Magyar Nemzet, 1975. február (31. évfolyam, 27-50. szám)

1975-02-18 / 41. szám

Hedd, 1975. február 15. Madar Nemzet . A Jókai-hősöknek helyük van a szocialista embereszményben Emlékülés az Akadémián Jókai Mórra emlékeztek születésének 130. évfordulója alkalmából hétfőn, a Magyar Tudományos Akadémián. Írók, irodalomtörténészek, művészek, kulturális életünk ismert személyiségei, műveinek tisztelői gyűltek össze a díszteremben. A Tudományos Akadémia, a Kulturális Minisztérium és a Jókai-emlékbizottság közös emlékülését Erdey- Grúz Tibor akadémikus, az Akadémia elnöke nyitotta meg, majd dr. Orbán László kulturális miniszter mondott üdvözlő beszédet. — Nemzedékek óta tanít bennünket az olvasás örömére Jókai Mór, akinek 150. születésnapját ünnepeljük most — mondotta bevezetőül dr. Orbán László miniszter. — Mintegy száz esztendeje a legnépszerűbb, a legolvasottabb magyar prózaíró. Ma is az. Ma is az ő művei állnak a könyvolvasás, a könyvtári kölcsönzés statisztikáinak élvonalában. Petőfi barátját, s az első időkben forradalmár társát, 1843 márciusának egyik vezéralakját a magyar nép szívébe zárta, emlékét megőrizte. Egy emberöltönyi korszakban — amely 1848- tól íveli át a szabadságharc, az elnyomatás, a kiegyezés és a polgárosulás idejét, s magába foglalja a századfordulót is — Jókai Mór a maga sajátos módján a nép vágyainak és csalódásainak, álmainak és illúzióinak, nem egyszer önámításainak a kifejezője. — Szocialista társadalmunk becsüli Jókai Mór életművének értékeit. A megbecsülés, a jogos olvasói igényeket szolgáló, újabb igényeket támasztó kulturális politikánk bizonyítéka,hogy az utóbbi 30 évben — 1913-tól 1974-ig — 335 alkalommal jelent meg Jókai-mű Magyarországon, összesen több mint tizenegymillió példányban! Hadd mondjuk meg: e számoknak. Jókai olvasottságának, népszerűségének örvendünk. Népszerűsége kulturális fejlődést jelez, állomás azon az úton, amely az olvasó néphez vezet. — Jubileumi ünnepségeinknek nem az a célja, hogy az írót népszerűsítsük, mert nem szorul rá erre. Viszont célja lehet az, hogy megismertessük igazi értékeit. Szükség van erre, hiszen elbeszélő művészete olyannyira lebilincseli az olvasókat, hogy emiatt sokan könynyű olvasmánynak, őt pedig ,,gyermeteg léleknek” vélik, aki gyermeteg közösség számára irt. Elterjedt egy olyan áligényesség is, amely még kérkedik is azzal, hogy Jókain, mondják, már „túljutottunk”, s közben nem is sejtik, hogy mi mindenért lenne érdemes még vissza is térni hozzá. — Mi a titka olvasottságának? Kétségtelenül az is, hogy művei a magyar történelmet idézik, s az embereket mindenkor érdekli a haza jelene mellett a haza múltja is. Másrészt írásművészete is közrejátszik népszerűségében: kalandos, romantikus meseszövése, fordulatos történet bonyolítása. Ahogy Móricz Zsigmond fogalmazta meg:„Jókai egy egész boldog világ, tele millió alakkal, színnel, ragyogással, naiv és ellenállhatatlan varázzsal”. Tegyük hozzá: és tele szép, nemes, erkölcsi tulajdonságokkal felruházott emberekkel, akik többnyire az emberiség és a nemzet nagy eszméi iránti hűség és igazság, az emberiesség és a hazaszeretet hordozói. Jókait olvasva szebb lesz a világ, és az olvasó — azonosítva magát az íróval és romantikusan eszményített hőseivel — úgy érzi, küzdeni kell a jóért, az embernek nemes és szép dolga szolgálni az igaz ügyet. Ezért van mondanivalója a ma számára is. — Jókai Mór nem forradalmár író, művei nem tartoznak a forradalmi progresszió irodalmi élvonalába. Életműve mégis nagy értékű