Magyar Nemzet, 1976. április (32. évfolyam, 78-102. szám)

1976-04-01 / 78. szám

Csütörtök, 1976. április 3. A Az idei népgazdasági tervről és a készülő kollektív szerződésekről tárgyaltak a Minisztertanács és a SZOT vezetői Szerdán a Szaktanács szék­házában Lázár György, az MSZMP Politikai Bizottságá­nak tagja, a Minisztertanács elnöke és Gáspár Sándor, az MSZMP Politikai Bizottságá­nak tagja, a SZOT főtitkára vezetésével megbeszélést foly­tattak a kormány és a SZOT vezetői. Tárgyaltak az 1976. évi népgazdasági terv ered­ményes megvalósításának fel­tételeiről, a termelési célok elérésének feladatairól. Napi­rendre kerültek a miuikaver­­seny-mozgalommal, a takaré­kossággal, a vállalati tervek­kel, a munkafegyelem erősí­tésével, a most készülő kol­lektív szerződésekkel kapcso­latos időszerű tennivalók. Fog­lalkoztak a munkaerő-gazdál­kodás helyzetével. A kormány és a SZOT ve­zetői elemezték az élzszínvo­nal alakulását meghatározó tényezőket, az eddig megtett bér- és szociálpolitikai intéz­kedések végrehajtását és ha­tását. Szó esett egyes ellátási kérdésekről, és az előkészület­ben levő intézkedésről, amely a dolgozók üdültetésének ja­vítását szolgálja. A kormány és a SZOT vezetői áttekintet­ték a korábbi közös elhatáro­zások, megvalósításának ta­pasztalatait, és kijelölték a következő időszak legfonto­sabb tennivalóit. Felavatták a dabasi nyomdát Jelentős állomásához érke­zett szerdán a magyar könyv­kiadás: felavatták a dabasi nyomdát. Az avatóünnepségen ■— amelyen többek között megjelent Keserű Jánosné könnyűipari miniszter és dr. Polinszky Károly oktatási mi­niszter — Gábor Viktor, a Kulturális Minisztérium Kiadói Főigazgatóságának vezetője el­mondotta, hogy a legkorsze­rűbb eljárással működő nyom­daüzemben már tavaly, a pró­baüzemelés évében 2700-féle kiadványt nyomtattak csak­nem 5 millió példányban. Az új nyomda fő feladata a tan­könyvek, jegyzetek és külön­féle­­ szakkönyvek előállítása lesz. Új kezdeményezések az első negyedévben Március 31-vel eltelt az új tervidőszak első negyedéve, s bár a termelési eredményeket csak a következő napokban összegezik, a vállalatok új kezdeményezéseinek első ered­ményei már ismeretesek. A Csepel Vas- és Fémművekben az év első három hónapjában jobb munkaszervezéssel és az ösztönzőrendszer hatékonysá­gának növelésével — csaknem ezer fővel kisebb létszámmal — hat százalékkal többet ter­meltek, mint tavaly ilyenkor, és több mint hétmillió forint­nyi eneriát takarítottak meg. A Budapesti Vegyi Művek termelése 15 százalékkal ha­ladta túl a tavaly ilyenkor el­ért eredményeket. Különösen jelentős, hogy februárban megkezdte üzemelését a zöld­ségtermesztés fontos gyomirtó szerét, az Olitrefet gyártó gép­sor. Ezt a szert korábban tőkés importból kellett besze­rezni. Az Ózdi Kohászati Üzemek­ben húszféle gazdaságtalan termék gyártását szüntették meg, és fokozták a nagy soro­zatban gyártható termékek előállítását. Az ország legnagyobb kon­fekcióipari vállalatánál, a Má­jus 1. Ruhagyárban az év vé­géig 1 800 000 ruhadarab ké­szül a tizenegy gyáregységben. Ebből az első negyedévben kö­rülbelül 425 ezer kabátot és egyéb ruhaneműt szabtak, varrtak. A ruhagyár termékei 25 országba jutnak el, tőkés exportjukat a tavalyi 6,3 mil­lió dollárról az idén 7,5 millió dollárral akarják növelni. A Salgótarjáni Síküveg­gyárban a nyereséget