Magyar Nemzet, 1976. január (32. évfolyam, 1-26. szám)

1976-01-08 / 6. szám

Csütörtök, 1976. január 8. Magyar Nemzet A Magyar Nemzet vitafórumaS PORT ..na A mai Benyovszkyak a tévésorozatról HA EGY TÉVÉFILMRŐL nagyon sokat beszélnek és ír­nak, annak két oka lehet. Vagy feltűnően jó, vagy rossz. No, de mit szól a filmhez a legilletékesebb, a család? Be­­nyovszky Móric ugyanis Buda­pesten él. Nem a madagasz­­kári király, hanem a Kohá­szati Gyárépítő Vállalat fő­mérnöke. Az ükunoka. Egy hatalmas budai bérház ötödik emeleti ajtaján nincs névtábla, de aki csengetésre ajtót nyit, az kétségtelenül Benyovszky. Csaknem 190 centiméter magas, vállas férfi. (A Benyovszkyak mind magas növésűek.) Bent a szalonban hamaro­san előkerül egy jókora csa­ládfarajz, alig fér az asztalra. Megállapítható róla, hogy a budai Benyovszky egyenesági leszármazottja a madagaszká­­rinak. A család a XII. száza­dig tudja visszavezetni erede­tét, grófi rangjukat azonban csak Mária Teréziától kap­ták 1778-ban, de akkor már a francia báróság is címeik kö­zé tartozott. A Benyovszky csa­ládban­­ sok gyermek született (Móricnak hat testvére volt), s ha egyik ágon csak leány­­gyermekek, akkor azok egyike egy Benyovszky-unokatestvér­­hez ment feleségül, így a név folytonossága biztosíttatott. A családi hagyomány megköve­telte, hogy minden elsőszülött fiú a Móric nevet kapja. Ez a tradíció ma is él: a főmérnö­­kök fia is Móric, két méteren felüli fiatalember, jelenleg betanított öntőmunkás. A csa­ládfa szerteágazó vonalait sű­rű kartotékrendszer tartja nyilván, amely az Országos levéltárban található. Mint­egy száz könyv és számtalan újságcikk foglalkozott világ­szerte a családdal, s ha nem is volt minden Benyovszky élete olyan változatos, mint a „királyé”, írnivaló mindig akadt róluk bőven. AZ ELSŐ MÓRIC tudvale­vőleg önéletrajzban örökítette meg kalandjait. A francia nyelven írott eredeti kézirat a British Museum birtokában van. Ennek angol fordítását ültette át magyarra Jókai Mór 1888-ban, akinek édes­apja, Jókai József már a Be­­nyovszky-romantika hatására adta harmadik gyermekének a Móric nevet. Benyovszky Móric hajdani szülőháza a felvidéki Verbón ma is áll, teljesen ép, múzeum céljait szolgálja. Ugyanakkor áll a család szepesszombati háza is. A mai Benyovszkyak egyik komoly kifogása a film­mel szemben az, hogy készí­tői nem használták fel az ere­deti háttereket, hanem kulisz­­szákat építettek. A költséges film színterei általában mes­terkéltek, beleértve a mada­­gaszkári miliőt is. — Nekem — mondja Be­­loyovszkyné — a címszereplő tetszett, mert hasonlít a fér­jemre, még a járása is em­lékeztet reá. Tetszik a kísérő­zene is; a forgatókönyv és a rendezés kevésbé. Túl sok a lovaglás a filmben. A lovak szépek, de ... minek belőlük ennyi? A film tele van törté­nelmi hamisításokkal, főleg a mellékcselekményekben. Be­nyovszky szerelmi epizódjai­ról nincs semmi megbízható adat, ezeket beleköltötték. Benyovszky élete a valóság­ban izgalmasabb volt, mint ahogy a film tükrözi. Költött személyek veszik körül, hol­ott sok valóban jelentős férfi fordult meg körülötte, akikről szó sem esik. A film hamis képet fest arról a Benyovszky­­ról, aki korának nemcsak leg­merészebb kalandora volt, de kitűnő katona és államférfi is, aki Madagaszkáron bölcsessé­gével megvetette a civilizáció alapjait. Ami egyébként ma­gát a „királyságot” illeti, ez a cím nem érthető a mai ér­telemben. A nagy afrikai szi­getet törzsfőnökök uralma há­lózta be; ezek egyikének, mindenesetre