Magyar Nemzet, 1976. január (32. évfolyam, 1-26. szám)
1976-01-01 / 1. szám
k~ >l;io\;ir \iun/(>í == 1*JLUl<ái y (JUL 1 1 vaMMMmJ xy 1/ (j ±mm)_ u L -L i i in iii .iui<ji i y m i in p mv ft "-j y-+-■■ A HAZAFIAS NÉPFRONT LAPJA ■w > Megvonva az 1975-ös év nemzetközi politikai mérlegét, joggal állapíthatjuk meg, hogy eseményekben, eredményekben gazdag esztendőt hagytunk magunk mögött. A világpolitikai fejlemények az elmúlt időszakban minden vonatkozásban megerősítették korunk fő jellegéről és alapvető tendenciáiról adott marxista- leninista elemzések és megállapítások helyességét, melyek a Magyar Szocialista Munkáspárt XI. kongresszusának dokumentumaiban is megfogalmazást nyertek. A társadalmi haladásban érdekelt erők együttes erőfeszítéseinek eredményeként előrehaladt a nemzetközi enyhülés folyamata, újabb sikereket ért el a békés egymás mellett élés politikája. Ez egyaránt jó feltételeket nyújt a szocialista országok békés építőmunkájához, a tőkés rend ellen küzdő osztálytestvéreink harcához, s a nemzeti felszabadító, demokratikus mozgalmak következetes, antiimperialista céljainak megvalósításához. A nemzetközi élet számunkra kedvező irányú fejlődésének legfontosabb tényezője a szocialista világrendszer országainak szüntelenül gyarapodó ereje és alkotó együttműködésük gazdagodása. A KGST Budapesten megtartott 29. ülésszaka újabb mérföldkő volt a szocialista gazdasági integráció kibontakozásának, a komplex program megvalósításának útján. Tovább szilárdult a 20 éves fennállását ünneplő Varsói Szerződés védelmi ereje és tagállamainak összefogása. Az egyeztetett külpolitikát folytató szocialista közösség országainak aktív nemzetközi fellépései és kezdeményezései jelentik a legnagyobb hozzájárulást a kedvező világpolitikai fejleményekhez. A szocialista országok következetes és állhatatos külpolitikája, a haladó nemzetközi közvélemény támogatása és a tőkés országok reálisan gondolkodó vezetőinek magatartása együtt vitte sikerre az európai biztonsági és együttműködési konferencia ügyét. A több éves előkészítő munka után Helsinkiben megrendezett legmagasabb szintű tanácskozás lezárt egy korszakot Európa sokat szenvedett népeinek történetében. Világpolitikai és történelmi jelentősége van annak, hogy a konferencián részt vett államok közös nemzetközi dokumentumban elismerték a második világháború óta Európában kialakult területi, politikai realitásokat. A záróokmány aláírásával, az országok közötti viszonyok alapelveinek rögzítésével a konferencián részt vevő 33 európai állam. Valamint az Egyesült Államok és Kanada vezetői arra vállaltak kötelezettséget, hogy tiszteletben tartják a békés egymás mellett élés elveit és ezekkel összhangban előmozdítják a földrész különböző társadalmi rendszerű országainak sokrétű kapcsolatait, együttműködését. Világpolitikai jelentőségű a vietnami nép végső győzelme az imperialista agreszszióval szemben. E győzelem döntő tényezője a vietnami nép több évtizedes, hősi küzdelme, bátor helytállása volt. A szabadságukért és függetlenségükért küzdő vietnami hazafiak harcának mindig biztos támaszát jelentette a Szovjetunió, a szocialista országok sokoldalú önzetlen segítsége, a széles nemzetközi szolidaritás. A történelmi győzelem megnyitotta az utat a két országrész egyesítéséhez. Délen is létrejöttek a szocialista forradalom kivívásának legfontosabb feltételei. A vietnami hazafiak sikerei nyomán az egész délkeletázsiai térségben megszilárdultak a nemzeti függetlenség és társadalmi haladás pozíciói. Ezt jelzik a népi köztársaság kikiáltása Laoszban, a felszabadító erők győzelme Kambodzsában, illetve a térség több országának az imperialista függés lazítására irányuló törekvései. A világpolitikai helyzet alakulására is jelentős befolyást gyakorolt, hogy tovább mélyültek a kapitalista társadalmi rendszer belső ellentmondásai, közöttük a legalapvetőbb, a tőke és a munka kibékíthetetlen ellentéte. A nemzetközi munkásosztály mind határozottabban és eredményesebben lép fel a monopoltőke azon erőfeszítéseivel szemben, hogy a válság terheit a dolgozókra hárítsák át. A baloldali erőknek a tőkés országok egész sorában sikerült megszilárdítaniuk pozícióikat, eredményesen védelmezik súlyos harcokban szerzett demokratikus vívmányaikat. A válság éleződése, a baloldali erők előretörése és az enyhülés politikájának sikerei az elmúlt évben aktivizálták az imperializmus legreakciósabb képviselőit. Miután nem voltak képesek megakadályozni a világban eddig végbement pozitív változásokat, most újabb támadásra indultak a további enyhülés és az együttműködés kiszélesítése ellen Európában és a világ más térségeiben is. Sajnálatos, hogy a kínai vezetés mind leplezetlenebbül éppen ezekkel a körökkel keresi a kapcsolatokat és vállal velük szolidaritást. Ellentámadásba lendült a a hazai és külföldi reakció Portugáliában. Egyaránt felhasználják, burkolva és nyíltan a politikai, a katonai és a gazdasági nyomás, zsarolás eszközeit azért, hogy megállítsák a demokratikus folyamatot, és a portugál nép valóságos érdekeivel