Magyar Nemzet, 1975. november (31. évfolyam, 257-281. szám)

1975-11-23 / 275. szám

6 A labdarúgó NB I-ben: Meglepetések az utolsó előtti fordulóban Pontvesztés az Üllői úton, mesterhármas a Fáy utcában A labdarúgó NB I. szomba­ti, utolsó előtti fordulója sem maradt adós váratlan eredmé­nyekkel Kevesen számítottak arra, hogy az újonc Kaposvár ponttal távozik Salgótarjánból, s még kevesebben, hogy az őszi listavezető Ferencváros nem tudja mindkét pontot odahaza tartani az ETO ellenében. A tatabányai szurkolókat tulaj­donképpen két „megrázkódta­tás” is érte a 90 perc alatt: a második félidő elején kétgólos előnyt szerzett az MTK-VM a bányászcsapattal szemben, s mikor a nézők már elveszett reményeiket siratták, akkor csapatuk bravúros küzdelem­ben visszahódította a két pon­tot. És elkerült a táblázat utol­só helyéről Ferencváros—Rába ETO 2:2 (1:0) Üllői út, 15 000 néző, V: Ha­lász. A Ferencváros őszi elsőhöz méltóan óriási becsvággyal és hatalmas lendülettel támadta végig utolsó hazai mérkőzését. Hiába volt azonban nagy me­zőnyfölénye, a győzelme ezúttal elmaradt A zöld-fehér csatá­rok a gólokon kívül is nagyon sok helyzetet dolgoztak ki, de hol a lelkes győri védelemben akadtak el az akciók, hol a tá­madók hibáztak. A 13. percben Pusztai erős beadását Pálla közelről meg­fogta ugyan, de tartani nem tudta: kezéből a hálóba esett a labda: 1:0 az FTC javára. Rohamozott az FTC, védeke­zett a Győr, Hajdúnak a 44. percben akadt először védeni­­valója. Hazai támadások köze­pette, egy gyors ellenakcióval el­­egyenlítettek az 53. percben a vendégek: Glázer éles bombája a kapufáról pattant a hálóba: 1:1. A 74. percben Ebedli be­adott, Pusztai nehéz helyzetben belenyúlt a labdába, az Nyila­sihoz került, aki nem hibázott. 2:1 az FTC javára. A 84. perc­ben győri szöglet után Glázer fejjel egyenlített, 2:2. A 85. percben Varga fellökte Pusz­tait, a játékvezető kiállította a győri játékost. Utána Takács ellen szabálytalankodtak a vendégek a 16-oson belül, a bí­ró azonban kifelé ítélt szabad­rúgást. Parázs lett a hangulat, üveg repült a pályára, s emiatt három percig állt a játék. Vasas—Haladás 3:0 (3:0) Fáy utca, 2000 néző. V.: Szávó. A Vasas az első félórában sziporkázó, ötletes támadójáté­kot nyújtott. Szünet után el­laposodott a játék, a piros­kékek megelégedtek 3:0-ás előnyükkel. Kiegyenlítettebb lett a harc, amely ritkán je­lentett gólveszélyt a kapukra. A 4. percben esett az első gól: Gass cselezett a 16-os vo­nalánál, majd egy félfordulat­tal váratlanul lőtt, s Békés nem tudott utánamenni a labdának a havas talajon: 1:0 öt perc múlva Váradi indítot­ta Zomborit, s a középpályás remek beadását Gass hét mé­terről, csukafejessel küldte a jobb alsó sarokba: 2:0. A 16 percben Váradi ívelt be sza­badrúgást, s a jól helyezkedő Gass 11 méterről ismét fejjel küldte hálóba a labdát: 3:0. Mesterhármas! A gólok alapo­san megviselték Békés kapus idegeit, ezért Sárosi edző a veterán