Magyar Nemzet, 1976. január (32. évfolyam, 1-26. szám)
1976-01-10 / 8. szám
4 Egy hét BUDAPEST HANGVERSENYTERMEIBEN A ZONGORAMUZSIKA a bőség zavarát keltve áradt az elmúlt héten. Ez a bőség hely és idő beosztása tekintetében egyaránt kényszerű megoldásokra készteti a krónikást, elsősorban arra, hogy a két legjelentősebb eseménynek, Ránki Dezső zenekari és szólóestjének méltatását a jövő hétre halassza. GLÓRIA LANNI vendégszereplése adott különös jelentőséget a Szombathelyi Szimfonikus Zenekar hangversenyének múlt szombaton. Az olasz zongoraművésznőt mély kapcsolat fűzi Budapesthez: annak idején a Zeneművészeti Főiskolán Antal István növendéke volt. Nemcsak zongorázni tanult meg kitűnően, hanem zenekultúránkat is egy életre szólóan sajátította el — 1973 novemberében Rómában három egymást követő estén végigjátszotta Bartók Mikrokozmoszának teljes sorozatát — talán a világon elsőként. Ezt a tudatos, elhivatottságot, elkötelezettséget jelentő művészi programot többek között Liszt műveinek korszerű interpretálásával is kifejezésre juttatja. Ezzel a törekvésével kétségtelenül a nehezebb utat választja, különösen ha olyan közismert művet próbál a reá tapadt érzelmes sallangoktól és tetszetős zongoratechnikai csillámoktól megszabadítani, mint az A-dúr zongoraverseny. Ezeket a szélsőségesen romantikus gesztusokat, szertelen ruházókat és gyöngyöző futamokat a közönség éppúgy megszokta — és félő, elvárja —, mint a kísérő együttes. A szólista bátor, új koncepciójának elfogadtatásához legalábbis a zenekarral folytatott több hetes együttműködésre lett volna szükség — így Gloria Lanni szándéka csupán jelzésekre korlátozódott, de e jelzések egyértelműen utaltak az elgondolás helyességére és vitathatatlan zeneiségére. Zongorajátékának fölényes biztonsága a kápráztató csillogás aszkétikus elvetése mellett is mint ilp .kétséget kizáróan érvényre jutott, egész lénye csupa muzsika, s. ennek áradását csupán a művészi vasfegyelem szorítja gátak közé. A Szombathelyi Szimfonikus Zenekar reményteljes együttesét Petró János vezényelte. Nagy munka és akaraterő eredménye a produkció, amely a versenyművön kívül Verdi A végzet hatalma című operájának nyitányát és Brahms Második szimfóniáját is magába foglalta. Az összjáték megbízható pontosságát már sikerült a karmesternek elérnie, erre az alapra tovább építheti művészi fejlődésüket: a differenciáltabban kidolgozott szólamok, az árnyaltabb dinamika, a plasztikusabb formálás megvalósítása lesz a további feladat. FELLEGI ADÁM keddi Beethoven-estje szervesen és logikusan illeszkedett a kitűnő zongoraművész nagyszabású munkatervének menetrendjébe. Ez a terv nem kisebb vállalkozást jelent, mint az összes Beethoven-szonáta előadását. Aki nagyratörő feladatot vállal, elsősorban arról tesz tanúságot, hogy alaposan ismeri önmagát, rátermettségét éppúgy, mint kitartását, a feladat megoldásához elegendő emberi és művészi erejét. Fellegi Ádám mind e vonások birtokában van. Sőt, nemcsak saját képességeit mérte fel dicséretes éleslátással, hanem zenei életünk objektív szükségleteivel is tisztában van, amikor Beethoven harminckét szonátájának előadását tervbe veszi. A művészeti politika bölcs és érett ismerőjére vált annak belátása, hogy bizonyos alapvető művek nélkül nem lehet zenei életünk, hogy az új szüntelen kutatása és felkarolása csak addig hiteles és meggyőző, ameddig a klaszszikus repertoár mély és biztos ismerete feltételezhető mind a pódiumon, mind a nézőtéren. S mit nevezhetnénk találóbban standard