Magyar Nemzet, 1975. október (31. évfolyam, 230-256. szám)

1975-10-21 / 247. szám

Kedd, 1975. október 21., Tudatzavarok Ideg- és elmegyógyászok tanácskozása Hétfőn megkezdődött a Ma­gyar Ideg- és Elmeorvosok Tár­sasága 28. nagygyűlése, ame­lyen négy napon át a szakterü­let legidőszerűbbnek ítélt té­máit fejtik ki. Felkerestük dr. Böszörményi Zoltánt, az Orszá­gos Ideg- és Elmegyógyászati Intézet osztályvezető főorvo­sát, a szervező bizottság egyik tagját, hogy a nagygyűlés programja iránt érdeklőd­jünk. — A Magyar Ideg- és Elme­orvosok Társasága három­­évenként tartja különböző te­matikájú nagygyűléseit, ame­lyeken — mint most is — szá­mos külföldi szaktekintély is előadásokkal szerepel. Erre utal a rendezvény öt hivata­los nyelve, a magyar, az an­gol, a francia, az orosz és a német. A Magyar Tudományos Akadémia orvosi tudományi osztálya és a Magyar Orvos­­tudományi Társaságok és Egyesületek Szövetsége véd­nöksége alatt az ez évi eszme­csere két főtémát tárgyal: a tudatműködés zavarait és a központi idegrendszer traumás sérüléseit. — Milyen indítékok alapján választották éppen e két té­mát? — A tudatműködés zavarai az ideggyógyászat olyan terü­lete, amely — bár laikusok számára elvontan és talán kissé ijesztően is cseng — szorosan kapcsolódik feszült­ségekkel terhes mindennap­jainkhoz. Olyan esetekhez, amelyek különböző belső és külső hatások nyomán rendkívül gyakran fordulhat­nak elő és olykor nemcsak az egyénre, hanem a környezet­re nézve is kedvezőtlen, sőt súlyos helyzeteket, körülmé­nyeket idézhetnek elő. Ezeket jól példázzák a tudatzavarok igazságügyi vonatkozásai, ame­lyekről dr. Pollner György tartott rendkívül érdekes re­ferátumot.­­ Ami a másik főtémát, a központi idegrendszer trau­más sérüléseit illeti, ennek fő­leg a közúti balesetek gyako­risága ad szomorú aktualitást. Természetesen azonban más eredetű, ilyen irányú sérülé­sek kapcsán előálló különbö­ző esetek megvitatására is sor kerül. A zokogó kalauznő — Magyar részről dr. Mol­nár László professzornak az idegrendszer organikus káro­sodásaihoz társuló tudatzava­rokról szóló referátuma után főorvos úr előadása hangzott el a pszichogén tudatzavarokról. Tulajdonképpen hogyan hatá­rozhatnánk meg e tudatzava­rok általános közös jellemzőit, és talán néhány példa az el­vont elméletnél is jobban rá­világítana azok mibenlétére.­­ Természetesen ilyen vi­szonylag rövid és elsősorban nem szakmabeliek számára készülő híradásban nehéz a tudatzavarokról úgy szólni, hogy a legközérthetőbb lénye­get ragadjuk meg. Tudatzavart akkor állapíthatunk meg, ami­kor az agy bizonyos belső és külső hatások felfogására, azok rendezésére, feldolgozá­sára és a megfelelő reagálás­ra képtelenné válik. Ez akár körfolyamatok, betegségek, akár kimerülés avagy pszi­­chotrop anyagok hatására be­következhet. Magukra a tu­datzavarokra és főként okok­ra az előzmények ismerete nélkül olykor nagyon kevéssé lehet ésszerű indítékokat ta­lálni, ezért a felületes szemlé­lő szárpára sokszor teljesen érthetetleneknek, sőt indoko­latlannak is látszanak. Erre hoztam fel például egyik be­tegünk, a huszonkét éves, egyébként jól dolgozó kalauz­nő példáját, aki szolgálata vége felé egyre idegesebb, in­gerültebb lett és szóváltása támadt az utasokkal. Amikor az előkerült ellenőr jóindula­túan nyugtatni próbálta, hoz­závágta a táskáját, majd he­ves zokogásba tört ki. Amikor beszállították, a történtekre egyáltalán nem emlékezett. Ez az eset az explosív, tehát rob­banásszerű reakció és a rövid­zárlati cselekmény