Szarkát küldte be he­lyette a szombathelyi kapuba. Továbbra is a Vasas kezdemé­nyezett, s szinte percenként hozta zavarba ötletes játékával a Haladás védelmét, s hogy több gól nem esett a szünetig, azt már Szarkának is köszön­hette a vendégcsapat. Fordulás után az egyre erősödő hava­zásban a Vasas visszafogta lendületét. Csepel—Bp. Honvéd 0:0 Csepel, 1500 néző. V: Győri. A vendégeknél Kocsis meg­sérült. Szűcs is belázasodott, így két kulcsemberüket kellett nélkülözniük. A Csepel viszont legjobb együttesével lépett pá­lyára. A játék még a kevés né­ző kedvét is elvette: alacsony volt a színvonal és meglehető­sen gyenge az iram, alig-alig lehetett említésre méltó ese­ményt megjegyezni a kilencven perc alatt. Az első igazi gól­helyzet a félidő végefelé a Csepel kapuja előtt adódott: Lukács kapura fejelt, Lévay már verve volt, de Hunyadi a gólvonal előtt kivágta a lab­dát. Szünet után negyedórát kellett várni az első lövésre, Lukács, a Honvéd jobbhátvéd­,­je lőtt fölé. A legtöbb veszélyt még a szögletrúgások jelentet­ték, mert a kapusok nehezen ugrottak fel, a csúszós talajon. Sok volt a szabálytalanság. A 74. percben Csordás megrúgta Pintért, s a játékvezető leküld­­te a pályáról a csepeli játékost. Mezőnyfölénybe került a Hon­véd, de gólt ígérő helyzetet nem tudott kialakítani, dőlt a két pont sorsa. A bá­nyászcsapat azonban nem adta fel, határtalan lelkesedéssel újítani , és győzni tudott. A 10. percben Csapó szerez­te meg a hazaiaknak a veze­tést: 1:0.­­A csúszós pályán fel­tűnően sokat bizonytalankod­tak a játékosok. Az MTK-VM váltott iramot, s a 38. percben Takács révén kiegyenlített: 1:1. Szünet után Tulipán tört kapu­ra, Kiss a 16-oson belül meg­fogta a csatár lábát. A 11-est Borsó értékesítette: 1:2. Az 55. percben Borsó 30 m-es lövése Kiss fölött vágódott a hálóba: 1:3. A 70. percben Arany kö­zelről, kapásból ért el gólt: 2:3. Rohamozott a Bányász, s a 83. percben Arany góljával egyenlített: 3:3. A 87. percben a védőkről kipattant labdát Hegyi 17 méterről, nagy erővel vágta a kapu jobb alsó sar­kába: 4:3. ZTE—Békéscsaba 3:0 (2:0) Zalaegerszeg, 4000 néző. V.: Körös. A hazaiak léptek fel táma­dólag, s a 13. percben Kelemen révén megszerezték a vezetést: 1:0. A Békéscsaba keményen, olykor szabálytalanul védeke­zett, s ennek lett a következ­ménye, hogy a 26. percben Zsírost — Szatmári buktatá­sáért — kiállította a bíró. A 36. percben a hazai együttes is tíz főre csökkent: Fit­ót küldte le Körös játékvezető. A 40. percben Cserregi adott közél­re. Tóth kapus előtt elszállt a labda, pontosan Kelemen elé, aki ismét nem hibázott: 2:0. Az 50. percben Szatmári egyé­ni játék után szerzett újabb gólt: 3:0. A hátralevő játék­részben hagy ■fölénvbénv volt a ZTE, helyzete is jó néhány akarat, s ha csatárai szemfüle­sebbek, nagyobb arányban is győzhetett volna. V. Dózsa—SZEOL 2:1 (1:0) Szeged, 6000 néző, V: Hámori Az 5. percben Rothermel Szeghalmi fejéről ütötte le a