Magyar Nemzet, 1975. április (31. évfolyam, 77-100. szám)

1975-04-12 / 85. szám

Szombat, 1975. április 12. Állami Díj 1975 Szocialista brigádok a közlekedésben­ ­ Cserzett arcbőrüket ráncok barázdálják, a korom megöl közöttük. Vasutasok. Életük nagyobb részét közvetlenül a sínek mellett élték le. A tár­sadalmi változásokat saját sor­sukban mérhették és a munka után értelmes cselekedetekkel töltik szabad idejüket. A tíz rakodómunkás a MÁV záhonyi átrakókörzetének állo­másán dolgozik. Tíz név az állami díjasok listáján: Hajtó József brigád­vezető, Szabó Károly, Eszenyi István, Szulics Géza, Tóth Gé­za, H. Orbán József, Teleki Bé­la, M. Orbán Béla, Kocsis Sán­dor és Szopkó József, az 1960- ban megalakult Vörös Csillag szocialista brigád tagjai. Munkájuk nehéz, a feladato­kat az esztendőről esztendőre nagymértékben növekvő áru­forgalom adja. Az év eleje óta könnyebbedett a szolgálat, ad­dig ugyanis „12—24-eztek”, az­óta pedig nappali munkára 24, éjszakaira viszont 48 óra pi­henő következik. Egy 3600 mé­ter hosszú, végtelen sodrony mellett dolgoznak, a sodrony körbe jár, és a Vörös Csillag brigád tagjai akasztják erre a kötélre a vagonokat, amelyek­be a széles kocsikból kiöntött szenet, kokszot, vasércet rak­ják át. Ez a közösség egyike volt a vasút első szocialista brigád­jainak. Csak ketten záhonyiak, a többiek Tiszaszentmártonból és más környékbeli községek­ből járnak be. A brigádvezető már 28 éve dolgozik itt, de a többiek is több mint negyed­­százada rakodnak Záhonyban. Szulics Géza pedig — dicsek­szik — benne volt abban a csa­patban, amely az első szovjet vagont kirakta. Forgatom, a brigádnaplót. A tétova betűk mindent meg­örökítettek. Valamennyi hó­napban több pontba foglalva az eltelt időszak eredményei: „Munkaterületünkön baleset nem volt, a brigádban ittasság, igazolatlan távolmaradás nem fordult elő;­vért adtunk; tel­jes létszámmal tagjai vagyunk a Vöröskeresztnek; társadalmi munkát végeztünk; valameny­­nyien megvásároltuk a Fáklya című folyóiratot”. Az összetar­tásuk olyan, hogy eltanácsol­ják, aki kirí közülük. Egyik társukat például azért zárták ki, mert „többször ittasan je­lent meg a munkahelyén; ma­gánélete is kifogásolható; a nevelő intés nem használt”. Ma már valamennyien elvé­gezték a nyolc osztályt, és ak­tívan részt vesznek a mozgal­mi életben is: a brigádvezető párttag, ketten önkéntes rend­őrök, negyedik társuk pedig népi ellenőr. A munkahelyük, a széncsúszda, ahol dolgoznak, magán viseli a kezük nyomát, állandóan szépítik, csinosítják, mert — teszik hozzá — szíve­sebben dolgoznak itt, ha ott­honosabb a környék. Mire a legbüszkébbek? Arra, hogy a szocialista brigádok ta­valyi szellemi vetélkedőjén Zá­honyban az első helyen végez­tek. És arra, hogy most feb­ruár 23-án a Vasutasok Szak­­szervezetének főtitkára levelet írt nekik, hallotta hírét jó munkájuknak, ezért meghívja őket feleségestül a Thália Szín­házba, a Történelem alulnézet­ben előadására.