határán van: a fáradtság a személyiség fékező mechanizmusait gyen­gítette. De ezen a példán túl­menően elég az ijedtségre, bi­zonyos feszült pillanatokra, a figyelem elterelésére vagy ha­sonló lelkiállapotokra gondol­­nunk, hogy a tudatbeszűkülés sokarcúságát megjeleníthes­sük. 1944 nyarán — Főorvos úr egy nagyon érdekes, II. világháborúbeli, csoportos, illetve tömeges tu­datzavarra jellemző igaz tör­ténetet is felidézett előadásá­ban. — Igen. 1944 nyarára for­gattam vissza az idő kerekét, amikor Vityebszk és Bob­­rujszk között — Bielorussziá­­ban — a német front 300 ki­lométeres szakaszon össze­omlott. Harminc divízió ve­szett oda, egyes harci egységek szétzilálódtak, mások újjá­alakultak rendkívül súlyos nélkülözések, pszichés meg­terhelések közepette próbálva az új védelmi vonalakhoz visszajutni. Ebben a helyzet­ben az a hír is lábra kapott, hogy egyes ellenséges alaku­latokhoz tartozó tisztek né­met egyenruhában, kitünteté­sekkel a mellükön bizonyos német csapatokat „direkt” az oroszok megsemmisítő tüzébe vezettek. A német propagan­dában utolsó percig fanatiku­san hivő, megtévesztett német katonák kapva kaptak az ilyen, saját kilátástalan hely­zetüket „megszépítő” magya­rázatokon. Egy-egy visszavo­nulásban döntő szerepe van a csoportstabilitásnak. A leg­kevésbé stabil egységeknél mintegy halmozódtak a krí­zisjelenségek, nőtt az ismeret­len személyekkel szembeni gyanakvás, ami újabb megter­helésre explosív kisüléshez vezetett. A tömegpánik, a tu­datzavar következtében egy egységétől elszakadt lovagke­resztes német törzstisztet, mint idegent, sőt ellenséges ügynököt teljesen elszigetel­tek. Amikor pedig ez a veze­tést magához akarta ragadni, az egyenruha, a rendjelek, az igazolványok pecsétjének je­lentéktelen eltérései a gyanú megerősödése irányába hatot­tak és az ismeretlen — mint később bebizonyosodott egyéb­ként valóban német és ta­pasztalt — katonai vezetőt ki­végezték. — Még egy, talán kevésbé „szenzációs”, de napjaink va­lóságához nagyon is közel álló példáját szeretném, ha főorvos úr elmondaná, ugyanis egyes meggondolatlan gyógyszersze­dőkre és a gyógyszerrel pár­huzamosan szeszes italt fo­gyasztókra fontos figyelmezte­tést rejt magában. Gyógyszer és alkohol — Több olyan eset, amelye­ket most nem részleteznék, arra figyelmeztet, hogy egyes nyugtatók orvosi ajánlatra, tehát „jó szándékkal” törté­nő, de a beteg által önkényes, meggondolatlan mértékű, vagy alkohollal társuló szedése szintén depressziót, sőt „én­idegen”, akár öngyilkosságra késztető hatásokat kelthet. Simkó 1973-as adatai szerint hazánkban a nyugtatók fo­gyasztása tíz év alatt csaknem hatszorosára, az altatók szedé­se kétszeresére emelkedett. Bizonyos pszichosedatív ve­­gyületekkel kapcsolatosan gyakran a várt nyugtató ha­tás helyett a személyiség féke­zőrendszereinek lazulása ész­lelhető és ez olyan mechaniz­musok felszínre törését teheti lehetővé, amelyeket a nem­gyógyszereit egyén a beillesz­kedés érdekében addig el tu­dott nyomni. Különösen ve­szélyes, ha pszichés feszültség esetében visszaélnek a gyógy­szer és az alkohol együttes, vélt „oldó” hatásával. Ilyen esetekben beszél Klaus Conrad tudatzavarokat magyarázó el­méletében az élmények fel­dolgozásának alacsonyabb regressziós, „protopáthiás” szintjéről. A beteg ilyenkor vagy képtelen „önmagára esz­mélni”, vagy „nem képes ön­magán felül emelkedni”. Ez azután beláthatatlan követ­kezményeket vonhat maga után, mind az egyéni, mind a közösségi életben. Nem árt te­hát ezekre a jelenségekre az eddiginél jobban