Magyar Nemzet, 1975. június (31. évfolyam, 127-151. szám)
1975-06-01 / 127. szám
2 Salzburgba. Az egyiptomi és az amerikai elnök három alkalommal ül tárgyalóasztalhoz: vasárnap egy, hétfőn pedig két „munkaülést” tartanak. A tanácskozások színhelye a Residenz épülete, amely egykor a salzburgi érsekek palotája volt, ma a tartományi kormány tulajdona. A találkozó színhelyén szigorú biztonsági intézkedéseket tettek. A sajtó nagy érdeklődését jelzi, hogy már eddig több mint félezer újságíró érkezett Salzburgba. Egyiptomból nyolcvan tudósító van jelen, vasárnap pedig két különgéppel 250 amerikai újságíró érkezik. Az amerikai elnök Madridban Madridból jelenti az AP és a VPI. Gerald Ford amerikai elnök szombaton délelőtt Brüsszelből huszonnégy órás villámlátogatásra Madridba érkezett. A repülőtéren Franco államfő és Arias Navarro miniszterelnök fogadta. Az amerikai elnök szombaton összesen négy órát tárgyalt Franco tábornokkal, spanyol miniszterekkel és katonai vezetőkkel. Megállapodtak abban, hogy az Egyesült Államok és Spanyolország folytatja a katonai kooperációt. A tárgyalások után Arthur Hartman amerikai külügyi államtitkár sajtóértekezleten közölte, hogy a befejezéshez közelednek a spanyolországi amerikai katonai támaszpontra vonatkozó új szerződéssel foglalkozó tárgyalások. Részletekről nem szólt, csupán anynyit mondott, hogy júniusban, Washingtonban hozzák tető alá az új szerződést. Ez abban különbözik majd a jelenlegitől, hogy meghatározza, az Egyesült Államok hogyan, milyen feltételek között használhatja a katonai létesítményeket. Hartman azt mondta, hogy sem Franco tábornok, sem a spanyol miniszterelnök nem állt elő a közvetlen amerikai katonai kötelezettségre és az amerikai katonai és gazdasági segély növelésére vonatkozó kéréssel. A diplomata jelezte, hogy Spanyolország a júniusi tárgyalásokon fogja előterjeszteni elképzeléseit. Ford elnök a spanyol kormányfő tiszteletére adott villásreggelin pohárköszöntőjében így összegezte madridi látogatásának célját: „Azért találkozunk ma, hogy megerősítsük elkötelezettségünket és kölcsönösen hasznos módon fejleszszük a kooperációt”. Az amerikai elnök kíséretének tagjai, annak tudatában, hogy a jelenlegi spanyol rezsim népszerűtlen Nyugat- Európában, hangsúlyozzák: Ford nem azért ment Madridba, hogy támogassa Franco tábornok politikáját, hanem hogy hangsúlyozza Spanyolország fontosságát. A hírügynökségek megjegyzik, hogy Ford a brüsszeli NATO-csúcsról üres kézzel érkezett Madridba, hiszen nem sikerült kieszközölnie a kapcsolatfelvételt Spanyolország és a NATO között. A Vanguardia, a legnagyobb spanyol napilap Ford érkezésének napjára időzítette egy közvélemény-kutatás eredményeinek közlését. A hat legnagyobb városban megkérdezett ezer spanyol 73,6 százaléka azt akarja, hogy Spanyolországban a nyugati demokráciához hasonló politikai rendszer alakuljon ki. A megkérdezettek kétharmada úgy véli, hogy a jelenlegi alkotmány nem tesz lehetővé demokratikus fejlődést. ANATO-csizcsértekezlet befejezése után kétoldalú tanácskozások Brüsszelben Brüsszelből jelenti az MTI. A pénteken befejeződött NATO-csúcstalálkozó néhány főszereplője szombatra még Brüsszelben maradt. Délelőtt kezdődött meg az Egmont- palotában Karamanlisz görög és Demirel török miniszterelnök tanácskozása a két ország közötti vitás kérdésekről, elsősorban a ciprusi válságról. A két miniszterelnöknek a csúcstalálkozón elhangzott beszédei