Magyar Nemzet, 1976. január (32. évfolyam, 1-26. szám)

1976-01-11 / 9. szám

Magyar Nemzői Az ország zeneiskolája Gyermekkarok címmel 1929-ben Kodály Zoltán cikket irt a Zenei Szemlébe. A zenei nevelés alaDelveit elemző cikke vé­gén leszögezte: „Az állam hiába tart fenn operát, koncertet, ha nem 'jár bele senki. Olyan közönséget kell nevelni, amelynek éleiszűkséqlet a magasabb rendű zene. A magyar közönséget ki kell emelni zénei igénytelenségéből. Ezt pedig csak az iskola kezdheti el.” Az iskola — különösen amióta negyedszázaddal ezelőtt Kodály szülővárosában. Kecskeméten megalakult az első ének­zenei tagozatú általános iskola, és a példát azóta csaknem másfél száz hasonló intézmény követte — sokat tett azért, hogy a lövendő magyar közönséget kiemelje zenei igénytelenségéből. És három nappal ezelőtt a televízió mellett az ország másik legnagyobb „általános iskolája”, a rádió, nyitott zenetanfolva- mot mindenkinek. Ezen a tanfolyamon, amelv tizennyolc fog­lalkozásból áll. és amelyen a stúdióban ülő néhány hallgatón kívül mindenki díjmentesen részt vehet, nem a hangszeres zene, nem a kottaolvasás és a szolmizálás a tananyag. Nem, ide csak nyitott tül és kíváncsiság kell. ahogyan beköszöntőjé­ben Földes Imre. a tanfolyam tudós tanára elmondta. A „Mindenki zeneiskolájá”-ba tehát — ez a műsor címe — bárki beiratkozhat, adminisztrációs formaságok és beiratkozási díj nélkül. A hozzáértés sem előfeltétele a tagságnak, de még a tiszta éneklés sem. Földes Imre meggyőző válasszal szolgált egy gátlásaival küzdő stúdióbeli hallgatónak, leforgatott mag­nószalagról egy részletet Beethoven IX. szimfóniájának zene­kari próbájáról. Ezen a dirigens meglepő hamisan énekelte el a szimfónia egyik főtémáját —és ez a dirigens Arturo Tosca- nini volt. Ami persze csak tréfa, hiszen nem árt. ha a kar­mester. a hegedűművész, vagy a fagottos énekelni is tud. Ám felelőtlenség — és ez volt a Toseanini-próba lejátszásának ér­telme — bárkit is visszariasztani a zene hallgatásától, megsze­relésétől csupán azért, mert nem tud szépen enekelni. Közművelődési feladatait a muzsika területén nem a Min­denki zeneiskolája -fal. ezzel a tartalmas, ugyanakkor könnved és szórakoztató műsorral kezdte ellátni a Magyar Rádió. Fel- sorolhatatlanok azok a műsorok, amelvek hosszú idő óta a zene népszerűsítését szolgálják Elegendő talán, ha ezúttal egv másik műsorról esik említés. Hétfő este a Csepeli Munkásotthont kapcsolták, a Rigolettó hangversenyszerű előadását. Mintasze­rűen szép volt a munkásosztály egvik kulturális központiéból közvetített előadás Az ilyen és az ehhez hasonló műsor az igazi népművelés. Az ilyenhez — akárcsak á Magyar Rádió most megkezdett zenetanfolyamához — csak nyitott fül és kíváncsi­ság kell. Ha pedig ezzel olyan ügyszeretet párosul, mint amilyen a rá­dióban régóta tapasztalható, akkor Kodály Zoltán nem hiába harcolt évtizedeken at a magyar nép zenei műveltségének emeléséért. (g. i.) Számvetés és tervezés Ezekben a napokban von­ják meg a közös gazdaságok a múlt esztendő mérlegét: készülnek a zárszámadások­ra. A múlt év viszonylag jó volt, így nemcsak a lakosság belső ellátását tudta biztosí­tani a mezőgazdaság, jutott exportra is bőven a magyar élelmiszerekből. A zárszámadások elkészí­tése nemcsak a múlt eszten­dő számvetését jelenti, ha­nem előretekintést is. az idei év alapjainak lerakását: ezt tudtuk a múlt évben produ­kálni, ezt pedig az idén sze­retnénk megvalósítani! A tervek készítésénél fi­gyelembe veszik a mezőgaz­dasági üzemek az új ötéves terv