erkölcsi tanítást hordoz, amely az élet embertársaink szeretetére épp úgy oktat, mint a természetére. Az ő lélektől és szeretettől áthatott világában az ember sorsa és menekvése, az erkölcsi tökéletesülés, a jellem és az akarat fejlesztése és megtisztulása a jó keresése és a rossz leküzdése, mindenek fölött az emberiség jövőjébe vetett hit. A Jókai-hősök humanista törekvései, szép erkölcsi és jellembeli tulajdonságai erények a mi számunkra is, és helyük van a szocialista embereszményben. Jókai Mór népszerűsége, hőseinek nagy vonzása erre is figyelmeztet. — Születése 150. évfordulójának ünnepségei tisztelet és sehajtás előtte, bizonyítéka, bizonysága annak, hogy nemzeti múltunk és kultúránk értékei soha olyan megbecsülést nem kaptak, és soha nem váltak olyan eleven erővé, mint a szocialista társadalomban — mondta befejezésül dr. Orbán László. A kulturális miniszter beszéde után Hátér István akadémikus tartotta meg Ideák és nosztalgiák költője: Jókai című előadását. Ebben egyebek között a nagy író két regénytípusáról, az ideavilágot megtestesítő, valamint a közelmúltba visszavágyódást kifejező alkotásokról beszélt. A maga korához Jókai leginkább az idearegényekkel szólt, a Kárpáthy Zoltánnal, A koszivó ember fiaival, a Hab Rabyval, bennük próbálta terjeszteni mindazt a hitet, elszántságot, amelyet kortársaiból annyira hiányolt. Legjobb regényeiben — így az Aranyember lapjain — az idea és a nosztalgia egyesült, áthatotta egymást. Kora két nagy irodalmi irányzatát, a romantikát és a realizmust mindkét regénytípusában vegyítette, ideahordozó,romantizált hőseit valóságos társadalmi akadályokkal ütköztette össze. Hősei olyan nemzeti érzést képviseltek, amely mentes a fanatizmustól, türelmetlenségtől. Mindezzel a magyar epikai művészetnek a kortárs európai regény fejlődésétől különböző útját teremtette meg. Jókai hagyományától a XX. századi ma Jókai születésének 150. évfordulója tiszteletére hétfőn kétnapos ünnepség kezdődött a szlovákiai és a magyarországi Komáromban is. A szlovákiai Komáromban hétfőn délután a Duna-menti Múzeum épülete előtti Jókaiszobornál az emlékbizottság koszorúzási ünnepséget rendezett. Az ünnepségen Ondrej Kolárik, a városi nemzeti bizottság titkára és Kajtár József, a Duna-menti Múzeum igazgatója mondott ünnepi beszédet. Utaltak arra, hogy Jókai Mór gyermekkorát és ifjúságának egy részét szülővárosában töltötte, s ott szerzett élményei ihletői voltak számos művének. Elmondták, hogy ez év májusában megnyitják az állandó Jókai emlékkiállítást, és ismét megrendezik a csehszlovákiai magyar szavalók és prózamondók, valamint a színjátszó együttesek és az irodalmi színpadok országos seregszemléjét. Az ünnepi beszédek után a Jókai-szobor talapzatán koszorút helyezett el dr. Jozef Mradik, szlovák művelődésügyi miniszterhelyettes, Garamvölgyi József, kulturális miniszterhelyettes, Szentesi Antal. Magyarország prágai nagykövetségének ideiglenes ügyvivője, Bjelik György pozsonyi magyar főkonzul, Lőrincz Gyula, a CSKP KB tagja, a Csemadok központi bizottságának elnöke, Varga Béla, a Csemadok főtitkára, valamint a járási, városi pártbizottság és nemzeti bizottság képviselői. A magyar írószövetség nevében Simon István főtitkárhelyettes helyezett el koszorút a Jókai-szobornál. A Duna jobb parti Komáromban a Jókai gimnázium rendezett emlékünnepséget, amelyen részt vettek a szlovákiai Komáromból is diákok és tanárok. Az egésznapos ünnepséget a Jókai filmszínházban nyitották meg, majd a gimnáziumban emlékkiállítás