Magyar Nemzet, 1975. január (31. évfolyam, 1-26. szám)

1975-01-01 / 1. szám

- - Magyar \oinzol i=­" A HAZAFIAS |\"E FRONT LAPJA • . mm ——■— Búcsú és készülődés ír­ja: dr. Sík Endre, az nemzetközi Lenin- Makulátlan lapjaival néz ránk az új naptár, megint lepergett egy esztendő az idő rostáján. Az óévre megittuk az áldomást, és az újat is felköszöntöttük. Bármerre néztünk is az országban, számvetés volt a búcsú sza­va és terveket formáló ké­szülődés sietett a jelenünkké szelídülő jövő elé. Családi körben és nagyobb közös­ségeinkben egyaránt meg­vontuk az elmúlt 12 hónap mérlegét. Visszatekintettünk a megtett útra, araszolva méricskéltük, meddig jutot­tunk céljaink megvalósításá­ban, de közben akarva-aka­­ratlan arra gondoltunk, hogy mit kell még együtt és kü­­lön-külön elvégeznünk. Az Országos Béketanács decemberi ülése is egyszerre oldotta meg az összegezés és az előremutatás összefonódó kettes feladatát, amikor megtárgyalta és elfogadta a magyar békemozgalom 1974. évi tevékenységéről szóló be­ ,­számolót és meghatározta 1975. évi munkaprogramjá­nak irányelveit. Már történelmi távlatból is tiszteletet parancsoló mű legfrissebb fejezetét ölelte fel az értékelés. Több mint negyedszázad telt el azóta, hogy a második világháború megpróbáltatásaiból éppen csak eszmélő, és máris új fenyegetésekkel szembenéző Európában összeült az értel­miség világtalálkozója, majd pedig Párizsban és Prágában egyidejűleg megtartották a béke híveinek első világ­­kongresszusát. Wroclawból kevéssel a NATO megalaku­lása előtt 45 ország ír­óinak, tudósainak, művészeinek ars poeticájaként szárnyalt fel az ünnepélyes jövendölés: ,,A világ népei nem akarnak háborút, és elég erejük van ahhoz, hogy megvédjék a békét és a kultúrát!” Párizs jelszava pedig már válasz volt az új kardcsörtetőknek, amikor 600 millió nő és férfi, öreg s fiatal képviselőinek sziklaszilárd elhatározását sűrítette egyetlen nagy hatá­sú mondatba: ..Felkészül­tünk és elszántuk magunkat, hogy megnyerjük a béke csatáját!” Akkor a közvetlen hábo­rús veszély ellen állt sorom­póba az emberiség jobbik fele. Azután megszületett a „valamiért” konstruktív programja, mintegy kifejez­ve, hogy a népek nem má­ról holnapra rettegve akar­nak élni, hanem egyszer s mindenkorra száműzni sze­retnék bolygónkról a hábo­rút. Ez a temérdek forrásból táplálkozó és sok esetben ösztönös békevágy akkor vált igazán az emberiség bé­keakaratát kifejező, átütő mozgalommá, amikor talál­kozott a testvéri szocialista országok és köztük is elsősor­ban a Szovjetunió követke­zetes békepolitikájával, kel­lő politikai, gazdasági és ka­tonai erőre támaszkodó ha­tározott fellépésével, így vált széles körűvé az a felisme­rés, hogy korunkban a szo­cializmus és a béke ec­ i­et jelent, s valamennyien közös felelősséggel tartozunk a jö­vőért. A fasiszta Németország fölött aratott győzelem, s en­nek részeként, hazánk fel­­szabadulásának 30. évfordu- Országos Béketanács ■ békedíjas elnöke lójához közeledünk. Nagy­szerű érzés, hogy egyszerre ünnepelhetjük békénk és szabadságunk születésnapját, s a szocialista közösség tag­jaként, a háború ellen sík­­raszálló százmilliók küzdő­társaként a mi fáradozásaink eredményét is felfedezhet­jük világunk megújhodott arculatán. A fejlődés­i küzdelem. Bármilyen nagy léptekkel közeledünk is nemzeti és internacionalista céljaink