Magyar Nemzet, 1975. január (31. évfolyam, 1-26. szám)
1975-01-01 / 1. szám
- - Magyar \oinzol i=" A HAZAFIAS |\"E FRONT LAPJA • . mm ——■— Búcsú és készülődés írja: dr. Sík Endre, az nemzetközi Lenin- Makulátlan lapjaival néz ránk az új naptár, megint lepergett egy esztendő az idő rostáján. Az óévre megittuk az áldomást, és az újat is felköszöntöttük. Bármerre néztünk is az országban, számvetés volt a búcsú szava és terveket formáló készülődés sietett a jelenünkké szelídülő jövő elé. Családi körben és nagyobb közösségeinkben egyaránt megvontuk az elmúlt 12 hónap mérlegét. Visszatekintettünk a megtett útra, araszolva méricskéltük, meddig jutottunk céljaink megvalósításában, de közben akarva-akaratlan arra gondoltunk, hogy mit kell még együtt és külön-külön elvégeznünk. Az Országos Béketanács decemberi ülése is egyszerre oldotta meg az összegezés és az előremutatás összefonódó kettes feladatát, amikor megtárgyalta és elfogadta a magyar békemozgalom 1974. évi tevékenységéről szóló be ,számolót és meghatározta 1975. évi munkaprogramjának irányelveit. Már történelmi távlatból is tiszteletet parancsoló mű legfrissebb fejezetét ölelte fel az értékelés. Több mint negyedszázad telt el azóta, hogy a második világháború megpróbáltatásaiból éppen csak eszmélő, és máris új fenyegetésekkel szembenéző Európában összeült az értelmiség világtalálkozója, majd pedig Párizsban és Prágában egyidejűleg megtartották a béke híveinek első világkongresszusát. Wroclawból kevéssel a NATO megalakulása előtt 45 ország íróinak, tudósainak, művészeinek ars poeticájaként szárnyalt fel az ünnepélyes jövendölés: ,,A világ népei nem akarnak háborút, és elég erejük van ahhoz, hogy megvédjék a békét és a kultúrát!” Párizs jelszava pedig már válasz volt az új kardcsörtetőknek, amikor 600 millió nő és férfi, öreg s fiatal képviselőinek sziklaszilárd elhatározását sűrítette egyetlen nagy hatású mondatba: ..Felkészültünk és elszántuk magunkat, hogy megnyerjük a béke csatáját!” Akkor a közvetlen háborús veszély ellen állt sorompóba az emberiség jobbik fele. Azután megszületett a „valamiért” konstruktív programja, mintegy kifejezve, hogy a népek nem máról holnapra rettegve akarnak élni, hanem egyszer s mindenkorra száműzni szeretnék bolygónkról a háborút. Ez a temérdek forrásból táplálkozó és sok esetben ösztönös békevágy akkor vált igazán az emberiség békeakaratát kifejező, átütő mozgalommá, amikor találkozott a testvéri szocialista országok és köztük is elsősorban a Szovjetunió következetes békepolitikájával, kellő politikai, gazdasági és katonai erőre támaszkodó határozott fellépésével, így vált széles körűvé az a felismerés, hogy korunkban a szocializmus és a béke ec iet jelent, s valamennyien közös felelősséggel tartozunk a jövőért. A fasiszta Németország fölött aratott győzelem, s ennek részeként, hazánk felszabadulásának 30. évfordu- Országos Béketanács ■ békedíjas elnöke lójához közeledünk. Nagyszerű érzés, hogy egyszerre ünnepelhetjük békénk és szabadságunk születésnapját, s a szocialista közösség tagjaként, a háború ellen síkraszálló százmilliók küzdőtársaként a mi fáradozásaink eredményét is felfedezhetjük világunk megújhodott arculatán. A fejlődési küzdelem. Bármilyen nagy léptekkel közeledünk is nemzeti és internacionalista céljaink megvalósítása felé, voltak, vannak és lesznek is gondjaink. Ez azonban csöppet sem kisebbíti, hanem még értékesebbé teszi eredményeinket, hiszen azt érezzük igazán a magunkénak, amiért becsülettel, teljes szívvel, felelősséggel, tudásunk és tehetségünk legjavával megdolgoztunk. Békemozgalmunkban is így van ez. Ezért lehetünk hivalkodás nélkül is méltán büszkék arra, hogy az 1974. évben tovább gazdagítottuk legnemesebb hagyományainkat. Abból indultunk ki, hogy ha valahol, akkor hazámkban sokszorosan igaz a béke és a szocializmus testvéri összetartozása, termékeny kölcsönhatása. Pártunk és kormányunk a hivatalos állami politika rangjára emelte dolgozó népünk békeakaratát, s ezzel időt álló fedezetet teremtett a Magyar Népköztársaság — és így a magyar békemozgalom — nemzetközi tekintélyének állandó növekedéséhez. Ez