nyílt meg. A tanári kar és a tanulóifjúság saját gyűjtéséből állította össze a dokumengyár regény sem szakadt el teljesen, hangulatokban való gazdagsága ösztönözte Krúdyt, s a Nyugat több nemzedékének képviselőit. — Életművének visszatérő tanulsága az a hit és meggyőződés, hogy az emberben szükségképp felülkerekedik a jó, tehát a történelemben is végső kimenetelként a jó és az igaz érvényesül. Jókai nemzeti érzése mentes a fanatizmustól, a türelmetlenségtől, más népek gyűlöletétől. Különösen élete utolsó szakaszában fordult szembe az imperialista háborúk mindinkább jelentkező veszélyével, s olyan világbékében reménykedett, melyet erkölcsileg tökéletesült nemzetek, erkölcsi próbákat diadalmasan kiálló hősök valósítanak meg — mondta Sőtér István. Barta János akadémikus Az élő Jókai című előadásában arról szólt, hogy a 150. évfordulót a nagy regényíró életművével való számvetésre kell felhasználni. — Volt érzéke az élet gazdagsága iránt, le tudott szállni ennek az életnek emberileg mély érzelmi szintjeihez, s az esztétikus élet és művészet kisugárzása bámulatos gazdagságban támad fel az ő képzelete révén; nincs írónk, aki e tekintetben teljesebb volna nála, nincs az esztétikumnak még egy olyan tarka spektruma, mint az övé. Az ezeregyéjszakás mesélő, aki ösztönösen bírja a mesélés minden furfangját, a XIX. század magyar világára is ráleheli ezt az ezeregyéjszakás varázst és színes tarkaságot. Ez az a Jókai, aki előtt az évfordulón az emlékezet zászlaját meghajtjuk — mondta Barta János akadémikus. A nagy sikerű emlékülésen Csernus Mariann, Bánffy György, Bitskey Tibor és Szabó Kálmán működött közre, tumkiállítást, amely tükrözi az író kapcsolatát szülővárosával. Szerzői matinét rendeztek az évforduló tiszteletére kiírt pályázat díjnyertes műveiből. A pápai és a két komáromi középiskolások Jókai munkásságával foglalkozó 38 tanulmánnyal vettek részt a pályázaton. Csehszlovák—magyar tornabemutatóval és kosárlabdamérkőzéssel folytatódott az ünnepség. Délután a diákok a Jókai térre vonultak, s megkoszorúzták az író szobrát. Megemlékezések a csehszlovákiai és a magyarországi Komáromban év . Mihalik Sándor emlékezete Hetvenöt esztendeje. 1900. február 18-án született Budapesten Mihalik Sándor, a művészettörténet tudományának kandidátusa, a Nemzeti Múzeum 1964-ben nyugállományba vonult és 1969-ben elhunyt főigazgató-helyettese. Kutató alkat volt, elsősorban a megismerés izgatta: az új tények, összefüggések feltárása, a művek elemzése, a művészéletek krónikájának megrajzolása. Ám nem látványos eredményekre, nem csillogásra törekedett; tudta, hogy hivatását csak akkor művelheti méltóképpen, ha a lehető legalaposabban, a legtöbb oldalról megvilágítja tárgyát. A művészettörténet ágain és korszakain belül a magyarországi ötvösség kutatása és kerámiaművészetünk megismerése, s megismertetése volt választott szakterülete, és kutatásai révén számos fontos adat, történeti műtörténeti összefüggés került napvilágra. Már első munkáival addig ismeretlen területeket nyitott meg a tudományos kutatás és a szépet kereső érdeklődök számára: első — egészen fiatalon publikált — könyvében a rimaszombati ötvöscéh történetéről és mestereinek munkásságáról közölt lényeges tényeket, majd vizsgálódásait kiterjesztve, a felvidéki városok ötvöseinek életét és munkáját tárta fel. A negyvenes évek első felében két tanulmányban foglalkozott Kassa városával (A Miklós börtön és Bemúr Kassán volt a címük), majd a magyarországi ötvösség egyik legjelesebb egyéniségével