műveknek, minden kor zeneművészete állandó ellenőrző mércéjének, mint a Beethoven-szonátákat, főképpen a maguk teljességében és nem tetszőlegesen leszűkítve számukat néhány unos-untalan hallható sikerdarabra. Az ilyen nagyszabású vállalkozás természetesen csak hosszú évek munkájával valósítható meg, sikerre pedig további értékelési idő elmúltával számíthat a művész. Fellegi Ádám abban a különös helyzetben találja magát, hogy míg általában a nagy munkák előrehaladtával, fokozatosan emelkedik a kivitel színvonala, ő a tetőponttal — az évek óta is felejthetetlen Hammerklavier-szonátával — kezdte, sőt talán ekkor bátorodott fel a gigászi folytatásra. A legutóbb felmutatott opuszok (57, 81a, 101, 109.) közül az Appassionata volt minden tekintetben sikerült megoldásnak mondható: épp a legnehezebb feladat, a darab kiegyenlítettsége, a végére sem lankadó lendülete, a lassú tétel tömör összeforrottsága volt az, amit mindvégig győzött energiával, ritmikus biztonsággal, fegyelmezett tartással, szenvedéllyel. Áttetszően világos, következésképpen igen jól felépített volt az A-dúr szonáta, ám az E-dúr szonáta meghitt bensősége ezen az estén nem kapott hangot Fellegi Ádám zongoráján. A ráadásként megszólaltatott rondó-tétel (az op. 31. G-dúr szonátából) ígéretes bepillantást nyújtott a zongoraművész műhelyébe, ahol nyilvánvalóan serény munkával készül monumentális terve további megvalósítására. NÁDOR GYÖRGY azok közé a pianistáink közé tartozik, akiknek a nevét a közönség viszonylag kevéssé ismeri, tudása, rátermettsége még nem tört utat a nagy nyilvánossághoz. Holott — ahhoz képest, hogy manapság szinte gyerekkorukban fedezzük fel jobbnál jobb zongoraművészeinket — sem korát, sem teljesítményét illetően nem tekinthető már kezdőnek. Igényesen válogatott, színvonalas műsorának előadása egyértelműen meggyőzte arról a szerdai zongoraest népes publikumát, hogy kitűnően iskolázott, finom ízlésű, érett művész megnyilatkozását hallja. Bach' d'moll francia szvitjével kezdte hangversenyét Nádor György. Ez a ritkán hallható kompozíció — amely azzal a meglepetéssel szolgál, hogy Sarabande tétele szinte pontos megfelelője a Magnificat „Et misericordia” kezdetű kettősének — masszív, fényes és telt tónussal, rendkívül értelmes előadásban hangzott fel. Igen szép, poétikus mozzanatokban bővelkedő, érett produkció volt Beethoven op. 110-es Asz-dúr szonátája. Nyilvánvaló, hogy Nádor György biztonságát, állóképességét és nyugalmát a mű alapos, mély ismerete, a hangszeres megoldás kipróbált és esetlegességet nem ismerő megbízhatósága sugallja. Erre a rendíthetetlen nyugalomra főként a hangverseny második ♦elében volt szükséges a művésznek, amikor Liszt Obermann völgye című ábrándos meditációjának eltévült hangulatába hívatlan vidámsággal rikoltott bele a szomszédos nagyteremből az Egy amerikai Párizsban című Gershwinkompozíció egy-egy realisztikus részlete. Egyébként, valljuk be, hogy az Obermann völgye nem is túlságosan alkalmas egy hangverseny zárószámául. Ezt maga a művész is így érezhette, amikor a közönség ráadást kérő tapsainak engedve Bartók Allegro barbaro-jával tett pontot műsora végére. Pándi Marianne Latinovits Zoltán és Kecskés András közreműködésével január 21-én, szerdán este hétkor megismétli Balassi-estjét az ELTE Balassi Bálint szavalóköre. A Latinovits Zoltán által rendezett estet — amelynek összeállítója Surányi Ibolya — ezentúl, tekintettel nagy sikerére, havonta egyszer meg fogják ismételni az ELTE Egyetem téri épületének aulájában.