Magyar Nemzet, 1975. május (31. évfolyam, 101-126. szám)

1975-05-01 / 101. szám

59003 Ára: 80 fillér A HAZAFIAS NÉPFRONT LAPJA Csütörtök 197­5. m­áj­u­s­­ XXXI. évfolyam 101. szám 9 Az alkotó munka ünnepe Gáspár Sándor rádió- és tévébeszéde A munka és a munkások nagy ünnepének előestéjén a Magyar Szocialista Mun­káspárt Központi Bizottsá­ga és a Szakszervezetek Or­szágos Tanácsa nevében tisztelettel köszöntöm a ma­gyar munkásokat, paraszto­kat, értelmiségieket, egész dolgozó népünket. Az alkotó munkát és a dolgozó embert köszöntjük május elseje alkalmából. Tisztelettel adózunk az em­bert emberré tevő munká­nak, jelenlegi és eljövendő sikereink zálogának. Meghajtjuk az elismerés zászlaját a dolgozó ember előtt, aki naponta a mélybe száll a föld kincséért, a ko­hókból izzó acélt csapol, épít házat és gyárat, elveti a ma­got, tanít, gyógyít, alkot. Május elseje a teremtő munkát, a proletár nemzet­köziséget és az új életet hor­dozó tavaszt jelképezi. Ez a nap világszerte összeforrott a dolgozók legbensőbb érzé­seivel, vágyaival és törekvé­seivel. Ezért május elseje mindig új lendületet, ked­vet, ösztönzést ad a küzde­lemhez és a munkához. A magyar dolgozók nevé­ben köszöntjük munkástest­véreinket, akik a szocialista országokban élnek és szor­galmas, tervszerű munkával építik az új társadalmat, a dolgozó emberek világát. Köszöntjük a tőkés orszá­gokban élő és harcoló osz­tályt­estvéreinket. Köszöntjük a nemzeti füg­getlenségükért harcoló test­véreinket, akik népük ön­rendelkezési jogának kivívá­sát és az emberhez méltó élet feltételeinek megterem­tését tűzték maguk elé. Ma ünnepelnek azok is, akik reménykednek és azok is, akik már útra leltek, akik már rátérhettek az új társadalom építésének út­jára. Ezek közé tartozunk mi, magyarok is. Büszkék vagyunk rá, hogy hazánkban — a világnak ezen a kicsi részén — a munkásosztály májusi esz­méi valóra válnak. Népünk joggal büszke ar­ra, hogy szabadon alakít­hatja szebb, gazdagabb, em­beribb jövőjét. Biztonságot és erőt kölcsönöz számunk­ra, hogy a szocializmust épí­­tő népek nagy családjába tartozunk. Tudunk örülni nagy alkotásainknak és min­dennapos eredményeinknek, mert mindezek saját mun­kánkból fakadnak. Szépen fejlődő fát ültet­tünk, és jóleső érzéssel ízlel­tük meg első gyümölcseit. Termőre fordult már a mi új rendünk, most már egyre többet és jobbat ad egész népünk üdvére és javára. Ezért jövőnkbe vetett szi­lárd hittel járjuk a magunk választotta utat. Országszerte megújuló, odó, egyre tartalma­sabbá váló életünk számta­lan tantr­erejével találkozha­tunk. A korszerű gyárak, az iparosodó mezőgazdaság, az újjászülető városok és fal­vak munkánk eredményeit hirdetik. Megváltozott éle­tünkről vallanak azok az emberek is, akik alkotó aka­ratukat, hazaszeretetüket, szocialista meggyőződésüket nap mint nap tettekben jut­tatják kifejezésre. Már eddig is sokat meg­valósítottunk céljainkból, de még nem mindent. Még sok­kal többet akarunk elérni, hogy minden becsületes dol­gozó embernek még szebb, még gondtalanabb legyen az élete. Nem pihenünk meg, szün­telenül hajt bennünket a holnapért vállalt felelősség, a magunk és gyermekeink jövőjéért való tenni akará­sunk. Céljainkat, terveinket csak két kezünk szorgalmas mun­kájával válthatjuk valóra. Ma már milliók érzik és ér­tik — saját tapasztalataik­ból —, hogy csak a jól, a tisztességesen végzett mun­ka lehet fejlődésünk forrása. A több lakást, a jobb és szebb árut, a kulturáltabb életkörülményeket nekünk kell megteremtenünk. Ezért tiszteljük a munkát, ezért becsüljük a szebb életünkért munkálkodó, dolgozó em­bert. Támogatnunk kell minden olyan törekvést, amely cél­jaink elérését