Magyar Nemzet, 1974. december (30. évfolyam, 281-304. szám)
1974-12-22 / 299. szám
I Vasárnap, 1974. december 22., A A gyermek és Beszélgetés Kabainé Huszka Antóniával, az MTA Pszichológiai Intézetének tudományos csoportvezetőjével két német pszichológus, dr. Günter Clauss és dr. Hans Hiebsch írja több kiadást megért művének bevezetőjében: „A gyermekpszichológiát, amelylyel ez a könyv elsősorban foglalkozik, régente ezzel a névvel jelölték: „Scientia amabilis”. Valóban az a szeretetreméltó tudomány, mert tárgya a gyermek lelki-szellemi fejlődése, amely — vigyázó szemekkel, mély megértéssel és a gyermek iránti igaz szeretettel figyelve — szülőnek és nevelőnek egyaránt nagy örömet okozhat. A megértés a gyermek helyes nevelésének és tanításának egyik alapfeltétele.” Azt hiszem, e szavakkal mindnyájan egyetérthetünk. Mégis vannak a gyermeki tevékenységnek, megnyilvánulásoknak olyan területei, amelyekre kevesebb figyelmet fordítunk, pedig a gyermek belső fejlődésében, személyiségének kialakulásában nem csekély szerepe van. Ezek közé tartozik a gyermekre oly jellemző tevékenység , a játék. Erről beszélgetünk Kabainé Huszka Antónia pszichológussal, az MTA Pszichológiai Intézetének tudományos csoportvezetőjével. Nemcsak időtöltés — Első megállapításként talán arról szólnék — kezdi a gyermekpszichológus —, hogy a ,,játék’’ szót a mindennapi életben jóval szűkebben értelmezik, mint amennyi a tartalma, az igáid jelentése. Mi, felnőttek azonban hajlamosak vagyunk rá, hogy a mi világunkat egyszerűen a gyermeki világra vetítsük, tehát a játékban puszta időtöltést, szórakozást, felüdülést lássunk. Természetesen mindez része a gyermek játékának, vannak kifejezetten ilyen játékok is, mint például a kártya, a sport, az úgynevezett szabályjátékok. Sohasem szabad azonban arról megfeledkezni, hogy legtöbb játéka mögött ir munkateljesítmény is meghúzódik, cipekedik, kísérletez, sőt ,,művészeti alkotásokkal” próbálkozik. A gyermek tulajdonképpen játék közben sajátítja el a szociális kommunikáció eszközeit és módjait. — Érdekes itt megjegyezni, hogy azokban a kultúrákban, ahol a felnőttet és a gyermeket nem választja el olyan éles határvonal, a gyermekek szinte egyenrangúan, „játékosan” vesznek részt — természetesen erejükhöz és tudásukhoz mérten — a szülők foglalatosságaiban, nem is beszélve a kultikus játékokról. Polinéziában például a baba — mint játékszer — teljesen ismeretlen: a baba szerepét az élő, eleven kistestvér tölti be. — Megkockáztatnám, hogy talán nálunk a bölcsődékben és óvodákban játszadozó gyermekek körében találkozhatunk hasonló jelenséggel. — Valóban, a baba a közösségben növekvő kisgyermek számára kevésbé szerepel olyan tárgyként, amelybe behelyettesíti a társat, kevésbé érzi ennek szükségét, mint az a gyermek, aki otthon egyedül nő fel. A babával inkább csak olyan élethelyzeteket „játszik le”, amelyeket a kész helyzetben nem tud elsajátítani, s mintegy az élet főpróbájaként szolgál számára. Utánzás, szerepjáték — Az nyilvánvaló, hogy különböző életkorban különböző a gyermek játékigénye. Nagyon érdekelne, hogyan függ ez össze a gyermek személyiségformálódásával. Az is természetes, hogy nem lehet éles határokat vonni, mégis milyen főbb szakaszokat különböztethetünk meg? — Az első szakasz az érzékszervi, kísérletező játék periódusa. Nézi, lesi, hallgatja, majd forgatja, tapogatja az általa érzékelhető közelségbe kerülő tárgyat. A kísérletjelleg abban nyilvánul meg, hogy különböző helyzetekben, funkciókban próbálja ki a lehetőségeket. Egyrészt a tárgy sajátosságait szeretné feltárni, másrészt a saját hatását, kreativitását teszi próbára. Egy mondatban kifejezve: ez a tárgyakkal való bánás kezdeti foka. A második szakaszba akkor lép a gyermek, amikor járni kezd, felszabadul a mozgása. Ez az utánzójáték korszaka. Felébred benne az érdeklődés a különféle