labdát, majd Antal 20 méteres szabadrúgása ment, centiméte­rekkel kapu fölé. Fél óra múl­va jött fel a Dózsa, átvette a kezdeményezést, s a 44. perc­ben — elég vitás körülmények között — megszerezte a veze­tést: a 16-os vonalán lesen ál­ló Fazekas átemelte Kádáron a labdát, amely a földről fel­ugró Kádár kezére pattant. A játékvezető 11-est ítélt, amit Tóth értékesített: 1:0. Az 51. percben Fekete az ötösön állva hibázott, a 61. percban azon­ban megszületett az újabb Dó­­zsa-gól: Horváth a fedezetlenül hagyott Nagy L. elé adott, s ő zavartalanul lőhetett a hálóba: 2:0. A 74. percben Birinyi be­ S­algótarján—Kaposvár 2:2 (1:0) Salgótarján, 4000 néző. V.: Marton. A játékteret tíz centiméteres hó borította a mérkőzés kez­detére, a találkozót így inkább a küzdelem, mint a játék jel­lemezte. A hazaiak egy „idény­­revaló” gólhelyzetet hagytak ki, s így meg kellett eléged­niük az egy ponttal a rendkí­vül lelkesen, óriási akarással küzdő kaposváriakkal szem­ben. Az 5. percben Básti labdá­jából Kajás lőtte az első hazai gólt: 1:0. A vendégek a 39 percben egyenlítettek: Kovács beadását Varga juttatta Szűcs kapujába, 1:1. Szünet után gyors góllal lepték meg az újoncok a közönséget: Túrái hosszan előreadott, lövésszerű beadását Szűcs csak érinteni tudta, kezéből a labda a háló­­ba­ pattant: 2:1 a Kaposvár ja­vára. Nyolc perc múlva Burcsa kapuralövése okozott újabb ijedtséget nemcsak a lelátón , a pályán is. A 68. percben kapu előtti kavarodásnál An­gyal egyenlített: 2:2. Tatabánya—MTK-VM 4:3 (1:1) Tatabánya, 2000 néző, V: Tátrai. A kellemetlen, csípős hideg­ben, havas esőben óriási aka­rással küzdött mindkét csapat. Szünet után a széltől támoga­tott vendégek gyorsan kétgólos előnyhöz jutottak, s tulajdon­képpen mindenki azt hitte: el­ ÚTON. MONTREALBA Ilyenek vagyunk... A leg­szebb örömünket is el tudja homályosítani egy fölöslegesen eluralkodó gondolat: „de mi lett volna, ha ...” A magyar öttusa-válogatott bravúros teljesítménnyel vi­lágbajnokságot nyert most csa­patban, Kancsal második lett egyéniben, s idehaza, az el­ismerő szavak után minden második ember hozzáteszi: — ... de, ha Ivanov nem lo­vagolja el magát, akkor nincs aranyérem. Pedig egy teljesítmény elis­merésénél soha nem játszhat szerepet a „ha”, s az igazi sportember szótárában nem is szerepel ez a szó. Minden nagy világverseny tele van meglepetésekkel, váratlan bra­vúrokkal és nagy bukásokkal. Ez teszi széppé,­­ izgalmassá, mindig frissé és vonzóvá a sportot. Mert minden verseny egyedi és megismételhetetlen, s aki győzött, az az adott viadalon kétségtelenül a legjobb volt! Különösen áll ez a csapatver­senyben, ahol több ember kö­zös erőfeszítése, fizikai és lel­ki felkészültsége, egyenletes átlagteljesítménye formálja a végső helyezést. És ebben a háromtagú magyar válogatott Mexico Cityben — a szovjet szakvezetők véleménye szerint is — felülmúlta nagy ellen­felét. A lovaglás — ahol nemcsak a versenyző, de