közelebb hoz­za. Szabad utat biztosí­tunk valamennyi hasznos kezdeményezésnek. Erősít­jük az alkotó munka lendü­letét, a közösségi magatar­tást, a szocializmus ügye iránti elkötelezettségtől át­hatott cselekvést. Nem lát­ványos megnyilvánulásokra, látszateredményekre, hanem szívós és fegyelmezett mun­kával elérhető, tartós ered­ményekre van szükségünk. Ebben a jövőt formálás­ban mindannyiunknak meg­van a maga posztja, ahol­ helyt kell állnunk és nem is akárhogyan, hanem a dol­gozó embert mindig jellem­ző becsülettel és elkötele­zettséggel. Népünk jól tudja, hogy a fejlett szocialista társadalom felépítésének két döntő je­lentőségű belső forrása van, mégpedig a jó politika és a társadalmi méretű összefo­gás. Most mindkettővel rendel­kezünk. Pártunk, népünk alkotó erejére és tehetségére ala­pozza terveit. Az ország egész lakossága bizalommal és cselekvő egyetértéssel fo­gadta a XI. kongresszuson elfogadott határozatot és programot. Ez pedig egyet jelent az előttünk álló nagy feladatok teljesítésének leg­szilárdabb biztosítékával. Pártunk ismeri az igénye­ket és a reális lehetősége­ket. Mindent elkövet, hogy ezek összhangba kerüljenek őrködik azon, hogy szoros kapcsolatban legyen a tör­ténelmet formáló munkás­­osztállyal és szövetségesei­vel, a szövetkezeti útra lé­pett parasztsággal, a szocia­lista értelmiséggel, egész dolgozó népünkkel. Az MSZMP XI. kongresz­­szusa reális fejlődést határo­zott meg. Világosan látjuk céljainkat, kezünkben tart­juk sorsunkat, munkánkkal alakítjuk jövőnket. Népünk összefogása, egyetértése mindennapi munkában jut kifejezésre. Csak rajtunk áll, hogy ezt a nagy erőt a kongresszusi határozatok gyakorlati végrehajtása so­rán­­ következetesen meg­őrizzük. E gondolatok jegyében még egyszer őszinte tisztelet­tel és megbecsüléssel kö­szöntöm hazánk dolgozó né­pét. Kívánom, hogy család­jukkal és munkatársaikkal együtt boldogan ünnepelje­nek május elsején, a munka ünnepén, a világ dolgozói­nak harcos seregszemléjén. Az ünnep után pedig kö­vetkezzenek ismét a dolgos hétköznapok, amelyekhez egész népünknek erőt, egész­séget és újabb sikereket kí­vánok. Kemény György rajza Saigon kapitulált A külpolitikai helyzet MAGYAR­ DÁN külügyminiszteri megbeszélések szer­ii befejeződtek, s K. B. Andersen szerdán elutazott Budapestről. Előzőleg sajtóért­ekezletet tartott, majd közle­ményt adtak ki a látogatásról. Mind a sajtóértekezleten, mind pedig a közleményben kifejezésre jutott, hogy a két különböző társadalmi rendszerben élő ország őszintén törekszik a két­oldalú kapcsolatok ápolására és fontosnak tartja az európai biztonsági és együttműködési értekezlet megtartását — leg­felső szinten — Helsinkiben. A magyar—dán külügyminiszteri megbeszélések újabb fontos szakaszát jelentik hazánk aktív külpolitikájának, amely kontinensünk s általában a világ békéjének a megteremtésére irányul. A dán külügyminiszter látogatása, miként a közleményből is kitűnik, nagymértékben hozzájárult a kölcsönös megértés elmélyítéséhez, s a nemzet­közi helyzet időszerű kérdéseiben elfoglalt álláspontok jobb megértéséhez. A magyar külpolitika tevékenységének újabb jele egyébként, hogy Puja Frigyes, hazánk külügyminisztere ma Kairóba láto­gat, Fahmi egyiptomi külügyminiszter meghívására.