odafigyel­nünk. Komor Vilma Magyar Nemzet A csehszlovák nemzeti front központi bizottságának küldöttsége Budapesten A Hazafias Népfront Orszá­gos Tanácsának meghívására hétfőn reggel dr. Tamás Trávnicek elnökhelyettes ve­zetésével hivatalos látogatás­ra hazánkba érkezett a cseh­szlovák nemzeti front köz­ponti bizottságának küldött­sége. A vendégeket a Ferihe­gyi repülőtéren Sarlós István, a Hazafias Népfront Országos Tanácsának főtitkára fogad­ta. Jelen volt dr. Václav Mora­­vec, a Csehszlovák Szocialis­ta Köztársaság budapesti nagykövete. Hétfőn — a Belgrád rak­parti népfrontszékházban — megkezdődtek a HNF Országos Tanácsának vezetői és a cseh­szlovák nemzeti front központi bizottságának képviselői közöt­ti hivatalos tárgyalások. Bondor József az NDK-ba utazott Bondor József építésügyi és városfejlesztési miniszter veze­tésével hétfőn hattagú delegá­ció utazott Schwerinbe (NDK) a KGST építésügyi állandó bi­zottság 40. ülésére. Az ülésen megvitatják az építési műszaki tervezés fejlesztési irányait, to­vábbá a Mongol Népköztársa­ság lakásépítési problémáinak megoldására vonatkozó javas­latokat. A delegációk tájékoz­tatják egymást az építőanyag­ipar 1976—80. évi műszaki és gazdaságpolitikai irányairól. A miniszter az üléssel egyi­dő­ben kétoldalú tárgyalást foly­tat az építésügyi, valamint a környezetvédelmi és vízgazdál­kodási miniszterrel. Magyar—szovjet rektori konferencia Az utóbbi években széles körű és hasznos együttműkö­dés alakult ki a hazai és a szovjet felsőoktatási intézmé­nyek között. Ennek értékelé­sére, valamint a két ország felsőoktatási intézményei előtt álló feladatok ismertetésére, összehangolására, a kapcsola­tok­­ kiszélesítésére hétfőn szovjet delegáció érkezett ha­zánkba. A delegációt N. F. Krasznov, a Szovjetunió felső- és középfokú szakoktatási mi­niszterének első helyettese ve­zeti. A magyar egyetemek és főiskolák küldöttségének élén dr. Polinszky Károly oktatási miniszter áll. A miskolci Ne­hézipari Műszaki Egyetemen tartott megnyitó ülésen a ma­gyar oktatási miniszter javas­latára a két delegáció képvi­selőiből bizottságot alakítottak azzal a céllal, hogy ajánláso­kat dolgozzon ki az együttmű­ködés elmélyítésére. Karácsonyi árubemutató Felkészült a kereskedelem a közelgő év végi ünnepek nagy forgalmára. A Divatáru Nagy­kereskedelmi Vállalat a kis­kereskedelem részére bemuta­tót rendezett, amelyen felvo­nultatta­­ árukészleteit. Az őszi-téli időszak keresett cikkei közé tartoznak az er­nyőik, amelyekből most kül­földről nagy választékot sze­reztek be. A sálak között bő­ven található meleg mohak­, amelyek egy része szintén kül­földről származik. A férfiak részére a belföldi gyártmá­nyokon kívül csehszlovákiai, kínai, osztrák nyakkendők ér­keztek. Mintegy 25 százalékkal növelték a bőrkesztyűkészle­tet. A kalapok viselete újból divatba jött. Ennek megfele­lően a kereskedelem újszerű kidolgozású férfikalapokat vá­sárolt. A fiatalok öltözékének kiegészítésére sokfajta sapkát vásároltak. A gyermekek ré­szére horgolt sapkák jönnek divatba. A női fehérneműek választé­kát szintén növelik, cseh im­portból divatos hálóingek és frottírköntösök érkeztek. Nagy a választék bevásárlótáskák­ból, célszerű ajándéknak te­kinthető úgynevezett apró bőr­árukból. Japán alapanyagból férfiingeket hoznak forgalom­ba még az ünnepek előtt. Szolgáltatások és a kisiparosok Beadom az ipart Mindennapi életünkben nél­külözhetetlen a szolgáltató kisiparosok tevékenysége. Ez a lakossági igény tükrözódnk a párt Rt. kongresszusi