Magyar Nemzet, 1974. december (30. évfolyam, 281-304. szám)

1974-12-22 / 299. szám

I Vasárnap, 1974. december 22., A A gyermek és Beszélgetés Kabainé Huszka Antóniával, az MTA Pszichológiai Intézetének tudományos csoportvezetőjével két német pszichológus, dr. Gü­nter Clauss és dr. Hans Hiebsch írja több kiadást meg­ért művének bevezetőjében: „A gyermekpszichológiát, amely­­lyel ez a könyv elsősorban fog­lalkozik, régente ezzel a név­vel jelölték: „Scientia amabi­­lis”. Valóban az a­­ szeretetre­méltó tudomány, mert tárgya a gyermek lelki-szellemi fejlő­dése, amely — vigyázó sze­mekkel, mély megértéssel és a gyermek iránti igaz szere­tettel figyelve — szülőnek és nevelőnek egyaránt nagy örö­met okozhat. A megértés a gyermek helyes nevelésének és tanításának egyik alapfelté­tele.” Azt hiszem, e szavakkal mindnyájan egyetérthetünk. Mégis vannak a gyermeki te­vékenységnek, megnyilvánulá­soknak olyan területei, ame­lyekre kevesebb figyelmet for­dítunk, pedig a gyermek belső fejlődésében, személyiségének kialakulásában nem csekély szerepe van. Ezek közé tarto­zik a gyermekre oly jellemző tevékenység , a játék. Erről beszélgetünk Kabainé Huszka Antónia pszichológussal, az MTA Pszichológiai Intézeté­nek tudományos csoportveze­tőjével. Nemcsak időtöltés — Első megállapításként ta­lán arról szólnék — kezdi a gyermekpszichológus —, hogy a ,,játék’’ szót a mindennapi életben jóval szűkebben értel­mezik, mint amennyi a tartal­ma, az igáid jelentése. Mi, fel­nőttek azonban hajlamosak vagyunk rá, hogy a mi vilá­gunkat egyszerűen a gyermeki világra vetítsük, tehát a játék­ban puszta időtöltést, szórako­zást, felüdülést lássunk. Ter­mészetesen mindez része a gyermek játékának, vannak kifejezetten ilyen játékok is, mint például a kártya, a sport, az úgynevezett szabályjátékok. Sohasem szabad azonban arról megfeledkezni, hogy legtöbb játéka mögött ir munkateljesít­­mény is meghúzódik, cipeke­­dik, kísérletez, sőt ,,művészeti alkotásokkal” próbálkozik. A gyermek tulajdonképpen játék közben sajátítja el a szociális kommunikáció eszközeit és módjait. — Érdekes itt megjegyezni, hogy azokban a kultúrákban, ahol a felnőttet és a gyerme­ket nem választja el olyan éles határvonal, a gyermekek szin­te egyenrangúan, „játékosan” vesznek részt — természetesen erejükhöz és tudásukhoz mér­ten — a szülők foglalatossá­gaiban, nem is beszélve a kul­tikus játékokról. Polinéziában például a baba — mint játék­szer — teljesen ismeretlen: a baba szerepét az élő, eleven kistestvér tölti be. — Megkockáztatnám, hogy talán nálunk a bölcsődékben és óvodákban játszadozó gyer­mekek körében találkozhatunk hasonló jelenséggel. — Valóban, a baba a közös­ségben növekvő kisgyermek számára kevésbé szerepel olyan tárgyként, amelybe be­helyettesíti a társat, kevésbé érzi ennek szükségét, mint az a gyermek, aki otthon egyedül nő fel. A babával inkább csak olyan élethelyzeteket „játszik le”, amelyeket a kész helyzet­ben nem tud elsajátítani, s mintegy az élet főpróbájaként szolgál számára. Utánzás, szerepjáték — Az nyilvánvaló, hogy kü­lönböző életkorban különböző a gyermek játékigénye. Na­gyon érdekelne, hogyan függ ez össze a gyermek személyi­ségformálódásával. Az is ter­mészetes, hogy nem lehet éles határokat vonni, mégis milyen főbb