Magyar Nemzet, 1975. június (31. évfolyam, 127-151. szám)

1975-06-01 / 127. szám

2 Salzburgba. Az egyiptomi és az amerikai elnök három al­kalommal ül tárgyalóasztal­hoz: vasárnap egy, hétfőn pe­dig két „munkaülést” tartanak. A tanácskozások színhelye a Residenz épülete, amely egy­kor a salzburgi érsekek palo­tája volt, ma a tartományi kormány tulajdona. A találkozó színhelyén szi­gorú biztonsági intézkedéseket tettek. A sajtó nagy érdeklő­dését jelzi, hogy már eddig több mint félezer újságíró ér­kezett Salzburgba. Egyiptom­ból nyolcvan tudósító van jelen, vasárnap pedig két kü­­löngéppel 250 amerikai újság­író érkezik. Az amerikai elnök Madridban Madridból jelenti az AP és a VPI. Gerald Ford amerikai elnök szombaton délelőtt Brüsszelből huszonnégy órás villámlátogatásra Madridba érkezett. A repülőtéren Franco államfő és Arias Navarro mi­niszterelnök fogadta. Az amerikai elnök szomba­ton összesen négy órát tárgyalt Franco tábornokkal, spanyol miniszterekkel és katonai ve­zetőkkel. Megállapodtak ab­ban, hogy az Egyesült Államok és Spanyolország folytatja a katonai kooperációt. A tárgyalások után Arthur Hartman amerikai külügyi ál­lamtitkár sajtóértekezleten kö­zölte, hogy a befejezéshez kö­zelednek a spanyolországi amerikai katonai támaszpont­ra vonatkozó új szerződéssel foglalkozó tárgyalások. Részle­tekről nem szólt, csupán any­­nyit mondott, hogy júniusban, Washingtonban hozzák tető alá az új szerződést. Ez abban kü­lönbözik majd a jelenlegitől, hogy meghatározza, az Egye­sült Államok hogyan, milyen feltételek között használhatja a katonai létesítményeket. Hartman azt mondta, hogy sem Franco tábornok, sem a spanyol miniszterelnök nem állt elő a közvetlen amerikai katonai kötelezettségre és az amerikai katonai és gazdasági segély növelésére vonatkozó kéréssel. A diplomata jelezte, hogy Spanyolország a júniusi tárgyalásokon fogja előterjesz­teni elképzeléseit. Ford elnök a spanyol kor­mányfő tiszteletére adott vil­lásreggelin pohárköszöntőjében így összegezte madridi látoga­tásának célját: „Azért találko­zunk ma, hogy megerősítsük elkötelezettségünket és kölcsö­nösen hasznos módon fejlesz­­szük a kooperációt”. Az amerikai elnök kíséreté­nek tagjai, annak tudatában, hogy a jelenlegi spanyol re­zsim népszerűtlen Nyugat- Európában, hangsúlyozzák: Ford nem azért ment Madrid­ba, hogy támogassa Franco tá­bornok politikáját, hanem hogy hangsúlyozza Spanyolor­szág fontosságát. A hírügynök­ségek megjegyzik, hogy Ford a brüsszeli N­A­TO-csúcsról üres kézzel érkezett Madridba,­ hi­szen nem sikerült kieszközöl­nie a kapcsolatfelvételt Spa­nyolország és a NATO között. A Vanguardia, a legnagyobb spanyol napilap Ford érkezé­sének napjára időzítette egy közvélemény-kutatás eredmé­nyeinek közlését. A hat legna­gyobb városban megkérdezett ezer spanyol 73,6 százaléka azt akarja, hogy Spanyolországban a nyugati demokráciához ha­sonló politikai rendszer alakul­jon ki. A megkérdezettek két­harmada úgy véli, hogy a je­lenlegi alkotmány nem tesz le­hetővé demokratikus fejlődést. A­­NATO-csizcsértekezlet befejezése után kétoldalú tanácskozások Brüsszelben Brüsszelből jelenti az MTI. A pénteken befejeződött NA­­TO-csúcstalálkozó néhány fő­szereplője szombatra még Brüsszelben maradt. Délelőtt kezdődött meg az Egmont- palotában Karamanlisz görög és Demirel török miniszterel­nök tanácskozása a két ország közötti vitás kérdésekről, első­sorban a ciprusi válságról. A két miniszterelnöknek a csúcs­­találkozón elhangzott