi barátom, jó ismerősöm, Szepesi János, a Hungarofruct kitűnő szakértője, áruforgalmi előadója, a téma egyik legavatottabb embere. Azt is tudtam róla, hogy augusztustól májusig „együtt él” az almával, ott a szomszédban, a mátészalkai MÉK telepén, így történt, hogy felkerestem. Nem tagadom, hogy a nagy vizek láttán és a hallottak után egy kevés szorongással kértem bebocsátást a portán. Már a telep rendezett külső képe is megnyugtatott. Az üzem automata gépsorainak örökmozgó járása még inkább. Egy ideig elnézegettem a szállítószalagon utazó, medencében fürdőző különböző nagyságú és színű almák útrakészülődését, majd bekopogtattam az irodába. A barátom örömmel fogadott, de nem egészen jókedvűen. Mintha le is fogyott volna egy keveset. Arról volt híres, ha nevet, vele nevet — beleremeg — a pocakja. Most nem nevet, s nem nagyon van pocakja. — Minden tisztelet azoké az embereké, akik az almát az idén is beszállították ide. Azt a küzdelmet mindenkinek látnia kellett volna. De ha valaki nagyon akarja, még most is láthatja — így kezdi a beszélgetést. , Nem engedem, hogy a pátosz eluralkodjék rajtunk. — Lesz almánk, vagy nem lesz? — szegezem egyenesen mellének a kérdést. Olyan döbbenten néz rám, mint akit a becsületében sértettek vérig. — Már hogyne lenne!? — nem azért vagyunk itt, hogy a szürke eget meg az esőt nézzük. Ami az almát fiatalon tartja Újra végignézem — most már a szakértő kíséretében — mi minden történik az almával, amíg szálon-, illetve exportképes lesz. Úgy mosdatják, öltöztetik, mint a menyasszonyt az esküvője előtt. Annyi a különbség, hogy a munka nagyját a mindentudó automata gépek végzik el. Az asszonyokra, lányokra inkább már csak a mustrálás marad: ellenőrzik — de minden egyes almával szembenézve, mindet kézbe véve — nem hibázott-e a gép? 1970 augusztusában avatták ezt a nagyon korszerű, szemnek is szép telepet. Egy-egy szezonban négyezer vagon alma fordul meg itt, tölt el többkevesebb időt a hűtőkamrákban. Impozánsan nagyszabású birodalom az is. Tiszteletet ébresztő. Sugárútnyi szélességű, nagyon hosszú néma folyosó, két oldalán és mennyezetén különböző méretű csövek hálózata vezet egy-egy nehéz vasajtóval lezárt, öt-hat lépcsőn megközelíthető hűtőkamrához. Kettőben közülük látogatást tettünk. A hőmérséklet egy-két fok között váltakozhat. Ha ennél több vagy kevesebb, az automatára kapcsolt ventillátorok működésbe lépnek, és rendet csinálnak. Tanúja voltam, hogy megteszik. Bementünk volna egy harmadik tárolóba is, de a kísérőül szegődött fiatal hűtőgépmester figyelmeztetett, hogy oda tilos a bemenet. Ott az almát gázzal — CO-vel — kezelik. Ez a módszer ugyanis olyan fiatalon tartja, mintha még le sem szakították volna. Egy-egy hűtőkamrában 85 vagon szabolcsi starking és Jonatán készülődik az utazásra. Lenyűgöző látvány, lentről a dróthálóból font hídról letekintve. Tömény almaidat és szédítő mélység. A hajó a tengeren nem vár Szepesi Jánosnak jubileumi éve ez. Éppen negyedszázada, 1949-ben kezdett el az almával és egyéb nyári gyümölccsel foglalkozni. Egy érdekesség: nem a nyírségi homokon ringatták a bölcsőjét, Szekszárdon született. Amit ■ a dunántúli lankákon, dombokon gyerekként megtanult, előbb az Agrimpexnél, később a Terimpexnél, most pedig a Hungarofructnál hasznosítja. A rangját, beosztását, munkaterületét még ő maga sem tudja egyértelműen meghatározni. Én a szabolcsi alma legjobb propagandistájának nevezném ki. Mátészalkán öt éve kezdte el a brazil exportot. Az ottani üzletkötő azóta is visszajár ide. Olvastam sorait az egyik szocialista brigád naplójában