emberi tevékenységek iránt. Ilyenkor lemásol egy-egy általa fontosnak ítélt személyiség cselekvéssorából bizonyos mozzanatokat. Elsajátítja a teste fölötti uralmat, kialakul a biztosjárása, tologat, húzogat, rakosgat, fel- és lemászik mindenre és mindenről, tökéletesíti mozgásformáit. Az utánzási formák egyre összetettebbekké válnak és a harmadik életév végére kialakul a harmadik szakasz, a szerepjáték. — Gondolom, ilyenkor jut el az én, a személyiség kialakulásának eddigi legfontosabb korszakához. Ekkor egyrészt mintegy összegezi mindazt, amit eddig megfigyelt, tapasztalt, utánzott, elsajátított, másrészt minden új élményanyagot mohóbban és a maga összetettségében fogad be. — Igen, és ebben a korszakban az a döntő, hogy már nemcsak másol, hanem azonosul is a szereppel, mintegy a szerep normáit is „hozza”. Mennél mélyebb kapcsolat fűz: az általa megformált személyhez, annál gazdagabban bontakozik ki az alak minden vonása. Hozzájárul ehhez az is, hogy ebben a korban már egyre több csatornán és egyre több tapasztalat jut el a gyermekekhez. Mesét hallgatnak, tévét néznek, bábszínházba viszik őket, vagy játszanak nekik. Színezi, gazdagítja ezenkívül szerepjátékukat az óvodáskorban már egyre fejlettebb formában folytatódó, tárgyakkal kísérletező szakasz. Most .. már nemcsak kockákat raknak egymásra, és tornyokat emelnek, hanem egész szerkezeteket alakítanak ki; konstrukciós játékaikban egyre több akreatív elem — az alkotó jelleg. Fejlődik helyzetmegoldó képességük, variációkat kísérleteznek ki, és továbbra is a színházi nyelvnél maradva „maguk írják, rendezik és játsszák a szerepeket”. Kép a környezetre! — Azt hiszem, a szerepjáték már az a fok, amelyen az odafigyelő szülő sok mindent „kiolvashat” a gyermeke által megírt, megrendezett, illetve alakított szerepekből. És ezekből esetenként nem csupán a gyermek jellemének alakulásáról, hanem környezetének megítéléséről is elgondolkodtató képet kaphatunk. Valós-e ez a kép, vagy csak fenntartásokkal fogadható el? — Egy bizonyos, hogy a gyermek játéka kommunikációs eszköz, s amit ő maga nem tud elmondani, játékai alapján szinte kódolni lehet. Mert a gyermek is közös, csak nem mindig hallják meg. Rég pszichológusi tapasztalat, hogy a szülők igen gyakran csak saját asszociációjukat köztik, a gyermekükére „nincs fülük”. Természetesen azt hangsúlyozni kell, hogy a gyermek, sűrítve, mondhatnánk a művészet nyelvén fogalmaz, véleményében nemcsak a szüleivel, hanem valamennyi felnőttel kapcsolatos véleménye, sőt feltételezése is kifejezésre jut. Tehát ezt így kell fogadni, de mindenképpen oda kell rá figyelni. Többek között ezért sem helyeselhető, ha a szülő a vett játékkal helyettesíteni akarja önmagát, ráért neki nagyon is fontos közvetítő szerepe van. — Különösen vonatkozik ez az iskolás korra, amikor a társasjátékok kerülnek előtérbe, majd pedig a lassan felnőtté válás során érdeklődése egyre inkább a felnőttek hobbyjai felé fordul. Erre a korszakra vonatkoztatva milyen észrevételei vannak a pszichológusnak? Nyerni és veszíteni — A társasjáték az egészséges versengés szellemét kell hogy kialakítsa. Tanuljon meg a gyerek veszíteni, tudja elviselni a kudarcokat, és ha győz, úgy örüljön, hogy az ne káröröm legyen és a siker se szálljon a fejébe. A család megnövekedett szerepének e téren is nagy a jelentősége. A társasjátékokat is lehetőleg először családi körben tanulja meg és játssza a gyermek. Az anya vagy apa „nyerjen a játékban is polgárjogot”, ő legyen az első társ, hogy a helyes felnőtt magatartást sajátíthassa el a gyermek. Tehát például: az ő kedvéért ne csaljon a szülő, de ne is nevesse ki, ha eleinte veszít. — De jut-e ideje a játékra az amúgy is oly nagyon elfoglalt szülőnek? — Tapasztalataink erre nézve a következők: egy szülő sohase üljön lel „feladatszerűen” játszani a gyermekével — erre valóban