­­ A SAIGONI ELNÖKI PALOTÁRA szerdán feltűzték a "­ Dél-vietnami Köztársaság ideiglenes forradalmi kormá­nyának lobogóját. Két órával azt követően, hogy Minh tábor­nok, a saigoni rendszer elnöke a rádióban bejelentette a teljes és feltétel nélküli kapitulációt, a népi fegyveres erők egységei bevonultak a dél-vietnami fővárosba, s Saigon lakosai melegen üdvözölték őket. Hírügynökségi jelentések szerint a saigoni had­sereg egységei egymás után hagyják el állásaikat és teszik le a fegyvert. A dél-vietnami ideiglenes forradalmi kormány Párizsban tartózkodó küldöttségének szóvivője szerdán kijelentette, hogy a dél-vietnami népi erők óriási győzelmet arattak. A DIFK párizsi szóvivője által nyilvánosságra hozott nyilatkozat a töb­bi között hangsúlyozza: „Történelmi fontosságú győzelem­ről van szó. A Vietnamban bekövetkezett fejlemények megerősí­tették a saigoni kormányzat és az amerikai neokolonialista rendszer elkerülhetetlen összeomlását. Az amerikai imperialis­ták által az országunk ellen indított agresszió kudarccal vég­ződött” — hangsúlyozza a DIFK nyilatkozata. Nyilatkozott Ford amerikai elnök is és bejelentette, hogy befejeződött a Saigonban maradt amerikaiak elszállítása. — Ez az ak­ció — hangsúlyozta az elnök — lezárja az amerikai ta­pasztalatok egy fejezetét. Ezt követően Kissinger külügyminisz­ter válaszolt az újságírók kérdéseire. Kijelentette, hogy most „minden távozni kívánó amerikai elhagyja Vietnamot”, s ez nem a vádaskodásnak, hanem a sebek begyógyításának az ide­je. Most arra van szükségünk — mondotta —, hogy legalább néhány hétig, remélhetőleg hónapokig, a sebeket gyógyítsuk és — magunk mögött hagyva Vietnamot — a jövő problémáira összpontosítsuk figyelmünket. A nemzetközi sajtó szalagcímekben jelentette, hogy a saigoni rezsim feltétel nélkül megadta magát és hadserege letette a fegyvert. Ezzel véget ért Vietnamban a három évtizede folyó háború és megnyílt az út az ország békés egyesítéséhez — mu­tatnak rá a japán lapok. A TASZSZ hírmagyarázója a vietnami nép történelmi győzelmeként értékeli az eseményt, létrejöttek végre a feltételek ahhoz, hangzik a hírmagyarázat­­, hogy Dél-Vietnam sokat szenvedett földjén béke uralkodjék, ki­küszöbölték a nemzetközi feszültség és a katonai konfliktusok rendkívül veszélyes gócát. Hasonló a visszhang általában a nyugat-európai sajtóban is. A legtöbb lap, például a londoni Times és a Guardian kétségbevonja az Egyesült Államok egész indokínai stratégiáját és méltatja a felszabadító erők bátorsá­gát, eltökéltségét és önfeláldozását, amelyet minden időkben „az egyszerű emberek igazi nagyságaként méltatja majd a vi­lág", vélhetőleg hosszú lejáratú, tízéves egyezmény megkötésé­re kerül sor. A kulturális kapcsolatokat szintén jónak minősítette, megemlítve, hogy a közel­múltban megkötött, három évre szóló egyezmény a koráb­­bi megállapodás kereteiben jelöli meg az elkövetkezendő időszakra sorra kerülő felada­tokat. Nemzetközi kérdésekről szól­va annak a véleményének adott kifejezést, hogy az euró­pai biztonsági és együttműkö­dési konferencia harmadik, befejező szakaszának megtar­tására — a Genfben jelenleg folyó tárgyalások eredményé­től függően — ez év nyarán, talán már júliusban sor ke­rülhet Helsinkiben. A külügyminiszter foglalko­zott a bécsi csapatcsökkentési tárgyalásokkal, az ENSZ sze­repével, az öt északi ország — Finnország, Svédország, Dánia, Norvégia, Izland — regionális együttműködésével. Az európai gazdasági közösség és a KGST közötti közvetlen kapcsolatok felvételéről szól­va kifejezte reményét, hogy az elkövetkezendő időszakban megtalálják az utakat és mó­dokat a két gazdasági csopor­tosulás közvetlen kapcsolatai­nak fejlesztésére, amellett, hogy ugyanakkor fenntartják a különböző tagországok kö­zötti kétoldalú kapcsolatokat is. Hasznos eszmecsere Puja Frigyes külügyminisz­ter meghívására K. B. Ander­sen, a Dán Királyság külügy­minisztere 1975. április 27—30. között hivatalos látogatást tett Magyarországon. A dán külügyminisztert fo­gadta Losonczi Pál, a Magyar Népköztársaság Elnöki Taná­csának