megvalósítása felé, voltak, vannak és lesznek is gond­jaink. Ez azonban csöppet sem kisebbíti, hanem még értékesebbé teszi eredmé­nyeinket, hiszen­ azt érezzük igazán a magunkénak, amiért becsülettel, teljes szívvel, fe­lelősséggel, tudásunk és te­hetségünk legjavával meg­dolgoztunk. Békemozgalmunkban is így van ez. Ezért lehetünk hivalkodás nélkül is méltán büszkék arra, hogy az 1974. évben tovább gazdagítottuk legnemesebb hagyományain­kat. Abból indultunk ki, hogy ha valahol, akkor hazámk­ban sokszorosan igaz a béke és a szocializmus testvéri összetartozása, termékeny kölcsönhatása. Pártunk és kormányunk a hivatalos ál­lami politika rangjára emel­te dolgozó népünk békeaka­ratát, s ezzel időt álló fede­zetet teremtett a Magyar Népköztársaság — és így a magyar békemozgalom — nemzetközi tekintélyének ál­landó növekedéséhez. Ez egy­ben azt is jelenti, hogy vá­rosaink és falvaink lakói új társadalmat teremtő mun­kánk sikereivel tehetik a legnagyobb szolgálatot a bé­ke és a haladás ügyének. A cselekvő békeakarat és szolidaritás sok szép példája kapott helyet békemozgal­munk 1974-es mérlegében. Minden eddiginél értőbb fo­gadtatásra találtak, nagyobb visszhangot váltottak ki ak­cióink, kezdeményezéseink a nagyüzemi munkások és ter­melőszövetkezeti parasztsá­gunk körében. Bízvást megállapíthatjuk tehát, hogy jó útravalót kap­tunk 1974-től az új eszten­dőre, s ha végignézünk ten­nivalóinkon, egyértelműen kiderül, hogy továbbra is nagy szükség lesz a mozgal­munkat éltető frisseségre, a szív és értelem összecsengő ösztönző erejére. Sajátos esz­közeinkkel, az eddigiekhez hasonlóan, ezután is öröm­mel vállalunk részt szocialis­ta építőmunkánk még telje­sebb kibontakoztatásából, hogy a IV. ötéves terv céljai­nak megvalósításával szilárd alapokról léphessünk tovább fejlődésünk újabb fokára. A béke a legnagyobb jó az emberiség számára, az élet, a kiteljesedő alkotás maga. Öregen és fiatalon érdemes tudást, tehetséget latba vet­ni érte, hiszen valameny­­nyiünk javára sokasodik ter­mése. Eddigi eredményeink jó okot adnak a bizakodásra, mert a mi optimizmusunk a történelemtől válik hitelessé, úgy, ahogy Leonyid Brezs­­nyev, az SZKP főtitkára mondta. A történelem az esetleges megtorpanások el­lenére is nekünk dolgozik, s a fejlődés a mi igazságunkat bizonyítja. Szovjet-egyiptomi állásfoglalás a genfi konferencia felújítása mellett A külpolitikai helyzet AZ ÓESZTENDŐ utolsó napján közös nyilatkozatot adtak ki Moszkvában a magas szintű szovjet—egyiptomi tárgyalásokról. Fahmi külügy- és Gamazi hadügyminiszter megbeszélései a do­kumentum szerint a két állam és a két nép tartós barátságára jellemző légkörben zajlottak le és kedvező eredményekkel zá­rultak. A Szovjetunió és Egyiptom állást foglalt amellett, hogy a genfi konferencia valamennyi érintett fél részvételével, a leg­közelebbi jövőben újítsa fel tevékenységét, mivel e tanácskozás alkalmas fórum a közel-keleti rendezés valamennyi vonatko­zásának áttekintésére és megfelelő határozatok hozatalára. A vezető kairói lapok értesülései szerint egyiptomi diplomá­ciai körökben úgy vélik, hogy Fahmi és Gamazi moszkvai útja tárgyilagos módon adott bizonyságot a két országot összefűző igaz barátságról. Az AI Gumhurija rámutat, hogy Leonyid Brezsnyev látogatásának elhalasztása nem érinti a szovjet— egyiptomi kapcsolatok lényegét. Épp ellenkezőleg: a két fél a kairói lap megítélése szerint egyetértett abban, hogy a közel­­keleti helyzet súlyossága a kapcsolatok fejlesztését és erősítését teszi szükségessé. Az Al Ahram rámutat, hogy a Brezsnyev­­látogatás elhalasztását követően „bizonyos körök ismét megkí­sérelnek majd a zavarosban halászni és viszályt szítani a Szov­jetunió és az arab országok között”. A lap bizonyosra veszi, hogy a kapcsolatok megerősítésére törekvő két fél meghiúsítja majd eme kísérleteket. Kurt Waldheim, az ENSZ főtitkára újesztendei nyilatkozatá­ban a nemzetközi helyzetnek 1975-ben várható alakulását ele­mezte. A Közel-Kelet szempontjából Waldheim szerint ez az esztendő döntő lesz, mert igaz ugyan, hogy az érintett kormá­nyok óhajtják a tárgyalásos rendezést, ezzel egyidőben azon­ban az újabb háborúra is készülnek. „Ez a háború — vélte Waldheim — mindenki számára katasztrofális következmé­nyekkel járna." A világszervezet főtitkára hangsúlyozta a genfi békeértekezlet folytatásának szükségességét, de annak a véle­ményének is hangot adott, hogy egyelőre nem érett meg a hely­zet a konferencia újramegnyitására. Az ENSZ 1974. évi tevé­kenységéről szólva Waldheim rámutatott, hogy nem helytálló az az amerikai vélekedés, amely szerint a közgyűlés határoza­tai a „harmadik világ” egyoldalú uralmát tükrözték volna, hanem e döntésekben egyfajta egyensúly érvényesült. Az SZKP XXIV. kongresszusán kitűzött békeprogram megv­­alósításában 1974 további haladást hozott — állapította meg a moszkvai Pravda, megvonván az elmúlt esztendő külpolitikai mérlegét. A Szovjetunió testvéri barátsága és együttműködése a szocialista országokkal megerősödött, tovább közeledtek az álláspontok számos fejlődő ország vonatkozásában és általában véve csökkent a háború veszélye — állapítja meg a lap. A Pravda ebben az írásában, de az európai kommunista és munkáspártok budapesti előkészítő találkozóját értékelő szer­kesztőségi cikkében is leszögezi, hogy 1974-ben tovább szilár­dult a nemzetközi kommunista és munkásmozgalom egysége és bebizonyosodott, hogy az európai, illetve a nemzetközi enyhü­lés erősítésére irányuló tendencia változatlanul és szüntelenül érvényesül, és az európai, a nemzetközi politikai fejlődés meg­határozó irányvonalává válik. A nyugatnémet lapok kommentátorai az MTI szemléjének tanúsága szerint borúlátóan, sőt csüggedten tekintenek az új esztendő elé. Az elemzések többsége hangot ad az NSZK köz­véleményében eluralkodott bizonytalanságnak, aggodalomnak és indokoltnak tartja azt a jóslatot, hogy a gazdasági bajok 1975-ben sokasodni fognak. Szovjet—egyiptomi közös nyilatkozat Moszkvából jelenti a TASZSZ: Iszmail Fahmi egyiptomi kül­ügyminiszter és Abdel Gamazi hadügyminiszter a szovjet kor­mány meghívására látogatást tett Moszkvában. Megbeszélé­seik során áttekintették a szovjet—egyiptomi kapcsola­tok és a jelenlegi nemzetközi helyzet kérdéseit. Különös figyelmet fordítottak a Közel- Keletre, egyebek közt a Kö­zel-Kelettel foglalkozó genfi békekonferencia felújítására. A Szovjetunió és Egyiptom szilárdan állást foglal amellett, hogy a genfi konferencia a legközelebbi jövőben felújítsa tevékenységét valamennyi érintett fél részvételével, bele­értve a Palesztinai Felszabadí­­tási Szervezetet. A két ország ennek érdekében fejt ki erő­feszítéseket. A felek úgy vélik, hogy a konferencia alkalmas fórum a közel-keleti rendezés vala­mennyi vonatkozásának átte­kintésére és olyan megfelelő határozatok meghozatalára, amelyek igazságos és tartós békét teremtenek ebben a tér­ségben. Egyetértenek abban, hogy a konferencia munkájá­nak minél hamarabb történő felújítása fontos e célok el­érése szempontjából. A két állam és a két nép tartós barátságára jellemző légkörben lezajlott tárgyalások kedvező eredményekkel zárul­tak.