a leghatalma­sabbnak helyébe lépett Be­nyovszky Móric, de legfeljebb néhány magyar megyényi te­rületen. Kétségtelen azonban, hogy ükapánk, aki az „am­­panszakabe”, az ottani király helyébe lépett, esküt tett, ha­bár csak akkora hatalommal rendelkezett, mint a későbbi években egy magyar főispán a megyéjében. Benyovszky emléke a mai Malgas Köztársaságban — ez Madagaszkár új elnevezése — alig él. Tananarivében van ugyan egy Rue Benyovszky, de akik benne laknak, se tud­ják, ki volt a furcsa nevű idegen. Sírját viszont egy oda­valósi orvos hosszas kutatás után a keleti parton megta­lálta. — Mit szóltak kollégái a filmhőssé avanzsált ükapá­hoz? — kérdem a főmérnö­köt. — Eleinte sokat tréfálkoz­tak, aztán lassan abbahagy­ták. Ki győzi tizenhárom foly­tatáson át humorral? Viszont az utolsó folytatás után, amely tudvalevőleg a hős halálával végződik, fél éjszakán át szólt a telefonom. Ismeretlenek részvétüket fejezték ki a csa­ládot ért gyász miatt. (Pesti humor!) Egyébként Benyovsz­ky halála is a valóságnak meg nem felelően szerepelt a tévé­filmben. ÉRDEKES, hogy a malgas­ magyar kapcsolatok, ha vé­kony szálon is, de ma is él­nek. Több malgas diák tanul budapesti egyetemeken. Ezek egyikének szép, bár kissé ne­hezen kiejthető neve van: Ra­­veloarivony Lyége Jeannine. Egy budapesti mérnök meny­asszonya. Ez idő szerint éppen hazalátogatott családi körébe, de rövidesen visszatér, nagy műveltségű, nyolc nyelven beszélő csinos fiatal hölgy és Magyarországot választotta hazájául. Jeannine a család felkérésére megnézte a filmet egy házi vetítésen és a maga szempontjából különösen az utolsó résszel elégedetlen, ugyanis sem a tájakat, sem a madagaszkári embereket nem tartja jellegzetesen madagasz­­káriaknak..." Nos, ha a film is operette­­sítette Benyovszky Móric tör­ténetét, a kései utókor szíve­sen gondol az afrikai magyar királyra. Ebben az évben, az éremgyűjtők örömére arany és ezüst Benyovszky-érmék kerülnek forgalomba. Emlékét tovább adják egymásnak mindazon országokban, ahol daliás alakja megfordult. Ha a róla készült film nem is üti meg a kívánt mértéket, arra alkalmas volt, hogy feleleve­nítse egy érdekes és érdemes magyar férfi emlékét. Szánthó Dénes Osztályzatoktól függetlenül ISKOLARENDSZERÜNK — és egész nevelésünk — ered­­ménycentrikus. Bármennyit írunk, beszélünk és (szeren­csére) már nem egy iskolában teszünk is, hogy ne így le­gyen, még mindig a lemérhető, látható eredmény — az osz­tályzat — jelzi, hogy egy-egy gyerek mennyit ér. Legutóbb éppen Illyés Gyulától hallot­tuk a televízióban, hogy a gimnáziumban rosszul tanult, egyszer meg is bukott; nagy matematikusokról tudjuk, hogy az iskolában zsenijükről nem vettek tudomást — a szülők mégis fetisizálják a bizonyít­ványt. Mondhatnám:a ahogy hajlamosak vagyunk a meg­szerzett anyagi javakkal az ember értékét mérni, úgy mér­jük a gyerek értékét az isko­lában kapott jegyekkel. Persze, általában valóban az a helyzet, hogy a könnyen ta­nuló, alkalmazkodóképes, szor­galmas gyerekek hozzák haza a jó jegyeket; a későbben élők, a lusták, az iskolai követelmé­nyeknek (a legkülönbözőbb okokból) ellenszegülők a gyen­gébbeket. De olyan sok a ki­vétel, olyan sok oka lehet an­nak, hogy egy gyerek egy-egy tanévben, vagy akár egész is­kolai pályafutása alatt rosszul tanul, hogy az osztályzatokból arra következtetni: ez a gye­rek sikerült, talpraesett, jól megállja a helyét az életben, a másik mafla, semmire sem viszi, éhenkórász marad — teljesen alaptalan. Az élet en­nek az