ismértette meg — Szentpéteri József ötvösmester élete, önéletírása, művei című kötetében — olvasóit. Legnagyobb szabású és jelentőségű publikációja, a régi magyar ötvösművészet történetének teljes összefoglalója 1961-ben jelent meg, s képletesen és a valóságban is egy élet munkáját foglalta össze — etrink alpkönyvével ajándékozva meg a hazai művészettudományt. (h.) ÉPÜLT A KÉT KONGRESSZUS KÖZÖTT A rákospalotai bútor alkatrész-vár A termelőágazatokban a hatékonyság növelése, a tartalékok kiaknázása, a takarékosság az energiával és az anyaggal, valamint a termelőberendezések hatásfokának emelése folyamatos feladat. Az utóbbiról Németh Károly, a Központi Bizottság titkára a Társadalmi Szemle januári számában megállapította: ,.Fejlődésünk jelentős tartaléka a termelőberendezések jelenleginél jobb, ésszerűbb kihasználása. A felmérések szerint az iparban az átlagos műszakszám 1,4 körül van. Sajnos, az elavult gépek lassú kiselejtezése miatt is, nem sokkal jobb a helyzet a korszerű gépek kihasználásában sem. Ezért nagyrészt elveszítjük azt, amit a műszaki fejlesztésnek hoznia kellene.” Hatékonyságemelés Nem kevés szellemi munkával és körülbelül egyévi műszaki-szervezési intézkedésekkel elérték a Budapesti Bútoripari Vállalat 5. számú gyárában a kívánt célt. A korszerű olasz, belga, nyugatnémet, NDK-beli, lengyel, román gépekből kialakított három gépsort már két műszakban üzemeltetik, és növekvő mennyiségben gyártják a bútorok sokfajta alkatrészét a vállalat hat gyára részére. A vállalat vezetői idejében alkalmazkodtak ahhoz a felismeréshez, hogy a fővárosban a munkaerő-kínálat egyre csökken és a termelési feladatokat csak nagyfokú gépesítéssel lehet megoldani. Pár évvel ezelőtt a nagyvállalat létszáma 3600 volt, jelenleg 3200. 1964- ben 320 millió forint értékű bútort adott a kereskedelemnek, tavaly 900 millió értékben, az idei termelési terv 1040 millió forint. 1974-ben 60 ezer lakószoba egység került ki a gyárakból, az idén tízezerrel több. Egy nagyon jellemző esetet mondunk el a vállalat alapos körültekintéssel megfogalmazott gazdaságpolitikájáról. A rákospalotai gyár fedőnevén raktárnak készült, mert volt olyan nézet, bűn a fővárosban ipart fejleszteni. Az idő bebizonyította, hogy ez téves álláspont, és most megkérdezzük: vajon akad-e felső iparvezető, aki a vállalatot megdicséri korábbi helyes döntéséért, a gyárfejlesztésért, és azért, hogy a nagy múltú újpesti asztalosipart nem hagyta elsorvadni. Mi a szerepe a rákospalotai bútoralkatrész-gyárnak? Évente hazánkban 107 — állami, tanácsi, szövetkezeti vállalat 120 ezer köbméter lapanyagot dolgoz fel bútorrá. Ebből magas fokú gépesítéssel a rákospalotai egymaga 36 ezret alkatrészekké. Innen kerülnek ki a méretpontos tartozékok. A könnyűipari rekonstrukcióra csaknem 30 milliárd forintot fordít a népgazdaság. A bútoripar kétmilliárdot kapott — a felszabadulás óta első ízben —, ebből a rákospalotai gyár 140 milliót. Ezt az összeget jól hasznosították eddig és a jó alapokon nyugvó üzem- és munkaszervezés a biztosíték, hogy a népgazdaság, a nagyvállalat, a gyár és minden munkása megtalálja számításait. Egyévi munkával Pajcsics József fiatal főmérnök a Budapesti Bútoripari Vállalat ösztöndíjasaként végezte el Sopronban az Erdőmérnöki és Faipari Egyetemet, és tíz évvel ezelőtt faipari mérnöki oklevéllel kezdte pályafutását. Négy éve bízták rá a főmérnöki posztot. 