nyújtotta lehetőségeket, de számolnak az életbe lépett új szabályozókkal is. A már tavaly meghirdetett nagyobb fokú takarékosság továbbra is egyik legfontosabb alapja a tervezésnek. Takarékosság az anyaggal, a pénzzel, az idővel, s ehhez negyediknek hozzá kell kapcsolni: és az emberi munkaerővel! Hiszen egyre kevesebb a falun a munkaerő, a tsz-tagság el­öregszik. A feladatok nem változ­nak. továbbra is központi kérdés és megoldásra vár a szarvasmarhaprogram meg­valósítása. Ezen belül az idei esztendőben nagyobb figyel­met kell fordítani a tejter­melésre. a tejellátásra. Nem az állomány mindenképpen! növeléséről van szó, hanem a tartalékok kihasználásáról: a hozamok növeléséről. Az ál­lattenyésztés másik kulcskér­dése: a sertésztenyésztési kedv fokozása a nagyüze­mekben és a háztájiban is Az utóbbi esztendőkben gyakran volt panasz a zöld­ségellátásra. Hogy ez á gond megszűnjön, nagyobb terüle­teket kell a zöldségtermelés­be bevonni, fokozottabban kell az ágazatot gépesíteni, mert csak így tudja a mező- gazdaság a jövőben kielégí­teni a belső fogyasztás igé­nyét, s az exportot. Mindezt a takarékosság jegyében kell megoldaniuk a mezőgazdasági nagyüzemek­nek. Az anyag- és energia­takarékosság került az első helyre az új esztendőben. Ami pedig a munkaerőt il­leti: a téeszeknél is zárlat van az adminisztráció bővíté­sére, a meglevő erőt kell te­hát ésszerűbben kihasználni, s ehhez bizonyára hozzásegí­tene egy alapos átcsoportosí­tás, amely megakadályozná az irodisták számának továb­bi növekedését. (1. s.) A cipőtisztító halála K ét hete meghalt a cipőtisz­tító. Halálának híre, mint látható, késve jut nyilvánosságra, két teljes héttel a halála után. De így szokott ez lenni a világban: ami cipőtisztítókkal történik, kevésbé érdekli az újságolva­sókat, mint ami azokkal, akik­nek a cipőjét tisztítják. Kivált­képp szürke haláleset éppen ezé a cipőtisztítóé és kivált­képp hagyja az övé közönyösen a közvéleménynek azt a tete­mes részét, amely buzgó figye­lemmel és odaadó részvéttel inkább kíséri a cipőt tisztítta- tók, mint a cipőtisztítók sorsát, mert ennek a cipőtisztítónak sajátos módon még csak cipője sem volt. Nem volt cipője, mert nem volt lába sem. Az a cipőtisztító halt meg ugyanis ma két hete. akinek a boltja ... talán nem is a bolt­ja, mint inkább a pultja . .. ta­lán még csaknem is a pultja, hanem csak a lódikája. ott volt a Múzeum körút és a kert sar­kán, jobbkézre a kávéházba lé­pőktől. A zöld ládikóra ragasz­tott, kézzel írt gyászjelentés tudatja ügyefogyottan, alig ész­revehető szerényen a Kiskörút járókelő népiével, hogy Tilli János cipőtisztító 69 éves ko­rában, 1975. december 28-án meghalt Míg a gyászjelentésen ki nem betűztem, őszintén szólva, nem tudtam, hogy hívják. Cipőtisz­títóknak, úgy látszik, nemcsak a halála, de még a neve fölött is elsiklik az ember. Még őszin­tébben: mivel cipőt nem tisz- títtatok. azt is alig-aiig vet­tem tudomásul, hogy cipöpu- colással foglalkozik. Mindössze annyit vettem észre az egész emberen, hogy csak a fele van meg: magasan a térd fölött mindkét lába hiányzik. De a világban, úgy látszik, az is úgy szokott lenni, hogy a hiány fi­gyelemre méltóbb az épségnél. R égen, sok-sok évvel ezelőtt figyeltem föl rá először, s azóta valahányszor arra vitt az utam. egyre több figyelemre érdemeset találtam vagy leg­alábbis véltem találni rajta. Mindig ott volt a standján, nyáron—télen, ünnepen—sár­ban. mikor a cipők különösen ünnepélyesek és különösen sá­rosak. Pontosan, szinte hivatali munkaidő szerint járt a