­ ­ Böjti Gyula autóbuszvezető mostantól így mutatkozhat be: „A Volán 3. számú Vállalat Május 1. állami díjas szocia­lista brigádjának vezetője”. Vele együtt hét társa — Bagoly István, Czaga Gyula, Hajdú László, Kovács II. István, La­­pis János, Székesi János és Szikora István — kapta a kitüntetést. A brigád azonban 16 tagú, vajon ez a megkülön­böztetés nem okoz-e majd szét­húzást a csapatban? Könnyű a válasz, ők nyol­can — a kitüntetettek — már több mint húsz esztendeje dol­goznak a Volánnál, illetve elő­deinél, valamennyien 750 ezer kilométert vezettek baleset­­mentesen — kivéve Bagoly Ist­vánt, aki már az 1 milliót is túlhaladta —, a másik nyolc pedig rövidebb ideje van a vállalatnál, még nem érhetett el ilyen teljesítményeket. Már­pedig a kitüntetés adományo­zásánál ezt is figyelembe vet­ték. De széthúzás nem lesz, hi­szen a cím viselésére ők is jo­gosultak, és a vállalat jutalom­ban részesítette őket is. Meg­érdemlik, hiszen az elmúlt esz­tendőben a vállalat 10 millió forintos megtakarításából a brigád egésze egymaga 6 mil­liót ért el. A Május 1. brigád szocialista megőrzésre átvette az autóbu­szokat, amelyeken jár: egy 250-es és kilenc 255-ös Ikarusz. Három emberre jut egy busz, a tizenhatodik tag állandó váltó­társ, aki — ha valaki megbe­tegszik, szabadságra megy, vagy valami más ok miatt nem tud szolgálatba jönni — helyet­tesít. Csaknem valamennyien elvégezték a nemzetközi busz­vezetői tanfolyamot. „Bizonyí­tania kell” — mondja róla a brigádvezető.. De nemcsak tő­le, maguktól is megkívánják az önképzést: folyamatosan elvég­zik a szakmásító tanfolyamot. Tanulni vágynak — most már valamennyien elvégezték a nyolc általánost —, azt ter­vezik, hogy az idén egyikük elkezdi a marxizmus—leniniz­mus esti, egyetemet, egy másik a középiskolát, ketten pedig a szaktechnikumot. A magánéletük? Tükrözi a munkát. Számos társadalmi munkát végeznek, patronálják a miskolci gyermekvárost, az ő kezdeményezésükre, ma már másik kilenc szocialista bri­gáddal együtt. Az elmúlt nyá­ron szlovákiai kirándulásra vitték az állami gondozott gye­rekeket. Igazi borsodi embereknek vallják magukat: jobban sze­retnek a szerpentineken, a he­gyekben, a nehéz szakaszokon vezetni, mint a sík vidék nyíl­egyenes útjain. Mert a valódi tudás az előbbihez kell. A közlekedés a gazdasági élet gerince: nélküle megbé­nulna az élet. S hogy minél nagyobb gazdasági sikereket érhessünk el, a maguk mód­ján a két szocialista brigád — a Vörös Csillag és a Május 1. — sok más társával együtt munkálkodik sikeresen. Gy. Z. • • Ünnepi koncert Befejeződtek a magyar kulturális napok a Szovjetunióban A Magyar Állami Hangver­senyzenekar nagy sikerű ün­nepi­ koncertjével ért véget pénteken este Moszkvában a magyar kultúra napjainak tíznapos rendezvénysorozata. A moszkvai konzervatórium zsúfolásig telt nagytermében megtartott hangversenyen je­len volt Vlagyimir Popov, a Szovjetunió kulturális minisz­terhelyettese, és Molnár Fe­renc kulturális minisztériumi államtitkár. Az Állami Hangversenyze­nekar Ferencsik János ve­zényletével Beethoven Egmont nyitányával kezdte műsorát, majd Sosztakovics Első gor­­don­kaversenyét adta elő On­­czai Csaba csellóművész. Vé­gezetül Kodály Háry János szvitje aratott forró sikert. Ráadásként az Állami Hang­versenyzenekar egy Mu­szorgszkij darabot és Berlioz Rákóczi indulóját játszotta el. A hangverseny végén a kö­zönség állva, hosszú vastaps­sal üdvözölte a magyar mű­vészeket. Molnár Ferenc kulturális minisztériumi államtitkár pénteken találkozott Vlagyi­mir Popoval. A találkozó al­kalmával mindkét fél igen nagyra értékelte a magyar művészet eddigi legnagyobb moszkvai rendezvénysorozatá­nak eredményeit, s megvitatta a két ország kulturális kap­csolatainak kérdéseit. Magyar Nemzet Magyar műszaki-tudományos előadássorozat