beszédei nem tükröztek lényeges vál­tozást országaik álláspontjá­ban, és ezt Ford elnök is el­ismerte pénteki sajtókonferen­ciáján , noha az Egyesült Államok igyekezett nyomást kifejteni a két félre, azzal az indokolással, hogy a viszály jelentősen meggyengíti az at­lanti szövetség délkeleti szár­nyának katonai erejét. Görög—török kormányfői közlemény A Karamanlisz—Demirel ta­lálkozóról kiadott közös közle­mény azt hangoztatja, hogy a kormányfők véleménye sze­rint a két ország között fel­merült vitás kérdéseket békés úton, tárgyalásokkal kell meg­oldani. Az Égei-tenger konti­nentális talapzatának problé­máját illetően a miniszterel­nökök szerint a hágai nemzet­közi bíróság illetékes. A mi­niszterelnökök meghatározták azt az általános vonalat, amelynek alapján a két kor­mány képviselői a jövőben tárgyalásokat folytatnak. Ugyancsak elhatározták, hogy meggyorsítják a szakértői szintű megbeszéléseket a kon­tinentális talapzat, illetve a nemzeti légtér problémáiról. A közlemény aláhúzza, hogy a miniszterelnökök megálla­podtak: megfelelő légkört kell kialakítani Görögország és Tö­rökország kapcsolatában, hogy megoldhassák a fennálló prob­lémákat, s a két ország, a köl­csönös érdekeknek megfele­lően, helyreállítsa együttmű­ködését. A ciprusi kérdésről a közös közlemény csupán azt hangoztatja, hogy a miniszter­­elnökök támogatják a két kö­zösség képviselőinek tervezett bécsi tárgyalásait. Ciprusi török illetékesektől egyébként az AFP úgy érte­sült, hogy egyelőre elhalaszt­ják a görög és török közösség június 5-re tervezett bécsi tárgyalásait. A halasztás fő oka az, hogy még nem tudta befejezni munkáját az a szak­értői vegyes bizottság, ame­lyet az esetleg megalakítandó föderatív központi kormány jogainak és kötelességeinek körülírásával bíztak meg. Goncalves sajtóértekezlete A belga fővárosban maradt Goncalves portugál miniszter­elnök is, aki számos kétoldalú tárgyalást folytatott a többi NATO-állam képviselőivel. Több mint két órás sajtó­­konferenciát tartott szomba­ton délután Brüsszelben a portugál miniszterelnök. Tár­gyalásairól elmondta: igyeke­zett a szervezet valamennyi tagjának világosan kifejteni kormánya álláspontját, meg­magyarázni az ország helyze­tét. Általánosságban jónak ítélte meg a fogadtatást, bár utalt arra, hogy egyes terü­leteken fennmaradtak véle­ményeltérések. Goncalves ismételten eluta­sította a Portugáliával szem­ben hangoztatott rágalmakat. Rámutatott: azok között, akik most a NATO-ban és azon kí­vül olyan hangosan aggodal­maskodnak a demokratikus fejlődést állítólag fenyegető veszélyek miatt, sokan vannak olyanok, akik évtizedeken át igen jól megfértek a Salazar­­féle fasiszta diktatúrával, vagy a görög katonai juntá­val. A portugál demokráciát nem fenyegeti veszély, a Fegy­veres Erők Mozgalmát, vagy a kormányt egyetlen politikai párt, így a kommunista párt sem tartja saját uralma alatt. A kommunista párt vezetői jól ismerik a kormány programját, a Fegyveres Erők Mozgalmának céljait és együttműködnek annak végre­hajtásáért — állapította meg a miniszterelnök. Több brüsszeli lap szomba­ton megállapította: az Egye­sült Államok nyomása ellenére a NATO tagállamai nem vol­tak hajlandók arra, hogy po­litikai nyomással érjék el a baloldal háttérbe szorítását Portugáliában. Míg például az NSZK — az amerikai vonal­hoz híven — a gazdasági kap­csolatok csökkentését, a segít­ség megvonását helyezte kilá­tásba a lisszaboni kormányfő­nek arra az esetre, ha a bal­oldal továbbra is előretör