sarká­ra. S aztán naphosszat a bőr- festékes tégelyei, suvikszai, tu­busai, keféi, rongyai, szeszei, ecsetjei között tett-vett, ha volt aki betette a lábát hozzá. Ha nem volt. nézegette a járóke­lőket, várt és álldogált. Vagy üldögélt? Éppen ez az, amin fennakad­tam, mikor először láttam öt azon a sarkon, réges-rég. Áll, vagy ül? Üldögélhet-e valaki, aki nem tudja behajlítani a térdét, mert nincs; álldogál­hat-e valaki a talpa nélkül? Azt mondtam az imént, hogy hivatali időre, pontosan járt a sarokra, pedig nem tudott jár­ni. Szavakat használtam, ame­lyek az ő számára teljességgel hasznavehetetlenek voltak, ér­telmetlenek. Az ő fülének már- már csúfondárosak. sértők és nagyon fájdalmasak. Egy sereg mondás őrá végképp érvényte­len volt és lejárt: ennek az em­bernek nem volt mondható, hogy álljon végre a sarkára, az sem, hogy talpra állt. hogy áll­jon odább. hogy járjon egy na­gyot. Nem lehetett mondani ne­ki, hogy lépjen ki, hogy tart­son lépést, hogy egy lépést se tegyen. Hogy járjon utána, ha nem hiszi, hogy menjen a po­kolba, hogy intézze el futtá­ban. Ez az ember sehová a lábát be nem tehette. Ez az ember ki volt tiltva a mozgás paradicsomából. És ez az ember, szinte az egész életét fél testben élve, évtizedeken át láb nélkül a járókelők lábával foglalkozott. Mint fiatal vasutasnak vágta le mindkét lábát egy alföldi állomáson a vonat Örök hely- változtatónak, állandó mozgé­konynak, vasutasnak indult te­hát. nyílt pályák felé. Aztán hamar ért a végállomásra, a szakadatlanba folytonos, a vég­leges egyhelybe. a múzeumi utcasarokra. Azóta — régóta — áll? ül? Azóta van ott Volt ott, két héttel ezelőttig, 69 éves koráig. E leinte, amikor még nem tar­tozott bele úgy a Múzeum körút utcaképébe, mint néhány házzal arrébb, az árkád alatt az egyetemi ingaóra a maga örök sétálójával, mintegy ellenpont­jaként az ő örökké egyhelyben álló. a ládika mögött tartóz­kodó alakjának, hasonlítgatni próbáltam őt. a mozdulatlan figuráját, az utcának ezt a már-már alkatrész-számba me­nő tartozékát, ezt a cipőtisztí­tót valamihez. Mihez is hasonlít ott a sar­kon? Mint egy elhullajtott, fal­nak támasztott kártyalap va­lamely kávéházi pakliból. Mint egy alsó. Frivolnak találtam, kegyetlennek kártyába keverni egy eipbert^ ^ .A^táfl ^ sólyáig olyannak látszott a szemem­ben, mint' egy út mentébe tű­rótt, betonba ágyazott kilomé­terkő. Alacsonyabb volt min­dennél, ami az utcán látható, alacsonyabb volt főként a töb­bi embernél. És .állandó volt, stabil, mozdulatlan és mozdít­hatatlan, végleges. Csakugyan mim egy kilométerkő. Nyugvópont a forgalomban. Változatlan a fortyogó válto­zásban. Jó volt látni a rendít- hetetlenségét. Az utca megszokta őt, hoz­zászokott. Beleépült a Kiskor­úiba, nélkülözhetetlen lett a Kiskörútból. A hosszú évek so­rán azon kaptam magam, hogy már nem is kilométerkőre em­lékeztet, hanem mellszoborra ez a cipőtisztító. Mellszoborrá lett bennem ez a láb nélküli cipőtisztító, csak a talapzat hiányzott alóla. Eltűnődéseimből aztán azt is aláépítettem. ív em példának, nem jelkép- i ’ nek választotta ő a cipő- pucolást egy nagyvárosi utcán. A vonat levágta a lábát, cson­ka lett. De meg kellett élnie fél testtel is, előbb úgy látszott, egészen, aztán kiderült, hogy csak félig munkaképtelenül. Á kenyerét megkeresni kénysze­rült le a járdára, cipőtisztító­nak. Nem példát mutatni, nem jelképnek lenni került ő oda. Mégis az lett, tudtán kívül, akaratlanul. Mondtam már, hogy ez az ember, láb nélkül, szinte élet­hossziglan más emberek lábá­val foglalkozott. De