Moszkvában Pénteken Moszkvában a Technika Házában sajtóérte­kezleten tájékoztatták a szov­jet és a magyar újságírókat a szovjet fővárosban április 14- től 18-ig tartandó magyar tu­dományos-műszaki előadás­­sorozatról. A nagyszabású tu­dományos rendezvényre, ame­lyet az Országos Műszaki Fej­lesztési Bizottság, a Műszaki és Természettudományi Egye­sületek Szövetsége, számos magyar tudományos egyesület valamint a Szovjetunió tudo­mányos és műszaki állami bi­zottsága, a Znanyija elnevezé­sű ismeretterjesztő társulat, a műszaki-tudományos társa­ságok országos tanácsa és a moszkvai, illetve a leningrádi Technika Háza szervezett, magyar tudományos küldött­ség érkezik dr. Osztrovszki Györgynek, az OMFB elnök­­helyettesének, a magyar— szovjet műszaki-tudományos együttműködési állandó bi­zottság elnökének vezetésével. A magyar tudományos-mű­szaki előadássorozat azoknak az ünnepségeknek és rendez­vényeknek a része, amelyeket hazánk felszabadulásának 30 évfordulója alkalmából tarta­nak a Szovjetunióban. Szurdi István a szocialista országok idegenforgalmi tanácskozásáról Pénteken véget ért Moszk­vában a szocialista országok idegenforgalmi szervezeteinek tizedik, értekezlete, amelyen hazánkat vezető idegenforgal­mi szakemberekből álló kül­döttség képviselte. Szurdi Ist­ván belkereskedelmi minisz­ter vezetésével. A tanácskozás befejezése után belkereskedelmi minisz­terünk a Moszkvában akkre­ditált magyar sajtótudósítók­­nak elmondotta, hogy a szo­cialista országok idegenforgal­mi kormányszerveinek kép­viselői értekezletükön megál­lapították: a turizmus a szo­cialista országok életében év­ről évre rohamosan fejlődik. Jellemző, hogy a szocialista országok — amelyek a föld lakosságának csupán tíz szá­zalékát adják — ma már a nemzetközi idegenforgalom­nak egynegyedét képviselik. A tanácskozáson, mondotta, megvitatták az idegenforgal­mi szezon jobb kihasználásá­nak és a szállodaépítésnek a kérdéseit, és különösen alapo­san foglalkoztak az ifjúsági turizmussal kapcsolatos tenni­valókkal. Energiagazdálkodási intézkedések nehézipari vállalatoknál Gúr Nagy Sándor államtitkár vezetésével pénteken megbe­szélést tartottak a Nehézipari Minisztérium vezetői. Össze­gezték a takarékos gazdálko­dási minisztériumi intézkedé­sek és a vállalati tervek ta­pasztalatait. Az energiatakarékossági in­tézkedések a benyújtott ter­vek szerint 130 millió forintot eredményezhetnek a vállala­toknál. Ennek egyharmadát a villamos energia, egynegye­dét pedig a fűtőolaj megtaka­rítása adja. A vállalatok elkészítették a gazdálkodás hatéknyságának növelését szolgáló munka- és üzemszervezési intézkedési ter­veiket is. Csaknem valameny­­nyi vállalat a munkatermelé­kenység növelését tűzte ki cé­lul. Több vállalat a gazdasá­gos tőkésexport növelésére ké­szített átfogó terveket. Losonczi Pál interjút adott a finn televíziónak Losonczi Pál, az Elnöki Ta­nács elnöke hazánk felsza­badulásának 30. évfordulója alkalmából interjút adott a finn televíziónak. A csütörtö­kön este sugárzott műsorban az Elnöki Tanács elnöke a te­levízió kérdéseire válaszolva nyilatkozott Magyarország há­rom évtizedes fejlődéséről, a magyar—finn kapcsolatokról és az európai biztonsági érte­kezletről. Ny. Faggyejev elutazott hazánkból Nyikolaj Faggyejev, a Köl­csönös Gazdasági Segítség Ta­nácsának titkára pénteken el­utazott hazánkból. A KGST végrehajtó bizottsága