ellenkezőjét számtalan esetben bebizonyította. NEM KÖNNYŰ a ^5 rea­­gálása a bizonyítványra. A he­lyes szülői magatartásból an­nak kell kiderülnie, hogy a gyerek magának tanul, neki lesz jó vagy rossz, mennyit sajátított el az iskolai anyag­ból. Saját hasznáról és kárá­ról van szó, és nem arról, hogy egy jó bizonyítvány a szülőket boldogítja, egy rossz kétségbe ejti. A családban — legalábbis ez lenne a példamu­tató — mindenki szívesen vég­zi el kötelességét, ha az néha fárasztó is, és sem­kinak a mun­kája nem kerül családi ítélő­szék elé, mint a gyerek bizo­nyítványa. Pedig alapvetően hibás ez a gyakorlat. A jó ta­nulótól a vállveregető dicsé­ret elvesz valamit a törékeny önérzetből; a rossz tanulónak azt szuggerálja, a tanulás, a bizonyítvány nem az ő ügye, hanem­ a felnőtteké. Nem azon van a hangsúly, hogy jól ta­nuljon, hanem azon, hogy többnek lássák tudása, mint amennyi valójában. ÉRTŐ, a szellemi értékeket megfelelően fogadó családi légkörben a gyerek is önálló és felelős lény. Ha sikere van, vele kell örülni. Ha kudarc éri, ugyanúgy együttérzésre szorul, mint — hasonló eset­ben — a család felnőtt tagjai. Kegyetlenség a gyerek iskolai balsikerét még otthoni szidás­sal, sőt veréssel tetézni. Azt kell elérni, hogy a gyerek mindenkor — már a kezdet kezdetén — felelősséggel áll­jon hozzá tanulmányaihoz, is­kolai munkájához. Ez azonban sem a bizonyítványosztás előtt, sem utána nem dől el. Sokkal korábban, még az iskolás idők előtt. A család légköre sugall­ja, és az, mi az otthon véle­ménye a munkáról egyrészt, a tanulásról, az ismeretek megszerzésének öröméről más­részt. Osztályzatoktól függetle­nül. K. R. Gödöllő a turistaforgalomban A MAGYAR NEMZET leg­­utóbb ismertette az Ócsától Vácrátótig vezető Pest megyei turista főútvonal egyes szaka­szait. Ennek a főútvonalnak csaknem a közepén helyezke­dik el Gödöllő, ezért azt hinné az ember, hogy erőteljes szere­pe van a turistaforgalomban. Holott a valóság egészen más, már ami a szervezett belső ide­genforgalmat illeti. Gödöllő jelenleg csak átfutó állomás az észak felé vezető tá­jakra. A kastély bejárója előtt az autóbuszokból mondjuk el az épület múltját, majd vala­mit még Gödöllőről, de anél­kül, hogy kiszállnánk a busz­ból. Hát bizony ez édeskevés. Külön irodalmi túraprogram keretében lehetőség nyílna megmutatni Gödöllő jelenét és múltját, s ennek az irodalmi túrának egynapos programjá­ba be lehetne kapcsolni Szá­dot, Isaszeget és Pécelt is. Ma­ga Gödöllő nyújtaná történel­mi múltját a barokk kor em­lékeit, Petőfi itteni szállását, a Hamvas kúriát, a Szenthá­romság-szobrot, a Kastély­parkot, az Erzsébet-parkot, a besnyői templomot és kolos­tort, valamint a babata tava­kat. Szadán Székely Bertalan emlékeit, Isaszegen a szabad­ságharc emlékeit egy kitűnően összeállított helytörténeti mú­zeumot felkeresve ismerked­hetnének a látogatók a gödöl­lői dombvidék történeti emlé­keivel. A befejező rész Pécelen a szép Ráday kastély lenne. Mindez azonban csak úgy valósulhat meg, ha lehetőséget biztosítanak arra, hogy az ér­deklődők előre meghirdetett programok keretében megte­kinthessék a szóban forgó épü­leteket. Ha majd a gödöllői kastély is visszanyeri barokk kori szépségét és megújulnak a barokk kor egyéb épületei, ugyanakkor újabb modern épületekkel nem zavarják meg egy kor meghitten megmaradt hangulatát, akkor Gödöllő is kedvelt helye lesz a hazai ven­dégforgalomnak. Soós Endre idegenvezető Huszonkét játékos a női kosárlabda-válogatott keretben Új szakvezető a MAFC-ban