is. Nagyon elégedett sorok voltak. Szepesi János pedig nagyon szigorú. A két jelenség szorosan összefügg. A hűtővagonok sorát járjuk, motoros targoncák hordják az almával teli ládákat. A Brazíliába címzett vagonsor végén emberek szedik kifelé a ládából az almát. Nagyon jóképű, rokonszenves fiatalember nézi fancsali képpel a műveletet. Üdvözli „Jani bácsit”, bemutatkozunk. Kiderül, hogy Partha Sándor, az őri Petőfi Tszfőkertésze. — Most nem boldog — mondja a barátom. — Hiába magyaráztam neki is évekig, amíg itt dolgozott a kezem alatt, hogy csak hibátlan áruval lehet nyerni, a vevőt megtartani. Most a Szovjetunióból visszaérkezett ez a tétel, át kell válogatni. Melegh Gábor, a MÉK-telep vezetője: Tőle tudom meg, hogy 535 az itt dolgozók száma, többségükben nő. Huszonnyolc év az átlagéletkor. Háromezer forint körül van egy-egy brigádvezető havi fizetése, de a legügyesebb válogató asszonyok, lányok 3500 forintot is megkeresnek. Az együttműködés harmonikusan zökkenőmentes a Hungarofruct küldöttével. Ha jelzi, hogy szükség van rá, mert a hajó a tengeren nem vár, még a több gyermekes családanyák is vállalják a túlórázást, vagy a szombat-vasárnapi műszakot. A családanyákról jut eszébe a vezetőnek: 83 asszonyuk várandós jelenleg. Igazán szépet mond erről Melegh Gábor. — Az igazgató fejének gond, de a szívének nagy öröm, amikor néhány hónap múlva viszszajönnek, és bemutatják a „termést”. A termés emlegetésekor viszont — hiába, ez már szakmai ártalom — megint az alma jut az exportőr eszébe. A kötött talajú beregi kertekben ott-jártamkor még jókora mennyiség leszedve várta az időjárás jobbrafordulását, hogy a szállítóeszközök odajuthassanak. Reméljük, azóta odajutottak. Fontos lenne. Az alma, a szabolcs-szatmári emberek, mindannyiunk érdekében. Csillag István Magyar Nemzet Önműködő kisberendezések szennyvíztisztításra Gyakran hallunk arról, hogy kempingekben, üdülőkben, s általában csatornázatlan területen sok gondot okoz a szennyvíz elhelyezése és elszállítása. Többnyire valamilyen ülepítő medencében gyűjtik össze a szennyvizet, amelyet aztán a „szippantó”kocsik szállítanak tova — kellemetlen illatok kíséretében, nem ritkán naponta több fordulóval. Helyenként gyűjtőmedence sincs és a bűzös, fertőzött vizek szabadon elfolynak a környezetbe. Külföldön már vannak jól bevált, előgyártott, műanyagból és fémből készített, gyorsan letelepíthető automata tisztítóberendezések, amelyek szükségtelenné teszik a szennyvíz elszállítását, s egyben a közegészségügyi és a környezetvédelmi szempontoknak is tökéletesen megfelelnek. Rendeltetésük, hogy elsősorban a csatornázatlan területeken — kisebb és közepes nagyságú falvakban, üdülőtelepeken, kempingekben, iskolákban, kórházakban — megoldják a szennyvízgondot. Nem lebecsülendő előnyük, hogy az ipari sorozatgyártás eredményeképp lényegesen olcsóbbak, mint a hagyományos tisztítóművek. Egykét hét alatt üzembe helyezhetők. S a szakemberek szerint igen jó teljesítménnyel, 90 százalékos tisztítási hatásfokkal dolgoznak. A különféle típusokat széleskörűen alkalmazzák Svédországban, Belgiumban, Hollandiában, az NSZK-ban, Finnországban ... Az idei lipcsei vásáron Csehszlovákia is bemutatott egy konstrukciót. Kérdés, meghonosodhatnak-e hazánkban is? — Minden bizonnyal: igen! Az Országos Műszaki Fejlesztési Bizottság ugyanis támogatást adott ötféle külföldi szennyvíztisztító berendezés beszerzésére, azzal a céllal, hogy kialakíthassuk a hazai gyártási feltételeknek leginkább megfelelő típust — tájékoztat Simon Ferenc, az OVH műszaki fejlesztési és tervezési osztályának főmérnöke. — A kooperációs tárgyalások folyamatban vannak. Jelenleg nyolc ilyen automata kisberendezés van az országban. Alkalmazásuk mindenekelőtt a védett területeken szükségszerű. A foszfor és nitrogén vegyületek eltávolítására alkalmas — az úgynevezett harmadik tisztítási fokozat — eszközeivel kiegészítve is üzemeltethetők. Ez esetben a távozó, megtisztított szennyvíz már nyugodtan bevezethető a befogadó, tóba vagy folyóba. Általában 5—700 lakosra kell számolni egy automata kisberendezést. A mini-tisztítótelepek párhuzamosan egymáshoz kapcsolva ötezer fős település szennyvizeit is képesek hatástalanítani. Felkészülés négy év alatt Termelésszervezés számítógéppel A Taurus Gumiipari Vállalat az ipari koncentráció során, 1963-ban vált országos nagyvállalattá. Hat gyára van, saját kutatóintézete és kereskedelmi központja. Mintegy tízezer fajta terméket állít elő 30 ezer féle alapanyag és alkatrész felhasználásával. Évi árbevétele ötmilliárd forint. Gyárai szétszórtan, három városban és Budapesten helyezkednek el Nem nehéz belátni, hogy ezt a nagy és bonyolult szervezetet, amely tizenkétezer embernek ad megélhetést, csak jól átgondolt folyamatszervezéssel, megfelelő szervezeti felépítéssel és információs rendszerrel lehet működtetni. Ezeket a roppant szervezési feladatokat már csak nagy teljesítményű elektronikus számítógép segítségével lehet megoldani. A Taurusnál is felvetődött a „hogyan” tovább. Ebben segítséget nyújtott az Országos Műszaki Fejlesztési Bizottság, amely 1972-ben egy svájci szervező céget bízott meg „villámanalízis” készítésével néhány magyar iparvállalatról, annak megállapítására, mennyire alkalmasak számítógépes irányítási rendszer befogadására. A felmérés során a svájci szakemberek a Taurusra is szervezési javaslatot dolgoztak ki, amely olyan jól sikerült, hogy a vállalat 3 éves szerződést kötött a szervezőintézettel a javaslat bevezetésére és alkalmazására. A szerződés tárgya: elektronikus adatfeldolgozással működő integrált tervezési, elszámolási és információs rendszer bevezetése az elkészített keretjavaslat alapján. Elméletgyártás helyett A keretjavaslatban foglaltakat beépítették a vállalat középtávú tervébe. Jelenleg a külföldi szakemberek szervezési munkájuk kellős közepén tartanak, így nem a munka eredményeiről, hanem az eddigi tapasztalatokról beszélgettünk Varga Lászlónéval, a Taurus gazdasági vezérigazgató-helyettesével. • A svájci szervezőknek még 1972-ben elkészített keretjavaslata kész koncepció a vállalat termelés- és vezetésszervezésére — mondja. — Ezután kezdődött az a hároméves munka, amelynek során a vállalat eddigi szervezetét a komputerek megfelelő kibernetikai alapokra helyezik. Ez azt jelenti, hogy a vállalati feladatokat és az ezeket ellátó osztályokat nem funkciójuk szerint alakítják ki, hanem annak megfelelően, hogy hosszútávú elvi, rövidtávúvégrehajtási vagy informatívellenőrző tevékenységet látnak-e el, így minden egyes osztály feladata és felelőssége pontosan meghatározható. A vállalati szervezet kialakítása során készítjük el az anyag-, áru-, költség- és eredményelszámolási rendszer számítógépre vitelét. Ennek eredményeképpen jön létre az úgynevezett vezetési-információs rendszer, amely minden vezetőnek gyors és megfelelő tájékoztatást ad. A cél, hogy a gazdasági és műszaki vezetés a gyorsan változó körülmények között ,,naprakész” információkat kapjon, így a változásokra időben reagáljan, és a tervben rögzített céljait meg tudja valósítani. Mindehhez az szükséges, hogy az operatív területeket a számítógép irányítsa. Az olyan rutinkérdéseket például, hogy van-e anyag a raktáron, egy gép, vagy munkaerő kiesése okoz-e zavart a termelésben, a gépnek kell megválaszolnia. A tévedéseket is kalkulálják A svájci szakemberek nem elméleti modellt kívánnak a gyakorlatba bevezetni. Egy vállalat optimális szervezésének előfeltétele — hangsúlyozzák — a kompromisszumokra való készség az elméleti modell és a gyakorlat részéről. Amíg az üzemekben emberek dolgoznak, érvényes az a törvény, hogy alkalmazkodni kell adott és megváltozhatatlan helyzetekhez. Ilyen például egy nehezen pótolható szakember lelki alkata. Az emberközpontúságnak az ideális szervezési rendszer ellenére is érvényesülnie kell. Ha az elmélet nem valósítható meg a gyakorlatban, akkor semmit sem ér. A szervezők tevékenységének súlypontja a vállalat munkásainak, vezetőinek és szervezőinek a betanítása. Egy hálótervet dolgoztak ki, amelyben rögzítették a szervezés lebonyolításának sorrendjét, a határidőket, valamint azt, hogy az érintett dolgozókat mennyi ideig kell betanítani új típusú feladataik elvégzésére. A hálóterv három fő részből áll. Az első a termeléshez kapcsolódó anyagiinformációs rendszer kidolgozása. Ez felöleli a megrendeléstől az értékesítésig az öszszes alap- és félkészanyagok, valamint a készáru mozgását. Az információs rendszer, a tervek szerint, a jövő év első negyedére már elkészül. A szervezési munka második fő része az üzemgazdasági információs rendszer megteremtése. Ennek célja a határköltség-számítás elvén alapuló, cikkenkénti eredményszámítás számítógépes megvalósítása. A harmadik feladat a termelésirányítás és tervezési rendszer kialakítása. Az egész szervezésnek ez a legmunkaigényesebb területe. Valamennyi gyártmány és technológia adatait a gép „memóriájában” tárolják majd. A cél, hogy az értékesítési tervek alapján a havi programot is géppel készíthessék, gyáranként tudják számolni a létszámot, az anyagok a kapacitást mindezek terv- és tényszámait egybevethessék, ezek alapján intézkedhessenek. Komputerre várva Az eddigi felmérő, az anyagokkal és költségekkel számot vető munkák során számos ésszerűtlenségre derült fény. Például az Abroncsgyár 1200 fajta termékéből 800 ékszíj volt. Amíg ez a gyártmányválaszték 70 százalékát tette ki, addig a termelési érték két százalékát sem képviselte. A termékek összeírása és rangsorolása alapján az elmúlt két évben 4500 kis sorozatú cikk gyártását szüntették meg. A termékválaszték ésszerű csökkentése és a gazdaságosabb cikkek gyártásának növelése már eddig is olyan eredményeket hozott, amelyek már előre megtérítették a szervezés költségeit. A Taurus Gumiipari Vállalatnál négyéves munkával készülnek annak az elektronikus számítógépnek a fogadására, amelyet 1976-ban kívánnak megvásárolni. Addigra kész programokkal, megfelelő szervezeti és információs rendszerrel, világosan megfogalmazott feladatokkal rendelkeznek majd, így a gép nem fog „unatkozni”. A Taurus komplex gazdálkodásának és vezetésének a svájci szakemberek közreműködésével való megszerzése mentesítette a vállalatot attól, hogy járatlan úton induljanak el, és esetleg zsákutcában kössenek ki. A szervezési know-how átvétele a tapasztalt külföldi szakemberek munkája fayomán egyben garancia arra, hogy időben valósítsák meg a körülményekhez képest a legszervezettebb termelést, ügyvitelt és értékesítést. Mindezt saját erőből kikísérletezni igen sok időt, s ennek megfelelően pénzt venne igénybe. Ezért előnyösebb és kifizetődőbb a már kitaposott úton haladni, mások jól bevált módszereit alkalmazni. Egerszegi Csaba il