1973 őszén vezérigazgatói utasítás alapján kezdtek az üzem- és munkaszervezés magasabb színvonala megteremtéséhez. Egy év munkája fekszik a helyesen kialakított programban, amelyet az üzemi demokrácia írott és íratlan szabályai szerint széles körben ismertettek, megvitattak és megvalósítottak. Három hónapja már e szerint dolgoznak. Három gyártósor korábban egy műszakban 1700 alkatrészt tudott előállítani. Most átlagban 2800 darabot Nagyjából tehát 50 százalékkal többet. A terv bevezetésénél a vállalat 4. számú gyára karbantartó lakatosai is részt vettek, Niegreisz János főmérnök vezetésével, aki nem szégyellt beállni a gépek közé, hogy „művezetőként” irányítson, ellenőrizze a gyártási folyamatot. Ha a gépek leálltak, a nagy tapasztalatú lakatosok tüstént kijavították a hibát. Mit keresnek vasipari szakmunkások a bútorgyártó üzemben? Aranyat ér a kezük, bár ezt sok bútoros még nem ismeri el. Még hozzátesszük: volt olyan nap, amikor 3000 bútoralkatrész került le a gépsorról. Dr. Metz István, az 5. számú gyár igazgatója jellemző példát említette az alapos előkészítésre. A munkabizottság ellátogatott Újpesten az Országos Bányagépgyártó Vállalathoz is, tanulmányozás céljából. Sok hasznos tapasztalatot szereztek és módosítva alkalmazták. Természetesen a többtermelés révén a dolgozók jövedelme is emelkedett, átlagban 20 százalékkal. A gépsorok mellett dolgozók érdekeltek a kifogástalan minőségű alkatrészek előállításában, és érvényesül a szocialista bérezés elve: aki többet termel, többet visz haza a borítékban. Beszéltünk Balázs Mihály szocialista brigádvezetővel. A 22 tagú brigád a három gépsoron 200 szobabútornak megfelelő 12 000 alkatrészt állít elő. Ugyanezt a mennyiséget egy középüzemben 4—5 napig készítik, ők egy nap alatt! Az alapanyag minősége A munkásokkal beszélgetve, több panasz hangzott el. A Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium irányítása alatt működő, úgynevezett elsődleges faipari üzemekből kikerülő alapanyagok nem mindig felelnek meg a minőségi kívánalmaknak. Olyan alapvezető minőségi kifogások merülnek fel, amelyeket a bútoripar nem tud kijavítani. A lakosság joggal tesz panaszt például, ha az adott szobagarnitúrán belül a szekrénynek más a színárnyalata, mint az asztalnak vagy a széknek. A másik panasz: nem ütemes a szállítás. Emiatt a bútorgyár nem tudja folyamatosan üzemeltetni a drága gépsorokat. Gyakori a gépek átállítása más termékhez, ez pedig tetemes időveszteséget okoz. A termelőberendezések kihasználási foka jelenleg 70 százalék, ha az anyagellátás ütemes, folyamatos. Olyan eredménye ez az 5. számú gyárnak, amely a bútoriparban egyedülálló. Svájci elismerés A szervezésről két külföldi szakember véleményét jegyeztük fel. A Magyar Nemzetben megírtuk, hogy a TAURUS Vállalatnál hosszabb ideje dolgozik a svájci CONSULTING cég két szervező szakembere. Dr. Lázár László, a Budapesti Bútoripari Vállalat vezérigazgatója meghívta a svájci szervezőket a rákospalotai üzembe. A svájci vendégek egyetlen mondatba sűrítették véleményüket az 5. számú gyár szervezési munkájáról: „A gyártás folyamata jól szervezett”. Ma a hatékonyság növelésének útja a jó üzem- és munkaszervezés, a normák folyamatos korszerűsítése. A gyártósorok hatékony kihasználása milliókat jelent. Az országgyűlés decemberi tanácskozásán jegyeztük fel: „A termelőberendezések kihasználásának egyszázalékos javításával évenkén 15 milliárd forint összegű beruházást lehetne megtakarítani.” A rákospalotai bútoralkatrész-gyár, amely a két kongreszszus között létesült és 1974. április 2-án avatták fel, jó beruházásnak bizonyult, és a