szakaszokat különböztet­hetünk meg? — Az első szakasz az érzék­szervi, kísérletező játék perió­dusa. Nézi, lesi, hallgatja, majd forgatja, tapogatja az általa érzékelhető közelségbe kerülő tárgyat. A kísérletjel­leg abban nyilvánul meg, hogy különböző helyzetekben, funk­ciókban próbálja ki a lehető­ségeket. Egyrészt a tárgy saját­­­­osságait szeretné feltárni, másrészt a saját hatását, krea­tivitását teszi próbára. Egy mondatban kifejezve: ez a tár­gyakkal való bánás kezdeti foka.­­ A második szakaszba ak­kor lép a gyermek, amikor járni kezd, felszabadul a moz­gása. Ez az utánzójáték kor­szaka. Felébred benne az ér­deklődés a különféle emberi tevékenységek iránt. Ilyenkor lemásol egy-egy általa fontos­nak ítélt személyiség cselek­véssorából bizonyos mozzana­tokat. Elsajátítja a teste fölöt­ti uralmat, kialakul a biztos­­járása, tologat, húzogat, rakos­gat, fel- és lemászik mindenre és mindenről, tökéletesíti moz­gásformáit. Az utánzási for­mák egyre összetettebbekké válnak és a harmadik életév végére kialakul a harmadik szakasz, a szerepjáték. — Gondolom, ilyenkor jut el az én, a személyiség ki­alakulásának eddigi legfonto­sabb korszakához. Ekkor egy­részt mintegy összegezi mind­azt, amit eddig megfigyelt, ta­pasztalt, utánzott, elsajátított, másrészt minden új élmény­anyagot mohóbban és a maga összetettségében fogad be. — Igen, és ebben a korszak­ban az a döntő, hogy már nemcsak másol, hanem azono­sul is a szereppel, mintegy a szerep normáit is „hozza”. Mennél mélyebb kapcsolat fűz: az általa megformált személy­hez, annál gazdagabban bon­takozik ki a­z alak minden vo­nása. Hozzájárul ehhez az is, hogy ebben a korban már­ eg­y­­re több csatornán és egyre több tapasztalat jut el a gyer­mekekhez. Mesét hallgatnak, tévét néznek, bábszínházba vi­szik őket, vagy játszanak ne­kik. Színezi, gazdagítja ezen­kívül szerepjátékukat az óvo­dáskorban már egyre fejlet­tebb formában folytatódó, tár­gyakkal kísérletező szakasz. Most .. már nemcsak kockákat raknak egymásra, és tornyokat emelnek, hanem egész szerke­zeteket alakítanak ki; konst­rukciós játékaikban egyre több a­­kreatív elem — az alkotó jelleg. Fejlődik helyzetmegol­­dó képességük, variációkat kí­sérleteznek ki, és továbbra is a színházi nyelvnél maradva „maguk írják, rendezik és játsszák a szerepeket”. Kép a környezetre! — Azt hiszem, a szerepjáték már az a fok, amelyen az oda­figyelő szülő sok mindent „ki­olvashat” a gyermeke által megírt, megrendezett, illetve alakított szerepekből. És ezek­ből esetenként nem csupán a gyermek jellemének alakulá­sáról, hanem környezetének megítéléséről is elgondolkod­tató képet kaphatunk. Valós-e ez a kép, vagy csak fenntartá­sokkal fogadható el? — Egy bizonyos, hogy a gyermek játéka kommuniká­ciós eszköz, s amit ő maga nem tud elmondani, játékai alapján szinte kódolni lehet. Mert a gyermek is közös, csak nem mindig hallják meg. Rég­ pszichológusi tapasztalat, hogy a szülők igen gyakran csak saját asszociációjukat köztik, a gyermekükére „nincs fülük”. Természetesen azt hangsúlyoz­ni kell, hogy a gyermek, sűrít­ve, mondhatnánk a művészet nyelvén fogalmaz, véleményé­ben nemcsak a szüleivel, ha­nem valamennyi felnőttel kap­csolatos véleménye, sőt felté­­telezése is kifejezésre jut. Te­hát ezt így kell