közeljö­vőben sorra kerülő ülésének előkészítésével kapcsolatos megbeszélésen fogadta őt Lá­zár György, a Minisztertanács elnökhelyettese, a végrehajtó bizottság soros elnöke. Megbe­szélést folytatott Huszár Ist­vánnal, a Minisztertanács el­nökhelyettesével és Szekér Gyula nehézipari miniszterrel, a színesfémkohászati állandó bizottság elnökével. Sarlós István fogadta Nguyen Phu Soai-t Sarlós István, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Hazafias Népfront Országos Tanácsának főtitkára pénte­ken délután a Belgrád rak­parti népfrontszékházban fo­gadta Nguyen Phu Soai-t, a Dél-vietnami Köztársaság bu­dapesti nagykövetét. Nguyen Phu Loai tájékoztatást adott az ideiglenes forradalmi kor­mány fegyveres erőinek és a dél-vietnami népnek a Thieu­­rezsim területrablásaival szem­beni sikeres harcáról. Sarlós István népfrontmozgalmunk vezető testülete nevében biz­tosította a nagykövetet a ma­gyar társadalom további cse­lekvő szolidaritásáról. A meg­beszélésen részt vett dr. Mol­­­tár Béla, a HNF OT titkára. A Magyar ENSZ Társaság távirata Kurt Waldheimhez A dél-vietnami súlyos há­borús helyzettel kapcsolatban a magyar ENSZ Társaság táv­iratot juttatott el az Egyesült Nemzetek főtitkárához. A táv­iratban hangsúlyozzák, hogy a Magyar ENSZ Társaságot és az egész magyar társadalmat mélységes aggodalommal töl­tik el azok a fejlemények, amelyek újabb háborús meg­próbáltatásoknak teszik ki Dél-Vietnam sokat szenvedett népét. A Kurt Waldheimhez küldött üzenet kifejti, hogy veszedelmes és cinikus „játék” az, amellyel a saigoni kor­mányzat rendszeresen és tuda­tosan megszegi a vietnami béke helyreállításáról aláírt párizsi egyezményeket és ilyen módon újra véres harcok ki­robbanását idézte elő. A táv­irat utal arra, hogy a magyar társadalom sajnálattal és ag­godalommal veszi tudomásul: ebben a helyzetben az Egye­sült Államok vezető körei to­vábbra is támogatják és fede­zik a saigoni kormány üzel­­meit. A Puerto Ricó-i Szocialista Párt vezetőinek magyarországi látogatása A Hazafias Népfront Orszá­gos Tanácsának meghívására április 7—11. között hivatalos látogatást tett hazánkban a Puerto Ricó-i Szocialista Párt vezető szintű küldöttsége. Julio Vives Vazquez elnök és Pedro Raiges Chapel, a nemzetközi kapcsolatok titkára, a párt po­litikai bizottságának tagjai. A küldöttséget fogadta dr. Mol­nár Béla, a HNF Országos El­nökségének tagja, az OT titká­ra. Megbeszéléseiken kölcsö­nösen tájékoztatták egymást a két szervezet tevékenységének időszerű kérdéseiről és eszme­cserét folytattak a kapcsolatok fejlesztésének lehetőségeiről. A delegáció magyarországi tar­tózkodása során látogatást tett az országgyűlés titkárságán, és a Szakszervezetek Országos Tanácsánál. Országjáró útja al­kalmával szocialista építőmun­kánk eredményeivel ismerke­dett. ­­ 5 Lapunk pénteki számában közöltük a MÉM növény­­védelmi főosztályának a nyi­latkozatát, benne ezeket a megállapításokat: „A környe­zetvédelmen belül a vízvéde­lem nemcsak a Balaton part­vonalára, hanem a­­tó egész vízgyűjtőjére ki van terjeszt­ve. A Balaton vízgyűjtő terü­letén a mezőgazdaság szerke­zete úgy van kialakítva, hogy a kemikáliák rendeltetésszerű használata az üdülőtóra ve­szélyt nem jelent.” Ezt a két mondatot nem azért nyomtat­tuk le, mert a főosztályvezető az 1952. évi III. törvény 342. §-ára hivatkozva kérte, ha­nem hogy dokumentum le­gyen. Annak