* Moholy-Nagy László emlékkiállítása január 11-ig, vasárnap estig tekinthető meg a budavári Nemzeti Galériában. Magar Nemzet____ Száz éve született JACK LONDON Száz évvel ezelőtt, 1876. január 12-én született John Griffith London, aki rendkívül népszerű műveit Jack London néven publikálta. Barátai „Farkas"-nak nevezték, s ő ezt valószínűleg egyáltalán nem vette rossz néven. özvegye, Charmian Kittredge London így kezdi férjéről írt életrajzának bevezetőjét:„Itt írok arról a Jack Londonról, akit ismertem, az ő dolgozószobájában, az ő íróasztalán, amely darabos, erős, egyenes, szép darab, mint amilyen ember ő maga volt.•Hogy valamelyikünk hamarabb haljon meg, mint a másik, az elképzelhetetlen — mondta gyakran — és igazság szerint úgy kellene lennie, hogy egyszerre múljunk el mindketten, mint a végzet orkánjának bátor hajótöröttjei. De ha mégis én mennék el először, szívem, akkor neked kell írnod rólam. Ha ugyan van bátorságod becsületesen őszintének lenni. Félek, hogy nem lesz, ha arra kerül a sor... Eh, mit beszélünk erről, én száz évig fogok élni, mert addig akarok élni. Egy szép napon nekilátok és írok egy könyvet saját magamról. Jack Liverpool lesz a címe. Mindenkinek tátva marad a szája, olyan könyv lesz.*” Biztosan nagyszerű és meghökkentő könyv lett volna belőle, de megszámlálhatatlan kaland, szellemi és földrajzi utazás, sok-sok izgalmas, felemelő és megsemmisítő élmény után alig negyvenévesen halt meg, 1916-ban, mielőtt ideje lett volna megírni az egyedül az ő. Jack London stílusában megírható Jack London-életrajzot. Apja különc úr volt, aki csillagjóslással foglalkozott, anyja pedig jómódú polgári család gondosan nevelt leánya. Mikor anyja magára maradt a törvénytelen gyermekkel, feleségül ment egy John London nevű férfihoz, aki a vasútnál dolgozott, s akit állítólag egy spiritiszta összejövetelen ismert meg. Az ilok zűrzavaros hatását az élet legridegebb tényeivel kellett összeegyeztetnie a későbbi írónak. Gyermekkora és ifjúsága az amerikai ipari munkásság életének színterein játszódott, míg biztos irodalmi karrierje el nem kezdődött, a legváltozatosabb alkalmi munkák során volt ,,szerencséje” anyagot gyűjteni egyszer majd megírandó regényeihez. Volt többek között mosodáslegény, rikkancs, matróz, jutanyári munkás, csavargó, vámőr és fegyenc. Gimnáziumba is járt közben, sőt egyetemet is kezdett, de egy Alaszkába szervezett aranyásóexpedíció kedvéért az egyetemet abbahagyta. Meghatározó hatással volt rá, amit Északon tapasztalt, élményei, találkozásai teszik dokumentumjellegűen hitelessé úgynevezett északi elbeszéléseit. Első írását öt dollár honorárium ellenében közli az elyik folyóirat 1899-ben, majd 1900 januárjában megjelenik az Északi Odisszea, s ő már elfogadott írónak számít. Az „élet iskoláját” olvasmányélményeivel egészítette ki. Habzsolva olvasott szépirodalmat és filozófiát, Marxot is többek között. 1895-ben belépett a Szocialista Munkáspártba. 1901 és 1906 között a Szocialista Párt tagja. 1902-ben az egyik lap tudósítójaként Afrikába indult, hogy az angol- búr háború hatásáról beszámoljon, de csak Londonig jutott el, s utólag az East End-i nyomornegyedben szerzett tapasztalatait fogalmazta meg. 1904- ben Oroszországba ment, hogy az orosz—japán háborúról tudósítson. Igen nagy hatással volt rá —■ később előadáskörúton elemezte — az 1905- ös orosz forradalom. A szocializmussal kapcsolatos elképzelései zavarosak voltak, de a sors kihívását vállalta ezzel is, mint minden más biográfiai és szellemi kalandjában. Később H. Spencer és Nietzsche hatása alá került. 