Magyar Nemzet, 1976. január (32. évfolyam, 1-26. szám)
1976-01-01 / 1. szám
Csütörtök, 1976. január 1.• Kádár János, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának első titkára, Losonczi Pál, a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsának elnöke, és Lázár György, a Magyar Népköztársaság Minisztertanácsának elnöke Kuba Táviratok Kuba nemzeti ünnepe alkalmából , ünnepe alkalmából a követke-ző táviratot intézte dr. Fidel Castro Ruzhoz, a Kubai Kom- formnista Párt Központi Bizott- sága első titkárához, a forra- dalmi kormány elnökéhez, és dr. Osvaldo Dorticos Torradó- hoz, a Kubai Köztársaság elnökéhez . A forradalom győzelmének 17. évfordulója, a kubai nép legnagyobb nemzeti ünnepe, a felszabadulás napja alkalmából a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága, a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa és Minisztertanácsa, a magyar nép és a magunk nevében forró, elvtársi üdvözletünket küldjük önöknek, önökön keresztül a Kubai Kommunista Párt Központi Bizottságának, a Kubai Köztársaság forradalmi kormányának, a hős kubai népnek. A forradalom történelmi jelentőségű győzelme óta eltelt 17 év alatt a testvéri kubai nép a Kubai Kommunista Párt vezetésével kiemelkedő sikereket ért el a társadalom szocialista átalakításában, a dolgozó nép hatalmának megszilárdításában, a népgazdaság sokoldalú fejlesztésében, a magyar nép őszintén örül ezeknek a nagy eredményeknek. A szocializmust építő Kuba példaként szolgál a nemzeti felszabadulásért és a társadalmi haladásért küzdő népek számára. A kubai kommunisták életének történelmi jelentőségű nagy eseménye, pártjuk 1975 decemberében megtartott első kongresszusa, mérföldkő a szocializmus építésében. Azok a jelentős sikerek, amelyekről kongresszusukon beszámoltak, méltán töltik el büszkeséggel a kubai dolgozó népet és joggal váltják ki a testvén szocialista országok, a nemzetközi kommunista és munkásmozgalom, a világ összes haladó erőinek őszinte elismerését. A kongresszus által kitűzött célok, a szocialista társadalom teljes felépítésének programja, új, nagyszerű és lelkesítő távlatokat nyitnak a kubai munkásosztály, Kuba dolgozó népe előtt. Nagy örömünkre szolgál, hogy pártjainknak és népeinknek a marxizmus—leninizmus és a proletár internacionalizmus elvein alapuló testvéri barátsága és sokoldalú együttműködése egyre mélyebbé és eredményesebbé válik. Együttműködésünk hasznosan hozzájárul a szocializmus építéséhez, a szocialista államok közösségének erősödéséhez, egységének szilárdításához, az imperializmus ellen, a szocializmusért, a nemzetközi békéért és biztonságért folytatott harchoz. Nemzeti ünnepük alkalmából kívánjuk önöknek és a Kubai Köztársaság testvéri népének, hogy érjenek el további sikereket pártjuk első kongresszusa határozatainak végrehajtásában, a szocialista társadalom építésében, hazájuk felvirágoztatásában, közös ügyünk, a szocializmus és a béke javára. A társadalmi és tömesszer- jókívánságaikat kubai testvérvezetők táviratban fejezték ki szervezeteiknek. * A micsoda tizenhét év volt ez kád nyomása alatt, a testvér- Kuba és a világ számára népektől távol kellett sikerre A ma embere, éljen bárhol a vinnie. Távol, de csupán földvilágon, különös hangsúllyal rajzilag: ennek az emberöltőejti ki Kuba nevét, aminthogy nem az is különleges epizódja, öt kontinens minden haladó ahogyan a szocialista tábor, s gondolkodású lakosának meg annak fő ereje, a Szovjetunió dobban a szíve, ha