bizonyítására, hogy rendkívül összetett, sok­rétű, bonyolult, s mindmáig megoldatlan nehéz kérdéseket miként lehet egy hivatali meg­nyilatkozással rövid úton el­intézni. Három tudományos szerv — a Keszthelyi Agrártudomá­nyi Egyetem, a MTA Tihanyi Biológiai Kutató Intézete, a Vízgazdálkodási Tudományos Kutató Intézet — és három vízügyi igazgatóság kutató­gárdája igyekszik felderíteni és megnyugtató módon meg­oldani a Balaton-környék környezetvédelmi — elsősor­ban vízvédelmi — kérdéseit. A kommunális szennyezés mellett a mezőgazdasági ere­detű ártalmak elhárítása je­lenti a legsúlyosabb problé­mát, s az ez irányú védekezés kimunkálása sok tekintetben még csak a teendők rangsoro­lásánál tart, s nem elvégzé­sénél. Ezért állapíthatta meg a Balatoni Vízvédelmi Bizott­ság 1974 novemberi ülésén dr. Pónyi Jenő, a Tihanyi Bioló­giai Kutató Intézet igazgató­­helyettese, hogy „hiába oldjuk meg bármily tökéletesen a kommunális szennyvíztisztí­tást, ha azt a tápanyagot, amit így elvonunk a tótól, pótolja a bemosott műtrágya és trá­gyáit. A mezőgazdaság szer­kezetét úgy kell átalakítani a Balaton vízgyűjtőterületén, hogy a termelés ne csökken­jen, de a kemikáliák alkalma­zása se jelentsen veszélyt az üdülőtóra.” A megoldás per­sze igen egyszerű, ha arra az álláspontra helyezkedünk, hogy nem kell hozzá más, csak kijelenteni: „A Balaton víz­gyűjtő területén a mezőgazda­ság szerkezete úgy van kiala­kítva, hogy a kemikáliák ren­deltetésszerű használata az üdülőtóra veszélyt nem je­lent.” Sajnos, bármily határozott és nyomatékos is az effaj­ta kinyilatkoztatás, semmi sem intéződik el vele. Mert mi a valóságos helyzet? Nem mi válaszolunk — a fentebb felsorakoztatott tudományos szervek és intézmények meg­állapításait közöljük itt, első­sorban a vonatkozásban, hogy valóban a környezetvédelem szempontjai szerint van-e ki­alakítva a mezőgazdaság szer­kezete üdülőtavunk vízgyűjtő területén. A Balatoni Intéző Bizottság vízgazdálkodási szakbizottsá­gának 1974 júliusi ülésén be­számoltak azokról a vizsgála­tokról, amelyeket a Keszthe­lyi Agrártudományi Egyete­men végeztek a mezőgazda­­sági veszélyforrások feltárásá­ra. Megállapították, hogy a mezőgazdaságilag hasznosított terület környezetszennyező vagy -védő hatása a művelési mód megválasztásától, a talaj, a lejtő és az éghajlati viszo­nyoktól függ. A legtöbb gon­dot a szőlők és a gyümölcsö­sök, valamint a meredekebb lejtőkre telepített szántók okozzák. Egyes szőlőterületek valósággal belelógnak a Bala­tonba, s a lejtőirányú sorok nagy mennyiségű talajt hor­danak be a tóba. Dr. Tóth András tudományos kutató tíz év kísérleti eredménye alapján kiszámította, hogy az átlagos talajveszteség lejtőirá­nyú művelés esetén hektáron­ként évi 177 tonna, amelyben 136 kilogram nátrium és 14 kg foszfor (!) található. A lej­tőre keresztirányú művelésnél ez a mennyiség jelentősen csökken. E felmérésből követ­kezett az a határozott állás­foglalás, hogy a Balaton kör­nyezetében a földhasználatot felül kell vizsgálni, s mind­azokat a területeket, amelyek használata súlyos eróziós ká­rok kialakulásának az alapja, ki kell kapcsolni a szántóföldi művelésből (erdősíteni kell). A Balaton vízgyűjtő területén még a 17—18 fokos lejtők me­zőgazdasági hasznosítását is meg kell vizsgálni. A jelenle­gi műtrágya-felhasználás mel­lett a Balaton vízgyűjtőjében a mezőgazdasági művelésbe