1906- ban formálisan is szakított a Szocialista Párttal. 1907-ben kezdett talán legromantikusabb kalandjába: hajót építtetett magának, és világ körüli útra indult a tengeren. Két év múlva kénytelen volt ugyan hazamenni, betegen, egy teherhajón, de élményeiből, természetesen, ismét irodalom született. Az irodalomtörténészek az amerikai naturalizmushoz sorolják műveit, de romantikus szenvedéllyel írt romantikus hősökről, leginkább egzotikus környezetben. Fő témája a tenger vagy a sarkvidéki fagy képeiben megjelenített természet és a társadalom könyörtelen megpróbáltatásait dacosan vállaló ember. Az ellenséges, összeronpantó környezettel szembenézők — emberek és állatok — hősiessége. Péter Ágnes NAPLÓ ■Január 10 Nemzetközi fotókiállítást és versenyt rendez a moszkvai Pravda az SZKP XXV. kongresszusa évében. Pályázhatnak a világ minden tájáról amatőr és hivatásos fotósok, mai életből vett tárgyú képeikkel. V Duschanek János festőművész képeinek kiállítását január 9-én, péntek délután nyitották meg az újpalotai Lila Iskola aulájában. Nyilvános koncerteken is bemutatkoznak az új kecskeméti Kodály Zoltán Zenepedagógiai Intézet továbbképző tanfolyamán részt vevő külföldi zenepedagógusok. Péntek este az egyesült államokbeli Farkas Alexander zongoraestjére került sor az intézet előadótermében. Műsorában Liszt-, Bartók- és Kodály-művek hangzottak el. Szvjatoszlav Richter február 23-án a bajor állami zenekarral hangversenyt ad a müncheni Nemzeti Színházban Dvorak- és Beethoven-művekből. A hangversenyre elővételben már megvették a jegyeket. Siji Ozawa karmester vezényletével az Orchestre de Paris és az európai turnén levő Boston Symphony Orchestra közös hangversenyt ad Charles Münch emlékére Párizsban. Műsoron Berlioz Requiemje szerepel.♦ A franciaországi Troyesban modern művészeti múzeumot nyitnak meg. Az új múzeum számára Utrillo-, Braque-, Bonnard- és Vlaminck-képeket vásároltak. A Pécsi Nemzeti Színház pénteken bemutatta Albert Camus „Caligula” című színművét.A Dunaújvárosban, az Uitz Béla-teremben pénteken megnyílt Varga Imre szobrászművész kiállítása. Köztéri szobrainak gipszmásolatai, valamint kisplasztikái február 1-ig tekinthetők meg. A Pierre Jean Jouve, korunk egyik legnagyobb francia költője pénteken Párizsban 88 éves korában meghalt. Jouve az országos irodalmi nagydíj és a francia akadémia költészeti nagydíjának kitüntetettje volt. Magyar filmhét Új-Delhiben Csütörtökön Új-Delhiben nagy érdeklődés mellett megnyílt a magyar—indiai kulturális csereprogram keretében megrendezett magyar filmhét. Az eseménysorozatot Vidracsaran Sukla tájékoztatás- és rádióügyi államminiszter és dr. Túri Ferenc magyar nagykövet nyitotta meg. A fesztiválra háromtagú magyar filmdelegáció érkezett Indiába: tagjai Rózsa János és Huszárik Zoltán filmrendező, továbbá Csomós Mari filmszínésznő. Az ünnepélyes megnyitó után elsőként Rózsa János Csodavilág című kisfilmjét és Huszárik Zoltán Szindbádját vetítették. A fesztivált Új-Delhit követően India hat másik városában is megrendezik. r Szombat, 1976. január 10. Meghalt Hámos György Hámos György író, kritikus, a Filmvilág főszerkesztője, 66. életévében, hosszú betegség után elhunyt. A Magyar Újságírók Országos Szövetsége és a Lapkiadó Vállalat saját halottjának tekinti. Temetéséről később intézkednek. * „Viszonyom a szívbillentyűmhöz néhány esztendeje nem zavartalan" — írta Hámos György, kevéssel azután, hogy súlyos betegség