erre a ka- következetesen és szilárdan tálib-tengeri szigetországra, és riogatta Kubát,hogy a szociaály szeretetre méltó népére lista világrend valóban mind gondol. Hiszen, ha azt mond- döntőbb befolyást gyakorol a sok „Kuba”, a szabadságért, a világ sorsára, azt fényesen biszocializmusért folyó küzdezonyítja a Kubának nyújtott lem egyik különleges fejezete segítsége, amelynek oly nagyre gondolunk, s felidézzük szerepe volt az imperialista kiezen a diadalmas évfordulón a femetek meghiúsításában. A Kuba harcát és győzelmét ki- legnagyobb imperialista hatasérő megannyi örömünket, a lomhoz legközelebb eső szófenyegetettségében érzett szocialista állam a népe harcának rontásunkat és szolidaritásán- és ennek a támogatásnak elváktat, a sikereit követő elegeloszthatatlan eredményeképzettségünket. Különböző alapon létezik ma, s hirdeti léteken jutnak, juthatnak el a nézésével az amerikai kontinensek a szocializmushoz, az em- sen a szocializmus lehetőségeihez méltó társadalmi lehegeit, és, hogy lehetőség van a főségekhez, a kubai népről ha szocializmusra. Kuba a szoc hatalmas erőfeszítéseket, kitarlizmus példát mutató előőrsetást és áldozatvállalást követ Latin-Amerikában, amelytől telt a történelem, s máig meg hiába próbálták egy emberöltett útját dagályosság nélkül jön át elszigetelni: nem a bloezért minősíthetjük történelmi kád törte meg Kubát, Kuba sigyőzelemnek. Korunk egyik kezein tört meg a blokád, legszebb, legdicsőbb epizódja Nemrég tartotta első konget a tizenhét év presszusát a kubai nép vezető Ebben a majd két évtized ereje, ■ kommunista pártja, s ben, régen úgy mondták volna: nyitott ez az esemény új szaegy emberöltő során. Kuba átkaszt a szigetország forradaléke a győztes forradalom és a mának folyamatában. A másoveszettül támadó ellenforradal emberöltőt a megszilárdult lom összecsapásának minden , ...... . ..... .s formáját, népének a nyílt és győzelem körülményei közt élalattomos erőszak minden faj- hetik át kubai barátaink, akitájával meg kellett mérkőznie, két igaz szeretettel köszöntünk a szocialista építőmunkát bio ezen az évfordulón. Kelet-Timor külügyminisztere New Yorkban A Frediin felkészült a gerillaháborúra New Yorkban sajtóértekezletet tartott José Ramos Horta, a Kelet-timori Ném Demokratikus Köztársaság külügyminisztere. A Kelet-timori Forradalmi Függetlenségi Front (Fretilin) kormányának képviselője elmondotta, hogy az Indonéz csapatok karácsony napján tömeges támadásokat indítottak Kelet-Timor ellen. Horta közölte, hogy az indonéz csapatok megszállták a fővárost, Dilit, valamint Bancát, az ország második legnagyobb városát, amely a Fretilin erőinek főhadiszállása volt, és jelenleg Kel et-Timor területének mintegy 30 százalékát tartják ellenőrzésük alatt. A karácsonyi invázióval együtt jelenleg 20—30 ezer indonéz katona tartózkodik Kel et-Timoron, és harminc indonéz had’hajó b’p’-od a’á vette a területet. Horta közölte, hogy az agresszor katonai ereje a Freuilin erőit a környező hegyvidékekre történő visszavonulásra késztette. Ezek a területek — mint mondotta — alkalmasak a gerillaháborúra. Hangsúlyozta, hogy Kelet-Timor népe elszántan folytatja a harcot a behatolók ellen, és sürgette az ENSZ Biztonsági Tanácsa múlt heti határozatának végrehajtását. A külügyminiszter végezetül felhívással fordult Portugáliához, Ausztráliához és más országokhoz, hogy gyógyszerekkel és nemzetközi akciókkal segítsék a sziget lakosságát, és működjenek közre a menekültek