némileg egy „idegen közeg”, a ló pillanat­nyi formája is közrejátszik az eredményben — mindig is egyik sarkalatos pontja volt a szovjet—magyar párharcnak. Ne menjünk messzire, la­pozzuk fel a tavalyi világbaj­nokság eseményeit. A szovjet együttes 485 pontos előnnyel szerezte meg az aranyérmet a magyar válogatott előtt , de már az első nap, lovaglás után 554 ponttal vezetett! Játszunk tovább? Az egyéni győztes Lednyev összetettben 200 pont­tal teljesített többet, mint Kancsal Tamás, de a lovaglás után még 254 pont volt az előnye Kancsallal szemben ... Tavaly nem hivatkoztunk a „ha”-ra, hanem örültünk az ezüstéremnek, amelyet a rossz lovaglás ellenére — hallatlan küzdőképességével — mégis megszerzett a csapat. A sport­ban ez a természetes, örüljünk tehát nyugodtan, fenntartás nélkül fiatal válo­gatottunk ez idei nagyszerű si­kerének is. Egy-egy erotoring értékelése — különösen, ha a jövő lehe­tőségeit keressük benne — már egészen más kérdés, s el­sősorban a szakvezetőkre, a sportágért felelős emberekre tartozik. Nemcsak az idei, de már a tavalyi VB-csapat összeállítá­sa is viharos vitákat váltott ki nemcsak a sportág berkei­ben, de a sportágat szerető közvéleményben is. Az idei válogatás után beszéltünk Nagy Imre szövetségi kapi­tánnyal, aki azt mondta: vál­tozatlanul vallja, amit már 1974-ben is elmondott azok­nak, akik kíváncsiak voltak az elképzeléseire. — Ma is meggyőződésem, hogy helyesen cselekedtünk és az olimpiáig terjedő idő en­gem és edzőtársaimat igazol majd. Balczó abbahagyta, nincs a kiváló szovjet öttusá­zókhoz hasonló tudású ver­senyzőnk. Úgy ítéltük meg a helyzetet, hogy egyetlen lehe­tőségünk van: időben próbál­juk megverni a szovjeteket, összehozunk egy olyan tehet­séges fiatal gárdát, amely a jövőben felnőhet hozzájuk, s esetleg, föléjük is nőhet... László István, a Bp. Honvéd — Kancsal és Sasics — edzője azt mondta, hogy ebben a küz­delemben eltűntek az egyesü­leti érdekek. Az öttusában élen járó három klub — a Honvéd, a Csepel és a Dózsa — vezető edzői időnként összeülnek, elemzik a maguk mögött ha­gyott időszakot, s órákon át tartó vitában eldöntik a kö­vetkező hetek, hónapok tenni­valóit. Klubsovinizmus és szakmai féltékenykedés nélkül, mert fontosabbnak tartják az egyetemes magyar öttusasport, a válogatott sikerét. Mert tud­ják, hogy a közös tanulságok­ból, vitákból valamennyien gazdagabban kerülnek ki. S ez jó az egyesületüknek is... A válogatott edzőjeként, László István is elutazott Me­xikóba. Előtte még egyszer ta­lálkoztunk, s az esélyekről be­széltünk. — Nemcsak azért tartom jó­nak ezt a válogzottat, mert mindhárom fiúban még hallat­lanul sok van, s szinte lemér­­hetetlen a fejlődési lehetősé­gük, hanem mert mindhárman nagyszerű csapatemberek! Túl tudják tenni magukat az egyé­ni érdekeken, pillanatnyi elő­nyökön, s tudnak teljes erő­vel és minden idegszálukkal a, közös sikerért, egymásért harcolni." Sasics Szvetiszláv, az újonc — neve „hagyományként” maradt rá, nemcsak ő, de már édesapja is itt született Ma­gyarországon —, azt mondta búcsúzásnál: — Együtt készülünk, ismer­jük egymás erőfeszítéseit, s így nemcsak önmagunkban, hanem egymásban is bízunk. S ez egy nagy csapatversenyen egyáltalán nem kis dolog... Kancsal Tamás, aki Sasics mellett állt, csendesen bóloga­tott. Aztán kimentek Mexico Ci­­tybe és nagyszerű összteljesít­ménnyel megszerezték a világ­­bajnoki címet. Nehéz, s tulaj­donképpen nem is szabad egyetlen versenyhez mérni a megtett utat, ezért csak ér­dekességként : Kancsal tavaly 200 ponttal, most 31 ponttal kapott ki a világbajnoktól, Maracskót 1974-ben 184, most 127 pont választotta el Led­­nyevtől. Ha az öttusa csak fizikai számokból állna, könnyű vol­na meghatározni a versenyzők továbbfejlődésének lehetősé­geit. Másodpercekben azonban csak úszásban és futásban be­szélhetnek az edzők, s itt — a válogatott szakvezetői szerint — még mindhárom öttusázó­ban rengeteg a tartalékerő. A lovaglás, a vívás és a céllö­­vés azonban már elsősorban idegsport, ahol a tökéletes szakmai felkészültségen túl óriási szerepe van a verseny­rutinnak is. S tulajdonképpen ezen a területen is „gyakor­lók” még a válogatottjaink: Maracskó 1973-ban, Kancsal tavaly, Sasics pedig az idén szerepelt először világbajnok­ságon. Márpedig a válogatott szin­ten való versenyzés külön tu­domány, amely nagy tornák tüzében érlelődik készséggé a sportolóban. Lednyev 1965-ben vett részt először világbajnok­ságon, s 1973-ban lett elő­ször aranyérmes. De Balczó­­nak, a sportág egyik legna­­gyobbjának is évekre volt szüksége a győzelemhez szük­séges rutin megszerzéséhez. A VB előtt éppen ezekre gondolva hangsúlyozták a szakemberek, hogy Mexikó semmiképpen nem cél, csak állomás az olimpiára való fel­készülésben. Aki tisztességgel helytáll, az törés nélkül ké­szülhet tovább. Montrealra. De azért mégis nagyon jól jött ez az arany és egyéni ezüst. A szakvezetőket bátorít­hatja a további úton, a ver­senyzőkben erősítheti a mun­kában való hitet, önbizalmat adhat és erőt az olimpiáig tar­tó minden eddiginél kemé­nyebb edzésmunka elviselésé­ben. És ez sem kis dolog. Bajnai Teréz . MMNcmzet _ S PORT imntitiiiiiiiiiiiiiiiiiHiiiiiiiiiiiiiiPmiiiiimmnmmmMmnimiimiiimimi'iiiiiiiiiiiitiiiiiiiiiiiiiiiniiiiiiiinniiiiiiHiinimm'Hii»»ii«iHiiiiHiiiiiimiMiiBmiiiiiiiiiiiiiiimiiiiiiui A labdarúgó NB I állása 1. Ferencváros 14 11 2 1 32—13 21 2. Videoton 14 9 2 3 31—14 20 3. I. Dózsa 14 9 2 3 31—19 20 4. Bp. Honvéd 14 7 4 3 28—18 18 5. Haladás 14 6 3 5 19—18 15 6. Kaposvár 14 4 7 3 26—27 15 7. Diósgyőr 14 5 3 4 13—16 15 8. Salgótarján 14 8 2 6 26—28 14 9. Csepel 14 4 5 5 17—20 13 10. Vasas 14 5 2 7 23—23 12 11. MTK-VM 14 5 1 8 18—20 11 12. Zalaegersz. 