­ Iszmail Fahmi és Abdel Ga­mazi kedden hazautazott Moszkvából. Az egyiptomi ven­dégeket a vnukovói repülőté­ren Andrej Gromiko szov­jet külügyminiszter, Andrej Grecsko marsall, honvédelmi miniszter és más hivatalos személyiségek búcsúztatták. A két miniszter megérkez­ése után nyomban felkereste An­­var Szadat elnököt, hogy be­számoljon moszkvai tárgyalá­sainak részleteiről. Az egyiptomi külügyminisz­ter ,Turij Kornyilovval, a TASZSZ szemleírójával folyta­tott beszélgetésében kijelentet­te, hogy köszönetet mond a szovjet kormánynak, amely meghívta őt és Gamazi vezér­­ezredes, hadügyminiszter­ a Szovjetunióba és lehetővé tette számukra az intenzív kontak­tusokat a két ország közötti sokoldalú kapcsolatok szilár­dítása céljából. „A tárgyalások — mondta az egyiptomi kül­ügyminiszter —, amelyeket három napon át folytattunk a szovjet vezetőkkel, eredménye­sek és konstruktívak voltak, baráti légkörben folytak le, ami a két ország és a két nép közötti baráti kapcsolatokat és együttműködést tükrözi.” „Meggyőződésünk — folytat­ta —, hogy a moszkvai tár­gyalások előmozdítják a két ország közötti kapcsolatok to­vábbi fejlődését. Megbizonyo­sodhattunk arról, hogy a szov­jet vezetők, akikkel tárgyal­tunk, és elsősorban Leonyid Brezsnyev, komolyan törek­szenek az országaink közötti kapcsolatok szilárdítására és arra, hogy azok további fej­lesztése és erősítése érdekében kedvező légkör jöjjön létre. Meggyőződhettünk arról is, hogy a Szovjetunió teljes mér­tékben támogatja az arab né­pek harcát a megszállt terüle­tek visszaszerzéséért és a Pa­lesztinai arab nép nemzeti jo­gainak biztosításáért, ami a Közel-Kelet igazságos és tar­tós békéjének elengedhetetlen feltétele.” „Köszönetet szeretnék mon­dani Andrej Gromiko szovjet külügyminiszternek és Andrej Grecsko marsallnak, a Szovjet­unió honvédelmi miniszteré­nek, és megelégedéssel kívá­nom leszögezni, hogy a Szov­jetunióban tett látogatásunk és tárgyalásaink idején éreztük az együttműködés őszinte szel­lemét” — fejezte be nyilatko­zatát az egyiptomi külügymi­niszter. A Pravda a budapesti előkészítő találkozóról Moszkvából jelenti a TASZSZ. A Pravda keddi számában szerkesztőségi cikkben tér vissza az európai kommunista és munkáspártok december 19—21 -i budapesti előkészítő találkozójára. A cikkíró egyebek mellett a következőket állapítja meg: Az SZKP a jövőben is min­denképpen igyekszik előmoz­dítani az európai kommunisták konferenciá­ja előkészítésének eredményes befejezését és ma­gának a konferenciának a megtartását. A budapesti ta­lálkozó ismételten igazolta, hogy a kommunista és mun­káspártok az európai kommu­nista mozgalom előtt álló fon­tosabb nemzetközi feladatok megoldásában fokozottan tö­rekszenek az akciók koordiná­lására és az akcióegységre. A budapesti találkozó — írja a lap — szellemében és ered­ményeit illetően megcáfolta azokat az ellenséges koholmá­­nyokat, hogy a szocialista or­szágok kommunista pártjai és