egyben azt is jelenti, hogy városaink és falvaink lakói új társadalmat teremtő munkánk sikereivel tehetik a legnagyobb szolgálatot a béke és a haladás ügyének. A cselekvő békeakarat és szolidaritás sok szép példája kapott helyet békemozgalmunk 1974-es mérlegében. Minden eddiginél értőbb fogadtatásra találtak, nagyobb visszhangot váltottak ki akcióink, kezdeményezéseink a nagyüzemi munkások és termelőszövetkezeti parasztságunk körében. Bízvást megállapíthatjuk tehát, hogy jó útravalót kaptunk 1974-től az új esztendőre, s ha végignézünk tennivalóinkon, egyértelműen kiderül, hogy továbbra is nagy szükség lesz a mozgalmunkat éltető frisseségre, a szív és értelem összecsengő ösztönző erejére. Sajátos eszközeinkkel, az eddigiekhez hasonlóan, ezután is örömmel vállalunk részt szocialista építőmunkánk még teljesebb kibontakoztatásából, hogy a IV. ötéves terv céljainak megvalósításával szilárd alapokról léphessünk tovább fejlődésünk újabb fokára. A béke a legnagyobb jó az emberiség számára, az élet, a kiteljesedő alkotás maga. Öregen és fiatalon érdemes tudást, tehetséget latba vetni érte, hiszen valamenynyiünk javára sokasodik termése. Eddigi eredményeink jó okot adnak a bizakodásra, mert a mi optimizmusunk a történelemtől válik hitelessé, úgy, ahogy Leonyid Brezsnyev, az SZKP főtitkára mondta. A történelem az esetleges megtorpanások ellenére is nekünk dolgozik, s a fejlődés a mi igazságunkat bizonyítja. Szovjet-egyiptomi állásfoglalás a genfi konferencia felújítása mellett A külpolitikai helyzet AZ ÓESZTENDŐ utolsó napján közös nyilatkozatot adtak ki Moszkvában a magas szintű szovjet—egyiptomi tárgyalásokról. Fahmi külügy- és Gamazi hadügyminiszter megbeszélései a dokumentum szerint a két állam és a két nép tartós barátságára jellemző légkörben zajlottak le és kedvező eredményekkel zárultak. A Szovjetunió és Egyiptom állást foglalt amellett, hogy a genfi konferencia valamennyi érintett fél részvételével, a legközelebbi jövőben újítsa fel tevékenységét, mivel e tanácskozás alkalmas fórum a közel-keleti rendezés valamennyi vonatkozásának áttekintésére és megfelelő határozatok hozatalára. A vezető kairói lapok értesülései szerint egyiptomi diplomáciai körökben úgy vélik, hogy Fahmi és Gamazi moszkvai útja tárgyilagos módon adott bizonyságot a két országot összefűző igaz barátságról. Az AI Gumhurija rámutat, hogy Leonyid Brezsnyev látogatásának elhalasztása nem érinti a szovjet— egyiptomi kapcsolatok lényegét. Épp ellenkezőleg: a két fél a kairói lap megítélése szerint egyetértett abban, hogy a közelkeleti helyzet súlyossága a kapcsolatok fejlesztését és erősítését teszi szükségessé. Az Al Ahram rámutat, hogy a Brezsnyevlátogatás elhalasztását követően „bizonyos körök ismét megkísérelnek majd a zavarosban halászni és viszályt szítani a Szovjetunió és az arab országok között”. A lap bizonyosra veszi, hogy a kapcsolatok megerősítésére törekvő két fél meghiúsítja majd eme kísérleteket. Kurt Waldheim, az ENSZ főtitkára újesztendei nyilatkozatában a nemzetközi helyzetnek 1975-ben várható alakulását elemezte. A Közel-Kelet szempontjából Waldheim szerint ez az esztendő döntő lesz, mert igaz ugyan, hogy az érintett kormányok óhajtják a tárgyalásos rendezést, ezzel egyidőben azonban az újabb háborúra is készülnek. „Ez a háború — vélte Waldheim — mindenki számára katasztrofális következményekkel járna." A világszervezet főtitkára hangsúlyozta a genfi békeértekezlet folytatásának szükségességét, de annak a véleményének is hangot adott, hogy egyelőre nem érett meg a helyzet a konferencia újramegnyitására. Az ENSZ 1974. évi tevékenységéről szólva Waldheim rámutatott, hogy nem helytálló az az amerikai vélekedés, amely szerint a közgyűlés határozatai a „harmadik világ” egyoldalú uralmát tükrözték volna, hanem e döntésekben egyfajta egyensúly érvényesült. Az SZKP XXIV. kongresszusán kitűzött békeprogram megvalósításában 1974 további haladást hozott — állapította meg a moszkvai Pravda, megvonván az elmúlt esztendő külpolitikai mérlegét. A Szovjetunió testvéri barátsága és együttműködése a szocialista országokkal megerősödött, tovább közeledtek