ritkán is jut ideje. De igenis tud játékos légkört teremteni otthoni munkája közben úgy, hogy amihez kedve van, a gyerek is vele csinálja — játékként és nem kényszermunkaként” —, no meg a házimunka természete megengedi a vidám beszélget Csúcsforgalom van az áruházakban, üzletekben. Az óra- és ékszerboltokban, a mostani napokat elkeresztelték aranycsütörtöknek, aranypénteknek, aranyszombatnak — aranyvasárnap előtt. S nemcsak azért, mert az aranygyűrűk és aranyláncok most a legkelendőbb árucikkek közé tartoznak, hanem azért is, mert a napi forgalom már egy hete kétszerakkora, mint tavaly ilyenkor. Az idén is lesznek elégedett és elégedetlen vásárlók és áruházak. Az újságíró, szemlélődése közben a kereskedelem felkészültségéről érdeklődve találkozhat ismerős miértekkel és azértekkel is. De ebből legalább annyira nehéz kialakítani az összképet, mint az áruházak, üzletek, kereskedelmi vállalatok évről évre növekvő forgalmát bizonyító adatokból. Az igazság valahol a kettő között van. Persze, minden alkalommal elgondolkoztatja a vásárlót — hát még most, amikor az átlagosnál többen és többet vásárolnak —, miért tűnnek el olyan hamar korszerű, divatos árucikkek az üzletekből, miután megnyerték a vásárló tetszését. Eléggé szembeötlő példa erre a Félonyersey férfiing. Heteken keresztül hirdették az újságban, hogy célszerű, divatos, tessék megvásárolni, csak éppen nem található az üzletekben. Pontosabban, csurrancseppen belőle, el is kapkodják úgyszólván percek alatt. S nem vigasztalja a hopponmaradt vásárlót, illetve nem vásárlót, hogy a Triobaling is új gyártmány, jobb mint a nyloning, mivel ebből sincs elég. Nem tud annyit gyártani a Habselyem Kötöttárugyár. • mint amennyit el tudnánk adni, mondják az áruházakban. Városszerte keresik a nők a mintás, műszálas, és viszonylag olcsó jersey téli blúzokat, egyegy darab ha akad még belőlük valahol. E füstölgések közben érdemes eltöprengeni bizonyos felfogásbeli különbségeken is. A vásárlók egyik panasza, hogy túlságosan kicsi a közepes árú női csizmák választéka. Az áruházak cipőosztályain azzal érvelnek, hogy több cipőt, csizmát adnak el, mint a múlt év végén. S nemcsak többet, hanem többfélét is. Az üzletek kínálatát tekintve, azt kell mondanunk: kevesebb talán több lenne. Valóban, szinte túlságosan is sokféle cipőt, csizmát árusítanak. A tetszetős, divatos csizma azonban kevés. Azt mondják, az áruházak, szaküzletek a tömegigényt elégítik ki. De vajon tömegigényt elégít ki a többféle műbőrből, gyakran nem eléggé szerencsésen kombinált, díszített csizmák ténylegesen széles választéka? Ha megfelelő az árucikk, nem kell annyiféle, mégis valójában nagyobb, legalábbis megfelelőbb a választék. Karácsony ürügyén nem csupán a karácsonyról szóltunk. De például jellegzetesen karácsonyi ajándék az újra divatba jött kakukkos óra. Már azt sem lehet kapni. Persze, ki sejthette, hogy 20 ezer darab sem lesz elég az idén. A Centrum áruházakba hétfő óta szállítják az utánpótlást, ezen a héten 200 millió forint értékű áru került az üzletekbe, test, a képzeletcsapongást, a tárgyak megszemélyesítését, a mesélést. Higgye el, így maga a felnőtt is feloldódik érzelmileg, maga sem érzi az otthoni munkáját robotnak. Ez pedig nagyon fontos, mert különben a gyermekkel is megutáltatja azt, felesleges feszültséget teremt és még élesebb határvonalat von maga és a gyermek közé. A játék igazi tartalma — A kialakuló hobby szakaszában talán a legkönnyebb a helyzet. Mit mondhatnánk ezzel kapcsolatban mintegy a beszélgetés befejezéseként? — Ebben a szakaszban röviden csak azt mondhatom: a két irányelv az együttműködés és az egymás — természetesen nem káros — kedvtelésének tiszteletben tartása. Mindenféle játék igazi tartalma az, hogy híd a gyermek és a felnőtt között, amely nemcsak a készségeket és képességeket, hanem a haimen kapcsolatokat is