nem ez a jelképes az éle­tében. Több mint bizonyos, hogy so­ha nem jutott eszébe, milyen kiáltó, milyen drámai és mi­lyen groteszk, jelképnek mi­lyen olcsó ellentét van a mes­tersége és a testi készsége, a fizikai csonkasága között: lá­bakkal bíbelődni egy lábatlan­nak. Bizonyosan sose gondolt rá. hogy a mozdulat, amellyel a cipőket naphosszat pucolja, a bibliai lábmosás alázatának mozdulata. De még ez sem az, ami jel­képes az ő cipőtisztításaiban. Nyilván nem vette észre azt sem. hogy az ő fejmagassága a többi embernek csak a láb­magasságáig ér. De még ha észrevette volna is, bizonyára nem irigyelte meg a többi em­bertől a lábat, különben nem adta volna a fejét éppen erre a mesterségre, a töb­biek cipőjének a kipucoiására. Arca előtt, mint egy megindult erdő. mint Shakespeare .babo- ; nás birnami erdeje, özönlött el , a lábak rengetege; mint a vég­zet, oly fenyegetően suhogtak és kavarogtak az arca előtt s á feje körül a lábalt. De ó nem ismerte Shakespeare-t és így nem ismerhette föl a lábak mozgó erdejében a végzete já­rását. Irodalmi jelkép sincs tehát, az sem volt az életében. H át akkor mi az mégis, amit, visszaemlékezve rá, jelkép­nek és példának érzek? Talán az. hogy ez az em­ber természetesnek tekintette, amit nem minden ember vesz természetesnek, sőt. berzenke­dik ellene. Azt fogadta el ugyanis magátólértetődónek, hogy az élet rendjébe beletar­tozik a szolgálat, a társadalom rendjébe a szolgáltatás. Az embernek foglalkoznia kell olyasmivel is, ami nem az övé. Pék másnak is süt kenyeret, nemcsak a saját fogyasztására, kőműves másnak rak házat, a pénz nem a pénztárosé, nincs magánhasználatú erőműve ter­vezőnek, szerelőnek, technikus­nak, mérnöknek. Kocsimosó a másét mossa, konyhalány a más tányérját. Nem minden ember fordítja a maga hasz­nára, nem mindenki használja magának a kerek világot. Ez az ember, ez a cipőtisztító a cipő minden reménye nélkül kar­bantartotta, kezelte, gondozta, fényesítette a cipőt. Lehet, hogy néha-néha köpött rá egyet, mert suvickolni úgy az igazi. De nem haragból,, nem undorból köpött, hanem mes­tersége szabálya szerint. A más cipőjét ez a cipőtlen ember nem tartotta igazságtalanság­nak. A dolgának tudta, a mes­terségének. A szolgálatának. De ami a legjobban tetszett őrajta, akinek mindkét lábát levágta valaha a vonat, az a szerencséje. A szerencséje mu­tatja a legnagyobb példát. En­nek az embernek, akinek a feje csak a mások lábáig ért. en­nek a láb nélküli embernek, míg dolgozott, míg azt a na­gyon alacsony’ munkáját vé­gezte. míg ez az ember szolgált, soha nem kellett meghajolnia. Egyenes derékkal, kihúzott de­rékkal szolgált abban a láb- magasságban. ameddig a saját fejmagassága ért. H a most visszagondolok rá, látom őt megint, mint bosszú éveken át láttam. Né­zem a láda előtt, az utcasar­kon. s úgy látom, hogy fejjel kimagaslik a járókelők közül. Mátrai-Betegh Béla Létszámstop HANT MUNKÁSRA hány adminisztratív-ügyviteli dol­gozó jut egy iól szervezett vál­lalatnál? Milyen arányok a legmegfelelőbbek? Aligha le­hetne általános érvényű „re­ceptet” adni erre. Ami érvé­nyes az egyik szervezetre, nem bizonyos, hogy másutt is helyt­álló. Hasznos volna ugyan ta­nulmányozni a világstatiszti­kát, de nehezen hasonlítható össze például egy nyugati cég vállalati struktúrája, vagy ügyvitelének gépesítettsége egy magyar vállalatéval. Más­részt az adminisztratív-ügyvi­teli dolgozók számának növe­kedése bizonyos mértékig a technikai fejlődés eredménye is, hiszen szaporodnak az elő­készítő és egyéb járulékos ügy­viteli munkák. Az ésszerű ará­nyok megtalálása a gond vi­lágszerte. A hazai statisztika is csak nagy összehasonlításokra al- kaimas. hiszen valójában azt érdemes vizsgálni, milyen környezet tartozik egy-egv helyzetképhez, s méginkább azt. mennyi az adminisztratív dolgozók tényleges produktu­ma. S menny* fölösleges eb­ből? Mindenesetre a létszám - alakulás is ismételten figyel­meztetett. Az anvagi ágazat- barf például az adminisztratív dolgozók számának növekedé­si üteme az utóbbi években hé’-orr.'