a nyers­üveg jobb kihasználásával nö­velik. Az idén az a cél, hogy 1,7-ről 1,5 négyzetméter alá szorítsák az edzett járműüveg egy négyzetméteréhez felhasz­nált n­yersüveg mennyiségét. Így 84 ezer négyzetméternyi nyersüveget akarnak megta­karítani. Az Oroszlányi Szénbányák­ban egyes gépeknél bérletes rendszert vezettek be. Ezekkel a gépekkel a központi műhely gazdálkodik, javításukról is gondoskodik, s a bányaüzemek e berendezéseket havi bérleti díjért vehetik igénybe. Így el­érik azt, hogy a gépek soha ne álljanak kihasználatlanul, az elavult gépeket kiselejtez­hetik és jelentős amortizációs költséget is megtakaríthatnak. Az új rendszer sikeresnek ígérkezik, s így a tervek sze­rint jövőre újabb bányagépe­ket kapcsolnak be a bérletes rendszerbe. Magyar—lengyel gazdasági tárgyalások Szerdán délután Varsóban befejeződött a magyar—Len­gyel gazdasági együttműködé­si bizottság 14. ülésszaka. A magyar küldöttséget dr. Sze­kér Gyula, a Minisztertanács elnökhelyettese, a lengyel küldöttséget Kazimierz Ol­­szewski miniszterelnök-he­lyettes vezette. A tárgyalások eredményeként megállapodá­sokat és jegyzőkönyvet írtak alá. A járműipari megállapo­dást magyar részről Nemesla­ki Tivadar kohó- és gépipari miniszter, a timföld-alumí­nium egyezményt és a bizott­sági ülés jegyzőkönyvét dr. Szekér Gyula írta alá. A bizottság megállapította, hogy a két ország kormány­főinek 1974. augusztusi talál­kozója eredményeként a ma­gyar—lengyel gazdasági kap­csolatok az elmúlt két évben tovább erősödtek és jó alapot adtak a kétoldalú együttmű­ködés fejlődéséhez az 1976— 1980-as tervidőszakban. A jelenlegi ülésszakon meg­kötötték az 1980-ig érvé­nyes timföld-alumínium egyez­ményt, amely mintegy 3,2 milliárd forint értékű kölcsö­nös szállítást irányoz elő, va­lamint a közúti járműipari termékek kölcsönös szállítá­sáról szóló egyezményt 10,2 milliárd forint összértékben. A kormányfői határozattal összhangban a lengyel fél egy napi 6000 tonna cukorrépát feldolgozó cukorgyár felépíté­sét vállalta hazánkban. A bizottság egy egész sor gépipari szakosítási és együtt­működési kérdésben is meg­állapodott. Ezeknek alapján elsősorban a mezőgazdasági gépgyártásban,­­ a szerszám­­gépgyártásban, az elektro­technika és az ipari szerel­vénygyártásban fejlődik to­vább a szakosítás és az együttműködés. A megállapo­dások jelentősen hozzájárul­nak ahhoz, hogy a két ország közti árucsere-forgalom érté­ke 1976—80-ban meghaladja a 93,6 milliárd forintot, ami az előző öt év forgalmához ké­pest mintegy 60 százalékos növekedést jelent. A munká­latok során a jövőben is nagy figyelmet fordítanak a mű­szaki-tudományos együttmű­ködés terén a két ország ku­tató-fejlesztési potenciáljának összehangolására, a hatéko­nyabb együttműködés meg­valósítására. A tárgyalások a kölcsönös megértés és barátság szelle­mében folytak. Magyar Nemzet Egyszerűsítik a külföldről behozott áruk és az ajándékküldemények vámkezelését A pénzügyminiszter és a külkereskedelmi miniszter 1976. április 1-ével módosítot­ta, egyszerűsítette az utasfor­galomban behozható áruk és az ajándékcsomagok után fi­zetendő vám megállapítását és csökkentette a vám összegét is. Az utasok által behozható, tehát vámkezelhető áruk mennyiségét az új szabályozás a korábbinál korszerűbben és az emberek személyes szük­ségletéhez jobban igazodva határozza meg. A vámhivatal eddig azt, hogy mennyi áru hozható be, darabszám vagy más mértékegység szerint ál­lapította meg. Például törül­közőből három darab, haris­nyából, zokniból hat-hat pár, teából egy kilogramm, kakaó­porból 500 gramm. A jövőben az áruk belföldi fogyasztói ára alapján állapítják meg, hogy egy-egy fajta áruból mennyit lehet behozni. Egyenként 100 forint értéket meg nem hala­dó árukból 500 forint összér­tékű. 200 forint értéket meg nem haladó árukból 1000 fo­rint összértékű. 500 forint ér­téket meg nem haladó áruk­ból 2500 forint összértékű, áru vámkezelhető. Ez azt jelenti például, hogy olyan törülközőből, amelynek belföldi forgalmi értéke 25 forint. 20 darab, nylonharis­nyából, zokniból, amelynek a belföldi forgalmi értéke 20— 20 forint. 25—25 pár, kilo­grammonként 200 forintos teából öt kilogramm, 100 fo­rintos kakaóból öt kilogramm vám kezelhető. Az utasok ösz­­szesen az eddigi 4000 forint helyett 5000 forint, a társas­utazásban részt vevők pedig a korábbi 1000 forint helye­tt 2000 forint belföldi forgalmi értékű árut hozhatnak be vámfizetés nélkül. Az utas lé­nyegesen egyszerűbben túljut a vámvizsgálaton, hiszen a behozott áruk vámkezeléséhez semmilyen nyomtatványt nem kell kitöltenie, ha az általa behozott áruk mennyisége az előbbiekben meghatározott feltételeknek megfelel és össz­értékük az 5000 forint, illető­leg a 2000 forint értéket nem haladja meg. A behozott áru­kat csak akkor kell írásban felsorolni, ha egy-egy áruból a felsoroltaknál nagyobb ér­téket hoz be, vagy ha azok összértéke az 5000, illetőleg a 2000 forintot meghaladja. A jövőben az egy évet meg nem haladó, de legalább két hónapig tartó hivatalos kikül­detésből vagy tanulmányairól végleg hazatérők a turistákat megillető 5000 forint kedvez­ményen kívül még további 6000 forint összértékű árut is vámmentesen behozhatnak. Ez a kedvezmény a harmadik hónaptól kezdve minden kül­földön eltöltött további hónap után 2000 forinttal növekszik, ha nem lépik túl az egy-egy áruból behozható árumennyi­séget. Egyszerűbb lett az ajándék­küldemények vámkezelése is: a kisebb értékű ajándékcso­magok vámmentesek lettek, vagy az utánuk fizetendő vám összege csökkent. Vámmente­sek a 300 forint összértékű ajándékküldemények, a gyógy­szerek és gyógyászati segéd­eszközök. Az ennél nagyobb értékű ajándékküldemények­nél az eddigi százalékos vám­tételek helyett lényegesen ala­csonyabb összegű vámot kell fizetni. Például, ha az aján­dékküldemény összértéke 301 —500 forint között van, egy­ségesen 150 forint, ha 501— 1000 forint között van. 300 fo­rint, ha 1001—2000 forint kö­zött van, 600 forint, ha 2001— 3000 forint között van, 1000 forint, ha 3001—4000 forint között van, 1500 forint, ha 4001—5000 forint között van, egységesen 2000 forint a vám. A korábbi 60 százalékos vá­mot csak az 5000 forint össz­értéket meghaladó ajándék­küldeményeknél kell fizetni. Rákóczi-ünnepség a Budapesti Lengyel Kultúrában ünnepi esttel emlékezett meg szerdán II. Rákóczi Fe­renc születésének 300. év­fordulójáról a Budapesti Len­gyel Kultúra. Ebből az alka­lomból dr. Hopp Lajos „A Rákóczi-szabadságharc és Len­gyelország”, dr. Jerzy Róbert Nowak „A lengyel—magyar barátság múltja és jelene” címmel tartott előadást. Az ezt követő műsorban Némethy Attila zongoraművész, vala­mint az ELTE Balassi Bálint szavalókörének tagjai működ­tek közre. Szocialista szerződés a TVK-ban Huszonnégy vállalat gazda­sági, párt- és szakszervezeti vezetésének képviselői írták alá szerdán Leninvárosban a Tiszai Vegyi Kombinát po­lipropiléngyárának határidő­re történő felépítéséről szóló szocialista szerződést. Az épí­tésben részt vevő építő- és szerelővállalatok vállalták, hogy a mintegy négymilliárd forintos költséggel megvalósu­ló, évi negyvenezer tonna po­lipropilént előállító gyár lét­rehozásában a lehető legszo­rosabban együttműködnek. Az új gyár, amely az 1975-ben üzembe helyezett olefinműben keletkező propilént dolgozza fel, a tervek szerint 1978-ban már termel. Norvég reumatológusok látogatása hazánkban A SAS­A Skandináv Légi­­forgalmi Társaság és a MALÉV kezdeményezésére norvég or­voscsoport ötnapos látogatást tett hazánkban. E. Thoralvs­­sonnak, a Norvég Reuma Szö­vetség főtitkárának, valamint A. Spungsven egyetemi tanár­nak a vezetésével tanulmá­nyozták a magyar gyógyfürdő­ket, és megvizsgálták annak le­hetőségét, hogy norvég reumás betegeket Magyarországon gyógykezeltessenek. Itt-tartóz­­kodásuk alkalmával jártak Hévízen és Hajdúszoboszlón, majd az IBUSZ szervezésében találkoztak az ORFI vezető or­vosaival. A megbeszélések során a norvég orvosok elmondották, hogy a norvég parlament már korábban jelentős összeget sza­vazott meg a reumás betegek gyógykezeltetésére, és ilyen célból a magyarországi gyógy­fürdőket is szeretnék igénybe venni. Közölték azt is, hogy az ORFI-ban előnyösnek­ talál­ták azt a megoldást, hogy na­gyobb létszámú csoportnak itt kórházi gyógykezelést nyújta­nának megfelelő térítés elle­nében. A másik javaslatuk: a Norvég Szakszervezeti Utazási Iroda révén, turistaként Haj­dúszoboszlón háromhetes gyógykezelésben részesülje­nek. A norvég orvosok pozitív tapasztalatokkal utaztak el ha­zánkból. Magyar—bolgár szövetkezeti kapcsolatok A hódmezővásárhelyi Marx Téesz és a plovdivi kerületben levő Tszkra község gazdasága hosszú lejáratú megállapodást kötött tapasztalatcserére. A vásárhelyiek az idén júniusra kaptak meghívást, a vendég­látást augusztusban viszonoz­zák a bolgár partnerek. Külö­nösen gyümölcsözőnek bizo­nyult az együttműködés a zöldség- és gyümölcstermesz­tés területén. Ellenőrzik a termőföldek hasznos­­á­sát A tapasztalatok szerint az utóbbi években meglehetősen sok termőföld maradt meg­­műveletlenül. A MÉM Orszá­gos Földügyi és Térképészeti Hivatalának közlése szerint a jövőben szervezettebb és ha­tékonyabb intézkedéseket tesz­nek azért, hogy e helyzeten változtassanak. Az illetékes szervek a jövőben gondos ha­társzemléket tartanak majd, és következetesen alkalmazzák a jogszabályokban előírt szankciókat a művelési köte­lezettség elmulasztásáért fele­lős személyekkel szemben. 3 Érettségi után Egy vállalat álláshirdetésé­ben a juttatások között az el­ső helyen szerepel a fehér kö­peny. Fizikai munkakörben. Vajon a vállalat, vagy a vár­ható jelentkezők szemléletét fejezi ki? Úgy tesznek, mint­ha nem is fizikai munkáról volna szó, vagy mintha a fe­hér köpenynek az a szerep jutna, hogy társadalmilag el­­fogadhatóbbá tegye a munka­kört. Az említett állást végzős gimnazistáknak ajánlották. A fővárosban az idén 6000 gimnazista érettségizik. Egy­­harmaduk kerül egyetemre, főiskolára. A tanév végén or­szágosan 145—150 ezer fiatal áll munkába, s 51 ezren szak­képzetlenek. Tizenötezer fiú és lány gimnáziumi érettségi­vel keres majd munkát. A zá­rolt munkakörökben nem he­lyezkedhetnek el. Szakmát ta­nulhatnak, illetve olyan be­tanított munkákra jelentkez­hetnek, amelyek általános műveltséget feltételeznek, ol­vassuk egy ismertetőben. Sokan azt vallják, jó len­ne megszüntetni azt a néze­tet, hogy aki az általános is­kolánál többet végzett, gim­náziumot, annak a számára legfeljebb közbeeső állomás lehet a fizikai munka. Csak­hogy nem ilyen egyszerű ügy ez, összefügg az általános és műszaki kultúra fejlettségé-­­vel, elterjedtségével, gyakor­lati és gondolkodásbeli hagyo­mányokkal, az oktatással és egyéb tényezőkkel. Mindezek alapján eltöprenghetünk azon, vajon eléggé előkészítettük-e azt a változást, tényt, hogy gimnáziumi érettségivel nem ülhetnek íróasztalhoz, ponto­sabban nem kerülhetnek ad­minisztratív munkakörbe? Az elmúlt években a vállalatok­nál tovább növekedett az ad­minisztratív létszámigény. Vá­logathattak a fiatalok, esetleg kivárták, amíg „jó” álláshoz juthattak. Most, eléggé gyor­san, meg kell tanulniuk azt, hogy a gimnázium csupán ál­talános műveltséget adó isko­latípus, s utána még szakmát kell szerezni. Közép- vagy felsőfokon. PÁLYAVÁLASZTÁS A Munkaügyi Minisztérium adatai szerint vannak olyan szakmák, szakmunkásképző intézetek, amelyeket éppen a gimnáziumot végzettek szá­mára tartanak fenn: a többi között a rádió-, tévé-, repülő­gép-műszerész, az általános műszerész, gépjármű-villa­mossági szerelő-képző isko­lákat. De bármely szakmát választják a fiatalok, képzé­si időkedvezménnyel szerez­hetik meg a szakmunkás-bi­zonyítványt. Az eddigi tények azonban azt mutatják, hogy a gimnazistáknak fenntartott szakmunkásképző intézetek­ben évek óta a férőhelyek­­30—50 százalékát töltötték meg a gimnazisták. Évről évre megjelenik a pályaválasztási füzet, amely most áprilisban is minden ne­gyedikes gimnazista kezébe kerülhet. A most készülő tü­zet 70 nagyvállalat, intézmény állásajánlatait tartalmazza, s a továbbtanulási lehetősége­ket. A „lista” még nem teljes, a Fővárosi Pályaválasztási In­tézet ifjúsági munkavállalási tanácsadó osztályán még újabb vállalatok jelentkezését várják. A legtöbb állásajánló ter­melő vállalat, s javarészt „klasszikus értelemben vett fizikai munkára” vesznek fel fiatalokat, de például norma­technológusnak, operátornak és egyéb, nem fizikai munká­ra, habár fizikai munkakörbe is. Az AFIT Teherautó-javító Vállalat például 60—70 érett­ségizett fiút felvenne autósze­relőnek és 40—60-at karosszé­ria lakatosnak, 10—11 forint kezdő órabérrel. Biztosítják a szakmunkásvizsgát és a felső­fokú továbbtanulást. Jelent­kezett a Beloiannisz, a Budalakk, a Bútoripari Vál­lalat, a Budapesti Közlekedési Vállalat, amely menetirány.­­­u­tókat, forgalmi szolgálattevő­ket, pénztárosokat is keres, a Budapesti Zöldség-Gyümölcs Értékesítő Szövetkezeti Válla­lat bolti munkába száz fiatalt vesz fel, lakatosnak, asztalos­nak, műszerésznek 40—50-et, a Chinoin száz fiatalt kémiai reakciók irányítására, ellen­őrzésére, gyógyszerkiszerelés­re és más munkákra. A Tau­rus Gumiipari Vállalat 50 lányt, száz fiút vár fizikai munkára, 4500 forint ma­ximális fizetést érhetnek el. A Csepel Vas- és Fémművek például a tervezőintézetébe keres műszaki rajzolóikat, az Egyesült Villamosgépgyár szá­mítástechnikai ügyintézőt, programozót, több nyomda könyvkötőt, korrektorokat. A Ganz-MÁVAG körülbelül 270 fiatalt vár, a Ganz Villa­mossági Művek 15 műszaki rajzolót és ügyintézőt, a Kő­bányai Gyógyszergyárba száz fiatalt vesznek síel laboráns­nak, és más munkakörökbe. A MÁV sok gimnazistát tud fog­lalkoztatni a forgalmi szolgá­latban, jegyvizsgálók, pénztá­rosok lehetnek. Az Orion 165 fiatalnak ad munkát, például programozók, műsza­ki dokumentátorok, előkal­­kulátorok lehetnek. MUNKAERŐHIÁNY Az iroda szakemberei kór­házakba is küldtek érdeklődő leveleket, egyelőre azonban csak 2-3 kórház válaszolt rá­juk. Pedig köztudott, hogy ke­vés az egészségügyi dolgozó. Az Egészségügyi Miniszté­riumban kérdésünkre azt a felvilágosítást adták, hogy ta­valy is sok érettségizett fia­talt vettek fel munka melletti tanfolyamra. Az idén is fel­vesznek körülbelül 800-at gyógyszertári asszisztensképző tanfolyamra, ugyancsak mun­ka mellett, évente körülbelül kétezer fiatalt képeznek álta­lános ápolónak, köztük gim­nazistákat is, s az idén a két­éves tanfolyamon bölcsődei gondozói tanfolyamra is fel­vesznek dolgozó érettségizet­teket. Évente 300—400 gimnazistát alkalmaz a Posta, távbeszélő­kezelőnek, telexkezelőnek, s a postahivatalokban. „Meg­nőtt az ázsiónk”, mondják a Posta-vezérigazgatóságon, hi­szen a postai munkaköröket nem érinti a létszámzárlat. Már válogathatnak is a je­lentkezők között, különösen vidéken. A fővárosban a Váci utca 34. szám alatti postaigaz­gatóságon felvilágosítást ad­nak arról, hol van betölthető munkahely. Vajon miért nincsenek az állásajánlók között pénzinté­zetek, miért nem kínálnak vállalatok, intézmények kül­kereskedelmi, piackutató és több számítástechnikai mun­kahelyet? Egy sor: az alapte­vékenységhez tartozó munka­kör éppen azért maradt ki a létszámzárlat „listájából” eze­ken a területeken, mert évek óta munkaerőhiányra panasz­kodtak. A Munkaügyi Minisz­térium most azt várta, hogy állásajánlataikkal jelentkez­nek még az iskolákban is. Saj­nos, nem így történt. TOVÁBBTANULÁS „Azt tanácsoljuk a fiatalok­nak, akik hozzánk jönnek, hogy olyan munkakört válasz­­szanak, amelyik későbbi ta­­nulmányaiknak, érdeklődési körüknek a leginkább meg­felel”, mondják az ifjúsági ta­nácsadó osztályon. Aki orvos szeretne lenni, annak a szá­mára nincs jobb előgyakorlat, mint egészségügyi intézmény­ben dolgozni. S így van ez a többi pályával is. Miért ne le­hetne eladó az, aki később ke­reskedelmi főiskolára akar menni, esti vagy levelező ta­gozatra? Vagy könyvesbolti eladó, aki tanárképzőbe irat­kozik majd? S tény, hogy egyetlen állás­­ajánló vállalat, intézmény sincs, amely ne kínálna to­vábbtanulási lehetőséget is. Munkahely van bőven, körül­belül kétszer annyi, mint ahány végzős gimnazistát el kell majd helyezni. Elképzel­hető azonban, hogy nem min­den fiatalt vehetnek fel abba a munkakörbe, amelyet kivá­laszt. Másrészt, a tapasztala­tok szerint sok vállalat hosz­­szú ideig szeretné megtartani a felvett fiatalt betanított vagy szakmunkásnak. Leg­alább akkora szükségük van rájuk, mint a közép- és felső­fokon képzett szakemberekre. Márpedig a gimnazisták java része tovább akar tanulni. Mi a megoldás? A vállalati és az egyéni érdekek ésszerű egyez­tetése. Nem elég a gimnazis­ták számára állásról gondos­kodni. Sorsuk alakulását fi­gyelemmel kell kísérni a to­vábbiakban is. Tóth Erzsébet

Next