Magyar Nemzet, 1975. március (31. évfolyam, 51-76. szám)
1975-03-11 / 59. szám
s Magyar Nemzet A Magyar Nemzet vitafóruma Könnyűipari rekonstrukció és szervezés KORSZERŰ VEZETÉS és szervezés ma már szinte elképzelhetetlen pszichológia alkalmazása nélkül. Lehet valaki ragyogó szervezői egyéniség, rendelkezhet ösztönös pszichológiai adottságokkal, de maximális eredményt adott szervezési, illetve vezetési területen tudatosan alkalmazott pszichológiai módszerekkel (tételekkel) lehet elérni. Köztudott, hogy sok helyütt készülnek szervezési javaslatok adott témára, jelentős összeget fizetnek is ki érte és utána elfektetik valamelyik szekrény mélyén. Talán rossz volt a szervezési célkitűzés megfogalmazása? Akkor mi lehet az oka, hogy nem lehetett valósággá tenni a terveket? Nagyrészt a pszichológiai előkészítés hiánya. Mi értendő ez alatt? Egy adott vállalatnál a vállalat távlati fejlesztésének, célkitűzéseinek több szempontot is figyelembe kell venni, többek között: — a fejlesztés milyen szükségleteket kíván kielégíteni, — hogyan illik be a népgazdaság arányos fejlesztésébe, — milyen pénzügyi lehetőségek állnak rendelkezésre, — és a fejlesztési célkitűzés találkozik-e a vállalat dolgozóinak elképzeléseivel. Vajon helyes-e adott vállalatnál a dolgozók tömegeit is belevonni a fejlesztési célkitűzések megvalósításába? Feltétlenül. Ha a dolgozókat nem nyerjük meg fejlesztési célkitűzéseinknek, szervezési feladatainknak, abból mérhetetlen gazdasági károk származhatnak. A dolgozó elidegenedik a szervezéstől, a fejlesztéstől. A pszichológia sajátos törvényei segítséget adnak az emberek megnyeréséhez. Az effektus törvénye például kimondja, hogy azt a viselkedést vagy magatartást, amely jutalomhoz vezet, az emberek megismétlik, míg azt, amelyik nem vezet jutalomhoz, sőt büntetést vonhat maga után, nem ismétlik meg. A viselkedés elmélete alapvető része a vezetés elméletének. Tehát egy szervezési célkitűzés elhatározásába a vállalat dolgozóinak széles rétegeit be kell vonni, lehessen beleszólási joguk, ugyanakkor a megvalósítást segítse elő az effektus törvényének következetes alkalmazása. Így egy meghatározott szervezési területen a dolgozók és vezetők egyaránt magukénak érzik a szervezési célkitűzéseket és megvalósításukat maximálisan támogatják. A rekonstrukció adta lehetőségek közepette az egyes vállalatok fejlesztése, fejlesztési célkitűzéseinek megfogalmazásakor mindig előtérbe kell hogy kerüljön a kérdés: milyen fogyasztói igényeket fog kielégíteni a fejlesztés, illetve milyen mennyiségi és minőségi szinten, hogyan illeszkedik be a fejlesztési célkitűzés a népgazdasági tervezésbe és milyen arányproblémákat vethet fel. A KÖNNYŰIPARI SZERVEZÉSI INTÉZET több vállalatnál is bekapcsolódott a rekonstrukciós törekvések megvalósításába, szervezésébe, jóllehet inkább csak a kivitelezési szakaszban. Eddig nem vált lehetővé, hogy a fejlesztések elhatározásába, a fejlesztési célkitűzések megfogalmazásába is bekapcsolódhattunk volna. Pedig az igazi segítség a fejlesztések meghatározásában és előkészítésénél adódhatna a programok több változatban való kidolgozása során. Sok vállalatnál a lehetőség nincs meg ilyesmire, így nagy a spontaneitás és a megalapozatlan döntések eshetősége. Olykor a gazdaságosságiszámítások is bizonyos értelemben vett kozmetikálást igényelnek, tudniillik a fejlesztés finanszírozása elsősorban azokat a géplépcsőket érinti, amelyek a többtermelés forrásai. Így aztán előadódhat olyan helyzet, hogy egy vállalat fejleszti a szövödéjét, korszerű nagy teljesítményű szövőgépekkel. Ugyanakkor a szövőelőkészítő génpark marad a régi és az előre meghatározott, termelésnövekedés nem valósul meg. Továbbá célszerű lenne felülvizsgálni, hogy az új gépeket hová telepítik, régi elavult épületeket újítanak fel sok millió forintért, amiért esetleg korszerű, új üzemi épületeket is lehetne építeni. Annak ellenére, hogy teljesen átfogó jelleggel nem sikerül a hálótervezést a könnyűipari rekonstrukció szolgálatába állítani, az eddigi eredmények és a hálótervezés felhasználásának hatékonysága szép eredményeket biztosított. Az egész rekonstrukciót átfogó nagyvonalú hálóterv a fejlesztés előkészítésétől — a fejlesztési cél meghatározásától — a megvalósításon keresztül az ellenőrzésig, értékelésig az összes tevékenységet tartalmazza. A létesítményekre bontott időtervezett hálódiagramok — például a HFSz pomázi, kistarcsai fejlesztése, a Magyar Posztógyár fésülő üzemének létesítése — teljes részletességgel, az áttekintés maximális lehetőségével érzékeltetik a feladatok nagyságát, bonyolultságát, és a feladatok megoldásával a hálótervezés adta előnyök kihasználását. Ennek ellenére mi akadályozza a könynyűipari rekonstrukció során a hálótervezés szélesebb körben való alkalmazását? Egyrészről az a sajátos tény, hogy a hálótervezési módszerek még mindig nem foglalták el azt a helyet, amelyet különösen tervgazdálkodó országban. Hasznosságuknál és könnyű alkalmazhatóságuknál fogva megérdemelnének. Másrészről az a körülmény, hogy míg a szakirodalom szuperlatívuszokban beszél a korszerű tervezési-szervezési eljárásról, felhasználásuknál számos esetben mégis tapasztalható a kiábrándulás a módszerből. A hiba azonban olyan okokra vezethető vissza, amelyek elsősorban a tájékozatlanságból, a felkészületlenségből, vagy a módszerek mechanikus alkalmazásából erednek és csupán másodlagosan vezethetők vissza az előfeltételek hiányára. A KÖVETKEZŐ MÓDSZER az értékelemzés, amely a legkevésbé igénybe vett módszer a rekonstrukciós törekvések megvalósításában. Az értékelemzés a funkciók és költségek elemzése azzal a szándékkal, hogy a funkciók maradéktalan teljesítése mellett az elérhető költségminimumot, és e kettővel a műszaki gazdasági optimumot megközelítsék. Az értékelemzés során mindinkább kiviláglott, hogy a költségeket zömben a fejlesztés, a tervezés szabja meg. Tehát alkalmazásának időszerűsége már a fejlesztési cél meghatározásánál jelentkezik. A könnyűipari rekonstrukciók során egyes vállalatok több száz millió forintos összegeket fordítanak fejlesztésre, beruházásra értékelemzés nélkül. Tehát a beruházások előkészítése, tervezése során feltétlenül alkalmazni kellene már az első ütemben az értékelemzés szemléletmódját, technikáját, majd fokozatosan rátérni a gyakorlati megvalósításra is. Ez hosszú folyamat természetesen, egy egész sor ösztönzőt és akadályt kell legyőzni, amíg e módszer előtt a fejlesztések területén a szabad utat megnyitjuk, de kezdjük meg már, hiszen a százmilliókból történő megtakarítások újabb fejlesztési lehetőségek forrásai, amelyek a holnap és a jövő újabb munkalehetőségeit teremtik meg. A IV. ötéves terv rekonstrukciós feladatait vizsgálva megállapítható, hogy az első két évben döntően az előkészítésen volt a hangsúly, a harmadik évben már megkezdődött a fejlesztés realizálása, de a negyedik év és az ötödik év első fele rendkívül nagy feladatokat ró a vállalatokra, s ezeket a feladatokat a korábbi módszerekkel képtelenek gyorsan, szervezetten és gazdaságosan megoldani. A szervezésnek tömören fogalmazva, két alapvető feladata van. Az új gépek fogadásának tervszerű előkészítése, s a gépszerelés precíz ütemének, s előfeltételeinek kidolgozása, illetve biztosítása és az új termelőberendezések optimális hatékonyságú működtetése. A gyapjúipari rekonstrukciós tevékenység alapján fel kell vetni egy lényeges kérdést, annál is inkább, mert a következő ötéves terv során feltétlenül szükséges a szemléletváltozás, a rekonstrukció hatékonyságának, megtérülési idejének átértékelése. Ami erről a kérdésről elmondandó, azt a vállalatoknál többé-kevésbé már felismerték. De a felismerésből csak akkor várható tett, ha a hitelt engedélyező, illetve hitelt nyújtó szervek is meggyőzhetők e felismerés logikai voltáról és igazságáról. Lényegében arról van szó, hogy jelenleg a hitelkérelmek elbírálásánál döntő szempont a fejlesztésből származó többlettermelés, tehát a mennyiségi szemlélet uralkodik, s erre ösztönöznek a közgazdasági szabályozók is. A következmény: a vállalatok fonodát és szövődét fejlesztenek, ami többlet fonal-, illetve szövettermelést jelent, a kikészítő üzembe már csak néhány célgép jut, s ittott előfordul a szövőelőkészítő kisméretű fejlesztése. És ez utóbbi terület az, amiről szólni kívánunk. A GYAPJÚIPAR létszámhelyzetét vizsgálva megállapítható, hogy míg a szövőlétszám — éppen a korszerűsítés következtében (magas fordulatszám, 6—8 gép kiszolgálása stb.) — többé-kevésbé elegendő, a szövő-előkészítőben a létszámhelyzet igen rossz, s néhány éven belül súlyossá válhat. Ennek fő oka két tényezőben keresendő: a munkakörülményekben és a bérezésben. Ezek a körülmények parancsolóan előírják a szövő-előkészítő géppark teljes korszerűsítését, az elektronikus fonaltisztítóval ellátott automata keresztcsévélőgépek és a kettős sodratú cérnázógépek beszerzését. A szövő-előkészítők teljes korszerűsítése jelentős géP" parkcserét igényel, s egy cca 2500 t/év kapacitású fonoda (50% fonal eladásával), és egy cca 4500—5000 m2/év kapacitású szövőde mellett ez a korszerűsítés 100—200 millió forint KÉRDÉS, hogy ez a jelentős beruházás mit eredményez? Le kell szögezni, hogy ebből sem fonal, sem szövettöbblet nem várható, a volumen tehát nem változik lényegesen, s nehéz egy negatívum bizonyítása, hogy mibe kerül, ha néhány év múlva a korszerű szövedék az előkészítő kapacitáshiánya miatt nem használhatók ki optimálisan. Viszont milyen előnyöket jelent az előkészítő korszerűsítés? 1. Kisebb alapterületen, jobb munkakörülmények között, kisebb létszámmal biztosítható a korábbi termelési színvonal. 2. A fonaltermelés teljes egészében egy ágban tisztítható, a tisztított keresztesévé előtér kerül a cérnázógépre, elmarad a kettőzés művelete. 3. A kifogástalanul előkészített fonal a szövődei hatásfokot javítja, sőt lehetővé teszi ,a jelenlegi 6—8 gépes kiszolgálás esetleges további emelését. 4. A kivarrói munkaigény lényegesen csökken. 5. Csökken a nappolási ráfordítás is. 6. Javul a készáru minőség. 7. Megtakaríthatók a jelenlegi magas bérmunka- és szállítási költségek. 8. Tervszerűbbé válik (és egyszerűbbé) a termelésirányító tevékenysége, ezen keresztül a termelés. A felsorolt előnyök — ha mindezeket alaposan végiggondoljuk — úgy véljük, kellőképpen meggyőzőek, s alapvetően hozzájárulnak ahhoz hogy a nagyarányú rekonstrukció valóban hozza azt az eredményt, amely joggal elvárható, éspedig a magas termelékenységet, a jó minőséget s az új, drága termelőberendezések optimális kihasználását Kádár László és Stefán Ádám VÁLLALATOK TRÖSZTJE ^•iiE»aiBiHi~aSM8^ W* .Kedd, 1975. március 11. Gondolatok egy fórum kapcsán A HAZAFIAS NÉPFRONT budapesti bizottsága és az Esti Hírlap a közelmúltban fórumot tartott, amelynek fő mondanivalója az üzletek nyitva tartási ideje