szervezési programja megvalósításával jó nevet szerzett. Víg István 5 Új típusú anyagokat mutat be Moszkvában a Finomkötöttáru-gyár Hat év alatt háromszázmillió forintot meghaladó összeget költött a Budapesti Finomkötöttáru-gyár új üzemrészek létesítésére, korszerű gépek beszerzésére, hogy a kötöttáru iránt világszerte növekvő keresletnek meg tudjon felelni. További beruházásokra 670 millió forintot költ, ami újabb 500 tonnás kapacitásnövelést eredményez. Tavaly a gyár több mint 6 millió darab kötöttárut gyártott, csaknem egymilliárd forint értékben, termelésének negyven százaléka export célokat szolgál. Legnagyobb exportpiaca évek óta a Szovjetunió; erre az évre a szovjet megrendelő mintegy 8 millió rubel értékű kötöttárura tart igényt, amelynek nyolcvan százaléka szintetikus anyagból készül. Moszkvában, hazánk felszabadulásának 30. évfordulója alkalmából rendezendő jubileumi kiállításon és divatbemutatókon sok új típusú anyagokból készülő modellel szerepelnek. A gyár dolgozói, így a zuglói gyáregység 39 szocialista brigádjának 275 tagja, elsősorban a minőség javítására tettek felajánlásokat. Az eredmény már jelentkezik: gondosabb munkájuk nyomán az első osztályú áru mennyisége 92,1 százalékról 92,5-re emelkedett, amit a „Ne adj tovább hibás árut” mozgalom segítségével 94 százalékra kívánnak növelni. Szakmunkástanulók a dobogón Szakmunkástanuló napot rendeztek most is Győrött a 400. számú Ipari Szakmunkásképző Intézetben. A minden évben megrendezett szakmunkástanuló nap a diákok seregszemléje: sportversenyek, munkavédelmi vetélkedők, tantárgyi tanulmányi versenyek tartoznak a programjába. A szavalóversenyen Komárom és Vas megye szakmunkástanulói is részt vettek. Egyidőben a szegedi 600. számú Móra Ferenc Ipari Szakmunkásképző Intézet rendezte meg a Bács-Kiskun, a Békés és a Csongrád megyei szakmunkástanuló iskolák énekkarainak ..Zúgjon a dalunk” elnevezésű területi találkozóját. A vetélkedőn részt vett énekkarok legjobbjait meghívják majd a szolnoki Vándor Sándor országos dalfesztiválra.* Érdektelen hírecskék a vetélkedőkben és találkozókban bővelkedő kulturális életünkben. Ám az ilyen összejövetelek hasznát nem tagadhatjuk, hiszen sok szellemi energiát mozgósítanak. Műveltebbnek, kulturáltabbnak mutatkozni a másiknál — a részvevők ezzel a céllal lépnek a porondra. A fellépést tanulás, tájékozódás előzi meg, ami önmagában is felkeltheti a művelődés iránti igényt. A legszebb azonban az lenne, hogyha ez a vetélkedés áthatná a szakmunkásképzés egészét. Ha az év minden napja azt sugallná: műveltséggel érthetjük meg a világot és abban szakmánk, a magunk helyét. És így nemcsak a vetélkedő alkalmából kerülhetünk „dobogóra”. ih .. Meghalt Kelemen Imre műfordító Hosszú, súlyos betegség után, 15 éves korában elhunyt Kelemen Imre műfordító, a Magyar Pen Club tagja, a magyar kultúra egyik legkiválóbb idegennyelvű tolmácsolója. A húszas évek végénkapcsolódott be a munkásmozgalomba. 1932 és 1949 között Franciaországban élt. A második világháború kitörésekor önként jelentkezett katonának. Tevékenyen részt vett a francia ellenállási mozgalomban, s a magyar függetlenségi mozgalom egyik alapítója volt. Élete utolsó két évtizedét a műfordításnak szentelte: a XX. századi magyar irodalom szinte minden jelentős írójától, költőjétől fordított. Déry Tibor Niki című regényének átültetéséért Franciaországban elnyerte az év legjobb francia fordítása díját. Jelentősen segítette a magyar irodalommal foglalkozó francia írók és költők munkáját is.