hatá­rozatában is: „v­áltozatlan­ul szükség van — elsősorban a szolgáltatás területén — a fő­ként saját munkán és a csa­ládtagok tevékenységén ala­puló kisárutermelésre.” Oly­annyira gyors és határozott intézkedéseket követel a szol­gáltatások mennyiségi és mi­nőségi fejlesztése — elsősor­ban persze az állami és szö­vetkezeti hálózatban, de az ezt kiegészítő kisiparban is —, hogy külön Országos Szolgál­tatásfejlesztési Bizottság is létesült. A vezető szervek a kisiparosok fő feladatának a lakossági ellátást jelölik meg, a szolgáltatások mintegy egy­­harmadát nekik kell nyújta­niuk. A kisiparral kapcsolatos problémák — amelyekkel cikk­sorozatunkban foglalkozunk — így korántsem csak „kis­ipari gondok”, nem egy szűk réteg problémái. Nyugdíj mellett A KIOSZ nemrég lezajlott budapesti küldöttközgyűlésén elhangzottak jó része közvetve az egész lakosságot érinti. Csak néhány idézet. Egy XV. lakossága már meghaladja a kerületi küldött. „Kerületünk lakossága már meghaladja a 100 ezret. A lakossági ellátást végző iparosaink száma 428. De ebből is kilenc végen a nyugdíj mellett, 96-an pedig munkaviszonyuk mellett gya­korolják az ipart, így a köz­vetlen lakossági szolgáltatást végző főállású iparosaink szá­ma már csupán 242. Ha a szakmák elosztását nézzük, kerületünkben egy kovács és egy ács van — hatvan éven felüliek. Három tetőfedő van, ebből kettő hatvan éven felüli. Ige­n kevés a vízszerelő, a kőműves, az asztalos, a cipész és más fontos szakmában az iparos. Ezekben a szakmákban az utánpótlás évek óta szinte teljesen megszűnt. Igen fontos lenne e hiányszakmáknál az ösztönzés... Iparosaink sok időt töltenek el a hiánycikkek keresgélésével, a határidő el­csúszik, a megrendelő elége­detlen, türelmetlen. Javasol­juk, jelöljenek ki olyan üzle­teket, ahol a lakossági szolgál­tatást végző iparosokat a kért alkatrészekkel mindenkor ki­szolgálják .. Egy újpesti küldött: „Na­gyon sokszor minket is zavar­ba hoz, hogy a kerület több pontján hirdetjük. ^Kérjen sza­kiparost a KIOSZ-tól« — és mi nem tudunk kisiparost biztosítani, mert egyes szak­mákban hiányiparokat tar­tunk nyilván. Nincs ács, bur­koló, kevés a kőműves. Az évenkénti csökkenés 51 fő, sőt 1975. január 1-től szeptember 1-ig 92 kisiparos szüntette meg tevékenységét, beadta az ipart. Jelenleg helyiséghiány miatt nincs lehetőség arra, hogy új iparos települhessen a kerületbe. A kérelmezők, ha valahol helyiséget kérnek vagy telephelyet jelölnek meg, mindegyikre azt a választ kapják: szanálandó terület. Újpest rekonstrukciója kap­csán feltétlenül szükségesnek tartjuk, hogy az építkezések­kel egyidőben létesüljenek szolgáltatóházak, biztosítsanak helyiséget javító kisiparosok Egy XVII. kerületi küldött: „A kontárkérdéssel az elmúlt négy év minden választmányi értekezlete foglalkozott. El­mondtuk, hogy a kontárok megkárosítják az államot, a kisiparosokat, de gyakran a lakosságot is... Az eddigi jogszabályok nem eléggé haté­konyak, a hatóságok sem lép­nek fel megfelelő eréllyel a működési engedély nélkül ipart űzőkkel szemben.A munkaviszony mellett dolgozó iparosok számát, így látszatra kissé szebb adatok jönnek ki. Ám sajnos a gyakorlatban, a lakossági ellátás szempontjá­ból nem mindegy, hogy valaki főfoglalkozásban, reggeltől es­tig űzi-e a szakmát, vagy pe­dig csak a délutáni, esti órák­ban. Lehet, hogy nem is érde­mes leírni a ma éppen érvé­nyes adatokat sem , mert holnapra ez is elavulhat. Je­lenleg 12680 a főfoglalkozású, és 3677 a nyugdíj, illetve mun­kaviszony mellett dolgozó kis­iparos. A