Május végén Franciaország­ban rendezik meg az 1976. évi női kosárlabda Európa-baj­­nokságot. A rövid decemberi pihenő után a játékosok — egyelőre az egyesületükben — elkezdték a felkészülést az új bajnoki idényre, s Killik Lász­ló a válogatott szakvezetője is elkészítette „menetrendjét”. — Jelenleg huszonkét játé­kost vettem számításba az Európa-bajnoki felkészüléshez — mondotta. — Hat ifjúsági válogatott került át a nagyok­hoz, s három serdülő korú fia­talt is szeretnék bevonni a kö­zös munkába. Az alapozást január 12-én Dunavarsányban kezdjük meg, erről azonban még néhányan egészségi okok­ból vagy tanulmányi elfoglalt­ságuk miatt felmentést kap­nak. A keret gerincét a régiek alkotják: Czirákyné, Szabics, Kiss Lenke, Molnár, Szuchy, László, Beloberk, Makainé, Winter. Számítok Tormára, Nagy Máriára, Gajdosra és Kárászra is. A fiatalok: Gaj­­dán, Dalnoki és Váczi a KSI- ből, Lerner a Csepelből, Med­­gyesi a DVTK-ból és Hilbert a BEAC-ból. A három serdü­lő, akiknek lassan hozzá kell szoknia a nagyobb megterhe­léshez: Lisziewicz a BSE-ből, Botka a Spartacusból és Bacsa a Csepelből. A közvetlen felkészülést a bajnokság tavaszi idényének befejezése után, április 7-én kezdi meg a keret. Az össze­­szoktatást két torna segíti majd: az egyikre Krakkóban kerül sor, a másikat Magyar­­ország rendezi. A keretben dol­gozó fiatalok a serdülő EB-csa­­pat és az IBV-válogatott ge­rincét adják majd. Az előbbire Lengyelországban, az utóbbira Kubában kerül sor. — Az elmúlt évben a szövet­ség követelményrendszere fej­lődést hozott a klubok szakmai munkájában, de még közel sem lehetünk elégedettek — mondotta a szakvezető. — A szövetség, különösen az A-ka­­tegóriás szakosztályoknál foko­zottan ellenőrzi majd az előírt fizikai, technikai és taktikai elemek gyakorlását. Ez a mun­ka lehet ugyanis alapja a válo­gatott eredményesebb szerep­lésének. A férfi keret is január 12-én kezdi az alapozást Dunavar­­sányban. A válogatott zömét továbbra is a MAFC, a Hon­véd, a Csepel és a Ganz-MÁ­­VAG adja. A férfiak az idén csak nemzetközi tornákon sze­repelnek, s 1977 májusában kerül majd sor az Európa-baj­­nokság selejtezőire. Ismeretes, hogy a bajnokság végén Balogh Gábor, a MAFC edzője munkahelyi elfoglaltsá­ga miatt megvált a szakosz­tálytól. A csapat edzéseinek irányítását Zsadányi István vette át, aki korábban a KSI- nél és a Videotonnál végzett eredményes munkát. Az edzé­seket továbbra is segíti Gabá­­nyi László edző. • ­ Új programmal indulnak a magyarok a műkorcsolyázó világversenyeken A magyar műkorcsolyázó sportot — mint ismeretes — három versenyző, Vajda László, valamint a Regőczy Krisztina, Sallay András jégtáncpár kép­viseli a műkorcsolyázó EB-n, olimpián és világbajnokságon. A nagy sorozatra készülő versenyző kedd este a Millená­ris sátortetős műjégpályáján, a magyar bajnokságon, adtak számot tudásukról, felkészült­ségükről. Vajda és Regőczyék is új szabadon választott kűrrel jelentkeztek. Varga Rimszkij- Korszakov „Seherezádé”-jának dallamára korcsolyázik, a ta­valyinál nehezebb gyakorlat­tal. A programjában tizenöt ugrás, köztük négy tripla Lutz, fiú és hármas szerepel. — Genfben nagyon szeret­nék dobogóra lépni — mon­dotta a 22 éves, hétszeres ma­gyar bajnok. — Tudom, hogy ez nem lesz könnyű, hiszen olyan ellenfelekkel kell meg­­küzdenem, mint az angol Curry, a három szovjet fiú, Ov­­csinyikov, Volkov, Kovaljev, s az NDK-beli Hoffmann. Az olimpián hozzájuk csatlakozik még a két kanadai, Cranston és Shaver, valamint az ameri­kai