ellentétes irányú fejlődést kényszerítsenek az országra. Spanyolországban az uralkodó osztály Franco halála után arra törekszik, hogy a rendszer lényegét érintő változtatások nélkül tegye „szalonképessé” hatalmát. A világpolitikai helyzet fontos vonása, hogy a fejlődő országokban tovább szűkült az imperializmus hatóköre, folytatódott a gyarmati rendszer teljes felbomlása. Növekedett a fejlődő országok politikai súlya és nemzetközi aktivitása. Az el nem kötelezett országok külügyminisztereinek Limában megtartott értekezlete jól mutatta, hogy mind határozottabban érvényesül a mozgalom imperialistaellenes jellege. Az ENSZ fórumai is azt tanúsítják, hogy ezek az országok egyre határozottabban lépnek fel teljes politikai és gazdasági függetlenségükért. Mindinkább felismerik, hogy ebben a küzdelemben bizton számíthatnak a szocialista országok segítségére, sokoldalú támogatására. Az imperializmus ellentámadása a fejlődő országokban is érezhető. A Közel-Keleten olyan részleges megállapodás született, amely lényegében a jelenlegi helyzetet, az arab területek izraeli megszállását konzerválja, figyelmen kívül hagyja a Palesztinai arab nép nemzeti érdekeit és elodázza az átfogó, igazságos politikai rendezést. Libanonban a reakció súlyos fegyveres konfliktust robbantott ki. Angolában az imperialista érdekeket kiszolgáló szakadár szervezetek véres háborút folytatnak az angolai nép törekvéseit megvalósító haladó felszabadítási mozgalom, az ország függetlenségét kikiáltó MPLA, a Népi Köztársaság ellen. Bangladesben katonai pucscsokat hajtottak végre, meggyilkolták az ország törvényes vezetőit, az antiimperialista politikát folytató Mudzsibur Rahmant és híveit. Jóllehet a nemzetközi élet fő tendenciája az enyhülés, nem hagyhatjuk figyelmen kívül az ellene ható, e fő irányzatot fékező jelenségeket, a még megoldatlan kérdéseket sem, s mint eddig, ezután is részt vállalunk ezek rendezésében. 1975. márciusában a Magyar Szocialista Munkáspárt XI. kongresszusa megerősítette a proletár internacionalizmus és a békés egymás mellett élés elvein alapuló aktív és következetes külpolitikánkat. Az országgyűlési választásokon pártunk és kormányunk eredményes, nemzeti érdekeinket jól szolgáló nemzetközi tevékenységét is jóváhagyta egész népünk. Változatlanul arra törekszünk, hogy biztosítsuk a szocialista építés kedvező nemzetközi feltételeit és lehetőségeinkhez mérten hozzájáruljunk a béke, a biztonság, az együttműködés, a társadalmi haladás ügyének sikeréhez az egész világon. Alapvető érdekeinknek megfelelően tovább erősítjük megbonthatatlan barátságunkat, együttműködésünket, internacionalista szövetségünket a Szovjetunióval, a testvéri szocialista országokkal, hozzájárulunk a szocialista közösség egységének megszilárdításához. A szolidaritás szellemében támogatjuk a fejlődő országokat az imperializmus és az újgyarmatosítás elleni harcokban. A békés egymás mellett élés elveivel összhangban, a kölcsönös előnyök alapján törekszünk kapcsolataink fejlesztésére a tőkés országokkal. További erőfeszítésekre van szükség a nemzetközi politikai enyhülés további elmélyítése, a világot terhelő feszültséggócok felszámolása, az imperialista bearatkozás megszüntetése, az érvényes nemzetközi megá apodások — így a Helsinkiben aláírt záróokmány — maradéktalan betartása érdekében. Különösen fontosnak tartjuk, hogy 1976-ba a politikai enyhülés eredményeit a katonai enyhülés területén is előrelépések kövessék. Az egész emberiség érdeke, hogy létrejöjjön a második szovjet—amerikai ■ megállapodás a stratégiai fegyverek korlátozásáról, s re ■gvalósultítnak a Szovjetunió, a szocialista országok nagy jelentőségű leszerelési javaslatai. Reméljük, hogy a közép-európai haderők és fegyverzet csökkentésével foglalkozó bécsi tárgyalások is eredményesen zárulnak. A szocialista országok — köztük hazánk — e célok megvalósítása érdekében készek a további érdemi munkára, közös erőfeszítésekre. Ebben ezután is számítunk a tőkés államok realista politikát folytató vezetőinek, kormányainak együttműködési készségére. A világpolitikai folyamatok alakulásában mind jelentősebb szerepet játszik a nemzetközi kommunista és munkásmozgalom. A nemzetközi élet nagy fontosságú eseményei a testvérpártok kongresszusai. Kiemelkedő jelentőségű a Szovjetunió Kommunista Pártjának közelgő XXV. kongresszusa. Meggyőződésünk, hogy a testvérpártok kongresszusai és nemzetközi tanácskozásai — így az európai kommunista és munkáspártok előkészítés alatt álló konferenciája — tovább erősítik a nemzetközi kommunista mozgalom egységét. 1975-ben a szocializmus, a haladás, a béke erői oly nagyszerű sikereket értek el, hogy bízvást mondhatjuk: joggal vagyunk derűlátóak, amikor az új esztendő nemzetközi feladatainak megoldására készülünk. Meggyőződésünk, hogy 1976- ban — eredményeinkre, közös erőnkre építve — tovább haladunk azon az úton, amely elvezet az enyhülés visszafordíthatatlanná tételéhez, az emberiség békés, szocialista jövőjéhez. Eredményekben vasday esztendő írta: GYENES ANDRÁS Kass János rajza