evakuálásában. Az AFP jelenti: A lisszaboni kormány levélben biztosította Kurt Waldheimet, az ENSZ főtitkárát, hogy kész együttműködni a világszervezettel a kelet-timori nép önrendelkezési jogának és függetlenségének biztosításában. Maw'szet Gazdaság és diplomácia Elképzelni is nehéz lett volna vagy százötven—százhatvan évvel ezelőtt, hogy Talleysrand és Metternich herceg is gazdasági adatokba bújik a tárgyalóasztalnál, és az olaj váza körül csatázik. Nemcsak azért, mert mai fontosságában a kőolajnak akkor híre-hamva sem volt de nyersanyagokkal a diplomaták nem foglalkoztak. Elküldték tábornokaikat és csapataikat a földek meghódítására, aztán a hadisarcról tanácskoztak. A többi már a kereskedők, a vérbeli nemesség helyére lépő iparosok meg bankárok dolga volt. Lajos Fülöp és III. Napóleon tőzsdézett, mintegy csak mellékesen, a hatalmi boszorkánykonyhákban azonban más sürgölődött az üstök körül. Mit változott a világ a XX. század végére, abból is lemérhetjük, hogy 1975-ben a Nyugat államférfiai javarészt gazdasági gondokon törték a fejüket. Új rendet igyekeznek kialakítani az összeomlott régi helyett. Így lenne ez akkor is, ha a gazdasági válság nem lépett volna súlyos szakaszába? Alighanem hiábavaló kérdés. Azzal kell számot vetni, ami van. Annyi mégis ide kívánkozik, hogy ez a válság nem csupán gazdasági természetű. Társadalmi is. Jellegzetessége, hogy az alig két évtizede még gyarmati sorban élt népek helyet követelnek maguknak a nap alatt, és nem is akármilyet. Beleszólást immár nem kizárólag a saját jövőjük alakításába, hanem az általános elrendezésbe is. Ez volt a sajátossága a csaknem az egész esztendőt betöltő — áprilistól decemberig tartó, és 1976-ba átnyúló — úgynevezett Észak—Dél értekezletnek, amely ügyrendjének kidolgozásán túl egyelőre többre nem jutott. Kudarc ez, lassúság, vágy’ a dolgok természetes rendje? Közönséges diplomáciai mértékkel, a hagyományos naptár forgatásával válaszolni erre nem lehet. A mai helyzetben, amikor a kereskedelem megszokott szabályai nem érvényesülnek,a protekcionizmus kísértése vissza-visszatér, a pénz értéke hullámzik, leértékelést megszilárdulás, majd újabb gyöngeség követ, a nyersanyagok bősége és szűkössége rapszodikusan váltja egymást, legföljebb napról napra lehetne döntésekre jutni. Ennek pedig semmi értelme, olyan lenne — a repülésből kölcsönvett divatos műszóval —, mintha a pilóta csak látótávolságban levíreznék. Nem venné igénybe a radar, a lézersugár, a korszerű technika minden rendelkezésre álló eszközét. Bölcsebb tehát a türelem, az aprólékosan, de gondosan kidolgozott részletmunka, fölösleges az időt hajszolni. Erre a következtetésre jutottak Párizsban is, ahol huszonhét ország szakértői februárra napolták el bizottságaik összehívását, és valószínűleg az egész esztendőre szükségük lesz. Ha nem még többre. Csak a bölcsességet keresni viszont ebben a „ráérünk” filozófiában, megint egyoldalú lenne. Az folyamodik az időhöz, aki nyerni akar általa. És itt mindenki arra spekulál, hogy az idő neki dolgozik majd. A gazdag tőkés ipari államok már kivívott fölényük erejében bíznak, az arányok további eltolódásában. A fejlődésben éppen csak nekilendültek a nyersanyag növekvő értékében, és türelmüket az határozza meg, hogy adu van a kezükben. Ha tehát tovatűntek is a történelem sodró áramában a talleyrandi—metterichi módszerek, alkalmazásukra nincs többé lehetőség, a hatalmi megfontolás mint a diplomácia eszköze mégsem