nem tükröztek lényeges változást országaik álláspontjában, és ezt Ford elnök is elismerte pénteki sajtókonferenciáján , noha az Egyesült Államok igyekezett nyomást kifejteni a két félre, azzal az indokolással, hogy a viszály jelentősen meggyengíti az atlanti szövetség délkeleti szárnyának katonai erejét. Görög—török kormányfői közlemény A Karamanlisz—Demirel találkozóról kiadott közös közlemény azt hangoztatja, hogy a kormányfők véleménye szerint a két ország között felmerült vitás kérdéseket békés úton, tárgyalásokkal kell megoldani. Az Égei-tenger kontinentális talapzatának problémáját illetően a miniszterelnökök szerint a hágai nemzetközi bíróság illetékes. A miniszterelnökök meghatározták azt az általános vonalat, amelynek alapján a két kormány képviselői a jövőben tárgyalásokat folytatnak. Ugyancsak elhatározták, hogy meggyorsítják a szakértői szintű megbeszéléseket a kontinentális talapzat, illetve a nemzeti légtér problémáiról. A közlemény aláhúzza, hogy a miniszterelnökök megállapodtak: megfelelő légkört kell kialakítani Görögország és Törökország kapcsolatában, hogy megoldhassák a fennálló problémákat, s a két ország, a kölcsönös érdekeknek megfelelően, helyreállítsa együttműködését. A ciprusi kérdésről a közös közlemény csupán azt hangoztatja, hogy a miniszterelnökök támogatják a két közösség képviselőinek tervezett bécsi tárgyalásait. Ciprusi török illetékesektől egyébként az AFP úgy értesült, hogy egyelőre elhalasztják a görög és török közösség június 5-re tervezett bécsi tárgyalásait. A halasztás fő oka az, hogy még nem tudta befejezni munkáját az a szakértői vegyes bizottság, amelyet az esetleg megalakítandó föderatív központi kormány jogainak és kötelességeinek körülírásával bíztak meg. Goncalves sajtóértekezlete A belga fővárosban maradt Goncalves portugál miniszterelnök is, aki számos kétoldalú tárgyalást folytatott a többi NATO-állam képviselőivel. Több mint két órás sajtókonferenciát tartott szombaton délután Brüsszelben a portugál miniszterelnök. Tárgyalásairól elmondta: igyekezett a szervezet valamennyi tagjának világosan kifejteni kormánya álláspontját, megmagyarázni az ország helyzetét. Általánosságban jónak ítélte meg a fogadtatást, bár utalt arra, hogy egyes területeken fennmaradtak véleményeltérések. Goncalves ismételten elutasította a Portugáliával szemben hangoztatott rágalmakat. Rámutatott: azok között, akik most a NATO-ban és azon kívül olyan hangosan aggodalmaskodnak a demokratikus fejlődést állítólag fenyegető veszélyek miatt, sokan vannak olyanok, akik évtizedeken át igen jól megfértek a Salazarféle fasiszta diktatúrával, vagy a görög katonai juntával. A portugál demokráciát nem fenyegeti veszély, a Fegyveres Erők Mozgalmát, vagy a kormányt egyetlen politikai párt, így a kommunista párt sem tartja saját uralma alatt. A kommunista párt vezetői jól ismerik a kormány programját, a Fegyveres Erők Mozgalmának céljait és együttműködnek annak végrehajtásáért — állapította meg a miniszterelnök. Több brüsszeli lap szombaton megállapította: az Egyesült Államok nyomása ellenére a NATO tagállamai nem voltak hajlandók arra, hogy politikai nyomással érjék el a baloldal háttérbe szorítását Portugáliában. Míg például az NSZK — az amerikai vonalhoz híven — a gazdasági kapcsolatok csökkentését, a segítség megvonását helyezte kilátásba a lisszaboni kormányfőnek arra az esetre, ha a baloldal továbbra is előretör az