fogadni, de mindenképpen oda kell rá fi­gyelni. Többek között ezért sem helyeselhető, ha a szülő a vett játékkal helyettesíteni akarja önmagát, ráért neki na­gyon is fontos közvetítő szere­pe van. — Különösen vonatkozik ez az iskolás korra, amikor a tár­sasjátékok kerülnek előtérbe, majd pedig a lassan felnőtté válás során érdeklődése egyre inkább a felnőttek hobbyjai felé fordul. Erre a korszakra vonatkoztatva milyen észrevé­telei vannak a pszichológus­nak? Nyerni és veszíteni — A társasjáték az egészsé­ges versengés szellemét kell hogy kialakítsa. Tanuljon meg a gyerek veszíteni, tudja el­viselni a kudarcokat, és ha győz, úgy örüljön, hogy az ne káröröm legyen és a siker se szálljon a fejébe. A család megnövekedett szerepének e téren is nagy a jelentősége. A társasjátékokat is lehetőleg először családi körben tanulja meg és játssza a gyermek. Az anya vagy apa „nyerjen a já­tékban is polgárjogot”, ő le­gyen az­­ első társ, hogy a he­lyes felnőtt magatartást sajá­títhassa el a gyermek. Tehát például: az ő kedvéért ne csal­jon a szülő, de ne is nevesse ki, ha eleinte veszít. — De jut-e ideje a játékra az amúgy is oly nagyon elfog­lalt szülőnek? — Tapasztalataink erre néz­ve a következők: egy szülő sohase üljön lel „feladatsze­rűen” játszani a gyermekével — erre valóban ritkán is jut ideje. De igenis tud játékos légkört teremteni otthoni mun­kája közben úgy, hogy amihez kedve van, a gyerek is vele csinálja — játékként és nem kényszermunkaként” —, no meg a házimunka természete megengedi a vidám beszélge­t Csúcsforgalom van az áruhá­zakban, üzletekben. Az óra- és ékszerboltokban, a mostani na­pokat elkeresztelték aranycsü­törtöknek, aranypénteknek, aranyszombatnak — aranyva­sárnap előtt. S nemcsak azért, mert az aranygyűrűk és arany­láncok most a legkelendőbb árucikkek közé tartoznak, ha­nem azért is, mert a napi for­galom már egy hete kétszer­­akkora, mint tavaly ilyenkor. Az idén i­s lesznek elégedett és elégedetlen vásárlók és áru­házak. Az újságíró, szemlélő­dése közben a kereskedelem felkészültségéről érdeklődve találkozhat ismerős miértekkel és azértekkel is. De ebből leg­alább annyira nehéz kialakíta­ni az összképet, mint az áruhá­zak, üzletek, kereskedelmi vál­lalatok évről évre növekvő for­galmát bizonyító adatokból. Az igazság valahol a kettő között van. Persze, minden alkalommal elgondolkoztatja a vásárlót — hát még most, amikor az átla­gosnál többen és többet vásá­rolnak —, miért tűnnek el olyan hamar korszerű, divatos árucikkek az üzletekből, mi­után megnyerték a vásárló tet­szését. Eléggé szembeötlő pél­da erre a Félonyersey férfiing. Heteken keresztül hirdették az újságban, hogy célszerű, diva­tos, tessék megvásárolni, csak éppen nem található az üzle­tekben. Pontosabban, csurran­­cseppen belőle, el is kapkodják úgyszólván percek alatt. S nem vigasztalja a h­opponmaradt vásárlót, illetve nem vásárlót, hogy a Triobal­ing is új gyárt­mány, jobb mint a nyloning, mivel ebből sincs elég. Nem tud annyit gyártani a Habse­lyem­­ Kötöttárugyár. • mint amennyit el tudnánk adni, mondják az áruházakban. Vá­rosszerte keresik a nők a min­tás, műszálas, és viszonylag olcsó jersey téli blúzokat, egy­­egy darab ha akad még belőlük valahol. E füstölgések közben érde­mes eltöprengeni