teljesen a múlté. Ott volt, ott van és ott lesz ezentúl is a párizsi tárgyalótermekben. A változás azonban ebben ugyancsak szembetűnő. A hagyományos hatalmi tömbök kialakítására nincs többé lehetőség. Abban az értelemben, hogy két pontosan körülhatárolt, érdekeikben homlokegyenest ellentétes koalíció áll egymással szemben. A frontok egy-egy táboron belül is megkülönböztethetők. Nem véletlen, hogy a régi metternichi diplomáciát az a professzorkülügyminiszter követi, aki tetteivel ugyan a jelenben él, de gondolatait a tovaszállt korok bámulata befolyásolja. Henry Kissinger mutathatott hajlékonyságot rögeszméinek elhagyásában, átváltoztathatta önmagát jeles fregoliként, de maradt, aki volt. Az Egyesült Államok gazdasági, katonai és politikai hatalmának képviselője. Miután elfogadta, hogy a leegyszerűsítetten Észak— Dél konferenciának nevezett tanácskozássorozat ne csupán a kőolajjal foglalkozzék, hanem az ipari fejlesztéssel, a pénzügyekkel és az anyagi támogatással is, minduntalan visszatér a kiindulópontra. Igen, a dossziékban legyen ott mind a négy téma, de valójában csupán egy: a kőolaj. Makacsság és rögeszme csak? Sokkal több annál. A megosztási szándék, az „oszd meg és uralkodj” új változata. Kissinger elemzése nem alaptalanul, abból indul ki, hogy a harmadik világ tulajdonképpen kettő. Ahogyan ő, és a gondolatmenetét átvevő publicisták kifejtik, ott van a negyedik világ is. A fejlődők nincstelenjei, akiknek nem adatott meg a szerencse, hogy kőolajuk legyen, és nyersanyagkincsük is olyannyira egyoldalú, annyira kevés manőverezési lehetőséget biztosít nekik, szinte már páriaként érezhetik magukat. Cáfolhatatlan tény, hogy amióta a kőolaj értéke sokszorosára szökött, ezeknek az országoknak az adóssága elérte a 28 milliárd dollárt, a tízszeresét a korábbinak. Következésképpen szembe akarja állítani őket az olajkinccsel rendelkezőkkel, hallgatólagos szövetségest teremteni belőlük. Ez lenne a katasztrófa. De ezeknek az országoknak az államférfiai és politikusai is fölnőttek a korukhoz, a csábításnak nem engednek könnyen. Csakugyan, könnyen nem, de akadnak köztük olyanok, világnézeti bizonytalanságból, gazdasági és egyéb elkötelezettségből, akik mégis haboznak. Hogyne telnék meg, amikor az „Észak-Dél értekezleten” például az egyik kulcsországnak kikiáltott Zaire Angolában az Egyesült Államok afrikai hatalmi politikájának eszköze. Mégis, legalábbis addig, az volt a jellemző, hogy a bizonyos „negyedik világ” nem engedte leválasztani magát a „harmadikosokról”, és ezáltal nehéz leckét adott a kissingeri iskolának. Az amerikai külügyminiszternek ugyanakkor megbízható szövetségese Anglia. Nem annyira a megrögzöttnek vélt szolidaritás miatt, mint inkább munkáspárti kormányának merkantilista megfontolásaiból. Harold Wilson közös piaci ellenzékiségét gyakran hasonlítják össze de Gaulle egykori eredetiségével. A kettő azonban nem azonos. De Gaulle-t eszmék vezették, nagyon sokszor vitatható, de a francia hatalmi érdekből kinőtt gondolatok. Milsonnál ellenben kereskedelmi számítások játszanak szerepet. A jelen esetben az, hogy a kőolaj ne legyen ugyan túlságosan drága, ami további gondokat okozhatna a tőkés államok sanyarú gazdaságának, de túlságosan olcsó sem, mert így álommá tenné a skót vizeken megkezdett költséges kutatásokat. Ebben a se nem drága, se nem olcsó árküszöbben érdekelt az Egyesült Államok is az olajhomok és az olajpala feldolgozásában, az atomenergia, a napenergia