-’orosa volt a munká­sokénak. A közvélemény egyetért az­zal. hogy szükség van olyan intézkedésre, amely valami - kéopen rendet teremthet eb­ben az ügyben. Az elmúlt idő­szakban egvetlen olyan orszá­gos tanácskozás nem volt. ahol , ne vetették volna fel hang­súlyozottan. felelősséggel, hogy gazdasági éoítőmunkánk egűik kulcskérdése a munka­erő ésszerű, okos falhasználá­sa. Gátat kell vetni a munka­erő szükségtelen lekötésének, hangoztatták a SZOT-kong- resszuson. A parlament de­cember: ülésszakán a kéovi- ceiők is felvetették ezt a gon­dolatot! Emlékeztetünk például a Békás megvei képviselőre, aki arról beszélt, hogy van­nak oh’an középszintű szer­vek. intézmények, amelyeknek fiz étivel, ezejött volt létjozo- suitsánuk. ma már nincs. Szá­mos bizottságot oélkfilözhet- nénk. Ay MSZMP KB novem­beri ülésén is fontos napiren­di néniként szerepeit a mun­ka erő-gazdálkodás iavítása. az erimmisztratív létszám csök­kentése. A létszámfelvételi zárlatról most napvilágot látott rende­let egy következetes törekvés­nek nem is az első állomása. Egyenes folytatása egyrészt például az energiatakarékos­sági intézkedéseknek, másrészt a tavalyi, az alkalmazotti lét­számmal kapcsolatos kor­mányhatározatnak. A Közpon­ti Bizottság 1974 decemberi határozata szabta meg az egyik legfontosabb tennivalóként a munkaerővel, anyaggal, ener­giával való ésszerű takarékos­kodást. az adminisztráció túi­burjánzása nemcsak az egyes állampolgárok napjait, óráit keseríthéti meg. hanem fon­tos döntések elhúzódhatnak emiatt. Hány jó ügy bukott meg. tűnt el a bürokrácia út­vesztőjében? Hány helyen nem tudják érdemi munkával el­látni egyik-másik ügyviteli dolgozót, miközben másutt, üzemben is, sőt. az adminiszt­rációban is. jó néhányan alig tudnak megbirkózni a soka­sodó feladatokkal. Fontos nép- gazdasági törekvések lassab­ban valósulnak meg. mint le­hetne, mert bizonyos terüle­teken nincs elég munkaerő. A tavalyi kormányhatározat sok­féle lehetőséget adott a vál­lalatoknak arra vonatkozóan, miképpen csökkenthetik az alkalmazottak számát. A vál­lalatok többsége azonban nem hajtotta végre a megfelelő ütemben a határozatot. A munkaügyi és a pénzügy- miniszter együttes. 1976. ja­nuár 1-től érvényes rendele­té most már kényszeríti a vil­látokat a végrehajtásra. A ren­delet szerint az igazgatási szervezeteknél — minisztériu­mokban. országos hatáskörű szerveknél, tanácsoknál —. s ezek igazgatási ágazatba so­rolt szervezeteinél s a költség- vetési intézményeknél az ál­landó főfoglalkozásúaknál ja­nuár 1-től felvételi zárlat lé­pett életbe. Az időszaki főfog­lalkozásúak esetében 1976-ban csak az 1975. évi. ténylegesen kifizetett bérszintfejlesztéssel növelt béralap használható feL A bármilyen okból megürese­dő állásokat nem tölthetik be, A vállalatoknál és vállalati irányító szervezeteknél 1976. január 1-től a meghatározott munkakörökben — az 1975. de­cember 31-én munkajogi állo­mányban levők munkába va­ló visszatérésén túlmenően — új dolgozó nem alkalmazható. Természetes, hogy az új