az álláspontok számos fejlődő ország vonatkozásában és általában véve csökkent a háború veszélye — állapítja meg a lap. A Pravda ebben az írásában, de az európai kommunista és munkáspártok budapesti előkészítő találkozóját értékelő szerkesztőségi cikkében is leszögezi, hogy 1974-ben tovább szilárdult a nemzetközi kommunista és munkásmozgalom egysége és bebizonyosodott, hogy az európai, illetve a nemzetközi enyhülés erősítésére irányuló tendencia változatlanul és szüntelenül érvényesül, és az európai, a nemzetközi politikai fejlődés meghatározó irányvonalává válik. A nyugatnémet lapok kommentátorai az MTI szemléjének tanúsága szerint borúlátóan, sőt csüggedten tekintenek az új esztendő elé. Az elemzések többsége hangot ad az NSZK közvéleményében eluralkodott bizonytalanságnak, aggodalomnak és indokoltnak tartja azt a jóslatot, hogy a gazdasági bajok 1975-ben sokasodni fognak. Szovjet—egyiptomi közös nyilatkozat Moszkvából jelenti a TASZSZ: Iszmail Fahmi egyiptomi külügyminiszter és Abdel Gamazi hadügyminiszter a szovjet kormány meghívására látogatást tett Moszkvában. Megbeszéléseik során áttekintették a szovjet—egyiptomi kapcsolatok és a jelenlegi nemzetközi helyzet kérdéseit. Különös figyelmet fordítottak a Közel- Keletre, egyebek közt a Közel-Kelettel foglalkozó genfi békekonferencia felújítására. A Szovjetunió és Egyiptom szilárdan állást foglal amellett, hogy a genfi konferencia a legközelebbi jövőben felújítsa tevékenységét valamennyi érintett fél részvételével, beleértve a Palesztinai Felszabadítási Szervezetet. A két ország ennek érdekében fejt ki erőfeszítéseket. A felek úgy vélik, hogy a konferencia alkalmas fórum a közel-keleti rendezés valamennyi vonatkozásának áttekintésére és olyan megfelelő határozatok meghozatalára, amelyek igazságos és tartós békét teremtenek ebben a térségben. Egyetértenek abban, hogy a konferencia munkájának minél hamarabb történő felújítása fontos e célok elérése szempontjából. A két állam és a két nép tartós barátságára jellemző légkörben lezajlott tárgyalások kedvező eredményekkel zárultak. Iszmail Fahmi és Abdel Gamazi kedden hazautazott Moszkvából. Az egyiptomi vendégeket a vnukovói repülőtéren Andrej Gromiko szovjet külügyminiszter, Andrej Grecsko marsall, honvédelmi miniszter és más hivatalos személyiségek búcsúztatták. A két miniszter megérkezése után nyomban felkereste Anvar Szadat elnököt, hogy beszámoljon moszkvai tárgyalásainak részleteiről. Az egyiptomi külügyminiszter ,Turij Kornyilovval, a TASZSZ szemleírójával folytatott beszélgetésében kijelentette, hogy köszönetet mond a szovjet kormánynak, amely meghívta őt és Gamazi vezérezredes, hadügyminiszter a Szovjetunióba és lehetővé tette számukra az intenzív kontaktusokat a két ország közötti sokoldalú kapcsolatok szilárdítása céljából. „A tárgyalások — mondta az egyiptomi külügyminiszter —, amelyeket három napon át folytattunk a szovjet vezetőkkel, eredményesek és konstruktívak voltak, baráti légkörben folytak le, ami a két ország és a két nép közötti baráti kapcsolatokat és együttműködést tükrözi.” „Meggyőződésünk — folytatta —, hogy a moszkvai tárgyalások előmozdítják a két ország közötti kapcsolatok további fejlődését. Megbizonyosodhattunk arról, hogy a szovjet vezetők, akikkel tárgyaltunk, és elsősorban Leonyid Brezsnyev, komolyan törekszenek az országaink közötti kapcsolatok szilárdítására és arra, hogy azok további fejlesztése és erősítése érdekében kedvező légkör jöjjön létre. Meggyőződhettünk arról is, hogy a Szovjetunió teljes mértékben támogatja az arab népek harcát a megszállt területek visszaszerzéséért és a Palesztinai arab nép nemzeti jogainak biztosításáért, ami a Közel-Kelet igazságos és tartós békéjének elengedhetetlen feltétele.” „Köszönetet szeretnék mondani Andrej Gromiko szovjet külügyminiszternek és Andrej Grecsko marsallnak, a Szovjetunió honvédelmi miniszterének, és megelégedéssel kívánom leszögezni, hogy a Szovjetunióban tett látogatásunk és tárgyalásaink idején éreztük az együttműködés őszinte szellemét” — fejezte be nyilatkozatát az egyiptomi külügyminiszter. A Pravda a budapesti előkészítő