az országban. Hollandia, Dánia és Norvégia miniszterelnöke felszólalásában azt hangsú­lyozta, hogy a Nyugat érdekeit nem nyomás gyakorlása, ha­nem a neki megfelelő politikai erők támogatása szolgálja. Magyar Nemzet Megegyezés az MFA forradalmi tanácsa és a portugál szocialista vezetők között Soares és Zenita bekapcsolódik a kormány munkájába Lisszabonból jelenti a DPA és a Reuter. A Portugál Szo­cialista Párthoz tartozó mi­niszterek azonnali hatállyal ismét teljes mértékben részt vesznek az ideiglenes kormány munkájában — jelentette be szombaton a Fegyveres Erők Mozgalma legfelső forradalmi tanácsának szóvivője. Az er­ről szóló döntés annak a több mint négyórás tanácskozásnak eredményeként született, amely pénteken délután zaj­lott le a forradalmi tanács és a szocialista párt küldöttsége között. A szocialisták — mint a szóvivő közölte — ,,ígéretet tettek az MFA-nak, hogy tel­jes mértékben együttműköd­nek vele a szocialista társa­dalom felépítésében”. A leg­felső forradalmi tanács — a szombati bejelentés értelmé­ben — „elismeri, hogy bizo­nyos torzulások vannak az or­szág politikai életében, ame­lyeket felül kell vizsgálni és korrigálni kell’’. A felek egyet­értettek abban, hogy a de­mokratikus tevékenységet meg kell erősíteni és be kell tar­tani a forradalmi törvényeket, hogy ily módon „biztosítani lehessen a forradalom előre­haladását”. A Portugál Szocialista Pár­tot a kabinetben képviselő Mario Soares és Salgado Zenda több napja bojkottálta a kor­mány tevékenységét, tiltako­zásul a Republica című lap megszüntetése miatt. A két miniszter csupán szerdán volt jelen a kabinet ülésén, amikor Angola szerepelt a napiren­den. L­isszaboni értesülés szerint hármas találkozót terveznek az angolai fel­szabadítási szervezetek A DPA egy lisszaboni rádió­adó közlésére hivatkozva je­lentette: az Angolában műkö­dő három felszabadítási szer­vezet — az Angolai Népi Fel­szabadítási Mozgalom (MPLA), az Angolai Nemzeti Felszaba­dítási Front (FLNA) és a Nemzeti Unió Angola Teljes Függetlenségéért (UNITA) — vezetői megállapodtak abban, hogy csúcstalálkozót tartanak. Az értesülés az UNITA szóvi­vőjétől származik, aki közölte, hogy a csúcsértekezlet színhe­lyét és időpontját egyelőre nem hozzák nyilvánosságra. A nyugatnémet hírügynök­ség úgy értesült, hogy Joseph Savimbi, az UNITA vezetője pénteken Kelet-Angolában felkereste Agostinho Netót, az MPLA elnökét. Savipibi rö­viddel azelőtt tért vissza Kins­­hasából, Zaire fővárosából, ahol megbeszéléseket folyta­tott Holden Róbertéval, az FNLA elnökével és Mobutu zairei államfővel. A Béke­világtanács stockholmi ülésszaka Stockholmból jelenti a TASZSZ. A svéd fővárosban szombaton megnyílt a Béke­világtanács elnökségének rend­kívüli ülésszaka. A tanácsko­záson 60 ország küldöttsége és számos nemzetközi szervezet képviselője vesz részt. Meg­emlékeznek az atomfegyver betiltását sürgető stockholmi felhívás kiadásának 25., illet­ve a hitleri fasizmus felett aratott győzelem 30. évfordu­lójáról. Az ülésszak legfőbb témája a fegyverkezési hajsza meg­szüntetéséért és a leszerelésért vívott harc. Romesh Chandra, a BVT főtitkára az ülésen ki­jelentette: az új nemzetközi légkör kedvező feltételeket teremtett a leszerelésért, a nemzetközi enyhülés vissza­fordíthatatlanná tételéért foly­tatott társadalmi tevékeny­séghez. Pekingbe látogat Marran Fülöp-szigeti elnök Pekingből jelenti az MTI. A kínai fővárosban szombaton este hivatalosan bejelentették, hogy Ferdinand Marcos, a Fülöp-szigetek