14 4 2 8 22—24 10 13. Tatabánya 14 4 2 8 16—27 10 14. Rába FTC, 14 2 5 7 16—22 9 15. Békéscsaba 14 2 5 7 9—22 9 16. SZEOL 14 3 3 8 12—28 9 adása Tóth J. kezére pattant, s a bíró 11-est ítélt, ezúttal a Szeged javára. Birinyi értéke­sítette a büntetőt, 2:1. A gól után a Dózsa lefékezett, s az eredmény tartására törekedett. V­ideoton—Diósgyőr 2:0 (1:0) Székesfehérvár, 5000 néző. V.: Lauber. Nagy N­. kihagyott helyze­teivel kezdődött a mérkőzés, főleg a második volt olyan, amelyet elrontani volt nehe­zebb, mint berúgni... Táma­dott a Videoton, fokozatosan beszorult a Diósgyőr. A 26. percben Tieber két védő gyű­rűjéből 12 méterről „pergetett” a bal sarokba: 1:0. Egy perc múlva Karsai elől nagy hely­zetben elpattant a labda. A Diósgyőr ritka ellentámadásai nem okoztak gondot a hazai védelemnek. A 32. percben Tieber senkitől sem zavartatva fölé lőtt. Az 53. percben Nagy II-t buktatták a vendégkapu közelében, de a bíró sípja néma maradt. Az 53. percben Wöllek hagyott ki óriási hely­zetet, ekkor azonban Janko­­vics javítani tudott: nyolc mé­terről lőtte a második hazai gólt: 2:0. Egyre ngyobb lett a Videoton fölénye, a második félidőben a diósgyőriek egyet­len épkézláb helyzetet sem tudtak teremteni. Vasárnap, 1975. november 23. A Vasas négy, a Partizán egy akciógólt dobott Az Amersfoortból érkező je­lentések szerint a BEK-győze­­lemre legesélyesebb két csapat, a Partizán Belgrád és a Vasas küzdelme hallatlanul izgalmas, változatos harcot hozott A magyar bajnokcsapat 2 :1-re, 3:2-re is vezetett, s végül úgy szenvedett 6:5 arányú veresé­get, hogy négy gólt lőtt akció­ból, míg a jugoszlávok csak egyet. Ezzel a pontvesztéssel a Vasas elvesztette végső győzel­mi esélyeit, hiszen az erőviszo­nyokat mérve, sem a holland, sem az olasz együttes nem ál­líthatja meg a Partizánt. Sibe­­nikbern viszont szép játékot produkált az OSC a holland kupagyőztes Neptun Amnheim ellen; a szakértő jugoszláv kö­zönség nemegyszer honorálta tapssal jó megoldásaikat, és szép góljaikat (6:2). Svédország az első ellenfél a tenisz EK-n Elkészült a Király Kupa örökébe lépő első tenisz Euró­pa Kupa sorsolása. A magyar válogatott január 18-án Buda­pesten Svédország ellen lép először pályára. A további mérkőzések: Január 22: Olasz­ország—Magyarország. Január 25: Magyarország—Spanyolor­szág. 29-én: Jugoszlávia—Ma­gyarország. Február 1-én: Ma­gyarország—Anglia. 5-én: Franciaország—Magyaror­szág. 8-án: Magyarország— NSZK. 15-én: Svédország— Magyarország. 19-én: Magyar­­ország—Olaszország. 22-én: Spanyolország—Magyaror­szág. 26-án: Magyarország— Jugoszlávia. Március 2-án: Anglia—Magyarország. 4-én: Magyarország—Franciaor­szág. 7-én: NSZK—Magyaror­szág. A tenisz EK-ban két egyes és egy párosmérkőzésből állnak a viadalok, s a küzdelmeket egy este lebonyolítják. Kínai asztalitenisz-győzelmek Ljubljanában Szombaton befejeződtek Ljubljanában a jugoszláv nem­zetközi asztalitenisz-bajnokság küzdelmei. A női csapatdöntő­ben a Kínai NK első csapata 3:0-ra, győzött a második csa­patuk ellen, a férfiaknál a Kí­nai NK I. 3:2-re verte a ju­goszláv együttest. A délutáni döntők műsora a férfi egyessel