az európai tőkés országokban működő testvérpártok érdekei állítólag elelntétesek, „egymás­sal szembenállók”, sőt „össze­egyeztethetetlenek”. Budapest ismételten és meggyőzően de­monstrálta, hogy az európai kommunista mozgalom egysé­ges és összeforrott, hogy a kü­lönböző pártok egységesen kö­zelítik meg a békéért és a biz­tonságért, a társadalmi fejlő­désért vívott harc legfontosabb problémáit. A budapesti találkozó bebi­zonyította, hogy a kommunis­ták szerint az európai béke és a világbéke szilárdítása elvá­laszthatatlan egymástól. Ezzel egyidejűleg a budapesti talál­kozón ismét hangsúlyozták, hogy az európai kommunista mozgalom jelentékenyen hoz­zájárulhat az imperializmus és a háború ellen, a világbéke és az általános biztonság fenn­tartásáért vívott küzdelemhez. A budapesti politikai vita be­bizonyította, hogy az európai kommunista és munkáspártok egységes nézeteket vallanak a békéért, a biztonságért, az európai együttműködésért és társadalmi fejlődésért vívott harc alapvető problémáit és feladatait illetően. Ebben a vonatkozásban a budapesti vé­leménycserét akár újabb lé­pésnek is lehetne nevezni az európai kommunista mozgalom olyan közös álláspontjának ki­dolgozásában, amely tájékoz­tatóul szolgál a fent említett általános feladatok megoldásá­hoz. A 28 európai ország testvér­­pártja a budapesti vitában le­szögezte azt a tényt, hogy az európai és általában a nemzet­közi enyhülés erősítésére irá­nyuló tendencia változatlanul és szüntelenül erősödik, az el­lenfelek szembeszegülése elle­nére a jelenlegi európai nem­zetközi politikai fejlődés meg­határozó tendenciájává válik. London kísérlete az északír tűzszünet meghosszabbítására Patak Károly, az MTI lon­doni tudósítója jelenti: A brit kormány az óév utolsó napján kísérletet tett arra, hogy kor­látozott engedményekkel a tűzszünet meghosszabbítására bírja rá az IRA ideiglenes szárnyát. A szélsőséges repub­likánus mozgalom 11 napos fegyvernyugvása január 2-án éjfélkor érne véget. Közvetí­tők jövés-menése, titkos alku­dozás után állt elő Mervyn Rees, a tartomány ügyeinek munkáspárti minisztere az észak-írországi néphez intézett újévi üzenetében egy olyan óvatos formulával, amitől azt reméli, hogy nem dühíti fel a protestáns „héjákat”, ugyan­akkor az IRA is beéri vele. A javaslat ködösen előreve­títi a bírósági tárgyalások nél­küli internálások rendszeré­nek fokozatos megszüntetését arra az esetre, ha a ,,opovók” január másodika után sem nyúlnak fegyverhez, de nem teljesíti az „ideigleneseknek” több követelését, így például az Ulsterben állomásozó brit erők azonnali visszarendelését a laktanyákba vagy az inter­náltak tömeges szabadon bo­csátását. „A hozzám érkező jelzések arra vallanak, hogy az embe­rek nemcsak átmeneti tűz­szünetre vágynak — írja Rees. — Tartós bék­ét akarnak és ez a kormány kívánsága is.” Hoz­záfűzi: „Az erőszak valódi, tartós szüneteltetése új helyze­tet, új lehetőséget teremt az előrelépésre. Ha ez így lesz, a kormány válasza nem marad el ” Egy órával a nyilatkozat közzététele után Rees rendele­tére szabadon bocsátottak húsz internáltat, újévi látogatás céljából becsületszóra kien­gedtek még ötvenet, és királyi kegyelemben részesítettek to­vábbi száz elítéltet, aki terror­­cselekmények vádjával került börtönbe, ők azonban a fogva tartottaknak csupán elenyé­szően kis hányadát képviselik.

Next