fejleszti, kiteljesíti. S erről nem szabad soha megfeledkeznünk. Komor Vilma A hírek szerint az Aranypóküzletek is nyugodtan néznek az aranyvasárnap elé, mert e héten 60 millió forint értékű importáruhoz jutottak. A Corvin igyekezett előbbre hozni a karácsonyi vásárlás heteit, a sajtó, rádió útján buzdítva a vásárlókat. Mert akkor még teljes a választék. Most már akad hiánycikk is, például a játékok közül a műanyag összerakható kockák, építőszekrények. Az igények meghaladják a kínálatot, a Triál kínálatát. Nyakkendőkből, sálból, zsebkendőből minden eddiginél többet árusítanak, aranyvasárnapra pótlólag még harisnyát, harisnyanadrágot szállítanak a Corvinba, ezenkívül játékokat, műszaki cikkeket, például tranzisztoros rádiókat várnak még. Az Úttörő Áruház ezüstvasárnapon 2,5 milliós forgalmat bonyolított le, amennyit eddig még sohasem. E rekordra újabb rekordot várnak aranyvasárnapon. Nem hiánycikk már a labda, de hiánycikkek a drágább külföldi műszaki játékok, a vasutak, a mosógép, a nagyméretű teherautók, és sokan keresik a beszélő és mászó kabát. A ruházati cikkek között kevés már a fiú télikabát, pedig a nagykereskedelem ez évi árukészletének zömét kiszállította már. Kötöttáruból, fehérneműből, cipőből van elég. Ajándékcsomagokat is összeállítottak olcsó árucikkekből. Az Óra- és Ékszerkereskedelmi Vállalat az összes személygépkocsijával is az áruszállítást segíti, hiszen a most érkezett ébresztőórákat is keresik a vásárlók. Az OFOTÉRT-nál még mindig győzik a vásárlók kiszolgálását fényképezőgéppel, optikai építőszekrénnyel, játékmikroszkóppal, nem győzik már diavetítővel. Igen, a pult másik oldalán sem könnyűek ezek a napok. S nemcsak azért, mert a megnövekedett forgalom kellős közepén töltik fel a megcsappant készleteket. Aranyvasárnapra a Corvin behívja a nyugdíjasait is, s pult mellé állnak, vagy a kassza mellé ülnek az adminisztratív dolgozók, áruátvevők is. i. e. Aranyvasárnapi előzetes Magyar Nemzet Megkezdődött a vakáció Felírtak a táblára a ve bettüt is, nem a győzelem jelét, s csupán a vakáció szó kezdőbetűjét. A hagyományhoz híven egy hét óta nőtt-növekedett a táblára írt betűk sora, s mire szombat reggel teljessé vált a sor, véget ért az iskolákban az első félév, s megkezdődött a téli szünet. Amikor a diákok félbehagyják a tanulást, a főiskolások és az egyetemisták éppen forró napok elébe néznek: most következik a vizsgaidőszak, őnekik jelenthet most ez a védetű győzelmet, ha a leckekönyvbe jó jegyeket írnak a professzorok. Őnekik nincs vakáció, őnekik tanulás következik. Vagy legalábbis az ismétlés: nemcsak a régi mondás kedvéért: repetitio est mater studiorum, az ismétlés a tudás anyja, hanem mert jobb a vizsga előtt átismételni a tananyagot, mint bukás után a félévet vagy az évet. Egyébként a kisdiákoknak, meg a középiskolásoknak sem a semmittevés napjai következnek. A félév véget ért, a tudás — vagy nemtudás — írásbeli elismerése majd a szünet végeztével, január hatodikán következik. Addig: szorongani lehet, izgulni, bánkódni — vagy nyugodtan várni a megérdemelt elismerést? Közben pedig elővenni a jövő évi naptárt, bejegyezni: március 15. és 21. és 31., április 4., és május 1. tanítási szünet, tavaszi szünet április 5—13. S aztán ebben a mostani szünetben elő lehet venni néhány jó könyvet, elolvasni, irodalmit, történelmet, verseket. Hiszen csak a tanítás szünetel, s ha elkoptatott is, de igaz a mondás: nem az iskolának tanulunk. (7) Hotel MEDOSZ Szakszervezeti vendégház a Jókai téren A Terézvárosban kevés az építkezés, főleg azért, mert nincs beépítésre váró üres telek. Most azonban megteremtődött a lehetőség egy érdekes új építkezésre. A Jókai tér és a Jókai utca sarkán nemrégen lebontottak egy ócska házat. A telek egyik oldalát az a ház határolja, amelyben a Kis Színpad működik, az utca felőli oldalon pedig a Mezőgazdasági, Erdészeti