és egyéb ma még sci-fi források keresésében. Franciaország és Giscard d’Estaing elnök egyik táborhoz sem csatlakozik. A múltbatekintés, az egybevetés de Gaulle-lal megint hasztalan lenne. Túlságosan szubjektív, és így ugyancsak mellőzhető személyi tulajdonságainak mélyreható elemzése, amint azt sokban szívesen teszik. Giscard d’Estaing nem azért megértőbb és a kiengesztelést jobban kereső az arabokkal, meg a többi olajtermelővel, mert ilyen a természete, mert mindenkivel a megértést és a kompromisszumot keresi, hanem mert egyszerűen nem tehet másképpen. Franciaország helyzete nem enged meg egyéb választást. Energiaforrása alig van, ahhoz, hogy egyensúlyban tarthassa háztartását, sokat kell exportálnia. A kereskedelem igénye és a sarkos megfogalmazás, az áruk kivitele és az asztalra csapás ellentétben van egymással. Tehát nem házigazdaként kell engesztelnie, nem azért moto- ij fog mindenkire, mert az értekezletnek Párizs ad otthont, hanem mert Franciaországot nehéz korszakon kell átvezetnie. Éppen ezért követeli ő a legkonokabban, hogy a valóságból ne látszatintézkedésekkel keressék a kiutat. Ne elégedjenek meg silány’, csupán a napi igényekhez igazodó döntésekkel, csakugyan alakítsák ki azt az összefüggő, hoszszú távra is irányt mutató rendszert, amely esetleg néhány évtizeden át megint nyugodtabb korszakot hozhatna. Nagy ambíció, talán túlságosan is„aki,hg ,s’kor követi, igazolja a fáradságot, ha kudarc, következményei messzire vezethetnek. A francia elnök vetette föl azt is, nagyon halkan és nagyon bizonytalanul, hogy be kellene kapcsolni a szocialista világot is a diplomácia nagylélegzetű gazdasági tárgyalásaiba. Csak fölvetette, nem tett azonban határozott javaslatot, így csupán a fölismerés parányáról beszélhetünk ebben, hogy korunkban úgyszólván semmire sincs megoldás a szocialista világ jelenléte nélkül. Nem mintha már ne lenne ott. Hiszen voltának-e fejlődő országok, eltűnt volna-e a gyarmati kor, ha nem érvényesül a szocialista világ hatása, nemzetközi befolyása? Bizonyosan a gazdaság és a diplomácia kölcsönhatása, és az ebből született gazdasági diplomácia sem alakult volna ki. Az eddigi párizsi szakaszoknak ez is az egyik nagy tanulsága. Várkonyi Tibor A szovjet—amerikai tudományos és kulturális együttműködés fejlődése John Richardson, az amerikai külügyminisztérium kulturális és oktatási ügyeinek államtitkára Vjacseszlav Csernisevvel, a TASZSZ tudósítójával folytatott beszélgetésben kijelentette: az Egyesült Államok kormánya nagy jelentőséget tulajdonít az amerikai— szovjet tudományos és kulturális együttműködésnek. A széles körű kulturális csere feltárja a népeink közötti kölcsönös megértés fejlesztésének lehetőségét, annak lehetőségét, hogy helyes elképzeléseink legyenek egymás életéről, kulturális, társadalmi és politikai struktúránkról, elősegíti az együttműködés kiszélesítését más területeken is. Richardson rámutatott, hogy kölcsönös az összefüggés a két országkulturális és tudományos együttműködése és politikai kapcsolatai megtanulása között. Az amerikai fél — folytatta az államtitkár — elégedett a két ország közötti tudományos és kulturális csere kiszélesítésével, azzal, ahogyan megvalósul e területeken az 1972-ben aláírt együttműködési egyezmény. Jól haladnak jelenleg az együttműködés további bővítését célzó tárgyalások. Különös megelégedésre szolgál az, hogy ebbe az együttműködésbe bekapcsolódik mind több szervezet, főhatóság, tudományos