elnöke és Fock Jenő, a Minisztertanács elnöke. A látogatás során a dán kül­ügyminiszter megtekintette Budapest számos nevezetessé­gét. A külügyminiszterek szívé­lyes, nyílt légkörben hasznos eszmecserét folytattak a ma­gyar—dán kapcsolatokról és a nemzetközi helyzet időszerű kérdéseiről. Egyetértettek ab­ban, hogy a két ország kap­csolatai eredményesen fejlőd­tek, de számos lehetőség van még az együttműködés foko­zására. Mindkét fél kifejtette készségét, hogy elősegíti a két ország kapcsolatainak fejlesz­tését minden területen. A nemzetközi helyzetről folytatott tárgyalások közép­pontjában az európai bizton­sági és együttműködési érte­kezlet állt. A két külügymi­niszter üdvözölte az értekez­leten már eddig elért ered­ményeket. Véleményük sze­rint — minden résztvevő jó szándékát feltételezve — jo­gosan remélhető, hogy kielé­gítő megoldást lehet találni a még megoldatlan kérdésekre és az értekezlet harmadik sza­kaszára a nyár folyamán a legmagasabb szinten kerülhet sor Helsinkiben. A miniszterek a továbbiak­ban véleményt cseréltek a kö­zép-európai fegyveres erők kölcsönös csökkentésére irá­nyuló bécsi tárgyalásokról, az Egyesült Nemzetek Szerveze­tével kapcsolatos kérdésekről, a leszerelésről, a vietnami és a közel-keleti helyzetről, vala­­mint a ciprusi kérdésről. K. B. Andersen magyaror­szági látogatása hozzájárult a Magyar Népköztársaság és a Dán Királyság kapcsolatainak fejlesztéséhez, a kölcsönös megértés elmélyítéséhez s a nemzetközi helyzet időszerű kérdéseiben elfoglalt állás- A magyar külügyminiszter ma Egyiptomba látogat Paja Frigyes, a Magyar Nép­­köztársaság külügyminisztere Iszmail Fahmi egyiptomi kül­ügyminiszter meghívására csü­törtökön hivatalos látogatásra az EAK-ba utazik. Tóth Ferenc, az MTI diplo­máciai tudósítója írja: A Magyar Népköztársaság és az Egyiptomi Arab Köztársa­ság kétoldalú államközi kap­csolatai széles körűek, szívé­lyesek, és kiterjednek a politi­kai, gazdasági, kulturális és tu­dományos élet területeire. Az utóbbi években több ma­gyar vezető államférfi, köztük Losonczi Pál, Biszku Béla és Apró Antal, valamint több mi­niszterünk tett látogatást Egyiptomban. Magyar külügy­miniszter — Péter János sze­mélyében — 1964-ben járt utoljára az EAK-ban. Egyip­tomból többek között fogadtuk az energiaügyi és a tervezés­ügyi minisztert s a külügymi­nisztert két ízben is. Az MSZMP és az Arab Szo­cialista Unió között rendsze­resen sor kerül delegációk cse­réjére, konzultációkra. Közleményt adtak ki a magyar—dán külügyminiszteri tárgyalásokról K. B. Andersen, a Dán Ki­rályság külügyminisztere szer­dán sajtókonferencián talál­kozott a magyar és a külföldi sajtó képviselőivel a Külügy­minisztérium Dísz téri vendég­­házában. Dr. Randó Jenő, a Külügyminisztérium sajtó­főosztály­ának vezetője üdvö­zölte a dán külügyminisztert. A dán diplomácia vezetője a magyar—dán kapcsolatokat jónak ítélte. Mint mondotta, a két ország között nincsenek különösebb problémák. Keres­kedelmi kapcsolataink az el­múlt néhány évben jelentősen bővültek. Mindkét ország ér­dekelt abban, hogy fokozza Dániába, illetve Magyaror­szágra irányuló exportját, eh­hez adottak a lehetőségek, úgyhogy a további fejlesztés megvalósítása nem jelenthet problémát. A miniszter emlé­keztetett a kereskedelmi, va­lamint műszaki-gazdasági és ipari együttműködésre vonat­kozóan öt évre megkötött egyezményre, amelynek kere­teiben számos konkrét prog­ram valósult meg. A magyar fél néhány hónappal ezelőtt kifejezte kívánságát az egyez­mény megújítására, s mi ké­szek vagyunk erre — mondot­ta K. B. Andersen. Az ezzel kapcsolatos tárgyalások má­jus 5-én kezdődnek Koppen­hágában, s eredményeként re­

Next