elnöke június első felében hivatalos látoga­tást tesz Kínában. Marcos pekingi vizitje so­rán minden bizonnyal megál­lapodás születik majd a Kínai Népköztársaság és a Fülöp­­szigetek diplomáciai kapcso­latainak felvételéről. Egy egy­szersmind azt jelentené, hogy Malaysia után a Fülöp-szige­tek lenne az ASEAN második tagállama, amely régóta han­goztatott elképzelései szelle­mében diplomáciai viszonyt létesít a ZANK-val. (Thaiföld, Szingapúr és Indonézia még hátra van.) A látogatás bejelentése azért is figyelmet érdemel, mert Marcos — a hírek szerint me­rénylettől vagy államcsíny­­kísérlettől tartva — évek óta nem mozdult ki Manilából, s pekingi útja nyitánya lehet „személyes diplomáciája” újabb szakaszának. Pekingben hírül adták, hogy az elnököt elkíséri Kínába felesége, Imelda Marcos is, aki néhány hónappal ezelőtt már megfor­dult ott, feltehetően azzal a céllal, hogy férje utazását elő­készítse. A külpolitika hírei ■£­ (Szófia, MTI) Manea Manescu román miniszterel­nököt szombaton fogadta To­dor Zsivkov, a BKP KB első titkára, az Államtanács elnöke. Manescu ezt követően, kétna­pos nem hivatalos baráti lá­togatása befejeztével eluta­zott Szófiából. O (Moszkva, TASZSZ) Befe­jeződött a szovjet—kanadai műszaki tudományos együtt­működési vegyes bizottság ne­gyedik ülésszaka. A tárgyalá­sok eredményeiről jegyző­könyvet írtak alá.­­ (Belgrád, Új-Kína) A ju­goszláv nemzetvédelmi minisz­térium meghívására Belgrádba érkezett a kínai népi felsza­badító hadsereg küldöttsége Hsziang Csung-Huának, a ve­zérkari főnök helyettesének vezetésével. O (Szöul, ADN) Gerhard Schröder, az NSZK szövetsé­gi gyűlése külügyi bizottságá­nak elnöke szombaton Csang Ji Vonnak, a dél-koreai nem­zetgyűlés elnökének meghívá­sára hivatalos látogatásra Szöulba érkezett.­­­ (Bejrút, UPI) A libanoni főváros szombati viszonylagos nyugalmát bombarobbanás zavarta meg a kora délutáni órákban. A robbanószerkezet a város üzleti központjában de­­tonált, megrongálva az ameri­kai ITT irodájának szobáit. Áldozatokról nem érkezett je­lentés.­­­ (Irkutszk, TASZSZ) A szovjet kormány meghívására szombaton hivatalos baráti lá­togatásra a Szovjetunióba ér­kezett Oscar Fischer, az NDK külügyminisztere. O (Vientiane, UPW Hivata­losan bejelentették, hogy Vientianéba látogat Philip Habib kelet-ázsiai és csendes­óceáni ügyekkel foglalkozó amerikai külügyi államtitkár. .fi. tervek szerint Souvanna Phoumával, a laoszi ideiglenes nemzeti egységkormány veze­tőjével és helyettesével, Phou­­mi Vongvichittel fog tárgyalni. Ítélet Kairóban Kairóból jelenti az AFP. Szombaton ítéletet hirdettek a kairói műszaki katonai aka­démia ellen 1974 áprilisában végrehajtott fegyveres táma­dás miatt perbe fogott 92 sze­mély ügyében. A bíróság há­rom vádlottra halálos ítéletet mondott ki, további 29 vád­lottat öt évtől életfogytiglanig terjedő börtönbüntetéssel súj­tott. Hatvan vádlottat felmen­tettek. Az 1974 áprilisában Szaleh Abdullah Sarija veze­tésével végrehajtott fegyveres támadásban mintegy 20 ember, köztük öt katona vesztette életét. Az akció célja az volt, hogy a katonai akadémiáról szerzett fegyverek segítségé­vel megdöntsék a fennálló­ egyiptomi rendszert. .Vasárnap, 1975. június 1. Munkatársunk brüsszeli telefonjelentése: A befe­jzetlen szimfónia Brüsszel, május 31. Maestro Kissinger a karmes­teri pulpituson áll, előtte csil­lagos sávos borítóba kötve a partitúra. A vezénylőpálca tö­rött, a vezérkönyvön pedig a fölírás: „Befejezetlen szimfó­nia” — így