találkozóról Moszkvából jelenti a TASZSZ. A Pravda keddi számában szerkesztőségi cikkben tér vissza az európai kommunista és munkáspártok december 19—21 -i budapesti előkészítő találkozójára. A cikkíró egyebek mellett a következőket állapítja meg: Az SZKP a jövőben is mindenképpen igyekszik előmozdítani az európai kommunisták konferenciája előkészítésének eredményes befejezését és magának a konferenciának a megtartását. A budapesti találkozó ismételten igazolta, hogy a kommunista és munkáspártok az európai kommunista mozgalom előtt álló fontosabb nemzetközi feladatok megoldásában fokozottan törekszenek az akciók koordinálására és az akcióegységre. A budapesti találkozó — írja a lap — szellemében és eredményeit illetően megcáfolta azokat az ellenséges koholmányokat, hogy a szocialista országok kommunista pártjai és az európai tőkés országokban működő testvérpártok érdekei állítólag elelntétesek, „egymással szembenállók”, sőt „összeegyeztethetetlenek”. Budapest ismételten és meggyőzően demonstrálta, hogy az európai kommunista mozgalom egységes és összeforrott, hogy a különböző pártok egységesen közelítik meg a békéért és a biztonságért, a társadalmi fejlődésért vívott harc legfontosabb problémáit. A budapesti találkozó bebizonyította, hogy a kommunisták szerint az európai béke és a világbéke szilárdítása elválaszthatatlan egymástól. Ezzel egyidejűleg a budapesti találkozón ismét hangsúlyozták, hogy az európai kommunista mozgalom jelentékenyen hozzájárulhat az imperializmus és a háború ellen, a világbéke és az általános biztonság fenntartásáért vívott küzdelemhez. A budapesti politikai vita bebizonyította, hogy az európai kommunista és munkáspártok egységes nézeteket vallanak a békéért, a biztonságért, az európai együttműködésért és társadalmi fejlődésért vívott harc alapvető problémáit és feladatait illetően. Ebben a vonatkozásban a budapesti véleménycserét akár újabb lépésnek is lehetne nevezni az európai kommunista mozgalom olyan közös álláspontjának kidolgozásában, amely tájékoztatóul szolgál a fent említett általános feladatok megoldásához. A 28 európai ország testvérpártja a budapesti vitában leszögezte azt a tényt, hogy az európai és általában a nemzetközi enyhülés erősítésére irányuló tendencia változatlanul és szüntelenül erősödik, az ellenfelek szembeszegülése ellenére a jelenlegi európai nemzetközi politikai fejlődés meghatározó tendenciájává válik. London kísérlete az északír tűzszünet meghosszabbítására Patak Károly, az MTI londoni tudósítója jelenti: A brit kormány az óév utolsó napján kísérletet tett arra, hogy korlátozott engedményekkel a tűzszünet meghosszabbítására bírja rá az IRA ideiglenes szárnyát. A szélsőséges republikánus mozgalom 11 napos fegyvernyugvása január 2-án éjfélkor érne véget. Közvetítők jövés-menése, titkos alkudozás után állt elő Mervyn Rees, a tartomány ügyeinek munkáspárti minisztere az észak-írországi néphez intézett újévi üzenetében egy olyan óvatos formulával, amitől azt reméli, hogy nem dühíti fel a protestáns „héjákat”, ugyanakkor az IRA is beéri vele. A javaslat ködösen előrevetíti a bírósági tárgyalások nélküli internálások rendszerének fokozatos megszüntetését arra az esetre, ha a ,,opovók” január másodika után sem nyúlnak fegyverhez, de nem teljesíti az „ideigleneseknek” több követelését, így például az Ulsterben állomásozó brit erők azonnali visszarendelését a laktanyákba vagy az internáltak tömeges szabadon bocsátását. „A hozzám érkező jelzések arra vallanak, hogy az emberek nemcsak átmeneti tűzszünetre vágynak — írja Rees. — Tartós békét akarnak és ez a kormány kívánsága is.” Hozzáfűzi: „Az erőszak valódi, tartós szüneteltetése új helyzetet, új lehetőséget teremt az előrelépésre. Ha ez így lesz, a kormány válasza nem marad el ” Egy órával a nyilatkozat közzététele után Rees rendeletére szabadon bocsátottak húsz internáltat, újévi látogatás céljából becsületszóra kiengedtek még ötvenet, és királyi kegyelemben részesítettek további száz elítéltet, aki terrorcselekmények vádjával került börtönbe, ők azonban a fogva tartottaknak csupán elenyészően kis hányadát képviselik.