bizonyos fel­fogásbeli különbségeken is. A vásárlók egyik panasza, hogy túlságosan kicsi a közepes árú női csizmák választéka. Az áruházak cipőosztályain azzal­ érvelnek, hogy több cipőt, csiz­mát adnak el, mint a múlt év végén. S nemcsak többet, ha­nem többfélét is. Az üzletek kínálatát tekintve, azt kell mondanunk: kevesebb talán több lenne. Valóban, szinte túlságosan is sokféle cipőt, csizmát árusítanak. A tetsze­tős, divatos csizma azonban kevés. Azt mondják, az áruhá­zak, szaküzletek a tömegigényt elégítik ki. De vajon tömeg­igényt elégít ki a többféle mű­bőrből, gyakran nem eléggé szerencsésen kombinált, díszí­tett csizmák ténylegesen széles választéka? Ha megfelelő az árucikk, nem kell annyiféle, mégis valójában nagyobb, leg­alábbis megfelelőbb a válasz­ték. Karácsony ürügyén nem csu­pán a karácsonyról szóltunk. De például jellegzetesen kará­csonyi ajándék az újra divatba jött kakukkos óra. Már azt sem lehet kapni. Persze, ki sejthet­te, hogy 20 ezer darab sem lesz elég az idén. A Centrum áruházakba hét­fő óta szállítják az utánpótlást, ezen a héten 200 millió forint értékű áru került az üzletekbe, test, a képzeletcsapongást, a tárgyak megszemélyesítését, a mesélést. Higgye el, így maga a felnőtt is feloldódik érzelmi­leg, maga sem érzi az otthoni munkáját robotnak. Ez pedig nagyon fontos, mert különben a gyermekkel is megutáltatja azt, felesleges feszültséget te­remt és még élesebb határvo­nalat von maga és a gyermek közé. A játék igazi tartalma — A kialakuló hobby szaka­szában talán a legkönnyebb a helyzet. Mit mondhatnánk ezzel kapcsolatban mintegy a beszélgetés befejezéseként? — Ebben a szakaszban rövi­den csak azt mondhatom: a két irányelv az együttműködés és az egymás — természetesen nem káros — kedvtelésének tiszteletben tartása. Mindenfé­le játék igazi tartalma az, hogy híd a gyermek és a fel­nőtt között, amely nemcsak a készségeket és képességeket, hanem a haimen kapcsolatokat is fejleszti, kiteljesíti. S erről nem szabad soha megfeledkez­nünk. Komor Vilma A hírek szerint az Aranypók­­üzletek is nyugodtan néznek az aranyvasárnap elé, mert e hé­ten 60 millió forint értékű im­portáruhoz jutottak. A Corvin igyekezett előbbre hozni a karácsonyi vásárlás he­teit, a sajtó, rádió útján buz­dítva a vásárlókat. Mert akkor még teljes a választék. Most már akad hiánycikk is, például a játékok közül a műanyag összerakható kockák, építő­szekrények. Az igények meghaladják a kínálatot, a Triál kínálatát. Nyakken­dőkből, sálból, zsebkendő­ből minden eddiginél töb­bet árusítanak, aranyvasár­napra pótlólag még harisnyát, harisnyanadrágot szállítanak a Corvinba, ezenkívül játékokat, műszaki cikkeket, például tranzisztoros rádiókat várnak még. Az Úttörő Áruház ezüstva­sárnapon 2,5 milliós forgalmat bonyolított le, amennyit eddig még sohasem. E rekordra újabb rekordot várnak arany­­vasárnapon. Nem hiánycikk már a labda, de hiánycikkek a drágább külföldi műszaki játé­kok, a vasutak, a mosógép, a nagyméretű teherautók, és sokan keresi­k a beszé­lő és mászó kabát. A ru­házati cikkek között kevés már a fiú télikabát, pedig a nagykereskedelem ez évi áru­készletének zömét kiszállította már. Kötöttáruból, fehérnemű­ből, cipőből van elég. Ajándék­­csomagokat is összeállítottak olcsó árucikkekből. Az Óra- és Ékszerkereskedel­­mi Vállalat az összes személy­­gépkocsijával is az áruszállí­tást segíti, hiszen a most ér­kezett ébresztőórákat is keresik a vásárlók.