országban. Hollandia, Dánia és Norvégia miniszterelnöke felszólalásában azt hangsúlyozta, hogy a Nyugat érdekeit nem nyomás gyakorlása, hanem a neki megfelelő politikai erők támogatása szolgálja. Magyar Nemzet Megegyezés az MFA forradalmi tanácsa és a portugál szocialista vezetők között Soares és Zenita bekapcsolódik a kormány munkájába Lisszabonból jelenti a DPA és a Reuter. A Portugál Szocialista Párthoz tartozó miniszterek azonnali hatállyal ismét teljes mértékben részt vesznek az ideiglenes kormány munkájában — jelentette be szombaton a Fegyveres Erők Mozgalma legfelső forradalmi tanácsának szóvivője. Az erről szóló döntés annak a több mint négyórás tanácskozásnak eredményeként született, amely pénteken délután zajlott le a forradalmi tanács és a szocialista párt küldöttsége között. A szocialisták — mint a szóvivő közölte — ,,ígéretet tettek az MFA-nak, hogy teljes mértékben együttműködnek vele a szocialista társadalom felépítésében”. A legfelső forradalmi tanács — a szombati bejelentés értelmében — „elismeri, hogy bizonyos torzulások vannak az ország politikai életében, amelyeket felül kell vizsgálni és korrigálni kell’’. A felek egyetértettek abban, hogy a demokratikus tevékenységet meg kell erősíteni és be kell tartani a forradalmi törvényeket, hogy ily módon „biztosítani lehessen a forradalom előrehaladását”. A Portugál Szocialista Pártot a kabinetben képviselő Mario Soares és Salgado Zenda több napja bojkottálta a kormány tevékenységét, tiltakozásul a Republica című lap megszüntetése miatt. A két miniszter csupán szerdán volt jelen a kabinet ülésén, amikor Angola szerepelt a napirenden. Lisszaboni értesülés szerint hármas találkozót terveznek az angolai felszabadítási szervezetek A DPA egy lisszaboni rádióadó közlésére hivatkozva jelentette: az Angolában működő három felszabadítási szervezet — az Angolai Népi Felszabadítási Mozgalom (MPLA), az Angolai Nemzeti Felszabadítási Front (FLNA) és a Nemzeti Unió Angola Teljes Függetlenségéért (UNITA) — vezetői megállapodtak abban, hogy csúcstalálkozót tartanak. Az értesülés az UNITA szóvivőjétől származik, aki közölte, hogy a csúcsértekezlet színhelyét és időpontját egyelőre nem hozzák nyilvánosságra. A nyugatnémet hírügynökség úgy értesült, hogy Joseph Savimbi, az UNITA vezetője pénteken Kelet-Angolában felkereste Agostinho Netót, az MPLA elnökét. Savipibi röviddel azelőtt tért vissza Kinshasából, Zaire fővárosából, ahol megbeszéléseket folytatott Holden Róbertéval, az FNLA elnökével és Mobutu zairei államfővel. A Békevilágtanács stockholmi ülésszaka Stockholmból jelenti a TASZSZ. A svéd fővárosban szombaton megnyílt a Békevilágtanács elnökségének rendkívüli ülésszaka. A tanácskozáson 60 ország küldöttsége és számos nemzetközi szervezet képviselője vesz részt. Megemlékeznek az atomfegyver betiltását sürgető stockholmi felhívás kiadásának 25., illetve a hitleri fasizmus felett aratott győzelem 30. évfordulójáról. Az ülésszak legfőbb témája a fegyverkezési hajsza megszüntetéséért és a leszerelésért vívott harc. Romesh Chandra, a BVT főtitkára az ülésen kijelentette: az új nemzetközi légkör kedvező feltételeket teremtett a leszerelésért, a nemzetközi enyhülés visszafordíthatatlanná tételéért folytatott társadalmi tevékenységhez. Pekingbe látogat Marran Fülöp-szigeti elnök Pekingből jelenti az MTI. A kínai fővárosban szombaton este hivatalosan bejelentették, hogy Ferdinand Marcos, a Fülöp-szigetek elnöke június első felében hivatalos látogatást tesz Kínában. Marcos pekingi vizitje során minden bizonnyal megállapodás születik majd a Kínai Népköztársaság és a Fülöpszigetek diplomáciai kapcsolatainak felvételéről. Egy egyszersmind azt jelentené, hogy Malaysia után a Fülöp-szigetek lenne az ASEAN második tagállama, amely régóta hangoztatott elképzelései szellemében diplomáciai viszonyt létesít a ZANK-val. (Thaiföld, Szingapúr és Indonézia még hátra van.) A látogatás bejelentése azért is figyelmet érdemel, mert Marcos — a hírek szerint merénylettől vagy államcsínykísérlettől tartva — évek óta nem mozdult ki Manilából, s pekingi útja nyitánya lehet „személyes diplomáciája” újabb szakaszának. Pekingben hírül adták, hogy az elnököt elkíséri Kínába felesége, Imelda Marcos is, aki néhány hónappal ezelőtt már megfordult ott, feltehetően azzal a céllal, hogy férje utazását előkészítse. A külpolitika hírei ■£ (Szófia, MTI) Manea Manescu román miniszterelnököt szombaton fogadta Todor Zsivkov, a BKP KB első titkára, az Államtanács elnöke. Manescu ezt követően, kétnapos nem hivatalos baráti látogatása befejeztével elutazott Szófiából. O (Moszkva, TASZSZ) Befejeződött a szovjet—kanadai műszaki tudományos együttműködési vegyes bizottság negyedik ülésszaka. A tárgyalások eredményeiről jegyzőkönyvet írtak alá. (Belgrád, Új-Kína) A jugoszláv nemzetvédelmi minisztérium meghívására Belgrádba érkezett a kínai népi felszabadító hadsereg küldöttsége Hsziang Csung-Huának, a vezérkari főnök helyettesének vezetésével. O (Szöul, ADN) Gerhard Schröder, az NSZK szövetségi gyűlése külügyi bizottságának elnöke szombaton Csang Ji Vonnak, a dél-koreai nemzetgyűlés elnökének meghívására hivatalos látogatásra Szöulba érkezett. (Bejrút, UPI) A libanoni főváros szombati viszonylagos nyugalmát bombarobbanás zavarta meg a kora délutáni órákban. A robbanószerkezet a város üzleti központjában detonált, megrongálva az amerikai ITT irodájának szobáit. Áldozatokról nem érkezett jelentés. (Irkutszk, TASZSZ) A szovjet kormány meghívására szombaton hivatalos baráti látogatásra a Szovjetunióba érkezett Oscar Fischer, az NDK külügyminisztere. O (Vientiane, UPW Hivatalosan bejelentették, hogy Vientianéba látogat Philip Habib kelet-ázsiai és csendesóceáni ügyekkel foglalkozó amerikai külügyi államtitkár. .fi. tervek szerint Souvanna Phoumával, a laoszi ideiglenes nemzeti egységkormány vezetőjével és helyettesével, Phoumi Vongvichittel fog tárgyalni. Ítélet Kairóban Kairóból jelenti az AFP. Szombaton ítéletet hirdettek a kairói műszaki katonai akadémia ellen 1974 áprilisában végrehajtott fegyveres támadás miatt perbe fogott 92 személy ügyében. A bíróság három vádlottra halálos ítéletet mondott ki, további 29 vádlottat öt évtől életfogytiglanig terjedő börtönbüntetéssel sújtott. Hatvan vádlottat felmentettek. Az 1974 áprilisában Szaleh Abdullah Sarija vezetésével végrehajtott fegyveres támadásban mintegy 20 ember, köztük öt katona vesztette életét. Az akció célja az volt, hogy a katonai akadémiáról szerzett fegyverek segítségével megdöntsék a fennálló egyiptomi rendszert. .Vasárnap, 1975. június 1. Munkatársunk brüsszeli telefonjelentése: A befejzetlen szimfónia Brüsszel, május 31. Maestro Kissinger a karmesteri pulpituson áll, előtte csillagos sávos borítóba kötve a partitúra. A vezénylőpálca törött, a vezérkönyvön pedig a fölírás: „Befejezetlen szimfónia” — így ábrázolják