támadta meg. Más alkalommal meg ezt: „Irodalmi munkásságomért több kitüntetést (Kossuth-díjat, József Attila-díjat) kaptam, 1963-ban pedig szívrohamot. Azóta megkomolyodtam’’ — fűzte hozzá negyedik szatírakötetének közzétételekor. Megkomolyodott: ez méltatói szerint azt jelentette, hogy gyötrelmes betegség után ajándékozta meg őt a sors a benne rejlő képességek tökéletes kibontásával, kibontakoztatásával. Ekkor, ekkortól kezdve lett Hámos György a szellemes kispublicisztika, a sziporkázó, mélyen gondolkodó kritika mestere, a nagy megrendülés után lett írásainak fő jellemzője az élet sugárzása. Kereken egy esztendeje mondta egy nyilatkozatban: „Megfürösztöm a művet abban a közegben, amit az én írói egyéniségemnek tartok, s azután így teszem ki az olvasó elé. Amit kritikusaim szelíd iróniaként szoktak említeni, abból a felismerésből származik, hogy senki sem ír előre megfontolt szándékkal roszszat.” Hámos György ezzel az előre megfontolt, szelíd iróniával szólt önmagáról is. Egyik könyvéhez csatolt „vallomásában" — ezt a szót alkalmasint a kiadó helyezte az írás fölé. Hámos ilyesmit csak gunyorosan említett — játékos kedvességgel így írta meg életét: „A Mikó utca és a Logodi utca sarkán álló házban születtem. Márai Sándor felett egy emelettel és pont szemben Kosztolányival. Ezért — noha orvosnak készültem — író lettem. 1933-tól 42-ig segédszerkesztőként működtem az Új Időknél. Akkor az M. Kir. Erődítési Parancsnokság jobbnak látta, hogy a Vörös Hadsereg behatolásának megakadályozása végett futóárkokat és tankcsapdákat ássak a Gyergyói-, illetve a Gyimesi-havasokban. Látva e munkám csekély eredményét, 44-ben visszavonultam Budapestre, s a háborút befejezve egy Szemere utcai bérház földszinti lakásában vártam, elkapnak-e vagy sem ... Már 1945 januárjában a Sólyom László irányította budapesti főkapitányságra kerültem vezető beosztásba. Mivel máshoz, mint az íráshoz, nem értettem: a rendőri sajtóiroda vezetője lettem ... Így telt el néhány izgalmas év, amikor is észrevették, hogy közönséges bűncselekmények nálunk már nincsenek, a bűnügyi sajtóirodát megszüntették, s engem — mit lehet egy íróval kezdeni — a Gyermekvédelmi Osztály vezetésével bíztak meg. Közben elég sokat írtam, főként kritikákat és irodalmi riportokat, sőt lapokat is szerkesztettem. Sajnos, alighogy elkezdtem szerkeszteni egy lapot, azt rövidesen megszüntették.’’ „Máshoz, mint az íráshoz nem értettem” — de ahhoz valóban értett Hámos György, s ez azt jelenti, amit írt, mindig időszerű volt, szellemes és népszerű. írt novellákat, eszszéket, fordított és írt színműveket (az egyikért kapott Kossuth-díjat), s irt filmeket (az egyikért rendezője kapott Kossuth-díjat). Legutóbbi két évtizedében élete egyre szorosabban kapcsolódott a filmhez. Főszerkesztője volt 1958 óta a Filmvilágnak („ezzel több szerencsém volt” — írta az életrajzi közlésben, hiszen akkor már tizenöt esztendeje szerkesztette ezt a népszerű, s a film megkedveltetését, helyes értelmezését és megértését szolgáló lapot). Felismerte, hogy napjainkban a filmkultúra része — vagy édestestvére — a televízió, s nemcsak lapjában nyitott be teret a tévé kritikájának, hanem maga is rendszeresen írt a televízió műsorairól, vagy a tévéműsorok elemzése címén az élet megannyi apróbb-nagyobb gondjáról. Gyakran vitázott másokkal, kritikustársaival is, akik szellemes írásait akkor is derűsen olvasták, ha éppen róluk szólt. Hosszú éveken át írta tévéjegyzeteit, kritikáit, publicisztikáit az Élet és Irodalom