főfoglalkozásúak száma 1972. január 1-től 1975. augusztus végéig több mint 1700-zal csökkent. Például ci­pész 514-gyel, férfi szabó 443-mal, női szabó 371-gyel, fodrász 123-mal, vízvezeték­szerelő 14-gyel, szobafestő 301- gyel van ma kevesebb. — Az általános csökkenés folyamata a jellemző — mond­ják a KIOSZ budapesti titkár­ságán —, csökken a főfoglal­kozású kisiparosok száma, csökken szakmunkástanulóik száma és csökken a fiatalok, az új iparengedélyt kérők szá­ma is. Az általános csökkené­sen belül viszont nagyobb azok aránya, akik nyugdíjuk vagy munkaviszonyuk mellett másodállásként délután, este dolgoznak néhány órát. Ezek aránya az összlétszámhoz vi­szonyítva ma már több mint 25 százalék. Nagy az elörege­dés ... Az V. kerületben pél­dául a kisiparosok 62 százalé­ka van nyugdíjkorhatáron fe­lül, Csepelen 42 százalékuk. Megkérdeztük, hogy Buda­pesten az idén a kisiparosok­nak hány első éves tanulót sikerült szerződtetniük. Vá­lasz: 250-et. Az egész ország­ban pedig összesen 1600 új tanulót sikerült felvenni, ami­kor a vidéken a lakossági szol­gáltatások 50—60 százalékát a kisiparosok látják el. 1974-ben például egész Budapesten egy új tanulót tudtak a cipészek szerződtetni, és 1975 elején az egész országban összesen hat új tanuló ismerkedett a kis­iparosoknál a cipőfelsőrész­készítéssel ... A fővárosi kis­iparosoknál a másod- és har­madéves szakmunkástanulók száma 1972. január 1-én 1819 fő volt, 1975 júniusában 692­ kisipari munkafelvevőhelyet létesítettünk, ahol tíz-tizenöt különböző szakmában vállal­nak megrendeléseket. Van egy éjjel-nappal, vasárnap és ün­nepnap is hívható központi telefonügyeletünk is... Csak vízvezetékszerelőt ne tessék kérni, az alig akad. Csákváry Margit Nincs utánpótlás Valóban, olyan megdöbbentő arányú a kisiparosok számá­nak a csökkenése, hogy már az idén kiadott központi sta­tisztikai kiadványok, zseb­könyvek adatai is „elavultak”. Nemcsak évről évre, tulajdon­képpen hónapról hónapra ked­vezőtlenebbül alakul a kisipa­rosok száma. Sok helyütt ösz­­szeadták a főfoglalkozású kis­iparosok és a nyugdíj, meg a Társadalmi ösztöndíj Hogyan lehetne a fiatalok számára is vonzóvá tenni a kisipari szakmákat? a mai mun­kaviszonyban levőidet pe­dig arra ösztönözni, hogy mi­nél többen dolgozzanak műkö­­dési engedéllyel, s így a kon­tárok ne váljanak a helyi ipar negyedik szektorává. — Állandóan ezt keressük. Minimális­ adót fizetnek a nyugdíj és munkaviszony mel­lett dolgozók. A lakossági szol­gáltatást végző kisiparosok adókedvezményben részesül­nek. A tanácsok is igyekeznek segíteni a helyiség, a telep­hely problémák megoldásá­ban. Az olyan szakmák fellen­dítésére, amelyek krónikus létszákaránnyal küzdenek. — bádogos, cipész, cserépkályhás, hangszerész, kádár, kelme­­restó-vegytisztító, látszerész, sütő, szűcs, tetőfedő — a KIOSZ az idei tanévre társa­dalmi ösztöndíjat ajánlott fel. Az öt és fél millió forin­tos ösztöndíjkeretnek azonban mindössze alig egyh­atodát tudtuk csak felhasználni, mert a tervezett több mint 200 helyett mindössze 31 ipari ta­nuló jelentkezett. Még a leg­jobb eredményt elért Szabolcs- Szatmár megyében is mind­össze nyolc bádogos és egy cserépkályhás ipari tanuló je­lentkezett. Budapesten pedig összesen négy fiatal tartotta vonzónak, hogy három éven át havonta 250 forint ösztöndíjat kap és a szakma megszerzése után nemcsak a kisiparban, hanem a helyi ipar bármelyik szektorában dolgozhat. A KI­­OSZ az ösztöndíjkeret fel nem használt részét tartalékolja a következő tanévre. Egyik beszélgető