kezdődött, lénye­gében némi meglepetéssel: a 19 éves kínai Go Jao-hua 3:0-ra fölényesen nyerte mérkőzését a svéd Bengtssonnal szemben. A női egyes döntőjében — a hazaiak nagy örömére — megszületett a bajnokság nagy szenzációja: a jugoszláv Bati­­nics 3:1re legyőzte a kínai Chang De-int. A női páros ismét kínai „há­ziverseny” volt. Suei Cen-in, Chang De-in—Liu Sin-jen, Li­­min 3:0. SPORTNAPLÓ A Vasas—Barcelona UEFA-kupa labdarúgó-mérkőzésre megkezdő­dött a jegyelővétel a Központi Sport Jegyirodában (Népköztársa­ság útja 38.). Ugyanitt kapható a találkozóra készített díszes kivitelű, tartalmas műsorfüzet is. A Budapesti Sí Szövetség sítan­­folyamot szervez általános és kö­zépiskolai tanulók részére a téli szünidőben, 1975. december 26., 1976. január 4. között, naponta 9.30-tól a Szabadság-hegyen. Előzetes jelent­kezés a XV. ker. Üttörőház titkár­ságán. A magyar ifjúsági jégkorong­­válogatott Zsolnán, Martinban, Besztercebányán, Zólyomban négy mérkőzést játszott csehszlovák fia­talokkal. A magyar ifik Martinban 5:4-re győztek. Labdarúgó EB-selejtezőn, Rómá­ban Olaszország válogatottja 1:0 arányban győzött Hollandia ellen. Ennek ellenére a hollandok jutot­tak a legjobb nyolc közé, mert gól­­különbségük sokkal jobb, mint a mögöttük, azonos pontszámmal álló lengyeleké. A Jászberényi Lehel női csapata nyerte az 1975. évi junior röplabda­­bajnokságot, miután az első helyet eldöntő mérkőzésen 3:0 arányban legyőzte a Bp. Spartacus csapatát A vidéki együttes így húsz fordu­lón át tartó veretlenségét a döntő­ben is megőrizte. A férfi döntőt ma 8.30-tól rendezik a Sportcsar­nokban a Vasas és a Kecskeméti SC csapatai között. Vasárnapi SPORTMŰSOR Labdarúgás. Az NB II-ben: Kom­ló—MÁV DAC, Szekszárd—Bábolnta, Nagybátony—Szolnok, Nagykanizsa —Dorog, Dunaújváros—Pécs, BVSC —Oroszlány, Szőnyi út, FÖSPED —Budafok, Czabán Samu tér, Bp. Spartacus—Vasas Izzó, Kőér utca, Kossuth KFSE—DVSC, Szentendre, Volán—Várpalota, Rákoscsaba. A mérkőzések 13 órakor kezdődnek. Ökölvívás. Magyar—jugoszláv ifjúsági, Szolnok, Tiszaligeti csar­nok, 16. Torna. A Bp. Honvéd nemzetközi női és férfi versenye, Körcsarnok, 16. Hétfőn rajt a jégkorongbajnokságban Hétfőn, két színhelyen, a Kisstadionban és Újpesten megkezdődik a 39. jégkorong­bajnokság. A kiírás értelmében ezúttal is hat sorozatban — kö­rönként körmérkőzésekkel — dönti el a részt vevő négy csa­pat a helyezéseket. Hétfőn, a Kisstadionban 17 órától a BVSC—FTC, Újpesten pedig az V. Dózsa—Volán összecsa­pást bonyolítják le. Vasárnapi galoppversenyek I. Pecsétőr — Vippon — Tornádó — Melany. n. Gazsi — Globre — Galván — Módos. vi. Nógrád — Amalfi — Szid! — Gálád. IV. Prado — All right — Primőr — Protocol. V. Kleon — Vicus — Ingratus — Indigó. VI. Hont — Iván? — Pan­nika — Nyakas. VII. Napóleon — Mamut — Nobleman . — Toyota, vm. Mari — Szalve — Bogdán — Csengő. IX. Artúr — Sodrás — Gel­­lért — Szamuráj. X. Négus — Tu­­ja­n. — Disz — Virtus.

Next