az újságok karikatúrái a pénteken délután véget ért brüsszeli NATO-csúcsértekezletet, amely a példakép szerint megkezdett egy folyamatot, de egyelőre nem tudott a végére járni. A hasonlatok többrétűek. Van olyan hírmagyarázat, amely a zene helyett inkább katonai hasonlattal él és arra emlékeztet, hogy az atlanti csúcson Gerald Ford szemlét tartott a nyugat-európai zászlóalj felett. Végül is az elnök megállapította, hogy egyes zubbonyokon gombok hiányoznak, a fegyelem nem a legteljesebb és ez indokolta az újabb parancsszót: „Igazodj!” „A fejeket egy vonalban szeretném látni”’ Az ilyen jellegű tanácskozásoknál természetesen alig mérvadó a tárgyalóterem és ami ott elhangzott. Még a kiadott közleményből is nehéz következtetéseket levonni, a megfogalmazások olyannyira általánosak, szinte egyáltalán nem tükrözik sem a légkört, sem a hangulatot. Talán csupán egyetlen bekezdés tekinthető jelentőségteljesnek, az, amely az európai biztonsági értekezlet befejezésére utal, és nem váratlanul, de mégis meglepetést keltően összeköti azt az úgynevezett nyugat-berlini kérdéssel. Azt jelenti-e ez, hogy Genfben a végső megfogalmazás szakaszában megszaporodnak a feltételek és további gáncsoskodásra lehet számítani ? Ezen túlmenően is meglehetősen áttekinthetetlen volt a hét végén befejeződött NATO-csúcs, mert az igazán lényeges dolgokról az értekezleten kívül tárgyaltak. Ami Evere-ben, az ultramodern atlanti főhadiszálláson történt, csak díszlet — jegyezték meg a megfigyelők. Igazán követni azt a diplomáciai balettet volt érdemes amelynek színhelye különösképpen a brüszszeli amerikai nagykövetség épülete volt. Ford elnök itt fogadta szinte futószalagon a legkülönbözőbb kormányfőket, akiket magatartásuk szerint osztályoztak. Színjelest Helmut Schmidt és Harold Wilson kapott. Mindketten zokszó nélkül hajlandók megtenni mindent, vagy csaknem mindent, amit csak kíván Nyugat-Európától az Egyesült Államok. A nyugatnémet kancellárnak legfeljebb annyi aggodalmas megjegyzése volt, hogy alaposan oda kell figyelni a gazdasági zavarokra, mert ez válhat a nyugati egység kerékkötőjévé. Árnyalt ítélkezést kíván viszont az Egyesült Államok és Franciaország viszonya. Mint kiderült, Giscard d’Estaing végül is azért fogadta el a belga urakodó vacsorameghívását, hogy huszonhét percre találkozzék Ford elnökkel és még e csonka félórában is öt kérdést érintettek. Elképzelhető, hogy milyen mélységben és milyen alapossággal. A Figaro rajzolója képletesen is kifejezte, hogy mennyit ért ez a találkozó. A karikatúrán a belga király nyit ajtót a kivilágított, vendégekkel zsúfolt terembe lépő francia elnöknek, aki csak ennyit mond: „Az utcáról láttam, hogy égnek a lámpák, gondoltam, felugrok néhány pillanatra”. A röpke huszonhét perc mindössze annyit hozott, hogy Giscard d’Estaing az Egyesült Államoknak csupán mediterrán politikájával értett egyet. Spanyolország bevonásával az atlanti katonai rendszerbe és a Portugália körül kifejtett általános nyugati aggodalmakkal. Ezt a baráti egyetértést is csupán az tette lehetővé, hogy a francia földközi-tengeri politika valahol találkozik az amerikai elképzelésekkel, de korántsem minden részletében és valamennyi törekvésében. Arra már amerikai oldalról mutattak rá, hogy Ford elnök finomnak szánt, de mégis eléggé nyersen megfogalmazott figyelmeztetése, miszerint a sorból nem léphet ki senki, nem Párizsnak szólt. Washingtonban tisztában