és Vízügyi Dolgozók Szakszervezetének székháza. A szakszervezet 300 ezer főnyi tagságából 95 százalék a vidéken élő dolgozó, közülük sokan járnak fel Budapestre ügyes-bajos dolgaik, hivatalos ügyeik elintézése végett. Rendszerint szállodai szobát kell bérelniük. A MEDOSZ elhatározta, hogy vendégotthont létesít és e terv megvalósításához megszerezte a székházzal szomszédos, előbb említett üres telket. A SZOT támogatta a határozatot, és ennek alapján a szakszervezet megbízta a BUVATI-t a vendégház terveinek kidolgozására. Vadász György, Mészáros Endre és Slezák Gusztáv építészmérnökök elkészítették a tervet, amelynek kivitelezésére a vasasszakszervezet építőrészlege vállalkozott. A vendégház kilencemeletes lesz és kereken száz vendég kényelmes elhelyezését teszi lehetővé. Az első emeleten tanácskozótermet alakítanak ki, ahol a szakszervezeti funkcionáriusok és a vidékről feljött tagok értekezhetnek. A második emeleten rendezik be a szakszervezet irodáinak egy részét, míg a többi emeleten egy- és kétágyas szobák lesznek. Miután az alapterület kicsi, csak felfelé történő terjeszkedéssel lehetett gazdaságosan megoldani az értékes telek beépítését. A ház alatt garázs létesül és ugyancsak garázs céljára alakítják át a szakszervezeti székház kihasználatlan tornatermét. Az épület a városképet díszítő reprezentatív homlokzatot kap. Az építkezést 1975 kora tavaszán megkezdik és befejezésére másfél-két év múlva kerül sor. Rosszak a mérlegek Hetvenezer forint bírság Az Országos Kereskedelmi Főfelügyelőség megvizsgálta kilenc megye több mint 1300 üzletében a használatban levő mérőeszközöket. A mérőeszközök többsége korszerűtlen, lassítja az úgynevezett „lédig” áruk gyors kimérését, és hozzájárul a vásárlók mérésen alapuló megkárosításához. Az ellenőrök jelentése szerint a bolthálózatban nincs elegendő ellenőrző mérleg elhelyezve. Kevés, mindössze 2 százalék arányú a használatban levő gyorsmérleg. A vizsgálat során a mérlegek 24 százaléka, a mérősúlyok 14 százaléka, az űrmértékek 17 százaléka esett kifogás alá különböző okok miatt. A kifogásolt mérlegek mintegy 40 százaléka jelenlegi állapotában mérésre alkalmatlannak bizonyult, ennek ellenére a boltokban azokat rendszeresen használták.A mérlegek elhelyezése sem előírásszerű, a vevők nem tudnak meggyőződni a márt súly helyességéről. Ezenkívül a járaedényzetről is többnyire hiányzik az önsúly feltüntetése vagy az olvashatatlan. A próbavásárlások alkalmával, 1200 eset 23 százalékánál állapítottak meg a vevők kárára történő éltetést, ezek többsége az alkalmatlan mérőeszközökkel áll összefüggésben. Hamis mérés miatt az ellenőrzések 37 százalékánál, egyéb mérésügyi előírások megszegése miatt 38 százalékánál történt felelősségre vonás. A szabálytalanságokat elkövetők közül 107 személyt 70 ezer forintra bírságolták. Kettős gyilkosság Kőbányán December 17-én Budapesten a X. kerület Üllői út 120— 122. szám alatti lakásukon — ismeretlen tettesek — nyereségvágyból megölték Buecz Paula 85 éves és Gallay Etel 81 éves nyugdíjasokat. A Budapesti Rendőr-főkapitányság széles körű nyomozás során december 21-én elfogta és előzetes letartóztatásba helyezés mellett eljárást indított a büntetett előéletű Sándor György 28 éves villanyszerelő (Budapest, XX., Kocsis utca 26. szám), Czuczó Lászlóné, 25 éves foglalkozásnélküli és a vele közös háztartásban élő Feka István , 29 éves segédmunkás (Budapest,. Petrőczy utca 30. szám) alatti lakosok ellen, akik alaposan gyanúsíthatók a bűncselekmény elkövetésével. Illetékes helyről kapott információ alapján december 17- én közöltük, hogy a rendőrség eljárást indított Ormándi Béla 32 éves lakatos, budapesti lakos ellen. A Pest megyei Rendőr-főkapitányság által folytatott, vizsgálat megállapítása szerint Ormándi Béla nem követett el bűncselekményt, ezért ellene az eljárást megszüntették.