ábrázolják az újsá­gok karikatúrái a pénteken délután véget ért brüsszeli NATO-csúcsértekezletet, amely a példakép szerint megkezdett egy folyamatot, de egyelőre nem tudott a végére járni. A hasonlatok többrétűek. Van olyan hírmagyarázat, amely a zene helyett inkább katonai hasonlattal él és arra emlékeztet, hogy az atlanti csúcson Gerald Ford szemlét tartott a nyugat-európai zászló­alj felett. Végül is az elnök megállapította, hogy egyes zubbonyokon gombok hiányoz­nak, a fegyelem nem a legtel­jesebb és ez indokolta az újabb parancsszót: „Igazodj!” „A fejeket egy vonalban sze­retném látni”’ Az ilyen jellegű tanácskozá­soknál természetesen alig mérvadó a tárgyalóterem és ami ott elhangzott. Még a ki­adott közleményből is nehéz következtetéseket levonni, a megfogalmazások olyannyira általánosak, szinte egyáltalán n­em tükrözik sem a légkört, sem a hangulatot. Talán csu­pán egyetlen bekezdés tekint­hető jelentőségteljesnek, az, amely az európai biztonsági értekezlet befejezésére utal, és nem váratlanul, de mégis meg­lepetést keltően összeköti azt az úgynevezett nyugat-berlini kérdéssel. Azt jelenti-e ez, hogy Genfben a végső megfo­galmazás szakaszában megsza­porodnak a feltételek és to­vábbi gáncsoskodásra lehet számítani ? Ezen túlmenően is meg­lehetősen áttekinthetetlen volt a hét végén befejeződött NATO-csúcs, mert az igazán lényeges dolgokról az értekez­leten kívül tárgyaltak. Ami Evere-ben, az ultramodern at­lanti főhadiszálláson történt, csak díszlet — jegyezték meg a megfigyelők. Igazán követ­ni azt a diplomáciai balettet volt érdemes amelynek szín­helye különösképpen a brüsz­­szeli amerikai nagykövetség épülete volt. Ford elnök itt fo­gadta­ szinte futószalagon a leg­különbözőbb kormányfőket, akiket magatartásuk szerint osztályoztak. Színjelest Helmut Schmidt és Harold Wilson ka­pott. Mindketten zokszó nélkül hajlandók megtenni mindent, vagy csaknem mindent, amit csak kíván Nyugat-Európától az Egyesült Államok. A nyu­gatnémet kancellárnak legfel­jebb annyi aggodalmas meg­jegyzése­­ volt, hogy alaposan oda kell figyelni a gazdasági zavarokra, mert ez válhat a nyugati egység kerékkötőjévé. Árnyalt ítélkezést kíván vi­szont az Egyesült Államok és Franciaország viszonya. Mint kiderült, Giscard d’Estaing vé­gül is azért fogadta el a belga urakodó vacsorameghívását, hogy huszonhét percre találkozzék Ford elnökkel és még e csonka félórában is öt kérdést érintettek. Elképzelhe­tő, hogy milyen mélységben és milyen alapossággal. A Figaro rajzolója képletesen is kifejez­te, hogy mennyit ért ez a ta­lálkozó. A karikatúrán a belga király nyit ajtót a kivilágított, vendégekkel zsúfolt terembe lépő francia elnöknek, aki csak ennyit mond: „Az utcáról lát­tam, hogy égnek a lámpák, gondoltam, felugrok néhány pillanatra”. A röpke huszonhét perc mindössze annyit hozott, hogy Giscard d’Estaing az Egyesült Államoknak csupán mediterrán politikájával ér­tett egyet. Spanyolország be­vonásával az atlanti katonai rendszerbe és a Portugália kö­rül kifejtett általános nyugati aggodalmakkal. Ezt a baráti egyetértést is csupán az tette lehetővé, hogy a francia föld­közi-tengeri politika valahol találkozik az amerikai elkép­zelésekkel, de korántsem min­den részletében és valamennyi törekvésében. Arra már amerikai oldalról mutattak rá, hogy Ford elnök finomnak szánt, de mégis elég­gé nyersen megfogalmazott fi­­gyelmeztetése, miszerint a sor­ból nem léphet ki senki, nem Párizsnak szólt. Washington­ban tisztában vannak vele — mondotta az egyik amerikai szóvivő —, hogy Franciaor­szág belátható időn belül nem módosít de Gaulle tábornok eredeti elhatározásán és nem tér vissza az Atlanti Szövetség Integrált katonai rendszerébe. Amerikai diplomata hangoz­tatta ezt, de utána a franciák nyomatékkal húzták alá; csak­ugyan erről van szó és még abban sem lesz változás, hogy a francia atomerőt független­nek tartják meg, nem alkal­mazkodnak az Egyesült Álla­mokhoz. Miért ez a sokoldalú meg­erősítés? Az okok többrétűek. Ford megjegyzése látszólag Giscard d’Estaing-nek szólt, de inkább másokkal igyekezett megértetni: ne kövessék a francia példát. A görögökkel, akiket máris megejtett a kí­sértés­ a törökökkel, akik még mindig zsörtölődnek az ameri­kai fegyverszállítások korábbi felfüggesztése miatt és külö­nösképpen a portugálokkal, akiket az új brüsszeli meg­­fogalmazás már könnyedén a NATO-ba begördített trójai falónak nevez. A másik értel­me a fordi formulának a fegyverkezés jövendő össze­hangolására, a szabványosítás­ra céloz. Az Egyesült Államok azt kívánja, hogy az atlanti fegyverek minél kevesebb forrásból származzanak és e­z a kevés is lehetőleg egy le­gyen: amerikai. Nem többet és nem kevesebbet jelent ez, mint hogy Washington csírájában akarja megfojtani a nyugat­­európai hadfelszerelési ipart, a legkevésbé sem törődve vele: ezzel fékezi a műszaki hala­dást és súlyosbítja a Közös Piac gazdasági gondjait. E konfliktusnak volt látvá­nyos megnyilatkozása is. Ford elmondhatja brüsszeli látoga­tásáról: jött, látott és győzött. Végeredményben eldöntöttnek tekinthető, hogy az „évszázad üzletet” az Egyesült Államok kaparin­totta meg. Hága, Koppenhága, Osló és most hosszas vonako­dás után Brüsszel is az ame­rikai szuperszonikus vadász­bombázót választotta a fran­cia Mirage-zsal szemben. Tin­­demans belga kormányfő, aki eddig­­habozott, Ford szemé­lyes „meggyőzésére" beadta a derekát, a formai bejelentés úgyszólván napok kérdése. Ezzel azonban a nyugat-euró­pai repülőgépipar meghalt, a rekviemet hozzá a NATO- csúcs komponálta. Azt sem titkolják az amerikaiak, noha szemforgatóan megértéssel be­szélnek Párizs álláspontjáról, hogy talán ez elég nyomás lesz arra: végül is a franciák csak feladják különállásukat és ha egyéb okból nem, gaz­dasági érdekekből, a fegy­­verszabványosítás kerülő út­ján át visszatérnek az integrá­ciós rendszerbe. A brüsszeli diplomáciai ba­lettnek ezeken kívül is még rengeteg pas-de-deux-je, sasszéja és piruettje volt. Néha nem is csupán másod­rendű kérdések témájára. Kissinger folytatta erőfeszíté­seit, hogy a maga elképzelte „totális NATO” mielőbb való­ság legyen, az atlantizálás ki­terjedjen a tagállamok gazda­sági tömörülésére, a kereske­delemre, a pénzügyekre és az energiagondok együttes meg­oldására. Függőben maradt vi­szont Brüsszelben a NATO délkeleti és délnyugati szár­nyának ügye. Portugáliát nem zárják ki, mert az­ alapító ok­mány ilyen döntésre lehetősé­get nem ad, de megszorongat­hatják, amennyiben belső rendje nem a többiek elkép­zelése szerint alakul, s akkor — amerikai óhaj szerint — Spanyolország valamiképpen becsempészedhet a hátsó ka­pun, hogy a délnyugati szár­nyon a támaszpont-rendszer ne legyen foghíjas. A Balkán­­félszigeten a török—görög vi­szály megoldását Karaman­­liszra, illetőleg Demirelre bíz­ták, kellő előkészítés és a szükséges megpuhítások után. Az atlanti csúcs így néhány lényeges kérdéscsoportban a ha, és amennyiben ... feltéte­les módjával ért véget. Várkonyi Tibor

Next