hasábjain; túlzás nélkül mondható, hogy sokan ezeket a szellemes, gunyoros, néha maróan gúnyos, távolabbi gondolatokhoz is elkalandozó írásait olvasták el a lapban legelőbb. Az első film, amelyet írt, fiatalokról szólt „Két vallomás” címmel, a fiatalokról, mintegy a fiatalokért írta ezt az annak idején nagy sikerű filmet. Mottója lehetett volna, csekély változtatással, más idézett nyilatkozatának egyik mondata, mert a „Két vallomás”-ban Hámos azt vallotta, hogy senki sem születik azzal a szándékkal, hogy rossz legyen. írásaiban azokat az egyéni és társadalmi körülményeket vizsgálta, amelyek az embert vagy a világot rossz irányba vezethetik,.... A,,, , , Más filmjeiben szelíd humorral szólt mindennapos jó és rossz tulajdonságainkról, ő írta az utóbbi évek egyik legsikeresebb, a közönség körében igen kedvelt, s ezért újra meg újra fölújított filmjét „Mici néni két élete” címmel, írói munkásságának java része a betegség utáni — vagy a betegség alatti? — években jelent meg: „Pótkötettel a halhatatlanságba” (1967), „Mögöttem állok” (1968), „Van-e viszonya?" (1969), majd kis szünet után: „Írásból felmentve” (1973), s legutóbb: „Szatírák könyve”. Könnyed, olvasmányos írások jelentek meg ezekben a kötetekben — és súlyosak is, mert a játékosan egyszerű, közvetlen, mintegy csevegő írásokat felelős, igazságkereső tartalmuk, a rejtekező gondolat tette maradandóvá, el nem múló hatásúvá. .. . Négyen kaptak az idén Madách-emlékplakettet A Nógrád megyei tanács 1964 óta évről évre Madáchemlékplakett adományozásával ismeri el a madáchi életmű megőrzésében, népszerűsítésében, illetve a megye közművelődési, szellemi életének fejlesztése érdekében kifejtett kimagasló tevékenységet. Az idén dr. Boros Sándor, az MSZMP Nógrád megyei bizottságának titkára kapott Madách-emlékplakettet, többek között a megye közművelődésének irányításában végzett két évtizedes munkásságáért. Madách-emlékplakettel tüntette ki a megye dr. Vonsik Gyulát, a TIT főtitkárát egyebek között kulturális publikációiért, valamint az 1975. évi első salgótarjáni ifjúságpolitikai nyári egyetem megszervezéséhez nyújtott segítségéért. Dr. Román András és Mendele Ferenc, az Országos Műemléki Felügyelőség két mérnöke Hollókő népi műemléki építészetének megmentéséért, rekonstrukciójáért és az ezzel kapcsolatos jelentős tudományos közleményekért kapott emlékplakettet. SZÍNHÁZAK MAI MŰSORA Magyar Állami Operaház: Faust (N. béri. 5.) (7) — Erkel Színház: Légy jó mindhalálig (O. béri. 1.) (7) — Nemzeti Színház: Döglött aknák (du. fél 3 és 7) — Madách Színház: Csillag a máglyán (N. béri.) (7) — Madách Kamara Színház: A házasságszerző (Fl. béri) (7) — Vígszínház: Nyaralni mindenáron (Komb. bék. 12. sor. 2.) (7) — Pesti Színház: Szerelem és halál Játéka (7) — Fővárosi Operettszínház: Cirkuszhercegnő (du. fél 3), Piros karaván (7) — Thália Színház: Történelem alulnézetben (7) — József Attila Színház: Kaviár (7) — Déryné Színház: Varázskeringő (du. fél 4) — Mikroszkóp Színpad: Magától nem megy . . . (fél 9) — Huszonötödik Színház: Zsugori uram . ... (fél 8) — Zeneakadémia: Hangszerországban (Alt. Isk. bér. C/2.) (du. 4), a Liszt Ferenc Kamarazenekar hangversenye (hangversenymester: Rolla János) (fél 8), kisterem: Rásonyi Leila hegedűestje (fél 8) — Budapesti Gyermekszínház: Hamupipőke (du. 3) — Állami Bábszínház: Hencidai csetepaté (du. fél 3 és fél 5) — Vidám Színpad: Kutyakomédia (fél 8) — Kamara Varieté: őfelsége a nő (du 3. fél 6 és 8) — Fővárosi Nagycirkusz: Gála '76 (du. fél 4 és fél B).