vont területekről évente mint­egy 2000—3000 tonna nát­­riumkimosódással kell szá­molni, amelynek útjáról, fel­használási módjáról megbíz­ható adatok még nincsenek. A nagyarányú nátriumkimosó­­dás a mezőgazdasági üzemek túlzott nátriumfelhasználásá­nak vagy a felhasználási mód nem megfelelő megválasztásá­nak a következménye — álla­pította meg a vizsgálat. A BIB vízgazdálkodási szak­­bizottsága ugyanezen a ta­valyi ülésén foglalkozott a mezőgazdaságban használatos különböző méreganyagok nem megfelelő tárolása, kezelése és adagolása révén előállható sú­lyos károsodások elhárításá­nak a kérdésével. Megállapí­totta, hogy a Balaton vízgyűj­tőjében elhelyezkedő méreg­­raktárak nagy része nem felel meg a korszerű követelmé­nyeknek. A különböző irányú fenyegetettség elhárítása ér­dekében a szakbizottság szük­ségesnek tartotta, hogy a Balaton vizének védelme ér­dekében felülvizsgálják a me­zőgazdasági kemizálás hatá­sait, s kidolgozzák a megelő­zés rendszerét. Ugyanakkor sürgette tervek elkészítését a teljes vízgyűjtő terület talaj­­védelmi munkáira. Mezőgazdasági eredetű új nagy veszélyforrás — a kon­centrált állattenyésztő tele­pekről kikerülő évi mintegy 900 000 köbméter hígtrágya — károkozásának elhárításáról tanácskozott dr. Bélák Sándor professzor elnökletével a Ba­latoni Vízvédelmi Bizottság 1974 novemberében. Itt állapí­tották meg, hogy a Balaton vízgyűjtő medencéjében meg­vizsgált szakosított állatte­nyésztő telepek legtöbbje kör­nyezetveszélyeztető, s nagy részük van abban, hogy a­­Ba­­­latonba ömlő vízfolyások szer­ves és mérgező anyagokkal szennyezettek. E e­­zek a megállapítások öt­­ hónappal ezelőtt hangzot­tak el, s lényegében a mai helyzetet tükrözik, hiszen a feltárt veszélyforrások meg­szüntetése éveket vesz igény­be. Mezőgazdaságunk a minél jobb terméseredmények bizto­sítása érdekében nem mond­hat le a műtrágyák és nö­vényvédő szerek használatá­ról, sem a nagyüzemi állatte­nyésztő telepekkel járó igen nagy előnyökről. De a vegy­szerek használatánál alapvető követelmény a legszakszerűbb kezelés, az ésszerű adagolás és a biztonsági rendszabályok szigorú betartása, a koncent­rált állattenyésztő telepeken pedig a vízvédelem technikai eszközeinek megteremtése. Másfelől az egész vízgyűjtő területen a talajvédelmi fel­adatok elvégzése, ami nem nélkülözheti a mezőgazdasági struktúra felülvizsgálatát. A legilletékesebb Keszthely és Tihany állásfoglalása e kér­désben tökéletesen egybevágó. A Balaton egyik legnagyobb nemzeti kincsünk, s üdülő­értékét tiszta vize adja, kü­lönben mit sem érne. Egész tudósgárda dolgozik a Bala­ton egészséges tavi jellegének megőrzésén, az egyre szaporo­dó veszélyforrások elhárításán, de munkájuk csak akkor lehet eredményes, ha valamennyi érdekelt segítően közreműkö­dik. A települések szennyvi­zeit éppúgy távol kell tartani a tótól, mint az ipari vagy mezőgazdasági eredetű ártal­makat. És itt kell visszautalni dr. Panyi Jenőnek MTI-beli tegnapi nyilatkozatára, s ab­ból is arra a mondatra, hogy „néhány ember felelőtlensége is jóvátehetetlen károkat okozhat”. Az egészséges környezet biz­tosítása éppúgy érdeke a me­zőgazdaságban dolgozóknak, mint az üdülőtájban pihenők­nek, az együttműködés felté­telei tehát adottak. Csak ak­kor nem megyünk semmire, ha megvalósítottnak nyilvá­nítjuk azt, ami még csupán elérendő cél. Antalffy Gyula Egy nyilatkozatra

Next