kutatóintézet, egyetem és tudományos társaság. Richardson egyebek között kiemelte az Amerikai Tudományos Társaságok Tanácsa és a Szovjet Tudományos Akadémia között létrejött hasznos kapcsolatot. Sikeresen fejlődik az együttműködés a kultúra és a művészet területein. Csupán az utóbbi időben — jegyezte meg az államtitkár — olyan kiváló szovjet művészi kollektívák vendégszerepeltek az Egyesült Államokban, mint a moszkvai Nagy Színház opera- és balettegyüttese. kiállításokat rendeztek azt Ermitázs és az Orosz Állami Múzeum kincseiből. A Szovjetunióban kiváló amerikai művészek és művészegyüttesek vendégszerepeitek, amerikai múzeumok kiállításait mutatták be. Lázár György részvéttávirata Indira Gandhinak Lázár György, a Minisztertanács elnöke táviratban fejezte ki részvétét Indira Gandhinak, az Indiai Köztársaság miniszterelnökének az indiai Bihar államban bekövetkezett december 27-i súlyos bányaszerencsétlenség miatt. Eredményes magyar-szlovák munkaerő-kapcsolatok Igen eredményes év fejeződött be szerdán Győr-Sopron megye és Szlovákia határmenti területei közötti munkaerő-kooperációban. A két ország kormányai közötti megállapodás értelmében a két terület illetékes tanácsi szervei a helyi sajátosságoknak megfelelően 1971-től rendszeresen alkalmaznak megfelelően 1971-től rendszeresen alkalmaznak Pozsonyban magyar, Győrött pedig szlovák munkaerőt. Két pozsonyi gyárba naponta járnak át hét magyar határmenti faluból dolgozni. Szlovákiából ugyancsak a határmenti községekből több mint kétszázan dolgoznak három könnyűipari győri vállalatnál. E munkaerő-kapcsolat mindkét félnek előnyös, mert azokból a körzetekből toborozzák a munkásokat, ahol munkaerő-felesleg van. Megalakult a Paksi Atomerőmű Vállalat A nehézipari miniszter döntése alapján 1976. január 1-től működik a Paksi Atomerőmű Vállalat a Magyar Villamos Művek Tröszt keretében. Székhelye a 600 éves Duna-parti település, amelynek határában 1973 őszétől épül folyamatosan a magyar ésa szovjet kormány államközi egyezménye alapján létesülő első magyar atomerőmű. Mint ismeretes, az 1760 mw teljesítménnyel jóváhagyott beruházási programból 1980-ban készül el az atomerőmű első, 440 mw-os reaktor blokkja. Az új vállalat alapításáig több mint másfél milliárd forint értékű munka valósult meg az atomerőmű programból. A jövő évi feladatok még nagyobb tempót diktáltak, mert egy esztendő alatt kell elvégezni csaknem a másfél milliárd forintot igénylő munkát. Elkészült az új péti műtrágyagyár Elkészült az új péti műtrágyagyár — jelentette be szerdán a Pétfürdőn megtartott munkásgyűlésen Kisgergely Lajos igazgató. A félmilliárd forintos költséggel felépült gyáróriásnak nagy jelentősége van, hiszen megkétszerezi az öszszes hazai műtrágyagyártás mennyiségét, két és félszeresére emeli a magyarországi nitrogén hatóanyaggyártást. A technológia a mai legmagasabb színvonalat képviseli, 29 világcég ajánlatai közül választották ki a legmegfelelőbbeket. Elhunyt Szekér Nándor Az MSZMP budapesti bizottsága és a Magyar Partizán Szövetség fájdalommal közli: Szekér Nándor, a Szocialista Hazáért Érdemrend tulajdonosa, a magyar és nemzetközi munkásmozgalom veteránja 76 éves korában elhunyt. 1918-tól a párt tagjaként fáradhatatlanul tevékenykedett, s ezért több magas kitüntetésben részesült. Búcsúztatása 1976. január 5-én 13.30 órakor lesz a Mező Imre úti temető ravatalozójában. Elhunyt elvtársunk barátai és harcostársai 13 órától róhatják le kegyeletüket a ravatalnál.