Kubicka­l, hogy csak a legnagyobbakat említsem. Ki­fogástalanul kell tehát bemu­tatnom a kűrt ahhoz, hogy a várakozásnak megfelelően sze­repeljek. Vajda hatodszor indul EB-n, ötödször VB-n, s első ízben olimpián. A Regőczy, Sallay pár külö­nösen nagy örömmel készül, hiszen a jégtáncosok számára történelmi jelentőségű lesz Innsbruck: a jégtánc első íz­ben szerepel ugyanis a téli olimpiák műsorán. — Nyugodtan és kiegyensú­lyozottan készültünk, s leg­alább ötven százalékkal többet és jobban dolgoztunk az el­múlt évek átlagánál — mondta Regőczy Krisztina. — A svájci városban nem is a helyezés, hanem az lesz fontos számunk­ra, hogy vadonatúj kűrüü­ket a bírók alaposan megismerhes­sék. A négy percet Kálmán Imre Csárdáskirálynőjére jár­juk. Ez az összeállítás az idén is elég lehet az élcsoporthoz, azaz a legjobb hat közé kerü­léshez. Dr. Törjék Elemér, a Nem­zetközi Korcsolyázó Szövetség elnökségi tagja reméli, hogy Vajda és a Regőczy, Sallay ket­tős is túlszárnyalja valamivel tavalyi teljesítményét.­­ A magyar bajnokság szín­vonalára kétségtelenül rá­nyomta bélyegét az a körül­mény, hogy az EB és az olim­piai játékok miatt a szokottnál korábban került megrendezés­re. A nőknél a felkészülés nem volt teljes, mivel közülük senki nem szerepel a nagy versenye­ken. Örvendetes csak a két ti­zenöt éven aluli fiatal, Berendi Ildikó és Soltész Mónika iga­zán szép kűrje volt. A férfi­mezőnyben nagyon hiányzott a megbetegedett Simon István, Vajda viszont rossz napot fo­gott ki, szinte semmi nem si­került neki. Remélem azonban, hogy ez a mélypont csak átme­neti volt. A bajnokság kétség­telenül legszínpompásabb ese­ménye a jégtáncosok versenye volt Regőczyék műsorán meg­látszott az elmúlt hetek szor­galma, szinte hibátlanul adták elő programjukat. Bízhatunk abban, hogy ezt a kűrt már az EB-n is jegyezni fogják. Kelle­mes meglepetés volt a még if­júsági Kárpát, Palásti pár baj­noki bronzérme. S­portlétesítmény-építkezések a Szovjetunióban Igor Gunszt, a különleges sportépítkezések fő tervezője a TASZSZ-nak adott nyilatkoza­tában elmondta, hogy a Szov­jetunióban jelenleg 3140 sta­dion, 1233 uszoda, 58 970 sport­­csarnok áll a versenyzők, illet­ve a testedzéssel foglalkozók rendelkezésére. Az új sportlétesítmények ter­vezésén, illetve építésén a Szo­juz—Szportprojekt vállalat 300 mérnöke dolgozik. A Szovjet­unióban minden gyár, kolhoz és üzem rendelkezik saját sportlétesítménnyel, számos városban, az újonnan épülő üzemekben sportkombinátot is építenek, így a dolgozók anél­kül, hogy kimennének a gyár területéről, tornateremben, uszodában, vagy röplabdapá­lyán edzhetnek. A tervezők egyik legfonto­sabb feladata sportlétesítmény­­típustervek elkészítése a kol­hozok, iskolák és óvodák részé­re. Bár ezek kevésbé szépek, illetve nem olyan imponálóak mint az egyénileg tervezettek, felépítésükre viszont jóval ke­vesebb időre van szükség: a tí­pustervek alapján az íróasztal­tól az átadásig alig 5 hónap te­lik el, és a felszerelése is sok­kal olcsóbb. Tekintettel arra, hogy a Szovjetunió a nagy épít­kezések országa, a lakótérüle*­­t­ektől távollévő építkezések számára is különleges típuster­­veket készítenek, mégpedig 24x12 méteres univerzális sportcsarnokét, amely szükség esetén klubbá is átalakítható. Annak ellenére, hogy a legna­gyobb hangsúly most az 1980. évi moszkvai nyári olimpiai já­tékok építkezésén van, egy pil­lanatra sem feledkeznek meg az említett sportlétesítmények létrehozásáról. SPORTNAPLÓ A jégkorongbajnokságért: O. Dó­zsa-Volán 