ren­delet megszületésekor számos kérdés vetődik fel, hiszen az intézkedés új helyzetet teremt. Mi biztosítja vajon, hogy a vállalatok, amelyek közül so­kan a korábbi rendelkezés el­lenére sem javítottak a hely­zeten, most majd megteszik? Az új rendelet szerint az igaz­gatási szervezeteknél és költ­ségvetési intézményeknél a létszámban és béralapban be­következő változásokról a fél­éves és éves költségvetési be­számolóban a Pénzügyminisz­tériumnak jelentést kell ten­niük. S a válalatoknak ? A Központi Statisztikai Hivatal rendelkezésére áll az új fog­lalkozási jegyzék alapján az 1975. december 31-iki állapot­nak megfelelő létszám. Ez év december végéig újra megál­lapítják a létszámot, s a kát adat összehasonlítása alapján értékelhetik: ml történt egy év alatt? BIZONYARA sok dolgozót érdekei, hogy a kutató jellegű munkáknál nincs zárolva a felvétel. A szerződésesek mun­kaviszonyát meg. lehet újítani, ha a szerződéses munkavi­szony december 31-ig fennállt, illetve akkor járt le. A válla­lati szférában a bérgazdál­kodás szabályait nem érinti a rendelet, vagyis, ha egy válla­latnál csökken a létszám, s nem kérnek engedélyt a pótlá­sára. az eltávozottak bérét a vállalatnál maradóknak adhat­ják. Az igazgatási szervezetek­nél és a költségvetési intéz­ményeknél a lemorzsolódók bérét elvonják. A létszámstop átcsoportosí­tásra, ügyvitel-korszerusítesre csztönözh a vállalatokat, igazgatási szervezeteket. De miképpen lehet megállapítani, hogy ez a korszerűsítés hol. milyen mértékű? Hogy nem lehetne-e még többet elérax? S ha a vállalatok nem szer­vezik megfelelőbben az ügyi vitelt, adminisztrációt, előfor­dulhat, hogy a létszámstop, s létszámcsökkenés után néhány, amúgyis túlterhelt munkahe­lyen méginkább összetorlód­nak a munkák, még kevesebb embernek még többet kell dol­goznia. Pedig a rendelet nem ezért van. Ha egy adminisztra­tív dolgozó elmegy a vállalat­tól. a vezetők ne csak a kollé­gái között nézzenek szét. kire lehet rátukmálni az újabb munkát, hanem például az ösz- szes, zárolt munkakörökben dolgozók közül is állíthatná­nak valakit az ő helyére. Olyan dolgozót, aki mindad­dig kevésbé fontos munkát végzett vagy kevés a mun­kája. Ismeretes, mennyi pár­huzamosság, felesleges ügy­vitel akad néha még egyetlen vállalat keretei között is: a többi között a központok és a gyáregységek ügyviteli, dönté­si gyakorlatában. S a legtöbb helyen azt tartják, ha több a munka, feltétlenül több ember kell hozzá. Vajon megnézték-e már valahol, mivel tölti a munkaidejét égy-egy admi­nisztrátor? AZ ÜGY MÁSIK OLDALA, hogy többször felvetődött igazgatási szervezetekben, pél­dául a tanácsoknál a szakem­berhiány. Kevés a tanácsoknál a mérnök, közgazdász. A lét­számstop látszólag akadályoz­za. hogy ha jelentkezik ilven. megfelelő szakember, felve­gyék. Ezután egy kevéssé hasz­navehető embert el kell kül­deniük — ha másképpen nem üresedik meg egy állás —. s pótlást kell kérniük, hogy al­kalmazhassák az új szakem­bert. Fontos része a rendeletnek, hogy szigorúan felelősségre vonják a vezetőket ott. ahol a doigozókat a ténylegesen el­látott munkakörüktől eltérően sorolják be. „bujtatják”, s meg nem engedett módon bővítik a létszámot. A rendelet az első „lépés”. Most a megvalósításon a sor, s ez sokkal nehezebb. Ne csak helyeseljék, ne csak elvbén támogassák a vállalatok a ren­deletét. hanem a gvakorlatban is. Arra van szükség, hogy mindenütt szétnézzenek a ..há- zuk táján”, hiszen bőven akad tennivaló. Tóth Erzsébet

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék