Magyar Nemzet, 1976. február (32. évfolyam, 27-51. szám)

1976-02-01 / 27. szám

Vasárnap, 1976. február 1 Szolidaritás az angolai néppel A magyar közvélemény felháborodással figyeli a nemzetközi imperializmus és pretoriai csatlósaik nyílt fegyveres agresszió­ját az Angolai Népi Köztársaság és annak törvényes kormánya ellen. A fegyveres agresszió durva megsértése az Egyesült Nemzetek Szervezete Alapokmányának, veszélyezteti az ango­lai nép szabadságát és fenyegeti Afrika független országainak biztonságát. A függetlenség kivívása óta eltelt rövid idő alatt az egész nép érdekeit képviselő és támogatását élvező MPLA, valamint az ország törvényes kormánya jelentős társadalmi és gazdasági intézkedésekkel törekszik meggyorsítani az elmaradottság fel­számolását, a tömegek életkörülményeinek megjavítását, kul­turális felemelkedését. E célok érdekében mindent megtett, hogy valamennyi haladó politikai erő együttműködését meg­valósítsa. A nemzetközi imperializmus és angolai kiszolgálói azonban — elvakultságukban — fegyverrel, intervencióval pró­bálják megsemmisíteni az ország haladó rendszerét, független­ségét, a nép szabadságát. E fenyegető veszély ellen kényszerült fegyveres harcra Angola kormánya és népe. A magyar társadalom eddig is testvéri szolidaritással támo­gatta az angolai nép harcát a függetlenségért, a haladásért. Hasonló támogatásban részesíti a hősiesen harcoló népet és kormányát ma, s a jövőben is. Megelégedéssel értesülünk arról, hogy az Angolai Népi Köztársaság eredményesen küzd az im­perialista agresszorok és kiszolgálóik kiűzéséért, az ország füg­getlenségéért, a békés alkotómunka feltételeinek megteremté­séért. A világ haladó erőivel együtt mélységesen elítéljük az Ango­la elleni imperialista agressziót és követeljük annak azonnali beszüntetését. A független, szabad, haladó Angolai Népi Köz­társaság győzelme és megerősödése alapvető érdeke minden szabadságot és békét szerető embernek Afrikában és a világ más részein! HAZAFIAS NÉPFRONT ORSZÁGOS TANÁCSA MAGYAR SZOLIDARITÁSI BIZOTTSÁG * Az angolai nép igazságos harcának támogatására nem­zetközi konferenciát rendez Luandában február 2. és 4. között az Afro-Ázsiai Népek Szolidaritási Szervezete. A konferencián részt vesz a Ma­gyar Szolidaritási Bizottság küldöttsége is, Nagy Richárd­nak, az MSZMP KB tagjának, a Magyar Televízió elnökének vezetésével. Küldöttségünk szombaton utazott el Buda­pestről. Dr. Sík Endre, az Orszá­gos Béketanács elnöke levél­ben köszöntötte a konferen­ciát A vízügyi vezetők országos értekezlete Szombaton Szentendrén be­fejeződött a vízügyi ágazat igazgatóságainak, vállalatai­nak négynapos vezetői tanács­kozása. Az értekezleten lénye­gében a most kezdődő ötéves tervciklus feladatait — a víz­ügyi szervek, igazgatóságok, intézmények és vállalatok­­ soron következő tennivalóit vitatták meg a szakemberek. A szombati záró megbeszé­lésen a négynapos értekezlet során érintett csaknem kétszáz különféle szakkérdés közül a legfontosabbakat foglalta ösz­­sze dr.­ Gergely István állam­titkár, az Országos Vízügyi Hivatal elnöke. Elmondotta, hogy az V. ötéves terv idősza­kában a vízgazdálkodás 43 milliárd forintos állami költ­ségvetéssel rendelkezik, ám feladatai olyan nagyok, hogy e komoly költségvetés mellett alapvetően megkövetelik az újfajta munkaszervezést is. Igen sok szó esett a tanács­kozáson a környezetvédelem­ről. Az OVH elnöke alapvető feladatként jelölte meg élő­vizeink fokozott védelmét, és utalt arra, hogy a jövőben az eddiginél is szigorúbban kell élnie a vízügyi szerveknek hatósági jogkörükkel, és indo­kolt esetben szigorú szenny­vízbírságokat kell kiróniuk. Műholdak előre jelzik a Duna vízállását Hétfőn és kedden érdekes előadások hangzanak el a Technika Házában az MTESZ Központi Asztronautikai Szak­osztálya rendezésében. Neves szakemberek, kutatók mond­ják el véleményüket a föld­felszínre és a meteorológiai képződményekre vonatkozó műholdas megfigyelések al­kalmazási lehetőségeiről. A Föld körül keringő sok száz mesterséges megfigyelő­­állomás szinte ontja az infor­mációkat, amelyek felhaszná­lásával pontosabb, jobb mun­kát végezhet a meteorológia, a hidrológia, a földtan, a geo­fizika, a mezőgazdaság. Ma­gyarország területe fölött is áthalad jó néhány mesterséges hold és Föld körüli pályára vezényelt űrállomás. A felvé­telek egy részét Pestlőrincen és Siófokon tudják átvenni. A műholdfelvételek nyo­mán pontosan követhető az Alpok hótakarójának változá­sa, amelyből egy-másfél na­pos eltéréssel következtetni le­het a Duna budapesti vízállá­sára. Két amerikai műhold felvé­teleket készít sorozatban, ame­lyeket a földtani képződmé­nyek vizsgálatához, a nyers­anyagkutatáshoz, a környezet­védelemhez nyújtanak segítsé­get. Ezeken a felvételeken az egymástól 100 méter távolság­ban levő pontok is jól meg­különböztethetők. A két mű­hold minden 18. napon halad át Magyarország felett, dél­előtt 9 és negyed tíz között. Képek gömöri tájakról, falvakról A honismereti gyűjtőmunka szép példája volt az a rend­kívül értékes előadás, amelyet Czenthe Zoltán építészmérnök tartott pénteken este a Haza­fias Népfront I. kerületi bi­zottsága és a Sárospataki Öregdiákok Baráti Köre ren­dezésében Gömöri tájak, fal­vak, temetők, emberek cím­mel. A színes diavetítéssel il­lusztrált előadás arról vallott, hogy a szülőföld iránti ragasz­kodó szeretet a kutató mun­kával párosulva mennyi szép­ségre, értékre tudja felhívni az ember figyelmét. A sajátos hangulatú termé­szeti tájakon járva, a gömöri érchegység tövében meglapuló kicsiny falvak népi építészeti értékeit meglátó építészmér­nök tolmácsolásában gyönyör­ködtünk a paraszti akóházak és gazdasági épületek nemes vonalaiban, formaképzésében. Református erőd, templomok, hajdani kisnemesi kúriák, saj­nos erősen pusztulásnak indult ódon kastélyok reneszánsz, ba­rokk, rokokó, klasszicizáló dí­szítéseiben találkoztunk a ve­títővásznon a tűnő idők nyo­maival. A több évszázados falusi temetőkben még ma is megtalálhatók a megkopott feliratú, nagyon-nagyon öreg, korhadó kopjafák. Hallgattuk a magnetofonról öregemberek megőrzött mesemondását, éne­keit még abból az időből fennmaradva, amikor Vidrócz­­ki, a legendás hírű betyár bújkált a gömöri hegyekben. Az előadás feltárta azt is, hogy a tornaljai születésű épí­tészmérnök hogyan segítette elő a falusi lakosságnak adott gyakorlati tanácsaival a pusz­tuló műemléki értékek meg­óvását, megmentését. Czenthe Zoltán szinte Gömör monográ­fiáját adta előadásában, szebb­nél szebb, művészi hatású szí­nes diafelvételek kíséretében. (környei) _ Madar Nemzet____________________________________ Sarlós István berlini látogatásai A Hazafias Népfront kül­döttsége, amely Sarlós István főtitkár vezetésével az NDK- ban tartózkodik, szombaton Suhl megyében az NDK nem­zeti frontja ,helyi szerveinek munkáját tanulmányozta, majd a nemzeti front által szerve­zett véleménycserén vett részt, amelyen arról volt szó, milyen szerepet játszik a tudomány és a technika a szocialista szemé­lyiség fejlődésében. Végül a magyar küldöttség szociális intézményeket látogatott meg. Minden út járható Az országos közúthálózaton megszűntek a hóakadályos szakaszok. Az éjszaka folya­mán — különösen az ország nyugati felében — megindult havazás miatt, amely szomba­ton lassan átterjedt az egész országra, a közutak helyen­ként síkossá váltak. Az utakon hófúvás, hóakadály nincs, minden út járható. A közúti igazgatóságok gép­­kocsijai folyamatosan végzik az utak szórását és a lehullott hó eltakarítását. Az illetékesek kérik a gépj­ármű­vezet­őket, hogy óvatosan, nagyon körül­tekintően vezessék kocsijaikat. Ami a budapesti helyzetet illeti, az utakon fennakadás nincsen. A Fővárosi Köztiszta­sági Hivatalnál folyamatos üzem van: a gépkocsik és az emberek éjjel-nappal dolgoz­nak, takarítják az utakat. Sós homokkal és folyékony mag­­néziumkloriddal szórják a sí­kos útszakaszokat. Az autóbu­szok, a trolik és a villamosok zökkenő nélkül bonyolítják a forgalmat. A helyenként meg­levő csúszós részeken — így Rákoskeresztúron és Újpesten — lassabban járnak a buszok. Ferihegyen minden rendben: a repülőtér menetrendszerűen indítja és fogadja a gépeket, a vonatok szintén tartják a menetidőket, a nagyobb késé­sek megszűntek. Cukor —1976 A határozat így szólt tömö­ren, logikusan, megfontoltan, de szigorúan: a hazai cukorfo­gyasztást 1976-ban a saját ter­mékből kell kielégíteni. Az eredmény: a kellő mennyiség meglett, az ország lakosságá­nak cukorfogyasztásához ele­gendő cukorrépát a mezőgaz­daság megtermelte. Dr. Hangyái Károly főmér­nök szobájában a forró feke­tében még a tavalyi „termést” kavargatom — a jegyzet és a toll az asztalon —, amikor az íróasztalon megszólal a piros telefon. — Igen, én vagyok, Géza bácsi. Itt, Hatvanban éppen most fogyott el a répa. Sely­pen már tegnap végeztek. Abbahagytam a kavargatást és a jegyzet tetejére felírom a dátumot: 1976. január 29. Egy mázsából nyolc kiló 1975. augusztus 28-án jártam utoljára a Mátravidéki Cukor­gyáraknál. A kampány kezde­tén. Számolni kezdem, mennyi idő telt el azóta? A főmérnök közbeszól: — Százötven­öt nap — és, mint gyermekkorom cowboy­­regényeiben a hős, „fanyarul” mosolyog. — Sok — mondom. — Sok — ismétli meg, és egyszeriben a téma sűrűjében járunk. Ettől kezdve nincs töb­bé párbeszéd, jobbára csak a monológ rögzítése a dolgom. 1974-ben 13 százalék volt a beérkezett répa cukortartalma. Azt gondolták, szentül meg voltak győződve róla, hogy még egyszer ilyen extrémen alacsony nem lehet. Lehetett. Az 1975-ben termesztett cukor­répa már csak 12 százalékos. De ez is csak a Mátra vidékén, mert az országos átlag mind­össze 11,5 százalék. Nézzük, hogyan realizálódik mindez, mennyi cukor jut a kávéba, tortába, a háztartások­ba, a vendéglátóiparba, a Mát­­raaljáról 1976-ban? A hatvani és a selypi gyár együttesen 775 ezer tonna ré­pából 61 ezer tonna cukrot ter­­melt. Ez így önmagában nem mond túl sokat a gyanútlan olvasónak. Ám a következő adat már jóval közelebb visz a probléma valódi megismerésé­hez: amíg a répa ugyan 29 százalékkal több volt, mint az előző évben, addig a cukor „vagyon” csak 13 százalékkal nőtt Magyarországom. A fő­mérnök így fogalmaz: — Egy mázsa répából majd­nem nyolc kiló cukrot sikerült előállítanunk. Sikerült. De a tervezett több mint 10 kilogramm volt. A kö­­vetkez­mény: a Mátravidéki Cukorgyárak vezetői és dolgo­zói erre az esztendőre nyolc kiló cukrot szántak az ország minden lakosának. Csak hat kilót tudnak adni. Bántja őket a dolog. A dol­gozók fogalmazásában: nincs rendjén, hogy jól megy a gyár, a gépek hiba nélkül, megállás nélkül működnek, a raktárak­ban mégis kevés a cukor. Nem kell több répa Itt az ideje, hogy rövid szám­vetést készítsünk: a berende­zés adott, a határozatban meg­szabott 125 ezer hektáron álla­mi gazdaságaink, szövetkeze­teink megtermelték a répát, a meglevő cukorgyártási kapaci­tást mégsem tudják kihasznál­ni. Miért? A kérdés egy ideig, mint mézízű őszi napokon az ökör­­nyál, ezen a hideg januári dél­­előttön ott lebeg a levegőben. Amíg a főmérnök gondolko­dik, összeszedi a mondanivaló­ját. Tudom, hogy nincs köny­­nyű helyzetben. A cukor — akár az olaj — nem akármi­lyen ügye a világnak. Ősrégi közmondások (Veszik, mint a cukrot, Úgy kell, mint a cu­kor), szóösszetételek, hasonla­tok, megszemélyesítések, becé­­zések (cukorfalat, cuki stb.) jelzik fontosságát, szoros hoz­­zánk tartozását Tudományos irodalma rengeteg kötetre rúg, de az utóbbi években elköve­tett drámájához még nem szü­letett meg az olajat a maga idejében már irodalmilag is helyére tevő — Zola. — Egy — riaszt fel a kontra némajátékból dr. Hangyái Ká­­roly hangja. — A fajtakérdés. Kettő: enyhén fogalmazva, nincs minden rendben az agro­technikával. Három: vélemé­nyünk szerint, bármilyen ma­­gas szintű is a gépesítés, bizo­nyos kézimunka nem kerülhe­tő el. Így például a gazd­ó ka­pálás. De hagyjuk a múltat! – mondta ki a végszót. Jó végszó. Különösen a főmérnök,­től. Két évvel ezelőtt, első ta­lálkozásunk óta tudom róla, hogy a műegyetemen szerzett diplomájával nyomban a cu­korgyártáshoz szerződött. Az­óta is hű maradt hozzá. Érthe­tő tehát, ha felfokozott kíván­csisággal várom a véleményét a „hogyan tovább?”, a jövőt illetően. Mint a tévé képernyőjén, egy ideig megint a szünet van mű­soron. Hosszú megfontolás után mondja: — A répa területét nem sza­bad tovább növelni, mert a je­lenlegi feldolgozási kapacitás nem bírja. A Mátravidéki Cu­korgyárak — Hatvan és Selyp — 400 tonna cukrot bocsátott ki naponta a mostani kam­pányban. „Mi az ötezer tonna répából legalább 500 tonna cukrot szeretnénk megtermel­ni” — visszhangzik fülemben a főmérnök egy korábban elej­tett mondata. Túl sok lehet a nitrogén Ms kellene hozzá, hogy ez a vágy az „édes élet" egyensú­lyáért valósággá váljék? Nagyszerű ember és kitűnő szakember ez a Mátra vidéké­re szakadt cukoripari főmér­nök. A közéleti magatartásán, a higgadt meggondoláson ala­puló ítéletein mérem értékét. Nem akármiről van szó, mind­ketten tudjuk,­­ is, én is. Úgy ülünk szemben egymással, mint a bajvívók régen, vagy a „Ki mit tud?” szereplői a té­vében manapság. — Helyenként túl sok lehet a nitrogén műtrágya alkalma­zása — kezdi óvatosan, akár az andante részletet egy nagy zeneműben. — A sok nitrogén egy bizonyos adagon felül nemcsak a cukortartalomra, hanem a gyökértermésre sincs olyan növesztő hatással, amint azt egyesek gondolták. Finom fogalmazás. Ott nem akartam segíteni, most leírom: mezőgazdasági szakemberek véleménye szerint is ez a mód­szer inkább a répa zöld levél­­zetét fejleszti. Ehhez járult még az idei kampánynál, hogy — a kedvezőtlen időjárás miatt — a répa nem érett be időre. Ennek következtében annak úgynevezet technológiai értéke is romlott. Nagyon sok volt benne a „nem cukoranyag” mennyiség, ráadásul kedvezőt­len volt az összetétele, ellenál­lóképessége is. Emiatt roppant nehézzé vált az egész technoló­giai munka. A felsorolt ténye­zők mindegyike egy-egy buk­tatót jelentett a gyártás vala­mennyi fázisában, így elsősor­ban az úgynevezett diffúziós műveletnél, azután a létisztí­tásnál és a cukoroldali mun­kában, ahol csak a legnagyobb nehézségek árán sikerült szab­vány szerinti cukrot előállíta­ni. — De sikerült?! Az eddigiekhez hasonlóan kimért modorú, precíz közgaz­­dasági -műszaki válaszra vá­rok. Alaposan tévedek. Még a szeme színe is kékebb lesz a szemüveg mögött, amikor mondja: — Csak a szocialista brigád, jaink, a törzsgárda tagjaink, a sok-sok éve itt dolgozó embe­reink helytállásának köszön­hetjük azt az eredményt, ame­lyet végül is a magunkénak mondhatunk. Ő a szemüvegét törli, én a szemüvegem mögül nézek rá. Egyikünk sem szereti a nagy szavakat. Amikor felnézek, az arca már újra a szokásos­sá­gom! Sőt, már a szavai is. — Egyet javasolhatunk, ha valóban még egy lépést aka­runk tenni előre: a mennyiség már megvan, és azt reméltük, hogy vele együtt növekszik majd a minőség is. Ha ez nem sikerült egy lépcsőben, jövőre feltétlenül sikerülnie kell! Ez már hivatalosan, határo­zottan hangzik. Nincs benne semmi „édesség”. Pedig a cu­korról van szó változatlanul. Amelynek állandó, örök jelző­je az „édes”. Reméljük, a mi szánkban sem keseredik meg többé! Csillag István Gázkitörés a szászvári bányaüzemben Négy halálos áldozat A Mecseki Szénbányák Vál­lalat szászvári bányaüzemében január 30-án 21.10 órakor ed­dig ismeretlen okból keletke­zett gázkitörés következtében Bálint László vájár. Guth Já­nos csapatvezető vájár, Kádár Ferenc aknász, Sebestyén László csillés életüket vesztet­ték. Kovács Árpád segédvásárt a mentők kórházba szállítot­ták, állapota kielégítő. A Nehézipari Minisztérium az Országos Bányaműszaki Felügyelőség, a Bányaipari Dolgozók Szakszervezete és a Belügyminisztérium szervei­nek részvételével a vizsgála­tot megkezdte. A szászvári bányaüzemben naponta átlagosan ötszáz ton­na jó minőségű fekete szenet termelnek. A súlyos szeren­csétlenséget okozó gázkitörés a széntermelés előkészítését szolgáló ötödik szinti vágat­­hajtásban következett be. je­lentős szén- és kőzetmennyi­­séggel zárva el az előkészítő munkahelyekhez vezető bá­nyatérséget. Ezeken a helye­ken átmenetileg nem dolgoz­hatnak. A termelési mennyi­ség döntő többségét biztosító fejtéseken és elővárásokon a gázkitörés nem akadályozza a további folyamatos munkát Árdrágítás, hamis mérlegelés Ellenőrzések elmarasztaló tapasztalatai a piacokon és a vásárokon Az Országos Kereskedelmi Felügyelőség több megyében vizsgálatot tartott a piacokon és a vásárokon tevékenykedő kereskedelmi és vendéglátó üzletekben, összesen 453 egy­séget ellenőriztek és munká­jukhoz jelentős támogatást kaptak a társadalmi ellenőrök­től, a KÖJÁL-tól és a megyei élelmiszer-ellenőrző intézetek munka­társai­tól Az ellenőrzés tapasztalatai alapján általánosítható, hogy a piacokon és a vásárokon mű­ködő üzletek, elárusítóhelyek megjelenési formája, technikai felszereltsége, az árusítás kul­turáltsága messze elmarad a kereskedelem általános fejlő­désétől. Kivételt jelentenek a legutóbbi időkben létesült, vá­sárcsarnokokban elhelyezett üzletek, amelyek már sokkal korszerűbbek. Különösen a piaci magánke­reskedők árusítóhelyei korsze­rűtlenek. Nem felelnek meg a kulturált kereskedelem követel­ményeinek a címtáblák, az üz­leti berendezések A vásárokon és búcsúkon levő árusítóhelyek többsége sátor jellegű. Sok helyen nincs lehetőség az áruk hűtésére. A vizsgált vendéglátóhelyek csaknem egyharmada nem rendelkezett megfelelő hűtőtérrel. Az üzle­tek egyötödében elmulasztot­ták a mérlegek hitelesítését. Az ellenőröknek intézkedniük kellett a mérőeszközök forga­lomból történő kivonására. Az üzletek jelentős részében még kézmosásra sem volt lehetőség. Több vendéglátó üzletben fo­lyóvíz hiánya miatt, vödörben végezték a poharak öblítését. Az­ árusítóhelyek jelentős ré­sze nem rendelkezett a csoma­goláshoz szükséges anyagok­kal, ez részben az üzletvezető mulasztásának a következmé­nye. A magánpecsenyesütők a sült kolbászt és hurkát gyak­ran újságpapírban szolgálják ki. Gyakran tapasztalták az el­lenőrök, hogy a magánkeres­kedők túllépik engedélyezett üzletkörüket Például egyes trafikokban divatárukat tás­kákat az ajándékboltokban édesipari cikkeket, méterárut zöldpaprikát árusítottak egy­­helyen. Számottevő hiányossá­gokat észleltek a panaszköny­vek kezelésénél. Egyes ÁFÉSZ és téeszek ál­tal üzemeltetett büfékben a nyers töltelékárut hurkát kol­bászt a maximált fogyasztói árnál drágábban árusították. A magánkereskedők, pecsenye­­sütők a kalkulációs előíráso­kat sem mindig tartották be. A bazárárukat, játékszereket árusító magánkereskedők a kisiparosok által számlázott áraknál lényegesen magasabb árakat számítottak. Több he­lyen a kiskereskedők nem tud­ták számlával igazolni az áru eredetét vagy a számlán sze­replő tételnél jóval nagyobb készlettel rendelkeztek. A kiskereskedők jó része nem tüntette fel az árakat Az el­lenőrzött termékek minőségé­nek egyharmada nem felelt meg a követelményeknek. Az élelmiszerboltok 55 százaléká­nál, a vendéglátó üzletek 29 százalékánál, az iparcikküzle­tek 14 százalékánál hiányzott az osztályos minőség feltünte­tése. A magánkereskedők több megyében gyenge minőségű műanyag árukat viszonylag magas áron értékesítették, és az­­áruk jó része az egészség­­ügyi követelményeknek sem felelt meg. A végzett több mint 400 próbavásárlás egyötö­dénél fordult elő a vásárlók kárára eltérés. Gyakori volt a hamis számolás, az árdrágítás, a hamis mérés, amelyek miatt az elkövetőket felelősségre vonták. Pénzbírságot 83 eset­ben szabtak ki és jelentős ösz­­szegű többletbevétel elvonása iránt intézkedtek. Új közúti híd a Száván A jugoszláviai Sabac vá­rosánál szombaton ünnepélyes külsőségek között átadták ren­deltetésének a Száván átívelő 674 méter hosszú új közúti hidat, amelyhez a budapesti Ganz-MÁVAG szállította az acélszerkezetet.

Next