­­ Az OFOTÉRT-nál még mindig győzik a vásárlók kiszolgálását fényképezőgép­pel, optikai építőszekrénnyel, játékmikroszkóppal, nem győ­zik már diavetítővel. Igen, a pult másik oldalán sem könnyűek ezek a napok. S nemcsak azért, mert a meg­növekedett forgalom kellős kö­zepén töltik fel a megcsappant készleteket. Aranyvasárnapra a Corvin behívja a nyugdíjasait is, s pult mellé állnak, vagy a kassza mellé ülnek az admi­nisztratív dolgozók, áruátvevők is. i. e. Aranyvasárnapi előzetes Magyar Nemzet Megkezdődött a vakáció Felírtak a táblára a ve be­­t­tüt is, nem a győzelem jelét, s csupán a vakáció szó kezdő­betűjét. A hagyományhoz hí­ven egy hét óta nőtt-növeke­­dett a táblára írt betűk sora, s mire szombat reggel teljessé vált a sor, véget ért az isko­lákban az első félév, s meg­kezdődött a téli szünet. Amikor a diákok félbehagy­ják a tanulást, a főiskolások és az egyetemisták éppen forró napok elébe néznek: most kö­vetkezik a vizsgaidőszak, őne­kik jelenthet most ez a vé­de­tű győzelmet, ha a leckekönyv­be jó jegyeket írnak a pro­fesszorok. Őnekik nincs vaká­ció, őnekik tanulás következik. Vagy legalábbis az ismétlés: nemcsak a régi mondás ked­­v­éért: repetitio est mater stu­­diorum, az ismétlés a tudás anyja, hanem mert jobb a vizsga előtt átismételni a tan­­anyagot, mint bukás után a fél­évet vagy az évet. Egyébként a kisdiákoknak, meg a középiskolásoknak sem a semmittevés napjai követ­keznek. A félév véget ért, a tudás — vagy nemtudás — írásbeli elismerése majd a szü­net végeztével, január hatodi­­kán következik. Addig: szo­­rongani lehet, izgulni, bánkód­ni — vagy nyugodtan várni a megérdemelt elismerést? Köz­ben pedig elővenni a jövő évi naptárt, bejegyezni: március 15. és 21. és 31., április 4., és május 1. tanítási szünet, tava­szi szünet április 5—13. S aztán ebben a mostani szünetben elő lehet venni né­hány jó könyvet, elolvasni, irodalmit, történelmet, verse­ket. Hiszen csak a tanítás szü­netel, s ha elkoptatott is, de igaz a mondás: nem az iskolá­nak tanulunk. (7) Hotel MEDOSZ Szakszervezeti vendégház a Jókai téren A Terézvárosban kevés az építkezés, főleg azért, mert nincs beépítésre váró üres te­lek. Most azonban megterem­tődött a lehetőség egy érdekes új építkezésre. A Jókai tér és a Jókai utca sarkán nemrégen lebontottak egy ócska házat. A telek egyik oldalát az a ház határolja, amelyben a Kis Színpad működik, az utca fe­lőli oldalon pedig a Mezőgaz­dasági, Erdészeti és Vízügyi Dolgozók Szakszervezetének székháza. A szakszervezet 300 ezer főnyi tagságából 95 szá­zalék a vidéken élő dolgozó, közülük sokan járnak fel Bu­dapestre ügyes-bajos dolgaik, hivatalos ügyeik elintézése vé­gett. Rendszerint szállodai szo­bát kell bérelniük. A MEDOSZ elhatározta, hogy vendégott­hont létesít és e terv megvaló­sításához megszerezte a szék­házzal szomszédos, előbb em­lített üres telket. A SZOT támogatta a hatá­rozatot, és ennek alapján a szakszervezet megbízta a BU­­VATI-t a vendégház terveinek kidolgozására. Vadász György, Mészáros Endre és Slezák Gusztáv építészmérnökök elké­szítették a tervet,­­ amelynek kivitelezésére a vasasszakszer­vezet építőrészlege vállalko­zott. A vendégház kilencemeletes lesz és kereken száz vendég kényelmes elhelyezését teszi lehetővé. Az első emeleten ta­nácskozótermet alakítanak ki, ahol a szakszervezeti funkcio­náriusok és a vidékről feljött tagok értekezhetnek. A máso­dik emeleten rendezik be a szakszervezet irodáinak egy részét, míg a többi emeleten egy- és kétágyas szobák lesz­nek. Miután az alapterület ki­csi, csak felfelé történő ter­jeszkedéssel lehetett gazdasá­gosan megoldani az értékes te­lek beépítését. A ház alatt ga­rázs létesül és ugyancsak ga­rázs céljára alakítják át a szakszervezeti székház kihasz­nálatlan tornatermét. Az épü­let a városképet díszítő repre­zentatív homlokzatot kap. Az építkezést 1975 kora ta­vaszán megkezdik és befejezé­sére másfél-két év múlva kerül sor. Rosszak a mérlegek Hetvenezer forint bírság Az Országos Kereskedelmi Főfelügyelőség megvizsgálta ki­lenc megye több mint 1300 üz­letében a használatban levő mérőeszközöket. A mérőeszközök többsége korszerűtlen, lassítja az úgyne­vezett „lédig” áruk gyors ki­mérését, és hozzájárul a vásár­lók mérésen alapuló megkáro­sításához. Az ellenőrök jelen­tése szerint a bolthálózatban nincs elegendő ellenőrző mér­leg elhelyezve. Kevés, mind­össze 2 százalék arányú a hasz­nálatban levő gyorsmérleg. A vizsgálat során a mérlegek 24 százaléka, a mérősúlyok 14 szá­zaléka, az űrmértékek 17 szá­zaléka esett kifogás alá külön­böző okok miatt. A kifogásolt mérlegek mintegy 40 százalé­ka jelenlegi állapotában mé­résre alkalmatlannak bizo­nyult, ennek ellenére a boltok­ban azokat rendszeresen hasz­nálták.­­A mérlegek elhelyezése sem előírásszerű, a vevők nem tud­nak meggyőződni a márt súly helyességéről. Ezenkívül a já­­raedényzetről is többnyire hiányzik az önsúly feltüntetése vagy az olvashatatlan. A pró­bavásárlások alkalmával, 1200 eset 23 százalékánál állapítot­tak meg a vevők kárára törté­nő éltetést, ezek többsége az alkalmatlan mérőeszközökkel áll összefüggésben. Hamis mé­rés miatt az ellenőrzések 37 százalékánál, egyéb mérésügyi előírások megszegése miatt 38 százalékánál történt felelősség­re vonás. A szabálytalanságo­kat elkövetők közül 107 sze­mélyt 70 ezer forintra bírságol­ták. Kettős gyilkosság Kőbányán December 17-én Budapes­ten a X. kerület Üllői út 120— 122. szám alatti lakásukon — ismeretlen tettesek — nyere­ségvágyból megölték Buecz Paula 85 éves és Gallay Etel 81 éves nyugdíjasokat. A Buda­pesti Rendőr-főkapitányság széles körű nyomozás során december 21-én elfogta és elő­zetes letartóztatásba helyezés mellett eljárást indított a bün­tetett előéletű Sándor György 28 éves villanyszerelő (Buda­pest, XX., Kocsis utca 26. szám), Czuczó Lászlóné, 25 éves fog­lalkozásnélküli és a vele kö­zös háztartásban élő Feka Ist­ván , 29 éves segédmunkás (Budapest,­­. Petrőczy utca 30. szám) alatti lakosok ellen, akik alaposan gyanúsíthatók a bűncselekmény elkövetésével. Illetékes helyről kapott in­formáció alapján december 17- én közöltük, hogy a rendőrség eljárást indított Ormándi Béla 32 éves lakatos, budapesti la­kos ellen. A Pest megyei Rend­őr-főkapitányság által folyta­tott, vizsgálat megállapítása szerint Ormándi Béla nem kö­vetett el bűncselekményt, ezért ellene az eljárást megszüntet­ték.

Next