Magyar Nemzet, 1974. november (30. évfolyam, 256-280. szám)

1974-11-13 / 265. szám

Szerda, 1974. november 13.. Ott, ahol az alma terem Az alma több egyszerű gyü­mölcsnél. A szabolcsi alma sokszorosan több annál. Íze, zamata, elállóképessége a gyü­mölcsök királynőjévé teszik. Emlékszem — egy bécsi kira­katban láttam jó néhány éve —: narancs „rabszolgákból” rakott piramis tetején ott tró­nolt a mi csodálatosan fénylő testű, tűzpiros színű starkin­­gunk. Olyan büszke voltam rá, mintha a húgom vagy a meny­asszonyom nyerte volna el a Miss Európa címet Az alma több mint egyszerű gyümölcs. Szimbólum is, sok ezer éve. Az ószövetségi Biblia szerint Éva szakította le elő­ször a tudás fájáról. Tehát az almának már korai eleink is csodás erőt tulajdonítottak. Pedig akkoriban még aligha kóstolhatták a nyírt, beregi kertek termését. Azon is el le­het gondolkodni, miért­ csupa női hasonlat gyűlik a tollam alá az almával kapcsolatban? Talán Éva anyánk miatt?... Ám akkor annak is érdemes volna utánajárni, hogy azok a nagyon régi emberek miért nem Ádámmal szakíttatták le az almát? Na, mindegy, mind­ez régen volt, de az alma prob­lémája máig a miénk. Az idén különösen. A rendkívül rap­­szodikus időjárás alaposan pró­bára tette a Szabolcs-Szatmár megyei almatermelők dolgát. Igencsak viharvert kertek mellett visz el az utunk. Mint­ha az embert újra ki akarnák űzni a Paradicsomból. Minden tiszteld azoké... Nem véletlen, hogy a rádió október 28-án, Nyíregyházán tartott sajtókonferenciáján is az egy órának legalább egy­­harmadában az alma körül folyt a szó. Dr. Pénzes János, a megyei tanács elnöke a fel­tett kérdésre adott egyik vála­szában külön hangsúlyozta, hogy a szabolcsi téeszek életé­be sorsdöntő módon és erővel szól bele az almatermés meny­­nyisége és minősége. Régi barátom, jó ismerősöm, Szepesi János, a Hungarofruct kitűnő szakértője, áruforgalmi előadója, a téma egyik legava­tottabb embere. Azt is tudtam róla, hogy augusztustól máju­sig „együtt él” az almával, ott a szomszédban, a mátészalkai MÉK telepén, így történt, hogy felkerestem. Nem tagadom, hogy a nagy vizek láttán és a hallottak után egy kevés szo­rongással kértem bebocsátást a portán. Már a telep rendezett külső képe is megnyugtatott. Az üzem automata gépsorainak örökmozgó járása még inkább. Egy ideig elnézegettem a szállí­tószalagon utazó, medencében fürdőző különböző nagyságú és színű almák útrakészülődését,­ majd bekopogtattam az irodá­ba. A barátom örömmel foga­dott, de nem egészen jóked­vűen. Mintha le is fogyott vol­na egy keveset. Arról volt hí­res, ha nevet, vele nevet — be­leremeg — a pocakja. Most nem nevet, s nem nagyon van pocakja. — Minden tisztelet azoké az embereké, akik az almát­ az idén is beszállították ide. Azt a küzdelmet mindenkinek lát­nia kellett volna. De ha valaki nagyon akarja, még most is láthatja — így kezdi a beszél­getést. , Nem engedem, hogy a pátosz eluralkodjék rajtunk. — Lesz almánk, vagy nem lesz? — szegezem egyenesen mellének a kérdé­st. Olyan döbbenten néz rám, mint akit a becsületében sér­tettek vérig. — Már hogyne lenne!? — nem azért vagyunk itt, hogy a szürke eget meg az esőt néz­zük. Ami az almát fiatalon tartja Újra végignézem — most már a szakértő kíséretében — mi minden történik az almával, amíg szálon-, illetve exportké­pes lesz. Úgy mosdatják, öltöz­tetik, mint a menyasszonyt az esküvője előtt. Annyi a különb­ség, hogy a munka nagyját a mindentudó automata gépek végzik el. Az asszonyokra, lá­nyokra inkább már csak a mustrálás marad: ellenőrzik — de minden egyes almával szem­benézve, mindet kézbe véve — nem hibázott-e a gép? 1970 augusztusában avatták ezt a nagyon korszerű, szem­nek is szép telepet. Egy-egy szezonban négyezer vagon al­ma fordul meg itt, tölt el több­kevesebb időt a hűtőkamrák­ban. Impozánsan nagyszabású birodalom az is. Tiszteletet éb­resztő. Sugárútnyi szélességű, nagyon hosszú néma folyosó, két oldalán és mennyezetén különböző méretű csövek háló­zata vezet egy-egy nehéz vas­ajtóval lezárt, öt-hat lépcsőn megközelíthető hűtőkamrához. Kettőben közülük­ látogatást tettünk. A hőmérséklet egy-két fok között váltakozhat. Ha en­nél több vagy kevesebb, az automatára kapcsolt ventilláto­rok működésbe lépnek, és ren­det csinálnak. Tanúja voltam, hogy megteszik. Bementünk volna egy harmadik tárolóba is, de a kísérőül szegődött fia­tal hűtőgépmester figyelmezte­tett, hogy oda tilos a bemenet. Ott az almát gázzal — CO­-vel — kezelik. Ez a módszer ugyanis olyan fiatalon tartja, mintha még le sem szakították volna. Egy-egy hűtőkamrában 85 vagon szabolcsi starking és Jonatán készülődik az utazásra. Lenyűgöző látvány, lentről a dróthálóból font hídról lete­kintve. Tömény almaidat és szédítő mélység. A hajó a tengeren nem vár Szepesi Jánosnak jubileumi éve ez. Éppen negyedszázada, 1949-ben kezdett el az almával és egyéb nyári gyümölccsel foglalkozni. Egy érdekesség: nem a nyírségi homokon rin­gatták a bölcsőjét, Szekszárdon született. Amit ■ a dunántúli lankákon, dombokon gyerek­ként megtanult, előbb az Ag­­rimpexnél, később a Terimpex­­nél, most pedig a Hungaro­­fructnál hasznosítja. A rangját, beosztását, munkaterületét még ő maga sem tudja egyértel­műen meghatározni. Én a sza­bolcsi alma legjobb propagan­distájának nevezném ki. Má­tészalkán öt éve kezdte el a brazil exportot. Az ottani üz­letkötő azóta is visszajár ide. Olvastam sorait az egyik szo­cialista­ brigád naplójában is. Nagyon elégedett sorok voltak. Szepesi János pedig nagyon szigorú. A két jelenség szorosan összefügg. A hűtővagonok sorát járjuk, motoros targoncák hordják az almával teli ládákat. A Brazí­liába címzett vagonsor végén emberek szedik kifelé a ládá­ból az almát. Nagyon jóképű, rokonszenves fiatalember nézi fancsali képpel a műveletet. Üdvözli „Jani bácsit”, bemu­tatkozunk. Kiderül, hogy Par­th­a Sándor, az őri Petőfi Tsz­­főkertésze. — Most nem boldog — mondja a barátom. — Hiába magyaráztam neki is évekig, amíg itt dolgozott a kezem alatt, hogy csak hibátlan áru­val lehet nyerni, a vevőt meg­tartani. Most a Szovjetunióból visszaérkezett ez a tétel, át kell válogatni. Melegh Gábor, a MÉK-telep vezetője: Tőle tudom meg, hogy 535 az itt dolgozók száma, többségükben nő. Huszonnyolc év az átlagéletkor. Háromezer forint körül van egy-egy bri­gádvezető havi fizetése, de a legügyesebb válogató asszo­nyok, lányok 3500 forintot is megkeresnek. Az együttműkö­dés harmonikusan zökkenő­­mentes a Hungarofruct küldöt­tével. Ha jelzi, hogy szükség van rá, mert a hajó a tengeren nem vár, még a több