4:3 (0:1, 0:2, 4:0), Kis­stadion. Az első két harmadban az erősen tartalékos Volán irányí­totta a játékot, utána a Dózsa sze­rencsés gólokat ütve kiegyenlített, s a befejezés előtti másodpercek­ben a győztes gólt is megszerezte. Köningsseeben, a nemzetek bob­versenyét az NSZK nyerte ISI ponttal Svájc és Ausztria előtt. A kettős bobok részére mindössze egy futamot rendeztek, a másodikat el­mosta az eső. Szovjetunió—Egyesült Államok atlétikai viadalra kerül sor, o­­olimpia után augusztus elején Ma­­ryland államban. Az 1958. óta ha­gyományos viadalokon az eddigi 13 összecsapásból tíz szovjet és há­rom amerikai győzelem született. A román nemzetközi asztalite­nisz-bajnokságon január 23—25. között Molnár, Frank L... Bogyó és Oláh képviseli a magyar színeket. A versenyre ázsiai országok is ne­veztek. Az olimpiát nem lehet elhalasztani! A NOB alelnökének nyilatkozata Lassan már az volna megle­petés, ha Montrealból egy nap a következő hír érkezne: a munkálatok rendben haladnak, nincs baj a határidőkkel, min­den és mindenki a helyén, jö­het az olimpia! Egyelőre azon­ban egész másfajta híradások jönnek a tengeren túlról... Victor Goldbloom, a québeci tartományi kormány közigaz­gatási minisztere, az olimpiai építkezéseket összefogó, s azo­kat felügyelő bizottság egyik vezetője a legutóbbi sajtóérte­kezleten elmondta, hogy a XXI. nyári olimpiai játékokat a terveknek megfelelően július 17-én nyitják meg. A megjelent újságírók azonban a bejelen­tést kissé kétkedve fogadták, mert közülük az egyik meg­kérdezte: „az tehát már elkép­zelhetetlen, hogy az olimpiát elhalasztják, vagy másutt ren­dezik meg?” Goldbloom kicsit zavarba jött, s ezt válaszolta: „Semmiféle garanciát nem ad­hatunk arra, hogy a játékokat pontosan, a korábbi elképzelé­seknek megfelelően rendezzük meg, hiszen még annyi dolog történhet. Végszükségben a Nemzetközi Olimpiai Bizott­ságtól halasztást kérnénk.” Ebbe az utóbbi mondatba — mint később kiderült — a ka­nadai újságírók belekapasz­kodtak, s fejtegetésekbe kezd­tek. Ennek viszont az lett a kö­vetkezménye, hogy a hírügy­nökségek gyorsan felfigyeltek a szenzációra, s világgá kür­tölték a hírt, mégsem biztos, hogy július 17-én lesz a meg­nyitó. Így aztán Goldbloomnak — a hipotéziseket cáfolva — újabb nyilatkozatot kellett ad­nia, amelyben immár ki tudja hányadszor erősítette meg, hogy minden rendben lesz. Még mielőtt a québeci mi­niszter tisztázta volna az ügyet, több hírügynökség felkereste Münchenben Willi Daumét, a Nemzetközi Olimpiai Bizottság nyugatnémet alelnökét, aki a következő nyilatkozatot adta: — Szó sem lehet az olimpia elnapolásáról! Először, mert az év minden nagyszabású nem­zetközi versenye — az olimpiai sportágakban — Montrealhoz igazodik, aztán a formaidőzítés miatt sem, nem beszélve az utazási irodák fáradozásairól, a szállodafoglalásokról, s az előre biztosított menetjegyekről. Re­mélem, hogy a NOB egy eset­leges kanadai kérelmet gondol­kozás nélkül visszautasít! Kizárások, lemondások Zürichi jelentés szerint Kon­gó és Zambia nem vehet részt az 1978. évi labdarúgó-világ­bajnokság selejtező mérkőzé­sein, mert nem fizették be az 1000 svájci frankos nevezési dí­jat. Ellenfelük, Kamerun és Malawi így mérkőzés nélkül ju­tott túl az első fordulón. Csökkent az idei montreali olimpiára selejtezőt játszó csa­patok száma is: Ecuador, Pa­raguay és Venezuela után Ar­gentína is visszalépett. Így Dél-Amerikában csak hat csa­pat , Brazília, Uruguay, Bo­lívia, Chile, Peru és Kolumbia játszik selejtezőt

Next