volt. Szó volt többek között az élelmiszer-kereskedelem legfőbb gondjáról, a munkaerőhiányról, a vasárnap is nyitva tartó boltokról, a 44 órás munkahétről. E tanácskozás végül is azzal zárult: a vevő érdeke mindenekelőtt. Az már a kereskedelem gondja, hogyan tudja megszervezni a boltok jó, zavartalan működését. E terület felelős gazdái — a Belkereskedelmi Minisztérium, a fővárosi tanács, a kerületi tanácsok — körültekintően kezelik a kérdést. A szakszervezet közreműködésével szinte állandóan vizsgálják e problémákat és igyekeznek, a vásárlók érdekeinek maximális biztosítása mellett, a bolti dolgozók munka- és életkörülményeit is javítani. Ez utóbbira közvetlen példa az elmúlt években biztosított bérpreferencia, melynek felhasználásával jelentősen emelni tudták a bolti dolgozók bérét az egyes kereskedelmi vállalatok. A bevezetőben már említett fórumon, illetve tanácskozáson a fővárosi élelmiszerüzletek nyitva tartási rendje volt a központi kérdés. Aligha vitatható az összefüggés az élelmiszer-kereskedelmi boltok nyitva tartási rendje, valamint az e területen múlt év áprilisában bevezetett 44 órás munkahét között. E nagy JELENTŐSÉGŰ intézkedés pillanatnyi kihatásairól a bolti dolgozók hangulatára, nyitva tartási rendjéről és másról néhány gondolatot: kereskedelmi dolgozók örömmel fogadták a 44 órás munkahét bevezetését. Az iparral és egyéb területekkel ellentétben az élelmiszer-kereskedelemben nem biztos, hogy a szabadnap éppen szombaton adható ki. Az általános megoldások a munkaidő-csökkentés végrehajtása során, egyszemélyes boltoknál a szabadnapot „gyűjtve” az éves szabadsághoz csatoltan kapják. Ez a megoldás a vállalatnak a súlyos létszámhelyzet miatt okoz nehézséget, hiszen hosszabb időre kénytelenek helyettesről gondoskodni. A több személyes boltokban hétfőn egy műszak „nyújtott” munkaidőben dolgozik és a másik műszak szabadnapos Ennél a szervezési formánál a 11 órás műszakot teljesítők panaszkodnak a túlzott fizikai és idegi leterhelésre még annak tudatában is, hogy a következő hétfőjük szabad. A több személyes boltokban, ahol ezt a létszámhelyzet megengedi, előre elkészített terv szerint ténylegesen kiadják a szabadnapot. Ilyen helyeken problémát okoz, hogy a bolti dolgozó ragaszkodna ahhoz, hogy szabadnapját szombati napon kapja meg és az iparban, vagy máshol dolgozó családtagjával együtt lehessen szabad szombatos. Egyes boltokban a létszámhelyzet miatt lehetetlen a szabadnap tényleges kiadása. Ilyen esetben a dolgozók szabadnapjukat túlórában kapják meg. Ezzel a megoldással a nyugdíj előtt állókat kivéve elégedetlenek a dolgozók és inkább áthelyezésüket kérik olyan boltba, ahol a szabadnapot ténylegesen, természetben kiadják. A TELJESSÉG igénye nélkül megemlített néhány probléma mutatja, hogy egyetlen területen a 44 órás munkahét gyakorlati megvalósítása milyen gondot okoz a kereskedelmi vállalatoknak. A gyakorlati szakemberek véleménye szerint több irányú intézkedések javíthatnák a helyzetet: soron kívül meg kell valósítani azokat a vállalati intézkedési tervbe felvett műszaki és szervezési intézkedéseket, amelyek a bolti dolgozók fizikai munkájának könnyítését célozzák. Felül kell vizsgálni a szombati nyitva tartás szűkítésének lehetőségét. Megfelelő felmérés alapján területenként egy-egy „ügyeletes” boltot kellene kijelölni és csak ezek tartanának nyitva este 20 óráig. A fővárosi tanács kereskedelmi főosztályának figyelmébe ajánljuk az utóbbi javaslatot, hátha ez is közelebb visz közös célunkhoz, hogy a pult mindkét oldalán elégedettek legyenek a dolgozók. Dr. Biró Istvánné a természet ajándéka