gyerme­kes családanyák is vállalják a túlórázást, vagy a szombat-va­sárnapi műszakot. A családanyákról jut eszébe a vezetőnek: 83 asszonyuk vá­randós jelenleg. Igazán szépet mond erről Melegh Gábor. — Az igazgató fejének gond, de a szívének nagy öröm, ami­kor néhány hónap múlva visz­­szajönnek, és bemutatják a „termést”. A termés emlegetésekor vi­szont — hiába, ez már szak­mai ártalom — megint az al­ma jut az exportőr eszébe. A kötött talajú beregi kertekben ott-jártamkor még jókora mennyiség leszedve várta az időjárás jobbrafordulását, hogy a szállítóeszközök odajuthassa­nak. Reméljük, azóta odajutottak. Fontos lenne. Az alma, a sza­­bolcs-szatmári emberek, mind­annyiunk érdekében. Csillag István Magyar Nemzet Önműködő kisberendezések szennyvíztisztításra Gyakran hallunk arról, hogy kempingekben, üdülőkben, s általában csatornázatlan terü­leten sok gondot okoz a szennyvíz elhelyezése és el­szállítása. Többnyire valami­lyen ülepítő medencében gyűjtik össze a szennyvizet, amelyet aztán a „szippantó”­­kocsik szállítanak tova — kel­lemetlen illatok kíséretében, nem ritkán naponta több for­dulóval. Helyenként gyűjtő­­medence sincs és a bűzös, fer­tőzött vizek szabadon elfoly­nak a környezetbe. Külföldön már vannak jól bevált, előgyártott, műanyag­ból és fémből készített, gyor­san letelepíthető automata tisztítóberendezések, amelyek szükségtelenné teszik a szenny­víz elszállítását, s egyben a közegészségügyi és a környe­zetvédelmi szempontoknak is tökéletesen megfelelnek. Ren­deltetésük, hogy elsősorban a csatornázatlan területeken — kisebb és közepes nagyságú fal­vakban, üdülőtelepeken, kem­pingekben, iskolákban, kórhá­zakban — megoldják a szenny­vízgondot. Nem lebecsülendő előnyük, hogy az ipari sorozat­gyártás eredményeképp lénye­gesen olcsóbbak, mint a ha­gyományos tisztítóművek. Egy­két hét alatt üzembe helyez­hetők. S a szakemberek sze­rint igen jó teljesítménnyel, 90 százalékos tisztítási hatás­fokkal dolgoznak. A különfé­le típusokat széleskörűen al­kalmazzák Svédországban, Belgiumban, Hollandiában, az NSZK-ban, Finnországban ... Az idei lipcsei vásáron Cseh­szlovákia is bemutatott egy konstrukciót. Kérdés, megho­nosodhatnak-e hazánkban is? — Minden bizonnyal: igen! Az Országos Műszaki Fejlesz­tési Bizottság ugyanis támoga­tást adott ötféle külföldi szennyvíztisztító berendezés beszerzésére, azzal a céllal, hogy kialakíthassuk a hazai gyártási feltételeknek legin­kább megfelelő típust — tá­jékoztat Simon Ferenc, az OVH műszaki fejlesztési és tervezési osztályának főmér­nöke. — A kooperációs tár­gyalások folyamatban vannak. Jelenleg nyolc ilyen automata kisberendezés van az ország­ban. Alkalmazásuk mindenek­előtt a védett területeken szükségszerű. A foszfor és nit­rogén vegyületek eltávolításá­ra alkalmas — az úgynevezett harmadik tisztítási fokozat — eszközeivel kiegészítve is üze­meltethetők. Ez esetben a tá­vozó, megtisztított szennyvíz már nyugodtan bevezethető a befogadó, tóba vagy folyóba. Általában 5—700 lakosra kell számolni egy automata kisberendezést. A mini-tisztí­tótelepek párhuzamosan egy­máshoz kapcsolva ötezer fős település szennyvizeit is ké­pesek hatástalanítani. Felkészülés négy év alatt T­ermelésszervezés számítógéppel A Taurus Gumiipari Válla­lat az ipari koncentráció so­rán, 1963-ban vált országos nagyvállalattá. Hat gyára van, saját kutatóintézete és keres­kedelmi központja. Mintegy tízezer fajta terméket állít elő 30 ezer féle alapanyag és al­katrész felhasználásával. Évi árbevétele­­ ötmilliárd forint. Gyárai szétszórtan, három vá­rosban és Budapesten helyez­kednek el Nem nehéz belátni,­­ hogy ezt a nagy és bonyolult szer­vezetet, amely tizenkétezer embernek ad megélhetést, csak jól átgondolt folyamat­­szervezéssel, megfelelő szerve­zeti felépítéssel és informá­ciós rendszerrel lehet működ­tetni. Ezeket a roppant szer­vezési feladatokat már csak nagy teljesítményű elektroni­kus számítógép segítségével lehet megoldani. A Taurusnál is felvetődött a „hogyan” tovább. Ebben se­gítséget nyújtott az Országos Műszaki Fejlesztési Bizottság, amely 1972-ben egy svájci szervező céget bízott meg „villámanalízis” készítésével néhány magyar iparvállalat­ról, annak megállapítására, mennyire alkalmasak számí­tógépes irányítási rendszer befogadására. A felmérés so­rán a svájci szakemberek a Taurusra is szervezési javas­latot dolgoztak ki, amely olyan jól sikerült, hogy a vál­lalat 3 éves szerződést kötött a szervezőintézettel a javas­lat bevezetésére és alkalma­zására. A szerződés tárgya: elektronikus adatfeldolgozás­sal működő integrált terve­zési, elszámolási és informá­ciós rendszer bevezetése az el­készített keretjavaslat alap­ján. Elméletgyártás helyett A keretjavaslatban foglal­takat beépítették a vállalat középtávú tervébe. Jelenleg a külföldi szakemberek szerve­zési munkájuk kellős közepén tartanak, így nem a munka eredményeiről, hanem az ed­digi tapasztalatokról beszél­gettünk Varga Lászlónéval, a Taurus gazdasági vezérigazga­tó-helyettesével. •­­ A svájci szervezőknek még 1972-ben elkészített ke­retjavaslata kész koncepció a vállalat termelés- és vezetés­­szervezésére — mondja. — Ezután kezdődött az a három­éves munka, amelynek során a vállalat eddigi szervezetét a komputerek megfelelő ki­bernetikai alapokra helyezik. Ez azt jelenti, hogy a válla­lati feladatokat és az ezeket ellátó osztályokat nem funk­ciójuk szerint alakítják ki, ha­nem annak megfelelően, hogy hosszútávú­ elvi, rövidtávú­végrehajtási vagy informatív­­ellenőrző tevékenységet lát­nak-e el, így minden egyes osztály feladata és felelőssége pontosan meghatározható.­­ A vállalati szervezet ki­alakítása során készítjük el az anyag-, áru-, költség- és eredményelszámolási rendszer számítógépre vitelét. Ennek eredményeképpen jön létre az úgynevezett vezetési-informá­ciós rendszer, amely minden vezetőnek gyors és megfelelő tájékoztatást ad. A cél, hogy a gazdasági és műszaki ve­zetés a gyorsan változó kö­rülmények között ,,naprakész” információkat kapjon, így a változásokra időben reagáljan, és a tervben rögzített céljait meg tudja valósítani. Mind­ehhez az szükséges, hogy az operatív területeket a számí­tógép irányítsa. Az olyan ru­tinkérdéseket például, hogy van-e anyag a raktáron, egy gép, vagy munkaerő kiesése okoz-e zavart a termelésben, a gépnek kell megválaszol­nia. A tévedéseket is kalkulálják A svájci szakemberek nem­­ elméleti modellt kívánnak a gyakorlatba bevezetni. Egy vállalat optimális szervezésé­nek előfeltétele — hangsú­lyozzák — a kompromisszu­mokra való készség az elmé­leti modell és a gyakorlat ré­széről. Amíg az üzemekben emberek dolgoznak, érvényes az a törvény, hogy alkalmaz­kodni kell adott és meg­változhatatlan helyzetekhez. Ilyen például egy nehezen pó­tolható szakember lelki alka­ta. Az emberközpontúságnak az ideális szervezési rendszer ellenére is érvényesülnie kell. Ha az elmélet nem valósít­ható meg a gyakorlatban, ak­kor semmit sem ér. A szervezők tevékenységé­nek súlypontja a­­ vállalat munkásainak, vezetőinek és szervezőinek a betanítása. Egy hálótervet dolgoztak ki, amelyben rögzítették a szer­vezés lebonyolításának sor­rendjét, a határidőket, vala­mint azt, hogy az érintett dol­gozókat mennyi ideig kell be­tanítani új típusú feladataik elvégzésére. A hálóterv három fő részből áll. Az első a ter­meléshez kapcsolódó anyagi­információs rendszer kidolgo­zása. Ez felöleli a megrende­léstől az értékesítésig az ösz­­szes alap- és félkészanyagok, valamint a készáru mozgását. Az információs rendszer, a tervek szerint, a jövő év első negyedére már elkészül. A szervezési munka máso­dik fő része az üzemgazda­sági információs rendszer megteremtése. Ennek célja a határköltség-számítás elvén alapuló, cikkenkénti ered­ményszámítás számítógépes megvalósítása. A harmadik feladat a ter­melésirányítás és tervezési rendszer kialakítása. Az egész szervezésnek ez a legmunka­igényesebb területe. Vala­mennyi gyártmány és techn­o­­lógia adatait a gép „memó­riájában” tárolják majd. A cél, hogy az értékesítési ter­vek alapján a havi progra­mot is géppel készíthessék, gyáranként tudják számolni a létszámot, az anyagok a ka­pacitást mindezek terv- és tényszámait egybevethessék, ezek alapján intézkedhesse­nek. Komputerre várva Az eddigi felmérő, az anya­gokkal és költségekkel számot vető munkák során számos ésszerűtlenségre derült fény. Például az Abroncsgyár 1200 fajta termékéből 800 ékszíj volt. Amíg ez a gyártmány­­választék 70 százalékát tette ki, addig a termelési érték két százalékát sem képvisel­te. A termékek összeírása és rangsorolása alapján az el­múlt két évben 4500 kis sorozatú cikk gyártását szün­tették meg. A termékvá­laszték ésszerű csökkentése és a gazdaságosabb cikkek gyártásának növelése már ed­dig is olyan eredményeket hozott, amelyek már előre megtérítették a szervezés költ­ségeit. A Taurus Gumiipari Válla­latnál négyéves munkával készülnek annak az elektro­nikus számítógépnek a foga­dására, amelyet 1976-ban kí­vánnak megvásárolni. Addig­ra kész programokkal, meg­felelő szervezeti és informá­ciós rendszerrel, világosan megfogalmazott feladatokkal rendelkeznek majd, így a gép nem fog „unatkozni”. A Taurus komplex gazdál­kodásának és vezetésének a svájci szakemberek közremű­ködésével való megszerzése mentesítette a vállalatot at­tól, hogy járatlan úton indul­janak el, és esetleg zsákut­cában kössenek ki. A szer­vezési know-how átvétele a tapasztalt külföldi szakembe­rek munkája fayomán egyben garancia arra, hogy időben valósítsák meg a körülmé­nyekhez képest a legszerve­zettebb termelést, ügyvitelt és értékesítést. Mindezt saját erőből kikísérletezni igen sok időt, s ennek megfelelően pénzt venne igénybe. Ezért előnyösebb és kifizetődőbb a már kitaposott úton haladni, mások jól bevált módszereit alkalmazni. Egerszegi Csaba il

Next