partnerem, Simon György, aki az országos helyzetet ismeri, úgy véli, hogy most nagyon új még ez a kezdeményezés, jövőre talán nagyobb hatása lesz. — De addig is a KIOSZ ho­gyan próbálja elősegíteni a lakossági igények kielégítését? — Új formaként — elsősor­ban az új lakótelepeken — öt Csehszlovák könyvkiállítás A Csehszlovák Kultúra he­lyiségeiben hétfőn megnyílt az Artia külkereskedelmi vállalat rendezésében a cseh könyvki­adó vállalatok kiállítása. A be­mutató keresztmetszetet ad a cseh könyvkiadás harminc évének eredményeiről. Zdenek Knecht, az Artia kereskedelmi igazgatója elmondotta, hogy három évtized alatt Csehor­szágban 155 ezer mű jelent meg. Az évi könyvtermelés át­lag hétezer mű, a példányszám 80 millió. A legnagyobb sikere a tíz nyelven kiadott növény- és állatatlasznak volt, amely eddig egymillió példányt ért el A budapesti kiállítást Cseh­szlovákia felszabadulásának 30. évfordulója alkalmából rendezték. A bemutatón ötven­hat kiadóvállalat állította ki könyvtermelésének színe-ja­­vát. Az elmúlt öt év alatt 450 szovjet, 400 angol,amerikai, 200 francia, 200 német és igen sok lengyel és magyar szerző műveit jelentették meg cseh nyelven. Ünnepi tanácsülések Hétfőn a Komárom megyei és a zalaegerszegi városi tanács köszöntötte ünnepi üléssel a ta­nácsok megalakulásának ne­gyedszázados évfordulóját. A Komárom megyei tanács ünne­pi ülésének a szónoka dr. Kiss István, a megyei tanács elnö­ke volt. A Hazafias Népfront nevében pedig Havas Miklós megyei titkár méltatta az év­forduló jelentőségét. Az ün­nepségen részt vett Frantisek Samec, a délcseh területi nem­zeti bizottság elnöke és dr. Ju­li Voboríl, a nemzeti bizottság titkára. A tanácsülés végén ki­tüntetéseket adtak át. Zalaegerszegen ezúttal adták át a díszpolgári címeket. A vá­ros díszpolgára lett Baráth La­jos nyugdíjas építőmunkás és Keresztury Dezső akadémikus, irodalomtörténész, a város szü­lötte. A díszes oklevelet és plakettet, a velejáró pecsét­nyomót Kustos Lajos, a városi tanács elnöke adta át a ki­tüntetetteknek. Az évfordulóról hétfőn ün­nepi tanácsülésen emlékeztek meg a Nagykunság több váro­sában. Mezőtúron, a termelő­szövetkezeti mozgalom egyik úttörő városában Móricz Béla, az MSZMP városi bizottságá­nak első titkára méltatta az el­múlt negyedszázad fejlődését, a tanácsi munka eredményeit. Az ülésen emléklapot és aján­dékot nyújtottak át Kalocsai Bélának, a város első tanács­elnökének. A település fejlesz­tésében kitűnt állampolgárokat és kollektívákat jelvénnyel és plakettel tüntették ki. Az erősen iparosodó és a me­zőgazdasági termelésben élen­járó Kisújszállás városi taná­csának ünnepi ülésén Barna Károly, a városi pártbizottság első titkára emlékezett meg a tanácshatalom negyedszázadá­ról. Az ülésen a nép bizalmát 25 éve megszakítás nélkül él­vező tanácstagokat is kitüntet­tek. Külön elismerést kapott Kovács Lajosné nevelőszülő, aki négy évtizede vállalja az állami gondozott gyermekek életre, munkára nevelését. 5 Elkészült az ásotthalomi szegedi olajtávvezeték A szegedi szénhidrogén-ter­meléshez az összefüggő, nagy algyői medence mellett néhány kisebb olajmező is hozzájárul. Együttes termelésük a követ­kező években eléri átlagosan a félmillió tonnát. Az olajat közúti tartálykocsikban szál­lítják a szegedi feldolgozó üze­mekbe, illetve továbbítják on­nan Százhalombattára. Az ön­költséget rövidesen számotte­vően csökkenti, hogy a Dunán­túli Kőolaj- és Földgáztermelő Vállalat brigádjai­ befejezték az ásotthalom—szegedi olaj­­távvezeték építését.

Next