vannak vele — mondotta az egyik amerikai szóvivő —, hogy Franciaország belátható időn belül nem módosít de Gaulle tábornok eredeti elhatározásán és nem tér vissza az Atlanti Szövetség Integrált katonai rendszerébe. Amerikai diplomata hangoztatta ezt, de utána a franciák nyomatékkal húzták alá; csakugyan erről van szó és még abban sem lesz változás, hogy a francia atomerőt függetlennek tartják meg, nem alkalmazkodnak az Egyesült Államokhoz. Miért ez a sokoldalú megerősítés? Az okok többrétűek. Ford megjegyzése látszólag Giscard d’Estaing-nek szólt, de inkább másokkal igyekezett megértetni: ne kövessék a francia példát. A görögökkel, akiket máris megejtett a kísértés a törökökkel, akik még mindig zsörtölődnek az amerikai fegyverszállítások korábbi felfüggesztése miatt és különösképpen a portugálokkal, akiket az új brüsszeli megfogalmazás már könnyedén a NATO-ba begördített trójai falónak nevez. A másik értelme a fordi formulának a fegyverkezés jövendő összehangolására, a szabványosításra céloz. Az Egyesült Államok azt kívánja, hogy az atlanti fegyverek minél kevesebb forrásból származzanak és ez a kevés is lehetőleg egy legyen: amerikai. Nem többet és nem kevesebbet jelent ez, mint hogy Washington csírájában akarja megfojtani a nyugateurópai hadfelszerelési ipart, a legkevésbé sem törődve vele: ezzel fékezi a műszaki haladást és súlyosbítja a Közös Piac gazdasági gondjait. E konfliktusnak volt látványos megnyilatkozása is. Ford elmondhatja brüsszeli látogatásáról: jött, látott és győzött. Végeredményben eldöntöttnek tekinthető, hogy az „évszázad üzletet” az Egyesült Államok kaparintotta meg. Hága, Koppenhága, Osló és most hosszas vonakodás után Brüsszel is az amerikai szuperszonikus vadászbombázót választotta a francia Mirage-zsal szemben. Tindemans belga kormányfő, aki eddighabozott, Ford személyes „meggyőzésére" beadta a derekát, a formai bejelentés úgyszólván napok kérdése. Ezzel azonban a nyugat-európai repülőgépipar meghalt, a rekviemet hozzá a NATO- csúcs komponálta. Azt sem titkolják az amerikaiak, noha szemforgatóan megértéssel beszélnek Párizs álláspontjáról, hogy talán ez elég nyomás lesz arra: végül is a franciák csak feladják különállásukat és ha egyéb okból nem, gazdasági érdekekből, a fegyverszabványosítás kerülő útján át visszatérnek az integrációs rendszerbe. A brüsszeli diplomáciai balettnek ezeken kívül is még rengeteg pas-de-deux-je, sasszéja és piruettje volt. Néha nem is csupán másodrendű kérdések témájára. Kissinger folytatta erőfeszítéseit, hogy a maga elképzelte „totális NATO” mielőbb valóság legyen, az atlantizálás kiterjedjen a tagállamok gazdasági tömörülésére, a kereskedelemre, a pénzügyekre és az energiagondok együttes megoldására. Függőben maradt viszont Brüsszelben a NATO délkeleti és délnyugati szárnyának ügye. Portugáliát nem zárják ki, mert az alapító okmány ilyen döntésre lehetőséget nem ad, de megszorongathatják, amennyiben belső rendje nem a többiek elképzelése szerint alakul, s akkor — amerikai óhaj szerint — Spanyolország valamiképpen becsempészedhet a hátsó kapun, hogy a délnyugati szárnyon a támaszpont-rendszer ne legyen foghíjas. A Balkánfélszigeten a török—görög viszály megoldását Karamanliszra, illetőleg Demirelre bízták, kellő előkészítés és a szükséges megpuhítások után. Az atlanti csúcs így néhány lényeges kérdéscsoportban a ha, és amennyiben ... feltételes módjával ért véget. Várkonyi Tibor